Artúr filmélményei

Elbűvölve (1945)

2020. október 07. 23:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Alfred Hitchcock
Műfaj:
bűnügyi, film noir, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Ingrid Bergman, Gregory Peck

Megjelenés: 1945, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/elbuvolve-spellbound/movie-588

Cselekmény: Constance (Ingrid Bergman) egy elmegyógyintézet merev pszichológusa, ami kollégája szerint hátrány, hiszen együttérzés híján nem lesz képes teljes mértékben megérteni páciensei lelkiállapotát. De amikor a fiatal kora ellenére köztiszteletnek örvendő Edwardes doktor (Gregory Peck) megérkezik átvenni az elmegyógyintézetet, egy csapásra egymásba szeretnek. Csakhogy Edwardes már az első napján kényszeresen viselkedik, mint egy beteg és orvoshoz méltatlan dolgokat tesz. Ez mindenkinek nyilvánvalóvá válik, de csak kettesben mondja el Constance-nak,  hogy nem emlékszik semmire, de biztos benne, hogy megölte az igazi Edwardes-t. Mire beállít a rendőrség, a kamu Edwardes eltűnik, Constance pedig nyomába ered...

Téma: Igazából nincs neki kiemelt üzenete, egy tipikusan hitchcockias történet rejtéllyel, fordulatokkal... stb.

Tartalom: A mentális betegségek kezelése ekkoriban még eléggé gyerekciőben járt (talán még ma is), így már azonnal némi magyarázkodással indítunk, hogy megértsük, mi is az a pszichoanalízis. Mai szemmel ez bosszantóan gyermetegen van bemutatva, kb. az összes ezzel kapcsolatos klisét felvonultatják és azt akarják elhitetni az emberrel, hogy egy elég egy elfojott emléket felidézni és miden rendbejön. Ez szerintem még az 1940-es években is kevés volt, de lépjünk túl rajta. Van egy tipikusan fapina doktornőnk, aki persze azonnal fellángol a jóképű igazgató láttán és elkezd megtanulni a szívével is látni. Az első fordulatot talán még nem spoiler ellőni, mert korán jön: az új igazgató nem is az igazgató, valószínűleg inkább a gyilkosa. Ettől függetlenül Petersen doktornő már beleszeretett, úgyhogy megtesz mindent, hogy kigyógyítsa bűntudat okozta amnéziájából. Két fő karakterünk nem túl alaposan kidolgozott, a mellékkarakterek sem, az utolsó fordulat pedig viszonylag a semmiből lett előrántva. Ez így lehet hogy nagyon negatívan hangzik, de megvannak itt is a szokásos hitchcocki erények, van feszültség, humor, rejtély, váratlan izgalmak.

Forma: Talán csak egyre tapasztaltabb vagyok, de a szokásos hitchcocki elemek ezúttal mesterkéltnek tűntek. A levél, az alvó professzor, ezek mind nagyon kiszámíthatóak voltak. Aztán az elmegyógyintézetnek köszönhetően elkezdünk olyan képeket kapni, ami végre izgalmassá teszi a képi világot és nem csak finomabb utalásokkal dolgozik a film, hanem expresszionista képekkel. Elvileg film noir, de a képi világ nem noiros; van csrébe bőven szokatlan, torzító kameraszög (ld. borotvás jelenet), sejtető nézőpontváltás (a pisztoly, gyerek) és persze a híres álomjelenet, amihez ugyan Dalit kérték fel és ez látszik is rajta, de álíltólag nem sok köze lett végül hozzá. Az álomjelenet díszletei igazán szürreálisak lettek, öröm volt őket nézni, ott van benne a Metropolis, az Andalúziai kutya és a Szédülés is. A háttérvetítést már nem voltöröm nézni, ezt nem tudom elnézni a régi filmeknek sem, annyira illúzióromboló. A színészeknek lett volna lehetőségük nagyot játszani, de nem tették meg nekünk ezt a szívességet. Érdekessége, hogy ez volt az egyik első film, ami szerepeltette a teremint, ráadásul mindezt a magyar Rózsa tette meg.

Élmény: Többet is vártam, meg nem is. Amikor megláttam, hoy egy elmegyógyintézetben leszünk, egy Dr. Caligaris történetet vártam Kurutta Ippedzsis kísérleti formanyelvvel. Ehhez képest nem lett volna kötelező szerintem ilyen környezetbe ágyazni a filmet, ha már az őrület nem jelenik meg hangsúlyosan. A képi világ többnyire unalmas volt, az sem fejezti ki a bomlott elméjűséget, de kárpótolt ezekért az álomjelenet és néhány másik érzékletesebb.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Ingrid Bergman (Casablanca, Akiért a harang szól, Szent Mary harangjai, Forgószél, Itáliai utazás)
    • Gregory Peck (Párbaj a napon, Római vakáció, Ne bántsátok a feketerigót)
    • Leo G. Carrell (A Manderley-ház asszonya, Idegenek a vonaton, Észak-északnyugat)
    • Steven Geray (Magányos helyen, Mindent Éváról)
    • Donald Curtis (Találkozzunk St. Louis-ban, A tízparancsolat)
    • Wallace Ford (Szörnyszülöttek, A gyanú árnyékában)
    • Regis Toomey (Pénteki barátnő, A hosszú álom)
    • Paul Harvey (A tízparancsolat)
  • Még életben van: Rhonda Fleming (97), Norman Lloyd (105)
  • Michael Chekhov neve nem véletlen egybeesés, annak a Csehovnak az unokaöccse. Még Oroszországban született és Sztaniszlavszkijjal együtt kísérleteztek a színjátszás megújításán, amikor spirituális érdeklődése maitt szmbekerült Sztálinnal és inkább lelépett különféle európai országokba, mielőtt a második háború kirobbanása miatt továbbállt az Egyesült Államokba.
  • Steven Geray, magyarul Gyergyai István igen, magyar. Ungváron született 1904-ben, 1934-ben már Londonban játszott, 1941-től Amerikában, miután állandó Hitler- és Mussolini-paródiái miatt feldühödött szimpatizánsok megverték.
  • Bergman és Peck állítólag összejöttek a forgatáson, noha ekkor házasok voltak mindketten.

2 komment

A magam útját járom (1944)

2020. október 06. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Leo McCarey
Műfaj:
tragikomédia, zenés
Főbb szereplők:
Bing Crosby, Barry Fitzgerald, Frank McHugh, James Brown, Gene Lockhart

Megjelenés: 1944, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,0

Ajánlott írás: https://www.paulmilesschneider.com/bestpictureproject/going-my-way-1944/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/magam-utjat-jarom-going-my-way/movie-1552

Cselekmény: Az idős Fitzgibbon atya (Barry Fitzgerald) anyagi gondokkal küzd, persze sokan mások is a környéken. Segédet kap a fiatal O'Malley atya (Bing Crosby) személyében, de nem is sejti, hogy valójában ő az új főnök, akit a pénzügyek rendbetételére küldtek a nyakára titokban, mert tekintettel akarnak lenni az érzéseire. O'Malley atya kora miatt könnyebben feltalálja magát a modern világban és jobban szót ért a fiatalokkal is; a lassan bűn útjára térő kamaszfiúkat például sikerül rávennie, hogy szabadidejükben énekkarban legyenek az utca helyett...

Téma: Egy kedves, meleg, szeretettel teli világot mutat be nekünk a történet, ahol csak egy ügyes papra van szükség, hogy jó irányba terelje a nyájat. Ha lehet tételmondatot kiemelni, akkor az az, amikor a konzervatívabb, idős pap és a lazább, fiatal pap egyetértenek abban, hogy mindketten jó szándékkal ugyanazt akarják, csak más módszerekkel.

Tartalom: Az alapszitu, ahogy fentebb is felvázoltam, egyszerű: egy egyházi körzet rosszul áll anyagilag, ezért új vezetőt küldenek oda, akinek viszobt fenn kell tartania a látszatot, hogy továbbra is elődje a főnök. O'Malley atya bemutatkozása kissé kétbalkezesre sikerül, így nem indul jól a viszonya Fitzgibbon atyával, főleg, hogy a feladatukhoz is máshogy állnak hozzá, mert míg Fitzgibbon atya tekintélyelvű, O'Malley atya jóval simább modorú és észrevétlenül terelgeti az embereket a jó irányba. Elődjét is, így lassan mégis összebarátkoznak, a gond pedig az énekléstől megoldódik. A játékidő nagy részében a két papot láthatjuk, a többi mellékszál jelentéktelen. Alapvetően egy kedves, családi filmről van szó, nincs nagy dráma, de van humor, ami nem harsány, hanem lassú, kabarészerű, karakterközpontú. Crosby személyéből persze adódik, hogy rendre előkerülnek zenei betétek, a pap zenei múltja miatt azonban ezek illenek a történetbe.

Forma: A lassú, kimért humort vizuálisan is követi a film, nincsenek drámai megoldások, de így is kedvesen szórakoztató és ha van miért dicsérni a rendezést (ha már Oscart kapott), az McCarey biztos keze és ütemérzéke. Tapasztalatlanabb nézőnek ez talán túl lassú lehet, de nálam működött, hogy a nyilvánvaló poént nem csapják le hosszú másodpercekig vagy akár percekig. A színészek karikaturisztikusan túlzóak, de nem baj, ebbe a filmbe belefér. A zene, ahogy írtam, nem a semmiből kerül elő, és bár a dalok nem túl erősek (ez különösen a címadó dalnál fájó), a sanzonok mellett figyeltek arra, hogy kerüljön bele némi fiatalosan trendi rész is, operabetét, gyerekdalok és vallásos énekek. Hiába adják elő két fontos ponton is kétszer a címadó dalt, a legmeghatóbb jeleneteknél egy másikat vesznek elő és a legsikeresebb sem az lett.

Élmény: Spoiler: a történek végén O'Malley atyát továbbküldik egy másik problémás körzetbe, ez lesz a Szent Mary harangjai. Ott azt írtam, hogy "mondhatnám, hogy a történet meleg optimizmusa jól illeszkedik a háborút követő idealista filmek sorába, de annyira meseszerű és következetlen, hogy maradjunk annyiban: aranyos, könnyed, néhol drámai vígjáték, semmi több." Talán erről is ezt írtam volna négy éve, de most megengedőbb vagyok és élveztem az életszerűtlensége ellenére is. Kicsit hosszú, a zene nem megkapó, de kedves és humoros, jó szórakozás.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Bing Crosby (Szent Mary harangjai, A földkerekség legnagyobb showja)
    • Barry Fitzgerald (Párducbébi, Hová lettél drága völgyünk, A nyugodt férfi)
    • James Brown (Csillag születik)
    • Gene Lockhart (Pénteki barátnő)
    • Jean Heather (Gyilkos vagyok)
    • Porter Hall (Adj esélyt a holnapnak, Becsületből elégtelen, Pénteki barátnő, Sullivan utazásai, Gyilkos vagyok)
    • Fortunio Bonanova (Aranypolgár, Akiért a harang szól, Gyilkos vagyok, La diosa arrodillada)
    • Eily Malyon (A kaméliás hölgy, A gyanú árnyékában)
    • Stanley Clements (Bolond bolond világ)
    • William Frawley (Monsieur verdoux)
    • Carl Switzer (Az élet csodaszép, A tízparancsolat)
    • Adeline De Walt Reynolds (A tízparancsolat)
    • William Henry (A földkerekség legnagyobb showja, Aki lelőtte Liberty Valance-t)
    • Martin Garralaga (Casablanca, Akiért a harang szól, Sierra Madre kincse)
    • Gibson Gowland (Egy nemzet születése, Gyilkos arany, Virradat)
  • Carl Switzer elsősoran gyerekszínészként vol sikeres; 1959-ben 31 éves korában egy pénzügyi vita során ismerőse lelőtte dulakodás közben.
  • Julie Gibson tavaly hunyt el 106 évesen.
  • A film rommá nyerte magát az Oscaron és a pénztárakban is, ennek ellenére érthető okokból az egyik legrosszabb díjazottnak tartják, és a korszellemnek tudják be az erejét. Ez mindenesetre felveti a kérdést, hogy mit árul el a mai korszellemről a Marvel-filmek uralma?
  • Mivel ez a második O'Malley atyás filmem, felmerült bennem, hogy Crosby hasonló jellem lehetett, és ez igaz is ami a sportot illeti. Azonban rendszeresen füvezett, gyerekeivel keményen bánt, szerencsejátékfüggő volt és állandóan csajozott.

2 komment

O Som ao Redor (2012)

2020. október 01. 23:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Kleber Mendonca Filho
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 2012, Brazília

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,2

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/o-som-ao-redor/movie-132081

Cselekmény: ...avagy kb. "a környék hangjai". Egy utca lakóinak életét láthatjuk, akik szegről-végről rokonok, a blokk tulaja többek nagyapja. Egy kutya egész éjjel ugat, ezért Bia bealtatózott húst dob neki. Kicsit beparázik, amikor az állat végigfekszi a másnapot, de végülis nem történik baj. Eközben az ingatlanügynök Joao épp sikeres hódításon van túl, de belerondít a kibontakozó kapcsolatba, hogy a lány autórádióját az éjjel ellopják. Ingatlanügynökként kevésbé sikerül jól a nap, az egyik lakó ugyanis öngyilkos lett, ami rontja az eladni vágyott lakás értékét. Eközben az utcát egy biztonsági szolgáltatásokat ajánló házaló járja...

Téma: Pontosan nincs meg, hogy mit akar, de vagyok már annyira tapasztalt a brazil filmművészetben, hogy tudjam, mivel utal és hogyan és nagyjából mire. Szóval a történet a brazil társadalom gazdasági-történelmi törésvonalait mutatja be, ahol az elnyomott lassan kezd beszivárogni a pusztuló elit köreibe, ezt a vihar előtti csendet láthatjuk.

Tartalom: A történetet három fejezetre osztják, de elsőre nem tűnt fel különösebb elgondolás mögötte. Viszont már az elején egy régebbi korokat idéző fotómontázzsal indulunk, és máris felsóhajt az ember, hogy újra egy unásig ismert elnyomott parasztok vs zsarnoki földbirtokosok tematikájú történetet láthatunk, de nem. És igen. A történetben végig egy lakópark mindennapjait láthatjuk, nem történik semmi különösebb, de a sok kis cselekményszilánk összeáll valami sokkal többé. Három főbb cselekményszálunk van: Bia talán értelmetlenül van benne, legalábbis nem illik a fő narratívához, mindenesetre elsősorban rajta keresztül láthatjuk a középosztály mindennapjait. A második szál Joaoé, akinek a nagyapja egykor ültetvényes volt, most az egykor szebb napokat látott, lepusztulóban lévő lakópark tulajdonosa, amiből egyre-msára veszik el a helyet újabb építésű épületek. Joao foglalkozik az adásvétellel, de nem szereti csinálni. Elsősorban nála látszódik a történelmi, hogy hogyan bánik a személyzettel: jóindulatúan, de mégiscsak felettük áll. A harmadik szál az újonnan érkező biztonságiaké, akiknek már a léte is jelzi, hogy a tehetősebbnek megfélemlítést kell alkalmazniuk a szegényebbek ellen, ők viszont csak egy-két alkalommal, jelzésértékkel és általánosan tűnnek fel egy álom és egy-egy villanás keretében. Ez adja meg az alapfeszültséget; hiába áthatuk többnyire mindennapos avgy akár banális nevetséges jeleneteket, egy-egy jelképes jelenet mindig ott van, ami jelzi, hogy léteznek emberek ezen az elzárt világon kívül is.

Forma: A fő látványelem a helyszín; az egykori ültetvényt már benőtte a gaz, de a lakópark is üres, elavult, martelien foszladozó benyomást kelt, mint itthon napjainkban a szocreál épületek. Biztos vagyok benne, hogy külön ki lehetne elemezni azt, ahogy az épületekkel felosztják a teret, de ezt elsőre nem bírtam megállapítani.  A fenyegető veszély horrorisztikusan jelenik meg egy hirtelen fel- és eltűnő, tisztán ki nem vehető fekete fiú képében, különben inkább humoros lenne a film a gyors vágásaival és általában vidám jeleneteivel.

Élmény: Azt hiszem, ehhez a filmhez sokkal inkább brazilnak kell lennie, mint a többséghez, bizonyára sok dolog felett átsiklottam. Összeszedettebb, didaktikusabb tartalommal és erőteljesebb, karakteresebb látványvilággal érdekes is lehetett volna, így egy kicsit kevésnek érzem ahhoz, hogy emlékezetes maradjon.

Érdekességek:

  • -

Szólj hozzá!

Biutiful (2010)

2020. szeptember 25. 22:37 - Liberális Artúr

Rendezte: Alejandro Gonzalez Inarritu
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Javier Bardem

Megjelenés: 2010, Mexikó

Hossz: kb. 2,5 óra

IMDB:
7,5

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/biutiful-biutiful/movie-111205

Cselekmény: A félreértések elkerülése végett: Spanyolországban vagyunk. Uxbal (Javier Bardem) a pénzét elsősorban azzal keresi, hogy illegális bevándorlókat közvetít ki, de mellékesként temetéseken is részt vesz, ugyanis képes kommunikálni a halottakkal. Illegális bevándorlóinak egy része kínai, akik egy hideg pinvében laknak és hamisítványokat gyártanak, amiket szenegáliak adnak el luxumárkák boltjai előtt az utcán, legalábbis amíg a rendőrség le nem csap rájuk, noha Uxbalnak van a rendőrségnél lefizetett embere. A magánélete nem kevésbé kellemes, ugyanis feleségét elhagyva egyedül neveli két gyermekét, miután a nő állandó depresszióval és alkoholproblémákkal küzdött. Miután Uxbalnál áttétes rákot diagnosztizálnak és pár hónapot adnak neki, megpróbálja rendbetenni az életét...

Téma: Több témát érintünk, de az Élni (nem véletlenül hasonlítja mindenki ehhez, ez az egyik filmet jegyző produkciós cég neve) nyomán a fő vonal mégiscsak a haldokló ember számvetése, aki végül nyugalmat lel, miután azt gondolja, hogy lehetőségeihez mérten elrendezte dolgait. Abban viszont a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy ezt pozitívan állítja be a történet.

Tartalom: Talán velem van a baj, de volt már ilyen :D Szóval a legtöbb írás azt látja Uxbal karakteréből, hogy ő alapvetően egy jóindulatú ember (ami igaz), aki próbál az embereken segíteni legyen az gyászoló vagy illegális bevándorló, no meg persze nevelni közben a gyerekeit és biztostíani nekik a jövőt. Ennek érdekében újra megpróbál összejönni a depressziós, drogos, kurválkodó, gyerekbántalmazó szerelmével - itt is azt látjuk, hogy mintaapaként megtesz mindent, nem rajta múlik. Az illegális bevándorlóinak munkát közvetít, ezt is jótéteményként fogja fel, próbál javítani az életkörülményeiken és önérzetesen védeni őket a kizsákmányoló munkaadóiktól. Hogy oda ne rohanjak. Tehát ahogy írtam, a legtöbb írás ezt látja Uxbalban és nem azt, hogy ő egy piti bűnöző, annak is a rosszabb fajtájából, hiszen gyakorlatilag emberkereskedelemből él, és ne mondja senki, hogy kényszerből teszi, mert nem Kínában vagy Szenegálban játszódik a történet, hanem konkrétan a világ egyik leggazdagabb részén, Barcelonában. Egy kevés utalást kapunk arra is, hogy nemrég még Uxbal is a kokó-kurva-buli háromszögben élte életét. Ehhez még vegyük hozzá, hogy bármit tesz Uxbal, abból tragédia lesz, innentől kezdve pedig nehéz nem ironikusan tekinteni a történetre. Persze lehet, hogy ez nézőpont kérdése és tragikusnak kellene felfogni, de a helyszín miatt nekem nem megy. Az illegális bevándorlók adnak némi társadalmi színezetet, néhány egyéni történetből pedig érintőlegesen szóba kerül az egyén vs közösség (a meleg kínai pár és családjuk), a pénz vs értékek (a szenegáli elszakított szerelmesek), a spanyol és latin-amerikai diktatúrák (Uxbal apja). A cím egyébként arra a jelenetre utal, amikor Uxbal próbál segíteni lányának a háziban, de félrebetűzi a szót, ahogy a történet sem egy szép, megható darab lett, hanem tragikus és nyomorral teli. Érdekes adalék Uxbal ezoterikus oldala, azaz hogy látja a halottakat, egy írás szerint ez a filmkészítők mindent látó szemét jelenti, de én nem értem.

Forma: Furán szép. Ahogy a cím is a "szép" szó torzított alakja, úgy a képekre is jellemző, hogy esztétikusak próbálnak lenni valamennyire, miközben csak nyomort és tragédiát láthatunk - az egyik érdeme a filmnek, hogy ez gyakran sikerül és akár egy penészes fal vagy lámpaoszlop is lehet transzcendes a megfelelő megvilágításnak, elhelyezésnek köszönhetően. A Korcs szerelmekhez hasonlóan itt is végig kézikamerás felvételeket láthatunk, amely nem rángatózik zavaróan, cserébe természetesebb, tesközelibb élményt nyújt, és hiába tűnik spontánnak a kezelése, nagyon is látszódik rajta a tudatosság. Nem ódzkodik a horrorisztikusan naturalisztikus képektől sem (halottak, véres vizelet), illetve amikor Uxbal a mámorab menekül, kapunk egy jó kis szürreálisabb diszkójelenetet is. A zene többynire unalmas, talán csak egy ponton tűnt fel, amikor disszonánsabbá vált, illetve amikor Uxbal lelkiállapotának megfelelően megszűntek a környezet zajai. A történet miatt persze a legfontosabb kérdés, hogy az Uxbalt alakító színész mennyire hiteles. Nem hibázott, de a szélsőéges események mellé hiányoltam a nagyobb érzelmek megjelenítését, a színész viszont visszafogotabb volt.

Élmény: Az Inarritu-filmeket valamiért kínszenvedés végignéznem, mindig feszengek alattuk. Nem azért, mert rosszak vagy nyomasztóak, egyszerűen csak kellemetlen őket nézni, kimozdítanak valamivel nagyon a komfortzónámból. Visszagondolva a Korcs szerelmekre ennek a filmnek a tükrében, lehet, hogy félreértelmezem és teljesen ironikusan kéne kezelnem? A hangulatuk mégsem olyan, hanem tragikus. A kivitelezéssel és a történettel nincs baj, időnként egész tetszetős is, csak valamiért feszengek...

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Javier Bardem (Nem vénnek való vidék)

Szólj hozzá!

A gyanú árnyékában (1943)

2020. szeptember 15. 18:03 - Liberális Artúr

Rendezte: Alfred Hitchcock
Műfaj:
film noir, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Teresa Wright, Joseph Cotten

Megjelenés: 1943, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,8

Ajánlott írás: https://www.rogerebert.com/reviews/great-movie-shadow-of-a-doubt-1943
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-gyanu-arnyekaban-shadow-of-a-doubt/movie-903

Cselekmény: A jólszituált, nagyvárosi Charlie (Joseph Cotten) viszonylag lepukkant környéken döglik az ágyon, bankjegyek hevernek a földön szanaszét és két férfi várja őt a sarkon figyelve. Charlie meglép előlük, majd magát nagybetegnek tettetve egy vasúti hálókocsiban megbújva leutazik vidéken élő nővéréhez és családjához. A család legnagyobbik lánya szintén Charlie (Teresa Wright), rajong a férfiért, ezért madarat lehet fogatni vele boldogságában, amikor nagybátyja megérkezik hozzájuk. A nagybácsi azonban gyanús dolgokat művel: más monogramját viselő gyűrűt ajándékoz a lánynak, nagymennyiségű készpénzzel jár és egy újságcikket kivág, mielőtt bárki elolvashatná...

Téma: Két fontos momentuma van a történetnek: az egyik a fiatal Charlie unatkozása arról, hogy minden a megszokott kerékvágásban megy és ennyi erővel akár halottak is lehetnének. A másik az idős Charlie kiábrándultsága a világból, ami szerinte egy rossz hely, ő szinte már jót tesz vele, amikor néhány élő halottat eltakarít. Ez mintha azt sugallná, hogy a rosszul élt élet nem is élet, de ennyire mélyen nem megy bele Hitchcock.

Tartalom: A fent említett kettősség az Idegenek a vonatonhoz hasonlóan végigvonul a filmen, párok és ellentétpárok fedezhetőek fel szinte mindenütt, de nem feltétlenül jin-jang alapon, szóval ez inkább csak játék. Ennek legszembetűnőbb példája a két Charlie, de erről fentebb már írtam. A nyitójelenetben Charlie nagybácsi menekül, tehát már tudjuk, hogy van valami a füle mögött, eztuán a rövid noiros kezdés után viszont rögtön a nagyon idilli kisvárosba kerülünk, ahol a család szitkomszerűen tipikus: okoska kislány, durci kisfiú, nyugodt családfenntartó apa, aktív háziasszony anya és ezt a helyzetet halálosan unó nagylány. Ez még messze nem a rock and roll korszak, de simán benne van Charlie-ban az eljövendő korszak. Ebbe az idillbe csöppen bele az idillinek gondolt Charlie nagybácsi, aki aztán minden egyes jelenetben valamivel rontja ezt a  képet: egy-egy váratlanul illetlen vicc, egy nem tökéletes ajándék, egy gyerekkori baleset... stb. Már túl vagyunk a játékidő felén, mire megsejtjük, mit is követhetett el Charlie, és mivel elsősorban a fiatal Charlie szemén keresztül követjük az eseményeket, egyre vésztjóslóbb lesz minden. A probléma, hogy ehhez kapcsolódik egy teljesen felesleges nyomozós-szerelmes szál, ami még elég életszerűtlennek is tűnik. Szintén felesleges, de legalább szórakoztató mellékszáll az apa és szomszédja hobbija, akik arról vitatkoznak esténként, hogyan ölnék meg egymést nyom nélkül. Ami nekem eszembe se jutott, hogy párhuzam vonható a Kék bársonnyal, ami szintén az idilli kisváros sötét oldalát mutatja be.

Forma: A film noir stílusjegyei kevésbé látszódnak rajta; hiába van árnyékolás, nem túl erőteljes, dőlt szögekből is csak egyetlen komolyabb fordul elő. Szóval egy-két látványosabb megoldás van (vacsorajelenet, lépcsőn hátrafordulás), de a fent belinkelt írásban Ebert rámutat, hogy mennyire ki van találva így is, csak oda kell figyelni. A vetített háttereket viszont sosem bocsájtom meg egyik filmnek se, hanem feltétlenül szükséges. Márpedig a vasútállomást teljesen feleslegesen volt durván látszó vetítéssel megoldani. A jelenetek többsége tulajdonképpen párbeszéd a házban, simán lehetne belőle egyhelyszínes színpadi előadást is csinálni erőteljes színészi játékkal. És az megvan? Szerintem nincs, de azért vegyük figyelmbe, hogy egy nagyon más korszakban készült a film. Panaszom nincs, csak nem izgatott fel különösebben. Érdekessége a zenének, hogy nem lőhetem le, miért, de a A víg özvegy variácóiból állt.

Élmény: Nagyon sajnáltam, hogy túl konvencionális lett a film. Persze 1943-ban járunk és talán túl sok nehezen megfogható művészfilmet néztem mostanában, de teljesen feleslegesnek éreztem, hogy Charlie-ból gyilkost csináljanak. Nem lett volna sokkal hatásosabb, ha végig csak a gyanú árnyékát látjuk és azt se túl erősen? Ha sosem tudjuk meg, hogy Charlie elkövetett-e egyáltalán bármit is vagy csak félreértés az egész?

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Teresa Wright (Életünk legszebb évei)
    • Joseph Cotten (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, Párbaj a napon, A harmadik ember, Othello, A gonosz érintése, H mint hamisítás)
    • Henry Travers (St. Mary harangjai, Az élet csodaszép)
    • Wallace Ford (Szörnyszülöttek)
    • Hume Cronyn (Kleopátra)
    • Edna May Wonacott és Minerva Urecal (St. Mary harangjai)
    • Irving Bacon (Ez történt egy éjszaka, San Francisco, Így élni jó, Elfújta a szél, Pénteki barátnő, Érik a gyümölcs, Monsieur Verdoux, Csillag születik)
    • Janet Shaw (Robin Hood kalandjai)
    • Edward Fielding (A Manderley-ház asszonya)
    • Sarah Edwards (Kár volt hazudni, Saroküzlet, Az élet csodaszép)
    • Constance Purdy (Gyilkos vagyok)
    • Shirley Mills (Érik a gyümölcs)
    • Edwin Stanley (Így élni jó, Ninocska, York őrmester)
    • Eily Malyon (A kaméliás hölgy)
  • Még életben vannak: Edna May Wonacott (88), Charles Bates (85)
  • Edwin Stanley (a fiókvezető) egy évvel később, 1944-ben hunyt el 64 éves korában.
  • Álltólag nemcsak ez volt Hitchcock kedvenc filmje, de több személyes infót is belecsempészett, pl. gyerekkori balesetét.
  • A gyilkos ihletője egy írás szerint a Monsieur Verdoux sorozatgyilkosa, de a többség és a Wikipedia szerint is Earle Nelson (1897-1928), aki elmegyógyintézeti eset volt, 1926-1927 során több mint 20, többnyire idős nőt fojtott meg és szexelt a holttestükkel.
  • A filmbéli kisváros, Santa Rosa a második világháború után a hadsereg egyik központja lett, így ma már 170 ezres nagyvárossá nőtt.

3 komment
süti beállítások módosítása