Cselekmény: 1931, Budapest. Nyúl Béla tanár és amatőr Hannibál-kutató (nem a sorozatgyilkos, hanem a pun hadvezér). Értekezést rendre visszautasítják a lapok, míg egy nap egy tanár kiesése miatt, akitől előre rendeltek anyagot, mégis bekerül írása. Váratlanul felkapják az értekezést, miután egy országgyűlési képviselő - nem mellesleg főhősünk gyerekkori barátja - beszédet mond a cikk alapján. Bár a lapzárta miatt az újságok még nem közölték le a felszólalást (kedves fiatalok, az internet előtt a nyomtatási idő miatt az esti hírek már nem kerülhettek bele a másnapi papírújságokba), a hír azonnal elterjed, Nyúlnak mindenki gratulál, ajándékokkal halmozzák el és kegyeit keresik, madarat lehetne fogatni vele...

Téma: Kicsi spoiler jön, de a minimális dramaturgiai érzékkel bíró filmnézők bizonyára kitalálták, hogy a felszólalás egyáltalán nem pozitívan, hanem negatívan utalt az értekezésre, így főhősünk egyik pillanatról a másikra kegyvesztett lesz. A nem túl bonyolult történet rámutat, hogy az emberek mennyire könnyen megvezethetőek, illetve hogy nem is igazán érdekli őket az igazság, teljesen tudatosan hagyják magukat megvezetni a hatalomért vagy attól való félelmükben.

Tartalom: A cselekmény rövid és egyszerű, a többnyire gyámoltalan, de azért némi öntudattal bíró nyúl Béla - akinek neve mára köznevesült - véletlenül hatalmi játszmák kereszttüzébe kerül azzal, hogy élete büszkeségének, a Hannibálról szóló értekezésének szavait kiforgatja egy politikus aktuálpolitikai célokra felhasználva. Az a környezete, amely előbb még körberajongta, másnap már megveti, az ismeretlenekből álló tömeg pedig legszívesebben meglincselné, holott jó eséllyel nem is olvasták az írást. Ezt a fő szálat erősíti sok kis mozzanat, amelyek megágyaznak a karaktereknek: az igazgató gondolkodás nélkül learatja Nyúl babérjait, a fasiszta és képmutató tornatanár mindent sértésnek vesz, amit zsidó kollégája tesz vagy mond, a politikust nem érdekli az igazság, a gyerekekben még viaskodik az erkölcs... stb. A legőszintébb karakter a vendéglátós könnyűvérű felesége, aki annyira buta, hogy még manipulálni sem lehet. Tulajdonképpen ugyanaz történik, mint Az ötödik pecsétben (1976), csak más az olvasat: főhősünk kényszerből erkölcsileg elbukik, de ezzel magával rántja a még részben idealista fiatalokat. A legnagyobb tragédia pedig talán mégis inkább az, hogy a politikusnak igaza lesz, az ügy senkit sem érdekel pár nappal később, ám az áldozatokat ez nem fogja megvigasztalni. Ugyanakkor a hangulat egyáltalán nem ilyen komor, kifejezetten könnyed tud lenni és persze főleg szatirikus. Nyúlnak már a neve és a karaktere is karikaturisztikus és több olyan mondat elhangzik, ami szállóige lehetne A tanúban (1969) is, különösen az utolsó monológ tolja abszurdig. Bár a történet Horthy idején játszódik, nyilván ráilleszthető a Rákosi rendszerre is, és hát nehéz nem többet belelátni, amikor a bemutató után egy héten belül kitört az '56-os forradalom.

Forma: Bár egy évben jelent meg a Körhintával (1956), vizuálisan sokkal kevésbé látványos, még ha meg is van benne egy-két expresszionista (ld. lokál) vagy szovjet avantgárd elem (tömegjelenet). Nyúl kiállása az amfiteátrumban egyébként kísértetiesen emlékeztetett már csak a téma miatt is a Mephisto (1981) zárójelenetére. A humorért elsősorban a karikaturisztikus karakterek felelnek, főleg Nyúl alakja és játéka komikusan túlzó. A zene korabeli slágerekből áll, két vissza-visszatérő dal is van.

Élmény: Nem tudom, nem akarom lehúzni, de valamiért kevésnek tűnt. Pedig kellemesen szatirikus, helyenként látványos, beleélni azonban nem tudtam magam, mintha túl mesterséges lenne. Talán az a baj, hogy nem volt elég komor vagy épp ellenkezőleg és nem merte túltolni a szatírát. Így nem éreztem a súlyát. De ne hallgassatok rám, nem rossz egyáltalán, ez csak pillanatnyi, személyes megélése a filmélménynek :)

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Kiss Manyi (Körhinta)
  • Barsy Béla (Körhinta, Bakaruhában, Zöldár, Szegénylegények)
  • Makláry Zoltán (Hyppolit a lakáj, Emberek a havason, Körhinta)
  • Somogyvári Rudolf (Szegénylegények, Csontváry)
• Színészdinasztiák: Szabó Ernő féltestvére Neményi Lili; Bessenyei Ferenc felesége Váradi Hédi;
• Az 1920-as években született, eredeti regényből szinte csak az alapötlet maradt meg, hiszen a könyv nemhogy Horthy idején, de az oroszok kritizálása miatt a szocializmusban sem jelenhetett meg cenzúrázatlanul. Az eredeti változatot csak a rendszerváltás után adták ki.
• A film helyszíneit ez az írás összeszedte.
• Nem akarok aktuálpolitizálni, de szerintem oldaltól függetlenül belátható, hogy a filmbéli újságcikk mennyire könnyen viszontlátható lenne mai híroldalakon is. Ennek fényében különösen vicces, hogy egy cikk szerzője a köznevesült nyúlbélázással a műveletlenségéből fakadóan pont a filmével ellentétes üzenetet fogalmazott meg. :D

Cselekmény: Schneider feltörekvő, újgazdag üzletember, aki magán viseli alacsonyabb osztálya neveltetésbeli hiányosságait, Schneiderné azonban a vagyonnal együtt emelné társadalmi rangjukat is, ezért úri inast fogad, Hyppolitot. Ez alaposan felforgatja megszokott kispolgári életvitelüket, hiszen Hyppolit azonnal olyan arisztokratikus szokásokat hoz magával, mint a kiöltözés a vacsorához vagy a diéta. Eközben társasági és üzleti szempontból is jól jönne, ha lányuk, Terka hozzámenne a főtanácsos unokaöccséhez, Terka azonban egyáltalán nem kíváncsi a nyomi unokaöccsre, annál inkább a sármos üzletvezetőre, Benedekre, ő viszont rangon aluli, ezért Schneiderné legszívesebben megszabadulna tőle. Nem is sejtik, hogy Hyppolit már ismeri Benedeket magasabb körökből, hiszen valójában mérnök és egy gróf legjobb barátja...

Téma: Alapvetően könnyed vígjáték, de azért ha nem is kap nagy hangsúlyt, meghúzódik mögötte egy elég durva társadalomkritika korrupt és maradi politikával, erkölcstelen arisztokráciával, cserébe pozitívan állítja be a proliságot. Ha nagyon akarnám, ebbe a korabeli német filmekhez hasonlóan bele lehetne látni a fasizálódás jeleit, de inkább csak a nézői igények kielégítéséről lehet szó.

Tartalom: Alaposabban ki kellene elemeznem a cselekményt, de így "elsőre" kuszának, fókuszvesztettnek tűnik, ami nem tudja eldönteni, hogy mi legyen a középpontban: romantikus kicsit kifordított Hamupipőke-történetnek indul, ahol Terkát érdekházasságra adnák, míg ő a rangon aluli, ám valójában nagyon is méltó üzletvezetőbe szerelmes, hogy azért mégse legyen már itt átjárás a társadalmi osztályok között (bár egyébként szerintem ha ez hollywoodi film lenne, Schneiderné és Tóbiás közös falatozását simán szexuális utalásnak fordítanák az elemzők). Ezután azonban színre lép Hyppolit, az arisztokrácia kiszolgálója, az ő világa pedig ütközik Schneiderék ízig-vérig kispolgári világával, amely sokkal közelebb áll a cselédekéhez, ez adja a humorforrást. A szerelmi történet háttérbe szorul, néha előbukkan, még arra se jó, hogy vigye a cselekményt. Lehet, hogy teljesen rosszul látom, de ahogy írtam, így ránézésre teljesen úgy tűnik, hogy Schneider kalandjai kezdenek dominálni, még Hyppolit is csak időnként kerül elő. A humor egyébként egyszerű, kispolgárék mulatságait Hyppolit rendre elrontja azzal, hogy ezt jobb helyeken nem csinálják. Erre még rárakódik a tipikus kabaré, a félreértésekből adódó mulatságos helyzetek. A karakterek közül a két szerelmest leszámítva mindenki parodisztikus.

Forma: Ez azonban nem olyan sok, mégis a mai napig friss és vicces a film, a választ a titokra pedig azt hiszem a remake-kel való összevetésben kapjuk meg, amelybe itt-ott beletekertem, és elvileg az is lehetne vicces, mégsem ér a közelébe sem az eredetinek. Miért? Mert a karaktereik életidegenek az 1990-es évek (filmes) korszakától, a színészek nem hozzák az eredeti szintjét, a tempó nem elég feszes. Itt tökéletes az időzítés, Schneiderné, Schneider, Makács, Julcsa és Tóbiás tökéletesen reagálnak mindenre, Hyppolit a végén viszont teljesen karakteridegenné válik. Vizuálisan nem olyan izgalmas, egyedül az tűnt fel, hogy Hyppolitot kezdetben a többiekkel szemben alulnézetből mutatják, hogy súlyt adjanak neki, ami viszont a vizuális gegeket illeti, abból van bőven szerencsére, nem csupán verbálisan oldják meg. Nem csetlés-botlásokra kell gondolni, hanem olyan finomságokra, mint pl. amikor a kamera kicsit elmozdulva olyan dolgot emel be a képbe, amitől mulatságosabbá válik a jelenet (pl. a részeg barátok próbája). Még izgalmasabb az, ahogy a hanggal játszanak, főleg úgy, hogy ez az egyik első magyar hangosfilm, ennek ellenére sikerült kreatívan bánni helyenként a hanggal (pl. az új jelenet még az előző jelenet párbeszédének végével indul).

Élmény: Nyilván ti is ezerszer láttátok a filmet, én is. Ez abból a szempontból rossz, hogy nem hat az újdonság erejével, cserébe jobban oda tudtam figyelni a részletekre, illetve így közel hét év intenzív és tudatos filmezés során azért máshogy néz rá és ítél meg filmeket az ember. Látom a hibáit, itt-ott mesterkélt lett, természetesen nem egy esztétikailag kiemelkedő darab, ugyanakkor észrevettem olyan erényeit is, amelyeket eddig nem. Helyenként már fárasztó, de jól öregedett, még mindig élvezhető, sikere egy évtizedre meghatározta a magyar mozit és halhatatlanná tette Kabost és Jávort. Érdekes külföldi hozzászólásokat olvasni, nekik alig jön át a humora, nem értik, mennyire vicces Kabos.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Makláry Zoltán (Talpalatnyi föld, Körhinta)
• Szenes Ernő (Tóbiás) és Gárdonyi Lajos (Schneider barátja) zsidóként 1945-ben hunytak el haláltáborban illetve munkaszolgálaton.
• Kasper Gizella (Benedek háziasszonya) és Pázmán Ferenc (Schneider barátja) házasok voltak
• A film alapja Moliere 1670-es vígjátéka, Az úrhatnám polgár.
• A poénok egy része állítólag rögtönzött, ami nem kis teljesítmény figyelembe véve, hogy többeknek ez volt az első (hangos) filmszerepük.
• Találtam egy kiszínezett változatot is.

Előzmények: Noha láttuk hogy vannak előzmények bőven, a mozi születését hagyományosan a francia Lumiere-testvérekhez kötjük. Családi fényképüzemben sajátították el a szakmai alapokat, majd megvásárolták a kinematográf szabadalmát, ebből fejlesztették tovább saját változatukat, miután Párizsban látták Edison kinetoszkópját. Az eszköz felvevő- és egyben vetítőgép is volt, szebb képekkel és jóval könnyebb kamerával, aminek köszönhetően könnyebb volt felvételeket készíteni. Szűk két hónappal a német Wintergartenprogramm (1895) bemutatója után mutattak be tíz filmet fizető közönség előtt Párizsban, hagyományosan innen számítjuk a mozi és a film kezdetét. A testvérek úgy gondolták, hogy a mozizásban nincs nagy jövő, hiszen amiket leforgattak, azokat láthatjuk saját szemünkkel is az utcán. Az IMDb szerint 1900 után nem is forgattak több filmet, és visszatértek a fényképezéssel kapcsolatos kísérleteikhez. Bár cégük sikeres volt, később egyesültek a brit Ilforddal, ezért nem hallani már a Lumiere márkáról.

A film: A címben benne van minden, egy csapat ember hógolyózik. Elvileg aktualitás, de nekem eléggé megrendezettnek tűnik a kerékpáros viselkedése alapján (miért hajtana bele a tömegbe és fordulna vissza különben?). Őszintén szólva nem igazán látom az erényét, ennél láttunk ebből az időszakból sokkal izgalmasabb felvételeket is. Nemrég nagyot futott egy feljavított és kiszínezett változata is.

Előzmények: Kijött az új TSPDT-lista, örvendezzünk. Szóval míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük. mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ilyen George Albert Smith (1864-1959) is, aki mutatványosként kezdte, és ügyes diavetítőnek bizonyult, ami később jól jött a filmes trükkökhöz is. Egy 1896-os Lumiere-vetítésen találkozott a filmmel, be is szerzett egy kamerát rövidesen és műsorait vetítésekkel egészítette ki. Sokat kísérletezett, 1903-ra sikerült kifejlesztenie az első színesfimtechnológiát. 1914-ben hagyott fel a filmezéssel egy jogi vita után.

A film: A rövid jelenetben az alvó gyereket meglátogatja a Mikulás, megajándékozza őket, a gyerekek felébredve örülnek az ajándékoknak. A nagy technikai újdonsága abban keresendő, hogy itt találkozhatunk először párhuzamos jelenettel, azaz egyszerre látjuk a gyerekeket aludni és Mikulást bemászni a kéményen bemászni - ezt nem egy téren belül kell elképzelni, hanem afféle osztott képernyős módra (valójában vetítést látunk). Nem mellesleg ez az első karácsonyi film, illetve a színésznő, Laura Bayley a rendező felesége, a gyerekek pedig a gyerekeik. Éles szeműek pedig kiszúrhatják, hogy Mikulás elb*szta és nem sikerült az ajándékot a harisnyába raknia, melléejtette :D

Cselekmény: 1980-as évek, Törökország. Félig zárt börtöntáborban élő, köztörvényes bűnözők egy hét kimenőt kapnak, azonnal haza is indulnak családjaikhoz. A közelmúltbéli katonai puccs miatt azonban erős a hadsereg jelenléte, Yusufot például azonnal el is zárják, miután elhagyja papírjait és nem tudja magát igazolni. Seyitben egyedül felesége tartja a lelket, ám szabadulásakor azt hírt kapja, hogy a nő nem csupán megcsalta, hanem prostituáltnak állt. A rablásért elítélt Mehmet fél szembesülni családjával, mivel a lelkén szárad a rablásban lelőtt sógora élete. Omer a falujába érve azt tapasztalja, hogy folyamatos a tűzharc a török hadsereg és kurd lakosok között...

Téma: Értelemszerűen az "út" jelképes, amely során főhőseinknek megbűnhődnek vagy legalábbis megpróbáltatnak. Lehet, hogy nem ez volt a célja, hanem mondjuk bemutatni a diktatúrát vagy a rosszul működő társadalmat, de akkor ebben az esetben rossz munkát végzett :)

Tartalom: A szerkezet négy párhuzamos cselekményszálból áll. Nyugat-Törökországból, börtönszigetről indulunk, de hamar kiderül, hogy kis túlzással ott még jobb lenni, mint kinn, hiszen a hadsereg a civileket kijárási tilalommal és nagyon szigorúan fogja.

• A négy történetből az első Seyité, aki Közép-Törökországba utazik feleségéhez (Serif Sezer), de kiderül, hogy prostituáltnak állt. A megszégyenült család halálra ítélte, Seyitet várják vele. Talán ez a legérzelmesebb rész, Seyit vívódik haragja és szerelme között.
• A második történet Mehmeté, aki egy közös rablás során cserbenhagyta sógorát, aki emiatt meghalt. Mehmet Dél-Törökországba utazna feleségéhez, családja azonban eltiltja őket egymástól és inkább megölnék bosszúból. Az előző történethez hasonlóan itt is egy vívódást látunk, Mehmet ugyanis szégyenli magát, lelkiismeretfurdalása van, de szeretne bocsánatot és szeretne újra a feleségével lenni.
• A harmadik történetecske Yusufé, akit még út közben lekapcsolnak, mert elhagyta a papírjait. Az ő lényege a reményt jelképező madaráé, de ez a legironikusabb, hiszen a madarat ketrecben tartja, illetve Yusuf maga sem élhet szabadságával szinte egy pillanatig sem.
• A negyedik történet Omeré, aki Délkelet-Törökországba, egy határmenti faluba utazik családjához. Ez a szál politikai a kurdok elnyomásáról, ám ez csak a helyiek számára egyértelmű, akik felismerik a kurd elemeket. A történet alapján csak annyit látunk, hogy mindennapos a halál, menekvés csak a határ túloldalán van, ám könnyebb meghalni, mint átjutni. Omer ennek ellenére elhatározza, hogy nem megy vissza a börtönbe és megpróbál átjutni. Nehezíti a külföldi néző dolgát, hogy a nyílt politikai utalásokat kivágták a filmből, én például ezt a rövidebb változatot láttam. Fontos adalék, hogy az 1980-1991 közötti katonai diktatúra a nacionalizmus jegyében konkrétan betiltotta a kurd nyelvet

Mind a négy cselekményszálban meghiúsul főhőseink legfőbb vágya és mind a négy esetben végülis ők maguk tehetnek erről. Fontos, hogy nem politikai foglyokról van szó, ketten legalábbis biztosan nem azok, és azt sem tudjuk meg, hogy mi volt bűneik motivációja. Eddig hallgattam róla, de kiemelt szerep jut a feleségeknek és a szerelemnek, és ha a játékidő nagyja nem is a nőkről szól, legalább annyira fontosak. Meglehetősen sanyarú soruk van, Seyit feleségét embertelen körülmények között tartják; ő kapja a legtöbb időt, ennélfogva az ő bűntudata is megnyilvánulhat előttünk. Mehmet feleségének is nehéz, hiszen szereti férjét, aki viszont felel testvére haláláért; szerelme felér a legsúlyosabb bűnnel. Yusufnak csak az ábrándozás jut, nem találkozhat feleségével. Omer nem nős ugyan, de beleszeret egy falubélibe, ám a sors mást szán neki. Mondanom sem kell, ez az erkölcscsősz társadalom végtelenül képmutató, hiszen amíg a bűnöző, kurvázó férfiak nem jelentenek gondot, a nőket kevesebbért is megölik.

Forma: Kissé nehézkes szétválasztani a 3-4 cselekményszálat, túlságosan egybefolynak, túl hasonlóak a színészek, túl gyakran nem egy jól azonosítható helyszínen vannak, így aztán nem mindig tudtam, hogy most Seyitet vagy Omert látom vagy kinek a feleségét. Egy töröknek bizonyára sokkal egyszerűbb volt beazonosítani a kurd Omert, talán a többieken is volt valami tájjellegű. Seyit és Mehmet voltak a jobb színészek, Yusufnak kevés idő jutott, Omer pedig túlságosan kifejezéstelen maradt, a nőknek meg Seyit feleségét leszámítva szinte semmi játékidő nem jutott. Nem véletlen, hogy épp Seyit és feleségének kettőse volt a legerősebb, ahogy a két vívódó lélek együtt... vívódik. Kamerakezelésben nem volt különösebben izgalmas, nem tudok túl sok látványost megoldást felidézni. Jó volt mondjuk a havas jelenet, ahogy az alakok egyre kisebbek lettek benne vagy a harci jelenetek, ami valójában csak változó fegyverropogtatás hangja a házból hallgatva. A zene durván nyolcvanas évekbeli szintihangzású, ez ma már inkább viccesnek hat kicsit a retrósága miatt.

Élmény: Szóval formailag nem hozott lázba, tartalmilag lehetett volna sokkal letisztultabb, ugyanakkor érzelmileg meg nagyon is működött (ami persze lehet teljesen hangulatfüggő), nagyon tragikusnak éltem meg, valósan kegyetlennek, miközben már akkor felmerült bennem, hogy eléggé túlzó és életszerűtlen több esetben - de mégsem éreztem nyomorpornónak. Úgyhogy ajánlom, hatásos. Lehetőleg a két óránál hosszabb változatot keressétek, ami nincs cenzúrázva (a videó magát teljes változatként hirdeti, de nem az).

Érdekességek

• Korábban láttuk: Serif Sezer (Apám és fiam)
• Bár a filmnek két rendezője van hivatalosan, Guney írta és látta el pontos útmutatásokkal Gorent -  a börtönből.
• Előző filmje kapcsán már röviden írtam Guneyről, hogy kérlelhetetlen kritikusként száműzték, de mindezt csak azután, hogy fél életét börtönben töltötte politikai elítéltként. A börtönben írta meg e film forgatókönyvét, majd megszökött Franciaországba és ott vágta meg a nyersanyagot. Ezután száműzték.
• Természetesen betiltották a filmet, hiszen kurd nyelv is elhangzott benne, ami ekkor tilos volt, de egészen 1999-ig tiltva maradt kritikussága miatt. És ahogy említettem, még a 2017-ben kiadott "teljes" változat is szemérmesen kihagyott belőle egy-két jelenetet.
• Az 1980-as katonai puccs 1983-ig tartó katonai diktatúrát jelentett, majd 1983-1991 között egy erősen vezérelt demokrácia következett. A több ezer halottal járó esemény még élő felelőseit csak 2010 után küldték bíróság elé, persze mire megszületett volna a végleges ítélet, már meghaltak a 90+ éves katonák.