(Kép a Gyilkos arany c. filmből)

Amikor elkezdtem a blogolást 2015-ben, alapvetően nem a nyilvánosságnak szántam és nem pénzért vagy olvasottságért csináltam, ezért nem is foglalkoztam a statisztikákkal, nem igyekeztem olvasható lenni. Nyugi, ezen most se fogok változtatni :D Viszont 2020 nyarán megdöbbenve vettem észre, hogy elég durván megugrott a látogatottságom önmagamhoz képest. Talán a korona miatt unatkozó emberek találtak rám, talán csak természetes növekedés.

Átlagos napi látogatottság

És hogy tetézzük, júliusban először kikerültem a címlapra a Napló gyermekeimnek c. posztommal, pedig még kiemelést sem írtam. Ennyit esett az Index színvonala :D A poén, hogy erről csak hetekkel később értesültem, mivel nem nézem túl gyakran az emailjeimet.

Ma vettem észre, hogy a nem túl összeszedett összefoglalóm a magyar filmekről is kikerült, ezt  megörökíthettem "élőben" is:

Persze azonnal felébredt bennem a pénzéhség, amikor láttam, hogy nő a látogatottságom. Illetve korábban is próbálkoztam ezzel-azzal, de nyilván esélytelen volt alacsony látogatottság mellett. Most sem számítok sokra, bennfentes forrásaim szerint sem hoz semmi pénzt a hirdetések engedélyezése, de gondoltam, megpróbálkozom a Google hirdetőrendszerével. Így kb. három hónap után látni, hogy a blog.hu szerinti napi 100-200 fős látogatottság - ami a Google szerint csak átlag 50 - , egy ilyen jellegű blognál 0 klikkre volt elég.

Ha ezt komolyan akarom csinálni, nagyobb közönséget kell elérnem, amit a legkézenfekvőbben úgy lehet elérni, ha az ember kilép a magyar keretek közül nemzetközi szintre. Nagyjából ezzel egyidőben kezdett felerősödni az Index körüli balhé, ami azért nyugtalanító, mert a blog.hu közönségét alapvetően az Index olvasói adják, és ha bezuhan a látogatottság (ami az Origonál nem történt meg jelentősen) vagy egyoldalú lesz a közönség (mert az Index a kevés olyan lapok egyike, amit vélhetően olvas mindenki politikai hovatartozástól függetlenül), akkor... ...egyelőre kivárok, de ha úgy alakul, nincs kizárva, hogy újrakezdem a blogot béna magyarság után béna angolsággal egy nemzetközi platformon. Referenciaképpen a magyar net 2015-ben és 2020-ban:

Egyben összefoglaló. Már pár hónappal a blog 2015-ös indulása után felmerült bennem, hogy le kéne tudni a legelismertebb magyar filmeket is, erre végül 2019-2020-ban került sor. Hozzánk is a Lumiere-ek üzletpolitikája hozta el a filmet 1896-ban és már ekkor megnyílt az első mozi a budapesti Andrássy út 41-ben. A legrégebbi, mai napig (bár megszakításokkal) működő mozi a mai Teréz körúti Művész Mozi. Néhány korai példától eltekintve mi is a kelet-európai újhullámmal léptünk fel igazán a nemzetközi porondra az 1960-as évek második felében, amikor a hatalom már kevésbé tartotta szorosan a filmeseket, így az egyedi hangok mellett a legtöbb elismert filmünk áthallásosan a kommunista diktatúráról szólt vagy más huszadik századi eseményekről még a rendszerváltás után is. A legrangosabb díjakat az Örökbefogadás (1975), A légy (1980), a Mephisto (1981), a Saul fia (2015) és a Testről és lélekről (2017) nyerte. Egy-egy kedvenc kiemelése helyett esetenként csoportosítva fogok filmeket megjelölni:

A korai filmek (1942-1956)

Stílusában nagyon hasonlónak érzem az Emberek a havasont (1942), a Valahol Európábant (1948) és a Körhintát (1956), ezért veszem őket egy kalap alá. Bár az első még a Horthy-korszakot, a második kettő pedig a Rákosi-korszakot volt hivatott propagálni, ezek mind mellékesen vagy alig jelentek meg a filmekben, miközben nagyon markáns, látványos, hatásos képi világuk volt.

Körhinta, 1956

A két nagy klasszikus vígjáték (1965-1969)

Filmként nem feltétlenül jók, de nem lehet nem ezredjére is nevetni a kultikus A tizedes meg a többieken (1965) és a Tanún (1969).

Tanú, 1969

Jancsó Miklós korai filmjei - Csend és kiáltás (1968)

Nem véletlenül ő a legelismertebb klasszikusunk, egyedi stílusa és erőteljesen drámai filmjei vannak. Bár nem ez a legismertebb műve, számomra a Csend és kiáltás (1968) volt az, amelyikben legjobban sikerült összepattintani a belső vágásait az elmosódó képi világgal és nehezen megragadható történetével.

Csend és kiáltás, 1968

Szabó István korai filmjei (1966-1970) és a Napló gyermekeimnek (1984)

A legkellemesebb csalódásom volt Szabó. Előítéleteimmel ellentétben első két filmje (a listámon), az Apa (1966) és a Szerelmesfilm (1970) annyira fiatalosak, energikusak és lendületesek voltak, hogy teljesen magukkal ragadtak.

Talán furának tűnhet idevenni a Napló gyermekeimneket (1984), de rokonoknak érzem őket fiatalos frissességük, személyességük miatt, amire ez a film még rá tudott tenni egy lapáttal azzal, hogy jobban sikerült undorítóbbnak éreztetnie velem a kommunizmust, mint bármi másnak eddig.

Szerelmesfilm, 1970

A "budapesti iskola" filmjei - Filmregény (1978)

Az 1960-as évek végétől vált jelentőssé a szociológia, ennek filmes változata a budapesti iskola, amely irányított dokumentumfilmeket készített jellegzetes társadalmi helyzetekről. Ebből a csoportból messze legnagyobb kedvencem a Filmregény (1978) volt, mert ennyire természetes "színészi" játékot még nem láttam.

Filmregény, 1978

A hangulati filmek (1975-1990) - Amerikai anzix (1975) és a Szürkület (1990)

Megint két össze nem tartozó film, de számomra testvérek, mindkettő ugyanis nehezen érthető narratív és technikai kivitelezése matt, így nem a cselekményre kerül a hangsúly, hanem a hangulatukra. A kísérleti Amerikai anzixnál (1975) ezt a film roncsolásával érik el mintegy 19. századi hangulatot kölcsönözve neki. A Szürkület (1990) már egy másik világ, a kiábrándult "fekete széria" tagja, amelyben a fény hiánya mossa el az anyag és a szellem határéleit.

Szürkület, 1990

Cselekmény: 1916, az isten háta mögötti Amerikában. Alvin York (Gary Cooper) a helyi tiszteletes (Walter Brennan) bánatára iszákos bajkeverő, de anyja (Margaret Wycherly) szerint csak azért, hogy kieressze a gőzt, napközben ugyanis keményen szánt a sziklás magasföldön és az a hely nem igazán alkalmas erre. Egy alkalommal megpillantja a környékbeli Gracie-t (Joan Leslie), egy csapásra beleszeret és mivel úgy gondolja, hogy házasságuk legfőbb akadálya az alföldi birtok hiánya, hitelt vesz fel kéthavi futamidőre. Keményen dolgozik, hogy meglegyen a pénz, de pár napot csúszik vele, így a föld nem az övé lesz és ezt nem bírja elviselni...

Téma: A film fő törésvonala a keresztényi pacifizmus és a háborúval járó szükséges vérontás között van (ami a gyakran fundamentalista keresztény Amerikában sokkal komolyabb dolog, mint gondolnánk), ezt oldja fel némileg a történet. Miközben nem tévesztendő szem elől az sem, hogy 1941-et írunk, de még épp a hadbalépés előtt vagyunk, így erősen hazafias színezetet is kap a film.

Tartalom: A történet sok részre oszlik: először a borzasztóan vidéki környezetet ismerjük meg és a balhés Yorkot; már ekkor, sőt az első pillanatban megjelenik a keresztényi vonal, de ekkor York még épp arról panaszkodik, hogy nincs hozzá érzéke. A második szakaszban a balhés fiúból jómunkásember lesz, miután beleszeret egy lányba és lesz miért küzdenie, nem csupán piától piáig él. Ez teszi ki kb. a történet felét, ebben az 1920-as évek háborús filmjeinek példáját követi. Ezután jön egy el nem spoilerezendő fordulat: York megtér, szinte ellentettjére változva mélyen erőszakellenes lesz, és persze pont ekkor hívják be a seregbe. A negyedik szakaszban éleződik ki igazán a törésvonal: harcolhat vagy sem? Az ötödik részben a frontra kerül, a hatodikban pedig már a lezárást láthatjuk. Tehát egyszerre úgy pacifista a történet, hogy közben lelkesít a harcra is. Ügyes. Az egyetlen értékelhető dolog Yor jellemfejlődése ami hol sok, hol kevés, de erről majd később. Hangulatában vegyes, idealisztikustól romantikuson és vallásoson át eljutunk a humorig és akcióig is.

Forma: A legfontosabb elem a színész Cooper, aki jó is, meg nem is. Fájóan öreg a szerepre, cserébe megvan a rutinja, a testbeszédet nagyon jól hozza - amikor odafigyel. Sokszor ugyanis átsüt rajta a sztár, de összességében miatta lehet élvezni a filmet. A műteremben előadott "természeti" képek bántóak a túljátszott karakterekkel együtt, illetve ahogy vártam, az ekkor már életben lévő önszabályozás miatt a csatajelenetek eléggé visszafogottak (na meg közrejátszhat az is, hogy ez egy lelkesítő film és nem elijesztő). Szóval a képi világa nem túl kielégítő.

Élmény: Ahhoz képest, hogy kora egyik legnépszerűbbje, nem sok írást találtam róla. Szépen felépíti a mélyen vallásos Yorkot, de túl könnyen elveti és ezzel kiheréli a fő konfliktust, így viszonylag súlytalanná válik. Az izgalom és a humor megmenti, de nem egy emlékezetes alkotás.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Gary Cooper (Szárnyak, Délidőben)
  • Walter Brennan (Frankenstein menyasszonya, Clementina kedvesem, Vörös folyó, Rio Bravo)
  • Joan Leslie (A kaméliás hölgy)
  • Geeorge Tobias (Ninocska)
  • Stanley Ridges (A kereszt jele, Lenni vagy nem lenni)
  • Margaret Wycherly (Fehér izzás)
  • Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Párducbébi, Így élni jó, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A máltai sólyom, Clementina kedvesem, Az élet csodaszép, A nyugodt férfi, Johnny Guitar, Az üldözők, Rio Bravo)
  • Noah Beery Jr (Csak az angyaloknak van szárnyuk, Vörös folyó)
  • June Lockhart (Találkozzunk St. Louis-ban)
  • Harvey Stephens (Észak-északnyugat)
  • Carl Esmond (Lola Montes)
  • Joe Sawyer és Erville Alderson (Érik a gyümölcs)
  • Pat Flaherty (Lázadás a Bountyn, Modern idők, Így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Pénteki barátnő, Érik a gyümölcs, A diktátor, Életünk legszebb évei, Sierra Madre kincse)
  • James Anderson (Ne bántsátok a feketerigót)
  • Tully Marshall (Türelmetlenség, Honfoglalók)
  • Elisha Cook Jr (A máltai sólyom, A hosszú álom, Rosemary gyermeke)
  • Jean Del Val (Casablanca)
  • Russell Hicks (Így élni jó)
  • George Irving (Szárnyak, Párducbébi)
  • Edward Keane (Így élni jó, Az élet csodaszép)
  • Jack Mower (A máltai sólyom, Csillag születik)
• Még életben vannak: June Lockhart (94)
• A filmet júliusban mutatták be és még javában futott a Pearl harbouri esetnél, ami jelentősen megdobta a népszerűségét.
• Az igazi attrakció azonban, hogy York (1887-1964) létező személy. A valóságban persze 11 testvére volt és megtérésére akkor került sor, amikor kis híján agyonverte barátját. A többi nagyjából igaz: felettesei győzték meg, hogy fegyvert kell ragadnia, és a hősi akció is pont úgy zajlott, ahogy láthattuk. A filmbéli ház ma neki szentelt múzeum.
  
• York maga kérte, hogy Cooper játsza el őt.

Cselekmény: Váratlanul meghal egy szenátor, ezért a kormányzónak helyettesítőt kell kineveznie. Az egyik korrupt politikai csoportosulás, köztük Paine szenátor (Claude Rains) épp egy ingatlanpanama kellős közepén van, ezért könnyen irányítható utódot akarnak, egy másik csoportosulás pedig épp ellenkezőleg. A kormányzó a két fél nyomása közt egy harmadik jelöltet nevez ki, a végtelenül naiv és idealista vidéki cserkészvezetőt, Jeff Smith-t (James Stewart), hiszen ő könnyen befolyásolhatónak és feddhetetlennek is tűnik. Smith bele is veti magát a munkába, rutinos és cinikussá vált titkárnője, Saunders (Jean Arthur) segítségével. Törvényjavaslatot fogalmaznak, hogy állami kölcsönből a cserkészszövetség vehessen egy területet gyerekek nyári táboroztatására, ami Saunders nagy mulatságára véletlenül épp ugyanaz a terület, amit Paine-ék is próbálnak megszerezni...

Téma: Tulajdonképpen nem sokban tér el a többi Capra-film témájától, itt is egy fennkölt eszme ütközik a kevésbé fennkölt valósággal, ami ezúttal a becsületesség és egyéb magasztos amerikai eszmék.

Tartalom: De ez már jóval árnyaltabb a tegnapi Így élni jónál. Nem tudom, mik voltak az első igazán politikai filmek, de ez biztosan az elsők között lehetett azzal, ahogy már az elején egy bonyolult korrupciós ügybe vezetnek bele; később Jeffel együtt fedezhetjük fel a szenátus technikai részleteit és a törvényhozás folyamatát, amitől akár száraz és unalmas is lehetne, de ezt nagyjából sikerül elkerülni némi humorral, drámával és szerelmi szállal. A cselekmény hajtóerejét az adja, hogy az idealista Jeff váratlanul politikai hatalomhoz jut és ennek köszönhetően szembekerül a korrupt elittel, ami ebben a kiélezett időszakban egyszerre volt hazafiasnak és hazaárulónak bélyegezve. Jeff annyira az amerikai ideált testesíti meg, hogy az már karikatúrszerű még a filmbéli karaktereknek is, főképp a cinikus és kiégett, de még gerinces Saunders-nek. Saunders és újságíró barátja cinikus beszólásai a legjobb pillanatai a történetnek, amiket még mai szemmel is élvezhetünk ellenben a történet és Jeff túlzott idealizmusával. Apropó, az újságíró: a szenzációhajhász, szándékosan csúsztató médiáról is kapunk némi képet, illetve megdöbbentő 2020-ból nézni, hogy Amerikában már akkor milyen mértékű lejáratókampány folyhatott.

Forma: A kornak megfelelően pörgős filmet kapunk pörgős, szellemes párbeszédekkel, legalábbis ami a valósághűbb karaktereket illeti, mert Jeff a caprás, lassú idealistát jelentette. Ennek megfelelően az ő (és a gyerekek) játéka volt a legéletszerűtlenebb, míg a cinikusabb karaktereket sikerült jobban előadni. Tegnapi filmünknél ez már technikailag is kreatívabb volt, gondoljunk csak a telefonfülkés jelenet kamerabeállítására (és humorára) vagy Jeff zavarára, amit kalapja mutatásával érzékeltettek. Kapunk egy olyan pátoszos montázst amerikai jelképekkel teletűzdelve, amit Riefenstahl is megirigyelhetne (pozitív értelemben), de a montázsok később is elég hatásosak.

Élmény: Tipikusan Caprás és nem feltétlenül pozitív értelemben, mert az emberi melegséget ezúttal egy eszme váltotta fel. Ettől még működhetne, de pont attól vált hitetelenné, hogy viszonylag életszerűen jelent meg a korrupt politikai elit. Innentől kezdve számomra érdekesebb lett volna Paine meghasonlottsága, aki eladja lelkét a nagyobb jóért/kisebbik rosszért vagy maga a korrupció. Remek thriller lehetett volna, csak kicsit korán készült nem hozzáillő rendezővel. A vége pedig súlytalan volt, hiányzott a rendes lezárás, kissé félbemaradt. (Eredeileg láthattunk volna még parádét és esküvőt is.) Ebben több volt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Jean Arthur (így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk)
  • James Stewart (Így élni jó, A saroküzlet, A philadelphiai történet, Az éled csodaszép, A földkerekség legnagyobb show-ja, Hátsó ablak, Szédülés, Egy gyilkosság anatómiája, Aki lelőtte Liberty Valance-t)
  • Claude Rains (Robin Hood kalandai, Casablanca, Forgószél, Arábiai Lawrence)
  • Edward Arnold (Kacsaleves, Így élni jó)
  • Thomas Mitchell (Adj esélyt a holnapnak, Hatosfogat, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Elfújta a szél, Az élet csodaszép, Délidőben)
  • Eugene Pallette (Egy nemzet születése, Robin Hood kalandjai)
  • Beulah Bondi (Adj esélyt a holnapnak, Az élet csodaszép)
  • H. B. Warner (Így élni jó, Az élet csodaszép, Alkony sugárút, Tízparancsolat)
  • Harry Carey (The Painted Lady , A Pig Alley testőrei, The Battle at Elderbush Gulch, Párbaj a napon, Vörös folyó)
  • Ruth Donnelly (Szent Mary harangjai)
  • Grant Mitchell (Érik a gyümölcs)
  • Porter Hall (Adj esélyt a holnapnak, Pénteki barátnő, Sullivan utazásai, Gyilkos vagyok)
  • Pierre Watkin (Így élni jó, Monsieur Verdoux)
  • Charles Lane (Így élni jó, Az élet csodaszép, Bolond bolond világ)
  • William Demarest (Lady Éva, Sullivan utazásai, Bolond bolond világ)
  • Dick Elliott (Az élet csodaszép, Délidőben)
  • Delmar Watson (Pénteki barátnő)
  • Larry Simms (Az élet csodaszép)
  • Russel Simpson (San Francisco, Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem)
  • Dick Jones (Pinokkió)
  • Anne Cornwall (Így élni jó)
  • Gino Corrado (Türelmetlenség, Virradat, Becsületes megtaláló, Az élni vágyó asszony, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A Manderley-ház asszonya, Aranypolgár, Casablanca)
  • Maurice Costello (Aranypolgár)
  • Alec Craig (Lázadás a Bountyn, Lenni vagy nem lenni)
  • Lew Davies (Így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk, A diktátor, Az élet csodaszép)
  • Vernon Dent (San Francisco, Így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk)
  • Stanley Andrews (Így élni jó, Az élet csodaszép, A földkerekség legnagyobb show-ja)
  • Harlan Briggs (Az élni vágyó asszony)
  • Matt McHugh (Szörnyszülöttek)
  • Dub Taylor (Így élni jó, Csillag születik, Bonnie és Clyde, Vad banda)
  • Jack Carson (Párducbébi, Csillag születik)
  • Hank Mann (Reménytelen szerelem, Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor, A máltai sólyom, Van aki forrón szereti)
• A kormányzó családját egy valódi család, Watsonék alakították, akik kilencen voltak testvérek és mind színészként foglalkoztak. 1912-1930 között születtek, ketten még életben vannak.
  
• A történet alapja valós, Wheeler szenátort 1922-1947 között választották be és hírnevét azzal szerezte, hogy leleplezett egy korrupciós ügyködést.
  
• Capra elkövette azt a szemtelenséget, hogy a kongresszus előtt mutatta be filmjét, aminek meg is lett az eredménye: többen jól szórakoztak rajta elismerve a film hitelességét, ugyanakkor többen meg magukra vették és törvényt akartak hozni vagy egyéb módszerekkel megakadályozni a bemutatót.
• A történetbéli, maratoni obstrukció nem túl gyakori, de előfordul. Az eddigi leghosszabb 1957-ben esett meg, több mint 24 órán keresztül tartott, amikor meg akarták akadályozni a feketék szavazati jogának biztosítását célző törvényt. legutóbb 2016-ban sikerült összehozni egy hosszabb, közel 15 órásat a fegyverviselés szabályzása érdekében.

Cselekmény: Anthony Kirby (Edward Arnold) tehetős bankár, élete legnagyobb üzletére készül, ehhez már csak az kell, hogy egy terület lakóházait felvásárolja, ami simán megy, egyetlen ház kivételével: Vanderhofék nem hajlandóak költözni semmi pénzért. és hogy ők kicsodák? Egy olyan család élükön Vanderhof nagypapával (Lionel Barrymore), akik abból élnek, amit csinálni szeretnek: a nagypapa bélyeget gyűjt és becsül; lánya (Spring Byington) színdarabokat ír, veje (Samuel S. Hinds) tűzijátékot gyárt, kisebbik unokája (Ann Miller) táncolni tanul, a nagyobbik, Alice (Jean Arthur) kivételesen egy bankban dolgozik gyorsíróként. Igén, épp Kirbyéknél. Nem elég kínos még? Nos, Kirby fia, Tony (James Stewart), akinek nem sok kedve van hozzá, de azért alelnök a bankban, hevesen udvarol Alice-nek...

Téma: Nyíltan és didaktikusan kimondja (már az eredeti címmel is egyébként: You Can't Take It With You), hogy a pénznek nincs nagy értéke, hiszen mit érünk vele, ha nincsen szeretet.

Tartalom: E két oldal megtestesítői a két család: Kirbyék a tipikus üzleti hiénák, akik élet-halál harcot vívnak üzleti ellenfeleikkel, amihez hozzátartozik a kifogástalan társadalmi státusz is. Vanderhofék ezzel szemben inkább azt csinálják, amit szeretnek és fütyülnek a pénzre, fontosabb, hogy jól érzezzék magukat (itt a történet nyilván picit szemen huny afelett, hogy ebből nem mindenki tudna megélni). Ez a humor forrása is, hiszen kísérletező kedvű bolondok válogatottja jön össze, ami akkor igazán harsány, amikor a két világ összeütközik. Ezt szolgálja az egyszerű, de néhol feleslegesen túlbonyolított cselekmény, amelyben az idős Kirby élete üzlete előtt áll, hogy megértse, lényegében nem számít a pénz, az ifjabb Kirby pedig szerelmes a Vanderhof-unokába. Bár a szerelmespár van a cselekmény középpontjában, az íve mégis az idősebb Kirby jellemfejlődésére fut ki, miközben a legtöbb játékidőt meg a kedélyes nagypapa kapja, aki mindenkihez kedves és akit mindenki szeret. Tipikus Capra.

Forma: A korabeli divatnak megfelelően pörgős, sokat beszélő screwball-féle vígjátékot láthatunk, de jóval kevésbé harsány humorral, így nincsenek nagy csetlések-botlások, gyorsan pörgő poénok. A párbeszédek szellemesek tudnak lenni, bár messze nem ütik meg Wilder szintjét, a vizuális gegek pedig szintén nem rohamtempóban követik egymást, hanem ráérősen. Tipikus Capra. A színjátszás eltúlzott, meseszerű karakterek elevenednek meg, nem sok életszerűség szorul beléjük - mintha 1928-as némafilm lenne és nem 1938-as. Ez nem feltétlenül baj, csak elszoktam már tőle.

Élmény: A film az év egyik legnézettebje volt, elnyerte az Oscart és rendezőként ez volt Capra harmadik Oscarja is alig néhány év alatt, szóval igazi sikerfilm - csak nem értem, miért. Sem tartalomban, sem kivitelezésben nem üti meg más korabeli filmek szintjét szerintem. Ahogy jeleztem, nagyon tipikusan Caprás, szinte látszik benne a a teljes későbbi Az élet csodaszép. Meleg, kedves, meseszerű, szerethető, megszívlelendő, kedvesen humoros, de gyermeteg.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Jean Arthur (Cak az angyaloknak van szárnyuk)
  • Lionel Barrymore (The Painted Lady, The Battle at Elderbush Gulch, A kaméliás hölgy, Az élet csodaszép, Párbaj a napon)
  • James Stewart (A saroküzlet, A philadelphiai történet, Az éled csodaszép, A földkerekség legnagyobb show-ja, Hátsó ablak, Szédülés, Egy gyilkosság anatómiája, Aki lelőtte Liberty Valance-t)
  • Edward Arnold (Kacsaleves)
  • Mischa Auer (A kereszt jele)
  • Ann Miller (A sötétség útja) !!!
  • Spring Byington (Lázadás a Bountyn, Az élni vágyó asszony)
  • Samuel S. Hinds (Az élet csodaszép)
  • Donald Meek (A víg özvegy, Igazi áldás, Hatosfogat)
  • H. B. Warner (Az élet csodaszép, Alkony sugárút, Tízparancsolat)
  • Halliwell Hobbes (Lenni vagy nem lenni)
  • Dub Taylor (Csillag születik, Bonnie és Clyde, A vad banda)
  • Mary Forbes (Kár volt hazudni, Ninocska)
  • Eddie Anderson (Elfújta a szél, Bolond bolond világ)
  • Clarence Wilson (Virradat)
  • Charles Lane (Az élet csodaszép, Bolond bolond világ)
  • Ann Doran (Robin Hood, Pénteki barátnő)
  • Christian Rub (Pinokkió)
  • Bodil Rosing (Virradat, Nyugaton a helyzet változatlan)
  • Josef Swickard (Reménytelen szerelem, Az apokalipszis négy lovasa)
  • Harry Davenport (Elfújta a szél, Találkozzunk St. Louis-ban)
• Charles Lane (az adóhivatalnok) 2007-ben, 102 évesen hunyt el
• A kisebbik unokát alakító Ann Miller ekkor még csak 15 éves volt. De ami igazán érdekes vele kapcsolatban, hogy láthattuk a 2001-es A sötétség útjában is még.