Artúr filmélményei

Egy tiszta szív (1972)

2018. december 04. 23:16 - Liberális Artúr

Rendezte: Kamal Amrohi
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Ashok Kumar, Meena Kumari

Megjelenés: 1972, India
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB:
7,4

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/egy-tiszta-sziv-pakeezah/movie-69802

Cselekmény: Egy gyönyörő prostituált minden férfi szívét rabul ejtette, de csak egyet (Ashok Kumar) szeret közülük, aki egy nap végül megszökteti és elveszi feleségül. Csakhogy tehetős apja finoman szólva sem helyesli a rangon aluli frigyet, ezért a nő fájdalmában elfut, hogy meghaljon bánatában. Előtte azért még megszül egy kislányt, Sahibot. A férfi 17 évvel később talál csak rá a közös gyerekre, aki szintén prosituált lett, de a lányt felnevelő nagynéni félti, ezért inkább elszöknek egy másik városba. A vonaton véletlenül a vadász Salim épp Sahib alvókabinjába téved be, ahol megigézi az alvó lány szépsége, de csak egy bókoló levelet hagy mellette, mielőtt tovább menne. Sahib újra és újra elolvassa a levelet, látatlanul is beleszeret Salimba, ami egy kuncsaftokat kiszolgáló prostituált esetében nem szerencsés...

Téma: Hmmm... Elvileg egy urdu muszlim zsánerfilmről van szó, amelynek során az aranyszívű kurva karakterét foglalkozása miatt kitaszítja az álszent társadalom, de végül valamilyen megoldás születik. Ez annyiban rétegződik esetünkben, hogy a rendező ezt kifejezetten a főszereplő színésznőre építette fel, aki nem mellesleg felesége volt, egy ikon és fiatalon elhunyt nem sokkal a film bemutatója után, ami egyébként közel 15 évig készült, tehát teljes joggal nevezhető az életművének. És most jön a szokásos "de"... Talán csak beleképzeltem az évszám miatt, de időnként mintha megnyilvánult volna benne valamilyen újhullámos hatás, és emiatt elképzelhetőnek tartok egyfajta lynchi, metafizikai értelmezést, de ezt hagyjuk, mert erre máshol a neten semmilyen utalást nem találtam.

Tartalom: Az első fél óra sorsszerűen előrejelzi az eseményeket, hiszen pont az történik, mint később: a prostituált és az előkelő hiába szerelmesek, a társadalmi különbségek miatt nem lehetnek egymáséi, bár ez nem rajtuk múlik, hanem a ház fejének kirohanásán. Ugrunk az időben, előző főhősnőnk lánya épp ugyanolyan életet fut be, mint anyja, prostituált lesz, megismerkedik szerelmével, de nem ismerik egymás társadalmi rangját, bár az sem derül ki, hogy ez számítana-e valamit. Sahibot üldözi múltja és foglalkozása, amit nehezen visel, aztán az lesz a vége, ami, elég is ennyi a cselekményről és a karakterekről. Vannak jelképek is, a madár a kalitkában és a párja, a kígyó, nem maradhat el a vonat sem, ami bántóan éles hanggal, de mégiscsak a szerelmet hozza. Ezek nem túl bonyolult dolgok, úgyhogy hadd beszéljek picit a kis elméletemről az identitásbeli és meta-értelmezéséről a történetnek, amit fentebb említettem. Ez azzal kezdődik, hogy Sahib szülei (majdnem) pont ugyanúgy járnak, ahogy ő, (majdnem) ugyanazon színészek előadásában. Meglepően sokat halljuk a szereplők gondolatait, érzéseit, mintha Sahib tudati szintjén élnénk, mintha az ő szorongásai vetülnének ki a vászonra és látszólag értelmetlen, inkonzekvens dolgok történnek (pl. amikor a sínek közé szorul és csak arréb kéne lépnie). Salim egyszer ki is kacsint ránk, hogy mintha valaki épp írná az ő gondolatait.

 

Forma: És talán csak filmhiba, de mintha épp az érzelmileg fontos részeknél válna homályosabbá, szemcsésebbé, nehezebben kivehetővé a kép, jelezve a belső zavarodottságot. A kézenfekvőbb ok, hogy változó minőségben, közel 15 évig készült a film, épp egy olyan korszakban, amikor a viszonylag ártatlanabb mozi durvábba csapott át, és még a vezető operatőr is elhunty a felénél. A kompozíciók jól láthatóan kimértek, de az is látszik, hogy az egész művi díszlet, így megint kétségek között hagytak, hogy ez tudatos vagy akkor "ez még jó volt" alapon ment. Gyakran olyan kinkább, mint egy színpadkép Sahibbal a közepén, részletes háttérrel. A zene állítólag jó, de a fő témát leszámítva nyugati fülnek nem túl emlékezetes. A táncok inkább jelképes mozdulatok, mint táncok, amiebből a szempontból előny, abból nem, hogy mondjuk a Zeneszalon hasonló stílusú tánca jelentősen látványosabb. Mivel Sahibnak ez a foglalkozása, a zene nem indokolatlan.

Élmény: Szóval elég vegyesek az érzelmeim. Ahogy más írások is megjegyzik, nagyon erősen rányomja a bélyegét a filmre, hogy 1958-ban tervezték meg, sokkal inkább való abba a korba, mint 1972-be, főleg hogy volt közebn egy Ray és egy Ghatak is. A forgatás aztán félbeszakadt, amikor a színésznőre épülő film rendezője és a főszereplő szakítottak. Mire újraindult a forgatás, a színészek már megöregedtek, több alkotó meghalt, és a Sráckorral ellentétben ez nem tett jót neki. De ha tényleg benne van az, amit belelátni vélek, akkor át kellene értékelni az egészet.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Ashok Kumar (Kismet)
- Meena Kumari, a rendező felesége 38 évesen, nem sokkal a film bemutatója után meghalt. Mivel eleve rá és az ő személyére épült a film, kultikus alakja tovább emelkedett.
- Raaj Kumar (Salim) rendőrként kezdte pályafutását. Ha jól vettem ki az írásokból, Ashok Kumar játszotta volna Salimot is, de már túlöreg volt hozzá.

Szólj hozzá!

al-Makhdu'un (1972)

2018. november 30. 23:25 - Liberális Artúr

Rendezte: Tewfik Saleh
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1972, Szíria
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,5

Ajánlott írás: https://makeminecriterion.wordpress.com/2013/09/18/the-dupes-tewfik-saleh-1973/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/al-makhduun/movie-94786

Cselekmény: ...avagy "a becsapottak". Abu az arab-izraeli háborúban sokadmagával menekültté válik családjával. Az iraki menekültábor kilátástalansága miatt meglett kora ellenére úgy dönt, elindul Kuvaitba, ahol egy nemrég hazatért ismerős szerint nagyon jól lehet keresni. Csakhogy menekültként nem kaphat engedélyt az utazásra, így embercsempészekhez fordul. Aszadot politikai tevékenységéért körözik, ráadásul egy nemkívánt házasságba is bele akarják kényszeríteni szülei, úgyhogy inkább menekülőre fogja. Marwan még iskolás, bátyja Kuvaitban dolgozik, onnan küld haza pénzt, de egy idő után leáll vele, mert saját családja lesz. Marwan elhatározza, hogy ő is odamegy dolgozni. Mindhárman ugyanahhoz az embercsempészhez futnak be, de problémásnak bizonyul, ezért egy olcsóbb mellett döntenek, aki az utcán szólítja le őket...

Téma: A politikai vonal nyilvánvalóan - ahogy az alapul szolgáló könyvben is - a pánarab eszmét kéri számon, hiszen a különféle országok arabjai nem segítenek igazán egymáson. Nem mellesleg kiemelt helyet kap a menekülés helyetti "itt élned, halnod kell" gondolat is. Ugyanakkor hiba lenne leragadni a politikai szálnál, szerencsére sokkal általánosabb, egzisztencialista hangulatot is felvesz, ahogy végigvesszük főszereplőink életét, bár ezt lehet már csak én látom bele.

Tartalom: Két részre oszlik a történet, és az első miatt majdnem rendhagyóra sikerült az első két bekezdésem, annyira szokatlan a szerkezete: a Tükört és a Ponyvaregényt megelőzve váltogatja az idő- és cselekményszálakat. Legalábbis elsőre így tűnt, de a cselekményösszefoglaló megírásához muszáj volt beletekernem újra, és akkor már sokkal összeszedettebbnek látszott. De elsőre - és amúgy is - elég töredezett, ahogy elmeséli és összefonja a három menekült, majd a sofőr életét. Az idősebb Abu földönfutává válik, kell a pénz; hozzá hasonló a helyzete Marwannak is, ő az iskolát kénytelen ugyanezért abbahagyni (és mert bunuelesen perverz módon apja elhagyja a családot egy féllábú nőért, pontosabban annak a házáért). Némileg különbözik Aszad, őt politikai okokból körözik és családja elől is menekül egy kényszerházasság miatt. a sofőr, aki szintén Abu, ordítóan jelképesen férfiasságát veszti el egy háború sérülésben, őt már csak a pénz érdekli. mellettük még sok más jelképes karakter és helyzet tűnik fel. Az alapmű fő üzenete az ekkoriban összeomlő pánarab eszme ostorozása, mivel nem nyújtott valódi segítséget a palesztinoknak, de a film ennél erősebben teszi ezt és a passzivitáson túl még rosszindulattal vagy legalábbis gyengeséggel is vádol. De ez csak a politikai szál. Már A vakondnál is említettem, hogy mennyire ideális helyszín a sivatag a jelképek felerősítéséhez, amiitt sem volt másként, ráadásul a teherautó miatt több írás is megerősített abban, hogy nagyon hasonlít az egész A félelem bérére. Mert mi lehetne jobb allegóriája az életnek, ahogy egy ember próbál a nyomor valóságából eljutni az ígéret földjére egy embertpróbáló úton, amiről sejthető, hogy csak átlényegülve lehet megcsinálni?

Forma: Tipikus "formátlan" 1970-es évekbeli, harmadikvilágbeli aktivista stílusra számítottam, ehhez képest a töredezett szerkezethez passzolva nagyon hatásosan használták fel a vágásokat elsősorban, ahogy beugranak emlékképek hosszabb-rövidebb időre. Az erős montázsok véget érnek az első felével, a film második fele hagyományosabban néz ki, de pl. itt is nagyon hatásos a vakító napfény, nagyon sajnáltam, hogy nem láthatom jó minőségben. A zene egyszerű, de hatásos volt. A hangeffekteknél nagyon érződtek a konzervhangok, de talán ez is hozzájárult a tartály életszerűségéhez.

Élmény: Újabb kellemes meglepetés, sokkal kisebb elvárásokkal ültem neki a filmnek, és a nehezen olvasható feliratok ellenére is élvezettel néztem Az elhagyottakra hajazó végéig. Kár hogy kiszámítható volt, különben simán ott lenne a helye az Aszály mellett.

Érdekességek:

- Az arab-izraeli konfliktust gondolom nem kell bemutatnom, a mai napig az egyik legaktívabb konfliktus. Az viszont talán kevésbé ismert, hogy az 1948-as fejezet után mintegy 700 ezer, a lakosság fele hagyta el otthonát, amit azóta is csak a katasztrófaként emlegetnek.
- Az alapmű írója, Hasszán Kanafi is érdekes életet élt: a fent említett katasztrófát gyerekként élte meg, menekültként élt, irodalmár és politikai aktivista volt, egy dán aktivitsát vett feleségül. 1972-ben egy palesztin szervezettel együttműködve, amelynek szóvivője volt, egy japán (!) kommunista (!) terrorszervezet megtámadta a tel-avivi repteret, amiért válaszként vélhetően az izraeli titkosszolgálat végzett az akkor 36 éves Kanafival.
- Az irónia, hogy még az arab országokban is betiltották a filmet tekintettel annak kritikus hangjára.

Szólj hozzá!

Sambizanga (1972)

2018. november 27. 14:42 - Liberális Artúr

Rendezte: Sarah Maldoror
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1972, Angola
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
6,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Angola, 1960-as évek. A helyi Domingos jó munkásember, jó a viszonya portugál főnökével, de azért nincs ellenére közben részt venni a portugálok elleni függetlenségi mozgalomban sem. Egy nap rendőrök rohanják meg házát, kirángatják felesége és kisgyereke mellől és a fővárosba viszik kihallgatásra a Sambizangába, ami a titkosrendőrség. Felesége azonnal utána indul és igyekszik megtudni, hova vitték. Eközben a mozgalom is figyeli az eseményeket, és igyekeznek kideríteni, kit fogtak el a rendőrök...

Téma: A korszak tipikusan latinos politikai filmje, amely inkább saját korának kontextusában értékelhető. Egy vélhetően megtörtént, de nem egyedi eset volt, hogy politikai mozgalmárok kerültek börtönbe, ami végül odavezetett, hogy a történet végén megemlített napon, a történet végén megemlített eseménnyel 1961. február 4-én kitört az angolai függetlenségi háború. Azonban a film megjelenésének idején a háború még tartott, így válik érthetővé, hogy milyen cselekvésre ösztönző szerepe volt.

Tartalom: Röviden bemutatják Domingost, a jó fizikumú, jókedvű munkást, aki jóban van fehér főnökével, látszólag minden oké, de van egy felesége elől is titkolt élete, ami csak akkor derül ki, amikor egy társával röviden értekeznek róla. Aztán váratlanul megérkezik a rendőrség, elviszik a férfit, felesége pedig utánaindul kideríteni, hová vitték. Eközben a mozgalom hálózata is mozgásba lendül, látják hogy valakit bevittek a börtönbe, de nem tudják ki az. Spolier: a titkosrendőrségen kihallgatás közben agyonverik a vallomásra nem hajlandó Domingost, a feleség és a mozgalom is sokkos, de eltökélt. A történetben nincs sok vagy legalábbis nekem mint kívülállónak láthatatlan, talán csak a karakterek jelképeznek önmaguknál többet: Domingos pl. a kiemelten erős testalkatával a büszke ország lehet, a törött karú mozgalmár sem véletlenül félkarú, és azt gondolom, az szintén kiemelt jelentőségű, hogy a feleség akkora játékidőt kap a gyerekével, ők lehetnek a jövő. Ahogy az Emitai, ez sem korlátozódik a fehérek ellei gyűlöletre, itt is a hatalom áll a célpontban, amit kiszolgálnak helyiek is.

Forma: Nem tűnt túl érdekesnek, nem fedeztem fel semmi olyan képi elemet, amivel igyekezett volna alátámasztani a forradalmi üzenetet, sőt. Mintha inkább távolságtartó lett volna, pedig a legtöbb írás dicsérte az átélhetőséget, nekem pedig pont az hiányzott, főleg a színészi játékből. Nem látjuk igazán szenvedni a szenvedőket, túl gyakran másik szálra váltunk, ráadásul sok a vidámabb hatású dal is benne. Valószínűleg a film megjelenésekor maguk az események is elegendőnek bizonyultak a felháborodáshoz, a dalok pedig reményt adtak a szebb jövőben.

Élmény: Az érintetteknek biztos nagyon hatásos volt, kb. úgy képzeljük el, mintha a Habsburg elnyomás egy 1848-as esetét vennénk, a végén pedig látnánk a fiatalokat összegyűlve megegyezni, hogy akkor március 15-én belevágunk, és mindezt 1849-ben látnánk. Mai, kívülálló szemmel nekem ez már kevés volt, nagyon hiányzott, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel.

Érdekességek:

- A portugálok a 15. században vetették meg a lábukat az akkori Kongói Királyság területén, a 20. századra sikerült csupán a fennhatóságuk alá vonni a mai Angola területét. Kezdetben inkább csak gazdasági kapcsolatot tartottak fenn, mintegy egymillió rabszolgát exportáltak Brazíliába. Portugáliban 1926 óta a vegyes megítélésű, de mindenképpen diktatórikus Salazar uralkodott bő negyven évig, aki - ahogy a filmben is láthattuk - nem bánt kesztyűs kézzel az ellenzékiekkel és ahogy a gyarmatoknál lenni szokott, itt is jelentősen kihasználták a helyieket. A függetlenségi mozgalom végül ezzel az 1961. február 4-i eseménnyel érett háborúvá és a portugálok pürroszi győzelmével zárult. Ugyanis a 13 évig elhúzódó harcok kikezdték a portugálok türelmét és puccsal távolították el 1974-ben Salazar utódját, így kaphatta meg függetlenségét Angola 1975-ben.
- Sajnos a történet nem ért szép véget, az addig együtt harcoló mozgalmak egymás ellen fordultak és 2002-ig tartó polgárháborúba torkollot az ellentét, amit persze tüzeltek az amerikai-szovjet támogatások is, végül sikerült közös megegyezésre jutva demokratikus rendszerben megállapodni.
- A rendező természetesen maga is kivette a részét a függetlenedési mozgalomból, férje a legnagyobb mozgalom vezetője volt. Asszisztensként dolgozott Az algíri csatán.

Szólj hozzá!

O Pais de Sao Sarue (1971)

2018. november 24. 22:39 - Liberális Artúr

Rendezte: Vladimir Carvalho
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1971, Brazília
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
7,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "Sao Sarue földje". Nincs klasszikus értelemben vett cselekménye a dokumentumfilmnek. Újból Brazília északkeleti pusztaságában, a sertao vidékén járunk, a Peixe folyó mentén élő embereket mutat meg röviden a rendező. Először a környék történetét meséli el röviden, a természeti adottságokból adódó nehézségeket, a gyapottszedőket, majd a sikeres vállakozó, Gadelha politikai ambícióiról készít interjút...

Téma: A cselekmény mellett igazán koherens gondolat sem szövi át a dokumentumfilmet, pedig megpendíti az elején a szokásos kizsákmányoló elitet, illetve a végén azt, hogy bízik az emberekben és a kormányban, hogy legyőzik idővel a problémákat. A játékidő nagy részében különböző emberek kemény életét láthatjuk.

Tartalom: Röviden ismertetik a környék történelmét, persze nekünk kissé semmitmondóan, inkább csak címszavakban, nekem már utána kellett nézni a fontos brazil történelmi figuráknak. Ezután földrajzlecke következik, a környék ugyanis hírhedt arról, hogy rendszeresen aszály tizedeli meg. Ekkor végre megérkezik a korabeli népszerű főbűnös, a kizsákmányoló nagybirtokos, majd a nála is nagyobb hal, a külföldi nagyvállalat. Csakhogy ez a vonal félbeszakad, visszatérünk egy-egy történethez, különös hangsúllyal az egykori aranylázhoz (innen a cím, Sao Sarue a helyi Eldorádó), ami felvirágoztatta egy időre a helyet, de amint elmúlt, össze is omlott minden. Végül egy szokatlanul enyhe, szinte fohásszal szól hozzánk a megszokott harcra buzdítás helyett, ki se mondja, hogy ki tehet mindenről: arra kéri a kormányt, hogy foglalkozzon a problémákkal, hiszen a keményen dolgozó szegényeken nem múlik,hogy felvirágozzon a sertao. A narráció és az interjúk mellett versrészletekkel illusztrálja mondandóját a rendező, amitől Rochás hangulatú lesz.

Forma: A tartalombeli szétesettség nem tesz jót a filmnek, nem igazán figyeltem fel olyan képi eszközre, amivel alátámasztotta volna üzenetét a rendező (testvére, aki az operatőr volt és később szép karriert futott be). Rányomja a bélyegét az is, hogy négy évig készült ultraalacsony költségvetéssel, gyakorlatilag fogtak egy 16 mm-es kamerát és azzal járták a vidéket. Párszor azért megesett, hogy a kamera ráközelített valami készülőre, majd eltávolodáskor a kész terméket mutatta már. A zene érdekesebb volt, egyrészt ott volt A halál Antóniójának egyik népdala egy az egyben, de már mégiscsak 1971-et írunk, belekerültek a popdalok is.

Élmény: Gondolom kiderült az eddigiekből, hogy a legfőbb bajom az volt, hogy nem éreztem elég egységesnek, összeszedettnek, így szinte élvezhetetlen volt, nem tudom hova akart kilyukadni a film.

Érdekességek:

- A film 1966-1970 között készült, 1971-ben mutatták volna be, ha a katonai diktatúra be nem tiltja arra ivatkozva, hogy sérti az ország méltóságát, bár nem tudom ezt miből szűrték le. Végül 1979-ben mutathatták be. 2003-2004 során sikerült felújítani és ezzel megmenteni az enyészettől.

Szólj hozzá!

Fecsegés a Níluson (1971)

2018. november 22. 11:16 - Liberális Artúr

Rendezte: Hussein Kamal
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Ahmed Ramzy, Magda el-Khateeb, Mervat Amin, Emad Hamdy, Adel Adham

Megjelenés: 1971, Egyiptom
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: A középkorú Anisz jelentéseket készít az Egészségügyi Minisztériumban. Sok értelme nincs neki, ezért állandóan be van szívva. Egy nap belefut régi ismerősébe, Ragabba, aki mára menő színész lett. Ragab elviszi őt a játékosan csak Királyságnak becézett csónakházba, amit közösen bérel néhány hasonszőrű barátjával és egész nap hasisoznak és nőkkel hetyegnek. Épp kifogytak az anyagból, Anisznál pedig épp van, úgyhogy mentem megteszik "egészségügyi miniszternek". Egy kirándulós buli alkalmával - természetesen beszívva - elütnek egy lányt az úton. Megijednek és segítségnyújtás nékül elhajtanak, de hamar meggyőzik magukat, hogy tulajdonképpen nem is történt nagyobb baj, és minden folytatódik tovább...

Téma: Az 1960-as évek végének Egyiptomának állapotát próbálja rögzíteni a film (és az alapjául szolgáló regény), amikor a világ többi részéhez hasonlóan "dekadenssé" vált az a réteg, akinek vezetnie kellett volna az országot. Az egykori forradalmárok középkorúvá válva inkább elmenekülnek a valóság elől, hiába dörömböl az ajtajukon.

Tartalom: Elsőként Aniszt, a főszereplőnket ismerjük meg, aki idősödő hivatalnokként konstansan Buddhára szívja magát és a beálltak logikájával próbálja értelmezni maga körül a világot, ami kicsit olyan, mint egy udvari bolond meghökkentő, de lényeglátó kommentárjai. Hamar bekerül egy értelmiségi társaságba, ahol egy író, egy színész, egy filmkritikus és egy ügyvéd szintén folyamatosan hasist szívnak, de ők Anisszal ellentétben élvhajhászok. A jóképű színész, Ragab szállítja a nőket, akiket először lefektet, majd lepasszolja barátainak. Az egyik nő férjes, de mindketten csalják egymást; a második nő kérkedik egyszerű állásával, de közben valójában gyakorlatilag prostituálódott, hogy eltarthassa gyerekeit. A harmadik nő egy fiatal egyetemista, de elvakultan imádja Ragabot, aki egyébként limonádé-filmekben játszik. Idővel kiderül, hogy mindegyikük komolyabban kezdett, de valaminek a hatására kiábrándultak a világból és inkább az élvhajhászásba menekültek. Kivétel a fiatal egyetemista lány, aki már az eleve romlottá nevelt jövő nemzedékét képviseli, illetve Anisz, aki nem élvezkedik, csak kilép a valóságból. Két esemény jelzi a valóságot: az egyik, amikor elgázolnak egy lányt, de tulajdonképpen teljesen logikusan levezetik megnyugtatva magukat, hogy és akkor mi van, baleset volt, nem szándékos, szóval minek menjenek börtönbe. A másik Egyiptom egyik korabeli háborúja (több is volt, úgyhogy nem tudom melyik), de még a bombázásokat is figyelmen kívül hagyják. A változást a társadalmilag tudatos újságírónő hozza el, de a végkifejletről már nem beszélek. Ezen kívül persze még számtalan jelképes esemény van, kezdve a fáraó sírjának meglátogatásától a filmforgatáson át az útfelújításig.

Forma: Van pár jó kifejezőeszköz, de alapvetően nem izgalmas, pedig a bedrogozott látásmód több lehetőséget nyújt. Pl. Anisz a főnöke arca helyett hivatali pecséteket lát és fel sem tűnik neki hogy a riport, amit készít, üres. Néhány emlékképe bevágása gyors és töredezett vágásokból áll. Időnként a füst elhomályosítja a képet. Hogy már végleg a színes korszakba léptünk és a szín használata ekkora már csupán esztétikai választás kérdésévé vált az jelzi, hogy a filmforgatás során a rendező nézőcsalogató, színes filmet akar, és az eddig fekete-fehér filmünk nyomban színessé változik, mint az Óz, a nagy varázsló. Kivételesen megemlíteném a színjátszást is, az Aniszt alakító színész számomra hiteles visszafogottsággal tudta bemutatni a sztoikusra szívott fejét.

Élmény: Talán a mai világ hibája, de őszintén szólva nem tudtam elítélni az élvhajhász társaságot, hiába próbált minket abba az irányba terelni a film, szóval nem tudta átverni rajtam az üzenetét, mint a jobban sikerült latin filmek. Ugyanakkor megint meglepő volt, hogy Egyiptom ekkoriban ennyire szabados volt és ilyen bátran ábrázolták a kábítószerezést, simán rokonítható pl. Az előadással. Szóval nem volt rossz, de lehetett volna jobb is.

Érdekességek:

- A filmet természetesen betiltották, de nem az erkölcstelenség ábrázolása miatt, hanem mert negatív színben tüntette fel a korszakot. Annál meglepőbb, hogy sok helyen Európában is be volt tiltva.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása