Artúr filmélményei

35 pohár rum (2008)

2015. december 19. 17:36 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Denis, Claire
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Alex Descas, Mati Diop, Nicole Dogue, Gregoire Colin, Julieth Mars, Adele Ado, Jean-Cristophe Folly

Megjelenés: 2008, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/C1pzaanlWf8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/35-pohar-rum-35-rhums/movie-103674

Tartalom

Lionel, Jo, Gabrielle és Noe (Gregoire Colin) egy háztömbben laknak Párizsban. Lionel idősödő kalauz, egyik kollégája épp most ment nyugdíjba, és fogalma sincs mit kezdjen az életével, de már korábban sem tudta. Jo egyetemista, Lionel lánya. Vezeti apja háztartását, dolgozik egy lemezboltban, és visszautasítja egy csoporttársa közeledését. Neki udvarol Noe is, a különcnek tűnő világvándor, aki készül örökre elhagyni otthonát. Gabrielle középkorú taxisofőr, próbál közeledni Lionelhez és Johoz, sikertelenül. (A Wikipedia szerint Jo és Noe végül összeházasodnak és Jo elköltözik apjától, de nem tudom ezt miből látták.)

Hacsak nem vesszük alapul a fenti zárójeles megjegyzést, a történet nem igazán tart sehová, inkább csak életképeket láthatunk, mint A birkaölőben. A film során nagyjából megismerjük a szereplők viszonyát egymáshoz: Lionel és Jo kapcsolata szinte már betegesen intim, nem véletlenül szokták párhuzamba állítani a Késő tavasszal. Lionel és Gabrielle valamikor együtt járt, és előtte vagy utána (vagy közben?) született egy másik nőtől Jo, aki azonban már meghalt. Gabrielle még pedálozik kettejük szimpátiájára, de látszólag inkább terhükre van. Jot megkörnyékezi két férfi is, de mindkettőt kikosarazza, pedig látszólag Noeval jól kijönnek. De Noe nagyon önfejű hangulatember, és ezen nem segít Jo határozatlansága.

Megvalósítás

A Szép munkával ellentétben itt szinte semmiről nem tudok számot adni. Ezúttal is nagyon kevés a párbeszéd, képekkel és arcokkal mondatják el nekünk a felszín alatt zajlódó érzelmeket. És ez végülis működik, bár csak sejtéseink lehetnek, hogy mi is járhat éppen egy-egy karakter fejében.

Van több dolog, amit szimbolikusnak érzek, de nem kapunk elég nyomot arra, hogy könnyedén megfejthessük. Illetve a vasúti sínen haladó Lionel esetében, akinek a foglalkozása kalauz, nyilvánvalóan az életutat jelentik a sínek, és kollégája nyugdíjazása, illetve annak halála vetíti előre számára, hogy meg kell "szabadulnia" lányától. Számomra megfejtetlen egyelőre, hogy Noen kívűl miért mindenki fekete. Mi a 35 pohár rum ivós játék jelentősége, azon kívül hogy jelentős? (És egyáltalán, meg lehet inni 35 pohár rumot?) Lionel néhai felesége miért német? Talán egyfajta nemzeti-társadalmi allegória volt az egész film?

Élmény

Ahogy Ozu hasonló filmjeit, ezt se tudtam igazán szeretni. Biztosan rá lehet állni ezekre a lassabb, a mélyben fortyogó filmekre, amelyek a felszínen hétköznapinak tűnnek (és azok is), de én nem ezt a korszakomat élem egyelőre. Elismerőbben nyilatkoznék, ha legalább a zene vagy a kép nagyobb hatású lett volna, de a történethez illően ezek is inkább az egyszerűségre, a normálisra törkedtek, így nem fogott meg semmi sem igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gregoire Colin (Szép munka)

Szólj hozzá!

Rekviem egy álomért (2000)

2015. december 18. 00:16 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Aronofsky, Darren
Műfaj:
dráma, pszichológiai
Főbb szereplők:
Ellen Burstyn, Jared Leto, Jennifer Connelly, Marlon Wayans

Megjelenés: 2000, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/lgo3Hb5vWLE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/rekviem-egy-alomert-requiem-for-a-dream/movie-37091

Tartalom

Harry (Jared Leto) és barátja, Tyrone drogfüggők, az anyagra a pénzt gyakran Harry anyjától, Saratól (Ellen Burstyn) veszik el. A pénztelenséget a rossz minőségű szereket megelégelve végül beszállnak a drog terjesztésébe és úgy tűnik egyenesbe jönnek. Harry még egy új, jobb tévét is vesz anyjának, aki nyugdíjaséveit a tévénézésnek szenteli - ő a szokásai rabja. Amikor meghívót kap kedvenc vetélkedőjébe, fogyókúrába kezd, hogy beleférjen kedvenc ruhájába, csakhogy az orvos által felírt szerek függőséget okoznak. Harry barátnője, Marion (Jennifer Connelly) szintén függő, de terveik közt szerepel, hogy a terítésből származó pénzből idővel nyitnak egy butikot, ahol majd Marion ruháit árulják. Egy bandaháború miatt Harryék elvesztik a szállítójuk, alig jutnak heroinhoz; Marion kétségbeesésében lefekszik egy terjesztővel szerelme jóváhagyásával, és eközben Sara is túladagolja magát, miután a fogyasztószerekhez már hozzászokott a szervezete...

Röviden: a drog az rossz. Persze nem csak a hagyományos értelemben vett drogokról beszélünk, hanem Sara révén egyéb függőségeinkről is, mint a tévé vagy az evés; a lényeg hogy pótcselekvésekbe menekülünk kisebb-nagyobb gondjaink elől. A drogos látomások leleplezik a titkos vágyainkat: Sara magányos, szeretetre vágyik; Tyrone gyerekkorát és anyja ölelő karjait sírja vissza; Marion talán külsejével elégedetlen, ez nem derül ki pontosan; végül pedig Harry részéről legértelmetlenebb az egész, mert ő belőve is azt éli meg legnagyobb boldogságként, ha Marionnal lehet. Ő valószínűleg valami tinédzserkori depresszió miatt kapott rá a drogokra, mert a ballagási fotóján is elég nyomi arcot vág. Alig hangsúlyos a személyes drámák mellett, de azért kapunk némi társadalmi kritikát is azzal kapcsolatban, ahogy a függőket kezelik az orvosok vagy a rendőrök.

Megvalósítás

Megszámlálhatatlanul sok eszközt használt Aronofsky, a rendező, amivel kifejezi a a karakterek szubjektív, mentális állapotát. Gyakran közelről mutatják az arcokat, csak nem hátulról, mint A pankrátorban, hanem szemből. De a kamera nem stabil, kicsit mindig remeg és még ráadásul szokatlan szögekből vesz, utalva ezzel a belső lelkiállapotukra. Ennek az állapotnak megfelelően játszik a film az érzékeléssel is, hol gyorsul, hol lassul, hol torzul a környezet. A film egyik erőssége a vágás, szokatlanul sok van benne, különösen a vége gyorsul be, mintha csak a Patyomkin páncélost látnánk. Érdekes megoldás volt még az osztott képernyő, ami önmagában nem nagy szám, itt viszont a zsereplők át is nyúltak egymás térfelére. Ilyen volt pl. Marion és Harry szeretkezése, ahol az egyik oldalon egyikük fejét láthattuk épp, a másikon pedig közelről az egymás testén végigcsúszó ujjakat. Voltak drogos látomások, de ez csak Sara esteében volt érdekes, ott ment át picit absztraktabba (rátámadó hűtő, tévéből kilépő karakterek...stb.)

A film három részre oszlik: nyárra, amikor beindulnak a jó dolgok, őszre, amikor megakadnak, és végül télre, amikor bekövetkezik az összeomlás és kiderül, hogya drog csak menekülés a valóság elől, de nem old meg semmit. Tavasz, az újrakezdés szimbóluma nem szerepel. Az évszakok színvilága követi a hangulatot, hiszen nyáron még telítettek a színek és többnyire nappal játszódnak az események, de ez őszre sötétebbé válik, míg télre egészen kifakul. Két fontos eleme van még a filmnek: a zene nagyon hangulatos, és nemcsak kísérője az eseményeknek, hanem legalább annyira erős, mint a képek. A másik fontos tényező az anyát alakító Ellen Burstyn, aki még számomra is feltűnően jól játszott.

Élmény

A világ egy legdepisebb filmjeként emlegetik a Szentjánosbogarak sírja mellett, mindenki arról ír, mennyire gyomorbavágó film. Tudom, én nem vagyok normális, de nálam nem ütött a film, és mág nagyon lehangolónak se éreztem. Talán mert nagyjából ismertem a sztorit, talán mert már kissé elavult (Marion sokkolónak tartott filmvégi szexjelenete a nete pornó korában már nem számít erősnek) talán mert mindegyik karakter bukását láttam már egy másik filmben, talán mert nem tudtam annyira azonosulni egy kábítószeressel, és éreztem hogy nem lesz jó vége a történetnek. Egy tizenévesnek, aki addig inkább happy endeken nőtt fel, biztos hatásos lesz a film, de hiába volt erős a megvalósítása, a történet nem érintett meg igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Ellen Burstyn (Az utolsó mozielőadás, Az ördögűző), Jared Leto (Harcosok klubja), Jennifer Connelly (Volt egyszer egy Amerika), Mark Margolis (A pankrátor), Marcia Jean Kurtz (Volt egyszer egy Amerika, A pankrátor).

Szólj hozzá!

Szép munka (1999)

2015. december 16. 21:34 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Denis, Claire
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Denis Lavant, Michel Subor, Gregoire Colin, Richard Courcet

Megjelenés: 1999, Franciaország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/ed3RcaOdExA

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom

Galoup Franciaországban van, azon kesereg, hogy már túl sokáig volt távol az országtól idegenlégiós éveiben. Dzsibutiban szolgált, ahol őrmesterként a légiósokat gyakorlatoztatta. Nagyra tartotta Forestier-t, a felettesét (Michel Subor), de Forestier sosem mondta ki, hogy nagyra tartja Galoupot, noha kapcsolatukon érződött a kölcsönös tisztelet. Ezzel az apró keserűséggel élte napjait Galoup, amikor új újonc érkezett Sentain személyében. Csendes volt, kissé kilógott a többiek közül. Egy baleset alkalmával kimentette sebesült bajtársát, ezért Forestier ktüntetette. Galoupnak eddig se tetszett a fiú, de ekkor végképp féltékennyé vált, és aljas tervet szőtt, hogy megszabaduljon tőle: kiprovokálta, hogy Sentain engedetlen legyen vele, hogy így aztán büntetésből kirakhassa a sivatag közepén, hadd gyalogoljon vissza a táborig. Csakhogy szándékosan elrontotta az iránytűjét, hogy ez ne sikerüljön.

A Melville Billy Budd c. történetén alapuló film lényegét nem sikerült megragadnom, de lehet hogy csak azért, mert több hangsúlyosabb mondanivalója van. Egyfelől adott az emberi dráma, amely Galoup féltékenységéből adódik. Másfelől, illetve ehhez is kapcsolódóan érdekesen ragadja meg a katonaéletet, hiszen gyakran kifejezetten női karaktereknek tűntek (tánc, hamvas külső, vasalás és egyéb házimunka). Egyesek szerint háborúellenességet láthatunk (a tevékenységük értelmetlennek tűnik, a halálos áldozat is balesetből adódik), valamint a helyiek is meglehetős távolsággal kezelik őket, és teljesen független egymástól életük, noha együtt élnek. Ugyanerre apellál az idegenlégió is, ami Franciaországtól különáll egységet alkot. Még egy fontos dolgot nem említettem, amit egészen véletlenül vettem észre: a Bruno Forestiert alakító Subort eddig egy filmben láthattuk korábban: A kis katonában majd 40 évvel korábban, ahol mit ad isten, épp Bruno Forestiert alakította, aki dezertált a seregből, majd titkosügynöki feladatot vállalt, végül pedig elmenkült. Hogy ez csak apró gesztus, nem tudni, de ha Forestier Godard-nál az ő politikai nézeteit hirdető szócső volt, akkor feltételezhetjük ugyanezt Denis-nél is.

Megvalósítás

Megvalósítására a szikárnak tűnő katonás tartalommal szemben sokkal inkább a líraiság jellemző, a Mennyei napokat idézte telített színeivel és azzal, hogy az embereket nem is annyira emberi minőségükben mutatta, hanem környezetük, vagy esetünkben inkább egy közösség részeként. Párbeszéd szintén nem volt sok. Az edzőgyakorlatok táncmozdulatokként hatnak, pedig nem volt koreográfia, csupán követték egy valódi idegenlégiós útmutatását. Ezt a balettszerűséget erősíti, hogy a filmzene részben Britten Billy Budd c. operájából származik. Emiatt és a gyakran egymásnak feszülő félmeztelen férfitestek miatt többen rejtett homoszexualitást emlegetnek, de szerintem itt is inkább a szépségen volt a hangsúly.

Az afrikai sivatagi környezet és a majdnem nulla díszlet minimalista hatást nyújt, emiatt pedig elgondolkodtam, hogy nem kéne-e felfedeznem valami szimbólumot, de nem jártam sikerrel. Ezt a vonalat erősíti a zene is: előbb említettem Britten operáját, a zene másik forrása azonban a korabeli (1990-es évek) tánczene volt, ami szöges ellentétben állt a komorabb operával. A film zárójelenete pedig Galoup tánca, amit megint nem bírtam értelmezni (valaki szerint a túlvilágra van épp útón, valaki szerint éppen hogy újult erővel veti magát az életbe), mindenesetre legalább beemelte a mozgáskultúrát is a film világába, mint pl. a Piros cipellők vagy az Ének az esőben.

Élmény

A film tartalma tehát számomra nem volt egyértelmű, történetét pedig távolságtartással mutatták be, nem igazán lehetett átélni. Ezzel párosultak a szép, lírai képek, melyek líraiságát táncszerű tréning mellett a klasszikusabb opera és a modern tánczene meghökkentő ellentéte adta. Egy megtekintést megér :)

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Subor (A kis katona).

Szólj hozzá!

Gyilkos vagyok (1944)

2015. december 14. 22:29 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Wilder, Billy
Műfaj:
film noir
Főbb szereplők:
Fred MacMurray, Barbara Stanwyck, Edward G. Robinson

Megjelenés: 1944, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/yKrrAa2o9Eg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/gyilkos-vagyok-double-indemnity/movie-50319

Tartalom

Walter rámenős, okos biztosítási ügynök. Egy nap Dietrichsonékhoz vetődik egy biztosítás megújítása végett, de csak Phyllis, a felesége van otthon. Walter rögtön megkívánja a nőt, Phyllis pedig belemegy a játékba, hiszen házassága boldogtalan. Azonban már a második, még formálisabb találkozásukkor felveti, hogy jó lenne megszabadulni férjétől és felvenni utána a biztosítási pénzt, amitől először Walter irtózik, de hamar beadja a derekát. Eltervezi a tökéletes biztosítási csalás-gyilkosságot, és végre is hajtják. Walter közvetlen felettese (Edward G. Robinson) azonban ösztönösen érzi, ha valami nem stimmel, és egyre közelebb jut az igazsághoz, amitől Walter egyre idegesebb lesz...

Ahogy az Ez történt egy éjszaka a romantikus vígjátékoké, úgy a Gyilkos vagyok a film noirok elsőszámú darabja (A máltai sólyom mellett), tartalmazva a műfaj összes elemét a magányos, átvert, szerelmes férfitól a gonosz végzet asszonyáig. Walter megkívánja Phyllist, mit sem törődve azal, hogy a nő férjes asszony. Nem is szeret igazán bele, de szinte azonnal belemegy férje meggyilkolásába - talán nem is a nő motiválja, hanem a biztosítása csalás. Phyllis pedig már eleve romlott, manipulálja a férfit (persze nem kell nagyon megerőltetnie magát). Sokkal érdekesebb a két főszereplő kapcsolatánál Walter és Keyes viszonya, ami a kemény, cinikus hangnem mögött mély baráti érzelmekről tesz bizonyságot. A film végére nem a szerelem lesz a megható, hanem az ő barátságuk.

Megvalósítás

A film tehát tartalmazza a ma már klasszikusnak számító film noiros elemeket, de nemcsak történetében, hanem megvalósításában is. A képek sötétek, árnyékosak, a folyton redőnyökön és egyéb tárgyakon megszűrt fény pedig gyakran börtönrácsot vetít a szereplőkre. Biztos voltak dőlt szögek, meg tükrös, torz képek is, de nem tűnt fel egy sem. Voltak hitchcockian feszült jelenetek, amiket direkt elhúztak a hatás kedvéért (pl. autóindítás), narráció, visszapillantók, sok cigizés - szóval ez a tipikus film noir.

Első volt a film abban is, hogy ennyire részletesen mutatta be egy gyilkosság elkövetőinek hátterét, indítékát, kivitelezését. Érdekesség, hogy a gyilkosság a film felénél történt körülbelül, és onnantól kezdve a Walteren elhatalmasodó félelmet követhejük nyomon, ahogy Keyes egyre közelebb jut hozzá. Állítólag ebből született a Columbo is. Tulajdonképpen lehetne modern Bűn és bűnhődés is, mint a Zsebtolvaj, csakhogy itt Walternek eg ycsepp lelkiismertefurdalása sem volt, és sosem érdekelte a férj - az zavarta, hogy lebukhat. A párbeszédek iszonyú pörgősek (és persze egyúttal sötéten gúnyosak), alig bírtam követni őket.

Élmény

Őszintén szólva nem találtam túl nagy mélységet a történetben leszámítva Walter és Keyes kimondatlan barátságát, képileg sokkal kevésbé volt látványos, mint mondjuk A harmadik ember. Bár nem ez volt a film célja, de nekem kordukemntumként volt a legérdekesebb, hiszen körbenézhettünk egy negyvenes évekbeli szupermarketben is.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Edward G. Robinson (Tízparancsolat), Fortunio Bonanova (Aranypolgár)
- A filmben feltűnik a forgatőkönyvet jegyző Raymond Chandler is.
- A filmet hét Oscarra is jelölték, de egyiket sem nyerte meg. Idegességében Wilder, a rendező még ellenfelét is felgáncsolta, amint az épp a díjért igyekezett a színpadra.
- A film zeneszerzője a magyar Rózsa Miklós, aki többek között a Ben-Hurért is felelős.

2 komment

Kutyaszorítóban (1992)

2015. december 13. 14:01 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Tarantino, Quentin
Műfaj:
krimi, thriller
Főbb szereplők:
Harvey Keitel, Michael Madsen, Chris Penn, Steve Buscemi, Lawrence Tierney, Eddie Bunker, Quentin Tarantino

Megjelenés: 1992, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/vayksn4Y93A
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/kutyaszoritoban-reservoir-dogs/movie-8467

Tartalom

Nyolc rosszfiú a közös reggeli után kirabolna egy ékszerüzletet, ám a rendőrség szinte azonnal a helyszínre érkezik, így tűzpárbajba keverednek és elszakadnak egymástól. A megbeszéltek szerint egy üres raktárépületben találkoznának. Elsőre csak Mr. Fehér (Harvey Keitel) és a haslövéstől elvérzőben lévő Mr. Narancs (Tim Roth) érnek oda. Narancs látszólag retteg a haláltól, Fehér szíve pedig megesik rajta, de kórházba nem viheti, hiszen akkor a rendőrség információkat szedhetne ki Narancsból. Röviddel utánuk érkezik meg Mr. Rózsaszín (Steve Buscemi), akki ideges, mert biztos benne, hogy azért értek oda olyan hamar a rendőrök, mert valaki köpött. Mire lassan már vérremenően vitatkoznak erről, megérkezik Mr. Szőke egy rendőrtússzal, akit vallatni kezdenek, hogy megtudják, ki az áruló. Végül befut a többi túlélő is...

Azt hiszem a film fő témája az identitás körül forog: a gengszeterek az esetleges nyomok miatt kódneveken szólítják egymást, és a beépített rendőrnek kulcsfontosságú, hogy megtudja a többiek nevét (de még egy rendőrét is). Ugyanezen okból nem mesélhetnek a múltjukról sem semmi konkrétumot. És persze ott a beépített rendőr, aki szerepet játszik, és a halálát jelenti, amikor túlságosan átéli.

Megvalósítás

A filmben megtalálhatóak a Ponyvaregény jellemző elemei, mint a szétszabdalt időrend (bár nem értem ez mitől annyira innovatív, hiszen láthattunk már ilyet pl. az Aranypolgárban vagy A vihar kapujában is), az öltönyös gengszterek, a sok vér és erőszak vagy persze a szellemes, popkulturális párbeszédek, amelyek elsőre feleslegesnek tűnnek, de valójában sokat elárulnak a karakterekről.

A film tulajdonképpen kamaradráma is lehetne, hiszen nagyrészt egy üres raktárban játszódik (tuti hogy valahol csináltak már belőle színpadi darabot), és a karakterek kapcsolatait, beszélgetéseit látjuk szinte végig. Az ékszerrablást magát nem is látjuk, csak a közvetlen következményeit, de a kínzós jelenetnél is diszkréten elfordul a kamera, ezzel a képzeletünkre bízva a részleteket, ami még rosszabb, mintha megmutatnák. Kár hogy ebben nem következetes, és sok akciójelenet mégis látható, illetve szívesen vettem volna, ha a karakterek esetleg allegorikusak.

Élmény

Érezhető, miből lett a Ponyvaregény; a Kutyaszorítóban még hagyományosabb, kevésbé vicces, de ugyanakkor emberközelibb is, jobban átérezhető a beépült rendőr tragédiája. A sztori és a kép önmagukban nem voltak számomra érdekesek, de azért lehetett izgulni.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Harvey Keitel (Taxisofőr, Ponyvaregény), Tim Roth és Steve Buscemi (Ponyvaregény)
- Tarantino, a rendező is feltűnik a filmben mint Mr. Barna.
- Tarantino nemcsak más filmjeit ollózta össze filmjeiben, de saját magára is visszautal rendszeresen; mivel ez az első filmje, számos kapcsolatot láthatunk benne későbbi filmjeivel: több gengszter rokona valakinek a Ponyvaregényben vagy épp megemlítik.
- A kis költségvetés miatt mindenkinek saját ruhában kellett jönni. A széparcú Eddie-t alakító színész tüntetésképp kék melegítőben ment forgatni, és ez is látható a filmben rajta végig.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil