Artúr filmélményei

Viharsziget (2010)

2019. december 19. 06:17 - Liberális Artúr


Rendezte: Martin Scorsese
Műfaj:
neo-noir, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Leonardo Dicaprio, Mark Ruffalo, Ben Kingsley, Michelle Williams

Megjelenés: 2010, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2,5 óra

IMDB:
8,1

Ajánlott írás: https://youtu.be/tW-tWjRnVbY
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/viharsziget--shutter-island/movie-102862

Cselekmény: 1954, egy amerikai börtönsziget. Pontosabban elmegyógyintézet, ahol gyilkos elmebetegeket kezelnek. Ide érkezik a háborús és elhunyt felesége emlékével küszködő, rutinos nyomozó, Teddy (Leonardo DiCaprio) és a kevésbé tapasztalt Chuck (Mark Ruffalo), mert az egyik beteg eltűnt, ami lehetetlennek tűnik a szuperbiztonságos helyen. A szigetre érve megdöbbenve látják, hogy az intézményvezető Dr. Cawley (Ben Kingsley) és Dr. Naehring (Max von Sydow) luxuskörülmények között élnek, de nagyon titkolnak valamit. Teddy később bevallja Chucknak, hogy nem véletlenül van itt: egy nyomot követve bukkant rá a sziget létezésére, amiről azt sejti, hogy az elmegyógyintézet álcája mögött elmekísérleteket végeznek állami támogatással, és azért van itt, hogy ennek véget vessen. Aztán váratlanul az eltűnt beteg előkerül, mintha mi sem történt volna...

Téma: Akár lehetne is, hiszen a hasonló történetű filmekhez tipikusan jár a szubjektív és objekítv valóság érzékelésének izgalmas kérdése, azonban ezzel a részével mégsem foglalkozik túl sokat. Scorsese célja lehetett ezzel az is, hogy megkérdőjelezzünk mindent, de annyira nem megy át metafizikai szintre, mint az Ének az esőben. Akkor már inkább hangsúlyosabb, és úgy tűnik az egész arra az utolsó mondatra fut ki, hogy a bűntudat rosszabb a halálnál, a felejtés megváltás vagy ennek egy változata.

Tartalom: Az első jelenetsor annyira noiros párbeszéddel indul, hogy paródiára gondolván majdnem felnevettem (és nem biztos, hogy ezzel távol álltam a valóságtól, hiszen valóban egy sarkított párbeszédet kell látnunk, ismervén a történet végét). Mindenesetre felvezeti a történet feszült, vésztjósló, rejtélyes alaphangulatát, de a sok felsőbb körökre utaló titkolózás miatt a noir hamarosan átmegy a szintén korszakot idéző összeesküvés-elméletes filmbe (ld. A testrablók támadása), de van benne háborús rész, horrorra hajazó jelenetsor vagy expresszionistább álomjelentek is, szóval elég vegyes a kép, de alapvetően thriller. Tehát van egy noiros karakterünk, akit emészt a múltja, de motiválja is, a rejtély pedig semmiségnek tűnik, de minél jobban belemegyünk, annál furább dolgokra derül fény. Modern thrillerként a csavarokra épül a történet, és tulajdonképpen az egész arról szól, hogy megpróbálják ilyen vagy olyan irányba terelni a gondolatainkat, ami részben sikerül, de rutinos nézőként az ember erősen sejti, hogy mi lesz a vége, és ezért kritizálják sokan a filmet, mert a filmvégi csavar nem akkora csavar, de közben meg mégis ott motoszkálhat a fejükben, hogy mégiscsak Scorseséről van szó, ezért nem lehetünk biztosak semmiben. Magamtól nem vettem volna észre, hogy a tűz és a víz jelenléte mindig jelzésértékű, de spoiler nélkül nem árulhatom el, hogy mi az :D Ahogy a Hatodik érzéket, úgy ezt a filmet is érdemes lehet kétszer megnézni, hiszen a végének tudatában a második alkalommal már tudatosabban látjuk, hogy minden jelenet értelmezhető két olvasatban is.

Forma: Scorsese látványvilágát általában nem szeretem, de ezúttal az álomjeleneteknek és visszaemlékezéseknek köszönhetően elég jól sikerült a képi világ. A noiros hangulatot szürkés színvilág jellemzi, kár hogy a fényekkel nem akart erőteljesebben játszani (ld. a gyufás jelenetet például), és a zene sem korabeli jazzes szólamokból áll, hanem komolyzenei betétekből, de nem rosszak. A színfoltokat - ahogy említettem - a visszaemlékezések és az álomjelenetek, látomások jelentik, amelyek színvilága sokkal telítettebb (már-már meseszerűen, ami megint felvet kérdéseket a befejezéssel kapcsolatban), képzeletbeli mivoltuk miatt pedig alkalmasak az expresszívebb kifejezésmódokra, mint pl. a tűzben elégett feleség hamuként omladozó teste. Ebből lehetett volna sokkal több és a valóságot megmutató részek is markánsabban noirosak, és akkor mindjárt durván izgalmasabb lett volna a látványvilág.

Élmény: Amikor megláttam az első jobb képeket, elégedetten csettintettem, de egyrészt ez sajnos viszonylag ritka volt, másrészt a tartalom sokkal kevésbé volt izgalmas, mint amennyire lehetett volna. Ezzel együtt ez egy jobb thriller, izgi, meg lehet nézni egyszer (vagy ugye kétszer).

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz, A tégla, Eredet, Django elszabadul, A Wall Street farkasa), Mark Ruffalo (Egy makulátlan elme örök ragyogása, Spotlight, Bosszúállók), Ben Kingsley (Schindler listája), Max von Sydow (A hetedik pecsét, A nap vége, A farkas órája, Az ördögűző, Szkafander és pillangó), Michelle Williams (Túl a barátságon, A régi város), Patricia Clarkson (Halálsoron), Jackie Earl Haley (Start két keréken), Ted Levine (A bárányok hallgatnak, Szemtől szemben), John Carroll Lynch (Fargo), Elias Koteas (Az őrület határán), Robin Bartlett (Sophie választása, Bűnök és vétkek)
  • A film ihletője volt többek közt a Dr. Caligari, a Valakit megöltek és a Szédülés.
  • Valóban volt az 1950-es években amerikai elmekísérlet, elvileg az 1970-es években megszűnt. Az sem véletlen, hogy a filmben a dachaui tábor szerepel, ugyanis a nácik itt kísérleteztek ezzel.
  • A lobotómia az 1940-es évek végétől az 1950-es évek elejéig számított forradalmi és bevett gyakorlatnak világszerte, de viszonylag hamar felhagytak vele etikai megfontolásokból.

 

Szólj hozzá!

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (2010)

2019. december 18. 07:39 - Liberális Artúr


Rendezte: Apichatpong Weerasethakul
Műfaj:
dráma, művész
Főbb szereplők:
Thanapat Sais
aymar,
Jenjira Pongpas, Sakda Kaewbuadee
Megjelenés: 2010, Thaiföld

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
6,7

Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Uncle_Boonmee_Who_Can_Recall_His_Past_Lives
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/boonmee-bacsi-aki-kepes-visszaemlekezni-korabbi-eleteire--loong-bonmee-raluek-chat-uncle-boonmee-who-can-recall-his-past-lives/movie-111200

Cselekmény: Az özvegy Boonmee súlyos vesebeteg. Egy vacsora alkalmával megjelenik az ő, sógórnője és lao vendégmunkásuk körében Boonmee felesége, aki 20 éve meghalt, valamint 15 éve eltűnt, fotós fiuk, aki azután tűnt el, hogy lencsevégre kapta az erdő majomszellemét és párosodott vele...

Téma: Weerastehakult még nem igazán ismertem ki az eddigi egyetlen filmje, a Trópusi betegség alapján, anélkül pedig nehezen értelmezhető, de kétségtelenül egy személyes, thai hiedelemvilággal átitatott, spirituális filmről van szó, amiben felfedezni véltem némi politikai szálat (polgárháború, bevándorlás) és filmművészetit is (a látás képessége többször visszaköszön). Szerencsére a rendező is nyilatkozott, ő a dolgok változását, átlényegülését akarta valamilyen módon kifejezni.

Tartalom: A cselekmény gerincét az adja, hogy az idősödő Boonmee súlyos beteg és érzi a végét. Ezt az érzetét erősíti, hogy elhunyt családja megjelenik neki. Nem tudom, ez mennyire megszokott a thai kultúrában, mindenesetre a szellemeket hétköznapi dologként kezelik, az élet részének (ezt zokon is veszi a sógórnő, hogy vidéken túl sok a rovar és a szellem, szívesebben élne városban). Ha már itt tartunk, fontos elem a helyszín, ami a Trópusi betegség után ezúttal is Weerasethakul szülőhelye, Iszán dzsungeles vidéke. Ez ugyanis határos Laosszal, így megjelenhetnek a lao menekültek, illetve az 1960-as években harcok folytak kommunista gerillákkal, amire többször utal a cselekmény. Visszatekintve életére, Boonmee is azt sajnálja, hogy sok embert megölt e háborúban és ennek tulajdonítja betegségét, de sógórnője azzal nyugtatja, hogy a szándék számít, az pedig nemes volt. Ami a filmmel kapcsolatos témát illeti, akkor kezdett gyanús lenni, amikor Boonmee fotós fia arról mesélt, hogy a látásának és magának is meg kellett változnia, hogy a lényeget lekaphassa. Ehhez jött később hozzá a magát csak mások által szépnek látott hercegnő története, majd a tévé előtt feledkező nézők. Az átváltozást Weerasethakul részben a filmre értette, hiszen ekkortájt kezdett véglegesen átállni a szakma a filmről a digitális technológiára.

Forma: ...ami abban öltött testet, hogy a thai filmtörténelem szakaszaira utalva különféle minőségben és stílusban forgatott. Az első része pl. gyengébb minőségű filmre lett véve, egyes részei dokumentaristák voltak... stb. Egyébként a kamera lassú és statikus volt, némi látványt csak a kompozíciók jelentettek, de az nekem már inkább fotó- és nem filmművészet. A színészek bájosan amatőrök, ez csak erősíti a spiritualitás hétköznapiságát, zenére nem emlékszem, szóval ha volt is, nem volt túl erős.

Élmény: Kellene még pár Weerasethakul-film, hogy hozzászokjak korunk egyik legelismertebb rendezőjéhez, de úgy érzem nagyjából átjött e film mögött meghúzódó gondolat, ami lehetett volna sokkal érdekesebb is, de így inkább A felszín alatt-utóérzésem volt, semmint egy Veronika kettős élete.

Érdekességek:

  • A történet alapja egy 1983-ban megjelent emlékirat, ami egy thai szerzetes beszámolója a helyi férfiról, aki állítólag képes volt látni korábbi életeit, tehát nem a rendező személyes élményeit látjuk.
  • A film része Weerasethakul "Primitív" c. sorozatának, amely több kisfilmből és installációból állva az ember ősi energiáit próbálta feltárni.

Szólj hozzá!

Django elszabadul (2012)

2019. december 17. 07:16 - Liberális Artúr


Rendezte: Quentin Tarantino
Műfaj:
revizionista western
Főbb szereplők:
Jamie Foxx, Christoph Waltz, Leonardo DiCaprio, Kerry Washington

Megjelenés: 2012, Egyesült Államok

Hossz: kb. 3 óra

IMDB:
8,4

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/django-elszabadul--django-unchained/movie-130199

Cselekmény: 1858, Texas. Éjjel egy utazó német fogorvos megállít egy rabszolgamenetet egy Django nevű rabszolga után kutatva. Kivásárolja, mert a fogorvos valójában fejvadász és újabb célpontjainak arcát csak Django ismeri, mivel egy ültetvényről valók. A német, Schultz megveti a rabszolgaságot és emberként bánik Dajngoval, fel is szabadítja, és mivel Django őstehetségnek bizonyul a fegyverforgatásban, össze is áll vele egy időre. De Djangonak célja van: feleségétől elválasztották, őt akarja megtalálni. Schultz segít neki ebben, elvégre a feketéket nem látják szívesen sehol, és megtudják, hogy a dúsgazdag, rabszolgáit élet-halál harcra kényszerítő Candie (Leonado DiCaprio) vette meg...

Téma: Western tarantinósan, ennyi. Ábrázolja a vadnyugatot, a rabszolgaságot a maga túlzó stílusában, de nem foglalkozik velük.

Tartalom: Tudom, ez mostanában a sokadik alkalom, hogy elbliccelem a tartalmi elemzést azzal, hogy nincs értelme nagyon belemenni, de tényleg nincs értelmük és ezúttal is így van; Tarantino mindig paródiába hajló stilizáltsággal vonultatta fel egy-egy műfaj elemeit, amelyek ezúttal a spagetti westernéi és a különböző exploitationökéi. Namármost egyiket sem ismerem igazán, úgyhogy nem tudok róla tapasztalatból beszélni, de gondolom van példa ezekben bőven az itt is fellelhető karakterekben kezdve a fehéreket gyilkoló négertől a vadnyugat különböző figuráiig (utazó orvos, kocsmáros, ültetvénfelügyelő, nagybirtokos... stb.) Tarantino bevallottan a korszak kötelező, terhelő témáitól akart távol maradni, na meg általában távol áll tőle az életszerűség is, ezért értelmetlennek látom ezeket számonkérni rajta, mint tette ezt több kritikusa. Szóval mik az elemek? A bosszú, a fejlődés, a vérben bővelkedő pisztolypárbajok és persze a humor, ami több helyen sajánlatosan túl messzire/alacsonyra ment és egy gagyi paródia szintjét hozta (pl. klu-kux klán). A poénokat a karakterek szállították elsősorban, leginkább a jómodorú fejvadász Schultz. Ami igazán jó volt, az Stephen és Candie kettősének fura alá-mellérendelt viszonya, amelyben az öreg nigger egyfajta zsörtölődő nagypapa, főszolga és mentor is volt egyben.

Forma: Egy-egy kép erejéig megcslllant Tarantino tehetsége, de jellemzően nem volt izgalmas a képi megvalósítás.  A tűzpárbajok nem voltak érdekesek vagy kreatívak és hát ne is keressünk leonei hangulatot. Ja, és miért nem lehetett rendesebb helyszinen forgatni, ha már western? A Monument Valley akkora labda lett volna...  A zene a filmhez illően finoman szólva is egyszerű volt, szintén a paródia határát súrolták. A színészek közül jogosan dicsérik a Shultzot és Stephent alakítókat, DiCaprionál még nem tudom eldönteni, hogy ez nála mennyire szerep és mennyire saját maga.

Élmény: Csalódás. Tarantino eleve nem kedvencem, de itt önmagához képest is ötlettelennek tűnt, hiányoztak a szellemes párbeszédek, a humor néha mélyrepülésben volt, a látványvilág pedig nem tett ki magáért.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz, A tégla, Eredet, A Wall Street farkasa), Samuel L. Jackson (Szemtől szemben, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, Amerika Kapitány, Bosszúállók), Dennis Christopher (Start két keréken), James Remar (L'ecsó), David Steen (Kutyaszorítóban), Laura Cayouette (Kill Bill)
  • A mandingonak nevezett verekedés valójában kitaláció és egy műfajba vágó filmre utal; történelmi dokumentumok nem bizonyítják, hogy létezett volna ilyen és nem is lett volna ésszerű, hiszen a rabszolgák nagyon értékesek voltak.
  • Django szintén egy klasszikus filmre való hivatkozás, aminek főszereplője Franco Nero volt, ezért cameózott egy jó nagyot.

2 komment

Melankólia (2011)

2019. december 16. 06:46 - Liberális Artúr


Rendezte: Lars von Trier
Műfaj:
dráma, művész, pszichológiai, sci-fi
Főbb szereplők:
Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Alexander Skarsgard, Brady Corbet, Cameron Spurr, Charlotte Rampling, Jesper Christensen, John Hurt, Stellan Skarsgard, Udo Kier

Megjelenés: 2011, Dánia

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,1

Ajánlott írás: https://www.filmtekercs.hu/kritikak/melankolia
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/melankolia--melancholia/movie-117486

Cselekmény: Eljött a világvége, egy jóval nagyobb bolygó telibekapja a Földet. Előtte Justine (Kirsten Dunst) épp az esküvőjére készül, ami nem sikerül tökéletesen, hiszen kapásból két órát késnek és a szülei is jelenetet rendeznek. De őt sem kell félteni, rendre eltűnedezik valamilyen lelki terheltségtől a parti közben nővére, a fő szervező Claire bánatára...

Téma: A bolygó neve, ami elsöpri a Földet, Melankólia, így a világvége értelmezhető metaforaként, hiszen ez egy megsemmisítő erejű, egyre erősödő érzés. Állítólag az ihletés maga von Trier depressziója, ezt próbálta megfilmesíteni, kifilmesíteni magából. Ezzel együtt is elsősorban társadalmi képnek éreztem leginkább, amely rávilágít az alakoskodás és a valódi értékek szokásos különbségeire.

Tartalom: A világvégével nyitunk, ahogy a Föld beleütközik egy óriásbolygóba, bár én ezt ekkor még jelképes mozzanatnak véltem. Két részre oszlik a film, az első Justine nevét viseli, aki élete legtökéletesebb napjára készül, mégis egyre nehezebben viseli. Hogy miért, az nem derül ki a történetből; a leghelyesebb tipp az lenne, hogy érzi a világvégét, de von Trier elmondta, hogy arról van szó, hogy a valódi örömöket keresi, ezt várja az esküvőtől is, de realizálja, hogy az sem hozza el. Ez a rész vonultatja fel a hagyományos társadalmi élet elemeit: a főnököt, akit csak a munka érdekel, a sógort, akit csak a pénz, a lakájt, akit csak az etikett... stb. Ezek már-már irreálisan túlzóan, szinte komikusan abszurdnak tűnnek, hogy ennyire nem tudnak viselkedni, kilépni az elvárt szerepükből még más esküvőjén sem, miközben Justine egyre kedvetlenebb és ez önmagában elég az esemény széteséséhez (de életszerűtlen, hogy ez azonnali válóok legyen). Eközben Claire próbál egyben tartani mindent, övé a második rész. Ekkor már tudni, hogy közeleg a bolygó, Justine teljesen összeomlott, Claire is retteg, hogy az előrejelzések ellenére (a szakmai álláspont szerint elhalad a Föld mellett) mégis becsapódik a bolygó, de összeszedett marad, főleg mert férje kitart amellett, hogy nem lesz semmi baj. Közel kerül a bolygó, erre Justine megnyugszik/belenyugszik a helyzetbe és megkapja azt a valódi érzést, amire vágyott. Claire viszont összeomlk az összes társadalmi szabályával együtt. A Föld megsemmisül, ami Justine szerint jó, mert az élet gonosz.

Forma: Az előjáték igazán látványos, egy erősen belassított montázs festői képekkel, azonnal megidézik a Tavaly Marienbadbant és Tarkovszkijt - és biztos többet is. Az esküvő a dogmás Születésnapot idézi tartalmában és külsejében is, közelről követjük a szereplőket kézikamerával (ezeket maga von Trier készítette), a második rész már sokkal látványosabb, grandiózusabb részben a közelgő bolygó miatt, de inkább mert sikerül a képeknek megtalálni a kapcsot a természet és a karakterek érzelmei közt. A zene klasszikus (Wagner: Trisztán és Izolda), ami a 2001: Űrodüsszeia óta jól megy a sci-fihez, de nem volt kiemelkedő. A színészi játék rendben volt, én nem ájultam el tőle, de nincs is szemem hozzá, pedig nagyon dicsérték Dunstot.

Élmény: Ééés nem jött át. Művészfilmnek nem elég művészi, társadalomkritikának felszínes, a depresszió érzetét pedig ugyan jól illusztrálta egyes pontokon (pl. Justine fürdetése), az érzést magát nem tudta számomra közvetíteni, ami Lynchnek viszont menni szokott. Pedig von Trier filmjeitől mindig félek, mert annyira mondogatják róla, hogy megviseli az embert, de eddig egyk filmjénél se éreztem ezt.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Kirsten Dunst (Pókember, Egy makulátlan elme örök ragyogása), Kiefer Sutherland (Állj mellém), Charlotte Rampling (Egy nehéz nap éjszakája), John Hurt (A nyolcadik utas a halál, Harry Potter, V mint vérbosszú), Jesper Christensen (Casino Royale), Stellan Skarsgard (Hullámtörés, Good Will Hunting, Bosszúállók), Udo Kier (Hullámtörés)
  • A két Skarsgard (a főnök és a vőlegény) apa és fia.
  • Egy óriásbolygó becsapódásának és észre nem vevésének nagyon kicsi az esélye. A legnagyobb ismert becsapódás eredménye a 2 milliárd évvel ezelőtti, dél-afrikai Vredefort-kráter, a legfiatalabb nagyobb kráter az 5-25 millió évvel ezelőtti, tádzsikisztáni Kara-kul.

Szólj hozzá!

A galaxis őrzői (2014)

2019. december 15. 08:11 - Liberális Artúr


Rendezte: James Gunn
Műfaj:
szuperhős
Főbb szereplők:
Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista

Megjelenés: 2014, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
8,0

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-galaxis-orzoi--guardians-of-the-galaxy/movie-144792

Cselekmény: Peter Quillt gerekkorában elrabolják az idegenek, akik történetesen piszkos munkákra felbérelhető rablók. Így Peter is azzá válik, és ennek megfelelően azonnal át is verné őket egy zsírosabb zsákmány megszerzésekor. E zsákmányt, egy gömböt szállítana le épp a megbízójának, amikor rátámad előbb a bérgyilkos Gamora (Zoe Saldana), akinek szintén a gömbre fáj a foga, majd röviddel később a módosított mosómedve Mordály és a faember Groot (Vin Diesel) is, akik a Peter fejére kitűzött vérdíjra hajtanak. Mivel egy város közepén történik a csetepaté, a rendőrség rövid úton elfogja őket és börtönbe kerülnek. Itt megtudjuk, hogy a gömb értéke óriási, így Mordály és Groot mindjárt meggondolják magukat és a vérdíj helyett segítenének eladni a gömböt, ami nincs ellenére Gamorának sem, ugyanis ő épp azt szeretné elérni, hogy ne a terrorista megbízóhoz kerüljön a nagyerejű tárgy...

Téma: Baráccság. Persze mindegyik főbb karakternek picit más a háttere, motivációja, de alapvetően oda fut ki a dolog, hogy jó egy baráti társaságba tartozni. No meg persze fontosabb, hogy ami itt történik, az illeszkedjen a Bosszúállók eseményeinek láncolatába.

Tartalom: A fő cselekményszál Peteré, akit gyerekkorában, az 1980-as években elrabolnak kalózkodó idegenek (később kiderül, miért, nyugi). Így ő is kisstílű, csillagközi kalandor-tolvajjá válik felnőtt korára, ezúttal egy nagyértékű gömböt sikerül megszereznie, és nem szívesen osztaná meg társaival, ezért elszökik előlük és egyedül vinné a pénzt, amiért rögtön vérdíjat tűznek ki a fejére. E vérdíj alapján ered nyomába az emberfeletti erejű, fa-alapú Groot és a fegyvermániás, mosómedve-alapú Mordály. Csakhogy a gömbre fáj a foga Ronannak is, aki a benne lévő erő segítségével akarja elpusztítani népe ellenségének bolygóját, noha a két nép már békét kötött. Ronan ezért ráküldi Peterre a bérgyilkosnak nevelt Gamorát, aki valójában szintén saját magának akarja a gömb erejét. Így fut össze a négy különböző hátterű karakter, akikhez később hozzácsapódik a Ronanon bosszút állni kívánó, emberfeletti erejű Drax is. A cselekményszálakra nem pazarolnék töb időt, mert sablonosak és mindenkinek megvan benne a maga elszámolnivalója, tehát viszonylag egyenrangúak a főbb karakterek. Ami fontosabb, hogy bár a humor mindig is fontos eleme volt a Marvel-filmeknek, a Deadpool előtt ez volt "a vicces Marvel-film", mert ebben jóval nagyobb teret kaptak a poénok, mint korábban. Ez elsősorban a komikus karakterekből adódott: Peter a ma retróként funkciónáló 1980-as éveket idézi meg popkulturális utalásaival, Gamora a csaj (igen, őt elfelejtették, de lehet hogy csak azért, hogy legyen egy komoly karakter kontrasztnak), Drax a kicsit lassú felfogású, Mordály az érzéketlen, Groot pedig csak annyit képes mondani, hogy "én vagyok Groot".

Forma: Földön kívül játszódik, ezért túl van tolva benne az animáció, de az volt az érzésem, hogy nem is törekedik élethűségre, ugyanakkor a stilizáltságtól meg messze volt. Ezen túl nem nagyon tudok mit mondani róla, annyira semmilyen. A történetből adódóan fontos szerepet kap a 80-as évek zenéje, ami kétségtelenül ad neki egyfajta hangulatot, de nekem nem igazán illettek ezekhez a jelenetekhez a dalok, a Deadpool ebben is jobb volt. A drámaiság sem illett bele a sok akcióval, gyorsan haladó történethez, így amikor a színészek nagyon érzelmesek próbáltak lenni, súlytalan volt.

Élmény: Nálam nem igazán működtek a poénok: hülye az a világ, ahol kb. minden angolszász alapú, mégse értik a kulturális alapvetéseket vagyis pontosabban szelektíven értik, ha a poén úgy kívánja. Drax és Groot személyisége is több lehetőséget rejtett magában, a Bosszúállókban ez már jól működött. Na és persze a szerelem és a barátság is túl gyorsan jöttek a semmiből, nem éreztem megalapozottnak őket. Nagyon felszínesen nézve szórakoztató, de egy kicsit megkapisgálva ezt a felszínt már bosszantott. De el tudom képzelni, hogy az egy kaptafára készített Marvel-filmek után ez egy felüdülést jelentett a komolytalanabb hozzáállásával.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk a Bosszúállókon kívül: Zoe Saldana (A Karib-tenger kalózai, Avatar), Vin Diesel (Ryan közlegény megmentése), Djimon Hounsou (Gladiátor), John C. Reilly (Boogie Nights, Az őrület határán, Magnólia), Glenn Close (A szerencse forgandó), Benicio del Toro (Közönséges bűnözők, Blöff), Josh Brolin (Kincsvadászok, Nem vénnek való vidék), Peter Serafinowicz (Haláli hullák hajnala), Laura Haddock (Amerika Kapitány), Christopher Fairbank (Batman), Tom Proctor (12 év rabszolgaság), Spencer Wilding (Harry Potter, Batman: kezdődik), Nathan Fillion (Ryan közlegény megmentése)
  • A galaxis őrzői eredetileg egy 1969-es képregényben tűntek fel, 1976-tól lett saját képregényük, de akkor még más felállással (Yondu ennek tagja volt). Hosszú szünet után 2008-ban tértek vissza új felállással, ebből készült a film.
  • Drax eredetileg egy erős testben újjászületett ember, akinek Thanos ölte meg a családját. Groot a legrégebbi, 1960-as és akor még gonosz volt.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása