Tartalom:

Aileen olyan volt mint a többi kislány, szép, gazdag és híres szeretett volna lenni, csak hát vidéki proliként erre kevés esélye volt. A srácok csak szexre használták, felnőtt korára prostituált is lesz. Már-már az öngyilkosságon gondolkodik, amikor betér egy útszéli melegbárba az eső elől. Némi bizalmatlanság után együtt isszák le magukat a félénk, leszbikus Selbyvel. Mivel Aileennak már férfiundora van, Selby pedig az első nőbe képes beleszeretni, aki nyitott vele, hamar megkedvelik egymást. Még az 1980-as években és vidéken járunk, ezért Selby szülei elég rossz néven veszik lányuk ferdehajlamát. Eközben Aileent egy kuncsaftja megerőszakolja és megkínozza, szerencsére azonban Aileen a nála lévő fegyverrel lelövi a férfit és kiszabadul. Kétséégbeesésében Selbyhez rohan, hogy mindketten elfussanak a világ elől és új életet kezdjenek. Selby azonban még szinte gyerek, felelőtlen, Aileen pedig hiába próbál rendes munkát szerezni, senki sem alkalmazza. Kénytelen újra prostituáltnak állni, de szinte rögtön lelövi az újabb kuncsafjtát is (Marc Macaluay), annyira gyűlöli már őket...

A történet kissé a Thelma és Louise-ra hajazva próbálja bemutatni, hogyan vált egy gonosz rendszer révén Aileen a rendszer üldözöttjévé. Hű, ezt túlságosan jól megfogalmaztam és most nem tudok ide mást írni :D Akkor bővebben: Aileennak már a gyerekkora is elcseszett, amin tovább ront az, ahogy kamasztársai és családja kezelik. Szinte törvényszerű, hogy prosituált váljon belőle nagykorára is, ami viszont egy társadalom peremén lévő státusz, így a hatóságok is ellenségesen kezelik. Hiába övédelem az első gyilkossága, belehajszolja a többibe is, és túl későn kerül kapcsolatba olyanokkal, akik hajlandóak emberszámba venni.

Megvalósítás:

Egy gyors montázzsal bemutatják Aileen felnőtté válását, az első jelenetben pedig máris összeismerkedik a félénk Selbyvel, innentől kezdve pedig elsősorban kettjük személyisége, története tárul fel előttünk. Aileen csak annyira stricchel, amennyire épp szüksége van hogy leigya magát, egyébként gyakorlatilag hajléktalanként él,a ami jelzi számunkra, hogy mennyire kilátástalannak éli meg az életét, hiszen több kuncsaft vállalásával simán kiépíthetne magának valamilyen egzisztenciát. Az egyik kuncsaft azonban brutálisan bánik vele, ezért önvédelemből lelövi, addig felgyülemlett dühe, megaláztatásai pedig felszínre törnek, és a következő kuncsaftoknál szinte már várja, hogy indokot adjanak neki a tüzelésre. Az első gyilkosság, valamint Selbyvel való bensőséges viszonya elég lelki és anyagi lökést ad neki, hogy megpróbáljon normális életet kezdeni, azonban mindez hamar összeomlik: képzettség híján azonnal elhasal az állásinterjúkon, a hatóságok pedig priusza miatt gyakorlatilag visszakényszerítik a helyére. Még Selby is ezt várja tőle, és az ő személyisége itt tárul fel igazán: még gyerek, csak ki akar szakadni a fojtogató környezetéből és élni akar, miután családja elnyomta őt, nem szerelmes valójában Aileenbe, nem egyenrangú partnerek. Aileen azonban a saját szemében jogosan öl, hiszen ő csak azokkal az emberekkel érintkezik, akik lenyomják, lenn tartják őt. Amikor találkozik jóhiszemű emberekkel is, menekülése közben kénytelen velük is végezni, innentől pedig jöhet Hollywood isteni igazságszolgáltatása, természetesen elkapják. A történet végefelé még kétszer erősítenek rá Aileen áldozatszerepére: először amikor egyik áldozatának elmeséli, hogyan erőszakolták meg rendszeresen gyerekkorában, majd amikor ezt próbálta elmondani, apja még meg is verte, mert nem hitt neki. Másodszor amikor nény nem mellékes körülményt kihagyva ugyan, de egyszerűen felrója a bírónak, hogy halálra ítéli azért, mert megerőszakolták. E kettő dolog ugyanaz, csak más szinten. Ami sajnálatosan kimaradt, az a mélyebb rendszerkritika, pedig ez volt Aileen egyik utolsó konklúziója: azért harcolt piszkos kézzel a mocsok ellen, hogy Selbynek normális élete lehessen. Ezt pedzegette valamivel korábban is hozzá nem illően polikiai eszmefuttatásokba kedzve, de összességében ez a motívum kimaradt a történetből.

Képileg nem igazán láttam (vagy vettem észre) hogy valmivel alátámasztanák a történet témáit. A rendező szívesen alkalmazott zenés montázsokat az idő múlásának vagy az érzelmeknek az érzékeltetésére, illetve volt egy tök jó kép, ahol a sötét erdőben Aileent beburkolja a cigifüst, de nagyjából ennyi tűnt fel. Nyilvánvaló a jelképessége Selby alacsony méretének és törött kezének, amit a jóval nagyobb Aileen nagy termete védelmezően beboríthat, ahogy áldozatait is "párosodáskor" lövi le domináns pozícióból egy pisztollyal. A zene korhűen a nyolcvanas éveket idézi hangulatosan. A film Oscarja azonban Charlize Theron alakításáért járt, akinek nem csak a külsejét sikerült jól elcsúfítani, de a mozgáskultúrája is olyan, mint egy folyton emberkedő pasinak. Őszintén szólva ez engem inkább zavart, de simán el tudom képzelni, hogy ilyen volt a valódi Aileen is. A helyszínek eredetiek, még a bártulajdonos is önmagát alakította.

Élmény:

A film címe, a rém nem Aileenre utal, hanem egy gyerekkori emlékére, egy óriáskerék nevére, amire mindig is vágyott felülni, de amikor sikerült, kidobta a taccsot. A történetben a hétköznapi normális élet a rém, amire Aileen vágyik, de képtelen eljutni oda. Ezt a küszködést nekem sajnos nem tudta átadni a film, de voltak erősebb pillanatai.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Marco St. John (Thelma és Louise), Marc Macaulay (12 év rabszolgaság), Kane Hodder (Hetedik)
- Aileen 1956-ban született gyerekkora elég tragikus volt: apja születésekor börtönben ült, tinédzser anyja elhagyta, nagyapja rendszeresen megerőszakolta és teherbe is ejtette, mielőtt 15 éves korában kidobta volna. Onnantól kezdve alkalmi prostituáltként tartotta fenn magát. 1986-ban ismerkedett meg a Selby alapját képező nővel (Selby a jogi hercehurcák elkerülése végett lett fiktív karakter), a gyilkosságokat 1989-1990-ben követte el, 1991-ben fogták el.
- Beszédes, hogy hat gyilkossággal vádolták meg, de ő hetet vallott be, és legtöbbjüket sok lövéssel ölte meg. Halálra ítélése után nem kegyelemért folyamodott, hanem azok eltörlésért. Végül 2002-ben végezték ki.

Következik: Lola Montez

Alapvetően azt gondolom, hogy mindegynek kéne lennie, de nem az; sok filmet eleve szélesvásznúra vagy valamilyen egyéb különleges előadásmódra terveznek meg, lásd Napóleon, Fantázia vagy Playtime, hogy csak néhány közismert példát említsek, és van olyan film is, ami egészen más élményt nyújthat moziban, mint pl. az Arábiai Lawrence vagy az Avatar.

Na és honnan szerezzük be a filmeket? (Most csináljunk úgy egy pillanatra, mintha nem mindenki torrenttel szedné le őket :D) A filmművészet fiatal kora miatt egyelőre még csak kevés klasszikus érhető el ingyenesen. Az egyik kézenfekvő megoldás a televízió, a port.hu-n pedig remekül meg van oldva, hogy mindig láthassuk, az adott filmet mikor és hol vetítik; ezeket be is linkelem minden alkalommal.

A filmnézés hagyományos formája azonban a mozi. A plázák mozijai jellemzően csak friss sikerfilmeket adnak. Léteznek művészmozik, de ott is elsősorban mai filmek mennek. Van számos filmklub és filmfesztivál, itt már könnyebben találkozhatunk klasszikusokkal, de ezek ideiglenesek; róluk az ELTE honlapján van egy jó felsorolás. Az utóbbi évek izgalmas kezdeményezései a tetőtéri mozik. Jellegükből adódóan ezek is időszakosak, de többnyire klasszikusok szoktak menni fél éven keresztül. Végül hadd említsem meg azt a helyet, amiért az egész poszt íródott: nemrég fedeztem fel a Bem mozit, itt szinte minden napra jut egy olyan film, ami már nálam is szerepelt. Tudtommal jelenleg ez az egyetlen hely, ami kifejezetten erre szakosodott, pedig én is többször fantáziáltam már róla, hogy ha nyernék a lottón, akkor hasonló helyet nyitnék...

Aki tud még alternatívákat, jelezze nyugodtan :)

A 2017-es 44. heti program (ennek lehet csinálok majd külön rovatot):

• The Rocky Horror Picture Show
• Hatodik érzék
• Donnie Darko
• Oldboy
• V mint vérbosszú

Tartalom:

Tajvan a 20. század elején, japán megszállás alatt. Thien-lu születése sem bonyodalommentes, az apai és az anyi ág összeszólalkozik, hogy kinek a családnevét örökölje. Nyolc éves korában anyja meghal, mostohaanyja pedig rosszul bánik vele, ezért egy jóakarója magához szerződteti utazó bábtársulatába. Idővel apja inkább lemond a fizetéséről is (hiszen a gyerek fizetése neki járt) cserébe azért, hogy inkább Thien-lunál legyen a nagyi, aki bárhova költözött, vendéglátója mindig rövidesen meghalt valami betegségben. Thien-lunál ez fordítva történik, a nagyi hal meg hamarosan. Az immár felnőtt Thien-lu apja ellenkezése ellenére feleségül veszi a bábos lányát, de vándorlásai során összeszed egy szeretőt is. A második világháború során szigorodnak a szabályok és a kültéri bábosokat betiltják, így Thien-lu színész, majd a japán propaganda bábosa lesz, míg a háború végén a japánok ki nem vonulnak és Thien-lu vissza nem mehet kedvenc terére bábozni.

Kicsit hadilábon állok az ázsiai újhullámos rendezőkkel (Hou, Vong, Yang) egy-két filmtől eltekintve már csak a kulturális különbségeink miatt is, bár a történelmüket már egész jól sikerült megismernem. Thien-lu létező személy (1910-1998), az egyik legelismertebb tajvani bábművész, és életének első fele nagyjából egybeesik a japán megszállás történetével, így az ő életén keresztül lehetünk szemtanúi az akkori életnek. Azt hiszem ez lehetett a fő téma, mert a bábművészetről vagy Thien-lu szakmai fejlődéséről nem sok szó esett.

Megvalósítás:

A történet félig dokumentarista sítlusú. A valódi, nyolcvanas éveiben járó Thien-lu számol be életének egyes eseményeiről, amit a film időnként illusztrál dramatizált jelenetekkel. Ezt alkalmanként báb- és színielőadások szakítják meg, ami biztos kapcsolódik a történethez, csak hiányos a kínai műveltségem :) Ugyancsak szívesen vágnak be tájképeket nagytotálban, de nem igazán világos, mi ezzel a cél (később visszatérek erre). Ami könnyebben értelmezhető téma, az a hagyományos babonák szerepe a mindennapi életben, ami már Thien-lu születésekor is meghatározó életére nézve és kb. minden halálesetnél jelen van valamilyen formában. Az ember azt várná, hogy nagyobb szerepet fog kapni a bábművészet, ami Ázsiában jóval kifinomultabb művészeti forma, mint nálunk, de szinte végig Thien-lu magánéleténe kapja a fő hangsúlyt, még a japán megszállás is csak annyira jelenik meg, amennyire hatással van főszereplőnkre.

A képi világ legszembetűnőbb elemei a beállítások: a személyes jelenetek sötét, szűk szobában, ajtón keresztül láthatóak, de nem intimitást sugallnak, hanem inkább összezártságot, mint A félelem megeszi a lelket. Kicsit távolabbról láthatóak a bábelőadások, ahol nem visznek bele minket az illúzióba, hanem jól kivehetőek a bábok mögött munkálkodó előadók is. Végül a harmadik típusú beállítás a már korábban említett távoli tájképek, ami általában valami állandóságot vagy emberi jelentéktelenséget jelent, de itt nem ezt éreztem, hanem inkább valami felszabdítóbb ellentétet a szűk belső felvételekkel. Végül van egy negyedik típusú jelenet, amikor a valódi Thien-lu interjúzik a kamerába; ettől számomra tárgyilagosabb, távolságtartóbb lett a történet.

Élmény:

Ezeket tudtam megfigyelni, de nem tudtam őket közös nevezőre hozni, mint az már annyiszor előfordult a művészfilmek esetében. Nem fogott meg a film sem tartalmilag, sem formailag, és ilyenkor mindig azon tűnődök, hogy ez az én hibám vagy a rendezőé...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Li Thien-lu (A szomorúság városa)

Következik: A rém

Tartalom:

Az előző rész után két évvel Peter (Tobey Maguire) nehezen bírja a három műszakot: egyetemista, dolgozik és pókemberkedik. Mivel az utóbbi élvez prioritást, munkájából kirúgják, az egyetemen romlanak a jegyei, nincs pénze albérletre és még a barátaira sincs ideje, pedig nagyon epekedik még mindig MJ (Kirsten Dunst) után. Amikor a sokadik kudacr éri pókembersége miatt, inkább lemond róla hogy újra normális életet élhessen. Eközben Dr. Octavius (Alfred Molina) egy olcsó energiaforrás előállításával kísérletezik, amihez a sugárzó energiaforrás miatt robotcsápokat hord. A kísérlet félresikerül, Octavius-on rajta ragadnak a csápok, felesége meghal, addigi eredményei elvesznek. Özvegy szörnyetegként egyetlen célja maradt már csak, újrakezdeni a kísérletet. Ehhez azonban pénzre van szüksége és nyersanyagra, ami csak Harrynél (James Franco) van. Ő Pókember fejét kéri cserébe...

Az előző rész mindent egybesűrítő koncepciója helyett most egy témára koncentráltak, Peter azon dilemmájára, hogy folytassa-e Pókemberként vagy legyen normális élete? A válasz, hogy igen, vállalnia kell a hős szerepet vágyai ellenében is, mert szükség van rá. Persze még bele kellett illeszteni némi kapcsolatdinamikát, illetve Dr.Octopus történetét

Megvalósítás:

Nagyon fontos része a történetnek, hogy ez egy folytatás, ezért már nincs szükség arra, hogy megismerkedjünk főszereplőinkkel, bemutassák egymáshoz való viszonyaikat, múltjukat, érzelmeiket, gondolataikat (leszámítva Dr. Octopus-t). Ennek érdekében a főcím röviden összefoglalta az előző rész kulcsjeleneteit, majd ugrottunk két évet  túl sok feladat alatt rogyadozó Peterhez, akinek anyagi, szakmai, magánéleti gondok egyaránt nyomják a vállát. Az előző részben rengeteg mindent kellett elmondani, így ezúttal több idő maradt a lelkizésre, noha egyáltalán nem kellett most sem szűkölködnünk eseményekben. Több kritikával ellentétben nekem az volt a benyomásom, hogy sokkal több humort csempésztek a filmbe, de előismerteinknek köszönhetően egy pillanat alatt drámába csöppenhetünk vagy épp akcióba. Egyébként a sok kis logikai bukfenc számomra most sokkal feltűnőbb volt, de egy ilyen típusú filmnél nem szabad ezeken fennakadni (pl. miért nem zúzódik be Octopus feje egy Pókember-ütéstől, amikor neki nincs semmilen szuperereje?). A folytatást megint belengették több dologgal is, elsősorban Harry révén, de ott volt a félkarú professzor is, amit gondolom a képregényt ismerőknek nem kell magyarázni.

Megvalósításában nem nagyon változott az előző részhez képest, ugyanazokat tudom elmondani, bár az animáció érzékelhetően javult, de azért még mindig fenntartom, hogy egy valódi, statisztákkal leforgatott akciójelenettel nem érhet fel a legdrágább számítógépes megoldás sem. Ami feltűnt, hogy rengetegszer apróságokon hajtottak végre kreatív megoldásokat, egy-egy részletre kocnetrálva az egész helyet. Pl. a fenti képen csak Pókember mellkasát láthatju, majd újabb és újabb kezek jelennek meg rajta, támogatásukról biztosítva őt.

Élmény:

A film ismételten nagy siker volt a nézők és a kritikusok körében is, jót tett a sztori elmélyítésének, hogy a kötelező köröket már lefutották az első részben, míg mondjuk A sötét lovag szinte előröl kezdett szinte mindent. Elsősorban huora miatt nekem is jobban tetszett az előzőnél, tökéletes szórakoztató film, de azért nem ereszkedik igazán nagy mélységekbe. Simán el tudnék képzelni egy olyan szuperhős filmet, ahol az akció direkt kimarad és egy kávéházi asztalnál beszélgetnek, filozofálgatnak hőseink...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Tobey Maguire, James Franco és J. K. Simmons (Pókember), Kirsten Dunst (Pókember, Egy makulátlan elme örök ragyogása), Alfred Molina (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Boogie Nights, Magnólia), Rosemary Harris (Ryan közlegény megmentése, Pókember), Dylan Baker (Rekviem egy álomért), Willem Dafoe (Szakasz, Pókember, Némó nyomában), Elya Baskin (Isten hozta Mister), Bruce Campbell (Gonosz halott 2, Fargo, Pókember), Elizabeth Banks (Kapj el ha tudsz, Pókember), Bill Nunn (Szemet szemért, Pókember), Ted Raimi (Gonosz halott 2, Pókember), Joey Diaz (A sötét lovag), Phil LaMarr (Ponyvaregény), Gregg Edelman (Bűnök és vétkek)
- Nem maradhatott el a szokásos Stan Lee cameo sem, de mellette volt még egy érdekesebb mellékszereplő: John Landis rendező ugrott be a filmbe, mint orvos.

Következik: Hszimeng renseng

Tartalom:

A gimis okostojás és ügyeletes lúzer Peter a nagynénjével (Rosemary Harris) és nagybátyjával él szerényen, de tisztességesen. Amióta eszét tudja, szerelmes a dögös szomszédlányba MJ-be (Kirsten Dunst), aki viszont a suli bikájával jár. Peter legjobb barátja, Harry egy milliomoscsemete, persze ő is szerelmes MJ-be. Egy genetikai laborban tett osztálykiránduás során Petert megmarja egy génmódosított pók, amitől először csak rosszul lesz, később viszont tapasztalja, hogy felveszi a pók tulajdonságait, amitől emberfeletti ereje lesz többek közt. Hasonló kísérleten dolgozik Harry apja, Norman is (Willem Dafoe), szupererős katonákat próbál létrehozni a hadsereg számára, de ők türelmetlenek, ezért Norman saját szakállára kockázatos emberkísérletbe kezd önmagán. A kísérlet sikerül, valóban emberfeletti ereje lesz, de egyúttal az agya is elborul. Eközben Peter az erejét próbálgatva benevez egy illegális pankrációra, de a szervező átveri a pénzzel. Épp akkor jelenik meg egy fegvyeres (Michael Papajohn), aki kirabolja a szervezőt, Peter pedig bosszúból inkább hagya, hadd járjon pórul a szervező. Amire nem számít, hogy menekülés közben ugyanez a tolvaj épp a nagybátyját lövi le autójáért. A tragédia miatt Peter elhatározza, hogy Pókemberként ezentúl elkap minden utcai bűnözőt, de nem számol azzal, hogy Norman személyében egy szupergonosszal is meg kell küzdenie...

Röviden eredettörténet, hosszabban meg nagyon sok minden, ami csak jelzésértékkel, de mégis meghatározó módon szerepel a történetben. Hogyan született meg a Pókember és a Zöld Manó(k)? Milyen felelősséggel jár a szuperhős lét? Van-e nagyobb hatás a szülőnél? Lehet-e választani két rossz között? És még folytathatnám, mi mindent vetett fel a film, amelyek közül egyiket se fejti ki igazán.

Megvalósítás:

Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, hiszen Superman és Batman mellett Pókember a legnépszerűbb szuperhős, így nagyon oda kellett figyelni, hogy minden igényt kielégítsen. Úgy gondolom, sikerült: a legfontosabb alapok belekerültek a filmbe kezdve Peter lúzerségével, aztán a pókmarással, a képességei megismerésével, szerepének felismerésével, de leginkább emberi kapcsolatainak lehetséges korlátaival. Peter ugyanis rájön, hogy szerettein keresztül legsebezhetőbb, ezért az ő érdekükben inkább távolságot tart. A Pókember születése mellé még megkapjuk mindkét Zöld Manó eredetét is, a szerelmi szálat és egyéb emberi kapcsolatok rövid, de velős ábrázolását (Peter-nagybácsi, Peter-MJ, Peter-Harry, Peter-Norman, Peter-város, MJ-Harry, Harry-Norman), valamint néhány erkölcsi kérdést is, szóval igazán sok mndent sikerült belesűríteni a történetbe jól. Ha nem is hibája, de ez egyben gyengesége is, hiszen így nem maradt idő kifejteni őket és igazán átéreztetnie velünk e témák súlyát. Ráadásul emiatt kissé vegyes lett, amit a karaktereken és a hangulaton érezni igazán: egyes karakterek kellően komplexek, mások viszont karikatúraszerűek (pl. a főszerkesztő) vagy egyszerűen bénák (pl. MJ, aki elég könnyen lesz szerelmés abba, akibe épp kell a megfelelő bonyodalom érdekében). Ezt a vegyességet éreztem a világon is, ami se nem életszerű, se nem Burtonösen meseszerű, pedig jól láthatóan korunkban játszódik az eredeti hatvanas évek helyett.

Tobey Maguire mint Peter tök jól sikerült, elhiszem róla hogy gátlásos kamasz, bár kicsit okosabb a kelleténél. Willem Defoe-t pedig az arca predesztinált az efféle őrült gonosz szerepekre. De: vesszőparipám, ha nem választják ki a megfelelő korcsoprtot a megfelelő karakterekhez. Tinikről beszélünk, tizenéveseknek kéne játszaniuk, nem huszonéves színészeknek, akikről ordít, hogy felnőttek és nem kamaszok. Formailag két fő technológia jellemzi a filmet: A mátrix és az animáció. Amihez az előbbi stílusát használták, mint pl. a pókösztön érzékeltetése, az apró részletek kiszúrása, az hatásos és jó. De az animációra hiába mondják a kritikák, hogy élethűek, az én szememet nagyon bántotta, többször világosan látszik, hogy rajzolt, a gravitáció szabályaira pedig teljesen fittyet hánytak, és ez számomra tönkretette a látványvilágot. Kedzetben a rendező és kaszkadőrökkel oldotta volna meg, de állítólag nem voltlehetséges, illetve részben a képregényes hatás kedvéért használtak animációt. Szerintem kár volt.

Élmény:

Tartalmilag a vállalt feladathoz képest szerintem teljesen korrekt volt a film, noha nem ereszkedett nagy mélységekbe. Az animációkkal viszont továbbra em vagyok kibékülve, ilyen mértékű használata a szemeben csak ront a filmélményen.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Willem Dafoe (Szakasz, Némó nyomában), Kirsten Dunst (Egy makulátlan elme örök ragyogása), Rosemary Harris (Ryan közlegény megmentése), Bill Nunn (Szemet szemért), Michael Papajohn (A sötét lovag - Felemelkedés), Elizabeth Banks (Kapj el ha tudsz), Ron Perkins (A tökéletes trükk), Bruce Campbell (Gonosz halott 2, Fargo), Ted Raimi (Gonosz halott 2)
- A filmben szerepel a rendező testvére, Ted Raimi is egy rövid szerepben.
- Szokásához híven Stan Lee, a Pókember megalkotója is cameozott egyet egy pillanatra.
- A két nagy képregényes cég közül a Marvel csak az 1990-es évek végén tudott előrukkolni a Pengével, majd 2000-ben az X-Mennel, amely utóbbi sikere új, máig meghatározó lendületet adott a képregényfilmeknek. A harmadik volt a sorban ez a Pókember (korábban nem készült belőle film), ami már Oscar-jelölésig is eljutott, részévé téve ezzel a filmtörténelemnek.
- Nem mellesleg rekord bevételeket hozott, ami megalapozta egy második és harmadik rész forgatását is.
- A Pókember 1962-ben született meg, azóta is rendszeresen jelenik meg képregénye; sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy egy hétköznapi problémákkal küzdő kamasz lévén a tinik azonosulhattak vele.

Következik: Pókember 2