Artúr filmélményei

Dukhovnye golosa (1995)

2021. január 26. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Alekszandr Szokurov
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1995, Oroszország
Hossz: kb. 5,5 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: http://sokurov.spb.ru/isle_en/documentaries.html?num=67
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/dukhovnye-golosa-iz-dnevnikov-voyny-povestvovanie-v-pyati-chastyakh/movie-103240

Cselekmény: ...avagy "spirituális hangok". Az ötrészes sorozat első részében a narrátor Mozart életéről értekezik, majd a második részben orosz katonák indulnak az afgán-tádzsik határra. A harmadik részben már mindennapjaikat figyelhetjük meg...

Téma: A dokumentumfilmszerűség az orosz határőrök sivár, de élettel (-veszéllyel) teli, metaforikusan határon billegő mindennapjain keresztül próbál meglátni valami szépet.

Tartalom: A sorozat ötrészes, osszuk hát mi is öt részre: az elsőben meglepő módon elsősorban Mozartról kezd a narrátor elmélkedni, aki egyrészt nyomorult volt egy nyomorult élettel (különös tekintettel anyja haldoklására - erről később), mégis magasztosat tudott alkotni. A további négy részben a katonák mindennapjait láthatjuk a rutinszerű tevékenységektől egy fegyveres konfliktusig és egy szilveszteri buliig. A második részben a határra utaznak, a harmadikban "élnek", a negyedikben van az összecsapás és az ötödikben az újév. Bocs a spoilerért, de senki se számítson hagyományos narratívára, valójában nem történik semmi, vagy ha igen, akkor se azt látjuk. Javarészt merengő/unatkozó arcú katonákat látunk, néha van egy kis narráció, egy kis párbeszéd, de inkább csak próbálnak túlélni a mostoha körülmények között.

Forma: Ami kifejezőbb az üres tartalomnál, az a megvalósítás. Egyrészt az első résztől kezdve visszaköszön Mozart egyik zenéje, ütemet adva a filmnek, másrészt ekkor hangzik el az is, hogy Mozart anyja öt és fél órán keresztül haldoklott folyamatosan beszélve, de öntudatlanul - épp ennyi ideig tart a film is, ami a katonákat a helyszínt (határ) is figyelembe véve egyfajta fizikai-szellemi senkiföldjét jelent. Az első, félórás részben van képe egyetlen beállítást mutatni végig egy fenyvesről, ami mozdulatlan, de azért nem változatlan. A hátralévő részekben a katonákat többnyire magukban mutatja még társaságban is, az arcukra vagy csizmájukra koncentrálva, amelyek sokat elárulnak viselőikről. Sivár a táj, rosszak a körülmények, mintha A torinói ló végítélet-helyszínén lennénk. Sokat játszik a színekkel, időnként túlszínezi a képet, néha túlszaturálja, hol kifakítja vagy szépiásítja a hangulatnak megfelelően.

Élmény: De összességében mégiscsak azt nézzük öt és fél órán keresztül, hogy a kopár hegyvidéken (= sehol) random katonák (= senkik) látszólag érzelemmentesen álldogálnak (= nem csinálnak semmit). És ebben nagyon hasonlít pl. a számomra referenciává vált La libertadra, csak az hatásosabban mutatja a semmit, magyarul nekem nem jött át a világok közt ragadt katonák transzcendenciája.

Érdekességek

  • Szokurov részben saját élményekből táplálkozott, hiszen katona apja révén sokszor helyezték ki különféle posztokra.
  • És hogy mit kerestek oroszok az afgán-tádzsik határon? Mindkét ország épp nyakig volt a polgárháborúban, a határ pedig szinte védtelen volt, ezért az oroszok vállalták az őrséget 2005-ig. Azóta normalizálódott a két ország viszonya, aminek jelképes megkoronázásaként 2007-ben híd épült közöttük, de állítólag igény még lenne a védelemre, amit Kína tervez a jövőben ellátni.
Szólj hozzá!
Címkék: 1995 20. század Európa Oroszország Kelet-Európa 1990-es évek IMDB 8 5 órás Alekszandr Szokurov

Mennyei teremtmények (1994)

2021. január 20. 22:51 - Liberális Artúr

Rendezte: Peter Jackson
Műfaj: dráma, életrajzi
Főbb szereplők: Sarah Peirse, Diana Kent, Clive Merrison, Simon O'Connor
Megjelenés: 1994, Új-Zéland
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: https://ew.com/article/1994/11/25/heavenly-creatures-3/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/mennyei-teremtmenyek-heavenly-creatures/movie-1638

Cselekmény: Új-Zéland, 1950-es évek. A tini Pauline morcos kamasz, amíg egy nap új lány nem érkezik a suliba az angol Juliet (Kate Winslet) személyében, aki azonnal elnyeri tetszését, mert nagyon szemtelen a szigorú tanárokkal szemben. Paul rajongani kezd Julietért, sülve-főve együtt vannak, képzeletbeli világot építenek fel és regényt írnak róla. Az idillnek az vet véget, hogy Juliet TBC-vel hónapokra kórházba kerül...

Téma: A rendező elmondása szerint a cél az volt, hogy megmutassa, egy barátság nemcsak pozitív lehet, rossz dolgok is kisülhetnek belőle. Mások felfedezni vélik benne a túlságosan korlátozó társadalom hatását, ami végül robban - ebben szintén van igazság. Ami engem illet... arról később.

Tartalom: Az 1950-es években vagyunk, amikor a tiniket már lassan nem hatja meg a felnőttek tekintélye. Ekkor talál egymásra a két, kicsit kívülálló kamaszlány. A vezér egyértelműen Juliet, Pault lenyűgözi a lány önbizalma és lendülete, rajongásig szereti. Idővel viszonyuk kiegyenlítődik, mert közös erővel építenek fel egy fantasy-birodalmat, így tipikusan az egymásért hisztérikus rajongásig fokozódó kamaszlány-barátság alakul ki a szemünk előtt. Ez még rendben is volna, ezt látjuk a cselekmény nagyjából első harmadában. A középső szakaszban azonban ez a barátság már meglátszik az iskolai eredményen és mindenre hasonlóan hisztérikusan reagálnak, ami barátságuk útjába kerül. Márpedig Paul szülei viszonylag szigorúak, legalábbis Juliet nemtörődöm szüleihez képest, de bosszantja őket a fantáziavilágukba nem illő iskola is, akik nem ismerik fel írói "tehetségüket" vagy az egyház. Innentől picit spoileres leszek. A legsúlyosabb tünet persze az, hogy a kor viszonyai szerint a homoszexualitás mentális zavarnak számít, márpedig a lányok annyira közeli barátok, hogy az már felveti a túlzott intimitás gyanúját. A szülők megpróbálják elszakítani őket egymástól, de ekkor már késő, nem tűrik az ilyesmit. Más filmekkel ellentétben itt nem a valóság türemkedik be fantáziájukba, hanem fordítva. Talán nem érzékeltette a film elég erősen, de a lányok mennyországképe már szektás jellegű volt, nem csupán fantázia. Erre kitérek majd a következő bekezdésben is, de a a film igyekezett a lányok kamaszos, kicsit gyerekes látásmódját átvenni, így minden túl színes és helyenként karikaturisztikus.

Forma: Az egész film külsőségeiben nagyon karikaturisztikusnak tűnik, ami a lányok kamaszos látásmódjából adódik, és ez nemcsak a karakterekben vagy a lányok szélsőségességében nyilvánul meg, hanem a kamerakezelés is gyakran torzít és szokatlan szöget vesz fel. Erős színeket használ a fantáziavilág megjelenítésekor vagy épp amikor a hangulat emelkedett. Külön poén(?) a sok filmes utalás, pár pillanatra még A harmadik embert is láthatjuk. A fantáziavilág már előrevetíti A gyűrűk urát, nagyon hangulatos, amit még nem rontott el az animáció. A zene nem nagyon tűnt fel, de teljesen véletlenül kiszúrtam, hogy az egyik operabetétet a Magyar Állami Operaház előadásában hallhatjuk. A színészek is a karikaturisztikusan túlzó játékot hozták, de a tinilányoknak ez sokkal hitelesebben állt, mintha természetesen próbáltak volna játszani, hiszen mindenki szeme előtt ott van szerintem, hogy a kamaszok mennyire teátrálisak tudnak lenni.

Élmény: És akkor hadd térjek vissza spoileresen az írásom elejére a témáról és hogy miért tudott működni a film nálam. A lányok kamaszos látásmódja és a színes fantáziavilág ugyanis egy tök szórakoztató filmet hozott, szépen elfértek benne az olyan túlzások, hogy Paul legszívesebben holtan látna mindenkit. Ez még passzolt is Jackson életművébe, hiszen eddig horror-vígjátékokat készített. Aztán a film végén brutálisan agyonverik az "ártatlan" kamaszlányok Paul anyját. És bumm, a sztori igaz (és volt benne még egy csavar, erről lejjebb). És így már nem szórakoztató visszagondolni rá, hogy a lányok hisztérikus rajongása hogyan fejlődött és hova vezetett. Amit jogosan a szemére hánynak, hogy nem akar túlzottan túlmutatni önmagán, ugyanakkor a sztori így is működik és vizuálisan is abszolút kielégítő.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Kate Winslet (Titanic, Egy makulátlan elme örök ragyogása)
    • Jed Brophy és Elizabeth Moody (A gyűrűk ura)
  • Szóval igen, egy új-zélandinak ez a film más élményt jelent, hiszen a gyilkosság nagy port kavart és a mai napig szégyenfolt, így számukra közismert a történet. A film nyilván él a művészi szabadsággal itt-ott, de összességében pontosan igyekszik követni Paul naplóját, amit ugye a rendőrség is megtalált és egy pillanat alatt lebuktak főhőseink. Szerencséjükre fiatal koruk miatt a halálbüntetést elkerülték és 5 év után szabadon engedték őket. Ezután nevet változtattak és (külön) elhagyták az országot.
  • Paulnak jó pár évébe került, mire rádöbbent, mit tett  valójában. Szabadulása után mélyen vallásos lett és tanítónőnek szegődött Angliában.
  • Juliet apja sokkal jelentősebb figura volt, Új-Zéland elhagyása után ő volt az 1957-es brit hidrogénbomba projekt egyik vezetője. Feleségétől 1955-ben vált el.
  • A sors egyik fintora, hogy a nyomozás során kiderült, hogy Paul szülei nem voltak házasok. A másik, hogy Juliet Anne Perry néven rendkívül sikeres krimiíró lett, de csak 1994-ben coming outolt, hogy ő maga is gyilkos volt.

Szólj hozzá!
Címkék: 1994 életrajzi dráma 20. század Új-Zéland Peter Jackson Óceánia Diana Kent 1990-es évek 2 órás IMDB 7 Sarah Peirse Clive Merrison Simon OConnor Ausztrália és Új-Zéland

Négy esküvő és egy temetés (1994)

2021. január 18. 18:39 - Liberális Artúr

Rendezte: Mike Newell
Műfaj: romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Hugh Grant, Andie MacDowell
Megjelenés: 1994, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/negy-eskuvo-es-egy-temetes-four-weddings-and-a-funeral/movie-1813

Cselekmény: Adott egy nagy baráti társaság, köztük a mindenhonnan elkéső Charles-szal (Hugh Grant), aki most épp egyik barátja esküvőjén lenne tanú. Némi kalamajka után minden rendben végződik, sőt, Charles azonnal felfigyel egy külföldi vendégre, Carrie-re (Andie MacDowell) és az éjszakát együtt töltik. Három hónappal később egy újabb baráti esküvőn futnak össze, és Charles ezúttal akár szintet is lépne a "kapcsolatban", Carrie azonban már menyasszony...

Téma: Erőltessünk bele egyet? Mondjuk, hogy arra akar rámutatni, hogy a házasság szerelem nélkül mit sem ér, avagy még általánosabbra véve a hagyományos formaságokat "támadja" a valódi értékek ellenében.

Tartalom: Alapvetően egy szkeccssorozatot látunk, aminek összekötője a Carrie és Charles közötti szerelem alakulása. Az ötlet több tucat esküvő és lagzi megéléséből adódott, így a történet egyik fő erényének épp ezt a korképet tartják a korabeli esküvőkről. Nem meglepő módon a szerkezetet öt részre oszthatjuk, az első esküvőnél megismerkednek hőszerelmeseink, az utolsóra összejönnek, bla bla. Erről sehol sem olvastam, de nyilván a Powell - Pressburger páros hagyományait viszik tovább azzal, hogy amerikai és brit vegyespáros között szövődik a szerelem. Tehát esküvőről-esküvőre (és egy temetésre) járunk a forgatókönyv szempontjából kényelmesen ugyanazzal a baráti társasággal, akik mind szerelemre vágynak, de csak a sorsszerűvel érik be. Hogy a formaságoknak mennyire nincs szerepe, az mutatja, hogy valami rendre félresikerül, de emellett van még koedukált albérlet, lelkiismeretfurdalás nélküli megcsalás, meleg pár. A lényeg azonban mégse ezen van; a történet tökéletes előképe az Igazából szerelemnek, olyan sok mellékkarakterrel és mellékszállal dolgozik. Ettől lesz változatos és pörgős, megunhatatlan, amire szükség is van, mert azért van benne jó néhány bugyutaság. Az előzőekből adódóan a karakterek felszínesek maradnak. A humorát főleg a helyzetkomikum adja és a csípős megjegyzések.

Forma: Erről túl sokat nem lehet elmondani, mégiscsak egy romkomról van szó. Az esküvői (és temetői) helyszínek révén bejárjuk az Egyesült Királyságot, kapunk a kilencvenes évek divatjáról egy horrorisztikus emlékeztetőt. Nagy szerepet tulajdonítanak a film készítői is Hugh Grantnek, aki nélkül szerintük nem működött volna a karakter és a film poénjai. Pedig Grant már majdnem visszavonult sikertelensége miatt, így viszont műfajteremtő sztár lett. Engem személy szerint a legkevésbé sem győzött meg, hogy miért vetné rá magát egy Carrie, de majd a női olvasóim kiigazítanak. Érdekesség, hogy a Love Is All Around (feldolgozás) ennek a filmnek a kedvéért készült és óriási sláger lett. Így egy fokkal mindjárt jobb poén az Igazából szerelem nyitánya.

Élmény: El tudom képzelni, hogy ez 1994-ben sokkal szórakoztatóbb volt, de én most nem voltam hozzá hangulatban és már-már fel tudott háborítani a bugyuta romantika. Igen, tudom, öreg vagyok, de kevés aljasabb dolgot tudok elképzelni, mint egy esküvőt félbeszakítani, bármennyire is romantikusnak tűnik egy kamasznak. A humorát is inkább erőltetettnek éreztem. Egynek jó, nyilván történelmi jelentősége van neki, szóval egyszer illik látni.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Hugh Grant (Igazából szerelem)
    • Andie MacDowell (Idétlen időkig)
    • James Fleet (Mr. Turner)
    • Simon Callow (Amadeus)
    • Rowan Atkinson (Az oroszlánkirály, Igazából szerelem)
    • Sophie Thompson (Harry Potter)
    • Rupert Vansittart (Rettenthetetlen)
  • Charlotte Coleman 2001-ben, 33 évesen asztmás rohamban hunyt el.
  • 2019-ben készült belőle egy nem túl sikeres tv-sorozat, illetve egy jótékonysági akció keretei közt az Igazából szerelemhez hasonlóan egy rövid folytatás is.

Szólj hozzá!
Címkék: 1994 vígjáték romantikus 20. század Európa Egyesült Királyság Hugh Grant Észak-Európa Andie MacDowell 1990-es évek Mike Newell 2 órás IMDB 7

Az egyetlen fiú (1936)

2021. január 17. 15:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Ozu Jaszudzsiro
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1936, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/1511-the-only-son-japan-1936
Mikor látható: -

Cselekmény: 1923, Japán. A fiát egyedül nevelő özvegyasszony (Iida Csoko) szűkös anyagi helyzete ellenére gimnáziumba küldi tehetséges fiát, Rjoszukét (Himori Sinicsi) abban bízva, hogy majd Tokióba kerül és jó élete lesz. Bő tíz évvel később Rjoszuke valóban Tokióban él már, anyja pedig meglátogatja. Meglepetésére fia már megnősült és gyereke is született, azonban az is meglepetés, hogy a kezdő tanári szakma nem fizet olyan jól...

Téma: Az egyszerűség mélysége, ahogy egy írás fogalmazott. Kicsit ugyanaz, mint az összes többi Ozu-film: családi dráma pozitív érzelmekkel, amely nem feltétlenül akar oda kilyukadni, hogy minden jó vagy minden rossz lett végül, megfér a tragédia és a remény is. Egyben tág utalás az aktuális viszonyokra is, hiszen Japán elég rosszul állt az 1930-as években.

Tartalom: Kicsit spoileres leszek, de ez egy Ozu-film, szóval nem kell fordulatokra számítani. Osszuk szokás szerint három részre a cselekményt: az első az 1920-as években játszódik, ahol egy felfutó Japánban a tehetséges Rjoszuke tanára hatására továbbtanul és Tokióba költözik. Amúgy sem tehetős anyjának ez nagy áldozat, de a fiú reményei miatt belemegy. A második rész már az 1930-as évek küszködő Japánjában játszódik, ahol az anya velünk együtt szembesül azzal, hogy hiába az áldozata, Rjoszuke nem lett menő értelmiségi, de még a régi tanár sem. Bár Rjoszuke mindent elkövet, hogy anyja Tokió szebb arcát lássa, ő maga anyagilag küszköd és otthonuk is szegényes. Ezt a harmadik részben beszélik ki, amikor az anya számonkéri fia ambícióit, elvégre hatalmas áldozatot hozott érte, és meg is lesz a hatása, Rjoszuke újra elszánja magát. Anyja azonban nem érti fia panaszát és a kor nehézségeit, hogy ami 10-15 éve még valóban jólétet teremtett volna, a kor viszonyai közt nagyon kevés. Ehhez képest csak mellékszál az ozui meleg humanizmus, hogy rendre példákat kapunk arról, hogy embernek Rjoszuke egyáltalán nem lett rossz és ezt épp a szegénységnek köszönheti. A végén a fiú optimista, az anya azonban részben mégis csalódott és megtört.

Forma: Először is ez Ozu első hangosfilmje, de nincs különösebb jelentősége neki, akár helyettesíthették volna feliratokkal is a párbeszédeket, a zene pedig alig hallhatóan van jelen hangulatfokozóként. Egyetlen kikacsintás erre, amikor moziban büszkén mutat a fiú anyjának egy német hangosfilmet. A színészek a végtelenül merev japán etikett szerint viselkednek, ami ugye megint kifejezetten ozus, hiszen a nyugodt felszín alatt tudjuk, hogy háborgó érzelmek feszülnek. Képileg töredezett, túlságosan epizodikus, ugyanakkor már jelen vannak a tipikusan ozus háztartási életképek, mint a teáskanna vagy a száradó ruhák, ami pl. a hentesnél nagyon hatásosak, máshol kevésbé. Nem beszélve a tatamiszintről és a lassú, kimért kamerába beszélésről. Megjelenik egyfajta a hagyományos vidék és a modern urbanizáció ellentéte is, hiszen míg vidéken minden jó, a modern Tokiónak csak a csúnyább arcát láthatjuk a szemétégető és a szegényes házak képében.

Élmény: Azt hiszem az eddig látott Ozu-filmjeim közül ez jelenti az igazi átmenetet nemcsak a néma és a hangosfilmjei között, de a vígjátékibb és a drámaibb megközelítés között is, én pedig az előbbit jobban tudom szeretni. De szinte didaktikus nyíltsága ellenére (?) ez a film is abszolút hatásos és működik érzelmileg, és jó, hogy nem vegyesen hagyja a végét és nem viszi el a kizárólagos hepiend vagy tragédia irányába.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Iida Csoko (Tokiói kórus, Csapongó képzelet)
    • Himori Sinicsi (Íme egy apa, Élni)
    • Rju Csisu (Az az éjszakai asszony, Megszülettem de, Csapongó képzelet, Íme egy apa, Társasházi élettörténetek, Késő tavasz, Búzaősz, Tokiói történet, A szaké íze, Rőtszakáll)
    • Aoki Tomio (Megszülettem de..., Csapongó képzelet)

Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1936 Japán Ázsia 1930-as évek Kelet-Ázsia IMDB 8 1 órás Ozu Jaszudzsiro

Dalu (1935)

2021. január 14. 22:42 - Liberális Artúr

Rendezte: Szun Jü
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1935, Kína
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy a "nagy út". A még gyerek Csin anyja az éhezésbe, apja később a munkába halt bele. Csin azóta már felnőtt és építkezéseken dolgozik, de egyenes gerincű, ezért neki és barátainak gyakran meggyűlik a baja a főnökeikkel, akik persze rendre ki is rúgják őket. Egy ilyen eset után a városból vidékre mennek útépítésre, ahol a vezetőség felfigyel Csinre, hiszen vezéregyéniség. De nemcsak rá figyelnek fel, hanem a helyi étterem csinos pincérnőire is...

Téma: Munkásmozgalmi öntudat hazafias honvédelemmel vegyítve - és egy kis feminizmussal. Csinék öntudatosan kiállnak magukért a burzsoával és az ellenséggel szemben, miközben Moli, az egyik pincérnő is saját kezében tartja szerelmi életét és szinte egymaga hárítja el a burzsoá árulást.

Tartalom: Osszuk fel a történetet három részre: az első harmadban Csin szülei a nyomor elől szinte a halálba menekülve vidékről a városba költöznek, fiuk pedig jómunkásemberként nő fel, vezéregyéniséggé válik és hű társai lesznek. A városban azonban állandó igazságtalanságok érik őket, ezért visszatérnek vidékre dolgozni, noha sejtik előre, hogy a főnökök ott sem jobbak. A második harmad viszonylag idilli és egyhangú, dolgoznak és szórakoznak, ekkor ismerjük meg a két fogadós lányt és a helyi főnököt, aki persze nyilván gonosz. A harmadik harmadba sűrítik az eseményeket: egyrészt a japán-kínai front elér hozzájuk, ezért az útépítésnék kiemelt szerepe lesz, másrészt meg kell küzdeni a helyi vezetővel is, aki pénzért azonnal lepaktál az ellenséggel. Itt mutatkozik meg a rendező nőképe, mert míg Hsziang hagyományos lány, Moli teljesen önálló, ő csábít el férfiakat, lesi meg őket fürdés közben vagy menti meg őket. Bár egyéni szinten nem lesz hepiend, a történet hosszútávon a meg nem nevezett szocializmus győzelmét hirdeti.

Forma: Ami először szembe tűnhet, hogy ez még egy átmeneti hangos film, mint pl. Az éneklő bolond; alapvetően feliratos, de vannak dalok és hangeffektek. Eléggé elcsúszva, de vannak. A dalok munkásmozgalmiak, szóval... meh. A színjátszás egy-két drámaibb résztől eltekintve a durva humorú rajzfilmek karikatúraszerűen eltúlzott teátralitására emlékeztet. Ezt alátámasztó és ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy egy fejbevágást követően animált kismaradak jelennek meg hősünk feje körül. Ügyesebben megvalósított képei a filmnek a kínzós jelenet árnyékai vagy a légitámadás zaklatottabb vágása, de egyébként sajnos nem igazán emeltek át semmit a szovjetektől és képileg egyhangú.

Élmény: Nincs bajom a propagandafilmmel mint műfajjal, de ha agyatlan, azzal nem tudok mit kezdeni. Pedig a rendező alapvetően nem kommunista volt, de a szovjet propagandafilmek még így is jobban felépítettek ennél. Ráadásul a zárójelenet hiába akar biztató lenni, a jövő ismeretében inkább gúnyossá válik. Ezzel együtt is voltak erényei, pl. Moli karaktere, de nem marad emlékezetes darab.

Érdekességek

  • A Csint alakító színész koreai, a japán ellen összekovácsolódó kínai-koreai kapcsolatok jegyében nézték ki főszereplőnek. A filmet ugyanakkor kifejezetten a Molit alakító színésznőre gondolva írták meg.
  • Furának tűnhet, de az erős japán befolyás miatt nem nevezhették meg a filmben a külföldi ellenséget, mint Japánt, ezért csak utaltak rá, de ki nem mondták.
  • Ez volt az első kínai film munkásokkal a főszerepben.

Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1935 Kína Ázsia 1930-as évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 7 Szun Jü
süti beállítások módosítása