Előzmények: Az Egyesült Államokban Edisonhoz köthető a film kifejlesztése, Dickson végezte el számára a munkát, aki 1895-ben ott is hagyta hogy saját céget alapítson. A már jó ideje színészként próbálkozó Griffith itt kapta meg 1908-ban az első filmszerepét a Kimentés a sas fészkébőlben, és még ebben az évben megbízták az első rendezésével.

A film: A történetben egy orvos (Charles Hill Mailes), hogy kielégítse fia pénz iránti igényét, feltalálja a "Dopokoke"-ot (erősen hajazva a Coca Colára), aminek titkos összetevője a kokain (ekkor még legális). A pénz jön, azonban többen függőivé válnak az italnak... A tanmese kimondott tanulsága, hogy az apa a rövidtávú haszonért szem elől tévesztette a hosszútávú célt, fia boldogságát. Megvalósításában az egyetlen érdekesebb megoldás az, amikor az apa a kamerába gesztikulálva fejezi ki belső vívódását. Egyszerű üzenet, egyszerű megvalósítás, egyszerű film.

 Érdekességek:

• Korábban láttuk: Charles Hill Mailes (A festett asszony), Blanche Sweet (A gabonatőzsde spekulánsai, A lonedale-i távírászlány, A festett asszony), Christy Cabanne (A Pig Alley testőrei, A festett asszony), Edward Dillon (A lonedale-i távírászlány), Robert Harron (Those Awful Hats, A Pig Alley testőrei, A festett asszony, Egy nemzet születése, Türelmetlenség), Dell Henderson (The Unchanging Sea, A lonedale-i távírászlány, Türelmetlenség, Dübörgő élet, Igazi áldás, Kár volt hazudni), Grace Henderson (A gabonatőzsde spekulánsai, The House with Closed Shutters), Alfred Paget (The Unchanging Sea, The House with Closed Shutters, A Pig Alley testőrei, Türelmetlenség), W. C. Robinson (A lonedale-i távírászlány, A Pig Alley testőrei, Nagyvárosi fények)
  
• A Coca Colát John Stith Pemberton találta fel, aki a polgárháborúban megsérülve rászokott a morfiumra. Hogy le tudjon jönni róla, megpróbált kikeverni valami mást, ez lett a koka bor. A helyenként már akkor is megjelenő alkoholtilalom miatt kénytelen volt alkoholmentes változatot készíteni 1886-ban, ez lett a Coca Cola. Bár sikeres volt, egészségi állapota miatt kénytelen volt eladni 1888-ban Asa Griggs Candlernek, pár hónappal később meg is halt. 1895-ben már országszerte árulták, 1899-től külföldön is. A kokaint 1903-tól kezdve nem tették bele.
• A kokaint tartalmazó kokalevelet ősidők óta fogyasztják Dél-Amerikában, de csak a 19. század közepétől volt meg por formájában. Használható gyógyításban is, Európában a legnépszerűbb, de függőséget okoz és az utcán beszerzett kokain minősége általában nagyon rossz. Grammja 50-60 euró.

Előzmények: Az Egyesült Államokban Edisonhoz köthető a film kifejlesztése, Dickson végezte el számára a munkát, aki 1895-ben ott is hagyta hogy saját céget alapítson. A már jó ideje színészként próbálkozó Griffith itt kapta meg 1908-ban az első filmszerepét a Kimentés a sas fészkébőlben, és még ebben az évben megbízták az első rendezésével.

A film: A történetben egy naiv, de gazdag lány (Blanche Sweet) közönségesnek tartja a sminkelést, de lassan megváltozik a véleménye, amikor húgát egy partin körbezsongják a férfiak, rá pedig nem néz senki. Egy mégis megtalálja, de ő svindler... A kivitelezés nem érdemel figyelmet, leszámítva talán hogy már ott tartunk, hogy teljesen természetesek a vágásokkal járó helyszínváltozások, ez már nem egy kezdetleges film. Sztoriközpontú, nincsenek látványelemek, de a sztori a rövidsége és a viszonylag kicsi cselekmény mellett is érdekes, mert a The House with Closed Shutters-hez hasonlóan itt is a tetőpont utáni lélekábrázoláson van a hangsúly, azaz hogy a főszereplőnk hogyan éli meg a drámát. a színészi játék rendben volt, főleg a korához képest, de nem éreztem kiemelkedőnek.

 Érdekességek:

• Korábban láttuk: Blanche Sweet (A gabonatőzsde spekulánsai, A lonedale-i távírászlány), Kate Bruce (The Unchanging Sea, Türelmetlenség), Joseph Graybill (The House with Closed Shutters, A lonedale-i távírászlány), Lionel Barrymore (A kaméliás hölgy, Az élet csodaszép, Párbaj a napon), Christy Cabanne, Dorothy Gish, Walter P. Lewis, Walter Miller és Jack Pickford (A Pig Alley testőrei), Harry Carey (A Pig Alley testőrei, Párbaj a napon, Vörös folyó), Josephine Crowell (Egy nemzet születése, Türelmetlenség), Lillian Gish (A Pig Alley testőrei, Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók, Párbaj a napon, A vadász éjszakája), Robert Harron (Those Awful Hats, A Pig Alley testőrei, Egy nemzet születése, Türelmetlenség), Walter Long (A Pig Alley testőrei, Egy nemzet születése, Türelmetlenség), Henry B. Walthall (The Mended Lute, A gabonatőzsde spekulánsai, The House with Closed Shutters, Egy nemzet születése)

Előzmények: Az orosz filmművészettel elsőként mindenki a szovjet filmművészeti mozgalmak és a Patyomkin páncélos kapcsán találkozik először, már a cári Oroszországban is aktív filmes élet zajlott. Természetesen ide is a Lumiere-ekkel érkezett meg a kamera, épp II. Miklós 1896-os koronázására és a francia cégek kaparintották meg elsősorban az orosz piacot, míg el nem érkezett az első orosz film 1908-ban, a Sztyenka Razin. Vlagyiszlav Sztarevics (1882-1965) a rovartan területén dolgozott, egy természettudományi múzeum igazgatójaként próbált dokumentumfilmet forgatni rovarokról, akik viszont nem bírták jól a világítást. Cohl stop-motion trükkjeitől ihletet kapva halott rovarokkal forgatta le filmjeit élők helyett. A szovjet hatalomátvétel után Franciaországba menekült és további nagysikerű animációkat készített.

A film: A történetben egy bogár-házaspár férfitagja az idilli családi otthon helyett egy éjszakai bár szitakötőjénél talál "megértést", miután lecsapja a lányt egy tücsök kezéről. Csakhogy a tücsök egy operatőr és felveszi bogár úr légyottját... A történet önmaga is kellően szórakoztató, ahogy finoman, humorosan utal a kölcsönös megcsalásra és ez sokkal mulatságosabb úgy, hogy bogarakkal adatják elő. De az igazán erős része a stop motion, ami ugyan nem új, de eddig kissé bumfordi módon tárgyak mozogtak, nem pedig bábok. És ezt nagyon szépen, gördülékenyen, részletesen láthatjuk, teljesen modernnek hat, ráadásul még spéci kameraszögek is belefértek (pl. a "drónfotós" felvétel). Apró módosításokkal teljesen korrekt film lenne ma is és szórakoztató. Csillagos ötös.

Előzmények: Winsor McCayről (1866-1934) már volt szó; korán megmutatkozott tehetsége, 1899-től lett egy újság illusztrátora teljes munkaidőben. 1904-től kezdett képregényeket gyártani, egyik legsikeresebbje a később megfilmesített Egy ínyenc álma volt, ami ugye elcsapott hasú férfi rémálmait mutatta be. Ez ihlette az 1905-ös A kis Nemó kalandjait, ami egy kisfiú álmait mutatta be. 1906-tól kezdett vándorszórakoztatókkal utazni, majd 1911-től készített több mozgóképet, ez volt az egyik első.

A film: A történetben egy szúnyog kiszúr magának egy férfit, akitől álmában többször vért vesz. Jelentősége részben abban rejlik, hogy itt a rajznak már története is van, nem csupán maga a rajz érdekes. A korszaknak megfelelően egy végső csattanóra épül, de a közönség az életszerűsége miatt értékelte, a nyilvánvaló hibái ellenére valósnak gondolták, ezért készült el később a Gertie, hiszen egy dinoszaurusz nem lehet valódi. Pedig korántsem tökéletes, hiszen bár valóban realisztikus a mozgás, a méretek változóak és túlzóak, ráadásul többször visszafelé játszák el a mozgást (pl. kalapemelgetés), gondolom spórolásból. Ez egy vonalrajz, nincs háttér, túl sok részlet, minden a két mozgó félnek van alárendelve. Nagyon messze vagyunk még történetben a Disneytől, ezen szinten még érdekesebbek a tudatfolyamos rajzfilmek.

Érdekességek:

- A történet nem teljesen új, képregényben már javarészt megjelent 1909-ben a Dream of a Rarebit Fiend egyik jelenetében.

Cselekmény: ...avagy "a nap/Soleil kis árusa". Sili mankóval járó kislány Dakar nyomornegyedében, de úgy gondolja, a hozzá hasonló korú fiúkkal együtt képes ő is újságárulással kisegíteni családját. Már az első nap nagy szerencse éri, egy tehetősebb férfi felvásárolja az összes példányát és jóval többet fizet értük a valós értéküknél...

Téma: A Soleil az újság címe, a félreértések elkerülése végett, de azért egyben áthallásos is, hiszen Sili reményt, pozitívat hoz. Ez abban nyilvánul meg, hogy törékeny alkata és társadalmi helyzete ellenére teljesen magabiztos és rendíthetetlenül vidám. Ugyanakkor a rendező azt sem hallgatja el, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás, de bízik a szebb jövőben.

Tartalom: A fő szál Silié, de van két mellékkarakter is, akik testi vagy lelki nyomora megjelenik a történetben. Ők passzívak ugyan, de ott vannak, jelezve a megnyomorított Szenegált. Sili úgyszintén "nyomorult" testben, gyermekbénulás miatt mankóval jár, törékeny testalkatú, iskolázatlan és hát amúgy is utcagyerek, aki vak nagymamájával él. Na meg lány. Szóval sokszorosan hátrányos helyzetű, ennek ellenére egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy ne lenne egyenrangú másokkal, legyen az egészséges fiú vagy rendőr. Ebből a szempontból leghangsúlyosabban talán a a feminizmus jön ki, hiszen ez hangzik el többször konkrétan, hogy csak azért mert lány, képes arra is, mint a fiúk. Az újságárus fiúk bandája nem örül az új jövevénynek, főleg miután kisebb vagyonra tesz szert egy nagylelkű vevőnek köszönhetően, ezért többször belekötnek, de ez egyáltalán nem lombozza le. Természetesen van politikai vetülete is a dolognak, Sili aranyosan naivan kormánypárti újságot akar árulni, hogy közelebb vigye a népet hozzájuk, miközben a hírek arról szólnak, hogy Afrika épp elhagyni készül a az afrikai francia frankot (ez amúgy nem igaz vagy legalábbis nem találtam ilyen infót).

Forma: A rendező visszatért gyökereihez és a jelképekkel terhelt képi világ helyett az egyszerű utcaképeket mutatja meg, legfeljebb a tipikusan reményt kifejező, napfénybe sétálós zárójelenet mutat némi esztétikát. A realista hagyományoknak megfelelően valódi utcagyerekekkel készült a film és a Silit alakító kislány iszonyat jó, ha nem csupán egyszerűen önmagát adja.

Élmény: Ahogy az utószóban elhangzik, ez egy kiállás a bátor utcagyerekek mellett, akik vélhetően az ország jövőjét jelentik a rendező szerint. Ha egy friss és erős üzenetet akart volna átadni Mambety, lehetett volna rövidebb is, mint a Badou Boy, de így is gyorsan elrepült a negyven perc. Képileg nem volt izgalmas, a sztorit meg azért már láttuk párszor máshol,  más formában, katartikusabban.

Érdekességek:

• Trilógiának szánt sorozat középső darabja volt ez, ami a hétköznapokat akarta bemutatni, de a harmadik rész már nem készült el, mert még e film bemutatója előtt elhunyt a rendező rákban.
• Az afrikai frank 1945 óta létezik, tucatnyi afrikai országban használják és a frankhoz volt kötve az árfolyama 1999-ig (talán erre utalt a film), amikor frank helyett euró-alapra váltottak a pénznem közelgő bevezetésére való tekintettel.