Artúr filmélményei

A víg özvegy (1934)

2020. május 05. 14:43 - Liberális Artúr


Rendezte: Ernst Lubitsch
Műfaj: -
Főbb szereplők: Maurice Chevalier, Jeanette MacDonald
Megjelenés: 1934, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,2
Ajánlott írás: https://notesonfilm1.com/2015/04/04/the-merry-widow-ernst-lubitsch-usa-1934/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-vig-ozvegy-the-merry-widow/movie-63018

Cselekmény: 1885, egy kis kelet-európai királyság. Minden nő odavan a testőrség parancsnokáért, Danilo grófért, aki egy nap az ország felét birtokló fiatal, friss özvegy, Sonia házában is feltűnik gátlástalanul ráhajtva a még gyász időt töltő nőre. Bár Sonia kikosarazza a férfit rövid úton, nagy hatással van rá a találkozás és Párizsba költözik élvezni az életet. A királynak emiatt főhet a feje, ugyanis ha Soniának akad egy külföldi kérője, akkor oda az ország szuveneritása, ezért mindenképpen egy honfitársával kellene összeadni. "Szerencsére" rajtakapja feleségét Daniloval, akinek elismerve kvalitásait büntetés helyett Párizsba küld, hogy hódítsa meg Soniát...

Téma: Könnyed, zenés, romantikus vígjáték azzal a tipikus cselekménnyel, hogy két ellentétes személyiség összébb csiszolódik. (Illetve mivel a mi kutyánk kölyke, nem nehéz párhuzamot vonni benne a Monarchia jelenségeivel.)

Tartalom: A felvonuló Danilótól elájulnak a nők, innentől kezdve tudjuk, hogy megvolt neki kb. az egész királyság. Következő karakterünk a gyászoló Sonia, akit szemtelenül vakmerően közelít meg Danlio bemászva a rezidenciájára. Danilo szövege lehengerlő, ám Sonia úrihölgy, akit nem lehet levenni ennyivel a lábáról - ugyanakkor mégis felébreszti benne az élni vágyást, hiszen lassan egy éve másról sem szól az élete, csak az elvonult gyászról, ezért kivirul és Párizsba utazik mulatozni. Ez okozza a bonyodalmat, ugyanis az ország vagyonának több mint felét birtokolja, így a király nem engedheti meg, hogy külföldi férjet fogjon. Ez a szakasz újra rávilágít arra, hogy Danilo mekkora nőcsábász, hiszen a királynéval kavar, az pedig, hogy a király mennyire gyakorlatiasan kezeli a dolgot, az udvari politikát gúnyolja ki. Kb. hasonló jelenet ismétlődik meg Danilo és a párizsi nagykövet között is. Ha lehet mélységről beszélni, az ezután jön, a bárbéli jelenetekben, ahol megmutatkozik főhőseink közti különbség: Danilonak a szerelem a könnyed testi kapcsolatot jelenti, Soniának komoly, monogám kapcsolatot. A humor meglepően friss és modern, a magyaros, kicsit abszurd kabaréhelyzetek mellett fontos az irónia, ami időnként még szellemes is.

Forma: Az energikusabb humorhoz mérten a film tempója is viszonylag gyors, és ha éppnincs verbális humor, akkor van vizuális, ami gyakran kreatív. Pl. amikor az asztal alatt rúgdossa egymást Sonia és Danilo, egy gyengébb film megmutatná, mi történik; itt csupán egy-egy szóval utalnak rá. Technikailag ötletesebb átvezetőjelenet Sonia feléledésének naplója lapjai általi bemutatása (hol szöveggel, hol képekkel), illetve a hipnotikus erejű kánkán. A zene nem fogott meg, túlságosan ódivatú ma már. Kezdetben elég sok volt belőle, azt hittem, olyan lesz, mint a Cherbourgi esernyők, de az idő előrehaladtával egyre kevesebb dal szerepelt.

Élmény: Bevallom, hiába van nagy hagyománya itthon, számomra teljesen kimaradtak idáig az operettek, így az eredetit sem ismerem. Őszintén szólva kétlem, hogy az feleennyire vicces lehet egy 1905-ös operett, Lubitsch sokat tehetett hozzá. Mindesetre kíváncsivá tett, a járvány után "egyszer kell egy ilyet is csinálni" alapon lehet beülök az Operettszínházba (megj.: ott pont nincs repertoáron...). Ami a filmet illeti, meglepett a friss humora, jó szórakozás volt, de azért nem egy kiemelkedő esztétikai élmény.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Edward Everett Horton (Bolond, bolond világ)
    • Minna Gombell (Adj esélyt a holnapnak, Életünk legszebb évei)
    • Sterling Holloway (Bambi, Bolond bolond világ, A dzsungel könyve)
    • Donald Meek (Igazi áldás, Hatosfogat)
    • Herman Bing (Virradat)
    • Akim Tamiroff (A gonosz érintése)
  • Herman Bing (Zizipoff) 1947-ben, 57 évesen öngyilkos lett rossz anyagi helyzete miatt, miután német akcentusa kellemetlenné vált Hollywoodban a második világháború miatt.
  • Jason Robards Sr. fia a kétszeres Oscar-díjas Jason Robards Jr.
  • Az alapmű egy 1861-es francia vígjáték, ebből készült el Lehár Ferenc zenéjével az egész világot meghódító operett 1905-ben, ami több filmfeldolgozást is megért.
  • A mű áthallásos volt, ezért a montenegróiak magukra vették a kis királyság ábrázolását és számos rendbontás tört ki miatta.
  • A filmet leforgatták egyszerre angol és francia nyelven is, többnyire ugyanazokkal a szereplőkkel.

 

Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1934 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Észak-Amerika Maurice Chevalier Ernst Lubitsch 2 órás IMDB 7 Jeanette MacDonald

A kereszt jele (1932)

2020. május 04. 12:42 - Liberális Artúr


Rendezte: Cecil B. DeMille
Műfaj: monumentális
Főbb szereplők: Fredric March, Elissa Landi, Claudette Colbert, Charles Laughton
Megjelenés: 1932, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: https://brightlightsfilm.com/wickedest-movie-world-cecil-b-demille-made-sign-cross/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-kereszt-jele-the-sign-of-the-cross/movie-58444

Cselekmény: 64, Róma, ég a város. Néró császárt (Charles Laughton) zavarja, hogy rohamosan nő a keresztények száma, amikor elvileg ő az isten, ezért elterjeszti, hogy a keresztények a felelősek a tűzért és jutalmat ajánl minden elfogottért. Így kapják el az öreg Faviust is, akit csak az ment meg a nyilvános lincseléstől, hogy épp arra jár Néró kedvenc tisztje és feleségének, Poppaeának (Claudette Colbert) szerelme, Marcus (Fredric March) és gyorsan rendet tesz. Mindezt persze nem a kereszténység iránti szeretetéből teszi, hanem mert az öreg Favius tanítványa egy elég csinos lány, Mercia. Innentől kezdve Marcus mindent megtesz, hogy a lány kedvében járjon, ami jól jön Marcus ellenfelének, Tigellinusnak (Ian Keith), hogy bemártsa Marcust a keresztények pártolásával a császárnál és visszanyerje kegyeit...

Téma: A korai kereszténység bemutatása Mercia és Marcus szerelmén keresztül, álatlánosabb értelemben DeMille az üldöztetés ellen akart felszólalni. A Quo Vadis-ra erősen hajazó sztorival (de ennek az alapja valójában korábbi a regénynél) az a bajom, mint a többi hasonlóval, hogy a kereszténység csak köret és nem próbálják belénksulykolni valamelyik központi gondolatát, illetve nincs valódi konfliktus az ellentétes ideológiák között, csupán alapvetés, hogy az egyik jó, a másik rossz.

Tartalom: A nagy közhellyel indítunk: Róma ég, a gyermeteg Néró pedig a keresztényekkel vitetné el a balhét. Nérónak két fő tisztje van, Marcust szereti jobban ő és a felesége is, a másik tiszt ezért igyekszik Marcust rossz színben feltüntetni. Erre remek alkalom, hogy Marcus beleszeret egy keresztény lányba. A lánynak sem közömbös a férfi, de Poppaea és Tigellinus közéjük állnak. A cselekményt alapvetően az udvari intrika mozgatja és hogy Marcus próbálja menteni Merciát. Ami a keresztény tematikát illeti, kimerül random idézgetésben a Bibliából, így nem kapunk igazán képet a kereszténységről, bár alán 1932-ben egy fundamentalistán keresztény országban talán ezt felesleges is elvárni - a drámaiság szempontjából azonban nem jó. A másik probléma, hogy míg a római nézőpontot valamennyire képviselte a Quo Vadis-ban Petronius, addig itt ez még ennyire sem jelenik meg a táncjelenetig, de ekkor is inkább a szerelemfelfogáson keresztül: Marcus nem érti a testi és a lelki szerelem közti különbséget, ami ebben a jelenetben hatásosan megmutatkozik. És talán még hatásosabb, amikor az utolsó jelenetben kapisgálni kezdi, hogy a szellem erősebb az anyagnál. De még nagyobb erénye a történetnek, ahogy az üldöztetéstől sikerül elborzasztania a nézőt, csak sajnos ezt zsigerien teszi a félelemtől rettegő keresztényekkel és nem ésszerűen, érvelve. A karakterek nem túl bonyolultak, de emberien esendőek és ez nagy erény a megszokottakhoz képest. Pl. a keresztények sem átszellemülten vonulnak az oroszlánok elé, hanem Merciával együtt félnek és kétségbe esnek.

Forma: Elvileg monumentális film, biztosan az is, de nem látszik rajta a nagytotálok hiánya miatt, pedig van sok ló, katona, egy csatajelenet is, égő Róma, nagy díszletek. A leghírhedtebb jelenete, Poppaea tejben való fürdése egészen más okból látványos: nagyon erősen szexuális, sőt, egy pillanatra kivillan Colbert melle is. megvalósítás szempontjából a film egyik csúcspontja a már említett táncjelenet, amely szintén túlfűtött szexuálisan, ahogy próbálják az elnyomott Merciát rávenni a testi örömök élvezetére, amikor felcsendül a háttérben a buli zenéjénél hangosabban a keresztények éneke és elnyomja azt, ezzel együtt pedig Mercia visszanyeri tartását és a középpontba helyezkedve erkölcsi oszlopként magasodik a tivornya résztvevői fölé. Az igazi csemege az utolsó harmad, a gladiátorjátékok. A nagytotálok sajnos innen is hiányoznak, cserébe kapunk rengeteg egzotikus állatot, amik vészjóslóan közelednek a kikötözött, meztelen nőkhöz. A gladiátorharcok sajnos nincsenek jól megkoreografálva, elég suták mai szemmel, de a szex mellett tobzódnak a kegyetlenségben, DeMille pedig élvezettel mutat egészen durva dolgokat, illetve vicces párhuzamot állít a kor nézőkönsége és a modern sportesemények stadionjainak nézői közt. Aztán a tömlőcben várakozó keresztényekre váltunk, akiknek a kétségbeesett halálfélelme teljesen jól átjön, még engem is elborzasztott, pedig láttam már egy-két dolgot.

Élmény: Kezdetben nem volt a filmről jó véleményem, aztán a táncjelenet, majd az arénabeli események inkább pozitívra változtatták, noha továbbra sem volt kiemelkedő élmény. Legfőképpen a keresztények rémülete és az utolsó, megható jelenet (de jó, hogy nem cseszték el a befejezést... !) tudott valamiért megragadni. Talán csak a pillanatnyi hangulatom volt ilyen, mindenesetre működött.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Fredric March (Életünk legszebb évei)
    • Claudette Colbert (Ez történt egy éjszaka)
    • Charles Laughton (A vád tanúja, Spartacus)
    • Ian Keith és Henry Brandon (A tízparancsolat)
    • Arthur Hohl (Monsieur Verdoux)
    • Richard Alexander (Nyugaton a helyzet változatlan, Modern idők, A diktátor)
    • Charles Middleton (Kacsaleves, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs)
    • Lionel Belmore (The Sea Hawk, Frankenstein, Robin Hood kalandjai)
    • Edward LeSaint (Kacsaleves, Modern idők)
  • Clarence Burton (Servillius) egy évvel a film után 1933-ban, 51 évesen elhunyt.
  • Az 1934-es hays-kódról és az ún. pre-code filmekről már sokszor esett szó, hsizen ezek viszonylag szabadosak voltak, míg az önkorlátozás bő harminc évre el nem nyomta az erkölcstelennek tartott tartalmakat. Nos, ez volt az egyik film, amelyik a legjobban kiverte a biztosítékot mind az erkölcscsőszöknél, mind a keresztény szervezeteknél a témája ellenére is, hiszen rengeteg erőszak és szex(re utalás) jelenet meg benne.

Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1932 monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Észak-Amerika Charles Laughton Claudette Colbert Fredric March Cecil B. DeMille 2 órás IMDB 7 Elissa Landi

The Broadway Melody (1929)

2020. május 03. 11:35 - Liberális Artúr


Rendezte: Harry Beaumont
Műfaj: zenés
Főbb szereplők: Charles King, Anita Page, Bessie Love
Megjelenés: 1929, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 5,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Eddie dalszerző-énekes a Broadwayn, új dala, a "Broadway Melody" egy szuperprodukció címadója lett. Épp ekkor érkezik a városba menyasszonya, Hank (Bessie Love) és húga, Queenie, akik new yorki karrier érdekében hagyták ott sikeres, vidéki táncos-revü turnéjukat. Kettejük közül Hank az ész, Queenie a szép, és ez feltűnik a Queenie-t régóta nem látó Eddie-nek és főnökeinek is...

Téma: Könnyed, romantikus musical.... vaaaagy több? Sehol sem olvastam ilyet, úgyhogy ez valószínűleg csak az én benyomásom, de erőteljes feminista hangnemet véltem benne felfedezni a láyntestvérek előtérbe helyezésével.

Tartalom: Eddie írt egy slágergyanús dalt a broadwayi revüre - ez már a korabeli kritikáknak is sablonos volt - és szerelmét és húgát betolná a show-ba. Megérkeznek a lánytestvérek, és náluk már az is gyanús, hogy az egyiküknek férfineve van (Hank), a másik meg tipikus meleg név (Queen), de talán ez nem jelent semmit. Az már viszont igen, hogy Hank hiába Eddie menyasszonya, a férfi gondolkodás nélkül rámozdul a szebb(nek tartott) Queenie-re és később is csak a húg szépségével tudnak bekerülni a revübe. Eddie mellett még a dúsgazdag Jock Warriner (Jack Warner paródiája) is ráhajt. Kis spoiler: Queenie nem akar Hank és Eddie közé állni, ezért enged Warriner közeledésének, ebből lesznek a konfliktusok. Szóval nekem alapvetően az a fura, hogy amellett hogy minden férfinak hatalma van és a lányok kénytelenek tudatosan a testükből élni, Eddie karaktere hiába a hősszerelmes, nagyon jellemtelenül viselkedik - vagy ez akkor belefért? Nem hiszem, mert Hank, aki az észnek van beállítva, összetör és láthatóan nem heveri ki, mégha úgy is tesz. A felszínes világ győzedelmeskedik. Szintén a történet intelligenciájához tartozik a humora, ami részben a screwball-vígjátékokat idézi meg gyors szövegelésével és poénjaival, de sokkal fontosabb, hogy ironikusan beszólogatós a színfalak mögött, több karakter alapja valós (ld. Warner), a hősszerelmes Eddie pedig geinctelen és simán kiüti a "rosszfiú".

Forma: Visszautalva kicsit Az éneklő bolondra, még mindig a hangosfilm hajnalán vagyunk, konkrétan ez volt az első teljes terjedelmében hangos film, ráadásul musical. A hanggal ezúttal már nem volt probléma, a dalok többnyire jól illeszkedtek a cselekménybe, kellően fülbemászóak is, de a táncok még borzasztóan kezdetlegesek voltak látvány szempontjából, pedig pár éven belül már megkapjuk Fred Astaire-t. A revü látványvilága azonban sokat tudott dobni a nem túl kifinomult koreográfián, különösen az utolsó, esküvői előadásnál, ami ráadásul színes is volt, érzékeltetve a grandiózusságát, csak épp sajnos ez a változata elveszett. Szóval nemcsak az egyik első hangosfilmről beszélünk, de a színesek között is korainak számít - filmes barangolásom során a rövid korszak filmjeit nem számítva nálam az első színes filmek 1937-től jöttek csak (Hófehérke és a hét törpe, Robin Hood kalandjai, Elfújta a szél, Óz a nagy varázsló). De ezek csak érdekességek, összességében a megvalósítása nem volt kifejezetten kiemelkedő egyetlen kivétellel, ez pedig a Hanket alaító Love játéka, akit szerencsére hagytak kibontakozni és kis túlzással percekig mutatták összeomlását.

Élmény: Nemcsak technikai mérföldkő a film, a Szárnyak után ez volt a második film, amely elnyerte a legjobb film díját. A korabeli és a mai kritikák sem tartják kiemelkedőnek tartalmi szempontból, de ahogy fentebb ecseteltem, szerintem több van benne. Technikai újításai akkor még élményszámba mentek, ma már nyilván nem releváns.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Bessie Love (Türelmetlenség)
    • Edward Dillon (A lonedale-i távírászlány, For His Son, The Mothering Heart)
    • Eddie Kane (Ez történt egy éjszaka, Az élet csodaszép, A tízparancsolat)
  • Nagyon szeretem a korabeli kritikákat olvasni az ennyire régi filmeknél, íme egy-egy a New York Times-tól és a Varietytől.
Szólj hozzá!
Címkék: zenés 20. század 1929 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Észak-Amerika Charles King 2 órás IMDB 6 Harry Beaumont Anita Page Bessie Love

Az éneklő bolond (1928)

2020. május 02. 12:45 - Liberális Artúr


Rendezte: Lloyd Bacon
Műfaj: dráma, zenés
Főbb szereplők: Al Jolson
Megjelenés: 1928, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,2
Ajánlott írás: http://mandarchiv.hu/cikk/3245/Az_eneklo_bolond_tenyleg_enekelt
Mikor látható: -

Cselekmény: Al pincérként dolgozik egy bárban, időnként énekel és halálosan szerelmes kolléganőjébe, Mollyba. Molly viszont rá se hederít, egy pincér neki derogál. Al azonban optimista, dalt ír a lánynak és előadja nagy sikerrel. A bárban vendégeskedő broadwayi producernek megtetszik el és leszerződtetné, innentől kezdve pedig Molly is hajlandó összeállni a férfival. Telnek az évek Al sikert sikerre halmoz, de a házassága Mollyval üres, hiszen a nő továbbra sem szereti...

Téma: Spoiler: Molly elhagyja, magával viszi kisfiukat, aki ráadásul később meg is hal, de Al erőt merít az éneklésből. Egyszerű melodráma, amiben Al végkövetkeztetése, hogy soha nem fogja abbahagyni az éneklést.

Tartalom: Al egy naiv pincér-énekes, akire egy nap rámosolyog a szerencse, amikor megtetszik a dala egy nagymenő producernek. Al életében törést csak a fent leírt spoileres trauma okoz és legszívesebben visszavonulna, de végül a valódi szerelem és az éneklés megtanítja együttélni a fájdalommal. A többi karakternek igazából nincs jelentősége, a történet maga pedig ponyvaszintű melodráma, úgyhogy nem tudok róla többet írni.

Forma: Erről annál inkább. Bár Jolson előző évi, 1927-es filmje, A dzsesszénekes az igazi filmtörténeti mérföldő, mint az első hangosfilm, az i-re a pontot Az éneklő bolond tette fel óriási sikerével. Kezdetlegessége azonban még könnyen tettenérhető, a hang nem túl tiszta és egyenetlen erejű. Az elején eljátszották, hogy ez egy némafilm feliratokkal, aztán megszólalt Al és az első dal, biztos élményszámba ment. Amit nem értettem, hogy miért térnek vissza ezek után időnként a feliratos formához. A hangosfilmhez természetesen sok zene dukál, amelyek felcsendülés indokolt volt, hiszen Al énekes, ugyanakkor időnként olyan érzése lehet az embernek, hogy Jolson-koncerteket néz, amit időnként megszakítanak cselekménnyel. A zene olyan amilyen, elvégre 1928-at írunk, azt viszont ügyesen csinálták, hogy fő dalnak számító Sonny Boyt háromszor is elénekeltették vele a történet különböző pontjan, témát adva ezzel a filmnek. A színjátszás némafilmesen teátrális pár jobb pillanattal, a dalok előadásában pedig nem éreztem annyi énekhangot vagy karizmát, ami miatt emlékezetesek lennének, bár kétségtelen, hogy Jolson energikus és profi showman. Az évszámhoz képest a kamera bántóan semmilyen, látszik, hogy csak egy egyszerű történet kellett és a hangsúly a technikai újdonságon volt. De ezzel együtt is volt erősebb pillanata a filmnek a kórházban, ahol kellő időt és mozdulatlanságot adtak a kamerának, hogy súlyt adjon a helyzetnek.

Élmény: Értem, hogy hangos, de ekkor ennél voltak már mind művészi, mind szórakoztató tekintetben sokkal jobb filmek. Volt egy-két jobb pillanata, de inkább csak filmtörténeti érdekesség.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Robert Emmett O'Connor (Találkozzunk St. Louis-ban, Alkony sugárút)
  • Jolson oroszországi litván zsidó volt, akinek a családja sokakkal egyetemben a 19. század végén menekült ki a növekvő kelet-európai antiszemtizmus elől. Jolson ekkor 5-6 éves lehetett. Kamaszkorában már énekelt, végül 1911-ben futott be egy musicallel.
  • A Sonny Boy akkora sláger lett, hoyg ez volt az első dal, ami egymillió példányban fogyott.
  • Magyarországon 1929-ben mutatták be az első hangosfilmként a mai Puskin moziban.
Szólj hozzá!
Címkék: dráma zenés 20. század 1928 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Észak-Amerika Lloyd Bacon 2 órás IMDB 6 Al Jolson

Joker (2019)

2020. április 30. 23:34 - Liberális Artúr


Rendezte: Todd Phillips
Műfaj: pszichológiai, thriller
Főbb szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Zazie Beetz, Frances Conroy, Brett Cullen, Glenn Fleshler, Bill Camp, Shea Whigham, Marc Maron
Megjelenés: 2019, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,5
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/joker-joker/movie-205836

Cselekmény: 1980-as évek, Gotham. Arthur (Joaquin Phoneix) kezelés alatt álló, kényszeres beteg, nem is teljesen százas és a stresszt hisztérikus nevetéssel üti el. És stresszből kijut neki, mert a város egyre szegényebb és egyre agresszívabb, Arthurt is megverik nem egyszer. Otthon se jobb, anyját (Frances Conroy) ápolni kell, akinek minden reménye abban van, hogy egykori főnöke, a dúsgazdag Thomas Wayne (Brett Cullen) egyszer válaszol a leveleire és kisegíti őket anyagilag. Egyetlen igazi kikapcsolódása a vicces tévéműsor, a Murray Franklin (Robert De Niro) Show, hiszen Arthur is stand-upos szeretne lenni. Az élet azonban nem kegyes hozzá, előbb kirúgják, majd megszűnik az a program is, aminek keretei között gyógykezelték. Aztán egyszer a metrón belekötnek és Arthur fegyvert ránt...

Téma: Joker-eredettörténet, amelyben a labilis idegállapotú Arthurt annyi csapás éri, hogy végül minden kegyetlenségre kegyetlenséggel válaszol. És bár a rendező tagadja (ahogy a történetben Arthur is), nehéz nem észrevenni benne a korunkat leíró baloldali narratívát, amely szerint a növekvő társadalmi különbségek robbanásig feszültek.

Tartalom: Először is fontos megjegyezni, hogy a történet nem valamely képregény alapján készült, sőt, még az sem biztos, hogy ez a Joker az a Joker, csupán hogy ebből a közegből, Arthurhoz hasonlóan jöhetett létre.  Gothamben hatalmasak a társadalmi különbségek, ebből nő ki később a Batmanbéli bűnös város és ez adja az alapot az egészhez. Persze Arthur maga is sokszorosan terhelt, nem teljesen egészséges szellemileg, ugyanakkor próbálkozik, csak épp addig kapja a pofonokat, addig csalódik mindenben, ami fontos, hogy a végére elszakad a cérna és megkönnyebbül, amikor kiléphet a törvények közül és visszavághat minden sérelemért. Teljesen jogosnak érzem azokat a cikkeket, amelyek szerint ez alapvetően az erőszakot dicsőíti, hiszen Arthur egy rokonszenves karakter, akivel együttérzünk és jogosnak érezzük a gyilkosságait. Amiért kár, hogy ez mégiscsak egy képregényfilm és belemondják az arcunkba az üzenetét, miközben ez egyáltalán nem tűnt hitelesnek Arthur intelligenciájával. Egy kicsit soknak éreztem ehhez a történethez a Batmanes utalásokat, az viszont nagy tisztelgés a klasszikusok előtt, hogy sikerült De Niroval újra eljátszani A komédia királyát.

Forma: A történet tulajdonképpen banális, így nem ítélem el azokat a kritikusokat, akik ezen fintorogtak, viszont a megvalósítása miatt mégsem érdemli meg. Egyrészt mert az Arthurt alakító színész hitelesen hozta a karaktert (Oscar járt érte), másrészt mert teljesen elüt a szuperhős-kliséktől és nem fél hollywoodi és képregény létére művészfilmes-jellegű lenni. Ez a jelleg azonban inkább művészieskedő, a lassítások vagy a balettszerű táncok nem adnak hozzá érdemben a képi világhoz. Ami igen, az a színvilág, ami bevallottan Scorsese (aki korai producere volt a filmnek) korabeli filmjeinek kopottas, szürke, piszkos hangulatát adta vissza, mint a Taxisofőr vagy a már említett A komédia királya. És amikor Arthur felszabadul, mindjárt színesebb lesz minden. A kellemetlenül modern, minimalista zene (Oscar járt érte), illetve az ironikus ósdi nóták (pl. Chaplin Smile-ja) jól passzolnak hozzá, de nem éreztem összeségében kiemelkedőnek.

Élmény: Ahogy utaltam rá, részben egy nagy blöff a film, ugyanis tartalmában faék egyszerűségű és igazán a jellemfejlődés korrekt bemutatása teszi csak jóvá, na meg a sok filmes utalás. Formailag is csak tetteti, hogy művészfilm, de inkább legyenek ilyenek a filmek, mint sablonosak. Említettem már korábban, hogyha én szuperhős fiilmet rendeznék, akkor tuti, hogy egyszerű beszélgetős drámát csinálnék, mert azok a részek működtek a legjobban máshol is, hiába a sok nagyszabású akció. Nos, a Joker ezt tette, és ezzel a Deadpool mellett sikerült egy új, lehetséges irányt felmutatnia a képregényfilmeknek.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Joaquin Phoenix (Gladiátor)
    • Robert de Niro (Aljas utcák, A keresztapa 2, Taxisofőr, Huszadik század, A szarvasvadász, Dühöngő bika, A komédia királya, Volt egyszer egy Amerika, Brazil, Nagymenők, Casino, Szemtől szemben)
    • Frances Conroy (Manhattan, Bűnök és vétkek)
    • Brett Cullen (Apolló 13, A sötét lovag - Felemelkedés)
    • Bill Camp (A szerencse forgandó, 12 év rabszolgaság)
    • Shea Whigham (A Wall Street farkasa)
    • Marc Maron (Majdnem híres)
    • Justin Theroux (A sötétség útja)
    • Fank Wood (Tenenbaum a háziátok)
  • A Marvel mellett a másik nagyhal, a DC is beleekzdett az univerzumépítésbe, ebben Joker szerepét Jared Leto kapta, aki teljesen jogosan akadt ki, hogy nem ő lett Joker, mégha ez a film teljesen független is mindentől.
  • Arthur betegsége valós, egyesek kontrollálhatatlanul nevetnek vagy sírnak a legkisebb érzelem hatására is.
  • A metrós lövöldözés és Arthur alapja valós, 1984-ben az akkor rendkívül rossz közbiztonságú New Yorkban egy férfi a metrón rálőtt négy, őt körbevevő kamaszra, amiből tényleg szimpátiatüntetések törtek ki.

4 komment
Címkék: thriller pszichológiai 21. század 2019 Amerika Amerikai Egyesült Államok Robert De Niro Joaquin Phoenix Észak-Amerika 2010-es évek Todd Phillips Bill Camp Shea Whigham Zazie Beetz 2 órás IMDB 9 Frances Conroy Marc Maron Brett Cullen Glenn Fleshler
süti beállítások módosítása
Mobil