Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak, mint az európaiak, de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. A fejlesztés oroszlánrészét William K. Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottja volt Wallace McCutcheon Sr. (1858-1918) is, akit 1908-ban súlyos betegség döntött le a lábáról, és ekkor fia ugrott be a helyére, de sokkal rosszabb teljesítménnyel. A helyére vették fel D. W. Griffithet.

A film: A rövid vicc-történetecskében a rendőrök profiloznák a címbéli női csalót, aki ennek ellenáll, majd amikor lefogják és az arcára közelít a kamera, a nő megtalálja a kibúvót: grimaszolni kezd (bocs a spoilerért). Mivel erre egyáltalán nem számítottam, az utóbbi időszak legviccesebb régi filmje ez nekem. Technikailag a lassú ráközelítés az érdekessége, most hirtelen nem is emlékszem, hogy volt-e már ilyen, mégha a dolog nem is volt ismeretlen, hiszen közelieket láthattunk már, közelítést is, csak nem pont így.

Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak, mint az európaiak, de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. A fejlesztés oroszlánrészét William K. Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottja volt Alfred C. Abadie (1878-1950), aki Edisonnál kezdte pályafutását. Edison 1903-ban világkörüli útra küldte, hogy a Lumiere-ekhez hasonló módszerrel próbálja értékesíteni eszközeit. Abadie élete végégi dokumentumfilmeket készített.

A film: Az aktualitásban bevándorlók szállnak ki a kompból. Biztos sok magyar is van köztük. Két jelenetből áll a film, az elsőben a hajó beérkezik, a másodikban kiszállnak a bevándorlók. Ez utóbbi a rá fogékonyaknak érdekes lehet abból a szempontból, hogy ki milyen ruhában van. Az Ellis-sziget egyébként 1892-ben nyílt meg mint bevándorlóközpont, és a következő mintegy 60 évben 12 millióan haladtak át rajta. Most múzeum.

Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak, mint az európaiak, de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. A fejlesztés oroszlánrészét William K. Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottja volt Edwin S. Porter (1870-1941), aki szintén feltalálói vénával volt megáldva. 1896-ban kezdett vetíteni, míg Edison alkalmazottja nem lett pár évvel később. Utazó vetítő múltjából tudta, mire gerjed a közönség, és a népszerű brit és francia történetmesélős filmek miatt pedig ő is hasonlókkal kezdett később előrukkolni.

A film: Az egyperces poén-történetecskében egy nő és kísérője a cipőboltba megy, az eladó segít felpróbálni a nőnek a cipőt, de a helyzet meglehetősen erotikus, hiszen a nő bokájáról felcsúszik a szoknya. A fiatalok egymásra vetve magukat csókolózni kezdenek, de a kísérő észreveszi és esernyőjével elveri a boltost. Ha ha. A korszak népszerű műfaja volt egyaránt a börleszk és az efféle "szoftpornó", itt megkapjuk a kettőt egyben. Technikailag két vágásunk van, az egyik a megszokott színpadképi nézőpontot veszi fel, a másik egy közeli a lábat takaró szoknya lassú felcsúszásáról, és ez valóban elég erotikus. Érdekesség, hogy a nőt egy férfi alkalmazott játszotta.

Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivlizálásban gondolkodtak. Náluk kezdett színészként Ferdinand Zecca (1864-1947), aki hamar a jobbkezükké és rendezőjükké vált, és nyugdíjba vonulásáig a cég ügyeit igazgatta.

A film: ...avagy kb. "a hat Danief-nővér". Nem találtam infót se róluk, se a filmről, még az se biztos, hogy Zecca rendezte. Amit látunk, hogy hat nő akrobatikus mutatványokat végez, amelyek mai szemmel azért már messze nem olyan látványosak, és az is érdekes, hogy a testalkatuk normális, nem atletikusak. Nem tudom, hogy eredetileg is színes volt-e a film, mert van fenn a neten fekete-fehér változat is, mindenesetre nem tesz sokat hozzá az élményhez. Egyre kevesebbnek érzem az efféle semmitmondó filmeket, amikor eddigre már láthattunk sokkal kifinomultabb felvételeket is, de azt hiszem ebben az évtizedben még lehetünk türelmesek.

Cselekmény: 1932, Kelet-Európa. A nem magyar patinás hegyi szálloda, a Grand Budapest Hotel vérprofi főportása, Gustave (Ralph Fiennes) a szálloda valódi vonzereje, ugyanis minden vendégét tökéletesen kielégíti, de elsősorban a tehetős, idős nőket, és őket minden értelemben nagyon kielégíti. Történetünket az új londinerfiú, Zero (Tony Revolori) érkezésével kezdjük, akit Gustave azonnal elkezd kitanítani. Amikor szálloda egyik rendszeres vendége, aki tehetős özvegy meghal, Gustave odautazik Zeroval leróni kegyeletét, a rokonság megdöbbenésére pedig a végrendeletből megtudják, hogy Gustave egy értékes festményt örökölt. Gustave nem várja meg, hogy ne adják neki oda a festményt, hanem még ott helyben meglovasítja, ám még el se tudja rejteni, a rendőrség máris elviszi, a család ugyanis megvádolta az özvegy meggyilkolásával...

Téma: Azt hiszem a történet lényege egy talán sosemvolt világ álnosztalgikus visszasírása, hiszen ahogy a végén is elhangzik: "Utolsó emléke ez annak a letűnt világnak (...) Valljuk be, az a világ már jóval az ő ideje előtt megszűnt létezni." És mi volt ez a világ? Erre is van konkrét válasz: "Itt-ott megcsillan még a civilizáltság ezen a barbár vágóhídon, amivé az emberi társadalom lett. Ilyesmit nyújtunk mi is..."

Tartalom: Először is tisztázzuk, hogy a történet világa bár párhuzamosnak látszik az Osztrák-Magyar Monarchia boldog békeideje és a kommunizmus megvalósulása, valójában egy képzelt országban játszódik, ahol összecsúsznak az első és a második világháború, valamint az azt megelőző és követő időszakok évei. A történet java Gustave és Zero megismerkedésének néhány hónapját tárgyalja, de többszörösen keretezett: a jelenünkben olvassa egy olvasó A Grand Budapest Hotel regényt, amit az író 1985-ös elmondása alapján 1968-ban halott Zerotól, aki az 1932-es év eseményeit mesélte el. Ez a többszörös keret megbízhatatlanná teszi a fő történetszálat, amiben nem is annyira fontos, hogy mi történik; a lényeg, hogy Gustave úri ellátásban részesíti a kiöregedett elit özvegyeit formálisan és egyben visszaadva nekik a fiatalkori szerelem élményeit is fizikálisan. Ekkor kitör a háború és elhuny az egyik özvegy, bár az előbbiből csak annyit érzékelünk, hogy katonák gördítenek adminisztratív akadályokat főhőseink elé, ezek azonban már nem oldhatóak meg civilizáltan, csak erőből, az új elitet ugyanis már nem érdeklik a nemes eszmék és tettek.  A tempója gyors, ezért a karakterek nincsenek különösebben elmélyítve; a legtöbb játékidő Gustave-nak jut, így egyedül őt ismerhetjük meg jobban. Zero viszonylag passzív, a többiek sablonosak. A humora helyzetkomikum, ami sokszor csak azért vicces, mert a megszokottal ellentétesen viselkedik valamelyik szereplő.

Forma: Ha máshonnan nem, a felkapott közösségi médiás posztokból biztos ismerős a rendező rajzfilmszerű stílusa, amit itt is megkapunk: túlzóan élénk színkombinációk, esztétikus beállítások, modellek és stop motion, karakteres karakterek. Hál'istennek a humor inkább vizuális, miután rendszeresen elhelyeznek valami váratlant a képben, vagy ha nem benne, akkor odafordul a kamera, hogy megmutassa. A történet előrehaladtával a színek egyre fakulnak. A zene nem tűnt fel, a színészek inkább parodisztikusak. Sztárparádét kapunk, de sok értelme nincs, többségük csak egy-egy sor kap. Nagy megkönnyebbülésemre Jeff Goldblumot és Bill Murrayt láthatóan nem hagyták, hogy az unásig hozott karaktereiket adják elő.

Élmény: Vígjátékként abszolút jól működik, a drámaisága már kevésbé, de kárpótol érte a látványvilága, amely ráadásul egyedi is. Ajánlott.

Érdekességek

• Ahogy a filmben is elhangzott, az egyik ihlető az osztrák író, Stefan Zweig (1881-1942), de bejárták Európa több helyszínét, köztük Budapestet is érte.
• A festmény kamu is, meg nem is. Egy elismert festő készítette a filmhez, de alanyi jogon is megállja helyét.
• A hotel belterét a kelet-németországi, görlitzi áruház adta; a hotel külseje csak modell.