Cselekmény: ...avagy kb. "a környék hangjai". Egy utca lakóinak életét láthatjuk, akik szegről-végről rokonok, a blokk tulaja többek nagyapja. Egy kutya egész éjjel ugat, ezért Bia bealtatózott húst dob neki. Kicsit beparázik, amikor az állat végigfekszi a másnapot, de végülis nem történik baj. Eközben az ingatlanügynök Joao épp sikeres hódításon van túl, de belerondít a kibontakozó kapcsolatba, hogy a lány autórádióját az éjjel ellopják. Ingatlanügynökként kevésbé sikerül jól a nap, az egyik lakó ugyanis öngyilkos lett, ami rontja az eladni vágyott lakás értékét. Eközben az utcát egy biztonsági szolgáltatásokat ajánló házaló járja...

Téma: Pontosan nincs meg, hogy mit akar, de vagyok már annyira tapasztalt a brazil filmművészetben, hogy tudjam, mivel utal és hogyan és nagyjából mire. Szóval a történet a brazil társadalom gazdasági-történelmi törésvonalait mutatja be, ahol az elnyomott lassan kezd beszivárogni a pusztuló elit köreibe, ezt a vihar előtti csendet láthatjuk.

Tartalom: A történetet három fejezetre osztják, de elsőre nem tűnt fel különösebb elgondolás mögötte. Viszont már az elején egy régebbi korokat idéző fotómontázzsal indulunk, és máris felsóhajt az ember, hogy újra egy unásig ismert elnyomott parasztok vs zsarnoki földbirtokosok tematikájú történetet láthatunk, de nem. És igen. A történetben végig egy lakópark mindennapjait láthatjuk, nem történik semmi különösebb, de a sok kis cselekményszilánk összeáll valami sokkal többé. Három főbb cselekményszálunk van: Bia talán értelmetlenül van benne, legalábbis nem illik a fő narratívához, mindenesetre elsősorban rajta keresztül láthatjuk a középosztály mindennapjait. A második szál Joaoé, akinek a nagyapja egykor ültetvényes volt, most az egykor szebb napokat látott, lepusztulóban lévő lakópark tulajdonosa, amiből egyre-msára veszik el a helyet újabb építésű épületek. Joao foglalkozik az adásvétellel, de nem szereti csinálni. Elsősorban nála látszódik a történelmi, hogy hogyan bánik a személyzettel: jóindulatúan, de mégiscsak felettük áll. A harmadik szál az újonnan érkező biztonságiaké, akiknek már a léte is jelzi, hogy a tehetősebbnek megfélemlítést kell alkalmazniuk a szegényebbek ellen, ők viszont csak egy-két alkalommal, jelzésértékkel és általánosan tűnnek fel egy álom és egy-egy villanás keretében. Ez adja meg az alapfeszültséget; hiába áthatuk többnyire mindennapos avgy akár banális nevetséges jeleneteket, egy-egy jelképes jelenet mindig ott van, ami jelzi, hogy léteznek emberek ezen az elzárt világon kívül is.

Forma: A fő látványelem a helyszín; az egykori ültetvényt már benőtte a gaz, de a lakópark is üres, elavult, martelien foszladozó benyomást kelt, mint itthon napjainkban a szocreál épületek. Biztos vagyok benne, hogy külön ki lehetne elemezni azt, ahogy az épületekkel felosztják a teret, de ezt elsőre nem bírtam megállapítani.  A fenyegető veszély horrorisztikusan jelenik meg egy hirtelen fel- és eltűnő, tisztán ki nem vehető fekete fiú képében, különben inkább humoros lenne a film a gyors vágásaival és általában vidám jeleneteivel.

Élmény: Azt hiszem, ehhez a filmhez sokkal inkább brazilnak kell lennie, mint a többséghez, bizonyára sok dolog felett átsiklottam. Összeszedettebb, didaktikusabb tartalommal és erőteljesebb, karakteresebb látványvilággal érdekes is lehetett volna, így egy kicsit kevésnek érzem ahhoz, hogy emlékezetes maradjon.

Érdekességek:

• -