Előzmények: Olaszországba is természetesen Lumiere-közvetítéssel jutott el a film, de az olaszok hamar rákaptak az ízére és rövidesen nagy, globálisan is nagy stúdióik alakultak. Mario Caseriniről (1874-1920) sajnos nem találtam infót.

A film: A történetben Elsa egy katonatiszt lánya, udvarlója azonban kém, és amint sikerül ellopnia egy fontos dokumentumot, felszívódik. Elsa apja öngyilkos lesz szégyenében, Elsát pedig az uralkodó száműzi... Elspoilerezhetném a történet többi részét fél sorban, de ez csak egy egyszerű tragikus, romantikus történet, úgyhogy beszéljünk inkább a megvalósításáról. Először is a film lassú és hosszú, másfél órás viszonylag kevés cselekménnyel, sokkal kiemeltebb szerepet kap a hangulat, több cselekményt nem közvetlenül szolgáló jelenet is van, a karakterek pedig gyakran merengenek hosszasan. Van pár izgalmas megoldás, pl. két jelenet is a megvílágítása miatt tiszta noir, pedig hol van az még, de kreatívan tudják felhasználni a tükröket és a mélységet is. A legnagyobb gondot a sokat dicsért, de mai szemml túlontúl teátrális színjátszás okozza, de teljesen korrekt, nézhető, modern hatású film.

Érdekességek:

• A rendező felesége alakította a herceg anyját.

Cselekmény: A legutóbbi filmben az Álcák és Autobotok csatája során egy amerikai nagyváros szinte a földdel vált egyenlővé, ezért az amerikai titkosügynökség titokban, a kormány tudta nélkül már az Autobotokat is elkezdte levadászni hiszen a létezésükkel is veszélyt jelentenek a bolygóra. Ebben segítségükre van a fejvadász alakváltó Vesztegzár, akinek Optimus-ra fáj a foga. Az együttműködésért cserébe olyan technológiát adna az emberek kezébe, ami segítene nekik saját alakváltó-sereget építeni. A bújkáló Optimus eközben a sufnifeltaláló Cade (Mark Wahlberg) birtokába kerül, aki szigorú apaként neveli lányát és állandó pénzhiánnyal küzd. A titkosszolgálat azonnal kiszúrja Optimus-t egy műholdfelvételen és ellepik Cade házát, aki így kénytelen menekülni, ráadásul döbbenetére hozzájuk csapódik lánya titkolt pasija is. Családi drámára azonban nincs idő, hiszen nyomukban a titkosszolgálat, így egy lehetőségük maradt: be kell jutni a Joyce (Stanley Tucci) vezette tech-céghez, akik a titkosszolgálattal együttműködve próbálják létrehozni a saját alakváltó-seregüket...

Téma: Akár lehetne is, hiszen megpedz olyan kérdéseket az emberek részéről, mint a szülői hivatás, a feltalálók részéről a tudományos etika, a titkosügynökök/emberiség részéről a biztonság ára vagy a faji hovatartozás és végül persze a robotok részéről a lét értelme. De ezek csak említés szintjén jelennek meg, szóval nem fejtette ki őket.

Tartalom: Látványfilm lévén sok értelme nincs belemenni: a karakterek egy-egy motivációval vagy tulajdonsággal felvázoltak, ezek egy részét már a témában le is írtam. De valódi érzelmi kapocs nem nagyon van, úgyhogy ugorjuk is át ezt a részt. A recept klasszikusan hollywoodi, van humor és akció; ami a humort illeti, többnyire beszólásokból táplálkozik, ami a személyiségből vagy két karakter kapcsolatából adódik. De ez sokszor nem működik, Joyce pl. kezdetben nyilvánvaló Steve Jobs-klónként inkább bunkó, csak később válik arroganciája viccessé. Szerencsére vannak ennél kifinomultabb poénok is, mint pl. a védelmi miniszter túl udvarias személyisége, valamint vannak filmes utalások, ahogy az első részben is, illetve nem vagyok benne biztos, hogy az olyan túlzások, mint amilyen a kb. minden jelenetben feltűnő amerikai zászló mennyire volt viccnek szánva. És akkor a történet felénél Kínába kerülünk, amire később még visszatérek, mindenesetre a helyszínváltozás (valójában amerikai stúdió) megfűszerezte kicsit az akciót és a humort is, ugyanakkor elhangzottak a 2019-es események tükrében ma már elég kényelmetlennek hangzó mondatok is, hogy "a kínai központi kormány megvédi Hongkongot!" De ha a történet első felében megkaptuk az Amerika-pornót az izzadt, konzervatív akcióhős texasi családapával, úgy a második felében a kínaiak is kiélvezhették, hogy ott egy utcagyerek is le tud kungfuzni egy képzett amerikai ügynököt.

Forma: Na de mégegyszer: ez egy látványfilm, nézzük, hogy teljesít ezen a fronton: jól. Lehet hogy sablonos, de jól működnek a videóklipekben megszokott effektek, mint a lassítás, a pátoszosan megvilágított háttér... stb. A kivitelezés szokásos módon profi, de persze vannak problémáim is. Zene például alig szerepel egyetlen hangeffekten kívül, pedig lehetett volna még rakni alá. A sok akcióba egy idő után belefárad az ember, a közel háromórás hossz túl sok volt. A robotokat továbbra se szeretem, hiába igyekeztek realisztikusan megoldani, jobb lenne egy darabosabb kivitelezés. Az animáció többnyire nem zavaró, de a teljesen animált környezetben már igen (ld. az űrhajó belsejét). A rángatózós, túlvágott akciójelenetekről még nem szoktak le. És hogy zavaró-e vagy sem, azt mindenki döntse el magának, de én remekül szórakoztam a pofátlanul nyilvánvaló és nagyszámú termékelhelyezésen.

Élmény: Tudni kell helyén kezelni a filmet. Ez pontosan ugyanaz, mint a Bosszúállók, csak univerzum nélkül. A filmipar eszképista ágának tökéletes megtestesítőjeként szállítja a poénokat, akciókat, ki lehet és ki kell kapcsolni és csak nézni, és akkor jó szórakozás.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Mark Wahlberg (Boogie Nights, A tégla), Stanley Tucci (Amerika Kapitány, Spotlight), Kelsey Grammer (Toy Story), T. J. Miller (Deadpool), Thomas Lennon (Mementó, A sötét lovag - Felemelkedés), Frank Welker (Az elveszett frigyláda fosztogatói, A szépség és a szörnyeteg, Aladdin, Az oroszlánkirály, Függetlenség napja), John Goodman (A nagy Lebowski), Ken Watanabe (Batman: Kezdődik, Eredet), Mark Ryan (A tökéletes trükk)
• Ez volt 2014 legnagyobb bevételű filmje, de nem véletlenül és hadd utaljak vissza Kínára: nem tudom, hogyan alakult így, mindenesetre az, hogy a történet fele Kínában játszódik, garantálta a kínai sikert, amire erősen rásegített, hogy az amúgy szigorúan ellenőrzött piacon több ezernyi moziban engedélyezték a vetítését. De mindegy így, ezzel a húzással és a termehlyezésekkel brutálisat tejelt a film.

Cselekmény: A kamasz Lili elvált anyja munka miatt külföldre utazik három hónapra, addig az ex-férjnek (Zsótér Sándor) kellene vigyáznia lányukra és kutyájára, Hagenre. Csakhogy kutyáról nem volt szó, az apánál nem maradhat, így dühösen kirakja az utcára és elhajt. Lili persze későb tűvé teszi érte a várost, de időközben Hagen egy harckutya tenyésztő tulajdonába került...

Téma: A cím a rendező szerint a nyugati világra vonatkoziik, akik elnyomva tartották/tartják a gyengébbeket, a kutyák lázadása pedig megfeleltethető valamely elnyomott csoport felkelésének. Szóval oda akar kiyukadni a történet, hogy bánjunk jól mindenkivel és ne éljünk vissza másokkal, különben... különben semmi nem lesz, az emberek könnyedén legyűrik a kutyákat, nincs megnyugtató vége.

Tartalom: Az induláskor Lili mogorva apjához kerül, aki (a szomszédok és hatóságok mellett) nem érti Lili és Hagen bensőséges kapcsolatát, hiszen Hagen csak egy kutya. Az ember könnyen átsiklik felette, de a történet egy meglehetősen fasiszta világot tár elénk, ahol a kutyákat faji megkülönböztetés éri, az emberek velük szemben rosszindulatúak, teljesen a hatalmukban tartják őket és iparosítva végeznek velük. Bár az alap konfliktusforrás Lili és apja között Hagen, a felnőttek teljesen autoriter módon kezelik a gyerekeket is, vissza is jöttek iskolás élményeim Lili tajparaszt zenetanára révén. Lili azonban lassan betörik, majdnem Hagen is, aki bejárja a kóborkutyák nehéz életét (állandó küzdelem az éhséggel, menekülés a sintérek elől, kínzás, kutyaharc), de egy ponton képes lesz ezen felülemelkedni és szembefordulni az emberiséggel. A sok probléma mellett az egyik az, hogy a kutyapokalipszissel a rendező túlvállalja magát és nevetségesen hat, hogy párszáz kutya megfélemlít egy többmilliós várost.

Forma: És akkor jöhet a feketeleves. Színészek. A film elsősorban Lilire összpontosít, ami gyerekszínészeknél aggályos, és hát ő se volt jó (a magyar színészek miért nem tudnak sikítani?). Ez nem mindig az ő hibája, sokszor a vágás ütemtelen annyira, hogy túl későn reagál. Ahogy nála, az apánál is probléma, hogy nem látni, hogy jutnak el A-ból B-be, de ez meg a forgatókönyv hibája. Hagen cserébe tök jó, szívesebben vettem volna, ha az emberi szál sokkal rövidebb - persze egy állat játéka meg inkább a vágás erénye. Egyébként sem lehetett kis munka ennyi kutyát egyszerre mozgatni, állítólag ebben rekordtartó a film. De ezen a ponton megint visszautalnék arra, hogy túlvállalta magát a rendező, a kutyák támadása ugyanis annyiból áll, hogy a kutyák futnak, az emberek meg menekülnek, de konkrét támadást nem látunk. Ide jó lett volna az animáció. Zene. Ez nagyjból rendben van, szerepelnek kortárs popdalok is, fontos szerepet kap egy klasszikus zenei motívum is, de a végén nagyon elhúzzák és egy amerikai filmben szépen bekúszott volna alá egy szimfonikus zenekar, ahogy kell. Képek. Vegyes. Van pár jobb beállítás (pl. a megvilágított, futó kutya, a vége), egyes horrorjelenetek jól működnek, máshol túl kiszámítható.

Élmény: Hozzá vagyok szokva a tökéletesen összerakott filmekhez és csak azon múlik, mennyire tetszik, hogy mennyire kreatív. Na ez viszont nem volt tökéletesen összerakva és ez sokat rontott az élményen. Ha nácizmust akartak bemutatni, lehetett volna ebből a szempontból direktebb, az emberi szál is feleslegesnek tűnt, a befejezés se futott ki igazán sehova. A külföldieknek valamiért tetszett.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Zsótér Sándor (Saul fia)
  
• Több mint 200 kutya szerepelt a filmben, ők mind menhelyről származtak, egy írás szerint Amerikából. A forgatás után túlnyomó többségüket sikerült örökbeadni.
• Hagent egy ikerpár játszotta, elsőként vonultak fel kutyaként Cannes-ban és elnyerték a legjobb kutyaszínésznek járó díjat is.
• A kutyakereskedő gyrosost maga a rendező alakította.

Cselekmény: (Ezúttal eltekintek az eredettörténettől, feltételezem, hogy minden olvasóm ismeri az X-Men alapvetéseit, beleértve a két főszereplőt, a telepata Xaviert és az öngyógyuló Rozsomákot/Farkast.) 2029-ben járunk. Valamiért már huszonöt éve nem született mutáns, Logan (Hugh Jackman) megöregedett és veszített öngyógyító erejéből, az ápoltja, a telepata Xavier professzor pedig pont agyban kezd gyengülni, ami az ő esetében véletlenszerű és nagyerejű telepatikus támadásokban nyilvánul meg. Egy nap egy nő keresi fel, hogy segítsen neki egy gyereket Kanadába szöktetni, ahol biztonságban lehet. A gyerek, Laura ugyanis egy mesterségesen létrehozott, Loganhez hasonló mutáns, akit a titkos kíérletek végző cég ki akar iktatni, miután nehezen irányítható. Elindulnak hát Kanada felé...

Téma: A sablonos szuperhősfilmek egy újabb elágazását láthatjuk, mert míg A galaxis őrzői és a Deadpool a humorukkal akartak kitűnni, addig a Logan karakterdrámaként mutatott a megszokottól eltérőt. Nem egy ellenséget kell legyőzni elsősorban, hanem feldolgozni az öregedést.

Tartalom: A közeljövőben járunk, de energikus főhőseink már megöregedtek és mindennapos gondokkal küzdenek: a professzor szenilissé kezd válni, ami az ő erejével életveszélyes, Logan teste pedig kezdi felmondani a szolgálatot, ahogy gyengül öngyógyító képessége. Mindketten megkeseredett öregemberek, hiszen elvesztették összes barátjukat és valami ismeretlen oknál fogva már jó ideje nem születtek új mutánsok, vagyis egyedül maradtak teljesen. Ekkor csöppen a képbe egy laborban kitenyésztett mutáns, a 11 éves Laura, akit el kéne juttatni az ország másik végébe, ahol biztonságban élhet. Innentől kezdve vált útifilmmé, amely során szokás szerint közelebb kerül egymáshoz a három karakter és fejlődnek is: a professzor és Logan is szembenéz tetteivel, öregedésükből adódó határaikkal. A középpontban persze Logan áll, aki mindig mogorva a lelkét nyomasztó gyilkosságai miatt és fél elköteleződni. Jelképesen azonban pont önmagával, önmagáért kell megküzdenie, hiszen mind Laura, mind egy rájuk támadó mutáns az ő DNS-éből lettek kifejlesztve. A gond, hogy ez inkább így egy iránymutatás a fiataloknak és nem igazán az öregedéssel járó helyzet feltárása, pedig Logan már egyáltalán nem az az energikus főhős, aki legyőz minden akadályt, hanem a professzorral együtt beteges, törékeny, magukat csak vonszolni képes figurák.

Forma: Ami elsőre látványosan megkülönbözteti a filmet társaitól, hogy a Deadpool előző évi sikere nyomán nem félt durván erőszakos lenni. Kifejezetten horrorisztikus és fájdalmas nézni, ahogy a mutánsok karmai tépik, szakítják, átdöfik a húst jó sok vér közepette, ami szintén komorabbá teszi a film hangulatát. Karaktereink öregek, tehát nem hibátlan külsejűek, nemcsak személyiségükben hanyatlóak, hanem a testük is realisztikusan hibás. Pozitívum még, hogy az animációt látszólag hanyagolták és arra használták, amire kellene: kicsit feljavították vele a valóságot (pl. Logan öregítése), nem pedig repülést és lézernyalábokat kreáltak. A negatívumok közé tartozik a zene, ami kb. egyetlen hanghatásból áll, ami nem feltétlenül baj, csak feltűnő, hogy nem tud többet. Rengeteg a fájóan klisés póz, megoldás, ami sajnos röhejes, de nyilván működik és a célzott nézőcsoportnak megfelel, csak ha nem éled bele magad a filmbe, akkor a színészt látod és nem a karaktert ilyen helyzetekben, ami az illúzió halála (pl. a pizsamás gyerekek). A színészeket dicsérik, a professzor jó is volt (elvégre ő tényleg öreg már), de Logan nekem kicsit sok, Laura pedig kevés. A vágás, kameranézetek... stb. szokásosan profik, de nem kreatívak.

Élmény: A 2017-es év egyik legnépszerűbb filmje felnőttesebb hangvétele mellett annak is köszönheti sikerét, hogy elvileg ezzel lezárták Rozsomák történetét és talán Hugh Jackman és Patrick Stewart is búcsúznak egy olyan szerepüktől, amelyek sikert hoztak nekik és közel húsz évig forrtak egybe velük. Mérget azért ne vegyünk rá, a Marvel hírhedt alternatív univerzumairól és mindig jöhet egy-egy előzménysorozat. Kevesebb akcióval és több drámával érdekesebb lehetett volna, mindig is szerettem volna egy olyan szuperhős filmet látni, ahol két szuperhős egy kávézóban beszélget és nem történik semmi más.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Hugh Jackman (Tökéletes trükk), Richard E. Grant (Mi ketten), Stephen Merchant (Vaskabátok)
  
• Az X-Men 1963-ban született meg az amerikai fekete polgárjogi mozgalom mentén, hiszen a mutánsok történetei mindig egy kirekesztett kisebbséget próbáltak megjeleníteni. A professzor már szerepelt az első számban is, Rozsomák csak 1974-ben született meg, Laura pedig 2004-es.
• 2000-től napjainkinig 12 X-Men film jelent meg (beleértve a Deadpoolt), 2020-ra van még egy beterveze, utána nem tudni mi jön.

Cselekmény: 1944, Auschwitz. Saul az. ún Sonderkommando tagja, akik feladata, hogy segédkezzenek a zsidók elgázosítása során a foglyok terelésében, a ruhák és a hullák összegyűjtésében, a gázkamra kitakarításában. Az egyik csoport után Saul megpillantja egy fiú holttestét, akit valamért nagyon el akar temetni, holott a hullákat meg kell semmisíteni. Szerencsére ilyen körülmények között is képes kiépülni egy szívességeken alapuló hálózat, így a teljesen kontrollt vesztett Saul megpróbálja ezeket bejárva elérni célját...

Téma: Úgy tűnik mostanában nem vagyok vevő a filmek közlendőjére, mert hiába írják le mindenhol, hogy Saul megszállottsága a temetéssel kapaszkodás az ember(i)ség utolsó morzsájába, én nem ezt láttam, hanem hogy Saul megszállottan próbálja eltemetni a fiát - ahogy társa helyesen megjegyzi, feláldozza az élőket a holtakért. Akkor már inkább a gyerek mint jelkép fontos, ő a remény, a jövő.

Tartalom: Bele a közepébe, Saulék épp fogadnak egy újabb turnust, amit a Sonderkommando gépiesen vezényel le; már megtörtek, végig halkan, kevés beszéddel, lehajtott fejjel ügyködnek. Sault azonban felrázza egy fiú haldoklása, aki félig túléli az elgázosítást, innentől kezdve az összes szabályt áthágva, saját és mások életével mit sem törődve próbálja a fiút zsidó szokás szerint eltemetni, ami kb. a lehetetlennel egyenlő az adott körülmények között. A cselekmény másik gerincét egy szerveződő felkelés adja, amiben Saul csak azért segédkezik, hogy közelebb kerülhessen a temetéshez. A történet során végigmegyünk a tábor működésének lépcsőfokain a foglyok érkezésétől a tulajdonaik és testük feldolgozásáig, valamint a tábor működtetésébe is belelátunk, és ezek a mozaikdarabok többet mondanak annál, mint amennyit a történet kifejt. Például látjuk mit esznek a munkások és egy asztalleszedés során azt is, mennyivel kulturáltabb a németek étkezése. A fiú jelképességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy (spoiler) jó eséllyel nem is Saul fia az, hiszen neki talán nincs is gyermeke, míg a történet végén feloldozást nyer egy élő parasztgyerek láttán. A többiek joggal mondják, hogy a halottakkal már felesleges törődni az adott körülmények között, de azért köztük is vannak olyanok, akik az utókorra gondolva vállalnak kockázatokat, mint amilyen a fotós.

Forma: Kezdjük azzal, hogy ez egy realista film, ami nem csak a történelmi hűségben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a szereplők szótlanok és több nyelven beszélnek (összesen nyolc nyelven). Na most nem tudom, ez mennyire akadály a nézőknek, mert felirat nincs, de én szerencsére tudok annyira németül, hogy értsek sokmindent. Aki viszont nem, annak nem tudom, mennyire volt érthető. Ráadásul a beszéd kevés és gyakran nagyon halk, így szinte némafilmként működik. A színvilága jellemzően kopottas rozsdabarna, szürke, jól megy a gépiesen működő halálgyárhoz, ezzel pedig éles kontrasztot nyújt a madárcsicsergős, napsütötte, zöld erdő. Na de nem ez a fő jellegzetessége, hanem hogy a szélesvásznat is elvetve végig Saul feje foglalja el a kép nagy részét, miközben a háttérben mintegy Aranypolgár-antitézisként történnek ugyan események, de elmosódottak. Teljesen Saul nézőpontjába kerülve csak annyit fogunk fel a környezetből, amit Saul is, de sokkal hatásosabban, mint pl. Az orosz bárkában. A felvétel végig kézikamerás, ez megadja a kellő dinamikát is. Ebből következően szinte egyszemélyes drámát látunk, amit meglepő módon egy nem túl gyakorlott színész játszhatott el, de (nem kisebbítve az érdemeit) valójában pont egy viszonylag kifejezéstelen arcot kellett hoznia, így jó volt a választás és éppen a profibb színészek tűntek soknak mellette.

Élmény: Nem véletlenül kapott díjesőt (köztük Oscart) a film, a kamerakezelés talán az eddigi legjobban átélhető módszer arra, hogy felvegyük a szereplő szemszögét.,de közel két órában talán kissé hosszú egyedül erre építeni. Tartalmilag is rendben van, újat ugyan nem mond, de a téma és a megközelítés új. Annyira sajnos nem szippantott magába, hogy a kedvencemmé váljon, de csak dicsérni lehet.

Érdekességek:

• Mengelét a rendező apja, a szintén neves rendező, Jeles András alakította.
  
• A rendező szintén zsidó származású, Tarr segédrendezője volt korábban.
• Lanzmannak, a Soá tavaly elhunyt rendezőjének is tetszett a film, pedig ő általában nagyon kritikus a holokausztot feldolgozó filmekkel.
  
• A film fő ihletője a Jöjj és lásd.
• A felkelés valós eseményeken alapul, 1944. októberében valóban lázadás tört ki csempészett puskapor segítségével, és nem ért szép véget a történet.
• A fotózós jelenetet is valós események ihlették, vélhetően egy Alberto Errera nevű görög zsidó készített bizonyító erejű képeket a fészerből, de lázadóként ő is odaveszett. A képek megtekinthetők itt.
• Auschwitzba 1940-ben érkeztek az első német bűnözők, 1941-ben történet meg az első elgázosítás hadifoglyokon, majd 1942-1944 között több mint egymillióan haltak meg a táborban, amit végül 1945 januárjában ért el a szovjet hadsereg.
• Nem tudom a film mennyire vág ezzel egybe, de Saul volt az, aki egyesítette a zsidó törzseket és létrehozta a királyságot az i. e. 11. században. Ellenségei megölték fiait, ő maga öngyilkos lett, hogy ne fogják el.