Cselekmény: Vologya nyomdász, Moszkvába utazik munkáért, szállást azonban nem kap. Szerencsére belebotlik egykori harcostársába, Koljába (Nyikolaj Batalov), aki elszállásolja a díványon magánál és feleségénél, Ljudmilánál. Ljudmila és Kolja viszonya nem teljesen felhőtlen a férfi nemtörődömsége miatt és az sem kedvez a helyzetnek, hogy kissé intim dolog hármasban élni. Így aztán, amikor Kolja üzleti útra megy, Vologyának egyre nehezebb ellenállni a szép asszonynak, és mivel sokkal jobban bánik Ljudmilával, az egyedüllét alatt összemelegednek...

Téma: Room, a rendező nem a divatos kommunista szellemiségben forgatta filmjét, hanem egyfajta realizmust akart megvalósítani, így nem feltétlenül vannak központi gondolatai a történetnek, hanem egy adott élethelyzetből adódó általános következtetéseket vonhatunk le belőle. Nincs tehát tanulság, de megfigyelhetjük Ljudmila semmibe vett karakterét, ami feltételezem, általános volt ebben az időben.

Tartalom: El kell spoilerezzem a cselekményt és egyben röviden összefoglalom újra: a gondtalan Kolja készpénznek veszi háziasszony feleségét, aki aztán el is csábul könnyedén, miután beköltözik hozzájuk a figyelmesebb barát, Vologya. Aztán Vologya is elkényelmesedik és fura hármasban élnek tovább, Ljudmila hol egyiküket, hol másikukat részesíti előnyben attól függően, hogy melyikük törődik épp vele. Persze teherbe esik, a pasik elvetetnék a gyereket, ezért Ljudmila inkább lelép. Ezt tekinthetjük egyrészt társadalmi képnek abból a szempontból, hogy hárman kénytelenek egy kis lakásban élni és a kommunista eszményképp ellenére Ljudmila továbbra is háziasszony szerepben van bezárva a lakásba szinte kiszolgáltatva bárkinek. Ezt erősíti a cím is, ami eredetiben "Kispolgári utca". Másfelől erősen szexuális természetű, amelyben Kolja és Vologya kapcsolata helyenként már homoerotikus, illetve a túlzottan szabados szexuális élet ellen próbált fellépni a film. (Kis történeti kitekintő: a szovjetek kezdetben fel akarták szabadítani a szexualitást is, szabaddá vált az abortusz és a homoszexualitás, kis híján eltörölték teljesen a házasságot, de pont ekkortájt derült ki, hogy ennek nagy népességcsökkenés lett az eredménye, ezért visszakoztak.) Összességében én inkább feministának érzem, mert a játékidő nagy részében látványosan a négy fal közé van szorulva Ljudmila, a pasik uralják a vásznat és többnyire figyelmen kívül hagyják a nőt, aki végül a maga kezébe veszi a sorsát.

Forma: Kezdetben szépe megfigyelhető rajta a szovjet montázstechnika, amikor modern, ipari képeket láthatunk, de ezek feleslegesek egy ilyen filmbe. Így aztán nem is ezek az uralkodó elemek, hanem újra szembemenve a trenddel, az egyének válnak azzá a tömeg helyett. Ljudmila mindig sarokban, a férfiak pedig aktuális helyzetüknek megfelelően ágyon vagy a díványon vannak. Ahogy drámaibbá válik a helyzet, szerencsére annál jobban kivész a teátralitás és kibontakozhatnak a színészi arcjátékok. Állítólag a szobában minden tárgynak külön jelentése van, de ezek nem voltak annyira hangsúlyosan lehelyezve, hogy szemet szúrjanak (kivéve talán a Sztálin-arcképes naptárat, de hát ugye 1927 van).

Élmény: Az első harmadot untam, aztán szerencsére pikáns lett a helyzet a kényszerű édeshármassal és ügyesen feminista irányba terelődött a helyzet, így akár ma is simán helytálló lehetne még mindig, ami jól mutatja, a szovjet képmutatást, hogy a nőkkel azért annyira nem akartak kezdeni semmit.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Nyikolaj Batalov (Az anya)
  
• Vlagyimir Fogel (Vologya) szélsőséges személyiség volt és mentális zavarokkal küzdött, ezért 1929-ben, 27 évesen öngyilkos lett.
• Az ihlető szinte nyíltan Majakovszkij volt, aki ebben az időben valóban együtt élt kiadójával és feleségével, aki közismerten múzsája volt.
• A film kegyelmi időszakban készült, mert bár a kritikusok kezdetben magasztalták a felvetett problémáit, a politika később vállalhatatlannak minősítette, de még Európában és Amerikában is betiltották az abortusz miatt, a vidéki parasztok pedig erkölcsi fertőnek hitték miatta a városi létet.
• A címbéli Mescsanszkaja utca 3 ma így néz ki.

Cselekmény: Egy újabb unalmas parti után Alba, az idős grófnő azt kívánja, bárcsak újra fiatal lehetne. Több sem kell az ördögnek, azonnal megkörnyékezi a nőt és fiatallá varázsolja azzal a feltétellel, hogy szerelmes nem lehet. Alba alig tud betelni a fiatalságával, azonnal magába bolondít két testvért is, de persze egyiküket, Sergiót csak kineveti és inkább Tristanót választaná. Sergio ultimátumot küld: ha nem őt választja éjfélig, az ablaka alatt öngyilkos lesz...

Téma: Jogosan hívják a Faust egy női változatának, amelyben rossz alkut köt Alba és pórul jár: fiatalságot akar, de szem elől téveszti, hogy az csak az eszköz és nem a cél, ami viszont a szerelem.

Tartalom: Kicsit vegyesek az érzéseim, mert az eleje nagyon nem állt össze, ami persze nem is feltétlenül elvárható egy ilyen régi filmtől. Mindenesetre a film is szakaszolja önmagát és egy prológussal nyit, amelyben láthatjuk a megfáradt Albát és alkuját az ördöggel. Ez még érthető, de a következő részekben kimarad az, ahogyan egymásba habarodik a testvérekkel, pedig ez egy fontos lépése lenne a drámaiságnak. Ezután már korrektebb lesz, ahogy Alba karakterfejlődését figyelhetjük és hangsúlyosabban megjelennek jelképes mozzanatok is ennek révén (különösen a kerti jelenetekben). Ha nem lenne ennyire Alba-központú, még Tristano vívódó karaktere is érdekes lehetne.

Forma: És milyen az Albát alakító színésznő? A korabeli divatnak megfelelően túlzóan teátrális, ugyanakkor egyes jelenetekben teljesen természetes és kifejező az arcjátéka. Azt a nagy csábítót nem érzem rajta, de azért viszonylag ledér és hát mégiscsak eltelt száz év. Képileg kezdetben az a legérdekesebb vonása, hogy részben színes; nem tinktúrázva, hanem szépen kézzel kiszínezve. Néhol ez természetes hatású, néhol tök látványosan működik (pl. az ördög feltűnésekor) de többnyire elég egyenetlenek. Igazából az utolsó harmad környékétől kezd beindulni, miután Alba kissé megborul. Itt már megjelennek a későbbi montázstechnikák (pillangó) és expresszionista elemek (sötét lovas, árnyékok, dőlt szögek, a tükör) előhírnökei. Helyenként a beállítások festményszerűek. Érdemes még megemlíteni a zenét, amelyre neves zeneszerzőt sikerült megnyerni, de elvből némán nézem a némafilmeket, úgyhogy erről nem tudok nyilatkozni.

Élmény: Nem indult túl erősen a korához képest sem - bár kicsit már kiestem ebből a korszakból - , túlságosan szét volt esve, ám ahogy haladt, egyre erősebbé tudott válni kívül-belül egyaránt. Végigpillantva az 1910-es évek filmjein, azt mondanám, hogy ott a helyet a top 10-ben, mégha nem is volt nagy élmény.

Érdekességek:

• Nino Oxilia, a rendező 1917-ben, 28 évesen hunyt el az első világháborúban harcolva.
• Az Albát alakító színésznő, kora szexszimbóluma, 1918-ban abbahagyta a filmezést és férjhez ment, a férj pedig kellően féltékeny típus lehetett, mert felvásárolta az összes filmjét és megsemmisítette. Szerencsére nem járt sikerrel.

Napló

• Az év első hónapjaiban szokás szerint felülvizsgáltam és felülbíráltam a terveimet és végül sokkal több válogatási elvem lett, mint amit terveztem.
• Márciusra megérkezett hozzánk is a koronavírus, így az eddigieknél több időm lett, így átlag havi kb. 15 filmet sikerült megnézni.
• Júniusban vettem észre, hogy jelentősen megugrott a látogatóim száma, konkrétan megháromszorozódott, így rögtön megvillantak a szememben a dollárjelek és engedélyeztem a reklámokat.
• A poén, hogy csak augusztusban vettem észre az értesítőt, hogy egy júliusi posztommal a címlapra is kerültem.
• Szeptemberre végeztem a magyar filmekkel, erről rövid összefoglalót írtam, ami újra címlapos lett tök érdemtelenül, de ez már legyen a szerkesztők baja.
• Decemberben újabb összefoglalókat írtam (1, 2, 3), ezúttal a szembejött filmek magyar vonatkozásairól, illetve végeztem a tervek szerint haladva a sikerfilmekkel. Viszlát kommerszek, helló senkit sem érdeklő, köldöknézős művészfilmek :D

Emlékezetes filmélményeim

(A magyar filmeknek van külön posztja, ezért őket kihagyom)

• Január: A vámpírok (1916) a legemlékezetesebb filmélményem a hónapból Irma Vep miatt, aki rosszlány létére átvette a főszerepet és ennek még lesz jelentősége 2021-ben.
• Február: A somme-i csata (1916), mert tényleg ott voltak.
• Március: Nem igazán maradt emlékezetes egyik film sem, legszórakoztatóbb talán a Robin Hood (1922) volt.
• Április: Innen viszont már többet is ki tudok emelni, elsőként a Honfoglalókat (1923), mert ez az egyik legvalódibb western, amit láttam. A nagy parádé (1925) és a Szárnyak (1927) pedig teljesen korrekt háborús filmek voltak, méltó párjai a Nyugaton a helyzet változatlannak.
• Május: Leginkább a szétfolyó Ingovány (2001) és a "filmnyelvű" Gabbla (2008) jött be, az ilyen filmek adják vissza az ember hitét a filmművészetben.
• Június: A hónap legjobbja egyértelműen Reygadas csúcsfilmje, a Csendes fény (2007).
• Július: Az argentin aranykort jelzi, hogy kb. három egyforma film volt a hónap legjobbja, a La libertad (2001), a Fejnélküli asszony (2008) és a Historias extraordinarias (2008).
• Augusztus: Hajszálnyival a Zama (2017) hozta ezt a hónapot, amelyben Martel stílusa gyönyörű képekkel és az egyik legfontosabb latin regénnyel párosult.
• Szeptember: A Gyanú árnyékában (1943) ha később készül és nem egy krimi, akkor egészen ütős lehetett volna; ebben a hónapban elfáradtam, így a kevés filmből ez lett a legkiemelkedőbb a szememben.
• Október: Alonsonak jobb filmje az előbb említett La libertadnál a Los muertos (2004) és ő is nyerte a hónapot, de nem tudom megállni, hogy ne említsem meg a La flort (2018), ami egyébként sem rossz, de elsősorban hossza miatt kerül ide, hiszen 13 óra alatt hozzánő az ember szívéhez.
• November: A hónap győztese csakis a pszichedelikus A kígyó ölelése (2015) lehet.
• December: Az utolsó hónap nem volt túl erős, de talán A Karib-tenger kalózai (2007) sikerült a legszórakoztatóbbra.

Számokban

A kitűzött cél az volt, hogy megnézzem:

1. a legelismertebb magyar filmeket, (pipa)
2. a sikerfilmeket, (pipa)
3. valamint hogy tovább javítsak a klasszikus-kortárs és a nyugati-világmozi arányokon. Alább látható, hogy alakultak ezen arányok az évek során. Tavalyhoz képest minimálisan sikerült javítani, de még nagyon messze vagyok az ideális arányoktól (fail):

Írások, egyebek

• Filmes blogok listája
• Legkedvesebbek: magyar filmek
• Címlap és kurvulás
• Magyarok a filmművészetben 1, 2, 3
• Címlapos írások: Napló gyermekeimnek és Legkedvesebbek: magyar filmek

2020-ban látott filmek

2021 - Tervek:

• Attól függetlenül, hogy mennyi időm lesz, mennyit enged a koronavírus és mennyit vagyok hajlandó rászánni, az év eleje természetesen azzal fog telni, hogy a frissülő listák alapján az eddigi válogatási elvekbe bekerült újabb filmeket pótlom.
• Ha nem lesz újabb világmegváltó ötletem (ami mindig akad), akkor egyrészt szeretném
  • letudni a legfontosabb kelet-európai filmeket (kb. 80 film),
  • haladni a már évek óta tartó filmeskönyv projektemmel (kb. 170 film),
  • valamint tovább növelni a kortárs filmek és a világmozi arányát.
• (Ugyanakkor nem szeretnék túl sok időt erre szánni és havi olyan 10 filmmel is elégedett lennék már - és nem garantálok semmit, akár holnap megváltoztathatom a terveim, és lehet hogy kizárólag 2021-es kazah pornó lesz a blogon vagy perui néma vizsgafilmek.)

Cselekmény: A Hol a barátom háza után visszatérünk a földrengés sújtotta Koker környékére, ahol épp az És az élet megy tovább egyik jelenetét forgatják. Az egyik szereplő az önfejű kamaszlány, Tahereh, akit nagyanyja nevel, miután szülei odavesztek. Egy másik szereplő az egykori kőműves Hosszein lenne, azonban Tahereh nem hajlandó megszólalni a közös jelenetükben. Mint kiderül, Hosszein korábban udvarolt a lánynak, de a nagymama nem engedi a házasságot, mert Hosszeinnek nincs saját háza...

Téma: Nem tudom :D Értem, hogy van egy metanarratívás vonal, ami talán erősebb, mint az És az élet megy továbban, ugyanakkor meg gyengébb, mint a Közelképben vagy a Kenyér és virágban (ami ugyan egy Makhmalbaf-film, de mint tudjuk a kettő ugyanaz :D ). Viszont sokkal kevésbé tettenérhető Kiarosztami humanizmusa. Szóval mit akart mondani a költő?

Tartalom: A meta-vonal megjelenik azonnal, amikor a főszereplő bejelenti, hogy ő alakítja a rendezőt. Aztán jön a szereplőválogatás, a jelenet felállítása, ami nagyjából megismételte az És az élet megy továbbot, mert a rendezőasszisztens autóval körbejárja a környéket és beszélget, segít, segítséget kér, de ez már mégsem az az igazi, meleg szeretet. Elvégre nem egy filmben vagyunk, hanem a megalkotását figyelhetjük. A sztori igazából ott kezdődik, hogy megpróbálják felvenni azt a jelenetet az előző filmből, amikor az újdonsült férj elmeséli, hogy a földrengés után azonnal összeházasodtak, hiszen az élet megy tovább és ki tudja, mikor jön a következő katasztrófa. A múlthoz való ragaszkodás megfigyelhető egyébként más időseknél is (ld. az özvegy szakácsot vagy a fürdőző nőket), a filmesek pedig többször koppannak, mert a fiatalabbak már más szokásokat követnek, mint hiszik (pl. Tahereh ruhaválasztása). Csakhogy az első színész fél a nőkkel beszélni, ekkor hozzák Hosszeint, akiről meg kiderül, hogy a valóságban is szeretne Tahereh férje lenni, de a nagyszülők elutasították, a lány ezért nem hajlandó hozzászólni. A továbbiakbkan jó párszor megismétlődik a jelenet, amit ilyen-olyan apropó miatt újra és újra fel kell venni, Hosszein pedig kihasználja az alkalmat, hogy győzködje a lányt. Ebben az érvrendszerben vetődnek fel olyan általánosabban vehető gondolatok, hogy pl. a tehetősebbeknek segíteniük kellene a szegényebbeket a fejlődéshez vagy hogy az ideális házasságban a nő és férfi egyenrangú felek.

Forma: Ez nagyjából megismétli az előző filmet, a stílus féldokumentarista valódi helyszínnel és helyi "színészekkel", mégis sokkal filmesebb hatást kelt paradox módon, mivel látjuk a forgatást, illetve az egységesebb cselekmény miatt. A városi és autós kompozíciók klausztrofóban szűkösek, a természetiek viszont tágasak. Újra feltűnnek a trilógia korábbi karakterei, illetve egyes jelenetei is, míg az utolsó jelenet nagyon hajaz az előző filmére megvalósításában, bár tartalma eltér, de ezt nem spoilerezhetem el. Az említett központi jelenetre nem igazán emlékeztem, de valóban ott volt kb. az 55 perctől, akit érdekel. A lányt nem láttam, de a pasi ugyanaz a Hosszein volt.

Élmény: Ahogy a témánál jellemeztem, nem igazán értem, mire ment ki a játék, ezért nem is fogott meg különösebben. Szerettem Kiarosztami korábbi filmjeit, de ez most nem izgatott fel sem intellektuálisan, sem érzelmileg.

Érdekességek

• Mohammad-Ali Keshavarz idén hunyt el 90 évesen

Cselekmény: A hat történetből álló film első részében egy repülőgépen két utas beszélgetni kezd, véletlenül kiderül, hogy van egy közös ismerősük, akinek a nevét meghallva bekapcsolódik egy harmadik utas is, hiszen ő is ismerte az illetőt...

A második történetben az útmenti étterembe pont az a férfi tér be, aki miatt a pincérnő (Julieta Zylberberg) apja öngyilkos lett. A szakács magától értetődő természetességgel veti fel, hogy tegyenek patkánymérget az ételébe...

A harmadik történetben a menő üzletember durván beszól az autópályán az előtte kacsázó autósnak, ahogy ilyenkor az lenni szokott. Aztán persze lerobban és a megsértett autós beéri...

A negyedik történetben az épületrobbantó mérnök autóját szerinte jogtalanul elszállítják tilos parkolás miatt, emiatt lekési lánya születésnapját, feleségénél ez az utolsó csepp és válni akar, és még ki is rúgják, amikor dühében botrányt csinál a paroklási cégnél...

Az ötödik történetben a tehetős család gyermeke cserbenhagyásosan halálra gázol valakit. Az apa a kertészét venné rá busás jutalom fejében, hogy az vállalja át a tettet és a börtönbüntetést...

A hatodik történetben a tökéletes esküvő rémálommá válik a menyasszony számára, amikor rájön, hogy újdonsült férje megcsalta...

Téma: Próbáltak ráhúzni a történetekre valamilyen társadalmi narratívát, de nem látom igazoltnak. Biztosan jellemző mindegyik embertípus és eset az argentin társadalomra (egyesek a magyarra is), szóval ez szerintem inkább egy válogatás, korrajz, de nem egyetemes és általános érvényű, mégha a rendező ezt is állítja.

Tartalom: Hat, kb. 20 perces epizódokból áll a film, ebből az első a legrövidebb, tartalmában talán el is üt a többitől, de egyben össze is foglalja azokat. Gyors, rövid, csattanós jelenet. Mindegyikben elege lesz a főszereplőnek, "eszüket vesztik" egy szélsőséges helyzet hatására, ahol egy-egy igazságtalanság kiborítja őket. Míg részenként egy-egy nagyobb igazságtalanságot látunk, az első epizódban csak úgy záporoznak. A sérelmeket felsoroltam a cselekménynél, nem ismétlem meg őket. Ez egy vígjáték, de sötét, helyenként abszurdba hajló humorú. Kiemelik egységes színvonalát és eltérű műfajukat az egyes részeknek, ugyanakkor a végkicsengés és a hangulat más tud lenni. Az első könnyedebb, a második cinikus és jószívű, a harmadik csattanója a legjobb a maga gúnyjával, a negyedik kivételesen happy enddel zárul, az ötödik a legkeserűbb, a hatodik pedig... azt hiszem szubjektív, hogy pozitív vagy cinikus. Jó, hogy több csavar is van a történetekben, kevésbé jó, hogy sokszor így is kiszámíthatóak tudnak lenni. Hiányoltam, hogy nincs valamilyen konkrétabb kapocs köztük, mint a második és a harmadik történet között, ahol a háttérben elhajtó autóra fordult rá a kamera.

Forma: Mindegyik epizód kicsit más a színeket, fényeket tekintve, ahogy látszik a képeken is, de annyira nem eltérőek, hogy ez markánsan megfigyelhető legyen. Ez annyiban lehet jó, hogy egységes marad a kinézet, ugyanakkor nyugodtan lehetett volna benne több látványelem, mint pl. amilyen a hatodik részben az ajtóra szerelt kamera volt. A színészek rendben voltak, a zenére csak ott kaptam fel a fejem, amikor kivételesen egy valódi korabeli sláger hangzott fel, ez azért nem olyan gyakori dolog.

Élmény: Nagyjából már leírtam korábban: fordulataival és humorával szórakoztató, persze a fekete humor nem mindenkinek jön be és nem is mindig könnyed. Egynek jó, de nem váltja meg a világot.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Julieta Zylberberg (La nina santa)