Tartalom

Az arisztokrata Tracy és Dexter (Cary Grant) viharosan szakítanak. Két évvel később Tracy újabb esküvőre készül újgazdag vőlegényével. A társadalmi eseménynek számító esküvőre a pletykamagazin főszerkesztőjének (Henry Daniell) kezében lévő Dexter kénytelen bejuttatni a rezidenciára az író úságíró Mike-ot (James Stewart) és a festő fotós barátnőjét, Lizt. Mindkettőjük művészvénájú, igazából méltóságon alulinak tartják a bulvárt, de szükségük van a pénzre. Az esküvő előtti napokban sok időt tölt együtt a társaság, egyikünk sem igazán az, akinek mutatja magát, szembesülnek a társadalmi helyzettől függő előítéleteikkel, és az esküvő előtti napon csúnyán berúgnak, ami felszínre hoz minden sérelmet, félelmet, érzést...

Romantikus komédia, inkább felszínes. Persze beszélhetünk a kapcsán a társadalmi és egyéb maszkokról, amit az ember akarva-akaratlanul hord, de hiába vonul végig a filmen ez a motívum, sosem megy bele igazán mélyen, nagyjából megelégszik a "legyünk önmagunk" mottóval.

Megvalósítás

Ugyanakkor azért szórakoztatóan teszi mindezt, helyzetkomikum, csípős, pörgős párbeszédek, rohanó cslekmény és még börleszk elemeket is tartalmaz. Kedvencem az átmulatott éjszaka, a magukat esetlenre ivó embereken mindig jót derülök.

Egyébként képileg, hangilag teljesen érdektelen; a film egy színdarab filmes változata, ennek megfelelően csak a szereplőkre, eseményekre koncentrál. Illetve egy dolog mégis érdekes volt: Cukor, a rendező 1939-ben dolgozott az Óz, a nagy varázslón is; a betétdalát pedig viszonthallhatjuk ebben a filmben.

Élmény

Tulajdonképpen jól szórakoztam, de sokat ne várjunk a filmtől, afféle Ez történt egy éjszaka stílusú romantikus komédia szerelmi nagyonsokszöggel, cívódó, vicces párbeszédekkel, de nem nyújt esztétikai élményt.

Érdekességek

- Cukor, a rendező magyar bevándorlók gyereke
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Cary Grant (Észak-északnyugat), James Stewart (Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés), Henry Daniell (Nagyvárosi fények)
- Virginia Weidler gyereksztár volt, 41 évesen szívrohamban hunyt el
- Tracy karaktere valós személyen alapul.

Tartalom

Újra a polgárháborús Amerikában járunk, a déli oldalon. A munkájának élő mozdonyvezető, Johnnie (Buster Keaton) szerelmes Annabelle-be, és hogy bevágódjon nála, jelentekezne a hadseregbe, de szaktudása miatt nem fogadják fel, hasznosabb, ha civil marad. Annabelle persze ezt gyávaságnak értelmezi, ezért nem hajlandó szóba állni vele, amíg nem lát Johnnie-n egyenruhát. Eközben az északiak kommandós akciót terveznek: elkötnek egy vonatot Délen, és Észak felé haladva mindent megrongálnak, ami utukba kerül. Csakhogy épp azt a vonatot lopják el, amin Annabelle is utazott, és aminek épp Johnnie a vezetője. Johnnie felpattan az első mozdonyra, és utánuk ered.

A cselekménynél nincs mélyebb üzenete a filmnek, egy akciódús, romantikus történet szeretne lenni. Ami nagyobb probléma, hogy vígjátékként van feltüntetve, de nem igazán lehet rajta nevetni. A helyzetek humorosak ugyan, de nincs csattanójuk, nem megmosolyogtatóak, és nem is szatirikusak. A film feldobja a poénokat, de nem csapja le őket.

Megvalósítás

A film zenéje klasszikus darabokból áll össze, többnyire jól illik a helyzethez, de a lassú Kék Duna keringőt pl. teljesen vállahatatlannak éreztem egy akciójelenet közben. A korszak művészeti irányzataiból mintha semmit nem vett volna át a film, viszont a nyaktörő mutatványok elég jól néznek ki, ahogy Keaton ugrál és zsonglőrködik a vonaton, főleg úgy, hogy látszólag kevés odavetített kép volt, azaz úgy tűnik, elég sok mindent pontosan megkoreografáltak és élőben vették föl, pontosan összehangolva az eseményeket.

Mint említettem, a filmen nem nagyon lehet nevetni, aminek oka elsősorban Keaton visszafogott karaktere. A kor másik nagy sztárjával, Chaplinnel összehasonlítva látványosan nem bukdácsol. Ettől állítólag a film kortalanabb, élethűbb lett, de nekem meg baromira unalmas. A film korának egyik legdrágábbja volt, rengeteg statisztával, valódi folyóba zuhanó vonattal.

Élmény

Egy burleszfilmre számítottam, ehhez képest nem sok nevetnivalóval akadtam össze. Korához képest egyébként meglehetősen modernnek hat, kevesebb benne az üresjárat, mint más némafilmekben. Csak nekem unalmas.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Buster Keaton (Alkony sugárút)
- A filmben feltűnik Keaton apja is, Joe Keaton északi generálist alakítva.
- Mike Donlin korának egyik legjobb baseball-játékosa volt, ugyancsak egy északi generálist alakít.
- A sztori valós történeten alapul, az is meglehtősen kalandos volt.

A film megtekinthető itt:

Tartalom

Remy egy patkány, különlegesen jó szagló- és ízlelőszervekkel megáldva. Nehezen viseli a mindenevő patkányalmot, inkább az emberi kreativitáshoz vonzódik - legalábbis az étel vonatkozásában - , amit persze az alom nem néz jó szemmel. Egy incidens során elvetődik Párizs legjobb éttermébe, ahol egy ügyetlen gyakornokkal összefogva, aki tudtán kívül a volt séf-tulaj eltitkolt fia, egyre magasabbra törnek. A jelenlegi, féltékeny főszakács (Ian Holm) azonban rájön titkukra, és mindent elkövet, hogy övé maradjon az étterem. És ha ez még nem lenne elég, a kíméletlen étterem-kritikus (Peter O'Toole) is kritikát készül írni a helyről.

Igazán központi üzenete nincs a történetnek. Remy igyekszik érvényesülni, önmegvalósulni egy ellenséges világban a családja támogatása nélkül is, akár a normákkal szembemenve, kitartva egyéni meggyőződése mellett. családja és barátai végül elfogadják, hepiend, noha igazából nem változik semmi.

Megvalósítás

A Toy Storyból már ismert perspektívát láthatjuk viszont a földönfutó, apró patkányok szemszöge miatt, az animálás pedig néhány jelenetben szemkápráztatóan gyönyörű, különösen a megáradt csatornában vergődés lett nagyon szép szerintem. Csak egy-két pillanat erejéig tart, de tök jó az ízek asszociációinak érzékeltetése zenével, színekkel, absztrakt ábrákkal (lásd az első képet). Összességében azonban számomra nem volt túl szem- és fülingerlő a rajzfilm.

Jellemzően nem a fő szál volt érdekes, hanem a mellékesek. Néhány mellékszereplő érdekes, de a főbb karakterek nekem nem voltak izgalmasak. Hasonló alapon nekem sokkal érdekesebbek voltak a párizsi lakások egy-egy pillanatra feltűnő életképei a történet egészénél. És ami még nagyon fontos: alig vicces.

Élmény

Több kritka is azt emeli ki, hogy a rajzfim egyetemesebb a ma megszokottaknál, kevés bennük az aktuális utalás. Ez lehet hogy így van, de nem több egy kedves történetnél, nincs fókusza a cselekménynek. Profin kivitelezett, de ritkán érdekes a kivitelezése.

Érdekességek

- Színészek, akiket hallhattunk korábban Pixar-filmeken kívül: Ian Holm (A gyűrűk ura), Peter O'Toole (Arábiai Lawrence), John Ratzenberger (Csillagok háborúja)
- Kisebb szerepben a rendezőt, Birdöt is hallhatjuk (ő a komornyik)
- Mint minden filmnél, itt is igyekeztek az alkotók megtapasztalni a saját témájuk valóságát: Bird gyakornokkodott a háromcsillagos French Laundry étteremben (amelynek séfje, Thomas Keller is szerepel a filmben), és a stúdióban egy évig patkányokat tartottak.
- A film sztorija egyértelmű utalás a tragikus Bernard Loiseau életére, aki öngyilkosságot követett el, miután romlott étterme megítélése.

Tartalom

Derek (Edward Norton) neonáci. Amikor fekete rablók épp az ő házát pécézik ki egy éjjel, mindhármukat lelövi, ezért három évre börtönbe kerül. Öccse, Danny (Edward Furlong) szintén nyomdokaiban jár, ő a példaképe, ahogy az egész helyi neonáci közösségnek. Három évvel később Danny feladatként dolgozatot kell írjon arról, mi juttatta bátyját börtönbe. Ekkor szabadul épp Derek, akit a börtönévek megváltoztattak, ezért otthagyja a közösséget, és öccsét igyekszik lebeszélni elveiről

A film propaganda, mint a Patyomkin páncélos, a rasszizmus ellen. És annak borzalmas, hiszen nem igazán magyarázza el, miért is rossz a rasszizmus. Felsorolja a rasszisták szokásos érveit, de nem cáfolja meg őket. Dereket megdugják fajtársai a börtönben, és szinte rögtön feladja addigi világnézetét; látjuk, ahogy a családja tönkremegy anyagilag, érzelmileg, egészségileg, de ez nincs vagy csak alig van összefüggésben Derek rasszizmusával. A film szenteciája, hogy "amitől nem lesz nekünk jobb, az nem jó", ami így önmagában baromság. Esetleg nézhetnénk a történetet kicsit általánosabban, és nem a rasszizmusra koncentrálni, hanem a gyűlölködésre, de ezt nem érzem annyira hangsúlyosnak, és ha így is van, messze nem olyan erős benne, mint amennyire szeretné hogy az legyen.

Megvalósítás

Gyönyörű, lírai képekkel operál a film, hasonlóan a Dühöngő bikához, és a zene hasonlóan erős. A visszapillantók fekete-fehérek, a kerettörténetként szolgáló jelen pedig színes. Ehhez hasonlóan gyakran találkozhatunk még ezekkel a színekkel a film során végig. A film időrendi szerkezete alárendelődik a történetnek, mint az Aranypolgárban vagy a Ponyvaregényben.

A karaktereket nem szerettem, mert bár szépen levezették Derek személyiségfejlődését, hogy hogyan válik a hétköznapi rassziszmustól szélsőséges bandavezérré, nem tűnt igazán életszerűnek, Danny pedig még kevésbé. A börtönszexes jelenet is sokkal hitelesebb A remény rabjaiban, pedig az meglehetősen szentimentális film (na nem mintha erőszakoltak volna már meg börtönben, de ugye nem is az számít, hanem hogy melyikről hisszük el jobban). Legrosszabb az egészben ugyanazok a hatásvadász elemek, amik a Patyomkin páncélosban vagy a Schindler lisájában is megtalálhatóak: az áldozatok mindig az amúgy is elesettek, akikkel könnyebb együttérezni, a háttérben pedig egy csúnya gonosz bácsi miatt van minden rossz.

Élmény

Vegyes. Egyrészt szépen fényképezett, jól kivitelezett, hatásosan működik, és van benne egy olyan jelenet, ami mindenkibe beleég, aki látta, akárcsak A faun labirintusában a borosüveges kivégzés, szóval mindenképpen örök élmény. Viszont úgy érzem, nem tálalja kellő körültekintéssel a témáját, nem kínál megoldásokat, nem segít megérteni (akkor már sokkal inkább Kosaras álmok vagy Isten városa), sok benne a valószínűtlenség, és ha a rasszizmus csak álca, és valójában a gyűlölet ellen szólt általánosabban, akkor nálam legalábbis egyáltalán nem jött át.

Egyébként vicces volt viszonthallani pont ugyanazokat az érveket, amit manapság a menekültek ellen szokás felhozni, és örültem neki, hogy ennek ellenére is objektívan tudtam értékelni a filmet, és nem vakított el "rózsadombi libsi" mivoltom abban, hogy észrevegyem a hibáit.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Edward Norton (Harcosok klubja), Edward Furlong (Terminátor 2)
- Kaye, a rendezőnek ez az első filmje, de egyik vágásával sem volt igazán elégedett, ezért nem akarta, hogy köze legyen filmjéhez. A legközelebbi rendezése párfilmes életművéből az erről a konfliktusáról szóló dokumentumfilm.
- A film részben Frank Meeink, megtért neonáci életén alapul.

Tartalom

1920-as évek, Mexikó. Dobbs (Humphrey Bogart) amerikai létére itt koldul, alkalmi munkákból tartja fenn magát, de jólétről ábrándozik. Egy munka során megismerkedik és összebarátkozik Curtinnel, aki hasonló cipőben jár. Segítik egymást a nehézségekben. Egy nap megismerkednek Howarddal (Walter Huston), az öreg, tapasztalt aranyásóval, akinek a hatására összedobják maradék pénzük, és hármasban elindulnak aranyat keresni. És találnak. Keményen dolgoznak, és közben számos veszély leselkedik rájuk: banditák, idegenek és persze a kapzsiság, ami kikezdi erkölcseiket és barátságukat...

Tanmese a kapzsiságról, az emberi jellemről. Howard, az öreg már sokat látott, képes objekítven felmérni a helyzetet, a helyén kezeli a dolgokat. Curtin ingadozó jellemű, de többször áll a jó oldalra. Dobbs az, akiről kevésbé feltételezénk a film elején - noha vannak rá jelek -, hogy nem lesz képes ellenálni az aranynak, ő az, aki leginkább bizalmatlan a többiekkel szemben, és a végére ez okozza bukását.

Megvalósítás

Ügyes, van benne egy-egy tök jó kép, pl. a váratlanul feltűnő indián, akit csak sarlóján keresztül pillantunk meg. Legerősebb persze az elbukott Dobbs megjelenítése, ahogy a tűz fellángol és beborítja elméjét. Néha az arcközelik mintha előrevetítenék Leone filmjeit. De sajnos az ilyen megoldások nem túl gyakoriak, inkább jellemzőek a hagyományos elemek. Ez volt az egyik első helyszínen forgatott film, emiatt pedig az egyik legdrágább is.

Érdekesek még a mexikóiak; az ő tömeges szerepeltetésük szinte zárójelbe teszi a maroknyi amerikai egyéni küzdelmét; olyanok, mintha a természet részei lennének, és főszereplőink eljelentéktelenednek. A parasztok egyszerre fenyegetőek és segítőkészek, a banditák bármikor lecsaphatnak, a katonaság pedig bármikor lecsaphat rájuk. Életnek és halálnak nincs jelentősége. Ijesztő erő, de nem gonosz - és nem is jó.

Élmény

Kellemesen csalódtam, nem vártam tőle többet Huston vagy Bogart korábbi filmjeinél, ehelyett kaptam egy érzékeny, néhol kreatív filmet, amely megfelelően elegyíti a különféle érzelmeket. És bár nem tökéletes tartalmát tekintve sem, szerintem sokkal inkább belekényszerít abba az elgondolkodós spirálba, mint pl. a Sztalker.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Humphrey Bogart (A máltai sólyom, Casablanca), Walter Huston és Barton MacLane (A máltai sólyom)
- John Huston, a rendező maga is feltűnik a fehér öltönyös amerikai szerepének erejéig.