Tartalom

Fiatal ügyvéd, Ransom (James Stewart) érkezne egy vadnyugati kisvárosba, de útközben banditák rabolják ki postakocsiját, és amikor egy hölgy védelmére kell, a banditavezér Liberty Valance kis híján agyonveri. Tom, a helyi kemény csávó (John Wayne) talál rá és viszi a városba szerelméhez, Hallie-hez, a pincérnőhöz (Vera Miles) ápolni. Ransom azonnal bosszút állna, de a jog erejével, ami Tom szerint itt a vadnyugaton semmit sem ér. Amikor Ransom erre kezd rájönni, a félelmet nem ismerő újságírótól (Edmond O'Brien) elkéri a fegyverét gyakorolni, hogy párbajozhasson Libertyvel, aki félelemben tartja az egész várost. Sőt, a választások közeledtével a nagybirtokosok felbérlik, hogy kényszerítse a szavazókat is a megfelelő jelölt állítására. Eközben Tom totojázását megunva Hallie is kezd egyre jobban kötődni az idealista Ransomhoz..

A történet komplex. A felszínen megható western-sztori, amelyben a kissé ódivatú Tom lemond szerelméről, mert jobb életet, nagyobb boldogságot kíván számára (holott ez nem így lesz). Ransom idealistaként érkezik a vadnyugatra, ahol meg kell tanulnia, hogy a törvények keveset érnek, ha nem áll mögöttük erő. Az újságíró Mr. Peabody és Ransom rögtönzött népiskolája révén megérthetjük, mennyire fontos a tájékoztatás. A film vége ízelítőt ad még a politika felszínes, hazug világából.

Megvalósítás

A film keretes, Hallie Ransom feleségeként, a férfi pedig nagymenő politikusként tér vissza a már fejlett kisvárosba Tom temetésére. A történetet Ransom visszaemlékezéseként láthatjuk, amely végén a western világának állandó szimbóluma, a haladás jelképeként robogó vonat tűnik fel újra. A karakterek egy-egy funkciót töltenek be: a fekete az egyenlőséget és a rasszizmust volt hivatott megjeleníteni, az újságíró a médiát mint a hatalom negyedik ágát, Ransom a törvényt és az ideákat, Tom az erkölcsöt... stb. A humorosnak szánt karakterek mai szemmel már egyáltalán nem azok, de azért a részegeskedő újságírón még lehet nevetni.

A film költségvetését elvitte a két sztárszínész, Stewart és Wayne fizetése, így eddigre már elavultan fekete-fehérben forgatták a filmet minimális díszlettel, stúdióban. Rossz nyelvek szerint erre azért is szükség volt, mert a sztárok túlkorossága túlságosan is kijött volna színesben. És ezzel megint előjött a szokásos problémám, ami úgy látszik épp kettejükre igaz gyakran: mind Wayne, mind Stewart sokkal öregebbek eljátszott karaktereiknél, ami hiteltelenné teszi a filmet, már nem először. A fekete-fehér színvilágot kihasználva párszor kreatívan oldották meg az árnyékolást, de sajnos a film látványvilága többnyire egyhangú volt.

Élmény

A történetben nagyon bosszantott, hogy kérdéseket vet fel, de megválaszolatlanul hagyja vagy rosszul kezeli őket, akárcsak A mátrix, de egyes témákat, mint pl. a politika teljesen váratlanul dobott fel, ahelyett hogy végigjárta volna a fő szálat rendesen. A látványban voltak jó megoldások, de összességében nem tudott elvarázsolni. A film megítélése vegyes, egyesek mesterműnek, mások már-már gagyinak tartják, és én is inkább az utóbbi felé hajlok.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: John Wayne (Az üldözők, Rio Bravo), James Stewart (Philadelphiai történet, Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés, Egy gyilkosság anatómiája), Vera Miles (Az üldözők, Pszichó), Edmond O'Brien (Vad banda), John Carradine (Frankenstein menyasszonya, Érik a gyümölcs, Tízparancsolat), John Qualen (Érik a gyümölcs, Casablanca, Az üldözők, Egy gyilkosság anatómiája), Woody Strode (Tízparancsolat, Volt egyszer egy vadnyugat), Strother Martin (Bilincs és mosoly, Vad banda), Lee Van Cleef (Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf)
- Még életben vannak: Vera Miles (86)
- Woody Strode (Pompey) filmes karrierje előtt az amerikai futball sztárjátékosa volt