Artúr filmélményei

Amerikai fogócska (1963)

2016. június 18. 20:55 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Donen, Stanley
Műfaj:
bűnügyi, romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Cary Grant, Audrey Hepburn

Megjelenés: 1963, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/QmgPw34Xm3A
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/amerikai-fogocska-charade/movie-7235

Tartalom

Egy férfi holtan zuhan ki a vonatból. Nyaraláson lévő felesége, Regina (Audrey Hepburn) épp azon lamentál, hogy válni akar, mert férje mintha nem lenne vele őszinte. Röviden megismerkedik Peterrel (Cary Grant), majd hazautazva Párizsba döbbenten tapasztalja, hogy lakása teljesen csupasz, a rendőrség pedig közli vele, hogy férje meghalt. A temetésen három titokzatos férfi bukkan fel, akik mind megbizonyosodnak róla, hogy a férfi valóban meghalt. Nem sokkal később Bartholomew ügynök jelentkezik a CIA-tól Reginánál, hogy felvilágosítsa és segítségét kérje: a három férfi férje társa volt, akik a második világháborúban meglopták az amerikai kormányt. A gyanú szerint a pénz a férjnél volt, ezért vannak a többiek a nyomában és ezért kellett meghalnia, most pedig Regina élete is veszélyben lehet, hiszen ő ez egyetlen kapocs az ellopott pénzhez. A három férfi egyike, Scobie (George Kennedy) rá is támad a nőre, de szerencsére Peter épp arra jár és elüldözi. Ő lenne az egyetlen támasza Reginának, ha Scobie fel nem hívná telefonon, hogy Peter is a pénzt akarja...

A történet önmagában egy fordulatos kémsztori erős romantikus beütéssel és némi humorral. És önmagán kívül se több ennél :D De amit érdemes megjegyezni, hogy bevallottan az Észak-északnyugat mintájára készült. Több nála egy Audrey Hepburnnel és a vele járó humorral, kevesebb egy Hitchcockkal és a vele járó feszültséggel.

Megvalósítás

A történet szerkezete a fordulatoknak rendeli magát alá, ezek pedig mind Peterhez kapcsolódnak, ami egy idő után már túlzásnak és nevetségesnek hat, a filmvégi csavar pedig mai szemmel már elég kiszámítható. Hasonlóan rossz megoldásnak tartom, amit Hitchcocknál többször is a rendező szemére vetettem, hogy túlkorosak a férfifőszereplői egy akciófilmes csábító karakteréhez (ezt most Cary Grant is érezte, ezért kérésére úgy alakították a szerelmi szálat, hogy ne ő legyen a csábító, hanem Regina - szerintem meg pont fordítva lett volna értelme, de mindegy...). A szerelem kialakulását szokás szerint irreálisnak érzem, a rosszfiúk pedig szintén olyan szinten töketlenek, ami már-már abszurddá teszi a filmet. (pl. egyik pillanatban elrabolnak egy kisfiút, a következőben közösen beszélgetnek barátian a rendőrségen...). Az alapvető problémám az, hogy egyszerre próbált vicces, izgalmas és romantikus lenni, amily hangulatok váltakozása nem tett jó. Ha túl humoros kezd lenni, nem veszem komolyan azt, amit szeretnék hogy komolyan vegyek.

Csak vígjátékként jól működne a film, Hepburn a humorosabb részeknél remek, és biztos vagyok benne, hogy a poénok egy jelentős része improvizált, de nem mindegyik működik (pl. az öltönyben zuhanyzás lehet jó lett volna az 1930-as évek végén egy magasabb fordulatszámon működő screwball vígjátékban, itt kínos volt). A helyszínválasztás sem véletlen, a Római vakáció mintájára alaposan bemutatták Párizst, egyes helyszíneit kreatívan felhasználva (fogócska az oszlopok közt, fény-árnyék játék az éjszakai hajókázáson). Képek tekintetében túl sok minden nem ragadt meg bennem, egyszer volt egy hullanézetű kameraszög, illetve az előbb említett árnyékolás gyakori eleme volt a filmnek, amivel Peter titokzatosságát jelezte. Ugyanakkor durván látszódott a vetített háttér, ami szerintem 1963-ban már ciki. Egyes jeleneteket a feszültség érdekében kitartottak, párhuzamosan vágtak, de szerintem nem érte el a hitchcocki feszültség szintjét. Ami még feltűnő és jelzésértékű volt, az a Bond-szerű főcímdal (pedig még nem láttam egy Bond-filmet se, mégis az ugrott be azonnal).

Élmény

Ez a film régimódi és egy olyan korszak sztárjaira épít, ami eddigre már letűnt. Más filmeknél ezt nem éreztem, de itt valahogy nagyon szöget ütött bennem, hogy az európai film ekkor már megújult és modern volt, míg Hollywood megragadt egy korábbi szinten, és néhány kivételtől eltekintve az 1950-es évek közepétől az 1970-es évek szerzőifilmes mozgalmáig nem is nagyon tudott maradandó filmekkel szolgálni. Úgy érzem, kicsit két szék között a földre esett a film: kémfilmnek nem elég komoly, vígjátéknak nem elég könnyed.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Audrey Hepburn (Római vakáció), Cary Grant (Kár volt hazudni, Párducbébi, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Philadelphiai történet, Észak-északnyugat), James Coburn (A nagy szökés), George Kennedy (Bilincs és mosoly)
- George Kennedy idén hunyt el 91 éves korában.
- Hepburn és Grant ekkor találkozott először, és mintha csak a filmben lennénk, Hepburn első mozdulatával sikeresen leöntötte Grant zakóját. Tuti hogy ebből eredt a filmben is folyamatosan visszatérő poén.

Szólj hozzá!

Fekete nárcisz (1947)

2016. június 17. 10:57 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Powell, Michael - Pressburger, Emeric
Műfaj:
dráma, vallási
Főbb szereplők:
Deborah Kerr

Megjelenés: 1947, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/CZRzcLK1Ar0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/fekete-narcisz-black-narcissus/movie-38156

Tartalom

Az anglikán apácarend épületet kap Indiában, így kisebb csapatuk odaköltözik, hogy a helyieknek oktatást és egészségügyi ellátást nyújthasson. Vezetésükkel a még fiatal Clodagh nővért (Deborah Kerr) bízzák meg, akivel szakított szerelme, ezért állt be apácának. Indiában azonban tapasztalniuk kell, hogy nehéz lesz a helyiekkel szót érteniük, ráadásul a helyi brit ügyintéző, Dean is elég bunkó velük. A buja környezet felerősíti elfojtott emlékeiket, vágyaikat, különösen az instabil Ruth nővér (Kathleen Byron) esetében, aki Dean megszállottja lesz. Amikor egy csecsemőn nem tudnak segíteni és meghal, a helyiek természetesen őket vádolják, veszélyben az életük...

A történet lényege elvileg az elfojtott szexualitásban keresendő, mindenki nagyon erotikusnak látja a filmet, csak én nem :D (Mentségemre, ma már az erotikában az alap ott kezdődik, hogy valakinek az arcára élveznek...) Egy másik népszerű értelmezés szerint az apácák sikertelensége Indiában az angol gyarmatosítás végét jelzik, de ezt sem éreztem benne. Inkább afféle spirituális mesének gondolom, amelyben az apácák gyarlóságai szembekerülnek az örökkel, az istenivel, és persze emiatt el is buknak.

Megvalósítás

Ezt az embertől független erőt India jeleníti meg ezerféle módon: a helyszín a Himalája óriáshegyei előtt fekszik, az épület maga szakadék szélén áll és már számos más tulajdonosa volt korábban. A tiszta víz és a levegő lerántja a leplet az elfojtott igazságokról. A helyiek változatlan körülmények között ének évezredek óta, a meditáló szent embert pedig nem zökkentik ki olyan apróságok, mint a halál. Mellékszálként feltűnik egy fiatal herceg és egy alacsonyabb kasztú táncoslány archaikus meséje. Ezzel szemben az apácák egyre inkább kezdik elhanyagolni teendőiket és bevonulásuk előtti életük kezd felszínre törni. Hogy miért esett mégis nehezemre megjelölni a témát, az azért volt, mert nem kizárólag arról szólt a film, hanem számos egyéb cselekményszál terelte el a figyelmet, mint pl. az indiai szerelmi szál vagy a Clodagh-Dean-Ruth szerelmi háromszög.

A film legnagyobb erőssége a külseje. A perspektívákat (pl. az első képen) állítólag a mai napig tanítják, és állítólag a színvilág változása is tükrözi a karakterek belső vívódásait, bár ez nem tűnt fel. A film teljesen mesterséges, azaz egy angol stúdióban vették fel angol színészekkel (kivéve a fiatal herceget), ami a növényzeten és a tájképeken látszódik, de a színészeken egyáltalán nem. Erre azért volt szükség, hogy minden tényezőt tökéletesen irányításuk alatt tartsanak (na meg olcsóbb is), amit legjobban talán a szél érzékeltet, aminek irányításával kísértetiesen lebegtetik az apácák bő ruháit. Az orientális díszletek önmagukban is látványosak, és mivel ez volt az egyik első színes film indiai tematikával, a közönség megőrült a színorgiáért. A legjobb mégis a történet vége felé ér minket, amikor Ruth nővér elborul, átvedlik vörös őrültbe, és mindezt az expresszionizmus módszereivel jelenítik meg. A zene csak egyszer-egyszer mutatja meg magát hatásosan dobok formájában.

Élmény

A korábbi Powell-Pressburger filmeknek pozitív, humanista lelke volt, ami most hiányzott, és a történet is meglehetősen dezorientált (hogy mondják ezt szépen magyarul?) volt számomra, így a látványos megvalósítás önmagában kevés volt ahhoz, hogy igazán tetsszen a film., vagy legalábbis nem voltam a megfelelő hangulatban hozzá.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Deborah Kerr (Blimp ezredes élete és halála), Kathleen Byron (Blimp ezredes élete és halála, Ryan közlegény megmentése), Esmond Knight (Canterbury mesék, Piros cipellők, A folyó)
- Sabu (a herceg) 39 évesen, 1963-ban hunyt el váratlanul szívrohamban.

2 komment

Egy nyári éj mosolya (1955)

2016. június 15. 23:32 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Bergman, Ingmar
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Ulla Jacobsson, Eva Dahlbeck, Harriet Andersson, Margit Carlqvist

Megjelenés: 1955, Svédország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/suMQZRAOivo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egy-nyari-ej-mosolya-egy-nyar-ejszaka-mosolya-sommarnattens-leende/movie-1862

Tartalom

Frederik (Gunnar Bjornstrand) középkorú ügyvéd nagyon fiatal feleséggel, a még két év házasság után is tartózkodó, szűz Anne-nal. Pedig az ügyvéd nagyvilági életet élt korábban, előző házassága alatt évekig szeretője volt az ünnepelt szépségű színésznő, Desiree. A háztartásban él még Frederik fia, Henrik (Bjorn Bjelfvenstam), aki papnak készül és még naivan áll a szerelmhez, amit ki is használ a  fiatal kora ellenére is tapasztalt szolgálólány, Petra (Harriet Andersson). Egy este Desiree fellép a színházban, amit kihasználva Frederik felkeresi az előadás után a színésznőt otthonában, hogy adjon tanácsot, hogyan dughatná meg feleségét. Csakhogy váratlanul megjelenik Desiree jelenlegi szeretője, a féltékeny és mindig párbajra kész katona, Carl-Magnus (Jarl Kulle). Charlotte, a katona felesége hűtlenkedései ellenére is szereti férjét és szeretné hűségre bírni, ezért ő is felkeresi Desiree-t egy beszélgetésre. Hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, Desiree meghív minden résztvevő a szentivánéji ünnepre: a feleségére vágyó Frederiket, a bizonytalan Anne-t, az őrlődő Henriket, a féltékeny Carl-Magnus-t és a kétségbeesett Charlotte-ot. Persze velük tart Petra is, aki emberére akad a nagypályás szolgálóban, Fridben (Ake Fridell).

Nehéz megmondanom miről szól a történet, kicsit Godard-fílingem volt tőle: az egyes szereplők különböző párkapcsolati gondokkal küzdenek és emiatt különféleképpen értelmezik a szerelmet. A naiv vagy a cinikus magyarázatok könnyen érthetőek, de amikor kicsit líraibban fogalmazzák meg érzelmeiket, gondolataikat, akkor már nehéz első látásra megérteni, ettől éreztem godard-inak. A film végére minden zsák megtalálja a foltját, de igazából senki sem oldja meg a problémáját, csak megkerüli őket társcserével.

Megvalósítás

A történetet és kapcsolatok hálóját Frederiken keresztül vezetik fel, hogy végül az ünnepi vacsorán jöhessen össze valamennyi szál és szereplő. A végén még gyorsan beleerőltetik a nyári éj három mosolyának szimbolikáját, teljesen feleslegesen. A hangulat könnyed, de vígjátéknak messze nem elég vicces. Ha mégis az, az a lököttebb karaktereknek köszönhető,  mint a túl őszinte Carl-Magnus vagy Desiree férfifaló anyja (Naima Wifstrand). Bár azt írtam, hogy a hangulat könnyed, valójában könnyen át tud váltani bergmanosba (ld. az anyatejjel és spermával ízesített bort) és halálosan komolyba is (szerelmi bánat, öngyilkosság, orosz rulett), ezért is nehéz igazán szórakoztató vígjátéknak tekinteni. Karakterei viszonylag egysíkúak, egy-egy főbb tulajdonságuk van csak.

Képben-hangban nem észleltem semmi különöset. Az egyetlen értékelhető vizuális humor Frederik pizsamás öltözéke néhány esés mellett vagy esetenként az arcokról leolvasható reakció. Kameramozgást, kifejező beállításokat, fény-árnyjátékokat nem tapasztaltam. Volt ugyan két rövid dalocska, de ezek svédül szóltak felirat nélkül, úgyhogy fogalmam sincs miről szólhattak...

Élmény

Állítólag ez a film volt Bergman pályafutásának fordulópontja; korábbi filmjeit nem tartják sokra, ebben viszont már megjelentek későbbi filmjeinek egyes elemei - ráadásul mindezt vígjáték formájában, ami egyáltalán nem volt rá jellemző műfaj. Számomra kissé nehezen emészthető volt, nem túl vicces, még kevésbé látványos.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Harriet Andersson és Jarl Kulle (Fanny és Alexander), Gunnar Bjornstrand (A hetedik pecsét, A nap vége, Persona, Fanny és Alexander), Ake Fridell (A hetedik pecsét, A nap vége), Bjorn Bjelfvenstam, Naima Wifstrand és Jullan Kindahl (A nap vége), Bibi Andersson (A hetedik pecsét, A nap vége, Persona)
- Még életben vannak: Harriet Andersson (84), Margaret Calqvist (84), Bjorn Bjelfvenstam (87), Bibi Andersson (80)
- Harriet Andersson ekkoriban Bergman szeretője volt.

 

2 komment

Késői találkozás (1945)

2016. június 13. 21:41 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Lean, David
Műfaj:
dráma, romantikus
Főbb szereplők:
Celia Johnson, Trevor Howard

Megjelenés: 1945, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/Il8B6E9FzSE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/kesoi-talalkozas-brief-encounter/movie-1333

Tartalom

Laura családos, középkorú nő, boldog, de egyhangú házasságban. Csütörtökönként bejár vonattal egy közeli városba bevásárolni, könyvet kölcsönözni, beülni a moziba. Egy alkalommal az állomáson összefut Alec-kel (Trevor Howard), a szintén családos, hasonló korú orvossal, aki ugyancsak csütörtökönként jár be a városba helyettesíteni barátját. Miután sokadjára futnak össze, a legközelebbi alkalmat már külön megszervezik. Hamar belátják, hogy egymásba szerettek, de ez a szenvedélyes boldogság egyúttal fájdalmat is okoz, hiszen családjuk van...

A kritikák egybehangzó állítása szerint a történet a társadalmi kötöttségek miatt megbukó szerelemről szól, ami az ekkori Angliában nagyon is valóságos volt különösen annak tükrében, hogy a háború alatt igen gyakorivá váltak a rövid afférok utazó katonák és magányos vagy unatkozó feleségek közt. És valóban sok minden támasztja alá ezt az értelmezést, mégis, én nem annyira a társadalmi kötöttségeket éreztem igazán akadálynak, hanem a szereplők saját belső gátjaikat, hiszen mindegyikük boldog, ha egy kicsit ellaposodott házasságban is él.

Megvalósítás

Elsőre fel se tűnik mennyi jelképes dolog van a filmben, de talán csak azért mert nem egy összefüggő rendszert alkotnak. A helyszín, a vasútállomás eleve egy ilyen átmenetet, választás előtt állóságot kifejező jelkép. A mozi, ahová járnak, a Szenvedély lángjai c. filmet adja, amiről elborzadva-röhögve menekülnek ki. A csónakban a kezdeményező Alec evez, de Laura irányítja... stb. A film keretes, a pár szakításával nyit, majd Laura hazaér és gondolatban "bevallja" az elmúlt hetek eseményeit, ami a film nagyobb részét teszi ki. Egyfajta ellenpontként szerepel az ő nyíltan mély kapcsolatunkkal szemben a vasutas és a pultosnő kacérkodása (ami ettől még lehet ugyanannyira mély, csak közönségesebb formában nyilvánul meg). A fent említett társadalmi kötöttséget jelképezik a gyerekek, a kérlelhetetlenül induló vonatok és egyéb szabályok.. stb. Az Andalúziai kutya óta tudhatnám, mégis itt hívták fel rá a figyelmem a szemmel és az egyéb látással kapcsolatos dolgok fontosságára.

Technikai megvalósítása nem túl karakteres; kicsit film noiros hangulatúés csak a végén indul be igazán, amikor a szakításkor Laura lelkiállapotát gyors vágásokkal, fényvillantásokkal, dőlt szöggel jelenítik meg. Persze hülyén is nézett volna ki ugyanez a film más pontjain, amelyek melodramatikusak, ezért ott lassabb, megfontoltabb képeket alkalmaztak. Ami azonban erőssége, az a hangulata. Laura szinte végignarrálja a történetet félhalk, monoton hangon, amihez külön jól passzol a klasszikus zenei motívum.

Élmény

Annak ellenére, hogy sem a film története, sem a látványvilága nem fogott meg igazán, mégis  magával ragadott a hangulata, át tudtam érezni a teljesen emberi érzelmeiket. Talán már kicsit félálomban néztem már, talán mert középkorú házasemberként tökéletesen meg tudom érteni, min mehettek át.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Trevor Howard (A harmadik ember), Wallace Bosco (Canterbury mesék), Valentine Dyall (Blimp ezredes élete és halála)
- Még életben vannak: Margaret Barton (90)

2 komment

Ninocska (1939)

2016. június 12. 22:54 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Lubitsch, Ernst
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Greta Garbo

Megjelenés: 1939, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/mP3GmdopSiM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/ninocska-ninotchka/movie-11866

Tartalom

A Szovjetunió három megbízottja Párizsba érkezik eladni az arisztokratáktól elkobzott ékszerek egy részét, hogy a pénzből a mezőgazdaságot támogassák. Csakhogy épp ott tartózkodik az ékszerek eredeti tulajdonosa, Szvána hercegnő is, aki tudomást szerezve az üzletről, udvarlója, Leon gróf révén gyorsan bíróságon támadja azt meg. További előnyöket remélvén igyekszik a három megbízott kegyeit keresni, akiknek nem kell kétszer mondani, hogy élvezzék az erkölcstelen kapitalista luxust. A tevékenységükkel elégedetlen párt felügyelőt küld rájuk Nina személyében, akibe a léha Leon hamar beleszeret...

A Lenni vagy nem lenni után (pontosabban előtt, hiszen korábbi film) ezúttal a kommunista diktatúrát nevethetjük ki. Sajnos ezt kissé egyoldalúan teszi a történet azt sugallva, hogy a kommunisták önhazugságban élnek, de amint lehet, kibújik belőlük a kapitalista, miközben nem mutatják be egyáltalán a fogyasztói társadalom árnyoldalát (sőt, a munkásember még jobban él, mint az elkelő rétegek)

Megvalósítás

Alapvetően Nina és Leon románca köré szerveződik a történet, aminek alaphelyzete az ékszerek eladásából indul ki és az egyéni vs. közösségi szellem kérdésében végződik (az egyén nyer, a szerelem fontosabb, mint a közösség szolgálata). A karakterek komikus jellegűek, és bár Nina és Leon fejlődnek, az egyetlen normálisabb személy Szvána hercegnő, a többiek inkább karikatúrák. A három szovjet megbízott esendő emberek, akik könnyen elcsábulnak, Leon nincstelen szépfiú, aki Ninának köszönhetően komolyodik meg, Nina pedig sótlan nő, akiben Leon és Párizs ébreszti fel a természetes vágyakat. Hosszasan lehetne sorolni az apróságokat amelyek ezt támasztják alá, ezért inkább haladjunk tovább a humorforrásra. Ez a két világ ütközéséből adódik: a három megbízott (teljesen együtt mozognak, hárman együtt olyanok, mint határozatlan, őrlődő ember belső kételkedései) hamar elcsábul, Nina azonban űrlényként, objektívan értelmez mindent, ami Leonnak a mindennapi élet szépségeit jelenti (pl. egészségesnek tűnik a szaruhártyád, mondja Nina Leon szép szemeire). Persze nem voltam teljesen fair, láthatjuk a nyugati világ néhány kisebb fonákját is, de a legszebb és legbeszédesebb mégis az a jelenet, ahol a három megbízott a vasútállomásra igyekszik a még ismeretlen felügyelőt fogadni, és a külseje alapján szólítanak meg egy kommunistának gondolt férfit, aki Heil Hitlerrel köszön :D

Képben, hangban érdektelen. Egyetlen emlékezetes momentum az volt számomra, amikor a besúgónak tartott szomszéd rendre keresztülsétált a moszkvai szobában (egy lakást ugye többen használtak, ahogy nálunk is a háború után), és lépteit komikusan hangzó zenével párosították, de egyébként semmilyen jelét nem láttam annak, hogy a történetet valamilyen módon igyekeznének technikailag is alátámasztani.

Élmény

Valahogy idejétmúltnak éreztem a poénokat, pedig szellemesek, viccesek voltak, de kicsit olyanok, mint egy ezerszer megismételt délutáni vígjátéksorozatban. Ez volt az egyik első film, amely így merte kritizálni a Szovjetuniót, így a maga korában bizonyára merészségével sokkal erősebbnek hatott.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sig Ruman (Csak az angyaloknak van szárnyuk, Lenni vagy nem lenni), Felix Bressart (Lenni vagy nem lenni), Alexander Granach (Nosferatu), Rolfe Sedan (Óz, a nagy varázsló), Gregory Gaye (Casablanca)
- A filmben szerepel Lugosi Béla is egy kisebb szerepben, aki valójában Blaskó, de Lugoson született.
- Természetesen betiltották a szocialista országokban, pedig nem volt teljesen ellenséges a kommunizmussal szemben.
- Az alapművet az a Lengyel Menyhért írta, aki a Lenni vagy nem lenniét is. A forgatókönyv kidolgozásában részt vett Wilder is.

2 komment
süti beállítások módosítása