Tartalom

IV. Iván már megkoronázásakor (1547) kijelenti, hogy egyesíti az orosz birodalmat és a bojárok (a nemesség) hatalomkorlátozó ereje ellen fel fog lépni, aminek természetesen ők nem örülnek. A cár nagynénje, Efrozinia vezetésével Iván esküvőjére időzítve fellázítják a népet, de a cár képes lenyugtatni őket. Ebben a pillanatban érkezik meg a tatár követ is, hogy feltétel nélküli megadásra szólítsa fel Ivánt, aki azonban ellenszegül, haddal indul ellenük és győz (1552). Iván Anasztaszija Romanovát vette feleségül, akire Iván két legjobb barátja féltékeny, hiszen a házasság tönkreteszi a barátságot. Fjodor herceg inkább kolostorba vonul, Kurbszkij herceg pedig valójában szerelmes Anasztaszijába. Kurbszkijt ráadásul a bojárok folyamatosan Iván ellen uszítják, aki örlődik barátsága, szerelme és a hatalomvágy között. Amikor Efrozinia megmérgezi Iván utolsó lelki támaszát, Anasztasziját (1560), Kurbszkij végül az ellenséges lengyelekhez szökik, elárulva a cárt (1564). Iván ekkor létrehozza az opricsnyinát (1565), a bojárok hatalmát ellensúlyozó politikai erőt.

A film témája Iván jellemfejlődése, hogy a bojárokat meggyűlölő, majd sarkára álló gyerekből hogyan válik bizakodó idealistából az eszközt szentesítő cél által vezérelt bűnös. A személyes tragédiák, mások befolyása juttatja el odáig, hogy hajlandó lesz cinikusan tekinteni kezdeti elveire. Nem ez az első és nem is az utolsó ilyen karaktertípust ábrázoló film, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy e két részes filmnek csak az első részét mutatták be, a másodikat Sztálin már betiltatta (a párhuzam Iván és Sztálin között érthető, mégha nem  is ez volt Eisenstein, a rendező szándéka), a harmadik részbe pedig már bele se kezdhettek, így nem tudjuk, hova futott volna ki a történet.

Megvalósítás

A film tehát eredetileg három részes lett volna. Az első rész Iván megkoronázásától az opricsnyina létrehozásáig szól, a második az opricsnyina éveiről pár visszapillantóval Iván gyerekkoráról. Ez mintegy 25 év, de a történet idő- és térkezelése ezt egyáltalán nem teszi egyértelművé. Iván maszkján ugyan látszódik az idő múlása és dramaturgiai fogások is vannak természetesen (egyszerre veszti el Iván Anasztasziját és Kurbszkijt, noha a valóságban 4 év telt el a két esemény közt), de itt nem erről van szó: akár ugyanazon jelenetben is évek telnek a filmben egy-egy vágás után, miközben a párbeszéd nem szakad meg igazán két fél között. Ez a fajta szubjektív időérzékelés furcsa volt, életszerűtlenné tette számomra a filmet.

Eisenstein neve garancia, hogy látványos filmben lesz részünk. A Patyomkin páncélos montázsai helyett itt most inkább kamerállásokkal, kompozíciókkal kísérletezett, rengeteg a Jeanne d'Arc szenvedéseit idéző, nagyon közeli arckép. Mindezt azonban sokkal erőteljesebb megvilágítással társítja, ami inkább a német expresszionizmust juttatja eszünkbe. Ezt a karakterek néha groteszk beállásával párosítja, hagyva hogy a gyakran állatszerű alakjuk óriási árnyékokat vessenek a falra. Érdekes kitérő volt egy párperces színes rész a második filmben, amelyben egy buli és a bojárok merénylete látható. Az eddig erősen kontrasztos fekete-fehér (vér?)vörössé válik, de őszintén szólva nem tudom mi volt ezzel a cél, mert nagyobb vérontás nem volt, Iván többé-kevésbé ekkor már elveszett - hacsak nem az, hogy ezúttal saját rokona életére tört. Talán a harmadik részből megérthető lett volna.

Élmény

A történet tehát mára kicsit már sablonos, a látványvilág lenyűgöző, ugyanakkor van egy óriási hibája, amiről eddig még nem írtam: teljesen élettelen. A kritikusok szerint ez operaszerűség, és valóban, a karakterek darabos mozdulatai erre utalnak, de annyira Bressont-túlszárnyalóan hideg és érzelemmentes az egész, hogy lehetetlen élvezni.

Érdekességek

- Az opricsnyina hét éve alatt több ezer nemes és pap halt meg, de a lakosság sem úszta meg sokszor.
- Iván jelzője, a rettegett valójában rettenetes hatalmat jelent. 1584-ben halt meg. Az ország kimerült a nyugati háborúktól, melyet ráadásul el is vesztett. Iván fia, I. Fjodor volt az utolsó Rurik-dinasztiabeli király, az utánuk következő Romanov-dinasztia épp Anasztaszija révén kerülhetett hatalomra.
- Anasztaszija halála nem tisztázott. Benne van a mérgezés lehetősége, mert egy nemrégi vizsgálatban nagymennyiségű higanyt mutattak ki a hajából, de akkoriban számos kozmetikum és gyógyszer alapanyaga is volt.
- A filmzenét maga Prokofjev szerezte.

Tartalom

Velu apját a kisfiú szeme láttára lövik le a rendőrök, amiért az szakszervezeti vezetőként ellenszegül a hatalomnak. Bosszúból a kisfiú leszúrja apja gyilkosát, majd Mumbaiba menekül. Egy öreg halász fogadja be, aki alkalmanként csempészéssel is foglalkozik, hogy a pénzből segíthessen másokon, hiszen ami másokon segít, az rossz dolog nem lehet. Egy alkalommal az immár felnőtt Velu megy el a csempészútra, de a szokásosnál több, reálisabb fizetséget zsarol ki a csempészbanda vezetőjétől, akik bosszúból a rendőrökkel megöletik az öreg halászt. Velu dühében agyonüti az őt korábban meár megkínzó, nevelőapjáért is felelős, hatalmaskodó rendőrfőnököt. A nyomornegyed lakói megvédik a törvény elől, nem hajlandóak tanúskodni ellene. Velu igazságérzete legközelebb a nyomornegyedet lerombolni kívánó, korrupt üzeletember ellen csap le, kikényszerítve az építkezés leállítását. Ezzel a helyi keresztapává válik, akihez szívességekkel fordulhatnak az elnyomott környékbeliek, amit Velui erővel old meg. Eközben megismerkedik a tanulmányiara szükséges pénzt prostitúcióból előteremtő Neelával, akibe szinte rögtön beleszeret. Gyerekeik születnek: a fiú apja nyomdokaiba lép, a lány azonban, miután Neela meghal egy bandaháborúban, megérti, hogy a az erőszak erőszakot szül, és végül szakít apjával.

A film kulcsmondatai a gyerekek felnőttek felé szegezett kérdései: jó vagy rossz ember vagy? Ezt megkérdezi Velu apjától, nevelőapjától, a film végén pedig unokája Velutól. Velu lánya döbbenti rá a keresztapát egy vitájuk során, hogy a különféle igazságérzetek véget nem érő erőszakhoz vezetnek: Velu jogosan áll bosszút nevelőapja gyilkosán, a rendőrfőnök fia pedig jogosan áll bosszút Velun. gí amikor a film végén Velu unokája megkérdezi a bíróság elé hurcolt, közismert bűnöző nagyapjától, akiért a nyomornegyed lakói viszont megrohamoznák a rendőrörsöt is, hogy ő rossz vagy jó ember-e, csak annyit tud válaszolni: nem tudom. Emellett ízelítőt kaphatunk Mumbai nyomornegyedének, Dharavinak a mindennapjaiból, a hivatalos szerveket átható korrupciótól a rendőrök erőszakos hatalmaskodásán át a helyiek nyomoráig, de benne van az etnikai és a vallási sokszínűség is.

Megvalósítás

Eddig egy indiai filmhez volt szerencsém, Az út énekéhez, amely klasszikus és közelebb állhat a mi nyugati ízlésünkhöz. Egy mai populárisabb indiai film azonban már a helyi közízlést tükrözi, ennek megfelelően hasonlóan a hollywoodi, sablonosabb filmekhez, jellemző rá az akció, a táncbetétek, a romantika, a melodráma. A tánc hagyományosan része az indiai filmnek, de a nyugati musicalekhez nekem ezek indokolatlanul esnek meg a film során. A táncban jelentősége van a koreográfiának, a dalnak és az öltezetnek is, ezeknek a nagy része nyilván elkerülte a figyelmem az idegen kultúra miatt, de az első táncban voltak kellőképpen kifejező mozdulatok, amelyeket magyarként is megérthettem. A dalok videóklipszerűek, zenéjük vissza-visszaköszön a későbbiekben is, de az egész történet ugyanannak a témának a visszatérése nemzedékeken át.

A filmet bevallottan A keresztapa inspirálta, de ez kicsit több az ihletettségnél, ugyanis teljes jeleneteket sem átallottak átemelni (pl. a katartikus keresztelős jelenetet), ami azért problémás elsősorban, mert mindezt érezhetően gyengébb színvonalon ismételte meg és ettől a Velut alakító színész Brando-utánzata is inkább nevetséges. A kötelező akciójeleneteken szintén látszik a hollywoodi profizmus (vagy költségvetés) hiánya, a jelenetek pedig sokszor annyira életszerűtlenek akár a sztori, akár a kivitelezés szempontjából, hogy felmerült bennem, lehet direkt igyekszenek elkerülni az élethű alkotás koncepcióját és Indiában talán ilyennek kell lennie egy filmnek. Emellett azért vannak hatásos megvilágítások, vágások, lassítások, visszautalások (amihez ugye jól jön a hozzáfűződő zene), ötletes felvételek. Vannak szimbolikus képek (sok a rács), eszközök (galambok), jelenetek (vallási rítusok), amelyek segítenek a teljes sztori megértésében, illetve előrevítik a várható befejezést. A fenn említett mumbai-i sokszínűséget jelzi, hogy a film háromnyelvű volt, angolul, hindiül és tamilul beszéltek benne, de csak a tamilhoz volt felirat, de azt hiszem nem vesztettem semmit a néhány mondatnyi hindu szöveggel, hiszen Velu sem értette azokat.

Élmény

(Kis kitérő: Bollywoodnak szokás emlegetni az indiai filmipart, de valójában az csak a hindi mumbai-i stúdiókat jelenti, számos más régiós központ is van. Bár ez a film Mumbaiban játszódik, nem hindi, hanem dél-indiai tamil film.) A filmnek voltak jó pillanatai, a története sziupossága ellenére "értelmes", de a megvalósítása innen amatőrnek tűnik, túl sok nyúlással - de ha ez indiai sajátosság, akkor elnézést kérek.

Érdekességek

- Velu karaktere valós bűnözőn alapul: Varadarajan Mudaliar piti bűnözőként kezdte, de népszerű maradt jótékonykodásai miatt haláláig a szegények körében.
- Karthika (Velu lánya) mindössze négy évig színészkedett, sztárstátusza ellenére is visszavonult házasságkötése után

Tartalom

Egy nő (maga Deren, a rendező) hazaelé menet meglát egy sötét alakot az utca végén. Felmegy a lakásába, kulccsal kinyitja az ajtót, elhalad az asztalon lévő kés mellett, a félretett telefon és a lemezjátszó mellett, majd ledől karosszékébe és elalszik. Álmában önmagát látja, ahogy megpróbálja utolérni a sötét alakot, de inkább felmegy a lakásba. Kinéz az ablakon, és meglátja önmagát, ahogy megpróbálja utolérni a sötét alakot. Ő is inkább felmegy a lépcsőn, de megpillantja  alakásban a sötét, tükörarcú alakot, aki váratlanul eltűnik. Kinéz az ablakon, és meglátja önmagát, ahogy megpróbálja utolérni a sötét alakot. Ő is inkább felmegy a lépcsőn, a három álomnő pedig asztalhoz ül...

A történet egy öngyilkosság megélését mutatja be A sötétség útjához hasonlóan az áldozat szempontjából. Az esemény maga igazából nem fontos, inkább a hozzá kapcsolódó, álomszerű érzések megjelenítése, illetve a tudat bemutatása, ahogy az felismeri a tettet.

Megvalósítás

A két rendező és egyben szereplő, Hammid és Deren férj és feleség, mindketten Közép-Kelet Európából érkeztek. Deren igyekezett írni, de külföldiként nehézségei voltak az önkifejezéssel, ezért fordult végül a tánchoz, mint egyetemes nyelvhez, végül pedig Hammid révén a filmhez. Ez az első filmjük, szöveg nincs benne, csak képek, amiket ismétlődéseik miatt sokan a tánchoz, a zenéhez hasonlítanak. A filmben szerepel pár motívum, amik segítenek a látottak értelmezésében (virág, lépcső, kulcs, kés... stb.), de ez nem annyira fontos, mint a hangulat, amely hasonlít a már fentebb említett A sötétség útjáéhoz, a Tavaly Marienbadbanéhoz vagy az Andalúziai kutyáéhoz. Ez utóbbival szemben szerencsére nem véletlenszerű gondolatokat láthatunk, hanem tudatosan összerakott filmet.

Látványra sajnos nem volt ennyire erős, de akadt bőven kifejezőeszköz: eredetileg ugyan néma volt a film, de Deren későbbi harmadik férje készített hozzá filmzenét, ami megfelelően emeli a hangulatot. A kis költségvetés miatti gyenge képminőség is inkább hozzájárult a hangulat fokozásához, ahogy a néha tótágast álló kamera is. Néhány lassítás és vágás teszi a film egyes pontjait szürreálissá vagy líraivá, de összességében egyik sem jellemző a film egészére.

Élmény

A legfontosabb amerikai avatngárd filmnek tartott A délután szövevényei egy újabb próbálkozás arra, hogy a hagyomásoan történetalapú filmművészetet máshogy próbálja értelmezni, de megváltani nem tudta, csak hatott rá. Jobban tetszett a sok tekintetben hasonló Andalúziai kutyánál érthetősége miatt, és tulajdonképpen nem köthetek bele semmibe, mégsem tetszett annyira, mint egy jobban magába szippantó utódja.

Érdekességek

- Deren 44 évesen halt meg 1961-ben agyvérzésben, valószínűleg drogfüggőségéből adódóan.

Tartalom

A tízrészes sorozat tíz lazán kapcsolódó történetből áll:

Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj: Krzysztof a száraz tények embere, feltétlenül bízik a számokban. Módszeresen megbizonyosodik róla, hogy a tó jege már alkalmas korcsolyázásra, ám fia, Pawel (Wojciech Klata) alatt mégis beszakad a jég.

Isten nevét hiába ne vedd: Dorota férje súlyos beteg, nem tudni, felépül-e. Ráadásul terhes szeretőjétől, ezért mindenképpen tudni szeretné, hogy férje életben marad-e vagy sem, mert ha igen, nem tartja meg a gyereket. Az orvos ezért inkább azt mondja, hogy a férj meg fog halni.

Az Úr napját szenteld meg: Karácsony este Januszt, a taxisofőrt felhívja egykori szeretője, Ewa, hogy találkozzanak. A férfi kimenti magát családja előtt azzal, hogy a taxiját ellopták és felkerekedik a felkutatására. Ewa arra kéri Januszt, hogy szálljanak taxiba és keressék meg eltűnt férjét.

Atyádat és anyádat tiszteld: Anka egyedül él apjával, Michallal, aki épp külföldre utazott. Anka talál egy neki címzett, elsárgult levelet, amelyet csak apja halála után bonthatna fel. Némi örlődés után felbontja, és kiderül hogy Michal nem a valódi apja. Ettől felszabadulnak és végre őszintén elmondhatják egymásnak, hogy sokszor többet éreztek egymás iránt az apa-lánya viszonyban.

Ne ölj: Jacek lázadó korszakát élő, húszéves suhanc, aki különösebb motiváció nélkül pusztítja maga körül a környezetét. Kisebb vandálkodások után végül nagy nehezen meggyilkol egy taxisofőrt is. Piotr kezdő, idealista ügyvéd, ellenzi a halálbüntetést, de első védencét, Jaceket halálra ítélik a gyilkosságért.

Ne paráználkodj: Tomek még nincs húsz, távcsővel figyeli a szemközti nő, Magda ablakát, akibe beleszeretett. Nem meri megszólítani, de megszállottan igyekszik a közelébe férkőzni postásként, tejesemberként, névtelen telefonálóként... stb. Amikor beismeri tetteit Magdának, a nő először cinikusan gúnyolódik a fiún, de idővel megenyhül idealisztikus szerelmén.

Ne lopj: Majka otthagyja az egyetemet, Kanadába akar szökni. Elcsalja anyjuk elől kishúgát is, Aniát, aki valójában nem a húga, hanem tini terhességéből származó lánya. A kislány apjánál húzzák meg magukat, mielőtt továbbutaznának. A kislány persze nem veszi komolyan Majkát, aki anyja és a gyerek apja szerint sem képes megfelelően gondoskodni Aniáról.

Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy: Zofia, az idős etikaprofesszor óráján váratlanul megjelenik Elzbieta, aki mint kiderül negyven évvel korábban bújkáló zsidó kislány volt. Akkoriban Zofiáék igazolhatták volna a kslány Elzbieta keresztény származását, de nem tették meg arra hivatkozva, hogy hazudni az egyik legsúlyosabb bűn. Most, negyven évvel később kiderül: valójában azt a fülest kapták, hogy Elzbietán keresztül eljutottak volna hozzájuk a Gestapo emberei, ezért nem segítettek.

Felebarátod házastársát ne kívánd: Romant impotenciával diagnosztizálják, barátja ezért válást javasol, hiszen felesége még fiatal. Hanka azonban kitart férje mellett, mégha az akár a szeretőt is elnézné neki. Idővel Hanka gyanússá válik férje számára, aki megfigyelésbe kezd, és gyanúja hamar igazolódik: felesége szeretőt tart.

Mások tulajdonát ne kívánd: Artur (Zbigniew Zamachowski) és Jerzy apja meghal; nem kedvelték, már régen elszakadtak egymástól. A temetés után kiderül, hogy milliókat érő bélyeggyűjteménye volt az öregnek. Először gyorsan eladnák, de mivel egyben értékesebb, inkább apjukhoz hasonlóan a gyűjtés rabjává válna. Artur még a veséjét is odaadja egy ritkaságért cserébe, ami a gyűjtemény koronája lenne, de műtét közben kifosztják őket.

Az alapötlet az, hogy napjainkba (pontosabban a nyolcvanas évek Lengyelországába) ültessék át a Tízparancsolat törvényeit. Azt gondoltam előzetesen, hogy hétköznapi történetek formájában lesz ez megoldva, a történetek azonban egyáltalán nem hétköznapiak. Valójában csak kiindulási pontként szolgálnak a parancsolatok egy-egy történet elmeséléséhez. Pl. a harmadik rész ("Az Úr napját szenteld meg!") csak annyiban köthető a törvényhez, hogy karácsonykor játszódik. Azt hiszem, általános üzenet nem vonható le a tíz epizódból; a karakterek más-más motivációból, gyakran egyáltalán nem rosszindulatból szegik meg a parancsolatokat, és nem mindig jár érte büntetés.

Megvalósítás

Az egyes epizódok annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy többnyire ugyanazon a lakótelepen játszódnak a lakók valamelyikével, akik egy-egy pillantra feltűnnek későbbi részekben is, de nem tesznek hozzá a cselekményhez. Egy névnélküli, néma karakter feltűnik valamennyi részben, aki talán Isten. elgondolkodtató, hogy miért csak az utolsó részben nem szerepel. Talán addigra már magunkra maradtunk volna? (Valójában a hetedik részben sem szerepel, de az technikai gondok miatt alakult így, eredetileg benne lett volna.) Ezt leszámítva nincs köztük szerkezeti hasonlóság, a parancsolatok különböző pontokon szegetnek meg.

Kieslowski, a rendező minden részt más operatőrrel forgatott hogy elkülönüljenek egymástól, ennek ellenére eléggé hasonlóan néznek ki képileg, amiben legfőbb szerepet a dokumentarista stílusban kezelt kézikamera jelenti. Vannak kreatívabb megoldások, sok a szimbolikus kép vagy gesztus és elég sokat játszanak a fények színeivel és az árnyékokkal (legszebben a kilencedik rész liftes jelenetében, ahogy az elhaladó emelet fényei hol a férfit, hol a nőt világítják meg). Az első rész Paweljét alakító kisfiú kora ellenére iszonyat jól játszott annak ellenére, hogy az egész sorozatra jellemző a viszonylag kevés párbeszéd és inkább a színészeknek kell megjeleníteni valahogy a belső vívódásaikat.

Élmény

A tévéminőség miatt mégse volt igazán látványos, ráadásul nem egységesen nem volt látványos egy-egy képtől eltekintve. Azt hiszem, kevés közös vonásuk és kapcsolódási pontjuk miatt hiba volt egyben megnézni az egészet, önálló filmként kellett volna írnom róluk. Voltak erős jelenetek (pl. a gyilkosság), a koncepció pedig nem biztos hogy jó lett volna, ha valóban ragaszkodnak a Tízparancsolat konkrétabb átültetéséhez, de összeségében nem nyűgözött le a sorozat.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Wojciech Klata és Henryk Bista (Schindler listája), Zbigniew Zamachowski (A zongorista)
- Kieslowski később három epizódot is kiadott mozfilmként: kettő (ötödik és hatodik) kibővített változatban jelent meg, a kilencedik epizódnak pedig egy mellékszálából alakult ki a Veronika kettős életeként ismert film.
- A Vörös osztrák nevű bélyeg egyik példányát tavaly €40 000-ért sikerült elárverezni (tizedik rész).
- Elzbieta figuráját Hanna Krallról mintázták (nyolcadik rész).
- Ahhoz képest, hogy mennyire elterjedt és közismert a Tízparancsolat, egyáltalán nincs egyetértés egyes parancsolatok értelmezésében. A "ne ölj!" pl. a zsidóknál egyértelműen az illegális gyilkosságra utal, míg embert bizonyos esetekben leht ölni (pl. önvédelemből). A "ne lopj!" egyesek szerint csak emberrablásra vonatkozik. Az istenábrázolás felekezetfüggő, a házasságtörés pedig eredetileg csak zsidók és feleségeik között állhatott fenn, tehát egy házas férfi elvileg lefeküdhetett egy hajadonnal.

Tartalom

Fiatal ügyvéd, Ransom (James Stewart) érkezne egy vadnyugati kisvárosba, de útközben banditák rabolják ki postakocsiját, és amikor egy hölgy védelmére kell, a banditavezér Liberty Valance kis híján agyonveri. Tom, a helyi kemény csávó (John Wayne) talál rá és viszi a városba szerelméhez, Hallie-hez, a pincérnőhöz (Vera Miles) ápolni. Ransom azonnal bosszút állna, de a jog erejével, ami Tom szerint itt a vadnyugaton semmit sem ér. Amikor Ransom erre kezd rájönni, a félelmet nem ismerő újságírótól (Edmond O'Brien) elkéri a fegyverét gyakorolni, hogy párbajozhasson Libertyvel, aki félelemben tartja az egész várost. Sőt, a választások közeledtével a nagybirtokosok felbérlik, hogy kényszerítse a szavazókat is a megfelelő jelölt állítására. Eközben Tom totojázását megunva Hallie is kezd egyre jobban kötődni az idealista Ransomhoz..

A történet komplex. A felszínen megható western-sztori, amelyben a kissé ódivatú Tom lemond szerelméről, mert jobb életet, nagyobb boldogságot kíván számára (holott ez nem így lesz). Ransom idealistaként érkezik a vadnyugatra, ahol meg kell tanulnia, hogy a törvények keveset érnek, ha nem áll mögöttük erő. Az újságíró Mr. Peabody és Ransom rögtönzött népiskolája révén megérthetjük, mennyire fontos a tájékoztatás. A film vége ízelítőt ad még a politika felszínes, hazug világából.

Megvalósítás

A film keretes, Hallie Ransom feleségeként, a férfi pedig nagymenő politikusként tér vissza a már fejlett kisvárosba Tom temetésére. A történetet Ransom visszaemlékezéseként láthatjuk, amely végén a western világának állandó szimbóluma, a haladás jelképeként robogó vonat tűnik fel újra. A karakterek egy-egy funkciót töltenek be: a fekete az egyenlőséget és a rasszizmust volt hivatott megjeleníteni, az újságíró a médiát mint a hatalom negyedik ágát, Ransom a törvényt és az ideákat, Tom az erkölcsöt... stb. A humorosnak szánt karakterek mai szemmel már egyáltalán nem azok, de azért a részegeskedő újságírón még lehet nevetni.

A film költségvetését elvitte a két sztárszínész, Stewart és Wayne fizetése, így eddigre már elavultan fekete-fehérben forgatták a filmet minimális díszlettel, stúdióban. Rossz nyelvek szerint erre azért is szükség volt, mert a sztárok túlkorossága túlságosan is kijött volna színesben. És ezzel megint előjött a szokásos problémám, ami úgy látszik épp kettejükre igaz gyakran: mind Wayne, mind Stewart sokkal öregebbek eljátszott karaktereiknél, ami hiteltelenné teszi a filmet, már nem először. A fekete-fehér színvilágot kihasználva párszor kreatívan oldották meg az árnyékolást, de sajnos a film látványvilága többnyire egyhangú volt.

Élmény

A történetben nagyon bosszantott, hogy kérdéseket vet fel, de megválaszolatlanul hagyja vagy rosszul kezeli őket, akárcsak A mátrix, de egyes témákat, mint pl. a politika teljesen váratlanul dobott fel, ahelyett hogy végigjárta volna a fő szálat rendesen. A látványban voltak jó megoldások, de összességében nem tudott elvarázsolni. A film megítélése vegyes, egyesek mesterműnek, mások már-már gagyinak tartják, és én is inkább az utóbbi felé hajlok.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: John Wayne (Az üldözők, Rio Bravo), James Stewart (Philadelphiai történet, Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés, Egy gyilkosság anatómiája), Vera Miles (Az üldözők, Pszichó), Edmond O'Brien (Vad banda), John Carradine (Frankenstein menyasszonya, Érik a gyümölcs, Tízparancsolat), John Qualen (Érik a gyümölcs, Casablanca, Az üldözők, Egy gyilkosság anatómiája), Woody Strode (Tízparancsolat, Volt egyszer egy vadnyugat), Strother Martin (Bilincs és mosoly, Vad banda), Lee Van Cleef (Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf)
- Még életben vannak: Vera Miles (86)
- Woody Strode (Pompey) filmes karrierje előtt az amerikai futball sztárjátékosa volt