Artúr filmélményei

Vissza a jövőbe II-III. (1990)

2022. április 30. 23:26 - Liberális Artúr

Rendezte: Robert Zemeckis
Műfaj: sci-fi, western
Főbb szereplők: Michael J. Fox, Christopher Lloyd, Thomas F. Wilson 
Megjelenés: 1990, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3,5 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/vissza-a-jovobe-3-back-to-the-future-part-iii/movie-8134

Cselekmény: 1985-ben vagyunk, pontosan ott folytatjuk, ahol az első rész (1985) véget ért, Marty (Michael J. Fox) épp hazatért 1955-ből, de máris megjelenik Doki (Christopher Lloyd) 2015-ből érkezve, mert Marty gyerekei akkor bajba keverték magukat, amiket már nem hagyhatott annyiban: egy betörés miatt évtizedekre börtönbe fognak kerülni. Sikerül megakadályozni a bajt, ám 2015-ben a már idős Biff (Thomas F. Wilson) szemtanúja az időutazásnak, és egy óvatlan pillanatban a magára hagyott időgéppel visszamegy az időben, hogy múltbéli énjét fogadási tippekkel lássa el. Amikor a mit sem sejtő Martyék dolguk végeztével visszatérnek 1985-be, minden romokban áll, hiszen ebben az alternatív 1985-ben Biff dúsgazdag lett sportfogadásainak köszönhetően. Nincs mit tenni, Martyék visszamennek újra 1955-be, amikor Biff megkapta a sporteredményeket tartalmazó magazint...

Téma: Popcorn-mozi, szóval ne várjunk tőle semmi komolyabbat, pedig tekintettel a karakterek és események ismétlődésére, akár még valami örök körforgásos filozófiát is bele lehetett volna csempészni. Ehelyett két kisebb karakterfejlődéssel kell beérnünk: Marty megtanulta, hogy kicsit adjon alább az egójából és ne üljön fel minden jelentéktelen provokációnak, a Doki pedig, hogy nincs minden előre kiszámítva az életben, mi magunk alakítjuk a jövőnket.

Tartalom: Eredetileg nem trilógiát terveztek, az első rész vége teljesen esetleges volt, viszont meghatározta a második rész első harmadát, azaz szükség volt egy jövőbeni részre. Már itt jobb, ha elengedjük a logikát, hiszen eddig szigorúan tilos volt beavatkozni az időbe, most mégis egy viszonylag apró dolog miatt (Marty gyerekeinek börtönbüntetése) kell felrúgni mindent. a jövőben játszódó történetek azért izgalmasak, mert rácsodálkozhatunk, milyen lesz, és itt szándékosan az apró, de rácsodálkozható dolgokra mentek rá. Innen visszatérünk egy alternatív 1985-be, azaz ugyanaz jön, mint a jövőbeni résznél, csak ezúttal nem technológiai újításokat láthatunk, hanem egy "mi lett volna ha" változatát a jelennek. Irány újra 1955, ahol nagyon ügyesen beemelték e második részbeni Martyt az első részbeni mellé, ezzel a már első részből megismert cselekmény egy csomó új elemmel bővül úgy, hogy illeszkedik minden. A harmadik részben újra egy alternatívát kapunk visszautazva (spoiler) 1885-be, hogy milyen lett volna ebben a korszakban ugyanaz a szituáció, ami tulajdonképpen újra és újra ismétlődik mindhárom filmben. Ehhez kapcsolódik, hogy vannak elemek, amik konkrétan újra és újra megismétlődnek, pl. Marty ébredései anyja mellett, a trágya, a "nyuszi vagy"... stb. Ez utóbbi teljesen komolytalan már egy ponton, annyira elcsépelt és kisstílű. Ugyanakkor ez az egyik fő humorforrás is, hogy miden korban ugyanazok a karakterek és helyzetek vannak, láthatjuk miből mi lesz vagy mi volt, illetve az a többlettudás, ami a múlt vagy jövő ismeretével jár, az tudja viccessé tenni a jeleneteket. És nem kevés filmes utalás volt. Ami a karaktereket illeti, Marty fejlődési íve, ahogy említettem, annyiból áll, hogy megtanulja elengedni a nyuszizást. És míg az első részben ő a központi szereplő a többi vázlatkarakter mellett, a továbbiakban kiegyenlítődik kicsit a dolog és több mélységet és időt kap a Doki, illetve Biff.

Forma: Nagyjából ugyanazt tudom elmondani, amit az első rész esetében is, a színvonal viszonylag egyenletes. Nyilván nem egy művészfilm, de nagyjából minden a helyén van. Mindig öröm látni vizuális gegeket, ebből a második részben kevesebb, a harmadikban több volt. A fő látványelem főleg a második részben ugyanazon karakterek egymás melletti szerepeltetése, elvileg ezt fejlettebb technológiával csinálták, mint valaha, de a végeredmény végül is ugyanaz, mint Melies korai filmjeiben. Ettől függetlenül ahogy a sztorinál itt is nagyon ügyesen össze kellett passzintani mindent. És ha már karakterek, az elismerésre méltó, hogy mindenki több karakter bőrébe bújt, ugyanakkor ahogy már az első résznél, úgy itt is a legirritálóbb rész a rossz színjáték volt, ami valahol a vígjátékok műfaji adottságaiból ered, de azért nem kellene ennyire túlzónak lennie. A díszletek, jelmezek szórakoztatóak, ezek ritkán részesei a cselekménynek (gondoljunk csak a Calvin Klein alsóra), még ha egy részük csak termékelhelyezés is. A zenei fő téma ikonikus, egyes betétdalok jól sikerültek, a zenei aláfestés azonban többnyire fel sem tűnik.

Élmény: Sok más gyerekkori élményemhez hasonlóan sajnos ez is csalódás volt. Ez így félrevezető, mert nem rossz a film, csak rosszabb, mint amennyire a gyerekkori emlékeim megszépítették. Így felnőtt fejjel, túl ezernyi nagy klasszikuson már sokkal könnyebben kiszúrom a gyermetegségeket és nagyon zavaróak tudnak lenni. Na meg az is közrejátszhat, hogy az ember kívülről ismeri már a történetet. Ezekkel együtt is szórakoztató sokadjára is, tökéletes elegye a hollywoodi sikerreceptnek: kaland, humor és egyebek. Kamaszként szerintem még élvezhető és klasszikus státusza révén kötelező is, érettebb és tapasztaltabb korban már veszíthet élvezeti értékéből sajnos.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Christopher Lloyd (Száll a kakukk fészkére)
    • Elisabeth Shue (A karate kölyök)
    • James Tolkan (Top Gun)
    • Flea (A nagy Lebowski, Agymanók)
    • Mary Steenburgen (Inland Empire)
  • Mivel nagy kultfilmről van szó, a rajongók természetesen szétszedték és rámutattak az összes hibájára, logikátlanságaira, ezeket nem is sorolom fel. Amire azonban én is kitérnék, hogy szerencsékre megértük 2015-öt és látjuk mi valósult meg az elképzelésekből és mi nem. Filmes blogként kötelességem rámutatni, hogy nem lett Cápa 19.
1 komment

Holt költők társasága (1989)

2022. április 28. 23:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Peter Weir
Műfaj: tini, tragikomédia
Főbb szereplők: Robin Williams
Megjelenés: 1989, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/holt-koltok-tarsasaga-dead-poets-society/movie-1088

Cselekmény: 1959. Egy bentlakásos elit középiskola a helyszínünk, Todd (Ethan Hawke) pedig új növendék. Szobatársa az apja által szigorúan fogott Neil. Az új diákkal új irodalomtanár is érkezik Keating (Robin Williams) személyében, aki szokatlan módszereivel (termen kívüli tanítás, tananyag figyelmen kívül hagyása... stb.) fellelkesíti a szigorhoz szokott diákjait, hogy merjenek a saját elképzeléseik szerint élni. Különösen Neilre van nagy hatással, aki utánaolvasva a tanár múltjának feltámasztja annak egykori csoportját, a Holt költők társaságát, amely éjjelenként egy közeli barlangban működik, és verseket olvasnak fel...

Téma: Ahogy az előző bekezdésben is szerepel, a történet fő üzenete kiállni önmagunkért, de nyilván nem hagyható figyelmen kívül a korszak már-már mitizálódó ellenkultúra jelensége, amely szembefordult az addigi  hagyományokkal. Felnőtté válásos sztori öntudatra ébredéssel, keserű tapasztalással, szintézissel.

Tartalom: A helyzet tehát az alábbi: van egy nagyon szigorú rend szerint élő iskola egy olyan korban, ami szintén megkövetelte még a feltétlen engedelmességet és nem tűrte az egyénieskedést. Főhőseink szülei mind kijelölték gyerekeiknek az utat. Ebbe a helyzetbe érkezik Keaton, aki szembeszáll a hagyományokkal és közvetve erre bátorítja tanítványait is a kritikus gondolkodás és az egyedi önkifejezés révén. Bár a történet ezt alapvetően pozitívnak állítja be, mintha az autoritás és a hagyományok eredendően rosszak lennének, igazából nem hoz érveket és ellenérveket, hanem kamaszosan igazságtalanságnak mutatja be a szülői elnyomást és igazságosnak a lázadást. Én meg már nem vagyok fiatal és teljesen értem a "begyepesedettek" álláspontját is; ahogy Neil apja mondja, előbb végezd el az orvosit, utána élhetsz olyan hóbortoknak, amilyeneknek szeretnél. Innen nézve teljesen felelőtlen Keaton álláspontja. Természetesen minden iskola (vagy börtön) egyben a társadalom leképezése is, lázadozó kamaszaink megfeleltethetőek a kor ébredező nemzedékének, akik már nagyobb egyéni szabadságot szeretnének, és ezekből a filmekből Dunát Mississippit lehet rekeszteni. A probléma, hogy ahogy írtam, nem igazán mutatkozik meg az elnyomó rendszer igazságtalansága, így nem kevés kritikusa is akadt a filmnek, pl. még a Jóbarátok is.

Forma: Formailag sok izgalom nincs. Persze profin van megcsinálva, minden a helyén van, tudják a hatást fokozni megfelelő árnyékolással, kameraszögekkel... stb., de nem dobtam hátast egyik formai elemtől sem. A színészek rendben vannak, nem is vártam tőlük többet, hiszen mind 18 év körül vannak (ami iszonyat kölyökképűvé teszi Ethan Hawke-ot).

Élmény: Ez az a fajta film, amit kellően fiatalon kell látni vagy nem szabad gondolkodni rajta, hanem átadni magad neki, hogy vezessen, és akkor hatni fog, ahogy a világra is hatott. Ha már kicsit tudatosabban nézed, akkor fel fognak tűnni a hibái és elveszíti varázsát. És ezt sajnálom, mert Weirnek azért volt egy Piknik a Függő-sziklánál (1975) c., hasonlóan bennlakásos iskolásról szóló, sokkal erősebb filmje is.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Robin Williams (Aladdin, Mrs. Doubtfire, Good Will Hunting)
    • Ethan Hawke (Kiképzés, Mielőtt éjfélt üt az óra, Sráckor)
    • Norman Lloyd (Elbűvölve)
    • George Martin (Kairó bíbor rózsája, Leon a profi)
  • Norman Lloyd (Nolan igazgató) tavaly hunyt el 106 évesen.
  • A sztori alapja a forgatókönyv iskolai élményei a Montgomery Bellben, ahol Samuel Pickering irodalomtanár volt rá hasonló hatással.
Szólj hozzá!

Ragadozó (1987)

2022. április 27. 19:55 - Liberális Artúr

Rendezte: John McTiernan
Műfaj: akció, sci-fi
Főbb szereplők: Arnold Schwarzenegger
Megjelenés: 1987, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/ragadozo-predator/movie-8613

Cselekmény: Dutch (Arnold Schwarzenegger) egy színes egyéniségekből álló, elit alakulat vezetője, akik emberek kimenekítésére specializálódtak. Egykori bajtársa, Dillon (Carl Weathers) ma már CIA-ügynök, kérésére szívességből elvállal egy közép-amerikai küldetést, ahol egy politikust kellene kimenteni gerillák fogságából. Persze már a kezdetektől bűzlik az akció, normális esetben nem őket vetették volna be; ki is derül rövidesen, hogy szó sincs politikusról, egy szovjet támaszpontot kellett megsemmisíteniük. Bár a küldetés sikeres, szokatlan dolgokat tapasztalnak: megnyúzott hullákat találnak, megmagyarázhatatlan nyomokat, illetve indián nyomkövető-specialistájuk határozottan érzi, hogy valami a közelükben ólálkodik...

Téma: Spoiler jön, ha valaki eddig nem látta vagy hallott volna a filmről: kiderül, hogy egy űrlény trófeákat gyűjtve vadászik emberekre. Az efféle tematikájú történetek ideálisak valamiféle egzisztencialista meglátáshoz, de bármennyire is töröm rajta a fejem, ebben az esetbe nem sikerült többet belelátnom egy túlélő-shownál.

Tartalom: Sajnos a történet eleje lelövi előre a poént a földönkívüliről, az ajánló meg szinte mindent (ld. a videót). De hamar elfelejtjük, mert kapunk egy nagy adag 1980-as éveket, ami egyfelől ordas nagy kliséhalmaz a dzsungelben mindent szitává lövő amerikai kommandósokról (Music TV-s pólóban természetesen), másfelől viszont lehet röhögni rajta ugyan, de ilyen hangulatos, tesztoszteronbomba akciójeleneteket már nem nagyon csinálnak. Csapatunk tagjai jól megkülönböztethetőek egy-egy külső és belső jellemvonással, van a - nyilván szemüveges - technikus, a feka, az indián, a kovboj, a latino, a jócsaj (meglepően kevés erotikával), meg a tökéletes vezető, ez fontos a kötődés kialakításában. Ahogy haladunk előre, annál kevesebben lesznek és annál többet látunk a földönkívüliből. Egy másfélórás akciófilm keretei között ez valószínűleg jó döntés, de sokkal nagyobb lehetett volna a dráma/pszichológia/thriller, ha kevésbé nyílt az összeütközés és nem fedik fel már az elején, hogy mivel állunk szemben. De azért így is eléggé ilyen irányt vett a történet a kezdeti tűzijáték után, sokkal nagyobb szerepe lett a feszültségnek, a félelemnek.

Forma: Ahogy említettem, klasszikus 1980-as évekbeli akciófilm, kegyetlenül véres, röpködnek a húscafatok, ömlik a vér, kitépett gerinc, felnyársalt, megnyúzott hullák, simán 18+ a karika (valójában csak 15, wtf?!). Ezen túl a harcoknak sajnos kevés koreográfiája van, de hát ezzel jár a modern, lőfegyveres hadviselés. A fő látványelem persze az idegen, jól néz ki az álcázott formája és a jelmeze is, a kütyüi menők, a rajzolt lézersugár picit gagyi mai szemmel, de nem használják sokat. Nem tudom megállni, hogy ne hozzam újra és újra szóba, de annyival magasabb minőséget jelent, ha minden valódi és nincs agyonanimálva és agyonvágva, hogy sokkal jobban néz ki a mai csúcsfilmeknél. Színészi játékról inkább ne beszéljünk, bár egyetlen esély van rá, amikor az egyik kommandós kezd belőrülni társa elvesztésébe. Ehhez kapcsolódik a zenei szakasz is, hiszen a film elején felhangzó, energikus Long Tall Sally az ő őrült dúdolásában egészen más értelmet nyer.

Élmény: Igazi békebeli popcorn mozi, a brutalitása ellenére sem rideg vagy komor, mint a mai akciófilmek (vagy ez csak a nosztalgiafaktor?). Izgalmas, jól elkészített, nyilván én személy szerint jobban élveztem volna egy pszichologizáló-filozofáló thrillert, de a maga nemében tökéletes darab.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Arnold Schwarzenegger (A terminátor 1-2)
    • Carl Weathers (Rocky, Harmadik típusú találkozások)
    • Peter Cullen (King Kong, Transformers, A kihalás kora)
    • Sven-Ole Thorsen (Terminátor 2, Szemtől szemben, Gladiátor)
  • Schwarzeneggerről közismert, hogy testépítő-világbajnok, majd a kormányzóságig vitte külföldi létére, ám van másik hasonló karrier is a csapatban: Jesse Ventura egy darabig katona volt, celeb-testőr, majd profi pankrátor, mielőtt 1998-ban meglepetésre Minnesota állam kormányzója lett úgy, hogy kis párt jelöltjeként indult.
  • A technikust alakító Shane Black valójában az egyik forgatókönyvírója a filmnek, elsősorban nem is színész; több kultikus filmet írt, de esetünkben az a legérdekesebb, hogy a 2018-as Ragadozó-filmet már ő rendezte.
  • A film végi a helikopterpilóta alakította a ragadozót is. Eredetileg egyébként nem más, mint Jean-Claude Van Damme hordta a jelmezt, ám sem ő, sem a filmesek nem voltak elégedettek, ezért kiszállt a filmből.
  • A Ragadozó franchise-zá nőtte ki magát, összesen eddig öt film jelent meg belőle, ebből egy idén fog. Érdekesebb, hogy 2004-ben összehozták az Alien-sorozattal (1979), illetve hogy a 2010-es részt a Kontroll (2003) Antal Nimródja rendezte.
1 komment

Brian élete (1979)

2022. április 26. 23:52 - Liberális Artúr

Rendezte: Terry Jones
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin
Megjelenés: 1979, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/brian-elete-monty-pythons-life-of-brian/movie-276

Cselekmény: I. sz. 33, Jeruzsálem. A közbeszédnek két nagy tárgya van, egy Jézus (Kenneth Colley) nevű próféta ténykedése, illetve a római megszállás, miközben a többség csak próbálná élni a megkövezésekkel és gladiátorküzdelmekkel tarkított mindennapjait. Főhősünk az anyjával (Terry Jones) élő, zsidó Brian (Graham Chapman), aki szintén nagyon ellenzi a római megszállást. Amikor egy politikai csoportosulásnál meglátja és beleszeret Judith-ba, csatlakozik a szervezethez. Épp a helytartó feleségét tervezik elrabolni, ám az akció balul sül el és Brian római tömlöcbe kerül...

Téma: Alapvetően Jézussal állítják párhuzamba Briant, pedig sok közük nincs egymáshoz a bibliai körítésen kívül. Természetesen van benne egy erős valláskritikai felhang, de az a képmutatókra van kihegyezve. Talán még hangsúlyosabban van jelen a politikai vonal, amibe sokan szeretnek sok mindent belelátni, de ez csak azt igazolja, hogy a politika mindig és mindenhol hasonló volt; valójában a közvetlen ihlető az 1970-es évek brit politikája volt az ezernyi újbaloldali mozgalmak feltűnésével, de persze kapott a fennálló rend is.

Tartalom: Az alapszitu tehát Jézus és Brian párhuzamos élete, noha ez nagyjából kimerül az azonos téridőben. Brian egy átlagos férfi, és épp ez az egyik fő humorforrás, hiszen körülötte senki sem normális. Pontosabban de, nagyon is normálisak, csak anakronisztikusak: mindenki modern emberként, modern társadalomként viselkedik egy ókori környezetben. A legnagyobb játékidőt talán az ellenállási mozgalom kapja, akik modern újbaloldali mozgalomként viselkednek, csak látszattevékenységet végeznek, vitatkoznak és nyilatkozatokat tesznek, de a tettek elmaradnak. A másik főbb témakör a vallásosság, de nem feltétlenül kritikusan tekintve, inkább csak máshogy bemutatva. A Bibliában minden karakter funkcionális, e történetben viszont azokat látjuk, akik nem. Hosszan lehetne sorolni, melyik karakter miben képmutató, de ez előbbi két csoport a legjellemzőbb. A sztori igazából nem fut kis sehova; ahogy eddig is írtam, kapunk néhány kiforgatott bibliai jelenetet ráöntve a jelenkor társadalmát. Ez egy társadalmi szatíra, de bármennyire is sótlanul írtam róla, egyben vígjáték is sokszínű humorral, ami lehet gyermeteg, váratlan, de csak ritkán igazán abszurd.

Forma: Nagy szerencséje volt a stábnak, ugyanis épp abban az időben fejezett be Zeffirelli egy nagyobb költségvetésű Jézus-sorozatot, így a díszlet és a helyi statiszták szinte már készen álltak. Az anekdota szerint a helyiek rendszeresen a szemükre is vetették, hogy azért Zeffirelli ezt jobban csinálta volna :D De valljuk be, a Monty Python tagjai tényleg nem a filmkészítés mesterei, egy-egy helyen bosszantóan rossz a vágás vagy a világítás, a színjáték pedig még vígjátékhoz képest is rossz. Hogy ezt részben megcáfoljam, a röhögtetős katonás jelenet viszont hitchcockian tökéletesre sikerült, állítólag ebben nem kis szerepe volt annak, hogy pénzlevonást helyeztek kilátásba annak, aki elneveti magát, így a küzdelem tehát valódi volt. Vizuális gegek azért még akadtak bőven, és bár a negyedik fallal ezúttal már nem foglalkoztak annyit, mint a Gyalog galoppban (1975), egy Csillagok háborúja (1983) jelenet még belefért. A zenét talán mondanom sem kell, a végét jelző dal olyan ikonikussá vált, hogy a brit temetéseken ez hangzik el legtöbbször.

Élmény: Mondanom sem kell, annak idején rongyosra néztem ezt a filmet is, aminek az a hátránya, hogy ismertem minden poénját előre, így azok nem is voltak már annyira hatásosak, így pedig sokkal jobban kiütköztek a film hibái is. Valószínűleg "egy újszülöttnek minden vicc új" alapon ha ma látnám először, akkor imádnám a legendás poénokat, így viszont csak a szatirikus részeken hümmögök egyet, abból viszont volt bőven az 1970-es években máshol is. Biztos el leszek küldve az anyámba, de ez van, túl sokszor láttam sajnos.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Graham Chapman, Eric IdleCarol ClevelandNeil InnesJohn Young és Charles Knode (Gyalog galopp)
    • John Cleese (Gyalog galopp, Harry Potter, Shrek 2)
    • Terry Gilliam és Michael Palin (Gyalog galopp, Brazil)
    • Terence Bayler (Brazil, Harry Potter)
    • Kenneth Colley (Csillagok háborúja)
  • A film természetesen nagy port kavart, több zsidó és keresztény szervezet magára vette a dolgot, mintha Brian valóban Jézus kigúnyolása lenne, több országban ideiglenesen be is volt tiltva. Ami a poén, hogy a Judith-ot alakító színésznő 2008-ban egy olyan wales-i város polgármestere lett, ahol még be volt tiltva a film, így az intézkedései között volt az is, hogy ennek végével legyen egy bemutató.
  • Statisztaként egy pillanatra feltűnik George Harrison is, aki a film finanszírozója volt.
Szólj hozzá!

Moulin Rouge! (2001)

2022. április 25. 23:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Baz Luhrmann
Műfaj: dráma, romantikus, zenés
Főbb szereplők: Nicole Kidman, Ewan McGregor, John Leguizamo, Jim Broadbent, Richard Roxburgh
Megjelenés: 2001, Ausztrália
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Moulin_Rouge!
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/moulin-rouge-moulin-rouge/movie-41187

Cselekmény: 1899, a bohém Párizs. A zöldfülű, szerelmet mindennek felett gondoló angol költő, Christian (Ewan McGregor) most érkezett Párizsba ihletért, amit menten meg is kap, amikor a plafon beszakad és átesik rajta a Toulouse-Lautrec vezette szerzőtársulat, akik a Moulin Rouge nevű lebujnak terveznek épp előadást. Bár őket meggyőzi Christian tehetsége, de még el kellene fogadtatni a főszereplő Satine-nal (Nicole Kidman) és az igazgató Zidlerrel (Jim Broadbent) is. Christian persze azonnal beleszeret Satine-ba, aki viszont realistább és anyagias, de ő sem tud ellenállni a lánglelkű költőnek, ami azért probléma, mert az előadást finanszírozó Monroth (Richard Roxburgh) is magának akarja a nőt a pénzért cserébe...

Téma: Egyes kritikusok egészen posztmodern témákat látnak bele, szerintem ezeket elvethetjük, csak játékos formai elemeknek tartom őket (pl. azt, hogy modern dalokat hallhatunk). A történet egyszerűen csak arra próbál rávilágítani, hogy ahogy ki is mondja, a szerelem mindenek felett való, fontosabb az anyagiaknál... stb.

Tartalom: A történet magja a rendező elmondása szerint az Orfeusz-sztori (1950) azzal, ahogy a művész alászáll kedveséért az alvilágba, de közvetlenebb hatása van A kaméliás hölgynek (1936), illetve a Bohémélet c. operának. Adott tehát az idealista, ám tapasztalatlan költőnk, aki tehetősebb családjából a mulatozó köznép közé ereszkedik. Szerelmes a szerelembe, ennek tárgyát rövidesen meg is találja Satine-ben, aki vele szemben viszont cinikusan tudja, hogy abból nem lehet jóllakni (és egyébként igaza van, mármint Monroth-nak, hogy az igazi kapcsolat nem a fellángolás, hanem a kitartó gondoskodás, de ilyen mélységekig nem akart menni a történet). Elég nagy elefánt a porcelánboltban Satine kiszolgáltatottsága, ami mellett ma már nem menne el talán egy film, hogy férfiaknak kell megfelelnie és tőlük függ a léte, de itt a középpontban még az éretlen Christian szerepel, akinek meg kell tapasztalnia a szerelem árnyoldalait (féltékenység, elvesztés), hogy reálisabban kezelje és ezzel felnőjön. Túl sokat azért ne lássatok bele a sztoriba, meglehetősen gyakori klisékkel van tele, de elég pörgős, hogy ne zavarjon (a Curtiz-elv, ugye), illetve ezek ne véletlenül klisék, hiszen jól működnek. A megható szerelemi szál mellett pedig van némi izgalom és humor is; a filmet bevallottan ihlették a bollywoodi "mindent bele" monstrumok.

Forma: A film igazi ereje a megvalósításában van. Ahogy említettem, Bayt idézően pörgős, az én öreg és lassú szemeimnek túlságosan, szédítően is az, nagyon sok a vágás. A kamera hol begyorsít, hol belassít a kívánt hatás elérésének érdekében. Az egész számítógéppel felturbózott stúdiódíszletek között forgott, így a kamera is képes időnként innovatívan, látszólag nagy távolságokat megtéve mozogni és belső vágásokkal operálni. A díszletek és a jelmezek erősen, Tim Burtont idézően stilizáltak, ami nagyon szépen illik ehhez a stílushoz, és ehhez még hozzájönnek az élénk, markáns színek. Na de ez egy zenés film, milyen a zenéje? Ugyanolyan eklektikus, mint a kinézete. Modern popslágerekből áll, ez az ún. jukebox musical műfaj, ahol saját szerzemények helyett már befutott dalokat adnak elő. Jellemzően azonban nem teljes dalokat énekelnek el, hanem dalrészleteket ollóznak össze, ami nem zavaró, mert ezek mind elég ismert slágerek. Koreográfia viszont sajnos alig volt, ezeket is sok vágással pótolták. A nagyon üdítő kivétel a tangó-jelenet, hiszen a tangó eleve egy szerelmet megjelenítő tánc. A színjátéknak nagyon nem jut tér vagy inkább megkockáztatom, hogy többször nem túl jók a játékok, viszont azt is érdemes megemlíteni, hogy playback nélkül adták elő színészeink élőben a dalokat. Ez Satine esetében nem volt túl szerencsés, mert nincs túl jó hangja, Christian viszont meglepetés volt, hogy énekelni is tud.

Élmény: Állítólag megosztó a film stílusa, de engem könnyű levenni a lábamról már egy svenkkel is, itt pedig vizuális orgia volt, ahogy mondani szokás. Ami elrontotta az élményt, hogy túl sok volt kezdetben a vágás, illetve egy idő után megszokja az ember a stílust és akkor unni kezdi. Tartalmilag mondjuk, hogy működött a zsigeri érzelmekre ható sztori, de intellektuálisan nem váltja meg a világot. A vizualitása mellett viszont a zenéje is levett a lábamról helyenként, akkor kezdtem el először vigyorogni, amikor felcsendült A muzsika hangja (1965) főcímdala és rájöttem, milyen lesz a zene a továbbiakban. Másodszor pedig az volt a kedvenc élményem ezzel kapcsolatban, amikor felcsendült egy Elton John-szám. Nem ismertem, az előadó pedig McGregor, ennek ellenére felismertünk feleségemmel mindketten, hogy ez egy Elton John-szám. Pedig eddig őt jellegtelennek gondoltam, és lám, mégis azonnal ráismertünk még így is. Elnézést érte utólag is. Szóval összességében egy kicsit Baysen sok, gyermeteg és túlstilizált, ezért élvezhető, de érdemes kikapcsolni közben hogy kikapcsolódhassunk.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Nicole Kidman (Dogville)
    • Ewan McGregor (Trainspotting, Csillagok háborúja)
    • Jim Broadbent (Brazil, Vaskabátok, Harry Potter)
    • Richard Roxburgh (Mission Impossible 2)
    • Kerry Walker (A zongoralecke)
    • Garry McDonald (Piknik a Függő-sziklánál)
    • David Wenham (A gyűrűk ura)
    • Kylie Minogue (Holy Motors)
  • A Moulin Rouge-ról gondolom közismert, hogy létező párizsi hely, amit 1889-ben alapított Charles Zidler (1831-1897), elsősorban a kánkán táncról vált híressé. Az eredeti épület 1915-ben leégett, de a hely maga a mai napig üzemel.
  • Satine alapja Jane Avril (1868-1943) volt, aki Toulouse-Lautrec festményeiként maradt fenn számunkra.
  • Toulouse-Lautrec-et (1864-1901) gondolom szintén nem kell bemutatni, aki arisztokrata volt, de egyáltalán nem törpe, "csupán" a lábai nem nőttek meg valamiért rendesen. Erős alkoholizmusa miatt fiatalon hunyt el.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása