Artúr filmélményei

Inland Empire (2006)

2020. november 29. 23:21 - Liberális Artúr

Rendezte: David Lynch
Műfaj: kísérleti
Főbb szereplők: Laure Dern, Jeremy Irons, Justin Theroux
Megjelenés: 2006, Franciaország
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/inland-empire-inland-empire/movie-70333

Cselekmény: Nikki (Laura Dern) híres színésznő, egy nap új szomszéd látogatja meg bemutatkozni egy kedves idős néni személyében, de zavartan arról kezd beszélni, hogy Nikki új filmjében a színész tudta nélkül van két gyilkosság, és ha holnap lenne, nem abban a székben ülne, ahol most. A film első próbáján egyrészt figyelmeztetik a nőcsábász férfifőszereplőt, Devont (Justin Theroux), hogy Nikkinél ne próbálkozzon, másrészt a rendező (Jeremy Irons) bevallja, hogy a film cigány-lengyel történeten alapuló forgatókönyve nem éppen friss, egyszer régen már félig leforgatták, de a főszereplőket meggyilkolták és elvileg átok ül a filmen. A forgatás azért tovább halad. Egy nap Nikki benyit egy stúdió mögötti ajtón és az első próba napján találja magát... ijedtében bemenekül az egyik díszletházba, de kimenni nem bír...

Téma: Meg sem próbálom. Lynch azóta sem készített mozifilmet, ezért sokan összegzésnek tekintik, ami lehetséges. Az biztos, hogy szokás szerint különféle tudati- és létsíkok rétegződnek és ezt nem egyszeri megtekintés után fogom nektek és magamnak kibogozni. Talán van több témája (Hollywood, a filmezés, házasságtörés.. stb.), talán ezek nem is fontosak, csak játszanak a hagyományos narratívákkal és időnként a filmnyelvvel.

Tartalom: A cselekmény gerince az, hogy Grace szerepet kap egy házasságtörésről szóló filmben, amit valamikor régen már leforgattak részben Németországban egy lengyelországi cigány történetből, hogy ne legyen túl egyszerű már ez se. Adott Lynchnél, Grace eggyé váljon szerepével, de belekerül a lengyel változatba is és ezek összefonódva hatnak egymásra. Ezeket ráadásul még színesítik nem szorosan odaillő jelenetek is, amiknek biztos van jelentése (pl. látványosan a nyulas sitcom tűnik teljesen elborultnak, de nagyon emlékeztetett a Radírfej egyik jelenetére.) Ennek a töredezettségnek részben az is az oka, hogy Lynch napról-napra írta a forgatókönyvet, szóval lehet, hogy még az ő fejében sem volt meg egy kidolgozott koncepció, csak improvizáltak. Szerencsére vannak visszaköszönő motívumok, amik többszöri megnézés során segíthetnek a tájékozódásban, de a megértésben nem segítenek, csak integetnek, hogy helló, rólam már volt szó korábban. Az Inland Empire részben jelenti a Hollywood melletti régiót, részben utalhat az egyén belső világára. Amikor ezt a szakaszt írom, az alábbi kérdéseket szoktam feltenni magamnak: hogyan fejezi ki a tartalom a témát? Azaz milyen történések, karakterek, jelképek vannak, mi a szerkezet? A válaszom pedig ezúttal annyi, hogy a tartalom úgy fejezi ki a témát, hogy a különböző síkokbn játszódó történetek valamilyen módon összekapcsolódnak és a lényeg maga az összekapcsolódás, azt hiszem.

Forma: Izgalmasan kezdődik, mert rögtön elmosódott fejekkel nyit, újra a Radírfej hangulatát idézi, majd fény- és hanghatások jönnek, szóval kezdene az ember örülni az expresszívebb formának, de aztán visszaáll a hagyományosabb nézetre. Ami persze még mindig lynchi. Az egyik gyakori elem az arcok közeli, torzított mutatása, amit elsősorban groteszknek tartok és nem kifejezőeszköznek. A másik fontos képi elem az, hogy digitálisan készült (Lynch volt a mindenes operatőr-vágó-zeneszerző) egy nem túl jó minőségű kézikamerával, ami a túl sötét vagy túl világos helyeken nem néz ki jól, viszont az utómunkában több lehetőséget biztosít. A képek helyenként szürreálisak. A zene hasonlóan sokszínűen részben klasszikus pop, de többnyire a dark ambient uralkodik, ami még mindig jól működik. A színészek rendben vannak, bár Dernön kívül nem kapott senki túl sok játékidőt; ő akkor látszik látványosabban jónak, amikor vált a karakterek között.

Élmény: Elsősorban A sötétség útjára emlékeztetett tartalmában, de az sokkal jobban működött érzelmileg, hiába állt nagyjából ugyanazokból az elemekből. És ha a mindenség mindennel összefüggését akarta megmutatni, akkor jobbak lehetnek a minimalistán egyszerűbb megoldások, mint egy nehezen kirakható történet. Megjelenítésében újat nem mutatott, lehetett volna játékosabb, de fogjuk fel az új formátummal való próbálkozásnak.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Laura Dern (Kék bársony, Jurassic Park, Csillagok háborúja)
    • Jeremy Irons (A szerencse forgandó, Az oroszlánkirály)
    • Justin Theroux (A sötétség útja, Csillagok háborúja, Joker)
    • Harry Dean Stanton (Bilincs és mosoly, Two-Lane Blacktop, A keresztapa 2, A nyolcadik utas a halál, Párizs Texas, Halálsoron, Bosszúállók)
    • Diane Ladd (Kínai negyed)
    • Peter J. Lucas (A függetlenség napja)
    • Ian Abercrombie (Ifjú Frankenstein)
    • Terry Crews (Kiképzés)
    • William H. Macy (Fargo, Boogie Nights, Magnólia)
    • Laura Harring és Naomi Watts (A sötétség útja)
    • Scott Coffey (Meglógtam a Ferrarival, Útvesztőben, A sötétség útja)
    • Nastassja Kinski (Párizs Texas)
  • Laura Dern és Ben Harper házasok, Diane Ladd pedig Dern anyja
  • Leon Niemczyk a film megjelenésének évében hunyt el 82 évesen
  • A világosító hangja Lynch volt

Szólj hozzá!
Címkék: 2006 kísérleti 21. század Európa Franciaország David Lynch Jeremy Irons 2000-es évek Nyugat-Európa Laura Dern Justin Theroux 3 órás IMDB 7

Dogville (2003)

2020. november 28. 18:12 - Liberális Artúr

Rendezte: Lars von Trier
Műfaj: avantgárd, krimi, tragédia
Főbb szereplők: Nicole Kidman
Megjelenés: 2003, Dánia
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=2009
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/dogville-a-menedek-dogville/movie-58912

Cselekmény: 1930-as évek, egy amerikai kisváros a semmi közepén, aminek neve Dogville. Tom (Paul Bettany) egy okoskodó fiatalember, aki szeret a többieknek prédikálni erkölcsről. Ebben kapóra jön, hogy egy éjjel lövéseket hall és feltűnik egy menekülő városi nő, Grace. Tom elbújtatja és az erkölcsre hivatkozva megpróbálja őket elfogadtatni a többiekkel is. Kezdetben vonakodnak, de végül mindenkinek jól jön az extra kéz a háznál. A rendőrség is keresi ugyan egy alkalommal, de minden marad a régiben, sőt Tom még szerelmet is vall neki...

Téma: von Trier szerint a lényeg az, hogy adott körülmények között bárki gonosszá válhat, és kétségtelenül benne van ez az általánosabb felhang, de kb. egyik kritika sem ezzel foglalkozik, mert felültek a rendező provokálásának arról, hogy ez egy amerikaellenes történet (miután megvádolták vele korábbi kijelentései miatt). Pedig valóban nem az amerikai elemeken van a hangsúly.

Tartalom: Tíz fejezetre oszlik a történet, de ennek nincs nagy jelentősége, illetve van, de erről később. A történet íve annyi, hogy a gengszterek és rendőrök elől menekülő Grace-t (figyelem, beszélő név) befogadja a jellegzetes amerikai kisváros, akik puritán (álszent) erkölcsök szerint élnek, de ahogy gyengül Grace pozíciója, annál jobban használják ki. A rendező nem átall felsorakoztatni amerikai kliséket a nagy gazdasági világválságról, gengszterekről, összetartó, erkölcsös közösségről, keményen dolgozó vidéki kisemberről, Tom Sawyert olvasó Thomas Edisonról, hálaadási ünnepről és még a lehető legamerikaibb dalt is előadják, és ezektől érzik magukat megtalálva az amerikai kritikusok. Erre még visszatérünk a formai elemeknél. De ezek csak külsőségek, nem ezekből adódik, hogy Grace-t a végletekig kihasználják, hanem a hatalomból, ezért szerintem téves amerikaellenesnek látni, főleg, hogy szélsőségesre veszik a dolgot és pl. már a tipikusan rabszolgamentalitású fekete is rabszolgaként bánik Grace-szel vagy pl. a legpervezebb egy tízéves mazochista kisfiú. De nemcsak ezért nem életszerűtlen, hanem Grace miatt is, aki túlságosan megértő az emberekkel még akkor is, amikor durván gonoszkodnak vele. Ez a történet végén nyer értelmet egy váratlan filozófiai vitában, de hát erről már nem beszélhetek.

Forma: Az ironikus amerikanizálás sokkal nyilvánvalóbb formai szinten, mert szándékosan idegenszerű angolsággal adják elő szövegeiket európai színészek, és nyilván nem véletlen sem az Elm utca, sem az, hogy James Caan itt a keresztapa, de gondolom az igazi klasszikus Lauren Bacall sem véletlenül került be a filmbe. És akkor most térnék vissza picit a fejezetekre/felvonásokra bontott szerkezetre, ez ugyanis többedmagával arra szolgál, hogy a film illúzióját igyekezzen megakasztani, hiszen megszakítja a cselekményt és elmondja előre, mi fog történni (plussz van narrátor is). A legfontosabb ilyen elem azonban az, hogy gyakorlatilag egy színpadképet látunk végig, nincsenek falak, csak némi díszlet és jelzésértékű feliratok, de azért a színészek fájóan bénán nyitnak-csuknak ajtót a levegőben, amihez persze jár hangeffekt is. Ez a brechti (erősen átfedésben van a történet a Koldusoperával is) elidegenítés sokaknak zavaró, de nálam pont fordítva működött és így is bele tudtam magamat élni, ráadásul alkalmanként ez még jót is tett, legszebben amikor a kisváros a képzelt falak ellenére is tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi történik a falak mögött. Viszont ha már teljesen minimalista, stúdióbéli volt a kialakítás, durva kameratrükköket lehetett volna bevetni, ehelyett kézikamerával rohangáltak a szereplők közt, mintha egy néző feltévedt volna a színpadra, illetve nem használták ki azt sem a már említett egy kivétellel, hogy a háttérben simán történhettek volna még dolgok. A stáblista alatt már korabeli fényképeket láthatunk amerikai nincstelenekről, újabb töltetet adva a fanyalgóknak.

Élmény: Szóval ez egy jelképes történet, tanmese, ami lehetett volna nagyon nyomasztó, ha a rendező nem poénkodik vagy nem tanmese lett volna Grace elveiről. Viszont ez nem volt mindig egyértelmű a végéig, ezért igazán nevetni sem lehetett rajta. Formailag értékelendő a kísérletezés, de nem ebbe az irányba vittem volna. Dehát ezért von Trier a díjnyertes rendező és nem én :D Ajánlom, szórakoztató, főleg másodjára valószínűleg.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • John Hurt (A nyolcadik utas a halál, Harry Potter, V mint vérbosszú)
    • Lauren Bacall (A hosszú álom, Szélre írva)
    • Paul Bettany (Bosszúállók, Amerika kapitány)
    • Stellan Skarsgard (Hullámtörés, Good Will Hunting, Melankólia, Bosszúállók)
    • Udo Kier (Hullámtörés, Melankólia)
    • Ben Gazzara (Egy gyilkosság anatómiája, Férjek, A nagy Lebowski)
    • James Caan (A keresztapa)
    • Patricia Clarkson (Halálsoron, Viharsziget)
    • Jeremy Davies (Ryan közlegény megmentése)
    • Philip Baker Hall (Boogie Nights, A Truman-show, Magnólia)
    • Harriet Andersson (Egy nyári éj mosolya, Suttogások és sikolyok, Fanny és Alexander)
    • Siobhan Fallon Hogan (Forrest Gump, Sötét zsaruk)
    • Cleo King (Magnólia, A kihalás kora)
  • A filmben láthatú figurák ún. Hummel-figurák, amik anakronisztikusak, mert Európából származnak és csak a második világháború során/után terjedtek el Amerikában.
  • A film az Amerika-trilógia első része, a második rész ki is jött később, a harmadik még várat magára, ha lesz egyáltalán.

2 komment
Címkék: krimi 2003 avantgárd tragédia 21. század Európa Dánia Lars von Trier Nicole Kidman Észak-Európa 2000-es évek IMDB 8 3 órás

Panaszbíróság (2009)

2020. november 26. 23:27 - Liberális Artúr

Rendezte: Csao Liang
Műfaj: dokumentum
Főbb szereplők: Fang Hsziaocsüan, Csi Huacsing, Pan, Csang Vejje, Liu Csunpao, Hsziao Jüan, Zsen Hua, Han
Megjelenés: 2009, Kína
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: http://zhaoliangstudio.com/work/petition
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/panaszbirosag--petition/movie-107407

Cselekmény: Elnézést, ha hülyeséget írok, de a film alapján az igazságszolgáltatás úgy működik Kínában, hogy ha valaki nem fogadja el a helyi bíróságok ítéletét, a pekingi panaszbírósághoz fordulhat. Mivel az eljárás hosszadalmas, a panaszosok a hivatal környékén tanyáznak hajléktalanként akár évekig, hogy újra és újra fellebbezzenek. Nem könnyíti a helyzetet sem az, hogy a hivatal nem túl segítőkész, sem az, hogy a bepanaszolt helyi hatóságok is elkövetnek mindent, hogy ne nyújthassanak be ellenük panaszt. Csi esetében például egy kórházi műhibát próbálnak a helyi hatóságok eltussolni, egy férfit és testvérét pedig mozgássérültre verték rendőrök egy kisebb szabálysértésért. Ha a problémájukat nem is oldaná meg, legalább igazságot szolgáltatna a jogi győzelem...

Téma: Az igazság fáradhatatlan harcosainak ajánlja filmjét a rendező, ugyanakkor ahogy lenni szokott, itt sem igazán arról van szó, hogy milyen igazságtalanságok történtek, hiszen el sem jutunk igazán azok tárgyalásáig; a hangsúly inkább az ügyek mellett kiálló embereken van és mindennapos életükön.

Tartalom: E személyes dráma nélkül nem is működhetne, hiszen ahogy írtam, a konkrét ügyekkel csak addig jutunk, hogy a panaszosok elmesélik, miért is érkeztek a hivatalhoz, de a hivatalba szinte be se jutunk, vagy ha igen, rövidesen lepattannak róla. A bemutatott problémák egyformák: a helyi hivatalok felett nincs igazi kontroll és egymásnak falaznak. A panaszosok ekkor Pekingbe utaznak végső elkeseredésükben, hiszen ekkor már az otthonukban ellehetetlenült az élet; csakhogy annyi kontroll mégis van a helyi hatóságok felett, hogy Pekingből a beadott panaszok száma alapján néznek a körmükre, márpedig azt nem akarják, ezért jobb esetben csak fenyegetőznek, rosszabb esetben erőszakkal tartják vissza a panaszosokat. Hajléktalanként töltenek az utcán éveket, a kukában turkálnak, rendszereesen börtönbe kerülnek - ebből lesz elege a fő szálban szereplő Csi lányának, Hsziaocsüannak, aki ahhoz képest, hogy az utcán nőtt fel anyja mellett, kellően okos és belátja, hogy így nem lesz rendes élete, ezért elhagyja anyját, ami a történet legszomrúbb pontja, hiába van tele tragédiákkal. Egy ponton váratlanul bátran alapjaiban kérdőjelezik meg a panaszosok a kínai rendszert és a pártot és a diktatúrát támadják a helyi hatóságok helyett. El is vitték őket a rendőrök.

Forma: Kézikamerás, időnként rejtettkamerás felvételek, úgyhogy ne várjon senki semmi káprázatos látványt. Ez elsősorban egy tényrögzítő dokumentumfilm; jelentősége többek közt abban van, hogy 12 évig forgott 1996 és 2008 között, láthattuk Hsziacsüant felnőni és a panaszosok harcának elnehezülését a 2008-as olimpia miat, amire hivatkozva eltakarították őket az útból. Érdekes és hatásos elem volt, hogy a rendező kilépett egy ponton a láthatatlan szerepéből és kénytelen volt beavatkozni tárgyai életébe, ami személyesebbé tette a filmet.

Élmény: Az ezredfordulós Kína dokumentumfilmjeinek sorába illeszkedik, mint a Tiehszi csü vagy akár a Csendélet. Nem igazán esztétikus, de valódi és veszélyes, gondolom ezt értékelték benne a fesztiválokon is. Azóta Kína nagyot változott, hatalmasat fejlődött, de az igazságosságtól még messzebb kerültek.

Érdekességek

  • A film eredetileg 5 órás, én sak a 2 órás változatot találtam meg.
Szólj hozzá!
Címkék: dokumentum 2009 21. század Kína Ázsia 2000-es évek Pan Kelet-Ázsia Han 2 órás IMDB 8 Csao Liang Fang Hsziaocsüan Csi Huacsing Csang Vejje Liu Csunpao Hsziao Jüan Zsen Hua

A kígyó ölelése (2015)

2020. november 24. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Ciro Guerra
Műfaj: dráma, kaland
Főbb szereplők: Nilbio Torres, Antonio Bolivar, Jan Bijvoet, Brionne Davis, Yauenku Migue
Megjelenés: 2015, Kolumbia
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9
Ajánlott írás: https://www.cineaste.com/spring2016/embrace-of-the-serpent-ciro-guerra
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-kigyo-olelese-el-abrazo-de-la-serpiente/movie-168036

Cselekmény: 1909, az Amazon vidéke. Theo német felfedező, aki egy jaguárról álmodott, ezért utazott Dél-Amerikába. Utazásai során betegség támadja meg, amit csak Karamakate, a sámán tud meggyógyítani, így együtt indulnak útnak egy gyógynövény nyomába. A két férfi viszonya ellenséges, a sámán csak a gyarmatosító, erőszakos fehért látja benne, míg észre nem veszi egy alkalommal, hogy a német lerajzolt álma egyezik az övével...

Téma: Úgy indul, ahogy a Zama véget ér, de hasonlítják a 2001: Űrodüsszeiához, az Aguirre, Isten haragjához és az Apokalipszis mosthoz is többek közt. Egyfelől foglalkozik az őslakosok kizsákmányolásával, részben a két kultúra találkozásával, de végül az egyéni megvilágosodáshoz fut ki, ami az anyagi világon túli valóság megismerését jelenti.

Tartalom: Két cselekményszálunk van, az első a hosszabb, amely a betegeskedő Theo útját mutatja be. Sikerül rávennie a sámán Karamakatét, hogy segítsen meggyógyítani egy legendás gyógynövény segítségével. Karamakate törzsét a fehérek lemészárolták, ezért folyamatosan gyanakvással figyeli Theot és rendre felszólítja, hogy szabaduljon meg holmijaitól, mert feleslegesek, illetve többször rávilágít álszent magatartására, hiába jóindulatú a német. A gyarmatosítás legfontosabb jelenete az, amikor egyrészt a megnyomorított férfibe botlanak, aki inkább meghalna, mintsem hogy elveszítsen egy vödör kaucsukot, annyira megkínozták már, de a másik oldal is alaposan benne van, hiszen Karamakate egykori törzse is nekiállt termeszteni a szent növényt ipari mennyiségben. A másik cselekményszálban harminc évvel később Theo naplója nyomán ezúttal az amerikai Evans kéri Karamakatét, hogy vezesse el a gyógynövényhez pusztán tudományos érdeklődésből. Karamakate ugyanazt a szellemet látja kettejükben, ezért újra megpróbálja rábreszteni a fehér embert, hogy ne pusztán a konkrétumokat figyelje, hanem figyeljen oda a természet szavára és az álmok valóságára is. Itt tűnik ki, hogy az őslakosok világfelfogása más, ők minden fehér emberben ugyanazt a szellemet látják és nem az egyént, mint mi. Karamakate és a két felfedező kapcsolatai mutatják meg, milyen lett volna egy ideálisabb "összecsapás" a két, egymásra utalt kultúra között, amelyben mindkét fél tanulhatott volna egymástól, ehelyett a nyugati civilizáció ráerőltette magát az amerikaira. A két szál keresztmetszete a keresztény misszió, amely először az egyházi/kulturális gyarmatosítást mutatja be az árva bennszülött gyerekek erőből való nevelése révén, majd a második részre ennek következményét láthatjuk, mert az egykori gyerekek harminc évvel később szintetizálták a kereszténység és a természetvallás árnyoldalait és egy rémálomszerű szektává váltak.

Forma: A legfeltűnőbb tulajdonság a fekete-fehér szín, ami a korabeli fényképek hangulatát próbálta visszaadni, de nem állt meg ennyinél, a kontrasztos árnyék-fényjáték miatt ugyanis sokkal élesebbek és színesebbek lettek a képek. Viszonylag lassú a tempó, kevés a szokatlan kameraszög, kameramozgás meg talán nincs is. Vizuális szempontból még érdekesebb a trip, ennek örömére animált színek jelennek meg. Az őslakos színészek autentikusak (és részt vettek a forgatókönyv írásában is), zenében a csúcs a kissé botor szimfonikus mű túl hosszú felcsendülése a dzsungel közepén, ami jól passzol oda, csak ahogy írtam, túl hosszú.

Élmény: Kolumbiai filmben eddig még nem csalódtam, ezúttal sem kellett. A témaválasztás ebben a környezetben új és érdekes, noha igazi konklúziót nem vont le az egyénre vonatkozóan, általánosabban viszont már-már ökofilmként is értelmezhető, amennyiben a természettel való harmonikusabb együttélésre buzdít. Képei szépek, hangulatosak, nem sok hiányzott, hogy felnőjön a korábban említett nagyok mellé.

Érdekességek

  • A két felfedző valódi: Theodor Koch-Grunberg (1872-1924) valóban itt hunyt el maláriában utolsó expedícióján, szerencsére filmet is forgattak közben; Richard Evans Schultes (1915-2001) valóban gumi után kutatva utazott oda, de végül a drogok egyik fontos ismerője lett. De lényegesebb esetünkben, hogy mindkettő olyan népekről hagyott feljegyzéseket, amelyek mára eltűntek.

Szólj hozzá!
Címkék: dráma kaland 2015 21. század Amerika Kolumbia Dél-Amerika 2010-es évek Ciro Guerra 2 órás IMDB 8 Jan Bijvoet Nilbio Torres Antonio Bolivar Brionne Davis Yauenku Migue

Távozások (2008)

2020. november 23. 23:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Takita Jodzsiro
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Motoki Mahasziro, Hiroszue Rjoko, Jamazaki Cutomu
Megjelenés: 2008, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Departures_(2008_film)
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/tavozasok-okuribito/movie-103983

Cselekmény: Kobajasi csellista, ám a klasszikus zene a kutyát sem érdekli, ezért a tulaj feloszlatja a társulatot. Kobajasi tudja, hogy nem elég tehetséges, ezért feleségével néhai anyja vidéki házába költözik, legalább a bérleti díjat megspórolják így. Az álláshirdetéseket böngészve egy csábítóan jó munkára lel, de lelkesedése csak addig tart, amíg ki nem derül, hogy temetkezési vállalkozásról van szó. A rámenős főnöke, Szaszaki (Jamazaki Cutomu) azonban pénzzel és erővel magánál tartja, pedig már az első esetben is egy oszlóban lévő testhez kell kimenni...

Téma: Élet és halál. A temetkezési vállalkozók hagyományos rituáléi segítenek a családnak méltóságteljes búcsút venni halottaiktól, lezárni megoldatlan ügyeiket. Innen nézve kevésbé hangsúlyos, de Japánban valóban megvetésnek örvend ez a feladat, a rendező pedig próbált ezen a megítélésen javítani.

Tartalom: Kobajasi csellós életét hamar lezárjuk, erre csak azért van szükség,  hogy egyrészt kapcsolódjon gyerekkorához vele (bár ettől még simán ki lehetett volna hagyni), másrészt, hogy legyen értelme a csellós zenei betéteknek. Egy véletlen folytán belecsöppen a temetések világába, de kellően érzékeny, hogy mesterétől eltanulja azokat a pszichológiai fogásokat, amelyek segítségével a gyászoló családtagok számára kellemes és felszabadító élmény lehet a búcsú. A halott ugyanis "őszinte", ezért a családtagok már csak azt látják, aki valóban előttük fekszik. Ennek kapcsán több epizodikus bepillantást kapunk különböző családi konfliktusokba, többek közt maga Kobajasi életébe is. Az ő nagy traumája, hogy anyját nem tudta eltemetni, apja pedig lelépett gyerekkorában, de munkája segítségével megtanulja elfogadni ezeket is. Számunkra kamukonfliktusnak tűnhet, de Japánban komolyabb dolog, hogy halottakkal foglalkozni tisztátalan, ezért barátai és önfeláldozó felesége is elfordul tőle, amíg nem tapasztalják meg személyesen, mennyire fontos a hivatása. Szerencsére van humor is, ami könnyedebbé, pozitívabbá teszi az amúgy komorabb témájú történetet.

Forma: Ahogy írtam, a cselló szolgáltatja a zenei betéteket, egy alkalommal kifejezetten oda nem illő, videóklipes formában, de egyébként sem sikerül megpendítenie érzelmi húrokat. Legnagyobb gondom a színészi játékkal volt, bántóan szappanoperásra sikerült több megnyilvánulás. Képben sem túl erős néhány jobban sikerült beállíást vagy vágóképet leszámítva. A legélvezhetőbbek a szertartások, amik mindig is a japán kultúra ékkövei voltak a maguk szigorú szabályaival, lassú meneteivel, precíz kimértségeivel.

Élmény: Őszintén szólva egyáltalán nem értem, miért vannak oda a filmért. Oké, "aranyos" a témája, de rossz értelemben véve hallmarkosan hatásvadász, feleslegesen és előkészítetlenül túldramatizált. Amikor mer lassú lenni, sokkal erősebb, mint amikor az arcunka akarja tolni, hogy mit kellene épp éreznünk. Nem rossz, csak nem illik erre a blogra a színvonala. Akkor már ezerszer inkább a Túlvilág.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Jamazaki Cutomu (Menny és pokol, Rőtszakáll, Árnyéklovas)
  • A temetkezési vállalkozók, a nokansik valójában már egyáltalán nem népszerűek, intézményesedett ez is és kórházakban oldják meg a halottak rendbetételét a család helyett.
  • De hogy mennyire tisztátalan dolognak számít, jól mutatja, hogy a fimre forrásokat se volt könnyű találni, de még a terjesztése is csak azután indult be, hogy elkezdett díjakat nyerni.
  • A film valójában a Kobajasit alakító színész szerelemgyereke.

Szólj hozzá!
Címkék: 2008 dráma 21. század Japán Ázsia 2000-es évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 8 Jamazaki Cutomu Takita Jodzsiro Motoki Mahasziro Hiroszue Rjoko
süti beállítások módosítása