Cselekmény: 1950. János (Madaras József) a párt embere, egy lótenyésztő farmra küldik rendet tenni és felvirágoztatni, noha az egyetlen kompetenciája, hogy elvégezte a pártiskolát, no meg bátyja elég magas pozícióban van. A farmon az előző rendszer tisztjei nevelik a lovakat, így kölcsönös a bizalmatlanság mindkét oldalon. Egy idő után János nem bírja a passzív ellenállást és megkéri feletteseit, hogy távolítsák el a vezérszemélyiség Bazsit. Eközben János bátyja besül Rákosi előtt és egy fekete autó kocsikázni viszi...

Téma: Az enyhüléssel járó, Rákosi-korszakot kritizáló filmek sorának egyike ez, de elsősorban általánosságban beszél a politikai hűség mindenekfelettiségének káros mivoltáról. A Horthy-rendszer tisztjei ugyanis ugyanannyira akadályai János jóindulatú terveinek, mint a párt, ami elsősorban rendet vár el.

Tartalom: Őszintén szólva nem volt könnyű megértenem az alaphelyzetet, mert a történet különböző pontjain, félmondatokban vázolták fel, úgyhogy ezzel kezdem: szakértelmük miatt a rendszer megtűri az egykori tiszteket a ménesben, de gyanakodva figyeli őket, főleg amikor kiderül, hogy az előző telepvezető benne volt egy felkelés megszervezésében. Ekkor érkezik meg kapcsolatai révén a kezdő, dilettáns, de párthű János, aki nem tud mit kezdeni a passzívan ellenálló tisztekkel, hiába jóindulatú. Segítséget kér, a párt pedig túlgondolja a dolgot és azonnal gyilkosokat küldenek, amiből János nem kérne, de nincs választása, őt is azonnal megfenyegetik, ekkor kezdi érezni a rendszer szorítását és hogy nekik fontosabb a rend, mint a jó munka. Rövid, de izgalmas párhuzam János történetével bátyjáé, aki nagyban csinálja ugyanazt: egy nagybirtok dilettáns vezetője, kénytelen Rákosi előtt beismerni egy hibát, aki erre fekete autót küld érte és a recski munkatáborba viszik - de nem rabosítani, hanem az előző rendszer egy szakértőjét kivinni onnan, aki segíthet neki. A segítség azonban felér egy fenyegetéssel, hogy így is járhat, hiába bizalmi ember magas körökben. Egy másik párhuzam a lovak élete, amely nagyjából rímel az eseményekre.

Forma: Ez a fő látványelem is, az állandó ködbe vesző ménes, ami egy feszült, zárt, különálló tér, érzékeltetvén a diktatúra nyomását. A lovak jelenítenek meg egyfajta párbeszéd nélküli párhuzamot, ezért hosszasan mutatják őket, különösen amikor két ló összeverekszik. Nem tudom, ez volt-e az első film, de mindenképpen ritka dolog, hogy megjelnik benne személyesen Rákosi és Recsk is. Személy szerint mást nem vettem észre, nincs szemem a finomabb dolgokhoz, de pl. a fent belinkelt írás egy jelenetet sokkal értelmesebben kiveséz :D

Élmény: A fő erejét feszültségének, fojtogató légkörének tulajdonítják, ami nekem sajnos annyira erősen nem jött át. Ahhoz sokkal csendesebbnek, eseménytelebbnek, vésztjóslóbbnak kellett volna lennie.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Madaras József (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Fényes szelek, Csend és kiáltás, Még kér a nép)
  • Horváth Sándor (Szindbád, Az ötödik pecsét)
  • Ambrus András (Bakaruhában, Szerelem, Még kér a nép)
  • Moór Marianna (Az ötödik pecsét)
  • Petur Ilka (Szerelem)
  • Pásztor Erzsi (Tűzoltó utca 25.)
• Fábián Ferenc (Mátyás) egy évvel később, 45 évesen hunyt el; Bács Ferenc (Bazsi) tavaly hunyt el 82 évesen; Ferenczy Csongor (Kisbáró) szintén tavaly hunyt el 79 évesen.

Cselekmény: 1906, San Francisco. Blackie (Clark Gable) egy menő, partmenti lebuj menő tulajdonosa, aki két kézzel szórja a pénzét és ami a szívén, az a száján. Jó értelemben véve faragatlan, nem ad az üres  formaságokra, látszatra - és legjobb barátja, a pap Tim (Spencer Tracy) bánatára a vallásra sem. Egy este felveszi énekesnőnek a kiváló hangú Maryt (Jeanette McDonald), aki ugyan klasszikus énekesnek tanult,  de pénz híján kénytelen Blackie-nek dolgozni. Blackie nincs hozzászokva a tisztes nőkhöz, ezért nem tud mit kezdeni Maryval, de egyre jobban elvarázsolja, miközben Mary is kezdi meglátni Blackie-ben a kemény külső alatt rejtőző, érző szívet. Eközben a parton gyakoriak a tüzek, ezért több bártulajdonos a legnépszerűbbnek számító Blackie-t kéri meg, hogy induljon a válaszásokon és érdekeiket képviselve próbáljon javulást elérni...

Téma: Sok minden lehetett volna belőle, de a fő motívuma a vallás lett: Blackie az evilági dolgoknak él és erősnek hiszi magát, míg nem kap egy akkora pofont, amit már ő sem bír elviselni. Ez pedig Mary szerelme és a hírhedt 1906-os san franciscoi földrengés, amitől már Blackie is összeroskad és belátja erőtlenségét.

Tartalom: Az első néhány jelenet megalapozza Blackie (beszédes név) karakterét, aki egyfelől nagyvonalú és segít a rászorulókon, másfelől nyers és cinikus. Az előbbi oldalát mutatja pap barátja, utóbbit a bárja. Amerikai film létére meglepően nyíltan ateista, csak mert hisz a saját erejében. Mary egy lelkész tisztes lánya, aki vidékről a bűnös városba érkezik, a hangja kiváló, ezért Blackie lecsap rá, noha Marynek kényelmetlen egy lebujban erotikusan énekelni. Ugyanakkor Blackie-t elvarázsolja a tartással bíró lány, Maryt pedig a Blackie ellentmondásos viselkedése. Blackie ellenpontja és riválisa a látszólag tisztes, de belül romlott Burley; nála Mary operát énekelhet, de nem szereti a férfit. Sokatmondü jelenet a Mary és Burley anyja közti beszélgetés, amelyben kiderül, hogy a város elitje is erkölcstelen emberekből épült és áll, csak jobban ügyelnek a látszatra. A semmiből érkező földrengés megoldja a dilemmát és térdre kényszeríti Blackie-t, aki ráébred, hogy annyira nem erős, hogy ellenálljon a szerelemnek és egy természeti katasztrófának. Műfajilag érdekesen vegyes, enyhén vicces, romantikus, helyenként melodramatikus sok zenei betéttel, de még politikai szál is kerül bele, na és persze ott a vallás témája is. Könnyed és komoly egyszerre, de alapvetően egy szórakoztató film, amíg meg nem érkezik a földrengés és nem változtatja katasztrófafilmmé, ami átértékel mindent.

Forma: Ez igaz a formai elemekre is. Tipikusan 1930-as évekbeli film, ami sokat és gyorsan szövegel, a látványra pedig nem ad sokat, a színészek játékára és külsejére bíz mindent, legfeljebb a díszletekkel emel valamennyit a jeleneten (ld. Burley háza). Mary hangja valóban letaglózó; bár bárba kissé mesterkélt, amikor valóban operadarabokat adatnak vele elő, az sokkal jobban illik hozzá. Fontos, többször visszatérő, fülbemászó dal a San Francisco, amely a város egyik hivatalos himnusza (és nem, a másik nem Scott McKenzié). És akkor bumm, jön a földrengés, ami teljes váratlan, előkészítetlen, ezért igazán hatásos és az 1970-es évek katasztrófafilmjeinek hangulatába repít minket. Oda az 1930-as évek naiv romantikája, visszatérünk az 1920-as évek háborús filmjeihez; emberek haldokolnak, sokkosak, siratják szeretteiket. A földrengés maga is meglepően korrekt, szépen omlanak össze épületek, felszakad a beton, beleférne egy mai filmbe is kis híján.

Élmény: Ha nincs az utolsó negyedóra a földrengéssel, akkor egy jellegtelen zenés, romantikus film néhány jobb jelenettel, a földrengés azonban annyira sokkoló volt minden szempontból, hogy teljesen megértem, miért lett 1936 legsikeresebb filmje. Lehetett volna azért a felvezetés rövidebb és a katasztrófa hosszabb, illetve ha már annyira a vallásra akart kifutni, akkor jobban rámutatni Blackie kétségbeesésére, gyengeségére.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Clark Gable (Ez történt egy éjszaka, Lázadás a Bountyn, Elfújta a szél)
  • Jeanette MacDonald és Shirley Ross (A víg özvegy)
    
  • Spencer Tracy (Bolond bolond világ)
  • Jack Holt (Sierra Madre kincse)
  • Jessie Ralph (A kaméliás hölgy)
  • Edgar Kennedy (Reménytelen szerelem, Mickey, Kacsaleves)
  • Roger Imhof (Érik a gyümölcs)
  • Charles Judels (Ninocska, Pinokkió)
  • Russel Simpson (Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem)
  • Bert Roach (Dübörgő élet)
  • Carl Stockdale (Türelmetlenség)
• Ted Healy (Mat) egy évvel később, 1937-ben, 41 évesen hunyt el fia születésének ünneplése közben, pletykák szerint verekedésben, hivatalosan szívrohamban.
• Gable és Tracy jól kijöttek egymással, haverkodtak, MacDonaldot azonban nem szerette és a csókjelenetek előtt rendszeresen keményen befokhagymázott.
• Néhány jelenetet Griffith rendezett (Van Dyke sokáig a segédrendezője volt), a forgatókönyvírása pedig besegített von Stroheim is.
• Van Dyke, a rendező 1915-ben kezdett Griffith segédrendezőjeként az Egy nemzet születésével, több jelölésig vagy díjig eljutott, 1943-ban azonban, 53 évesen betegsége miatt öngyilkos lett.
• MacDonald nem volt képzett operaénekes; csak az 1940-es években próbálkozott meg a műfajjal, tehetségét bizonyítja, hogy sikeresen.
• A filmet a földrengés minden évfordulóján levetítik a helyi tévék, az utolsó városképet mindig az adott évhez igazítva.
• A Barbary Coast valóban a város legalja volt, persze korántsem annyira romantikusan, ahogy a filmben. A földrengés lehetőséget adott újjáépíteni és elfogadhatóbbá tenni a helyszínt, ami már jobban hasonlíthatott a filmben látottakra. 1911-től azonban keménykezű polgármester került az élre, aki néhány éven belül gyakorlatilag betiltott ott mindent.
• És akkor a földrengésről: 7,9-es erősségű földrengés rázta meg a várost, az épületek 80%-a elpusztult, több mint háromezren haltak meg (a kb. 400 ezer lakosból).

Cselekmény, téma, tartalom: A dokumentumfilm az erkölcsileg züllött Nyugat képével indít (tánc, szex, rasszizmus), majd ellentétbe állítva vele, megmutatja, hogyan dolgoznak a Szovjetunió változatos népei a kirgizektől a szamojédekig azért, hogy mezőgazdasági termékeikkel gépeket vegyenek a gépgyártáshoz, azaz hogy önállóak legyenek. Hosszasan láthatjuk, ahogy az álaltokat, növényeket feldolgozzák, illetve ahogy országszerte terjednek Lenin tanai és utat törnek, mint a róla elnevezett jégtörő hajó. Viszonylag nagyobb szeletet kap a vallás is, mint elavult szokás, amit már meghaladott a kommunizmus: az eltakart arcú muszlim nő leveti kendőjét.

Forma: Ez eddig nem túl izgalmas, de meglepően modernen használják ki a feliratokat, először már-már Godard előérzetem volt, ahogy folyamatosan megszólítja a filmen lévőket, majd magukat a nézőket is a "te!" felkiáltással. Olyan gyakran szakítják meg az illusztráló képeket a feliratok, hogy zenei ritmust adnak a filmnek. Mondanom sem kell, sokat játszanaka a vágások tempójával és montázsokkal, de van osztott képernyő és áttűnések is, mind egy-egy gondolat közlését érzékeltetendő (pl. osztott képernyőn mutatott lovaskocsi és traktor jelzi a fejlődést). Ja, és van stop motion is, szóval nem véletlenül hasonlítják az Ember a felvevőgéppelhez, ebből a filmből látszik, hogy már majdnem készen áll a rendező rá.

Élmény: Szóval igen, ez már az Ember a felvevőgéppel kistestvére, csak épp tartalmában nem túl erős, de képben már megvan benne minden készen. És azért nem volt semmi látni azt se, mennyire sokszínű volt a Szovjetunió etnikailag. Bő egy órában azért hosszú, sokkal rövidebb is lehetett volna.

Érdekességek:

• Vertov megbízása nem egészen egy ilyen film volt... a szocialista külkereskedelemről kellett volna dicshimnuszokat zengenie, ráadásul költségek a végére megduplázódtak, így kirúgták a rendezőt.
  
• Kicsit gyanúsnak tűnt ez az egyhatod, ezért utánaszámoltam, de valóban, a Szovjetunió területe nagyjából a világ hatodát tette ki. (Off: meglepetésemre az Egyesült Államok, Kanada és Kína is közel egyforma méretűek, India csak ezek harmada.)

Cselekmény: Helena (Mercedes Moran) egy hotel elvált konferenciaszervezője, nem örül túlságosan, amikor megtudja, hogy exének ikrei születnek. Kamasz lánya, Amalia erősen vallásos, az iskolában a hivatásról tanulnak, de amikor a tömegben egy idősebb férfi fogdosni kezdi, elragadja a kéj. A férfi Dr Jano, a jelenlegi orvoskonferencia egyik résztvevője. Amikor Helena megismerkedik vele, talán exférje gyerekvárása miatt szeretne vele intimebb kapcsolatba kerülni. A férfi nem is sejti, hogy Amalia is figyeli és vágyakozik utána...

Téma: Elvileg Amalia ébredező szexualitása van a középpontban egy olyan társadalmi közegben, ahol a téma erősen tabu. Részemről azonban van benne egy csomó dolog, amit nem tudok hova tenni, a kevés és rövidke leírás pedig kevés kapaszkodót nyújt. De talán csak Martel stílusa miatt vélek benne többet felfedezni ennél.

Tartalom: Az egyházi iskollában kezdünk, ahol azonnal megjelenik az első motívum, a vallás révén elfojtott szexualitás, amikor a lányok a legmocskosabb dolgokról kuncognak, illetve egy másik téma, a hivatás, az isteni sugallat megtalálása, amit a lányok szintén közönséges dolgokkal, horrorsztorikkal hoznak összefüggésbe. Amikor Dr Jano a tömegben hozzádörgölőzik Amaliához, a lány egyszerre tekinti isteni küldetésének, hogy megváltsa a férfi bűnét, de egyben fel is izgatja az élmény. Fordul a kocka, ő kezdi titokban követni és szinte zaklatni a férfit, aki már megbánta a dolgot. A több mellékszál mellett Amalia elvált anyja, Helena cselekményszála van még a középbontban, aki konferenciát rendez egy hotelben és próbálna kikezdeni az amúgy nem túl vonzó Janoval, de a férfi túl bizonytalan, hiszen családja is van, pedig az orvosok hírhedtek arról, hogy a konferenciák alatt kikezdenek mindenkivel. Martel az Ingoványban megismert módon itt is csak érzékeltet, belerángat minket a helyzet hangulatába, de vagy nem történik semmi vagy nem mutatja meg, és ez baromi hatásosan fejezi ki szexuális feszültséget. És bár műfaja dráma, valójában ez egy komédia, simán lehetne tini vagy szexvígjáték, tele van vicces jelenetekkel, de azokat nem komikusan tálalja. Ahogy említettem, Martel ezen filmjében is van egy rakás jelkép, amikkel nem tudok mit kezdeni (pl. Helena hallása), de talán megvagyunk nélkülük is.

Forma: Az intimitást kifejezendő sok az arc- és testközeli kép, de ezúttal a töredékét sem fedeztem fel annak a kreativitásnak, ami az Ingoványban fellelhető volt (persze ez engem is minősíthet). Ezt a filmet is Martel szülővárosában forgatták, de ezúttal a lepusztultság nem volt kiemelkedő, emiatt Martel szokásos medenceiszonya sem jött át. A zajok itt is jóval erősebbek a normálisnál (igen, lehet izgalmas az úszómedence fémkorlátjának csapódó víz hangja is), ha nincs párbeszéd, ami szintén remek eszköz az intimitás érzésének erősítéséhez. Jellegzetes a zene a temerinnek köszönhetően, de nem sikerült megfejtenem a jelentőségét, pedig van neki.

Élmény: Stílusában hasonló, de számomra gyengébb film az Ingoványnál, annak még talán a szexualitása is erősebb volt, noha az inkább ennek a filmnek a témája. Sokkal élvezetesebb onnantól kezdve, ha rájövünk, hogy alapvetően vígjátékról van szó, de azért az érzékeny ábrázolása a karakterek belső vívódásainak és az elfojott helyzeteknek mégis erősen drámaivá teszi.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Mercedes Moran (Ingovány)
  

Cselekmény: Cséplő Gyuri fiatal, zalai cigány egy cigánytelepről, de társainál öntudatosabb, ezért elhatározza, hogy harmadmagával a fővárosba megy munkát keresni és összegyűjt egy olcsóbb házravalót. Az első munkahelyre nem elég képzettek, a másodiknál nincs szállás, a harmadiknál tériszonyosak. Eddigre egyiküknek honvágy lesz és hazamegy, így Gyuri és testvére maradnak ketten. Szerencsére egy téglagyárban sikerül elhelyezkedni...

Téma: A Filmregényhez hasonlóan ez a film is a "Szociológiai filmcsoportot" kiáltvány gyermeke, a téma a cigányság, pontosabban a fővárosba ingázó vidéki cigányok élete, de nem dokumentumfilmes, hanem doku-játékfilm formában. Gyuri belső konfliktusa a magány és az előrelépés összeférhetetlensége, a külső pedig szegénység és a cigánysággal szembeni előítéletek.

Tartalom: Gyuri öntudatos személyiségét szépen felvezetik azzal, hogy mivel szégyelli, hogy az ő lakhelye hivatalosan is csak cigánytelepként szerepel a papírokon, bemegy a hivatalba és eléri, hogy elnevezzenek ott egy utcát. Érzi, hogy a faluban, ahol erősek az előítéletek (ld. kocsmai jelenet), nem tud egyről a kettőre lépni, ezért elhatározza, hogy Budapestre megy dolgozni és ott összegyűjt annyi pénzt, hogy vehessen egy kis házat. Jellemző motívum, hogy alulképzettségükre hivatkozva előbb a kommunista szervezetekből zárják ki őket, illetve munkalehetőségeik is erősen leszűkülnek. Gyuri többedmagával indul, de a többiek honvágyuk miatt lemorzsolódnak. A munkásszállón magyarokkal lakik, de nincs a lakók közt lényegi különbség, ez a történet központi magja, azaz az a hitvallás, hogy a cigánykérdés valójában szociális kérdés és nem kulturális vagy etnikai. Ezt erősíti a roma klubbéli jelenet is, ahol hiába van cigányokkal, azok értelmiségiek és nincs közös kapcsolódási pontjuk. Spolier: Gyuri végül arra jut, hogy mégiscsak jobb szerettei között lenni, ugyanakkor a történet végén mégis visszaindul Budapestre, mert otthon is kilátástalan az élet.

Forma: A Filmregényhez hasonlóan itt is hosszas anyaggyűjtés előzte meg a filmet és igyekeztek valós élethelyzeteket valós szereplőkkel eljátszatni. Ez a film azonban sokkal kevésbé játékfilmes, a rendező ugyanis igazi helyzeteket vett fel, bár erősen manipulálva: a munkamódszere ugyanis az volt, hogy az adott helyszínen forgatni kezdett, és amikor már a résztvevők hozzászoktak a kamerához, akkor érkezett Gyuri, akiről nem tudták, hogy ő a főszereplő. Némileg problémás volt, hogy a hangot nem mindig lehetett érteni, illetve többször valamely roma nyelven szólaltak meg, de felirat nem volt. A képeknek nem volt (legalábbis nem vettem észre) művészi funkciójuk, a sítlus teljesen dokumentumfilmes.

Élmény: Ami jó, hogy alapvetően pozitív szemléletű: nincs kihegyezve nyomorpornóra, vannak bájos részek (pl. amikor Gyuri először használ életében mozgólépcsőt vagy telefont), és hisz abban, hogy van kiút a helyzetből. Ma már tudjuk sajnos, hogy csak romlott a helyzet azóta. Ugyanakkor tágabb értelemben felfogható simán rendszerkritikaként is, hiszen kinek kellett volna felemelni a szegényeket, ha nem a szocialista államnak?

Érdekességek:

• A cigánytelep Németfaluban, a zalaegerszegi járásban van, amely most egy közel kétszáz fős község.
  
• Gyuri a film bemutatója után pár hónnap tüdőbajban, 25 évesen elhunyt.
• Gyuriék szintók, azaz németcigányok, javarészt Nyugat-Európa cigányai is belőlük állnak, Magyarországra vélhetően Nyugatról vándoroltak be a 17. századtól kezdve az ottani üldöztetés miatt. De lehet, hogy vendcigány, ami délszláv cigányt jelöl. Aki ért hozzá, tegyen igazságot.