Artúr filmélményei

Magnólia (1999)

2016. július 26. 00:15 - Liberális Artúr

 

 

 

Rendezte: Anderson, Paul Thomas
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Jeremy Blackman, Tom Cruise, Melinda Dillon, April Grace, Luis Guzman, Philip Baker Hall, Philip Seymour Hoffman, Ricky Jay, William H. Macy, Alfred Molina, Julianne Moore, Michael Murphy, John C. Reilly, Jason Robards, Melora Walters

Megjelenés: 1999, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/2ahUItMF3oE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/magnolia-magnolia/movie-11718

Tartalom

Earl (Jason Robards) haldokló öregember, egy évtizedek óta futó kvízműsor producere, amelyben gyerekeknek kell felelniük műveltségi kérdésekre. Halálos ágyán egyetlen dolgot bán igazán, hogy elhagyta élete szerelmét és közös fiukat, Franket (Tom Cruise), aki most hímsoviniszta csajozós tréningeket tart. Earl utolsó kívánsága, hogy látni szeretné fiát, ami azért problémás, mert a fiú gyűlöli, amiért elhagyta őt és haldokló anyját. Earl jelenlegi felesége, Linda (Julianne Moore) eközben szintén összeomlott, mert bár eredetileg csak a pénzéért ment hozzá, azóta beleszeretett, és nem bírja elviselni haldoklását. Öngyilkosságra készül. A kvízműsort Jimmy évtizedek óta vezeti, lányával, Claudiával azonban nagyon rossz a viszonya. Próbálja neki elmondani, hogy rákos és nincs sok ideje hátra, de drogfüggő lánya kidobja. A veszekedés miatt rendőrt hívnak a szomszédok Claudiára, aki gyorsan elrejti a kábítószereket, mielőtt beengedné az elhivatott Jimet. Először igyekezne megszabadulni a rendőrtől, de Jimnek azonnal megtetszik a lány. Claudia is kezdi megkedvelni Jimet a rövid intézkedés során, és estére randit beszélnek meg. hazafelé menet Jim újabb incidensbe botlik, aminek során elhagjya fegyverét, amely hiba óriásinak számít és teljesen letaglózza. A kvízműsor egykori nagy nyertese volt az 1960-as években Donnie (William H. Macy), aki már rég felélte nyereményét és hírnevét, épp kirúgták gyenge teljesítménye miatt, és egyetlen vágya fogszabályzót csináltatni, mert a helyes pultos srácnak, akibe szerelmes, szintén van. A kvízműsor sztárja jelenleg a kis Stanley, akinek kezd elege lenni, hogy mindenki csak kihasználja a tudását és nem érdekel senkit a személye.

A történet egyik kulcsmondata többször is elhangzik, aminek lényege, hogy nem szabadulhatunk múltunktól. Ez elsősorban a haldokló idősebb generációra vontakozik, akik haláluk előtt megbánják bűneiket, de mivel jóvátehetetlenek, bűnbocsánatot nem nyernek. Áldozataik saját gyerkeik, akik emiatt meglehetősen deviánssá válnak, de talán számukra még van kiút: Frank látszólag megbékél apjával, Claudia és Jim egymásra találnak, Donnie pedig elindul lefelé, de időben visszatáncol. A harmadik generáció, a gyerekek azok, akik már csak közvetve részesülnek az eredendő bűnből, látják szüleik hibáit és emiatt túl tudnak rajta lépni.

Megvalósítás

A történet szerkezete kissé félrevezető lehet, hiszen egy rövid, videóklipszerű, teljesen irreleváns bevezetővel kezdődik: három egymással lazán kapcsolódó, bizarr halálesetet láthatunk. Hasonlóan véletlenszerűen fonódnak össze történetünk karakatereinek életei. A történet jelképei maguk a karakterek: az idősek (Earl és Jimmy) jelentik a sötét múltat, gyerekeik (Frank és Claudia, de ide tartozik persze Donnie és Linda is) a képlékeny jelent, amelyet megrontott a múlt, de fennáll előttük még egy új élet lehetősége. A gyerekek pedig, elsősorban Stanley révén már egyértelműen egy jobb világot jelentenek (beszédes a kvízműsor címe és menete is: a What do Kids Know?-ban felnőtekkel kell megmérkőzniük). A történet időjárásjelentésekkel vezeti fel a filmvégi békaesőt, amely mintegy isteni beavatkozásként akadályoz meg és segít elő egyes eseményeket. És hogy miért Magnólia a film címe? Fogalmam sincs. nem találtam semmilyen, a filmre utaló jelentést, a filmben magában pedig szintén nem szerepel.

Kivitelezésében nem fedeztem fel semmi jellegzeteset; a karakterek külseje jellegzetes, így a sok szereplő ellenére se veszünk el a történetben, képei azonban nekem egyhangúak voltak. Ez alól kivétel a felvezető, amelyet egy narrátor gyorsan elhadarva, gyors vágásokkal kommentál. A film vége felé egy teljesen zenés klip formátumú betétdal is elhangzik (It's Not Going To Stop), amely összekapcsolja az egyébként egymástól lényegében független szereplők érzéseit, ezáltal egyként értelmezve őket. Érdekesebb vizuálisan még a békaeső, de ez önmagában mlg kevés, hogy az egész filmet látványosnak mondjam.

Élmény

 Sokan nagyon drámainak mondják, és valóban van benne ilyen rész, de legalább annyi szatirikus is előfordul, ami gyengíti az előbbi hatását. Ahogy előbb írtam, látványban nem volt igazán karakteres, a története pedig végülis élvezhető, csak  az egyszerűségéhez képest kissé túlkomplikált (ebben a Biciklitolvajok lesz számomra az etalon mindig). Mindenesetre hadd zárjam soraimat Stanley kérésével: "Kedvesebben kéne bánnod velem."

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tom Cruise (Esőember), Philip Seymour Hoffman (A nagy Lebowski), Ricky Jay (A tökéletes trükk), William H. Macy és Julianne Moore (Fargo), Alfred Molina (Az elveszett frigyláda fosztogatói), Michael Murphy és Henry Gibson (Nashville), Jason Robards (Volt egyszer egy vadnyugat, Az elnök emberei), Michael Bowen (Kill Bill)
- William H. Macy és Felicity Huffman eekor már házasok voltak.

Szólj hozzá!

Rejtély (2005)

2016. július 24. 13:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Haneke, Michael
Műfaj:
pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Daniel Auteuil, Juliette Binoche,

Megjelenés: 2005, Franciaország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/5_ZtfuvxpEw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/rejtely-cache/movie-69591

Tartalom

Georges egy irodalmi tévéműsor vezetője, felesége, Anne (Juliette Binoche) szintén irodalmár, egy kiadónál dolgozik. 12 éves kamasz fiuk, Pierre pont kezd problémás korszakába lépni. Tökéletesnek látszó középosztálybeli életet élnek, ám egy nap videókazettát kapnak, melyben a házukat filmezi valaki az utcáról. Nyugtalanító dolog, de nem tudják értelmezni, ezért nem foglalkoznak vele. A következő kazetta mellé már egy vérző szájú fejet is rajzolnak, majd egy vérző nyakat. A rendőrség nem foglalkozik az üggyel, hiszen nincs konkrét fenyegetés. Geroges kezdi sejteni, ki állhat a dolgok mögött, és az újabb videókazetták el is vezetik a helyszínre: kisgyerekkorában a birtokukon élt és dolgozott két algír a fiukkal, Majiddal. A fiú árván maradt, miután szülei egy tüntetés során meghaltak, de Georges nyomására szülei nem fogadták örökbe, amiért Majid (Maurice Benichou) neheztel azóta is Georges-ra és ami miatt Georges-nak lelkiismertefurdalása van. Majid azonban tagadja, hogy ő küldené a felvételeket. Nem sokkal később Pierre nem ér haza az iskolából...

A történet kulcsa az 1961-es tüntetés, amely során Majid szülei meghaltak. Az Algéria függetlenségéért tüntető párizsi algír tüntetőkre szándékosan rálőtt a rendőrség, többszázan haltak meg, de hivatalosan csak 1998-ban ismerték el, akkor is csak 40 halottat. Georges, mint Franciaország, idáig elnyomta emlékeit, de a videókazetták hatására felébredt újra bűntudata, amiért gyerekkorában egy rosszabb élet irányába lökte Majidot. Persze lehet, sőt kell is általánosabban értelmezni az üzenetet: a nyugat-európai középosztály jóléte mögött a fejlődő országok, egykori gyarmatok kizsákmányolása húzódik meg. Ezzel összefüggésben a történet film fő témája mégis inkább az általánosságban vett bűntudat, ami minimiális hatásra előbújik és megmérgezi az ember életét. Ezektől független téma lehet a megfigyelés, az objektivitás. Nem erre van kihegyezve, de többen felvettették, hogy Georges ideges reakciója annak tudható be, hogy a tévéműsorával szemben a megfigyelőkamerák nem az ő ízlésének megfelelően mutatják be.

Megvalósítás

A történet megvalósításának alapja az információhiány, azaz csak annyit tudunk, amennyit látunk, így a Totorohoz hasonlóan kicsit mi projektálunk bele dolgokat. Ezzel együtt a bizalomhiány is fontos: Goerges-ban Anne-nal együtt nem bízunk, mert azt gondoljuk, többet tud, mint amennyit mond (később részben ez be is igazolódik). Pierre-rel együtt nem bízunk Anne-ban, mert a barátságnál mintha kissé több lenne köztük. Pierre-ben sem bízunk, mert durcás kamaszként nem beszél. Majidban és a fiában sem bízunk, mert bár őszintének tűnnek, nehéz elképzelni hogy nincs közük a történtekhez. Ezek erősítik Georges bűntudatának érzetét, hiszen nem tudjuk mit tett és nem hisszük el, amit mond. Ráadásul sosem derül ki, ki küldi a kazettákat. A legszebben mindez akkor látszik, amikor Pierre eltűnik és mindenki emberrablásra gyanakszik. A barátoktban nem bíznak, a szülők egymásnak esnek. A politikai szál akkor vált számomra egyértelművé, amikor hosszasan mutatták az épp aktuális iraki háború híradófelvételeit. Ezzel összefüggésben a harmadik világgal szembeni rossz lelkiismeret már az elején megmutatkozott egy jellegzetes jelenetben, amellyel egy fekete biciklissel a kelleténél hevesebben vitatkoznak össze egy közlekedési nézeteltérésen.

Az elején említett objektív megfigyelés a legjellemzőbb a film képi világára. Gyakran hosszú percekig láthatjuk a mozdulatlan kémkamera felvételeit, és ezzel együtt sok jelenet hasonlóan van beállítva. A kamera keveset mozog, képei többnyire távolról vagy kissé közelebbről, de csak ritkán veszik arcközelből a jeleneteket. Ezt a hatást szerintem tovább erősíthették volna, ha kevsebb vágás van, de akkor meg már inkább kísérleti film lett volna. A megvilágításhoz természetes fényt használnak, szokatlan kameraszögek sincsenek, pedig adja magát, hogy ipari kamerák szögéből vagy térfigyelő kamerák nézőpontjából is nézhessük a filmet. Zene egyáltalán nincs, és ez szerintem jó, a filmek többségénél ugyanis nem igazán ad hozzá pluszt. Ebben az esetben viszont a csend viszont feszültségkeltő szerepet játszik.

Élmény

A viszonylag minimális történet és rejtélyek ellenére is a film izgalmas és fordulatosnak érződött, és olyan témát feszeget, aminek történelmi távlataival most kezdünk igazán szembesülni - de ez még nem egy összefoglaló értékítélet, csupán a bűntudat előszele. Megvalósítását koncepciójának megfelelően végrehajtotta, de szerintem nem tökéletesen, és ettől még nem lesz látványos (cápai értelemben). Az utolsó jelenetet pedig értékelhetjük thrillerinek, ugyanakkor elsőre szerintem senki nem vette észre, amit észre kéne venni...

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Juliet Binoche (Három szín: kék, fehér, piros), Maurice Benichou (Amelie csodálatos élete)
- Az 1961-es tüntetést az váltotta ki, hogy az algériai függetlenségi háború során több robbantást követtek el Párizsban algírok és francia szimpatizánsok, amire válaszul a később második világháborús bűnökért elítélt rendőrfőnök kijárási tilalmat rendelt el kifejezetten algírokra.

Szólj hozzá!

Aladdin (1992)

2016. július 23. 15:07 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Clements, Ron - Musker, John
Műfaj:
fantasy
Főbb szereplők:
Scott Weinger, Robin Williams, Linda Larkin

Megjelenés: 1992, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/gWLa6y7Z2TE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/aladdin-aladdin/movie-99540

Tartalom

A szultán főtanácsadója, a varázsló Dzsaffar titokban megidézi a Csodák Barlangját, hogy megszerezhessen belőle egy lámpát, a barlang szerint azonban csak egy arra érdemes léphet be. Némi kutakodás után Dzsaffar kideríti, hogy ez a valaki az utcagyerek Aladdin. Eközben a szultán (Douglas Seale) a törvényeknek megfelelően köteles kiházasítania lányát, Jázmint közelgő születésnapja előtt, ám a lány mindenkit kikosaraz. A szülői nyomás elől kimenekül a palotából az utcára, ahol kisebb bajba keveredik, de Aladdin, aki tolvajlásból tartja fenn magát, kimenti. Szinte azonnal egymásba szeretnek, de a sors közbeszól: Dzsaffar letartóztattatja Aladdint, azonban szabadságot és vagyont ajánl neki, ha cserébe kihozza a lámpát a kincsekkel teli barlangból. A fiú kap az alkalmon, hiszen miután megtudta Jázmin kilétét, tudja, hogy csak rangos emberként pályázhat a kezére. A barlang azonban Aladdint is elnyeli, mert hozzáért a lámpán kívül más kincsekhez is. Bennragadva, Aladdin megdörzsöli a lámpát, hogy jobban lássa, mire egy dzsinn (beszédhangja: Robin Williams, énekhangja: Bruce Adler) bújik ki belőle: mostantól Aladdin a gazdája, és kötelessége teljesíteni három kívánságát..

A történet két téma köré épül. Az egyik a társadalmi kötöttségeink (Aladdin, aki utcagyerekként nem lehet a hercegnő férje, a hercegnő, akinek folyton társadalmi elvárásoknak kell megfelelni, a dzsinn, aki hiába majdnem mindenható, csak mások kívánságait teljesítheti), a másik a hazugásg, pontosabban a "ne akarjunk mások lenni, mint akik vagyunk" (Jázmin mint egyszerű ember, Aladdin mint herceg, Dzsaffar mint dzsinn). Ha megjátszuk magunk a rajzfilm világának karmája azonnal lesújt. Ez alól egyedül a dzsinn kivétel, akinek megengedett a szerepjáték, noha ő ezt nem megtévesztő szándékkal teszi.

Megvalósítás

A történet gyors tempójú, teljesen alárendelt a cselekménynek. Előbb megismerjük a karaktereket és motivációikat, majd azonnal keresztezik egymás útját és egy-két fordulat után eljutunk a tetőpontig. A karakterek nem igazán mélyek, nem is fejlődnek. A dalok a mese elején túl gyakoriak, ráadásul többségük indokolatlanul szólal meg (igen, tudom, unalmas vagyok, de zenés filmek esetén fontosnak tartom, hogy maradjon valósághű és csak akkor énekeljenek, ha ez a valóságban is előfordulhatna). Kortársa A szépség és a szörnyeteg, és annak gyermeteg humoránál az Aladdinnak már sokkal fejlettebb humorérzéke van, elég csak a beveztőre gondolni, ahol a narrátor összefejel véletlenül a kamerával. Ellenben az agyondícsért Dzsini marháskodása számomra egyáltalán nem volt vicces, de legalább kihasználták, hogy fantázialény volta miatt bármit meg lehet tenni vele. A popkulturális utalásain lehetett nevetni, ugyanakkor nem tudom hogy ez az anakronizmus kellett-e bele. (Egyébként pont nemrég olvastam egy elméletet, hogy a mese valójában egy posztapokaliptikus jövőben játszódik, ezért ismerhette Dzsini napjainkat :D). Az állatszereplők túlságosan emberiek voltak (Abu a majom, Jágó a papagáj vagy a varázsszőnyeg, ami nem állat, de akkor is...), de ez szerintem megbocsájtható vétek egy mesénél.

Talán azért van mert európai vagyok, de A szépség és a szörnyeteg megszokott világánal nekem sokkal izgalmasabb és hangulatosabb volt látni a fiktív arab világot, főleg a végtelen sivatagban játszódó részeket. A dalok sokszínűbbek voltak, bár az első, arabosabb hangzásút leszámítva ugyanannyira jellegtelenek. A rajzolás mintha elnagyoltabb lett volna, cserébe viszont expresszívebbnek láttam. Dzsaffarra jellemző volt a tűzvörös szín mind ruhában, mint a jeleneteinek alapszínében, míg a film egészére inkább a sárgás homokszín volt jellemző. Ezeket ellenpontozva a jó oldal színe a kék volt, a vízé. Itt már szerencsére éltek a különböző nézőpontokkal is, emiatt sokkal izgalmasabb látványt nyújtott. Itt is megvolt a 3D-s számítógépes animáció, de messze nem volt számomra annyira lenyűgöző, mint A szépség és a szörnyeteg táncjelenetében.

Élmény

A véletlen hozta úgy, hogy majdnem egymás után láthattam az 1991-es A szépség és a szörnyeteget és az 1992-es Aladdint, így könnyen összehasonlíthattam őket. Számomra az Aladdin sokkal szórakoztatóbb volt a jobb  humora miatt, de a karakteri gyengék voltak és a történet túlságosan cselekményközpontú. Megvalósításában hangulatosabb és profibb volt, de ennek lehetett az is az oka, hogy elődjének sokkal rövidebb idő áll rendelkezésére, ráadásul rendezői újoncok voltak.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Robin Williams (Good Will Hunting), Bruce Adler (A szépség és a szörnyeteg), Douglas Seale (Amadeus), Jim Cummings (Az oroszlánkirály), Charlie Adler (WALL-E)
- Megjelenésekor sokan vádolták rasszizmussal a  készítőket, amiért Aladdin és Jázmin fehérek voltak, a többiek meg jellegzetesen arab külsejűek.
- Az eredeti arab mesében Aladdin, azaz Ala'ad-Din kínai, aki első kívánságát itt is arra használja fel, hogy herceggé váljon és elvehesse a szintén távol-keleti Badr ul-budurt. A gonosz varázsló csellel elveszi a lámpát és kívánságával Ala'ad-Din teljes vagyonát, ám a herceg végül megöli őt, ahogy később a varázsló bosszút forraló bátyját is.

 

Szólj hozzá!

Totoro - A varázserdő titka (1988)

2016. július 22. 22:34 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Mijazaki, Hajao
Műfaj: fantasy
Főbb szereplők:
Hidaka Noriko, Szakamoto Csika, Itoi Sigeszato, Simamoto Szumi, Takagi Hitosi

Megjelenés: 1988, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/TuLX50_5UAI
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/totoro-a-varazserdo-titka-tonari-no-totoro/movie-88460

Tartalom

Az egyetemi tanár apa és két kislánya, Szacuki és Mei vidékre költöznek, hogy közelebb lehessenek beteg anyjukhoz (Simamoto Szumi), akit kórházban ápolnak. A lányok már beköltözéskor észreveszik a koromgolyócskaszerű szellemeket, akik az új lakók miatt gyorsan távoznak új lakhely után nézve. Egy nap Mei újabb apró lényeket lát meg, akiket követve a ház melletti sűrű erdőben található, hatalmas kámforfához jut. Itt szunyókál békésen az erdő szelleme, Totoro. Mei elalszik rajta, és mire felébred, már nincs ott a szellem. Valamivel később a buszmegállóban várakoznak a lányok, hogy apjukat esernyővel fogadják a zuhogó eső ellen. Itt már mindkettőjüknek megjelenik Totoro saját szellembuszára várva. Kölcsönadják neki az esernyőt, cserébe pár szem makkot kapnak a lányok, amiket elültetnek. Ismét később, a lányok izgatottan várják anyjukat, akit hazaengednek hétvégére a kórházból. Váratlanul azonban táviratot kapnak: megfázott, ezért orvosa mégsem engedi el. A csalódott és aggódó Szacuki a legrosszabbtól tartva már anyja halálát vizionálja, amitől Mei is bepánikol és egyedül indul útnak a kórházba, hogy friss zöldséget vigyen neki. A szomszédok és Szacuki azonnal keresésére indulnak, de sehol sem találják a négyéves húgot...

Ha nagyon bele kéne erőltetni valami témát, akkor mondjuk, hogy a történet a természet és az ember harmóniájának propagálása. De itt sokkal inkább magáról az egyszerű, idilli életről van szó, mentesen minden fölösleges (és nem fölösleges) drámától. Talán ezzel az volt a cél, hogy rávilágítsanak a mindennapos élet egyszerű izgalmaira, talán az, hogy leszállítsanak miket a szélsőséges cselekményekről.

Megvalósítás

Amit a mi nyugati kultúránk kritikusai ki szoktak emelni az az, hogy nincsenek meg a hagyományos drámai elemek a történetben. Az alapszituáció szerint két kislány vidékre költözik, az anya pedig kórházban van. Ugye mindenki azonnal tovább tudja gondolni, hogyan folytatódna a történet egy klisés filmben? A lányok nyilván nehezen viselnék a változás, konfliktusba keverednének a családjukkal és az új ismerősökkel, mielőtt megszoknák a helyet, az anya pedig tragikusan sírós pillanatok közepette meghalna. Na itt szó sincs erről: a lányok azonnal megkedvelik a helyet, mindenki kedves a másikhoz, az anya pedig valóban beteg és kórházban van, de látszólag gyógyulófélben. Egy drámai tetőpont mégis van, a távirat és Mei eltűnése, azonban itt is mintha szándékosan a legrosszabbakat elültetvén a fejünkben az egész helyzetet csak trollkodásra használnák fel, hogy jól a szemünkbe mondhassák: nem kell mindig rosszra gondolni. Totoro és a többi szellem jelenléte számomra azt sugallta, hogy az eseményeket a gyerekek fejével éljük meg (hiszen mások nem is láthatták őket), ezért hiányoznak teljesen a valós élet problémái és a valódi dráma. És ez számomra zavaró is volt egyben, mert mindenki túlságosan jó volt, sehol nem láttuk egy kicsit árnyaltabb karaktert aki minimum nemtörődöm.

A képek részletgazdagok, Mijazakira, a rendezőre jellemzően gyakran láthatunk a történet szempontjából teljesen lényegtelen dolgokat, amelyek azonban valósághűbbé és hangulatosabbá teszi a film egészét (pl. a patak alján látható üvegpalack, amit nyugodtan kihagyhattak volna és semmilyen későbbi szerepe nincs, mégis odarajzolták és megmutatták). A szellemekből kevés van, azok pedig meglehetősen állatszerűek. Ezt a vonalat erősítve sokkal látványosabb lehetett volna a rajzfilm annál is inkább, mivel hiányzott a játék a fényekkel és a "kamerával".

Élmény

Az animációt méltatók szerint a fő erénye a pozitív bája, de ezúttal nekem ez nem jött át azért, mert nem volt ellenpólus, ami által a báj értelmezhető lett volna. Látványban sem volt olyan erős, mint a Chihiro szellemországban, de gyerekeknek abszolút ajánlható, kellemes kikapcsolódás.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Simamoto Szumi (A vadon hercegnője)

Szólj hozzá!

A szépség és a szörnyeteg (1991)

2016. július 21. 20:44 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Trousdale, Gary - Wise, Kirk
Műfaj:
fantasy, romantikus
Főbb szereplők:
Paige O'Hara, Robby Benson, Richard White, Jerry Orbach, David Ogden Stiers, Angela Lansbury, Bradley Pierce, Rex Everhart

Megjelenés: 1991, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/dGboC3UVvX8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-szepseg-es-a-szornyeteg-beauty-and-the-beast/movie-7560

Tartalom

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép herceg akinek megvolt mindene, és talán épp ezért túlontúl el volt telve magával. Amikor megtagadta egy csúf öregasszonynak a szállást, az átkot szórt rá: szörnnyé változtatta személyzetével együtt, hogy addig ne változhassanak újra emberré, míg a herceg külseje ellenére nem talál rá az igaz szerelemre. A közeli kisvárosban él különc felatláló apjával Belle, a könyvmoly álmodozó lány, akinek szépségéért odavan a helyi menő vadászcsávó, Gaston, ám a lány rendszeresen kikosarazza. Egy éjjel apja a farkason elől menekülve épp a szörnyeteg kastélyába menekül, aki a birtokháborítás miatt tömlöcbe veti. Belle apja nyomába indul, és amikor rátalál, magát ajánlja fogolynak apja helyett. A szörnyeteg kap az alkalmon, hogy megtörhesse az átkot a lány segítségével, ám korántsem olyan könnyű kölcsönösen egymásba szeretni, ráadásul Gaston is sötét terveket forgat fejében a lány megszerzésére...

A közismert mese üzenete egyszerű: ne ítélj külső alapján, mert a valódi szépség belülről fakad, ahogy a szörnyetegség is. Kicsit gondolkoztam, hogy erre vajon rájönnék-e magamtól is, mert ugyan ez az üzenet az elejétől kezdve, a történet nagyját mégis azt teszi ki, ahogy a jó harcol a rosszal.

Megvalósítás

A történet gyorsan felvázolja a herceg átkának történetét egy narrátorral, majd az első dal mutatja be nekünk Belle és Gaston karakterét és a falut, ahol laknak. Ezen alapozás után lineráisan halad a történet: a két címszereplő talákozik, Gaston bekavar, de végül minden jóra fordul. A karakterek egysíkúak, a két főszereplő fejlődik némileg. Belle elvileg a szép, bár én gondolkodás nélkül a három bögyös szőkét választanám a deszka barna helyett. A szörnyeteg elvileg szörnyűsges, de nem túl sokáig, elég hamar szánalmas, vicceskedő alakot faragnak belőle. Tulajdonságaik megnyilvánulnak külsejükben is, ez elsősorban az életre kelt tárgyaknál néz ki valamennyire jól, de erről később. A mese viccei teszik nyilvánvalóvá, hogy a kb. óvodás korosztálynak szól a film, mert halálosan gyengék. A dalok hál'istennek nem indokolatlanok teljesen, hozzátartoznak a cselekményhez, bár ez még nem indokolja minden esetben, hogy dalban mondják el a mondandót.

Általában óvatosan szoktam szembemenni a közvéleménnyel és a fősodratú kritikákkal, hiszen nem értek sem az animáláshoz, sem a filmekhez, de ennek a rajfilmnek kevés erényét látom. A zenét pl. nagyra tartják, de nekem nem voltak emlékezetesek. A rajzolást szépnek mondják, de egy-két kivételtől eltekintve szerintem nem volt az. Ami látványos volt, az a 3D-s táncjelenet, ami nagyon élethűre sikerült (és ennek köszönhetően kezdtek el többek közt egy rakás pénzt pumpálni a Pixarba). A klasszikus Disney-minőség visszatértét látták a mesében, de én alig fedeztem fel benne kreativitást, ami miatt a Hófehérke vagy a Pinokkió szerethető volt. Azt írták, hogy ez családi mese, azaz a felnőtteknek is szolgál néznivalóval, de meg sem közelíti a Pixar-színvonalat (ezt mondjuk betudhatjuk a korának). Ennek a kreativitásnak a hiányának tudom be azt is, hogy az életre kelt tárgyak gyakorlatilag emberek voltak tárgy alakban, alig-alig csináltak bármit, ami tárgylétükből adódhatott volna (v. ö.: Pinokkió).

Élmény

Nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze elődjével, A szép és a szörnyeteggel. A rajzfilm története összeszedettebb és letisztultabb, de kevésbé "realisztikus", látványban pedig annak ellenére gyengébb, hogy egy rajzfilm sokkal nagyobb teret enged a képzeletnek. Bár átemelték onnan Gaston karakterét és a megelevenedő tárgyakat, mégis elvártam volna némi visszautalást a klasszikusra. Gyerekeknek jó, kamaszoknak már nem ajánlanám.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Angela Lansbury (A mandzsúriai jelölt), Mary Kay Bergman (Toy Story 2), Frank Welker (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Az oroszlánkirály)
- Angela Lansbury színész- és politikuscsalád lánya, a jelenlegi ausztrál miniszterelnök is közeli rokona.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása