Tartalom

Sam (Humphrey Bogart) és Miles magánnyomozói irodájába egy nap csinos nő állít be: húga megszökött egy férfival, és szeretné, ha megkeresnék. Miles követi a férfit, és még aznap éjjel mindkettőjük meghal. Sam nyomozásba kezd: a nő bevallja, hogy nincs húga, csak figyeltetni akarta a férfit. Váratlanul beállít egy elegáns férfi is (Peter Lorre) nagy összeget ajánlva, ha Sam előkerít egy madárszobrot. Kiderül, hogy a nő és a férfi ismerik egymást, és utóbbi nem örül a hírnek, amikor meghallja, hogy a Kövér ember (Sidney Greenstreet) is a városban van. Sam találkozik a Kövér emberrel, aki elmeséli, hogy a szobor milliókat ér, és valószínűleg a nő birtokában van. Sam ekkor az italába csempészett kábítószertől elájul...

Ne várjunk túl sokat a filmtől, egy szövevényes krimi romlott karakterekkel. Őt tartják az első igazi film noirnak. Nagyon meglátszik rajta a kor, nem tűnik realisztikusnak sem az akció, sem a karakterek.

Megvalósítás

Gyakorlatilag semmit nem vettem észre azokból a technikákból, amiket ki szokás emelni a filmmel kapcsolatban, pedig ezen első filmjében Huston állítólag minden beállítást aprólékosan megkomponált. Erre most lehet azt mondani, hogy egyszerűen csak nincs szemem hozzá, meg azt is, hogy nem volt elég szembetűnő. Ilyen például a femme fatale jeleneteiben lévő utalás a börtönre: csíkos hálóruha, bútorok, rácsként vetülő árnyékok.

Persze a nézők nem ezért szeretik a filmet, és nem is emiatt emlegetik, hanem a karakterei miatt. A film alapjául szolgáló könyv írója maga is magánnyomozó volt, így jól ismerte az alvilági alakokat. A filmben senki sem igazán szerethető, szinte mindenki hazudik önérdekből és nem riadnak vissza aljasabb eszközöktől sem. A legfontosabb persze a főszereplő Sam, aki ugyan küzd az igazságért, de ő maga egyáltalán nem szent. Kívül kemény, belül megtört ember, ez csak a végén derül ki igazán, amikor inkább végzetszerűen feláldozza szerelmét a becsület oltárán.

Élmény

A történet bár bonyolult, nem nevezhető fordulatosnak, izgalmasnak vagy akár rejtélyesnek, és 70 évvel később már nekem inkább volt megmosolyogtató, mint átélhető. A karakterek nekem nem voltak se szimpatikusak, se emberiek. Képileg egyáltalán nem tűnt érdekesnek. Filmtörténeti jelentőségűnek tartják, a kötelező darab le van tudva.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Humphrey Bogart és Sydney Greenstreet (Casablanca), Peter Lorre (M, Casablanca), Lee Patrick (Szédülés), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Elfújta a szél, Az élet csodaszép, Az üldözők)
- A rendező, Huston színészként szerepelt a Kínai negyedben.
- A filmben feltűnik a rendező apja is, Walter Huston.
- A kövér embert alakító Sydney Greenstreetnek 62 éves kora ellenére ez volt az első filmje, de akkora sikere volt, hogy még a Nagaszakira ledobott atombombát is róla nevezték el. Karaktere egyébként konkrét személyből készült.
- A máltai sólyom szobor alapja egy 17. századi alkotás, a Kniphausen sólyom.

Tartalom

A spanyol polgárháború utáni években járunk, ahol már győztek a falangisták, de még heves a gerillaharc (és még harcolni fognak az 1960-as évekig). Ofelia 11 éves, terhes anyjával most költöznek le az anyja új férjéhez, a falangista kapitányhoz, akinek feladata a vidéki környék megtisztítása - ezt könyörtelenül igyekszik is végrehajtani. Este Ofeliát meglátogatja egy tündérszerű lény, és egy faunhoz vezeti. Mint kiderül Ofelia egy mesebeli hercegnő reinkarnációja, és ha kiáll három próbát, visszamehet birodalmába.

A történet két szálon fut, egyik a valós, amelyben a kapitány magánéletét és harcát láthatjuk, a másik a mesebeli, amelyben Ofelia teljesíteni próbálja a küldetését. Ez a szál párhuzamosan futva mintegy tükörképként szolgál a valós eseményekhez. A történet maga szimbolikus: Spanyolországot látom benne, pontosabban a születendő gyermekben; azt a gyermeket, amelynek szülei a polgárháború ellenfelei, nem fogja ismerni a bűnös múltját, és akiért fel kellett áldoznia magát Ofeliának, hogy megszülethessen, hogy előre megváltsa. Talán belemagyarázás, de mintha minden szereplő átesett volna a faun próbáin, csak mind elbuktak és felnőttek.

Megvalósítás

A rendező, del Toro előszeretettel használ horrorisztikus elemeket: a valós szálon ez brutálisan naturalisztikus jeleneteket jelent, olyanokat, amik beleégnek az emberbe, mint pl. az Amerikai história X padkás kivégzése. A mese-szál sem gyerekeknek való, ám itt a horror groteszk lényekben valósul meg, amitől talán kicsit elfogadhatóbb nézőként, noha nem kevésbé brutális.

Az alaphangulatot a színek végig sötét, többnyire kékes árnyalat adja meg, egyedül a legutolsó, feloldozó jelenet válik melegen színessé. A szereplők ugyanakkor sajnos kissé egydimenziósak, hiába kapunk hozzájuk belső vívódásokat, múltat. Talán épp a faun a legemberibb, mert rajta nem tudunk eligazodni, hogy jó-e vagy rossz; a többiek nem érződnek valódi embernek valamiért.

Élmény

Féltem ettől a filmtől kicsit, mert volt már alkalmam belepillantani a hírhedt borosüveges kivégzésbe. Nem kellett sajnos csalódnom, több hasonló jelenet is volt még, ahonnan inkább elkaptam a fejem :D. Az ember előre fél már minden jelenettől, és a mesevilág sem hoz megkönnyebbülést, az sem a kedves tündérmeséket idézi. A befejezés egyszerre tragikus és picit felemelő, hiszen happy end is van, meg nem is.

A történetet a karakterek miatt nem tudtam sajnos megkedvelni, a megvalósításában pedig ugyan nincs hiba, de mivel egyedül a mesevilág groteszk lényei jelentettek némi érdekességet, ezért az sem hagyott bennem mélyebb nyomokat.

Tartalom

Nem tudni pontosan mennyi idő telt el az előző rész óta, de az ajándékba kapott kölyökkutya már megnőtt. Woody, a kedvenc játékfigura karja leszakad, ezért a polcra kerül a rossz játékok közé. Amikor egy mentőakció során az utcára kerül, épp egy játékgyűjtő talál rá. A barátai természetesen azonnal szabadítására indulnak, de Woody elbizonytalanodik: élvezze a kiállított játékoknak szánt látogatói tömegek figyelmét vagy maradjon hű gazdájához, akinek már nem is kell.

A Toy Story-sorozat, ahogy a Pixar-filmek szinte mindegyike, az elmúlással foglalkozik különböző szempontoból. Az első részben egy új játék jelentette a régi világ múltba veszését, a harmadik részben a játékok tulajának felnőtté válása; e középső részben igazából nincs ilyen konkrét, jellemző esemény. Woody ugyan elromlik, de nem erre van kihegyezve a történet, ahogy nem is arra, hogy az egyik játék gazdája megkamaszodott, és már nem érdekli a baba. Szóval úgy érzem a történet az első részhez hasonlóan most sem tudott annyira markánsan ráállni az elmúlás-vonalra, mint amennyire azt sikerült a harmadik részben.

Megvalósítás

A Toy Story 2-t legalább olyan jónak tartják, mint az első részt, pedig szerintem nagyon messze van tőle kreativitásban. Eltűnt a játékok padlóközeli perspektívája, a környezetüket nem vonják bele nagyon az akcióba.

Volt egy rémálom-jelenet, ami az első rész néhány horrorisztikus jelentetét idézte, illetve több filmes utalást láthattunk egy-egy rövidke poén erejéig (2001: űrodüsszeia, Csillagok háborúja, Jurassic Park). A játékok karaktere és játék-mivolta nem lett érdekesebb, és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mosolyodtam el (hiába no, nincs humorérzékem).

Élmény

Nem hagyott bennem mély nyomokat a film: megvalósításra az elsőnél, történetben a harmadiknál gyengébb. Ugyanakkor értékelhető egyfajta átmenetként a kettő között, ami felvezeti a következő részt (ami viszont csak 11 évvel később, 2010-ben jött ki). Váratlanul nevezték ki a Toy Story 2-t tévé- helyett mozifilmmé, és az ebből következő kakodás miatt úgy érzem nem lett elég összeszedett.

Érdekességek

- Színészek, akiket már hallhattunk korábban: Tom Hanks (Forrest Gump), John Ratzenberger (Csillagok háborúja), Wayne Knight (Jurassic Park), R. Lee Ermey (Apokalipszis most, Hetedik), Frank Welker (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Az oroszlánkirály)
- Mary Kay Bergman (Jessie énekhangja) a film megjelenésének évében főbelőtte magát depressziója miatt 38 évesen, Jim Varney (Slinky) pedig egy évvel rá rákban halt meg 50 évesen.
- Zurg hangját az az Andrew Stanton adja, aki több Pixar-filmet is rendezett.

Tartalom

2029-ben az öntudatra ébredt gépek harcolnak az emberiség ellen. Hogy letörjék az emberi ellenállást, a gépek visszaküldenek egy alakváltó robotot 1991-be, hogy végezzenek az emberek majdani vezérével, aki ekkor még csak gyerek. Hogy ezt megakadáylozzák, az emberek is visszaküldenek egy saját robotot, a terminátort, hogy védje meg a gyereket. Mivel a védelmező robot ismeri a "múlt" eseményeit, a gyerek és anyja megpróbálják elkerülni az 1997-ben kirobbanó apokalipszist.

A film fő mondanivalója talán az, hogy embert ölni nem szép dolog, de közben meg mindezt elég bugyután teszi, hiszen mindent erőszakkal akar elérni (ha nem is hal meg senki közben). Az emberiség emberiességének erkölcsi fölényét mutatja még a robotokkal szemben az is, hogy a terminátor tanulékonyságának köszönhetően képes megtanulni az emberi érzelmek jelentését, és ezáltal picit ő maga is emberré válik. Esetleg még beleszuszakolhatjuk az eleve elrendelés vs. szabadság kérdést, de erre nem szán sok időt a film. Rendre a film szemére vetik az időutazásos paradoxonját, de szerintem lényegtelen, és akkor se lenne rosszabb a film, ha a jövő helyett a jelenből jönnének a robotok és a jövő ismerete helyett egy ketyegő bomba jelentené 1997-et.

Megvalósítás

Korának legdrágább filmjeként bővelkedik az akciójelenetekben, jóval több autó törik benne össze, mint amennyire szükség lenne, de a robbanások és zúzások látványosak, még valódiak, ahogy a robotok is. Ami animált és a legfontosabb látványelem a filmben, az a jövőből visszaküldött gyilkos alakváltó, "folyékony fém" robot. Amikor még gyerekkoromban láttam a filmet, a legnagyobb királyságnak tűnt, de sajnos az idő nem kímélte, hallatlanul bénának tűnik sokszor. De szerencsére nem mindig, és a folyós tulajdonáságát elég kreatívan használták ki.

A gyerekszínészek mindig gyengéi egy filmnek, és hát Schwarzenegger... nos, az érzelemmentes robot szerepe legalább illik rá. De a karakterek legalább vagányak, a hekker, motorozó kiskamasztól a harcos anyukán át napszemüveges terminátorig.

Élmény

Ezen a filmen is fogott az idő; 1991-ben még élhetett valamennyire a hidegháborús hangulat, ami hátteret adott a nukleáris apokalipszis realitásának, de mára már ez is a fantasztikum kategória. A vagány akciójelenetek időtállóak, az animáció sajnos már nem az. A történet felnőtt fejjel kevés. Spoiler: 1997-ben nem jött el a világvége.

Érdekességek

- Arnold Schwarzenegger a testépítő sportágban ért el sikereket először, majd a filmezés után politikai babérokra is tört: feleségül vett egy nőt a Kennedy-klánból és Kalifornia kormányzójának a címét is elnyerte.
- Linda Hamilton és a rendező Cameron egy párrá lettek később.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jenette Goldstein (A bolygó neve: Halál, Titanic), Castulo Guerra (Közönséges bűnözők), Michael Biehn (A bolygó neve: Halál), Sven-Ole Thorsen (Gladiátor)
- Amikor Linda Hamiltonból és az elmegyógyintézer őréből kettőt látunk, az nem trükk; mindkettő színésznek van ikertestvére.

Tartalom

Clarice (Jodie Foster) még hallgató, az FBI-nál készül dolgozni. Egyik oktatója (Scott Glenn) úgy gondolja, hogy Clarice tapasztalatlanságának bájával segíthet egy volt sorozatgyilkosból, Dr. Lecterből információkat kicsikarni, ami segítene egy jelenleg garázdálkodó, hasonló módszerekkel dolgozó sorozatgyilkos kézre kerítésében. Dr. Lecter valóban megkedveli a lányt, és mentoraként segít neki felderíteni az ügyet, ami sürgős lett, hiszen a sorozatgyilkos soron következő áldozata egy szenátor lánya.

A cselekmény mára nem több sem izgalmakban, sem brutalitásban egy random krimisorozat epizódjánál. Viszont van benne egy látszólag teljesen váratlan téma, méghozzá a nők szerepe társadalmunkban mint szexuális áldozatok. Clarice lépten-nyomon szembesül ezzel, a férfiak rögtön flörtölni kezdenek vele, a különbség csak ennek mértékében van: van, aki flörtöl, van, aki randira hív, van, aki durván beszól, van, aki csak egy érintéssel tudatja vonzalmát és van, aki csak a szemeivel falja fel a lányt. A sorozatgyilkos áldozatai is mind olyan nők, akiket megkívánt. Nem véletlen, hogy a gyilkos egyúttal nővé is próbál válni, és hogy Clarice pedig a saját apjává (aki szintén a törvény embere volt).

Megvalósítás

Ez a '90-es évekbeli film is azok a mostanában gyakran előforduló esetek közé tartozik (Hetedik, Harcosok klubja, A mátrix), ahol a képek a történet sötétségéhez mérten fakóak, színtelenek. A kamera igyekszik mindig az adott szereplő szemével láttatni, ezért gyakori az arcközeli kép, illetve gyakran közvetlenül a kamerába beszélnek a szereplők, mintha csak hozzánk szólnának. Ez lehetőséget ad sok apró kreatív meglepetésre, hasonlóan A jó, a rossz és a csúfhoz, ahol szintén csak a szereplvel együtt vettünk észre valamit.

A karakterek nem voltak túlzottan izgalmasak annak ellenére sem, hogy Dr. Lectert ma már kész kultusz övezi, pedig csak egy újabb Sherlock Holmes, némi gyilkolássi vággyal fűszerezve. A film alapján szimpatizálunk vele, pedig mennyivel hatásosabb lett volna, ha mondjuk azzal zárul a történet, hogy lassan és kimérten elfogyasztja Clarice-t... A film tempója kiváló, nagyon jó ritmussal követik egymást az események: ahol kell, ott elnyújtással kelt feszültséget, ahol kell gyors vágásokkal.

Élmény

A film sajnos régi, az ingerküszöbünk magas, ma már a csapból is brutális kegyetlenséggel megölt áldozatokat láthattunk ennél a filmnél sokkal naturalisztikusabban bemutatva. Persze izgalmas és hangulatos, ebben a tekintetben nem fog sosem megkopni. Viszont hiányoltam a kegyetlen férfivilág bemutatását, pedig néhány nagyon erős képpel már utaltak rá, de mégsem bontják ki és járják körbe igazán ezt a témát.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jodie Foster és Harry Northup (Taxisofőr), Scott Glenn (Apokalipszis most), Roger Corman (A keresztapa II).
- A filmben szerepel Chris Isaak énekes is.