Félelemben élni (1971)

2022. április 12. 23:31 - Liberális Artúr

Rendezte: Ted Kotcheff
Műfaj: pszichológiai, thriller
Főbb szereplők: Donald Pleasence, Gary Bond, Chips Rafferty
Megjelenés: 1971, Ausztrália
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/felelemben-elni-outback-wake-in-fright/movie-39220

Cselekmény: Johnt fiatal tanárként a semmi közepére küldték tanítani, nem csoda, hogy alig várja, hogy hazarepülhessen a karácsonyi szünetben Sydneybe. Ehhez előbb Yabbába kell utaznia, ami ugyanolyan élhetetlen, dögunalmas, proli hely, mint ahol tanít, csak ez már egy bányászváros és nem falu. Jobb híján elmegy kocsmázni, ahol a legnagyobb truváj a fej vagy írás játék, de ilyen körülmények között még ez is lázba tudja hozni. Kezdetben nyer és ez felcsillantja a reményt, hogy visszafizetheti tandíját és megszabadulhat a tanári állásától, persze nem jön össze és a döntő pillanatban veszít. Pénz hiányában egyelőre kénytelen a városban maradni...

Téma: Igazából egyik kritika sem fogalmazta meg a témáját és nekem is ez a problémám vele: nincsen neki. Kicsi spoiler: John a történet során a városiakhoz hasonló ösztönlénnyé züllik, ebben pedig nagyon hasonlít a korszak egy rakás más filmjére Az előadástól (1970) az Apokalipszis mostig (1979), de velük ellentétben e lecsupaszított emberi mag nem egy felfedezés, nem jár vele semmilyen felismerés.

Tartalom: John tehát egy vidékre kényszerült, nagyvárosi tanár, ennek megfelelően van azért benne némi vélt és valós felsőbbrendűségi tudat a vidéki prolikkal szemben, akik szinte csak vegetálnak - és sokat isznak. Hazafelé útbaesik Yabba városa, ami ugyanolyan vegetálós-iszákos hely, csak sokkal intenzívebben. Ekkor még azt hittem, ez valami olyasmi film lesz, ahol egy kisváros lakói valamilyen szektás-rituális társaság, de nem, csak isznak. Mintha csak Kelet-Európában lennénk, kötelező inni és itatni, ami lépésről-lépésre lebontja Johnt: elveszíti pénzét, szállását, aztán szerelmét, bűntelenségét. A legfontosabb mellékkarakter, ellenpárja-párhuzama az alkoholista orvos, aki tudatosan vállalja az ösztönlétet és szerinte a civilizáltság csak máz, az erőszakos, legbelső lényeg változatlan. Ezen a ponton bukik el a történet, mert míg pl. Az előadásban (1970) az ego feladása alapvetően pozitív és tanulságos, itt nincs szintézis, csak kimászni lehet az alantas létből. Persze lehet azzal érvelni, hogy a végére John is azonosult valamelyest a vidékkel, de én ebben nem láttam emelkedettséget. A karakterek kissé túlzónak tűnnek, nem hiszem, hogy az ausztrál vidék népe ennyire züllött lenne, de ha van ausztrál olvasóm, javítson ki :) Ez a túlzás többnyire taszító, de helyenként vicces, pl. amikor orvosunk részegen filozofálni próbál az erőszakos emberi természetről, miközben mögötte nagyban verekednek. A nagy problémám az elrontott témával párhuzamban John karaktere, akinek bekattanása a tetőponton nem igazán indokolt. Irodalmilag igen, értem a funkcióját csak nem életszerű.

Forma: A fojtogató légkört jól kifejezi az állandó hőség, a börtönként mindent körülvevő puszta, miközben a belső terek meg mindig zsúfoltak. Az egész film alatt nyugtalanító háttérzene van, tényleg mindig azt várja az ember, mikor kerekedik az egészből ki valami Dogville-szerű (2003). Néhány dramaturgiailag fontos helyen a vágások felpörögnek és gyakran kiegészülnek egy-egy fantáziaszerű, jelképes bevágással is, de a fő látványeszköz a fény, a sötétben erősen világító lámpafényekkel adnak plusz dinamikát a képeknek. A színészek rendben vannak, különösen az orvos karaktere sikerült jól, a többi városi már kicsit karikatúraszerű. Ja és ne felejtsük ki a leghírhedtebb kenguru-vadászat jelenetet, ami egyrészt elég nyíltan idézi A játékszabályt (1939), másrészt majdnem teljesen valódi, a stáb valódi vadászokat kísért el.

Élmény: Az ausztrál újhullám egyik első filmje, kár érte, mert ott volt benne a nagyság lehetősége, mind az alapötlet, mind a kivitelezés jó volt, csak épp felszínes maradt, nem tudott előállni egy komolyabb gondolattal. Talán csak félreértem és egy ausztrálnak sokkal többet mond. Érdemes megnézni, jó film.

Érdekességek

Korábban láttuk:
- Donald Pleasence (A nagy szökés)
- Chips Rafferty (Negyvenezer lovas, Karácsonyi vakáció)
- Jack Thompson (Jimmie Blacksmith dala, Csillagok háborúja)
Chips Rafferty a film megjelenésének évében, 1971-ben hunyt el 62 évesen.
Sylvia Kay ekkor a rendező felesége volt.
Még életben vannak: Jack Thompson (81), Maggie Dence (80)
A kenguruvadászat tehát valódi volt, valójában még a forgatás előtt vettek fel egy valódi vadászatot, ám a stáb elég nehezen viselte, főleg miután a vadászok természetesen berúgtak és kevésbé voltak már szakszerűek.
A film kis híján elveszett, mivel bár kritikailag sikeres volt, bevételileg viszont nem. Egy eredeti negatív csak 2004-ben került elő, nem sokon múlott, hogy megsemmisítsék.

1 komment

Andaz (1949)

2022. április 11. 19:46 - Liberális Artúr

Rendezte: Mehboob Khan
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: Nargis, Dilip Kumar, V. H. Desai, Cuckoo
Megjelenés: 1949, India
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: A tehetős üzletember lányának, Neenanak lova megvadul és majdnem halálba vágtat a rémült nővel, ám szerencsére épp arra lovagol Dilip, aki megmenti őt. És persze beleszeret. Ami hamar viszonzásra talál nem csak hálából, hanem mert Dilip szintén tehetős üzletember fia, szépen énekel, jól teniszezik és nem mellesleg elég jóképű. Látszólag minden sínen van a nagy szerelmi vallomáshoz, ám ekkor Neena apja, aki óva intette lányát a kapcsolattól valamiért, váratlanul meghal. Bár Dilipet nem érdekli a vagyon, Neena rábízza az örökölt üzletet. Nagyobb baj, hogy Neena régi, túl bizalmasnak tűnő férfiismerőse, Rajan is hazaérkezik külföldről, Dilip pedig összetör azt gondolva, hogy Neena Rajanba szerelmes...

Téma: A dráma mellett csak említés szintjén ugyan, de erős nacionalizmus jelenik meg; a harmadik fő, didaktikusan ismételgetett téma, hogy a társadalmi normákat be kell tartani, különben a társadalom kivet magából... vagy mégsem teljesen? Ebben a történet mintha pár ponton ellentmondana önmagának, alább majd megpróbálom spoilermentesen kifejteni.

Tartalom: A kontextushoz hozzátartozik, hogy a brit uralmat frissen levedlő Indiában vagyunk, ahol még jelen van az angolosan "modern" életstílus ("andaz") és a hagyományos is, ahol a nő társadalmi szerepe erősen kijelölt. Adott tehát a fiatal és öltözködésében és viselkedésében is trendi Neena, aki megismerkedik Dilippel és szoros viszony alakul ki köztük. Ezen a ponton még nem érthető igazán, hogy az apa miért van annyira ellene ennek a barátságnak. Kicsit spoilerezni fogok: Rajan nem csupán barát, hanem jegyes, de ezt majdnem a történet feléig titkolják előttünk és azt próbálják eladni, hogy Neena is szerelmes Dilipbe (és az is). A fő konfliktus, hogy Neena hivatalosan már Rajané, miközben két férfi szerelmes belé és talán ő is szerelmes mindkét férfiba, szóval ekkor már érthető az apa aggodalma. Rajan érkezésével Neena hagyományosabb viseletet ölt és vidéken marad szemben a modern és városias Dilippel. A történet első harmada tipikusan romantikus sztori, a második vígjátéki lesz Rajan és egy ismerőse feltűnésével, akik ekkor komikus jellemeknek tűnnek; aztán a harmadik rész brutálisan tragikus fordulatot vesz, Neena megbűnhődik azért, amiért Dilippel barátkozni mert, azaz nyugatiasan viselkedett ahelyett, hogy engedelmeskedett volna a hagyományos női szerepnek. És ezen a ponton válik furává az egész, amit más írások is felróttak a történetnek, hiszen a történet egy pillanatig sem próbálja elítélni egyik felet sem (illetve ha valakit igen, akkor az pont a nem túl gyengéd vagy felelősségteljes Rajan). Akkor mégis mi a f*sz történt a lezárással? Béna a rendező? Biztosan nem. Esetleg ahogy az egyik írás feltételezte, a Neenat alakító színésznő játéka sikerült ennyire jól? Nem hiszem, hiszen ez nem csak a játékban mutatkozik meg. Az én tippem az, hogy egy erkölcscsősz stúdiós adhatta parancsba, hogy milyen legyen a vége. Ja és ami a nacionalizmust illeti, többször elhangzik, hogy hazai és nem idegen földön kell a gyereket felnevelni, nyilván itt a gazdagabb kölykök angliai taníttatására gondoltak, ahol felszedik a sok rossz szokást. De igazából egyik téma sem olyan erős, mint a dráma, a karakterfejlődés. A hebrencs Neenaból hosszas vívódás, fentek és lentek után megtört asszony lesz, az egyenes gerincű Dilipből ösztönlény, a bohóckodó Rajanból gyűlölködő.

Forma: Ez is a szerkezethez hasonlóan hármasosztatú, az első rész szinte már gagyi, ami persze nem szándékos, csak hát durván látszik, hogy a szabadtér az stúdió, meg vetítés. Ebben a szakaszban kb. ötpercenként van egy dal, amit az tesz különösen nevetségessé, hogy egy szál zongorán adják elő elvileg, ehhez képest zongorát nem nagyon hallani, csak indiai hangszereket... A második rész formai szempontból jellegtelenül komikus, eddig olyasmi formátumot képzeljetek el, mint egy világháború előtti, klasszikus hollywoodi vígjátéké. Aztán beüt a ménkű és átmegy noirba, de komolyan; ha valamire nem számítottam egy 1949-es indiai filmtől, az ez. Gyors vágásai, az arcközeliek miatt egyes helyeken expresszionistának is mondhatnánk, de az uralkodó elemek az árnyékok lesznek, a dőlt szögek, mindenkiből kivész a jó és esendő alakokká válnak, Neena meg végzet asszonyává. Indiai film révén természetesen csökkenő sűrűséggel, de azért elég gyakran dalra fakadnak, de nem igazán fogott meg egyik sem. A három főszereplőnk viszont legendás színész, nagy szerencse, hogy itt még kezdő ismeretlenként összekerültek, később ilyen már nem volt. Egy indiainak ez kb. olyan, mint egy amerikainak A keresztapa 2 (1974) Pacinoval és de Niroval. Rajan túl harsány volt nekem, de így vált hitelessé, hoyg az egyik végletből átesett a másikba. Dilip karaktere volt a leghálásabb, hiszen ő végig visszafogott volt, így az ő játéka a természetesebb. A súlypont azonban Neenáé, aki kicsit túljátszotta magát helyenként - de hát az 1940-es években vagyunk - , de még így is szép ívet írt le a naiv kislánytól az érett és túl sokat tapasztalt asszonyig.

Élmény: Eddig az év meglepetése. Messze nem tökéletes film, sok a gyengéje, de gyönyörűen vezet az orruknál fogva a fordulatokig, amelyek vizuális ráerősítést is kapnak. Tematikailag nagyon elcseszték, de a dráma kárpótol érte. Összességében erős élmény, csak túl kell élni az első felét.

Érdekességek

Dilip Kumar tavaly hunyt el 98 évesen.
Állítólag ez minden szerelmi háromszögek őse Indiában.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma romantikus 20. század 1949 Ázsia India 1940-es évek Dél-Ázsia Cuckoo 2 órás IMDB 7 Mehboob Khan Nargis Dilip Kumar V. H. Desai

Húszévesen meghalsz (2019)

2022. április 07. 23:13 - Liberális Artúr

Rendezte: Amjad Abu Alala
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Mustafa Shehata, Islam Mubarak, Mahmoud Alsarraj
Megjelenés: 2019, Szudán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: https://www.bfi.org.uk/interviews/amjad-abu-alala-you-will-die-twenty
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/huszevesen-meghalsz-you-will-die-at-20/movie-225193

Cselekmény: Egy kicsi, vallásos faluban járunk, ahol Muzamil születésekor balszerencsés jóslatot kap: húszévesen meg fog halni. Apja ezt nem bírja elviselni és inkább külföldre megy dolgozni, anyja pedig a széltől is óvja a fiút. Muzamil felnő, dolgozik és szerelmes lesz, a halálra készülvén istenfélő életmódot folytat; készen áll a halálra. Megismerkedik a falu szélén élő, sokkal világiasabb életet élő Suleimannal, aki filmesként bejárta a világot és mesél a falut sosem el nem hagyó fiúnak...

Téma: A rendező elmondása szerint a történet célja rávilágítani a társadalmi skatulyákra, de ezzel vitatkoznék, mégis honnan tudná ő jobban...? :D Talán felszínes így értelmezni, de hát konkrétan végig arról szól a történet, hogy Muzamil a halálra készül, az élettel meg nem foglalkozik, így pedig nem él, rosszul él.

Tartalom: A jóslattal indítunk, és kell némi nézői jóindulat, hogy ezt komolyan vegyük - bár nem tudom, Szudánban mennyire babonásak az emberek, de ez így kissé meredeknek hat. De játsszunk együtt a karakterekkel, mindenki készpénznek veszi, hogy Muzamil meg fog halni, apja elmenekül, anyja gyászol, Muzamil maga pedig végül a halálra, azaz a túlvilágra készülvén hol máshol találná meg a helyét, mint a mecsetben. Eközben azonban folyamatosan ostromolja őt az élet elsősorban a szerelem révén, majd jelentőségteljesebben a rossz erkölcsű Suleiman révén, aki világiasan élve habzsolja az életet. Nem mellesleg filmes, így lehetne akár önéletrajzi történet is a művészi öntudatra ébredésről, de nem lesz az, csak annyi a filmek szerepe (pl. a Kairói állomásé (1958)), hogy Muzamil lásson valamit a világból. Ha a rendező állítását nézzük a társadalmi skatulyákról, természetesen van abból is bőven, akár önskatulyákról is beszélhetünk, pl. amikor az apa emlékezvén vízbefúlt testvérére inkább elhagyja családját, mintsem hogy át kelljen élnie újra, vagy ott a világias Suleiman, akit mindenki züllöttnek könyvel el életmódja matt - nem alaptalanul - , miközben számos falusinál jobb ember.

Forma: Hasonlóan vagyok vele, mint a tartalommal. Sok a szép, jelképes kép, nem félnek használni a fényeket vagy a fókuszt, ezek ugyanakkor gyakran üresnek hatnak, és oké, hogy szépek, de sokszor nem elég kifejezőek. A legizgalmasabbak azok a képsorok, amikor valamilyen álom- vagy eksztázisban átélt képet látunk, ezek már tényleg kifejezőek (pl. amikor Muzamil anyja Máriaként tartja karjaiban fiát, Jézus-Muzamilt). A színészek rendben voltak, különös tekintettel arra, hogy Szudánnak gyakorlatilag nincs filmipara és tévések és színpadi színészek közül kellett válogatni, illetve Muzamil pl. teljesen amatőr. Zenére nem emlékszem, csak a Suleiman házából kiszűrődő, modern popdalokra.

Élmény: Hurrá, volt egy szudáni filmem is, elsőnek nem is rossz. De sokkal többet ki lehetett volna hozni az alapötletből és ügyesebben megvalósítani, így kissé életszerűtlen maradt. Formailag ugyanez, hiába vannak szép képei, ha nem adnak hozzá a film gondolatához. Ez negatívan hangozhat, de összességében simán merem ajánlani, befér a top 10 észak-afrikai filmélményembe.

Érdekességek

A vetített filmek egyike a szudáni Gadalla Gubara (1920-2008) dokumentumfilmje volt, akit Sembenéhez hasonlóan az afrikai mozi egyik atyjának tartanak.
A filmet a szudáni forradalomnak ajánlották, ami épp a forgatás alatt zajlott 2018-2019-ben, és a stábot is érte erőszak. Az előzménye az volt, hogy Szudán népeit Egyiptom, illetve rajtuk keresztül a törökök, majd a britek uralták, míg az 1950-es években Egyiptom, így Szudán is függetlenedett. Az országon belüli autonóm törekvések azonban azonnal polgárháborúba torkolltak. Miután ezt az akkori elnök képtelen volt kezelni, 1989-ben puccsal hatalomra került a harminc évig uralkodó el-Basir, aki szintén nem volt a helyzet magaslatán, de erőszakkal egyben tudta tartani az országot 2011-ig, amikor végül kivált Dél-Szudán. Ez azonban csak további nehézségeket hozott és 2018-ra akkora gazdasági válság keletkezett, hogy elsöpörte őt a népharag. elvileg most egy átmeneti kormány van, ami átvezeti demokráciába az országot, de hallottunk már ilyet máskor is...

Szólj hozzá!

Címkék: dráma 21. század 2019 Afrika Szudán Észak-Afrika 2010-es évek 2 órás IMDB 7 Amjad Abu Alala Mahmoud Alsarraj Islam Mubarak Mustafa Shehata

A jégmezők lovagja (1938)

2022. április 05. 23:20 - Liberális Artúr

Rendezte: Szergej Eisenstein, Dmitrij Vasziljev
Műfaj: dráma, történelmi
Főbb szereplők: Nyikolaj Cserkaszov, Nyikolaj Ohlopkov, Andrej Abrikoszov, Dmitrij Orlov, Vaszilij Novikov, Nyikolaj Arszkij, Varvara Masszalitinova, Valentyina Ivasova, Alekszandra Danyilova
Megjelenés: 1938, Szovjetunió
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/8-alexander-nevsky
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/jegmezok-lovagja-alekszandr-nyevszkij/movie-160195

Cselekmény: 1240, Oroszország. Nem elég, hogy az oroszok a tatárok hadait nyögik, még a németek is kegyetlen támadást indítanak lemészárolva mindenkit. Miután elfoglalják Pszkov városát, a következő város, Novgorod segítséget kér a már bizonyított hadvezértől, Nyevszkijtől (Nyikolaj Cserkaszov), hogy vezesse őket a csatában. A város elitje persze inkább kimaradna a harcokból és egyezkedne az ellenséggel, Nyevszkij azonban elsősorban a hazaszerető parasztságra, azaz a népre számít a teljes orosz föld védelmében...

Téma: Elég nyílt németellenes propaganda, ami elsőre fura az 1938-as dátumot tekintve, hiszen akkor még nem álltak hadban a németek és a szovjetek, bár persze az ellenségeskedés már megvolt. Ezt leszámítva ráhúzhatunk valami sablonos igazságosság-hősiesség mázat, de nem igazán fejt ki semmilyen témát sem a cselekmény.

Tartalom: Nem túl bonyolult a cselekmény: a nyitójelenetben megtudjuk, hogy Nyevszkij egy nagyszerű vezér, az oroszok pedig a tatároktól nyögnek, de nagyobb veszély mégis a német. A második jelenet a történet szíve, ebben szerepel ugyanis három novgorodi főhősünk, a jókedvű kovács és két harcos, akik közül két utóbbi egy hölgy kezéért verseng. Nekik köszönhetően van humor és baráti érzelmek, enélkül a film sivár lenne. A következő jelenet a németek kegyetlenkedését mutatja be, ez eddig a film harmada. A következő, nagyobb harmad a háborús készülődés és a csatajelenet, majd az utolsó harmad a következményeké. Az üzenet elég egyértelmű, a németek rosszak, a gazdag oroszokat nem érdekli semmi a saját bőrükön kívül, a nép viszont hajlandó harcolni a hazáért. Személyisége csak a korábban említett hármasnak van, még a címszereplőnek sincs. Eisenstein mentségére, nem kapott túl szabad kezet, a nyakára ültettek egy forgatókönyvírót és egy segédrendezőt, nehogy véletlenül eltérjen az ideológiailag helyes irányvonaltól.

Forma: Ez már természetesen érdekesebb, valahol félúton látom a Patyomkin páncélos (1925) és a Rettegett Iván (1946) között, és nem csak azért, mert nem láttam több filmet Eisensteintől. Ez simán lehetett volna némafilm is, a párbeszédeknek sok funkciójuk nem volt, aminek meg igen, azt ki lehetett volna írni szövegesen is. Jellemző, hogy szinte sosem párbeszédek folytak, hanem felszólalások, a kamera pedig ilyenkor csak a beszélőt mutatta, jellemezően kicsit alulról, hogy még ezzel is kiemelje a beszélőt, egyben heroizálja. Ez az alsó szög végig megmaradt, kevés talaj látszódott és rengeteg égbolt. Nem értettem, hogy miért néz ki úgy, mintha stúdióban vették volna fel a jól láthatóan külső jeleneteket is; nos, egyrészt a fényerőt túltolták, másrészt nyáron forgattak, ezért a fákat lefestették. Mindezek együtt egy nagyon színpadias hatást kölcsönöztek a látványnak. És itt még nincs vége, ugyanis a film egyik legfontosabb eleme a zene volt - Prokofjev, ki más - , annyira, hogy előbb volt meg, mint a film, és sokszor az ütemezést a zenéhez igazították. Ez elég hatásos tud lenni egy csatajelenetnél, gondoljunk csak a hasonló elven működő zenei videóklipekre, de nálam sokkal jobban betalált a stilizált jelmezű németek lassú rituáléi. nagyon statikusnak hatott az egész, a karakterek bábszerűnek, mint egy Dreyer- vagy Bresson-film esetén. Bár talál találóbb egy másik blog jellemzése, ami operaszerűnek állította be. Végre ezzel megint lett egy olyan film, ahol a zene önállóan is elég erős, mehet is a listámra. A montázsairól ismert Eisenstein vágásai ezúttal nem voltak túl erősek, nem tudom, hogy a párt tiltotta le róluk vagy nem is próbálta. A csatajelenetet szokták még kiemelni, amely elég sok statisztát felvonultatott és állítólag több filmet közvetlenül megihletett (Spartacus (1960), Doktor Zsivágó (1965), Falstaff (1965), Csillagok háborúja (1983)); engem bosszantottak az életszerűtlen, komikus hatást nyújtó gyorsítások.

Élmény: Nem véletlenül tartják gyengébb filmnek, és nem a propaganda a baj, hanem hogy a történet semmitmondó, nincs mögötte egy gondolat, amire felépítené a cselekményt. Pedig megvalósításában egészen erős. Ki tudja milyen lett volna, ha Eisenstein szabad kezet kap...

Érdekességek

Korábban láttuk: Nyikolaj Cserkaszov és Andrej Abrikoszov (Rettegett Iván)
A film tehát németellenes propaganda olyannyira, hogy kezdetben konkrétan tele akarták rakni horogkeresztekkel, de ezt végül elvetették. Nagy siker is lett, de a poén, hogy a bemutató után rövidesen megkötötték a hírhedt megnemtámadási egyezményüket és azonnal le is vették a műsorról - amíg ki nem tört a háború, mert utána rögtön vissza is tették :D
Állítólag volt egy hosszabb rész, amiben jobban összevesznek a novgorodiak, de ezt Sztálintól való félelmükben inkább megsemmisítették.
Mi volt a valós történelmi helyzet? A második kereszteshadjáratban elfoglalt izraeli Akko városában alapult meg a Német Lovagrend 1191-ben, amely eredetileg orvosi feladatokat látott volna el, de egyre jobban militarizálódott. A város elvesztése után 1211-ben Erdélybe (Brassó körzetébe) költöztek harcolni a kunok ellen, ám saját államot akartak létrehozni, ami a mi II. Andrásunknak nem volt ínyére és 1225-ben kiűzte őket. Ezután kapták meg a pápától Poroszországot, és rendre hadjáratokat indítottak környező keresztény országok pogányai ellen, így kerültek képbe az oroszok is. Nyevszkij, avagy I. Sándor (1221-1263) eközben sikeres hadvezér volt, ám a novgorodi arisztokrácia kiutálta, legalábbis amíg be nem tojtak a közeledő németekről és vissza nem hívták, hogy 1242-ben legyőzze őket egy befagyott tavon. A csata legszomorúbb adata, hogy valószínűleg egyáltalán nem szakadt be a jég, ezt csak később hozzáköltötték.
A Német Lovagrend végül lassan elvesztette minden területét, a kegyelemdöfést Napóleon adta meg elvéve mindenüket. Magát a lovagrendet párszor feloszlatták, de mindig újjáalakult, ma is léteznek, mint jótékonysági szervezet. Nyevszkij később a tatárokkal együttműködve Vlagyimir és Kijev hercege is lett, szentté avatták, az ő leszármazottja Rettegett Iván és a Romanovok is.

Szólj hozzá!

Nobleza gaucha (1915)

2022. április 02. 22:26 - Liberális Artúr

Rendezte: Humberto Cairo, Ernesto Gunche, Eduardo Martinez de la Pera
Műfaj: néma
Főbb szereplők: Orfilia Rico, Maria Padin, Celestino Petray, Julio Scarcella, Arturo Mario, Ramon Maran
Megjelenés: 1915, Argentína
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 6,1
Ajánlott írás: http://www.acinemahistory.com/2020/02/nobleza-gaucha-1915-gaucho-nobility.html
Mikor látható: -

Cselekmény: A városi Don Jose Gran vidékre utazik lovakat vásárolni, de persze köcsög, mint minden gazdag városi ficsúr és apróságokért is megalázza a helyi lovászt ("gaucho"), Juant. Kicsivel később Juan megment egy elszabadult lovas parasztlányt és beleszeret a szépségbe. Sajnos Don Jose Gran is megpillantja a lányt és megparancsolja embereinek, hogy hurcolják városi villájába...

Téma: A film műfaja a "gauchesco", ami gyakorlatilag dél-amerikai westernt jelent egy nemes lovásszal a főszerepben. A cselekményből szerintem már látszik, hogy mire számíthatunk, szóval nem nagy spoiler elárulni, hogy nemes, de alacsonyrangú főhősünk a szerelméért szembeszáll a hitvány, de hatalmas gazdaggal és győz az igazság. Ennyi.

Tartalom: A cselekmény arra a tipikus párhuzamra épül, hogy a vidék jó, a város rossz, vagy legalábbis rosszabb. A városi Don Jose Gran tehetős, de nem jó ember, visszaél hatalmával, hogy mindenféle galádságot elkövessen, miközben Juan egyszerű, vidéki lovas, aki viszont megmenti a rászorulókat. A történet első fele vidéken játszódik, a második fele a városban, ami komikus helyzetek okozója tud lenni, amikor a vidékiek felkerülnek a városba. A humor fő forrása azonban Juan kétballábas, csetlő-botló barátja. Ennél többet nem tudok írni, a cselekmény és a karakterek faék egyszerűségűek, szép elegye a humornak, romantikának és akciónak, illetve viszonylag hosszas életképeket is kapunk.

Forma: A rövidfilmes és a némafilmes korszak határán vagyunk, ez leginkább a feliratokban mutatkozik meg, amelyek még gyakran az 1900-as évek szokásainak megfelelően leírják előre a cselekményt, amelyet később a szöveg illusztrációjaként láthatunk megjelenni is. Vannak ugyanakkor már párbeszédek is, illetve fura, sokkal magasabb szintű, irodalmi versrészletek. Ennek részben az az oka, hogy az alapmű egy eposz, másodszor pedig, hogy utólag, bő tíz évvel később illesztették be őket. Sok díszlet nincs, de jók tudnak lenni a semmibe nyúló tájképek, a nyüzsgő város vagy a társastánc. Egyetlen izgalmasabb megoldás, amikor a kamerát felrakták a villamosra és onnan vették a villamos után szaladó főhőseinket. Persze ilyet láttunk már húsz éve is (ld. Vonattal Jeruzsálemből (1897)), de azért még szokatlan a kor viszonyai között. A lovasjelenetek valódiak, bizonyára profi gauchokat alkalmaztak. A színészek teátrálisak, zene értelemszerűen nincs.

Élmény: Sokat nyilván nem szabad várni egy ilyen régi filmtől, még ha vannak is erre ellenpéldák. Inkább történeti jelentősége van, hiszen kora legnépszerűbb filmje volt, ez emelte filmes műfajjá a gauchescot, ráadásul az én listámon is ez a legrégebbi latin film.

Érdekességek

A filmet 1937-ben újraforgatták.
A film alapja elvileg az 1879-es eposz, a Martin Fierro, bár sok hasonlóságot nem találtam, miután elolvastam a sztoriját.
A gauchok nomád, vad marhákra vadászó lovasok voltak, afféle betyárok, akik persze zavarták a hatóságokat és fokozatosan felszámolták őket a 19. század végefelé. Természetesen amint eltűntek, ők is mitizált nemzeti-nép hősökké váltak a romantikus városiak fejében.

Szólj hozzá!

Címkék: néma 20. század 1915 Amerika Dél-Amerika Argentína 1910-es évek 1 órás IMDB 6 Humberto Cairo Ernesto Gunche Eduardo Martinez de la Pera Orfilia Rico Maria Padin Celestino Petray Julio Scarcella Arturo Mario Ramon Maran

Artúr filmélményei

Félelemben élni (1971)

Érdekességek

Andaz (1949)

Érdekességek

Húszévesen meghalsz (2019)

Érdekességek

A jégmezők lovagja (1938)

Érdekességek

Nobleza gaucha (1915)

Érdekességek