Pillangó-hatás (2004)

2018. április 12. 17:36 - Liberális Artúr

Rendezte: Eric Bress - J. Mackye Gruber
Műfaj: pszichológiai, sci-fi, thriller
Főbb szereplők: Ashton Kutcher, Amy Smart, Eric Stoltz, William Lee Scott, Elden Henson
Megjelenés: 2004, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/B8_dgqfPXFg
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/pillango-hatas-the-butterfly-effect/movie-60621

Tartalom:

A hétéves Evan apját elmegyógyintézetben kezelik, így érthető, hogy anyja (Melora Walters) megijed, amikor a fiú gyilkosságokat kezd rajzolni és emlékezetkiesései vannak. Ha ez nem lenne elég, az egyik baráti szülő (Eric Stoltz) molesztálja őt és lányát, Kayleigh-t (Irene Gorovaia), amikor pedig meglátogatja apját (Callum Keith Rennie), megpróbálja megölni. Orvosa tanácsára naplóírásba kezd, hátha az segít megőrizni az emlékezetét, de a kiesések folytatódnak. Hat évvel később újabb tragédiák történnek Tommy miatt, aki a molesztáló szülő fia és Kayleigh bátyja. Láthatóan féltékeny az Evan és Kayleigh között kibontakozó szerelemre, ezért pl. megkínozza Evan kutyáját. Evan azonban nem emlékszik semmire ezekből, pont ekkor jönnek mindig az emlékezetkiesések. Anyja inkább a költözés mellett dönt. Hét évvel később Evan az emlékezetkiesést kutatja egyetemistaként. A költözés óta nem volt rohama, amikor azonban előveszi a naplóját hogy beleolvasson, váratlanul ott találja magát a 13 éves testében, amikor Tommy épp elbánni készül a kutyájával, amire eddig nem emlékezett...

A pillangó-hatás annak a népszerű elnevezése, hogy egy látszólag apró dolog, mint egy pillangó szárnycsapása, beláthatatlan következményekkel járhat, akár viharrá is duzzadhat. Történetünk ez alapján többnyire arról szól, hogy Evan, aki képes visszaugrani az időben saját testébe egy rövid időre, hiába akar jót tenni, ezzel egy nem várt problémákat okoz. Ezen azonban nem lép túl valamiféle magasabb igazság érdekében, ráadásul a sztoriban is vannak logikai bukfencek.

Megvalósítás:

A történet első negyedében végigmegyünk az első idősíkon kihagyva Evan emlékezetkieséseit, hogy megismerjük a legfontosabb tudnivalókat. Ezek a kiesések mindig valami nagyobb traumához kapcsolódnak. Miután Evan felfedezi az iődutazás lehetőségét, meg nem történtté teszi a traumákat, így a pár percig tartó időutazásból visszatérve egy alternatív világba kerülünk, de mindegyikben van valami, ami kellően rosszabbá vált, hogy Evan újra megpróbálja kijavítani. Mindegik világban kapunk egy új infót, ami végül segít a megfelelő döntés meghozatalában. (Spoiler: alapvetően kétféle befejezése van a filmnek, pontosabban négy. Én a borzasztó rendezőit láttam, amelyben Evan öngyilkos lesz, mert nélküle minden jobb - honnan tudja? A másik három befejezés annak a variációi, hogy szándékosan összevész gyerekként Kayleigh-vel. Spolier vége) A baj az, hogy a történet túlságosan a "rejtélyre" és a megoldásra kezd koncentrálni, és nem játszik el a karakterekkel és az idősíkokkal, a váltásokkal, így elvész a mélység.

Ezen sokat javíthatnának a színészek, de ahogy minden kritika jogosan és rosszmájúan megjegyzi, az Evant alakító színész erre nem képes, gyerekkori alakítói gyakorlatilag lejátszák. De a többiek se túl jók. A képi világ idősíkonként eltérő, hol színesebb, hol szürkébb a helyzettől függően. Az emlékezetkieséseket tök jól oldották meg, egy jump scare-szerű vágás van bennük, de csak azután, hogy már kitalálhattuk, mik történtek. A rendezők horrofilmes múlttal rendelkeznek, szóval az ijesztgetés jólmegy nekik, a többi már kevésbé. A maszkok például (lásd a tüdőrákot vagy a drogost) szerintem elég gyengék, túlzóak lettek.

Élmény:

A film eleje a gyerekkori traumák sorozata miatt elég nyomasztóan kemény lett, és ez az legnagyobb erénye. Aztán azonban elül a dolog (szerintem elsősorban a színészek miatt) és már csak a fordulatok, az izgalmak tartják fenn az érdeklődést. Több korabeli filmmel párhuzamot lehetne vonni, talán legjobban a Donnie Darkóval.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Irene Gorovaia (Tenenbaum a háziátok), Melora Walters (Boogie Nights, Magnólia), Eric Stoltz (Vissza a jövőbe, Ponyvaregény), Ethan Suplee (Amerikai história X), Callum Keith Rennie (Memento)
- Két rész készült még a filmből, de mindhárom története független egymástól.

Következik: Családi vakáció

Szólj hozzá!

Kiképzés (2001)

2018. április 11. 22:08 - Liberális Artúr

Rendezte: Antoine Fuqua
Műfaj: krimi, neo-noir, thriller
Főbb szereplők: Denzel Washigton, Ethan Hawke, Scott Glenn, Tom Berenger, Harris Yulin, Raymond J. Barry, Cliff Curtis, Dr. Dre, Snoop Dogg, Macy Gray
Megjelenés: 2001, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/DXPJqRtkDP0
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/kikepzes-training-day/movie-44361

Tartalom:

Hoyt (Ethan Hawke) élete tökéletesen alakul, friss apuka és szépen halad a rendőrkarrierjében a nyomozóvá válás felé. Ehhez a drogos osztályon keresztül vezet az út, ahol a főnöke a korántsem finom modorú, de nagyon eredményes Harris lesz. Az első nap rögtön bevezeti az utca világába, ráijeszt néhány középosztálybeli fiatalra és a hitelesség kedvéért füvezésre kényszeríti, majd leitatja Hoytot; elve szerint a nagy halak elfogásához megengedhető, sőt, kötelező a törvények megszegése. Az apróbb szabálytalanágokat még lenyeli Hoyt, de Harris egyre meredekebb dolgokat kezd csinálni...

Látszólag az a téma, hogy mi az a legnagyobb kisebb rossz, amit a nagyobb rosz miatt megtehetünk, de szinte a legkevésbé sem térképezi fel e kérdést, ráadásul a végkifejletnek nincs is hozzá köze, hiszen a bukás nem emiatt következik be. (Bocs, ha kicsit rébuszokban beszélek; aki látta, az sejtheti, mire gondolok, aki nem, annak meg nem akarok spoilerezni.)

Megvalósítás:

Az eredeti cím (Training Day) utal rá, hogy egyetlen nap eseményeit láthatjuk. Hoyt kispolgári, boldog életével kezdünk, Harris pedig már az első pillanattól kezdve nem szarozik, ha valami zavarja. Körbevezeti a városban, egészen piti ügyekkel kezdi és szépen haladnak az egyre fajsúlyosabb dolgok felé, miközben mindezzel azt bizonygatja Harris, hogy az igazán nagy bűnözők elfogásának érdekében minden megengedett. Hoyt persze őrlődik az eddig alkalmazott elvei és Harris hatékonysága között. A történet szerencsétlensége, hogy végül nem kell döntést hoznia, az élet meghozza helyette. A történet akciódús és pörgős, fordulatos (de nem áll-leesősen). Erősen emlékeztetett a Szemtől szembenre és a Szigorúan bizalmasra.

Képi világukban is őket idézi, fakó és szürke, de amúgy semmi különleges, hozza a szokásos akciófilmes megoldásokat, ezért aztán főleg a végén teljesen kiszámítható, hogy mi fog történni. A zenéje korabeli gengszter-rap dalokból áll, több rap-sztár cameózik is benne. Elsősorban a Harris-t alakító Denzel Washington miatt dicsérik a filmet, és bár valóban teljesen azonosulni látszik karakterével, nekem ez még kevés. Mindenesetre kapott érte egy Oscart.

Élmény:

Kicsit féltem a filmtől, nem szeretem a nyomasztó, erőszakos darabokat, de nem volt igazán egyik sem. Kifordított rendőrfilm, ahol az idősebb és a zöldülű társ nem hoznak össze szintézist, de nem elég jó akció vagy nem eléggé fordulatos - és végképp nem eléggé realista, így igazából nekem olyan semmilyen lett.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Ethan Hawke (Mielőtt éjfélt üt az óra, Sráckor), Scott Glenn (Nashville, Apokalipszis most, A bárányok hallgatnak), Cliff Curtis (Zongoralecke), Noel Gugliemi (A sötét lovag Felemelkedés), Peter Greene (Ponyvaregény, Közönséges bűnözők), Macy Gray (Pókember), Harris Yulin (Sebhelyesarcú), Tom Berenger (Szakasz), Fran Kranz (Donnie Darko)
- 2017-ben sorozat készült belőle, ám részben a főszereplő Bill Paxton halála miatt törölték az első évad után az amúgy se túl sikeres műsort.
- Feltétlenül megemlítendő, ami magyarázhatja jobban a korabeli sikerét, hogy az 1990-es évek végén egy nagyon hasonló botránysorozat bolydította fel a médiát, ennek hatására pedig több hasonló film is készült. A Rampart-botrány 1998-ban tört ki igazán, amikor a los angeles-i rendőrségről eltűnt egy nagy adag kábítószer. Nyomozás indult a Harris alapját képező Perez ellen, az ő vallomásával sikerült felgöngyölíteni a mintegy 70 rendőrt érintő bűncselekmény-sorozatot, amelyben egyaránt volt túlkapás, korrupció és gyilkosság is. Ezek a rendőrök a bandák jelentette bűnözést voltak hivatottak felszámolni, de ahogy a filmben, a valóságban is inkább részei lettek. Valószínűleg közük volt Notorious B.I.G. meggyilkolásához is.

Következik: Pillangó-hatás

Szólj hozzá!

Elveszett jelentés (2003)

2018. április 10. 23:25 - Liberális Artúr

Rendezte: Sofia Coppola
Műfaj: romantikus, tragikomédia
Főbb szereplők: Bill Murray, Scarlett Johansson, Giovanni Ribisi, Anna Faris, Hajasi Fumihiro
Megjelenés: 2003, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/W6iVPCRflQM
Ajánlott írás: https://cspv.hu/04/61/lost/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/elveszett-jelentes-lost-in-translation/movie-59963

Tartalom:

Bob (Bill Murray) ötvenes filmsztár, nyilván túl karrierje csúcsán. Tokióba utazik Suntory whiskyt reklámozni, de szívesebben lenne színházban és a gyerekeivel. Eközben a fiatal, még karrier előtt álló Charlotte (Scarlett Johansson), aki fotós férjét (Giovanni Ribisi) kísérte el japán kiküldetésére, magányosan tengődik ugyanabban a hotelben, mialatt férje dolgozik. Magányukban jobb híján a hotel bárjában töltik estéiket, néha beszélgetnek is. Egy este megunják a helyzetet és együtt indulnak bulizni a tokiói éjszakai életbe...

A történet nem igazán konkrét, inkább hangulati, ezért több értelmezésre is lehetőség nyílik. Alapvetően két életválsággal küzdő ember egymásra találását jeleníti meg, és nem véletlenül hozza fel több kritika is Antonioni életuntságát, ami itt fogyaszthatóbb formában jelenik meg. Egyesek amellett is kardoskodnak, hogy Japánon keresztül mutatja be a fogyasztó kultúra túlzásait, de ez nagyon mellékes, vagy inkább túl gyenge a nagyon erős kapcsolat mellett.

Megvalósítás:

Nem egy hagyományos szerkezetű történet, nincsen rendes cselekménye, bár annyi keret van benne, hogy Bob érkezésétől távozásáig tart. Inkább abban a tekintetben nézhető, ahogy két különálló karakter összekapcsolódik. Felváltva láthatjuk Charlotte és Bob "szenvedéseit": Charlotte nemrég fejezte be a sulit, egyelőre nincs munkája és nem tudja mihez kezdjen, ugyanakkor már két éve házas és az életkezdeti válsága mellett szerelmében is kezd megingani a munkája miatt túl elfoglalt férje iránt. Ami Bob szakmai életét illeti, már túl van a filmsztárságának csúcsán és színházban játszana, de jó pénzt fizetnek ezért a reklámért - profin elvégzi, de unja és nagyon szenved. Ami a magánéletét illeti, 25 éve házas, szereti a feleségét, de érezzük a telefonbeszélgetéseiken, hogy már túlságosan megszokták egymást és hogy a gyereki iránt őszintébb a szeretet. Erre tesz rá egy lapáttal a nagyváros és azon belül is az elszigetelt hotelszobák magánya, az idegen közeg, a furának ábrázolt japán szokások (ezt többen lekicsinylőnek vélik jogosan, de szerintem inkább a kontraszt volt a cél, elvégre a rendező imádja Tokiót). Ez a két magányos és elhidegült karakter kezd egyre bizalmasabb kapcsolatba kerülni és végül kiszabadulnak mindenféle kötöttségük alól bele az éjszakai buliba és megnyílnak egymásnak. Nagyjából ez a lényeg, de lehetne még beszélni bővebben a címről, a jelképekről (amit elsősorban Tokió szolgáltat), a filmes utalásokról... stb.

De a lényeg alapját a hangulat adja, ezt pedig a kivitelezés biztosítja. Mindkét karakterünk úgy van elhelyezve, hogy a tömegben is különönálljanak, de inkább egyedül vannak. Általában közelről és szemből veszi őket a kamera hogy tényleg teljesen ők legyenek a középpontban, ez egyben kieslowskisan intimmé is teszi, persze azt a szintet nem tudja megugrani. Nagyon jól sikerült a zeneválasztás, hangulatában és dalszövegében is tökéletesen illik a jelenetekhez, hiszen épp olyan szövegek kerülnek oda, ami a karakterek fejében jár. (Önmagukban azonban már nem jók, csak a filmmel együtt működnek.) A színészeket nagyon dicsérik, de én nem láttam őket kiemelkedőnek, noha illik megjegyezni, hogy Johansson itt még csak 19, illetve hogy többnyire improvizáltak.

Élmény:

Többször láttam már, de korábban mindig untatott. Mostanra jutottam el oda, hogy tapasztalt szemmel nézzem meg, és nagyon hangulatos filmnek bizonyult, valóban sikerült megragadnia két ember komplexen tartózkodó egymásra vágyódását, azt, ahogy kiszabadulnak saját érzelmeik fogságából. Melankólikus, mint a Késői találkozás, de nem szomorúan, hanem kellemesen fájdalmas-boldogítón. Mondom, hogy komplex :)

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Bill Murray (Aranyoskám, Szellemirtók, Idétlen időkig, Tenenbaum a háziátok), Scarlett Johansson (A tökéletes trükk), Giovanni Ribisi (Ryan közlegény megmentése, Avatar), Anna Faris (Túl a barátságon)
- Igen, Sofia Coppola annak a Coppolának a lánya.
- A Suntory egy valódi whisky, a cég pedig gyakran reklámozta termékeit amerikai sztárokkal. 1976-ban például Kuroszava és Coppola szereplésével tette, innen jött részben az ihlet.

Következik: Kiképzés

Szólj hozzá!

Címkék: 2003 romantikus tragikomédia 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Scarlett Johansson Bill Murray Anna Faris Giovanni Ribisi 2000-es évek Észak-Amerika Sofia Coppola 2 órás IMDB 8 Hajasi Fumihiro

Tiszta románc (1993)

2018. április 06. 21:25 - Liberális Artúr

Rendezte: Tony Scott
Műfaj: krimi, romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Christian Slater, Patricia Arquette
Megjelenés: 1993, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/_wNYNDzKpuQ
Ajánlott írás: http://movietank.blog.hu/2014/07/08/tiszta_romanc_1993_iv_olvasoi_het
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/tiszta-romanc-true-romance/movie-2463

Tartalom:

Clarence egy csóró pop-fan, imádja Elvis-t, a kungfu filmeket és a képregényeket. Egy este a moziban szinte ráerőszakolja magát a csinos Alabama (Patricia Arquette), de tökéletes az összhang és másnap már együtt ébrednek az ágyban. Ez azért kellemetlen, mert Alabama örömlány, akit Clarence főnöke bérelt fel a fiú szülinapjára. A lány könnyek között bevallja, mert annyira megkedvelte a fiút, a fiút pedig nem érdekli az indok, csak hogy jó volt. És mivel mindketten szívesen folytatnák, azonnal össze is házasodnak. Clarence azonban magabiztos típus és el akar menni Alabama stricijéhez (Gary Oldman), hogy lezárja az "adásvételt" a strici meggyilkolásával. Bár sikerrel jár, a dulakodás közben ottmarad a személyije és véletlenül egy nagy bőrönd kokainnal távozik...

...és ez még csak a hosszú kalandok kezdete. Kétféleképpen közelíthető meg a történet: egyfelől az íróján, Tarantinón keresztül, aki miatt az ő szerelemfelfogásának tartják, miközben Clarence figurája is erősen hajaz rá. Ha a történetet önmagában nézem, ahogy illik, akkor is a szerelem és a nő témája körül forog. Alabama egyfajta erőt adó, motiváló tényező, ami kimozdítja Clarence-t a holtpontról, noha nem változtat személyiségén (vagy fordítva, és inkább arról szólna, hogy hogyan fejlődik Alabama az események hatására?)

Megvalósítás:

Történetünk elején Clarence próbálfelszedni egy elég leharcolt külsejű nőt, majd ugyanazt a szöveget később is beveti. Ebből is látszik többek közt, hogy az ő karaktere tulajdonképpen statikus. Kissé gondban vagyok vele, ugyanis kisstílűsége ellenére meglepő dumával és profizmussal veri át a fél világot. Vele szemben Alabama az, aki életszerűbb, de csak három ponton kap igazán nagyobb teret: az elején, amikor elsírja, hogy ő nem white trash, miközben épp úgy viselkedik; a film közepén, amikor előtör belőle az állat a verekedős jelentében, mintha a 2001: Űrodüsszeiát látnánk; végül a naplementés kommentárjában, ami a Sivár vidéknek állít emléket. Épp ezért sokkal izgalmasabb, amikor az amúgy epizodikus szerkezetű történetben kb. minden jelenet egy külön mellékszereplő(k)nek lesz dedikálva és mindegyiknek egy saját kis élettörténete van felvázolva, így olyan mintha több filmet látnánk, és mire eljutunk pl. Chris Penn jelenetéhez, olyan mintha Gary Oldman már ezer éve szerepelt volna. Épp olyan, mint a Ponyvaregény, csak lineáris szerkezettel. Na és persze tömve van popkulturális utalásokkal...

Az epizodikus-mellékszereplős jelenetek legnagyobb erénye, hogy mindegyik egy elég neves színészé, ami segít a nézőnek megkülönböztetni a sok karakterrel dolgozó történetet, másrészt ezek a színészek képesek ennyi idő alatt is átadni személyiségüket. A kedvencem Dennis Hopper volt, de nem a híres niggerezős jelenete miatt, hanem már az első mondatával sikerült megjelenítenie egyfajta Fargós alakot. A zenét és a képi világot illetően nem nagyon sikerült megfigyelnem semmit, kivéve talán hogy mintha a sötétebből a világosabb felé haladna, a kaotikus dízsletből a rendezettebb felé. Illetve a zenét illetően mégis van egy dolog: furán vígjátékszerű volt a fő motívum, miközben a film maga meglehetősen erőszakos volt

Élmény:

Állítólag a rendező keze nyoma is rajta van a filmen, de őt egyelőre nem ismerem, Tarantinóhoz viszont volt már szerencsém többször is, és eléggé látszik a hatása. Tényleg olyan, mint egy Ponyvaregény, csak lineráis és kevésbé vicces. A maga módján szórakoztató.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Patricia Arquette (Sráckor), Bronson Pinchot (Beverly Hills-i zsaru), Saul Rubinek (Nincs bocsánat), Dennis Hopper (Bilincs és mosoly, Apokalipszis most, Kék bársony), Gary Oldman (Leon a profi, Batman kezdődik, A sötét lovag, A sötét lovag Felemelkedés), Christopher Walken (Annie Hall, A szarvasvadász, Ponyvaregény, Kapj el ha tudsz), Chris Penn (Kutyaszorítóban), Tom Sizemore (Szemtől szemben, Ryan közlegény megmentése), Brad Pitt (Thelma és Louise, Hetedik, Harcosok klubja, Blöff, 12 év rabszolgaság), Val Kilmer (Szemtől szemben), Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, A Hihetetlen család), Conchata Ferrel (Hálózat)
- Állítólag Tarantino kezdte a rendezést, de menetközben ráunt.
- Tony Scott Ridley Scott öccse, 2012-ben, 68 évesen öngyilkos lett tisztázatlan okokból.

Következik: Elveszett jelentés

Szólj hozzá!

Címkék: krimi 1993 vígjáték romantikus 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Patricia Arquette Észak-Amerika 1990-es évek Christian Slater Tony Scott 2 órás IMDB 8

Blues Brothers (1980)

2018. április 03. 23:15 - Liberális Artúr

Rendezte: John Landis
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: John Belushi, Dan Aykroyd
Megjelenés: 1980, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/2HCR4c1zPyk
Ajánlott írás: http://www.geocities.ws/paulinekaelreviews/b6.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/the-blues-brothers-a-blues-testverek-the-blues-brothers/movie-25662

Tartalom:

Jake Blues (John Belushi) három év után szabadul a börtönböl. Már várja testvére, Elwood (Dan Aykroyd), hogy bevonulása előtti ígéretéhez híven első útjuk egy katolikus árvaházba vezessen, ahol egykor ők is felnőttek. Kiderül, hogy az árvaháznak nagyobb összegű adótartozása van, ezért némi tanakodás után elhatározzák, hogy összeszedik a már szétszéledt zenekaruk tagjait és jótékonysági koncertet csapnak. Csakhogy menetközben üldözőbe veszi őket közelekdési szabálytalankodásaik miatt a rendőrség, egy titkozatos merénylő (Carrie Fisher), egy hídról a vízbe sodort náci tüntetés tagjai és egy átvert country-zenekar...

A Blues Brothers az 1970-es évek második felében alakult ki a legendás Saturday Night Live-ban a két főszereplő révén. Erre alapozva készült el a forgatókönyv. A történetnek látszólag nincs sok értelme, csak ürügyet keresnek, hogy zenélhessenek és poénkodhassanak... és autósüldözhessenek.

Megvalósítás:

Mivel nincsen különösebb mélysége, nem tudom leírni, hogy a történet hogyan fejezi ki a film témáját. Gyorsan megkapjuk az alapszitut, majd egy Chicagón belüli road movie keretében megismerhetjük a város egyes részeit és csoportjait: az apácákat, a rendőröket, az alvilágiakat, a nácikat, a cowboyokat. (Ha ez esetleg teljeskörű társadalmi kép lenne, akkor elég gáz a helyzet Chicagóban.) Az útközben bejárt helyszínek inkább azt a célt szolgálják, hogy epizodikusan megjelenhessenek különböző sztárok és zenélhessenek egyet. A film egyúttal erősen hajaz a Smokey és a banditára, tucatnyi autós üldözéses jelenet van benne. A zeneközpontúságot leszámítva vígjátékot láthatunk, de a poénokat nehezen tudom felültetni egy vonatra, Az alkotógárda alapján ki lehet találni, hogy a Party zónára hajaznak, abszurdak, de nem annyira viccesek.

Ennek az egyik oka, hogy több zenész szerepel a filmben, mint színész, és ez olyan fontos pillanatoknál bukik ki, mint pl. amikor Jake.nek kutyaszemekkel kéne nézni dühös exére, de nem tud. Rossz az időzítés, nem jönnek jó ütemben a poénok (de lehet hogy egy csomót észre se vettem). Ugyancsak gond, hogy a színészek sem zenészek, ami szépen kirajzolódik akkor, amikor pl. a már kiöregedett Cab Calloway után is gyengének látszik a fő attrakciónak szánt Blues Brothers. Koreográfia szinte nulla, ami igaz az autós üldözésekre is, hiába törnek rommá egy egész plázát és rekordmennyiségű autót (amit csak a folytatása tudott felülmúlni közel 20 évvel később). Ami előnyére vált látványvilágban, hogy elég nagy számú statisztatömeget mozgattak meg, számos neves zenésszel, de még Steven Spielberg is benne van. A sok világsztár ellenére (Cab Calloway, James Brown, John Lee Hooker, Aretha Franklin, Ray Charles) a zenét nem éreztem túl erősnek egy-két kivételtől eltekintve. Nemcsak azért, mert nem állközel hozzám a blues, hanem mert nem ereszthették el igazán magukat ezek az amúgy kiváló előadók.

Élmény:

Nagyon amatőrnek éreztem a filmet, mintha összeeresztettek volna egy társaságot és eleresztették volna őket jó sok pénzzel, hogy csináljanak vele amit akarnak (gyakorlatilag így is volt). Olyan lett, mintha összegyúrták volna a Smokey és a banditát a Party zónával és a Bolond bolond világgal és még mondjuk A turnéval. Látszik hogy a dalokra van kihegyezve, jelentős szerepet kapnak az autós üldözések és ez meg van szórva jó sok, de vegyes minőségű és jellegű poénnal, szóval nekem nem igazán áltt össze.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: John Belushi (Party zóna), Dan Aykroyd (Szellemirtók, Indiana Jones és a végzet temploma), Carrie Fisher (Csillagok háborúja, Harry és Sally), Henry Gibson (Nashville, Magnólia), John Candy (Reszkessetek betörők), Kathleen Freeman (A földkerekség legnagyobb show-ja, Ének az esőben, A nagy balhé), Frank Oz (Csillagok háborúja, Agymanók)
- A stáb állítólag olyan szinten tolta a kokaint, hogy külön költségvetést állítottak fel neki, és ekkor kapott rá igazán John Belushi is a szerre, ami rövidesen a halálához vezetett.
- 1998-ban készült el a második rész.
- Mint sok más zenés filmnél, a zenekar itt is önálló életre kelt (bár ez már a film előtt megtörtént), valós koncerteket adtak.

Következik: Tiszta románc

Szólj hozzá!

Címkék: 1980 vígjáték zenés 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Dan Aykroyd 1980-as évek Észak-Amerika John Landis John Belushi 2 órás IMDB 8

Artúr filmélményei

Pillangó-hatás (2004)

Tartalom:

Megvalósítás:

Élmény:

Érdekességek:

Kiképzés (2001)

Tartalom:

Megvalósítás:

Élmény:

Érdekességek:

Elveszett jelentés (2003)

Tartalom:

Megvalósítás:

Élmény:

Érdekességek:

Tiszta románc (1993)

Tartalom:

Megvalósítás:

Élmény:

Érdekességek:

Blues Brothers (1980)

Tartalom:

Megvalósítás:

Élmény:

Érdekességek: