Artúr filmélményei

Csak az angyaloknak van szárnyuk (1939)

2016. június 12. 02:48 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Hawks, Howard
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Cary Grant, Jean Arthur
Megjelenés: 1939, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/Cu-LBgeDJlA
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/only-angels-have-wings/movie-72118

Tartalom

Egy csinos nő, Bonnie száll ki a hajóból egy dél-amerikai kikötővárosban. Két helyi amerikai azonnal ki is szúrja magának és udvarolni kezdenek neki. Meghívják kocsma-szálloda-irodaként funkcionáló Dutchyhoz (Sig Ruman), ahol Bonnie megtudja, hogy a két férfi egy amerikai légifuvarozó társaságnak dolgozik, melyet Geoff (Cary Grant) vezet. Egyiküknek nincs szerencséje, mert randi helyett mehet azonnal fuvarozni, ám a nagy ködben elvéti a leszállópályát és meghal repülőgépszerencsétlenségben. A kollégák látszólag egykedvűen fogadják az esetet, gyakori az ilyesmi errefelé, de persze őket is megviseli a pilóta halála és a maguk módján megemlékeznek róla. Bonnie ezt kezdetben nem érti meg, ám a Geoffel átbeszélgetett éjszaka után beleszeret a kiállhatatlan, elvszerűen szingli és munkájának élő férfiba, aki szerelmi csalódása miatt vált ilyenné. A halott pilóta helyére érkező Bat személye meglepetés: Geoff legjobb barátjának, Kid (Thomas Mitchell) öccsének halálért őt hibáztatják, ennek ellenére épp ide vetette a sors. Kidnek pedig épp ekkor kell kiszállnia az üzletből megromlott látása miatt. És ha ez még nem lenne elég, Bat felesége nem más, mint Geoff egykori szerelme...

Azt hiszem a filmnek nincsen központi témája, hanem egy adott helyzet adott karaktereinek életét mutatja be. Ennek középpontjában természetesen Geoff áll, aki eljut végülis a bunkó szingliből a bunkó szerelmesig, miközben kisebb-nagyobb drámák zajlanak le a cégen belül, és árnyaltabb képet kapunk a szereplőinkről az első, kicsit megtévesztő benyomások után.

Megvalósítás

A cselekmény súlypontja gyakran változik: először Bonnie és két udvarlója van a középpontban, aztán feltűnik Geoff és a pilóta halála után az ő és Bonnie kialakuló románca tehetné a filmet romantikussá, ehelyett azonban Geoff személyiségére kezdünk koncentrálni, majd megjelenik Bat, és ezzel a Bat és a Kid közötti konfliktus tűnik megerősödni. Csakhogy Battel együtt jön felesége is, Geoff nagy szerelme, de ők sem kapnak hosszú játékidőt, mert Kid egészségügyi hanyatlása kerül a fókuszba, és ezek a szálak váltogatják egymást, míg nagyjából el nem varrják őket. Stílusa nagyon kevert, egyszerre kalandos, romantikus, drámai és vígjáték. Ez a kevertség a központi szál hiányával életszerűvé teszik a történetet, amin sokat segít hitelessége, hiszen Hawks, a rendező maga is pilóta volt sokáig, átélte a társai gyakori halálát és a repülés izgalmait. Hátulütője, hogy unalmassá teszi.

Technikai oldalról az egyedüli látványelem, amit észrevettem, az a a repülés volt. Nagyon láthatóan modellek voltak gyakran a repülős jelenetek, ami ugyan nem meghatározó sosem a filmélmény szempontjából, de azért mégis szemet szúrnak az embernek. Amit viszont valódi repülővel, levegőben forgattak az elég jól nézett ki 80 éves film létére is.

Élmény

Amit nem tudok megbocsájtani a filmnek, azok a nagyon esetleges, felépítetlen karakterek helyszínre kerülése. Sosem tudjuk meg, hogy Bonnie kicsoda és hová tart, ahogy a többi szereplő is ismeretlen marad, csak egy pillanatképet kapunk róluk. Geoff pedig elvileg hős, de nagyon nem szimpatikus, még a nagy szerelmi egymásra találás is teljesen megalázó szerintem Bonnie számára. Ezek miatt mondhatnánk azt is, hogy realista a film, szereplői és élethelyzetei nem tökéletesek,és aki szereti a filmet, valószínűleg ezt látja benne. 

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Cary Grant (Kár volt hazudni, Párducbébi, Philadelphiai történet, Észak-északnyugat), Thomas Mitchell (Elfújta a szél, Az élet csodaszép), Sig Ruman (Lenni vagy nem lenni)

Szólj hozzá!
Címkék: dráma 1939 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Cary Grant Észak-Amerika Howard Hawks Jean Arthur 2 órás IMDB 8

Kár volt hazudni (1937)

2016. június 11. 16:39 - Liberális Artúr

 

Rendezte: McCarey, Leo
Műfaj: screwball
Főbb szereplők: Irene Dunne, Cary Grant
Megjelenés: 1937, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/B0-euBr_vRU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/kar-volt-hazudni-the-awful-truth/movie-126847

Tartalom

Jerry (Cary Grant) épp szoláriumban próbál színt varázsolni magának, mert azt hazudta, hogy délre utazott két hétre. Amikor hazaér és feleségét nem találja otthon, sőt, egy másik férfi társaságában állít be, akivel elmondása szerint egy hotelben kellett éjszakázniuk, miután lerobbant az autójuk, megrendül egymás iránti bizalmuk és félkomoly-durcásan beadják a válópert. Kutyájukat (Skippy) Lucynak ítéli a bíróság heti egy láthatással. Amikor Jerry felkeresi Lucyt a kutya ürügyén, máris egy vidéki újgazdag, Dan (Ralph Bellamy) udvarlása közepette kapja, ezért Jerry is igyekszik felcsípni egy bárénekesnőt. Persze épp ott, ahová Lucy és Dan is megérkeznek...

Ez egy vígjáték, nem kell komoly üzenetet keresnünk benne; kora divatjának megfelelően civakodós szerelmi történetet láthatunk, ahol a házaspár kissé túllő a célon, amikor igyekeznek megszabadulni egymástól (melyik házastárs ne álmodozna erről... ?), de aztán rájönnek, hogy szeretik egymást és újra egymásra találnak.

Megvalósítás

A humort szokás szerint részben a helyzetkomikum adja (pl. ajtó mögött megbúvó, kéretlen alakok), a félreértések (pl. amikor Lucy Jerry húgának adja ki magát) és a pörgős, vicces párbeszédek, ahogy ezt egy 1937-es filmben illik. Szerencsére nem erőltettek, hanem egy házaspárhoz méltóan életszerű, gúnyolódó szurkálások. És ez utóbbi az, ami megkülönbözteti ezt a filmet a hasonszőrű társától: a két válófélben lévő karakter előszeretettel rúg bele a másikba, nemcsak a szavak szintjén, hanem kihasználnak minden lehetőséget, hogy kellemetlenséget okozzanak a másiknak vagy kellemetlen szituációba sodorják. Vannak egész filmen végighúzódó poénok is, amelyek mondjuk először a film elején jelennek meg, másodjára pedig a film végén, és felidézve őket sokkal viccesebbek. A karakterek jelleméből kevés vicc adódik, egyik ilyen Jerry ügyetlensége, a másik Dan vidéki primitívsége (ami nem baj, csak erős kontrasztot alkot a többiek kifinomultabb stílusával).

A csetlős-botlós gegek szerencsére minimálisak, de egyéb  vizuális poénoknak is híján vagyunk sajnos. . Állítólag McCarey, a rendező erősen igényelte az improvizálást, ami miatt sok összetűzése volt Granttel, aki bizonytalannak érezte ebben magát, azonban épp ez a filmes szerepe alakította ki azt a karaktert, amivel legnagyobb sikereit érte el. Világítás, kamera tekintetében nem fedeztem fel semmi érdekeset, így a Párducbébihez hasonlóan megint egy állat, Skippy kutya tudott a film leglátványosabb eleme lenni (miközben persze nyilván sokat számítanak a beállítások és a megfelelő ütemű vágások, ebben a film tökéletes volt, csak nem nyújtott számomra semmi egyedit).

Élmény

Márcsak azért is lehet tudni, mennyire fontos a megfelelő tempó, mert film kezdeti poénjai valahogy ültek, nem voltak hatásosak, de ez szerencsére idővel megváltozott és kezdett egyre szórakoztatóbb lenni. Minimálisan árnyalja a felszínes sztorit, hogy egy már múlttal bíró pár történetét láthatjuk, így belső lelki világukat is árnyaltabbnak képzeljük el, ettől pedig kibékülésük is meghatóbb, hihetőbb, életszerűbb.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Cary Grant (Párducbébi, Philadelphiai történet, Észak-északnyugat), Ralph Bellamy (Rosemary gyermeke), Joyce Compton (Életünk legszebb évei), Robert Warwick (Robin Hood kalandjai, Lady Éva), Skippy, a kutya (Párducbébi)
- A film lenyerte a legjobb rendezőnek járó Oscart, ami vígjátékok esetében ritka.
- A népszerű színdarabból három másik változat is készült, belértve egy némafilmet és egy musicalt is.

1 komment
Címkék: 1937 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Cary Grant Észak-Amerika Leo McCarey screwball 2 órás IMDB 8 Irene Dunne

Vámpír (1932)

2016. június 10. 19:04 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Dreyer, Carl Theodor
Műfaj: horror
Főbb szereplők: Nicolas de Gunzburg
Megjelenés: 1932, Németország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/5xEWT23yA3o
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/vampir-vampyr-der-traum-des-allan-grey/movie-2630

Tartalom

Allan, a fiatal férfi egy kis falusi szálóban száll meg éjszakára. Éjjel egy titkozatos férfi (Maurice Shutz) nyit be hozzá a zárt ajtó ellenére és egy csomagot hagy nála azzal a kikötéssel, hogy nem bonthatja fel, míg meg nem hal. Másnap Allan mindenféle árnylakokat követve eljut egy közeli kastélyhoz, ahol megpillantja a tegnap esti férfit... amint épp lelövik. Berohan a kastélyba segíteni, de már késő. A férfi volt a tulaj, két lányával és öreg szolgálójával élt itt. Egyik lánya, Leone fekvőbeteg, ismeretlen kór támadta meg, melynek ismérve harapásnyom a nyakon. Míg orvosra várnak Allan kibontja a férfitól kapott csomagot, amelyben egy könyv van a vámpírokról: ezek a bűnös lelkek kénytelenek fiatalok vérével táplálkozni, akik a harapás után maguk is vámpírrá és könnyen irányíthatóvá változnak. A könyv szerint a környéken egy idős nő Marguarite Chopin volt a fő vámpír egy időben, aki még orvosoknál is el tudta érni hatalmával, hogy szolgáltassák ki neki betegeiket. Ekkor megérkezik az orvos...

Hagyományosan a vámpírfilmek témái a halhatatlanság és a szexualitás, ebben a filmben pedig felvetődött Dreyer, a rendező önéletrajza is (nevelőanyját nem szerette = öreg vámpírnő, anyja öngyilkos lett = Leone), ám a rendező elmondása szerint a történet célja egy rémálom utáni közvetlen ébredés hangulatának visszaadása. No meg ekkoriban divatosak voltak a vámpírfilmek, ahogy manapság a szuperhősösek. Mindenesetre a film végén Allan és újdonsült szerelme áthajóznak a rémségek világából a Styxen a naposabb evilági mezőkre.

Megvalósítás

A film eredetileg némafilmnek indult, és mivel eleve még a hangosfilmek korai szakaszában járunk, sok tekintetben inkább hasonlít egy némafilmre, mint hangosra: kevés a párbeszéd, sok a felirat (pl. a könyv a vámpírokról esetében nem felolvassák vagy megvitatják a szöveget, hanem a könyv lapjait mutatják). Kissé töredezett a film szerkezete, néha összefüggéstelen jelenetek követik egymást, ezzel is az álomszerűség érzetét keltve. Ez részben tudatosan a szürrealista kísérleti filmek hatására készült így, mint amilyen az Andalúziai kutya is, de több esetben véletlenül alakult így, mert olyan jeleneteket vágtak ki, amire a filmben megmaradt jelenetek visszautaltak (pl. a ma már sablonná silányult párbeszéd:
- Ön is hallja  a gyerekeket?
- Itt nincsenek gyerekek...).
Hogy a hangulat mennyire sikerült féléber-rémálomszerűnek, azt döntse el mindenki magának, de az biztos, hogy modern értelemben véve nyomasztó, és ettől félelemkeltő, a kor horrorjai (pl. Frankenstein) a közelében sincsenek. Az eleje és a vége erős ebben, a közepe azonban leül, pedig abban is vannak erős jelenetek. A történet végig lassú, nyomasztó, feszült, ahogy illik (pl. az ajtónyitás eltart vagy fél percig, ahogy az éjjel közepén a zárt ajtóban a kucs valahogy elfordul és nagyon lassan kitárul, végül előlép mögüle a férfi, de ekkor már mindegy volt, kit látunk meg.). És akkor még nem beszéltünk a hosszan mutatott halálokról vagy Allan testenkívüli élményéről, ahol látja önmagát koporsóban, majd a koporsóból is látja, ahogy beszegezik és gyertyát gyújtanak felette ellenségei.

Az igazi hatást azonban a technikai megvalósításnak köszönhetjük. Amit én csak a film régiségének tudtam be a képminőségben, az szándékosan homályos hatás. A kamera gyakran vált hirtelen szöget mozgással, nem vágással, ami teljesen modern és váratlan. Gyakran tesz meg majdnem teljes köröket, ezzel is a főhős nézőpontjába helyezve minket, de egyúttal össze is zavarva. A megvilágítás nem olyan karakteres mint egy korai expresszionista filmben vagy film noirban, de fontos szerep jut a falra vetülő árnyékoknak, amelyekhez nem is tartozik ember (az egyik leglátványosabb rész pedig pont az, ahogy egy árnyék lemászik a falról és egy valódi ember árnyékává válik). A színészek többsége amatőr, ami a főszereplő esetében probléma (róla később az érdekességek rovatban még beszélek), ahol viszont szükség van az egyetlen igazi színészi feladatra, ott rendes színészt alkalmaztak: Leone megszállott tekintete hátborzongató, ha belenézett volna a kamerába, összeszarom magam. A komor hangulatot szolgálják a kellékek mellett a zene is, amely leghatásosabb a táncjelenetben, ahol a félelmetes zenét egy-egy pillanatra megszakítja a tánczene.

Élmény

Megint egy film, ami majdnem jó volt; a hangulat kiváló volt, kellőképpen látványosra is sikeredett, ezúttal azonban a történet és a szerkezete szétesettsége miatt nem volt maradéktalanul élvezhető. A maga korába kifütyülték a filmet, és ma már ugyan elismert klasszikus, még mindig Dreyer egyik leggyengébb művének tartják. Nekem persze ez tetszett a legjobban tőle :D

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Maurice Schutz (Jeanne d'Arc szenvedései)
- A filmet tehát kifütyülték, sem szakmai elismerést nem hozott, sem pénzt. Dreyer idegösszeomlást kapott és idegszanatóriumba vonult, amelyet épp Jeanne d'Arc-ról neveztek el.
- Kísérteties párhuzam: ahogy említettem, Dreyer anyja mérget bevéve lett öngyilkos, és a kritikusok szerint ez köszön vissza Leone esetében is, amikor végezni akar magával, mielőtt vámpírrá válna. Az őt alakító színésznő, Schmitz 45 évesen (igaz bő húsz évvel a film után) szintén szándékosan túladagolta magát.
- Az Allant alakító de Gunzburg báró nem volt színész, ellenben ő finanszírozta a filmet a stúdiókon kívül rendezni kívánó Dreyer számára, és ezt kérte a pénzért cserébe.

2 komment
Címkék: horror 20. század 1932 Európa Németország 1930-as évek Nyugat-Európa Carl Theodor Dreyer IMDB 8 1 órás Nicolas de Gunzburg

A hontalan hős (1928)

2016. június 09. 19:10 - Liberális Artúr

 

Rendezte: von Sternberg, Josef
Műfaj: -
Főbb szereplők: Emil Jannings
Megjelenés: 1928, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/G9ETNX3BsVE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/the-last-command/movie-53495

Tartalom

Andrejev híres orosz filmrendező, most épp Hollywoodban forgat. Színészek fotóit mustrálja, amikor megakad a szeme egy magát egykori cári tábornoknak nevező statisztán, Alexanderen (Emil Jannings). A láthatóan megtört férfit behívatja a forgatásra, tábornokot kell majd alakítania. Ahogy lassan felöltözik, felidézi tíz évvel korábbi emlékeit, amikor még hadvezér volt és forradalmárok nehezítették meg a dolgát  a haza védelmében, többek között a magukat színészeknek kiadó fiatal Andrejev és csinos társa, Natasa. Andrejevet lecsukatja, de Natasát magánál tartja szépsége miatt és elkényezteti. Így egy kicsit jobban megismerhetik egymást, és amikor lehetősége nyílna rá, Natasa nem lövi le az osztályellenséget. Azonban a forradalmárok egy alkalommal váratlanul megrohamozzák a tiszteket szállító vonatot, Natasa pedig azon nyomban átáll hozzájuk hogy a tömeggel együtt szégyenítsék meg Alexandert, sőt még akasztását is javasolja...

Nagyban hasonlít Az utolsó emberre, és nemcsak a főszereplő Jannings miatt, hanem mert ezúttal is egy jóindulatú, büszke karakter kerül megaláztatásra, aki összetörik. Ebben a filmben azonban ez nem a külsőségeknek tulajdonítható, hanem magának a megalázásnak és szerelme elvesztésének. Ez a megalázottság azért is fájó számára, mert elkötelezetten küzd hazájáért, annak népe mégis kiveti magából. Érezhető von Sternberg, a rendező szándéka, hogy ennél az emberi tragédiánál többről akart szólni, de azokat a felhangokat túlságosan a háttérben tartotta, hogy létjogosultságot nyerjenek a történetben, mint jelentés (politika, színészet, egyén és tömeg... stb.). Ha össze kéne foglalnom röviden, azt mondanám, hogy a film lényege a helyzettől független elvhűség, ahogy Alexander is megmarad hazaszerető katonának a cár, a nép vagy a forgatókönyv ellenében is.

Megvalósítás

A történet keretes: a jelenben kezdődik, Hollywoodban, ahol beválogatják az egykori orosz tisztet statisztának. Itt már megtört embernek ismerjük meg, akit lehet nyugodtan bántani is akár, nincs ereje ellenállni. A film nagyobb része azonban a visszapillantóban, tíz évvel korábban játszódik, amikor ezzel ellentétben Alexander még életerős, ellentmondást nem tűrő alak. A film talán az individualizmust élteti, hiszen a cárt is haszontalan figurának állítja be, de a forradalmárokat is csőcseléknek. Visszatérvén a keretre, fordult a kocka, most Andrejev az úr és Alexander a kiszolgáltatott. A készülő film épp az orosz fronton játszódik. Alexander újra hadvezér lehet, aki ellen fellázadnak katonái. A megtört ember új erőre ébred valóságnak gondolva a stúdiókörnyezetet és még egyszer azzá lesz, aki egyszer volt. Ez a hollywoodi keret lett volna hivatott mélyebb rétegeket adni a történetnek az önmagát alakító Alexander révén, de ugye pont erre mondtam kicsivel feljebb, hogy ez a motívum nem lett elég jól kidolgozva szerintem.

A film stílusa nem igazán viselte magán egyik látványosabb divatos filmirányzat nyomát sem. A szovjet iskola vágásai néha feltűntek egy-egy őket igénylő jelenetben, a német expresszionizmust pedig talán a forradalmár tömegen vehetjük észre, akik mind sötétbe vannak öltöztetve, gyűlölködően eltorzult arcot vágnak, gyakran csak sötét árnyékként vannak jelen, és egy tömegben mozognak mint egy varjúsereg. Így is vannak hatásos jelenetek, mint pl. amikor Alexander kisugárzása elegendő ahhoz, hogy leszereljen egy tömeget vagy amikor Natasa lelőni készül őt, és ezzel a férfi is tisztában van. Tiszta Hitchcock. A színészek ekkor még nagyon teátrálisak, ami pl. Natasa esetében zavaró (egyébként egy az egyben a Metropolis androidját hozza), amíg ki nem derül, hogy direkt játsza túl magát, Jannings utolsó jelenetéhez pedig kifejezetten ez illik.

Élmény

Voltak érzelmileg erős jelenetei, de a történetben lehetett volna több is és látványban még jobban elmaradt ez utóbbinál. Ettől függetlenül mai szemmel is nézhető darab, kellőképpen drámai, hogy lekösse az embert némafilmként is.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Emil Jannings (Az utolsó ember), Fritz Feld (Párducbébi)
- Az első legjobb színésznek járó Oscart többek között ezért a filmjéért kapta Jannings.
- Az alapmű a magyar Bíró Lajosé, de az alapötlet Lubitsché, aki valóban belefutott egy statisztaként dolgozó ex-tábornokba.

Szólj hozzá!
Címkék: néma 20. század 1928 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Észak-Amerika Josef von Sternberg 2 órás IMDB 8 Emil Jannings

Csungking expressz (1994)

2016. június 08. 16:55 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Vong, Kar-vai
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Lin Brigitte Lin, Tony Leung Chiu-wai, Vong Faye, Kanesiro Takesi
Megjelenés: 1994, Hong Kong
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/IAH-0GKvIrM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/csungking-expressz-chung-hing-sam-lam/movie-431

Tartalom

A 223-as számú rendőrt április 1-jén hagyja el barátnője, May. A dátum miatt sem veszi teljesen komolyan, ezért minden nap vesz egyet a lány kedvenc ananászkonzervéből május elsejei lejárattal (amely egyben a férfi szülinapja), hogy mintegy égi jelként kezelje: ha lejárnak a konzervek, lejár a szerelme szavatossága is. Eközben egy drogcsempész nőt átver a bandája, menekülnie kell előlük. Egy bárban fut össze 223-as és a nő, felmennek egy hotelszobába is a rendőr nyomulása hatására, de ott a nő elalszik. Másnap a sarki étkezdében új lány, Faye kezd dolgozni, de a tulaj unszolására se kelti fel 223-as érdeklődését. Nem úgy 663-as rendőrét (Tony Leung), aki szintén ott eszik és szintén elhagyta barátnője. Az ex a rendőr lakásának kulcsát az étkezdében hagyja 663-asnak, de Faye ahelyett hogy visszaadná, titokban odamegy minden nap kicsit rendbeszedni a lakást.  Mire a férfi rászánja magát a randira, Faye elutazik világot látni, mielőtt megállapodna.

A történet Kar-wai, a rendező szerint képeslap a korabeli Hong Kongról,a nyüzsg, sokszínű városról, amelyben az emberek kapcsolatai esetlegesek, ha egyáltalán összejön, mert történetünkben legalábbis egyiküknek sem sikerül. Más kérdés, hogy miért vagyok képtelen felfogni a délkelet-ázsiai filmek történeteit. Ők a mumusaim, akárcsak Godard és az amerikai westernek.

Megvalósítás

És láss csodát, több kritika is épp Godard-t említi, mint leginkább hasonló filmest, elsősorban a Hímnem-nőnemet, persze mégis egészen máshogy, hiszen más a közeg, más a korszak, és szerencsére nem próbál kikacsintgatni nagyon a nézőre. Két részből áll a történet, az első a 223-as rendőré, a második a 663-asé. Apró összekötő kapocs a két történetben a sarki étkezde, de nem keresztezik egymás útját. Mindkét történet a szakításról és az újrakezdésről szól, két nő és két férfi érintkező, de nem összefutó útjáról, akik ha találkoznak is, nem történik köztük semmi és kommunikálni se tudnak igazán egymással (a drogcsempésznő pl. nem akar beszélgetni, Faye üvölteti a zenét, 223 nem éri el telefonon exét, 663 a tárgyaihoz beszél). Egy nagy gondom volt, ami kinyírta számomra az egész filmet: amíg nem olvastam róla, fel sem tűnt, hogy két férfi szereplőnk van, én végig azt hittem, ugyanazt a rendőrt látom elejétől a végéig. Magyarul megismétlődött pontosan ugyanaz, amit átéltem a Vadító szép napok során is. Valamivel így is fogyaszthatóbb a későbbi Kar-wai filmeknél, szinte már humoros.  Központi szerep jut az ételeknek, minden karakterhez tartozik egy étel, ami talán még szimbolikusnak is mondható: lejárófélben lévő ananászkonzerv, ínyencsaláta, szardínia...stb.

Nemcsak ételek, hanem világsláger dalok is köthetőek a karakterekhez, legalább ebben jól elkülöníthetőek egymástól. Faye pl. arról ábrándozik, hogy Kaliforniába költözik világot látni, így ő állandóan a California Dreamin'-t hallgatja. A film elején gyakori volt még elmosódottan ábrázolni az utcaképet gyorsabb jelenetek esetén, de ezt leszámítva semmilyen szinten nem volt látványos. Illetve egy kritika szerint a jelenettől függően a vörös vagy a kék színek domináltak, de ez nekem egyáltalán nem tűnt fel.

Élmény

Egybehangzó vélemények szerint a film alapvetően intellektuális jellegű, ismerni kell a filmművészetet az élvezetéhez. Hát én nem vagyok se entellektüel, se filmszakos :D A történet első felének volt még egy keserédesen bájos hangulata, de látványra sosem volt erős, a történet pedig teljesen érthetetlen volt számomra (de mint egyébként megtudtam, nem is a történet volt a lényeg, hanem a hangulatok, életképek).

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tony Leung (A szomorúság városa, Vadító szép napok, Szerelemre hangolva)
- A filmet pihenésképpen forgatta le Kar-wai három hónap alatt, egy nagyszabású filmje utómunkálatai közben.
- Eredetileg lett volna egy harmadik történet is a filmben, de túl hosszúra nyúlt volna, így abból a harmadik szálból készült el a következő filmje

Szólj hozzá!
Címkék: 1994 dráma 20. század Kína Ázsia Kelet-Ázsia 1990-es évek Vong Kar-vaj 2 órás IMDB 8 Tony Leung Chiu-wai Lin Brigitte Vong Faye
süti beállítások módosítása