Rendezte: Szász János
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Gyémánt András, Gyémánt László, Molnár Piroska
Megjelenés: 2013, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: http://film.elte.hu/vinczeterez/2013/10/28/mi-van-a-fuzetben-szasz-janos-a-nagy-fuzet/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-nagy-fuzet-a-nagy-fuzet-le-grand-cahier/movie-144257
Cselekmény: 1944, az osztrák határ közelében (Kőszeg, hogy pontosak legyünk). Főhősünk két kiskamasz ikerfiú, akiknek az apjuk katona. Bevonuláskor egy nagy füzetet ad nekik ajándékba, hogy jegyezzenek le benne mindent neki, hogy majd tudja, mik történtek velük a külön töltött idő alatt. Mivel ikrekként feltűnést kelthetnek, jobbnak látják őket a vidéki nagyihoz (Molnár Piroska) küldeni, akivel viszont elég rossz a viszony, nem is örül a gyerekeknek. A kosztért és kvártélyért dolgoztatja és veri őket, amúgy is hideg van, fáznak, éhesek, nincsenek szerető szülők, a helyiek sem kedvesek. Elhatározzák, hogy megedződnek, hogy erősek legyenek. Előbb egymást ütögetik, hogy megszokják a fájdalmat, majd ételt se vesznek magukhoz napokig, hogy az éhségnek is ellen tudjanak állni...
Téma: A háború, az embertelen körülmények fokozatosan leépítik az emberséget, erkölcsöt, testet és lelket, cserébe egy torz lény születik. Ez az egyértelműbb olvasata a történetnek; a kicsit jelképesebb egy átvitt értelemben is vehető személyiségfejlődés, ami egyáltalán nem a film valóságában játszódik - de erről később.
Tartalom: Háború van, apa katona, anya inkább vidékre viszi a gyerekeket, és bár ott talán nincs közvetlen életveszély, a meleg, szerető otthon helyett egy rideg világ várja főhőseinket, amihez testileg-lelkileg meg kell keményedniük, hogy meg tudjanak maradni benne. Először a testüket kínozzák, hogy megszokják a fizikai fájdalmat, majd a lelküket szoktatják hozzá a kegyetlenségekhez. Bár ezzel valóban túlélőkké képzik magukat, eltévesztik a célt szem elől és már valójában nem lesz miért élniük. Válogatott gonoszságokat láthatunk, lefeslik róluk a család, az otthon, a vallás... stb. Ez a felszínesebb olvasat. A második már kissé nehezebb, ehhez a kulcsot az ikerség adja, ugyanis a néző muszáj, hogy felvonja a szemöldökét, ha ikreket lát (és ha állatot, űrlényt, iskolát vagy börtönt, amelyek mindig jelképesen értendőek). Ha ikreket látunk, az egy lélek két testben, avagy egy személyiség, egy személy kettős kivetülése. Ezt kevés kritika vette észre és nem véletlenül, az ikrek ugyanis ahelyett, hogy két végletet jelenítenének meg, egyformák. Pedig szépen illeszkedik a dolog abba a vonalba, ahogy szépen-lassan az egyén leválik a személyes és társadalmi gyökereiről, felfedezi a rideg világot, a szexualitást már-már karikaturisztikusan, végül elengedi önmagát is - és ehhez nem kell háború, ez csak az öntudatra ébredő egyén harca. Bocsánat, ha kissé titokzatosan beszélek, nem akarok nagyon spoilerezni, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy amit a legtöbb kritika bénázásnak látott, az szándékos volt, de túl jól sikerült elrejteni. (Vagy csak én gondolok bele többet, erre is volt már példa :D ). A sztori szerkezete tehát egyenesen vezet a cél felé, a karakterek egysíkúak, a jelképek egyszerűek.
Forma: A hideg és sötét tónus az uralkodó, ami néha már nagyon zavaróan sötét és ki se lehet venni az alakokat. A kamera jellemzően intim közelségben marad, de nem teljesen veszi fel az ikrek nézőpontját. Úgy összességében korrekt a külső, de semmi igazán látványos nincs benne, a legerősebb eleme az előbb említett világítás. A háborús erőszak nem jelenik meg, csak a civil. Volt, aki szidta a bombázást, de szerintem így közvetve érzékeltetve jobb volt. Némi extrát jelentenek a nagy füzet képei, de ahhoz nincs belőlük elég, hogy meghatározóak legyenek. A színészek rendben vannak, a gyerekek is, de itt se ragadt magával senki. A zene észrevétlen, atmoszferikus marad. Szóval a hangulatot jól megalapozzák képi eszközökkel, az elembertelenedés az érzelemmentes arcokon látszódik, az ikrek egylényegűsége pedig az állandó, intim közelségükben.
Élmény: Szerintem igaztalanul bántják, nem rossz egyáltalán, de bár egy-két hangsúlyt máshova helyeztem volna. Így viszont valóban kissé "elcsépelt" a történet, külcsínében pedig szintén korrekt, de nem kiemelkedő élmény. Irodalmi adaptációként valószínűleg meg kellett csinálni, filmként viszont feleslegesnek érzem.
Érdekességek
- Korábban láttuk:
- Molnár Piroska (Sorstalanság)
- Ulrich Thomsen (Születésnap)
- Tóth Orsi (Sorstalanság, Fehér isten)
- Derzsi János (Őszi almanach, Szürkület, Roncsfilm, Sátántangó, Werckmeister harmóniák, Kontroll, A londoni férfi, A torinói ló)
- Kovács Lajos (Berlin felett az ég, Hanussen, Kontroll, Sorstalanság)
- Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Kárhozat, Hanussen, Szürkület, Napló apámnak anyámnak, Sátántangó, Kelj fel komám ne aludjál, Sorstalanság)
- Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Redl ezredes, Hanussen, Az én XX. századom, Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm)
- Bognár Gyöngyvér férje a rendező
- Andorai Péter tavaly hunyt el 71 évesen
- Irodalmi adaptáció, mert Kristóf Ágota híres regényének a megfilmesítése, aki szintén átélte az elszakadás traumáját.
