Cselekmény: 1990, Etiópia. Anberber hosszú idő után tér haza szülőfalujába. Egyik lába hiányzik, rémálmai vannak és nem emlékszik gyerekkorán kívül semmire. A faluban eközben a kamaszfiúk bújkálnak, nehogy kényszersorozzák őket. Jobb híján anyja elviszi Anberbert ördögűzésre, hátha az rendbeteszi, és valóban: a jeges szenteltvíz sokkjának hatására felelevenednek németországi tanulmányai, szerelme...

Téma: Gerima egyik előző filmje a császárság végén játszódott, ez most az azt követő 1975-1991 közötti kommunista diktatúrát mutatja be Anberber életén keresztül. Kicsi spoiler: az idealista várakozásokat hamar lehűti a diktatúra erőszakos természete, Anberernek pedig nem jut hely sem Németországban, sem az etióp elitben, de még szülőfalujában is meg kell küzdenie ellenfeleivel, hogy előremozdíthassa az országot.

Tartalom: A történet kb. első felében egy testileg-lelkileg megtört Anberber tér haza szülőfalujába hosszú idő után, rémálmok gyötrik, emlékei kezdetben nincsenek. Az élet a faluban nem rózsás, ugyanis rendszeresen katonák érkeznek összefogdosni a kamaszfiúkat, akik igyekeznek elbújni és ezzel képletesen kivonni magukat a terhelt múltból. Ez lesz a történet végső üzenete is, Anberber a fiatalokban reménykedik, akik talán egy új országot fognak építeni és nem fogja őket befolyásolni a múlt. A múltat a történet kb. második felétől fedezzük fel. Anberber Németországban tanult orvosnak az 1970-es években, honfitársaival értelmiségi vitákat folytatnak a szocializmus építéséről, majd tanulmányaik végeztél haza is utaznak megvalósítani ideáikat az 1980-as években. Csakhogy hamar szembesülniük kell a vörös terrorral, amely nemhogy az előző rendszer elitjét nem kíméli, de a legkisebb kritikát sem tűri. Szerencsére visszakerül Németországba, de ott meg a rasszisták nem látják szívesen. Az erősebb hagyományokkal élő faluja jelenti a harmadik utat, ott a túl konzervatív helyiek jelentik a veszélyt, ugyanakkor mégis itt talál megnyugvást és értelmet életének egy számkivetett lány mellett tanítóként. A cím harmatot jelent, ki tudja mire utal..

Forma: A három ídősik háromféleképpen jelenik meg, bár az eltérés nem túl nagy, de mindegyik a maga korára jellemző (a hetvenes éveké pl. egyfajta szemcsés jelleg). Két jobb rész van, ahol erőteljesen felhasználják a filmes eszközöket (elsősorban gyors vágásokat) hangulatfokozásra, mindkettő Anberber zaklatot lelkiállapotát hivatott tükrözni, és a továbbiakban is egy-egy behelyettesítő vágással utalnak Anberber emlékeire, gondolataira. Sokat azért nem kockáztatnak, a biztonság kedvéért ki is mondják általában, amit éreztetni akarnak, ami zavaró lehet, de végülis Gerima Amerikában szocializálódott, bizonyára egyértelművé akarja tenni közlendőjét. Ezen felül vannak jelképes képek, de összességében a hagyományosabb, történetközpontú megközelítés jellemzi.

Élmény: Az eddigi három Gerima-filmemből talán ez volt a legérthetőbb és legösszeszedettebb, ugyanakkor hiányzott belőle az igazi egyediség is, a történet pedig túlságosan politikai volt, hogy erőteljesen hasson a drámája. De annak örültem, hogy a Mirt Sost Shi Amittal és ezzel a filmmel tulajdonképpen megismerhettük Etiópia közelmúltját.

Érdekességek:

• A filmben elhangzott egy párbeszédben a 3000 év, ezzel pedig utólag végre megtudhattam, mire célzott Gerima elős filmjének címe: nem egy 3000 évvel korábbi birodalomra, hanem a 3000 évig fennálló etióp császárságra, ami 1975-ben szűnt meg a kommunista katonai hatalomátvétellel.
• A kezdeti években a vörösterror mintegy félmillió áldozatot hozott, ezt követte az 1980-as évek első felében az a hírhedt etióp éhezés, ami annyira beleivódott a popkultúrába is és mintegy újabb egymillió áldozattal járt. A terror mellett polgárháború is folyt végig, ami végül a gazdasági nehézségek miatt kiegyezésbe torkollott és átmeneti időszak után 1995-ben választásokat tartottak.

Cselekmény: ...avagy "belföld". Fiatalok politikai kérdésekről vitatkoznak. Máshol egy ember felakasztotta magát, a többiek gyorsan megpróbálnak segíteni rajta. Egy kietlen tájon egy csapat afrikai vándorol. Eközben a térképész Malek válása után a külvilágtól visszavonulva él, míg egy nap cége be nem rendeli, hogy egy veszélyes környéken kéne előkészítenie villanypóznák felállítását...

Téma: Alább olvasható a rendező nyilatkozata, és alapból én is hasonlót írtam volna: ez egy keresztmetszet a jelen (2008) Algériájáról, ahol még él a régmúlt, a közelmúlt közvetlen hatással van jelenre és több lehetséges irányt felvet a jövővel kapcsolatban.

Inland looks at present-day Algeria, through the experiences of a surveyor sent on a mission to the areas affected until recently by Islamist terrorism. I wanted to film the post-war period, film its traces and its lasting effects. Before the character, I therefore created a personal vanishing line deeper inside the country, towards the South, towards a point of disappearance.

Tartalom: Az eleje kicsit kaotikusan indul, négy nem összefüggő "cselekményszálat" kapunk ugyanis, illetve ebből kettő idővel mégis összefut, de az elején ettől még messze vagyunk. A legegyszerűbb dolgunk a vitatkozó értelmiségiekkel van, akik filozofálgatnak közéelti kérdésekről, de mindez töredezett, szinte sosem visznek végig gondolatmeneteket, de ennyi is jól jelzi az útkeresést. A  második szál rövidke és szinte szabadon értelmezhető, ugyanis csak annyit látunk benne, hogy egy zöld mezőn egy alak felakasztotta magát, két másik alak pedig gyorsan a segítségére siet. Feltételezem, ez is Algéria egy lehetséges jövőjének jelképe akar lenni. A történet 99%-át a földmérő Malek szála teszi ki, aki elvonult feleségétől, munkájától, a nagyvárostól, az emberektől, majd mégis elvállal egy állást az ország egyik legingatagabb, veszélyesebb, elmaradottabb környékén, ami még tele van aknákkal a nemrég véget ért polgárháború miatt és amit a hatóságok vasmarokkal próbálnak kézben tartani. A negyedik szál az illegális afrikai bevándorlóké, akik Algérián keresztül Európába tartanak. E két szál fut össze, amikor Malek találkozik a névnélküli lánnyal és valamiért segít neki, eldobva ezzel mindent, mintha ezzel az Algéria jövőjével kapcsolatos kérdésre az lenne a válasza, hogy legyünk emberségesek bármi áron. Ezt erősíti, hogy míg a hatóságok minden erejükkel üldözik, Malekék az úton jóindulatú pásztorokkal bevándorlóközösséggel akadnak össze.

Forma: A sivatag az Aszályt idézően túlexponált, ehhez zúgó hang párosul. Máskor épp ellenkezőleg, szint teljes a csend, csak egy-egy intimnek ható sóhajt hallani, ahogy hosszan haladunk az úton. Az emberek váltakozva hol jelentéktelenül eltűnnek a tájban egy statikus, hosszú kamerabeállítással, hol betöltik a képet egy dinamikus mozgó kézikamera előtt. A szegényes körítés ellenére a megfelelő kamerabeállításokkal sikerül többletjelentéssel felrúházni a képeket akár többször. A kedvenc ilyen megoldásom az volt, amikor Malek megérkezve a lakókocsijába kénytelen lemosni a falakról a vért, ami utal az erőszakos múltra. Később itt találja az afrikai lányt és kicsit dulakodnak, de elsősorban nem ezt látjuk, hanem a zihálásukat halljuk és az egykor véres falat mutatják közben, visszautalva ezzel az erőszakra.

Élmény: Végre egy rendes film, amely nem elsősorban a tartalomnak rendeli magát alá, hanem képzőművészeti alkotásként is jól működik - ilyenkor döbben rá az ember, milyen ritka az ilyen film. Persze lehet, hogy csak jó passzban voltam, mindenesetre működött. Az írások szerint az első egy óra, amiben gyakorlatilag nem történik semmi, felesleges és unalmas, de nálam jól működtek a hosszú, lassú, szótlan jelenetek.

Érdekességek:

• Ahogy korábbi filmélményükból tudjuk, Algéria 1962-re vívta ki függetlenségét, de messze nem lett minden tökéletes innentől kezdve, ugyanis egy autoriter kormányzás vette kezdetét. Ez az 1980-as évek végére roppant össze gazdasági nehézségek miatt, ezért választásokat írtak ki. Ezen váratlanul jól szerepelt az ellenzéki iszlamista párt, a hatóságok viszont nem voltak hajlandóak átadni a hatalmat és így tört ki az 1992-2002 között tartó polgárháború, ami végül a hadsereg győzelmével zárult, de mintegy 100 000 ember életébe került. Ezzel visszatért az autoriter kormányzás, ami épp most egy 2019-es tüntetéshullám után bukott meg.

Cselekmény, téma, tartalom: Igen, ebből már látszik, hogy nem egy hagyományos narratívájú filmmel van dolgunk. A történet gerincét az adja, ahogy "Afrika" beperli a globális pénzügyi szervezeteket azért, amiért az általuk ösztönzött rendszer nemhogy alacsonyan tartja, de még ront is az emberek életminőségén. A tárgyalás egy kis faluban van és különböző csoportokat megtestesíő "szemtanúk" sorolják el panaszaikat. Annyival több egy jelképes tárgyalótermi drámánál, hogy a helyszín egy faluban van, nem elzárva a külvilágtól, így közben láthatjuk az embereket élni mindennapjaikat, amelyek jelképesen kapcsolódnak az elhangzottakhoz (pl. westernfilmet néznek amelyben a fegyveresek megölnek több falusit). Egy fontosabb történetszál van, Mele (Aissa Maiga) és Chaka kapcsolata, amely megromlott - de őszinte leszek, nem bírtam valamiért koncentrálni a filmre és képtelen voltam meglátni a párhuzamokat, ami részben persze abból is adódhat, hogy egy idegen kultúra jelképeivel nehezebb boldogulni.

Forma: Afrikaiasan egyszerű, nincsenek látványos megoldások, a főbb képi elemek a számomra nehezen észrevehető jelképekből áll, amelyek jellemzően a mindennapi életből kerülnek ki, így még kevésbé észrevehetőek. A Melét alakító színésznőt valamiért nagyon dicsérik, pedig szerintem messze nem kapott annyi játékidőt, hogy értékelni lehessen. Érdekesség a western, a film a filmben megoldás, amiben szerepet vállalt a film producere, Danny Glover is, gondolom az ő nevével azért jóval könnyebb volt eladni a filmet. A hanggal már sokkal többet játszanak, nemcsak a nyelvek váltogatása és a bambara népdalok miatt, hanem még a hangosszórót is ki-be kacsolgatják tartalomtól függően. Ami a népdalokat illeti amúgy, messze a legerősebb érv és a legerősebb jelenet az idős szemtanú éneke volt, amit fordítás nélkül is tökéletesen át lehetett érezni.

Élmény: A Fekete nárcisznál fordult elő legutoljára, hogy képtelen voltam rá odafigyelni, úgyhogy újfent szégyellhetem magam, de most talán sokkal inkább a film hibája, mint az enyém. Mindenesetre jobban szeretem a látványosabb filmeket, ennek a koncepciónak pedig talán sok volt a két óra.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Aissa Maiga (Rejtély)
• A filmben elhangzó, kiemelt jelentőségű vasútvonal vélhetően a Dakar-Niger vasútvonal, amelynek kálváriája 2003-ban kezdődött, amikor a Világbank nyomására a kormány eladta, azóta viszont nem történt rajta érdemi fejlesztés, 2010-től teljesen leállt, most talán a kínaiak fogják újra üzembe helyezni.

Cselekmény: A palesztin Amjad, Omar és Tarek jóbarátok és nem mellesleg akciót szerveznek az izraeli katonák ellen. Amjad és Omar is egyébként szerelmes Tarek húgába. De előbb az akció jön, amelyben Amjadra van kiosztva a mesterlövész szerepe, míg a többiek a logisztikával törődnek. Az akció sikeres, egy éjjel lelőnek egy izraeli katonát, majd látszólag sikeresen meglépnek nyom nélkül, ám másnap, épp amikor Omar megkérné szerelme kezét Tarektől, izraeli ügynökök jelennek meg és elkapják Omart. Börtönbe szállítják, ahol megkínozzák, és bár Omar nem mond semmit, egy félreérthető megjegyzése miatt életfogytiglanra ítélhetik. Alkut ajánlanak: ha Omar segít elkapni Tareket, akit az elkövetőnek hisznek, elengedik...

Téma: Bár megjelenik a háttérben az izraeli-palesztin konfliktus, igazából ez nem több egy fordulatos thrillernél és nem pedig egy lélektani frámáról van szó, ahogy a fenti cselekményből gondolnátok. Persze lehetne mondani valami nagy általánosságot arról, hogy hogyan teheti tönkre a politika, a gyűlölet az emberi kapcsolatokat, de jobban szeretem a konkrétumokat.

Tartalom: gyorsan elhelyez minket a világban a kezdőképsor, ahogy Omar próbál átmászni a biztonsági óriásfalon, illetve hogy átvegyük Omar nézőpontját, a katonák még egrecíroztatják is (az izraeliek egyébként végig negatívan vannak feltüntetve, ebből a szempontból propagandisztikus a film). Ezután viszont teljesen rózsaszín a történet, a fiúk gyerekkori barátok, szépek, fiatalok, ügyesek, viccesek, Tarek húga pedig csinos, kellemes nézni a szerelmüket. Aztán ugrás vissza a rideg valóságba, a fiúk megölnek egy katonát, Omart elkapját és felháborító módon megínozzák, majd érkezik a tipikus manipulatív karakter, Rami ügynök, aki jó zsarut játszva alkut ajánl Omarnak. Gondolhatnánk, hogy akkor ez egy lelki tipródos dráma lesz, de nem, Omar erős jellem és mindig a helyeset cselekszi - csak épp hogy mi a helyes, azt nem tudhatja a hazugságok hálójában. Jelképes mozzanatként a történet végére már túl erőtlen lesz, hogy újra átmásszon a falon.

Forma: Az Al qods fee yom akhar óta láthatóan sokat fejlődött Abu-Assad, már sokkal filmszerűbb, dinamikusabb a film, a színvilág melegen élénk, jólesik nézni a képeket. Tökéletesek, ugyanakkor nincs bennük semmi újszerű, amire rá lehetne csodálkozni. Zene nincs, a színészek nagyjából rendben vannak, bár a főbb szereplők közül nem Omar, hanem Amjad a legjobb.

Élmény: Szóval Abu-Assad fejlődött, most már képes kellően a háttérben tartani a politikát és jobban a műfajra koncentrálni, így viszont a mondanivaló vész el (nekem semmi se jó...). Talán az elmúlt filmek összhatása vagy egyszerűen csak ma különösen érzékeny voltam, de az igazságtalanságkra amúgy is fogékony vagyok, így eléggé megérintettek az Omarral kapcsolatos kegyetlenkedések

Cselekmény: A 12 éves Zain sokegyerekes családja a legalja kategória, gyerekeiket dolgoztatják, a legkisebb gyerek láncra van kötve, hogy ne tudjon elmászkálni, vényre vett gyógyszerekből drogot készítenek. Egyedül húgával, Saharral jó a kapcsolata, egy nap azonban észreveszi, hogy a lány menstruálni kezdett, ezt pedig nővérénél már megtapasztalta, hogy egyet jelent azzal, hogy odaadják a lányt valami kéjencnek. Szökést szervez, de már késő, Sahart elvitték, így Zain egyedül indul útnak. Szerencséjére összeakad Tigesttel, a bevándorló etióp lánnyal, akinek nehézséget okoz kisbabájára ügyelni, míg dolgozik, ezért befogadja Zaint és enni ad neki, ha az vigyáz a babára távollétében...

Téma: Ahogy a rendező mondja:

At the end of the day, ... children are really paying a very high price for our conflicts, and our wars, and our systems, and our stupid decisions, and governments. I felt the need to talk about the problem, and I was thinking, if those children could talk, or could express themselves, what would they say? What would they tell us, this society that ignores them?

Kicsi spoiler, mert bár nem említettem, ezzel kezdődik a történet: Zain beperli a szüleit, mert világra hozták egy szenvedéssel teli életbe. Ezt leszámítva végig azt láthatjuk, hogy hogyan kell megküzdenie Zainnak a rideg világgal.

Tartalom: A történet keretes, tárgyalótermi drámával nyitunk és zárunk, ahol Zain megvádolja szüleit, miközben azok is mentegetőznek, hogy nem igazán tehetnek róla és minden tőlük telhetőt megpróbáltak. Ez veszi körbe Zain néhány hónapját, amikor először megismerjük, milyen körülmények között él egyáltalán nem ártatlan szüleivel (ld. a cselekményt). A középső szakaszra betelik a pohár és megszökik, ekkor kénytelen magára venni egy csecsemőt, és a nehézségek miatt majdnem olyanná válik, mint szülei (ld. lábmegkötés), miközben Tigest révén megismerünk egy harmadik féle, bár nagyon hasonló életutat is. Az utolsó harmadban visszatérünk a mesterkéltebb bírósági környezetbe, ahol Zainnak lehetősége nyílik megvádolni a világot. Pedig nem feltétlenül rossz hely, voltak bőven jóindulatú momentumok is. Kafarnaum egyébként egy ókori izraeli település, ahol Jézus több csodagyógyítást is végbevitt, majd elátkozta, amiért nem voltak hajlandóak így se megtérni.

Forma: Kicsit elegye az esztétikusabb és a dokumentarista képeknek, de többnyire az utóbbi jellemző rá: kézikamerával követik Zain magasságából a fiút szinte végig. A realista hagyományokra jellemzően a színészek többsége amatőr, a helysíznek valódiak, a történetek megtörtént esetekből állnak. Esztétikusabb megoldások inkább montázsok során fordulnak elő, ilyenkor lassítást alkalmaznak, jelképesebb beállításokat (pl. a tenger megpillantása az óriáskeréken, majd visszazuhanás a mélybe, tejfacsarás, Chaplin A kölyökének megidézése a lépcsőn üléssel - ld. a fenti képet). A rendező pasijának vonósai jól passzolnak ide (ellentétben a realista részekkel). Végül A négyszáz csapás óta bevett kimerevítéssel zárunk (ld. az utolsó képet), és ennek itt tényleg van értelme, hiszen Zain mosolya mögött látjuk egész eddigi életútját.

Élmény: Megint egy nyomorpornó. Nem akarok érzéketlennek tűnni, csak száz évvel korábbról is tudok már hasonlókat mondani és nekem már unalmas a téma, hiszen nem tudja felhívni a figyelmemet a problémára, ha én már ismerem a problémát. Másnak persze új lehet, szóval nem vitatom a létjogosultságát, csak nekem már unalmas. Ahogy az Al qods fee yom akharnál, itt is hiányoltam valami újat, amitől más lenne, mint a többi.

Érdekességek:

• Zain ügyvédjét kikacsintósan maga a rendező játsza.
• Zain, akinek a valódi neve is ez, 8 évesen menekült Szíriából Libanonba, a filmnek köszönhetően kerülhetett Norvégiába 14 évesen.
  
• Ez lett az eddigi lenagyobb bevételű arab és nyugat-ázsiai film, nagyban annak köszönhetően, hogy Kínában valamiért nagy siker lett.