Tartalom

A Frankenstein története véget ér; Mary (Elsa Lanchester), a szerző azonban megnyugtatja Byront (Gavin Gordon) és Shelleyt, hogy még van mit mesélnie: a falu abban a hitben van, hogy Frankenstein (Colin Clive) szörnye (Boris Karloff) elpusztult; Frankenstein életben maradt és minden visszatér a régi kerékvágásba. Csakhogy a szörny nem pusztult el. Menekülés közben mindenkiben csak félelmet kelt, kivéve egy vak remetét, akivel barátok lesznek - de az emberek itt is rátalálnak, és elüldözik. Eközben Frankensteint felkeresi egykori tanára, dr. Pretorious, aki hasonló kísérleteket folytat, egyelőre eredménytelenül. Új fajt akar teremteni, ezért női szörnyet hozna létre, hogy szaporodjanak és sokasodjanak Frankenstein szörnyével. Frankenstein már nem akar a természettel játszani, ezért Pretorious elraboltatja menyasszonyát, hogy kényszerítse. Létrehozzák a női szörnyet (újra Elsa Lanchester), és bemutatják a társaságra vágyó férfi szörnynek. Csakhogy Frankenstein első teremtménye még a nőben is félelmet kelt...

Ha nem vesszük figyelembe az első filmet, egy meg nem értett lény vesszőfutását láthatjuk, aki akár rosszat, akár jót tesz, mindig üdözött lesz. Tragédiája, hogy még saját fajtájának sem kell: az emberek társaságára vágynak, de ők szörnyek. Két dolog teszi szimbolikusabbá a történetet: egyrészt ugyanaz a színésznő alakítja a történet szerzőjét és az új szörnyet is, utalva ezzel az emberi természet sötét oldalára. A másik dolog a kereszténység fel-feltűnő szimbólumai: kenyér és bor, feszületek, feltámadás és teremtés. Emiatt sokan Frankenstein szörnyét egyfajta fordított Krisztus-figurának látják.

Megvalósítás

1930-as évekbeli horrorfilmként magán hordozza az expresszionizmus jegyeit (sokkal inkább mint az első film), különösen az új szörny megteremtése látványos ebből a szembontból dőlt szögekkel, torzított arányokkal, gyors vágásokkal, erős árnyék-fény kontrasztokkal. A zene jól illeszkedik a hangulathoz, a megfelelő pillanatokban hozza ránk a frászt. Technikailag bravúros megoldás a mini-emberek szerepeltetése, sokkal élethűbb mint mondjuk a kicsivel korábbi King Kong. A színészekkel ritkán foglalkozok, mert ritkán tesznek rám jó vagy rossz benyomást, de itt most borzalom volt nézni őket, nagyon teátrálisan játszottak, pedig a némafilmes korszaknak eddigre már lassan tíz éve vége volt. A legjélvezhetőbb alakítást egyértelműen az ekkor még csak 17 éves Valerie Hobson (Frankenstein valódi menyasszonya) mellei nyújtották.

Az előző filmhez képest feltétlenül jobb lett képileg és hangilag is, de a színészeket és a szöveg vászonra ültetését gyengébbnek érzem. Mai értelmben véve ijesztőbb lett a megfelelő feszültségkeltéssel, vágással, de nem olyan nyomasztó.

Élmény

A Frankenstein menyasszonyát jobb filmnek tartják elődjénél. Képileg csak egy rövid rész volt igazán ütős, tartalmilag inkább bájos volt, ahogy a szörny szocializálódni próbál, a színjátszás miatt pedig inkább irritálónak éreztem a filmet. A szörny itt már nem rém, hanem szeretetre vágyó gyerek, és ebben a műfajban ez nem biztos hogy jó.

Érdekességek

- A Byront alakító Gavin Gordon épp 82. születésnapján halt meg.
- Elsa Lanchester férje az a Charles Laughton, aki A vadász éjszakáját rendezte
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Elsa Lanchester (Mary Poppins), Gavin Gordon (Tízparancsolat), Una O'Connor (Robin Hood kalandjai), Reginald Barlow (King Kong), és persze számos színész az előző Frankenstein filmből: Boris Karloff, Colin Clive, Dwight Frye
- Két színész is feltámadt hamvaiból a második filmre, más karakterként: Dwight Frye az első filmben Frankenstein gnóm asszisztense volt, itt dr. Pretorious-é. Marilyn Harris az első filmben az ikonikus vízbefúlt kislány ezúttal újabb parasztlányt alakított.

Tartalom

Dr. Frankenstein egyeteme kiválósága, célja új élet létrehozása emberi testrészekből elektromosság segtségével. Ehhez friss hullákat kell lopnia. Segédje véletlenül abnormális agyat lop az összetákolt testhez. A kísérlet sikeres, a szörny életre kel, és Frankenstein egészen megmámorosodik isteni tettétől. A tűztől való félelmében a szörny azonban megvadul, ezért elzárják, és elpusztítása mellett döntenek. Eközben Frankenstein esküvőjére készül szülővároskájában, miután belátta hibáját és boldogságát ezúttal a szerelemben. Csakhogy a szörny elszabadul. Barátkozna, de együgyűségében megöl egy kislányt, így a kisváros lakói nyomába erednek. Elsőként épp Frankenstein talál rá...

A film nem sokat őrzött meg Mary Shelley történetének üzenetéből, illetve kevés idő marad a szörny emberekkel való érintkezéseire, így a hangsúly sokkal inkább Frankenstein és szörnyének teremtő-teremtmény viszonyán van. Ettől függetlenül az egyik leghatásosabb jelenet így is a szörny ártatlan játéka a kislánnyal, ami rávilágít a szörny ártatlanságára, és épp ettől lesz igazán tragikus az egész történet.

Megvalósítás

Whale, a rendező a német expresszionizmus rajongójaként ismert, ehhez képest ebből keveset vettem észre  a Frankensteinben.Vannak néha az emberek fölé hatalmasodó árnyékok, gótikus épület, forogva lángoló malom az éjszakában és sötét fellegek. Ezt a hangulatot ellenpontozzák néha Frankenstein apjának komikus jelenetei, illetve a vidám esküvői bál, amit aztán brutálisan tönkrevág a halott kislányát karjaiban vévigcipelő apa látványa. Ami még feltűnő volt, hogy rengeteget mozgott a kamera, követve, körbejárva szereplőit, nem is tudom mikor kezdett ez gyakorivá válni. Ehhez képest viszont gyakran nagyon színpadiasak voltak egyes jelenetek, mintha egy színházi előadást néznénk film helyett.

Nagyon feltűnő volt, hogy nincs semmi zenei aláfestés. Valamikor ez jól jön, egészen nyomasztóvá teszi a hangulatot, többynire viszont üresnek érződik tőle a film. Ha már van hang, használjuk :) A karakterek közül expresszionista módra csak ketten groteszkek: Frankenstein púpos, sántikáló, sebhelyes arcú gnóm segítője, lletve természetesen maga a szörny. Hogy hatásosabb legyen a mozgása, az ő lábaira is súlyokat pakoltak, mint a Virradat esetében.

Élmény

A története alig mutatott túl egy akciófilmén, és mai szemmel nem ijesztő, bár volt benne pár nyomasztóbb rész. Megvalósításában nem éreztem erősnek, bár volt egy-két erénye, de a zene nagyon hiányzott. A New York Times szerencsére elérhetővé tette régi filmkritikáit, és így tudjuk, hogy a korabeli kritikák a horror egyik csúcsaként emlegették - mára ez sajnos kevésbé érződik.

Érdekességek

- Whale, a rendező súlyos betegsége miatt idősebb korára öngyilkos lett:

To ALL I LOVE,

"Do not grieve for me. My nerves are all shot and for the last year I have been in agony day and night—except when I sleep with sleeping pills—and any peace I have by day is when I am drugged by pills.
"I have had a wonderful life but it is over and my nerves get worse and I am afraid they will have to take me away. So please forgive me, all those I love and may God forgive me too, but I cannot bear the agony and it [is] best for everyone this way.
"The future is just old age and illness and pain. Goodbye and thank you for all your love. I must have peace and this is the only way.
"Jimmy"

- A Frankensteint alakító Colin Clive alkoholista életmódja következtében kialakuló betegségben elhunyt 37 évesen.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Mae Clarke (Ének az esőben), Lionel Belmore (Robin Hood kalandjai)

Tartalom

Isten városa a brazil Rio de Janeiro egy nyomornegyede, amit az 1960-as években alakítottak ki, hogy a város szegényei ne legyenek a tehetősebbek szeme előtt. Ebbe a negyedbe érkezik a film narrátora is gyerekként az elsők között, Rakéta, aki fotós szeretne lenni. A hatóságokat nem érdeklik az itteni állapotok, ezért hamar kisebb bandák alakulnak ki, akik rablásokból tartják fenn magukat, de mivel a rendőrök is csak a fegyveres erőszakot jelentik a lakosságnak, a bandák ugyanolyan elfogadottak, vagy legalábbis ugyanannyira gyűlöltek. Ebből a közegből emelkedik fel a gyerekként is kíméletlen pszichopata, Kicsi Zé. Kicsi Zé először saját bandavezérét lövi le, majd minden mást hasonlóan tanul meg elintézni. Amikor rájön, hogy a nagy pénz a drogban van, egy nap alatt megöli az összes kereskedőt és átveszi helyüket. Ironikus módon egy ideig épp ettől javul a közbiztonság, mert a riválisok kiiktatásával megszűntek a bandák. Azonban kezd feltűnni az újabb nemzedék, akik már az erőszakban szocializálódtak...

Nem vagyok benne biztos, hogy miről szól. Az alap nyilván az, hogy bemutatja a favellák gengsztervilágát a hatvanas évektől a nyolcvanas évekig, de ebbe némileg belerondítanak a tízévesekből álló fegyveres gyerekbandák, amikre biztos van példa, de mégis már-már parodisztikusnak éreztem. Emellett erkölcsi példázat is lehetne, amelyben Rakéta és Kicsi Zé egymás ellenpontjaiként nőnek fel: egy istenvárosi lehet rendőr vagy gengszter (és akkor már mindenki szerint inkább gengszter legyen az ember) vagy otthagyhatja a helyet, hogy normális életet éljen. (Az egyik legviccesebb rész, amikor Rakéta megpróbál rabolni, ezért a negyeden kívülre megy, de csak rendes emberekbe botlik, és végül nem tudja megtenni.) Ez a változat azért nem annyira erős, mert Kicsi Zé igazából sosem állt drámai választás előtt jövőjét illetően, ahogy Rakéta sem annyira erkölcsi szempontok miatt nem lett bandatag, hanem csak nem volt kedve hozzá. Egy harmadik, Csirke nevű bandatag lehetne ilyen karakter, de túl kevés időt kap. Egy harmadik, szimbolista megközelítés szerint Isten városában Isten uralkodik, nincs civilizációs rend, hanem az egész negyed egy civilizáció előtti társadalom megjelenítése, ahol csak az erő számít, és azt láthatjuk, hogy milyen lenne egy ilyen világ - illetve hogy milyen ma a nagypolitika, a vadkapitalizmus. Ami mindhárom esetben hiányzik, az a személyes dráma, aminek hiánya miatt nehezen élhető át.

Megvalósítás

Vegyes. Sokmindent felvonultat a film, de mégsem elég hatásosan, és ez bosszantó, mert ettől lehetne sokkal erősebb is. Például van a filmben a mágia, ami rögtön lehetőséget adna a dél-amerikai mágikus realizmus megjelenítésére, de mindössze két rövidke jelenetről van szó. Van pár filmes utalás, amit kiszúrtam (többek között ezért is - na meg a kevert idősíkok miatt - emlegítik az új Ponyvaregényként), de ezek is csak esetlegesek. Vannak párhuzamos képek, pl. amikor egy szabadulni igyekvő bandatag fut az autó mellett, hogy kivigye őt a negyedből (de őt lelövik, míg az autó utasa, aki nem volt bűnöző, megmarad). Gyakori a kettéosztott képernyő is, hogy minél több esemény férjen bele; ettől tempós lesz és ugyancsak némi párhuzamot von a két képen lévő esemény között. Egyébként is elég gyorsan pereg a film, a szereplők futnak, sok a vágás, a helyszínek közötti ugrálás. Amit egyedül következetesen végigvisz és rányomja bélyegét a filmre, az az évtizedek eltérő színvilága.

Fontos eleme a filmnek az életszerűség. Az algíri csatához hasonlóan kissé dokumentarista stílusú, rángatózós-kézikamerás. Az író egyébként is saját, illetve valós személyek életét írta meg, tehát valószínűleg autentikus a történet. A szereplők szinte kivétel nélkül hasonló környékről származnak, amatőrök. Ennek ellenére vagy éppen ezért nem rossz egyáltalán a színészi játék, sőt, az életéért síró kisfiú (a fenti képen) baromi hitelesnek tűnt. Állítólag a párbeszédek 70%-a helyben rögtönzött volt.

Élmény

Dokumentarista gengszterfilm, de nincs központi karaktere, ezért hiányzik belőle az igazán átérezhető, mély emberi dráma. a gyilkosságok futószalagon jönnek, az áldozatok nem szenvednek csak meghalnak, és ettől nem lesz igazán megrázó a film. Mint minden gengszterfilmből, innen is hiányzik a normális ember, ami megmutathatná mennyire sötét világot is látunk. Nagyon sok apró kreatív részlet van benne, de az összkép szempontjából jelentéktelenek. Ez megint egy olyan film, ami nem okozott katarzist, pedig okos és látszólag minden megvolt benne, amire szükség van.

Tartalom

A dokumentumfilmben két 14 éves fekete fiút felfedeznek kosárlabdázás közben erre szakosodott emberek. William és Arthur példaképe is az az Isaiah Thomas, aki szintén az ő környékükről való, és az egyik legényesebb sportkarriert futotta be. Arról a környékről, ami egyébként lepusztult, bandák és drogosok lakhelye. Ők is szegények, a családok csonkák, minimálbérből és segélyből élnek. Tehetségük révén mindkettőjük felvételt nyer egy drága elitgimnáziumba a város jobbik környékén, ahová Thomas is járt. Arthur azonban nem képes hozni az elvárt tanulmányi átlagot, ezért nem kap ösztöndíjat, ami fedezné a tandíjat, Williamet tehetsége miatt egy mecénás pártfogása alá veszi. Arthur állami iskolába kerül, ahol viszont meglepetésre az esélytelennek tartott csapat a döntőig jut - eközben apja kábítószerfüggő lesz, elhagyja a családot, majd börtönbe kerül rablás miatt. Anyja betegsége miatt elveszíti munkáját, a segélyből a számlákat se tudják fizetni. William lesérül, ami elveszi agilitását, ráadásul barátnőjét is teherbe ejti, de tehetsége miatt így is felajánlanak neki ösztöndíjat egy főiskolán.

Részben az amerikai álom kezdeteit élhetjük meg, ahol két alacsony rétegből származó fiú tehetsége és szorgalma révén sikeres lehet; láthatjuk az erre épülő rendszert és a sok buktatót, ami tönkretehet mindent (rossz tanulmányi átlag, az ingázás, sérülés... stb.). Ez azonban csak az ironikus kerettörténet, amelyben a jobb körülmények ellenére sem sikerül Williamnek jobban teljesíteni Arthurnál. Az igazán fontos része a történetüknek a magánéleti hátterük. Mintha egy tankönyvi példát láthatnánk, annyira tökéletes: csonka család, családon belüi erőszak, kevés pénz, munkanélkülsiég, kikapcsolt közművek, bűnözés. Egyikük sem a tanulással próbál kitörni, és az az idióta William még gimis korában felcsinálja barátnőjét. És mégis ez az, ami erőt ad nekik: Arthur talán apja példájából tanulva nem lép bűnözői útra, pedig legjobb barátja is börtönbe kerül; William pedig rádöbben, vagy legalábbis ezt sugallja a film, hogy a barátnője és gyereke fontosabb az életében, mint a sportkarrier. Ezért nem törik össze egyikük sem teljesen, amikor az élettől nagy pofonokat kapnak.

Megvalósítás

A dokumentumfilm eredetileg mindössze félórás lett volna, de megérezték az alkotók a lehetőséget és végül öt évig forgattak 1987-től. Ettől lesz a dokumentumfilmnek igazán életíze, hiszen a gyerekeket pont a legkritikusabb kamaszéveikben követhetjük nyomon, hasonlóan a Sráckorhoz. Az már csak hab a tortán, hogy a rendezőnek óriási szerencséje volt, hogy két ennyire ellentétes pályát befutó alanyt sikerült elkapni: William végig ünnepelt tehetség, akit támogatnak, de mégsem ér el eredményeket. Ezzel szemben Arthur elveszti a jó körülményeit, mégis sikerül eredményeket elérnie a középiskolás kosárlabdában.

A legtöbb dokumentumfilm kivitelezése eléggé hasonszőrű, kézikamerával igyekeznek elkapni a fontos pillanatokat, és megfelelő ritmusban tálalni őket. A többség sajnos nem művészi darab, mint az Ember a felvevőgéppel, egyedül a tartalom adja el őket. Sporttal a középpontban szerencsére könnyű meghatározó pillanatokat találni: örjöngésben kitörő közönség, feszült csend a büntetők előtt, gyors ritmusú meccsek, ideges edzők.. stb. Ezzel ellentétben áll az emberibb, lassabb folyású magánéleti rész. Erre a különbségre rá lehetett volna játszani jobban.

Élmény

Mivel a megvalósítás nem túl érdekes, az igazi élményt a tartalom adja, ahogy a nehéz körülmények között felcseperedő gyerekek kezdenek férfivá válni, miközben egyaránt éri őket öröm és bánat szakmai és családi életükben is. Drámai események, több mint ami egy filmben van, de csak a kosárlabdával kapcsolatosak vannak kifejtve, a magánéletiek váratlanul érnek minket, ettől pedig sokkolóak lettek. Nagyon közel volt a dokumentumfilm ahho z, hogy tetszen, megértem az őt körülvevő rajongást. De ha egy kicsit jobban koncentrált volna alanyai érzelmeire, még sokkal erősebb lehetett volna.

Persze ami egy történelmi játékfilmnél vagy egy dokumentumfilmnél igazán érdekes, az az utóélet. Egyikük sem került be az NBA-be. William egykor szépreményű bátyját 2001-ben lelőtték. Ő maga elvégezte az egyetemet, majd kosaras pályafutása után lelkész lett. Arthur a dokumentumfilm sikerére építve ezzel fémjelzett ruhákat kezdett árulni. Apját 2004-ben lelőtte egy rabló.

Érdekességek

- Évi félmillió középiskolás kosarasból mindössze 25 jut végül az NBA-ig.

Tartalom

Egy előítéleteinknek tökéletesen megfelelő, tipikusan bunkó amerikai producer az Odüsszeiát forgatja újra, rendezőnek Fritz Langot kérte fel, aki viszont a forgatókönyvet művészfilmként vizionálja. A producer ezért felkér - vagyis szinte pénzzel megveszteget - egy színműírót (Michel Piccoli), hogy írja át a film forgatókönyvét. Az ő hármasuk vitatkozik arról, hogyan is kéne értelmezni az Odüsszeiát. Eközben a producer nyomulni kezd az író gyönyörű feleségére. Részben talán emiatt, hamarosan összevesznek a házasok az újonnan hitelre vett, modern lakásukban. A férj próbálja kitalálni miért nem szereti már többé felesége, és miért veti meg.

A Kifulladásignál valamivel több kapaszkodót kínál a film, így részben inkább a Personához hasonlítanám, ami az érthetőségét illeti. Ugyanakkor ha lehet hinni a leírásoknak, erős a párhuzam Godard valós életével (viszonya feleségével, harcai a stúdiókkal); az ilyen belsős utalások számomra elfogadhatatlanok, hiszen csak egy nagyon kis csoportnak jelent bármit is. Ami nekünk is felfogható, azok a párhuzamok a már említett Odüsszeiával, Franciaországgal, a filmkészítéssel - és bizonyára találnánk még szimbólumokat bőven.

Megvalósítás

Inkább sok, kisebb technikai megoldást láthattuk, mintsem a filmen végigvonuló stílust: egy pillanatra felvillannak korábbi jelenetek; a kép a franciák trikolorjának egy-egy színére van színezve; a háttérben feltűnnek moziplakátok, többek közt a hasonló házastársi válságot bemutató Itáliai utazásé; híres jelenete a házastársi veszekedés, ahol a még üres lakásban szobáról-szobára járnak, a kamera pedig egyikükről másikukra siklik. A filmforgatás jelenléte egy filmben már eleve idézőjelbe tesz egy-egy filmet, de itt még mintha a zene is rátenne egy lapáttal, ami miatt inkább parodisztikus hatású lett a történet: rendre, szinte röhejesen sokszor csendül fel ugyanaz a szép, rövidke dallam, függetlenül attól, hogy épp milyen a film hangulata vagy hogy mikor hallottuk utoljára.

Tartalmi elemei hasonlóan gúnyosak: a producer csak erőszakos stílusával csak igent és nemet hajlandó válasznak elfogadni; több nyelven kommunikálnak a szereplők, és persze egyedül az amerikainak van szüksége tolmácsra, Lang pedig bölcs rendezőként minden nyelven beszél; a forgatás története néha belekeveredik a valós történetbe... stb.

Élmény

Újabb művészfilm, kicsit érthetőbb, de öncélúbb is, mint a Kifulladásig. A cselekmény mindössze egy házaspár kapcsolatát mutatja be, aminél a férjhez hasonlóan mi sem érthetjük igazán, miért változott meg a feleség hozzáállása hirtelen. Minden értelemszerű tipp ugyanis elhangzik a férj szájából, mindegyikért bocsánatot kér, de a feleség mindig csak legyint, mintha teljesen másról lenne szó. Láthatunk pár kreatívabb megoldást, de összességében nincs a filmnek magával ragadó stílusa. Azt hiszem ez a film afféle paródia vagy szatíra akar lenni, csak nem elég érthető, szórakoztató.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Piccoli (A burzsoázia diszkrét bája)
- A filmben szerepel maga Godard, a rendező is, illetve egy másik legendás rendező, a magát alakító Fritz Lang, valamint az operatőr, Coutard is.
- Godard azért mutogatja teljesen meztelenül, de minden erotika nélkül Brigitte Bardot-t testét, mert a film producerei követelték, hogy a szexszimbólum ebben a minőségében is jelenjen meg.