Tartalom

Gelsominát szomorú hír fogadja: nővére meghalt, ezért pótlására a vándormutatványos Zampano (Anthony Quinn) "megveszi" őt anyjától segédnek 10 000 líráért. Gelsomina kicsit lassú felfogású, érzékeny lány, Zampano pedig nem kevésbé lassú, viszont nyers és erőszakos. Nem is bánik jól a lánnyal, aki egyre elkeseredettebb lesz rossz sorsa miatt. Idővel csatlakoznak egy cirkuszhoz, ahol a kötéltáncos Il Matto sportot űz Zampano bosszantásából, ami miatt egyszer még le is tartóztatják az erőművészt. Il Matto elmeséli Gelsominának filozófiáját, miszerint e világon mindennek célja van, még a kavicsnak is. Ez megnyugtatja a lányt és belenyugszik szerepébe Zampano mellett. Amikor azonban a társa dühében megöli Il Mattót, összeomlik. Gelsomina használhatatlanná válik a férfi számára és magára hagyja őt.

Fellini, a rendező szerint a film arról szól, hogy a felek nem tudnak egymással kommunikálni, úgyhogy biztos így van. Ebből számomra nem sok tűnt fel, inkább az élet allegóriájának (ha olvasna irodalom szakos, nyugodtan javítson ki, mikor használom rosszul a szimbólum-allegória-metafora hármast) éreztem, amelyben Gelsomina tiszta, gyermeki lélekként előbb elhagyja otthonát, találkozik a munkával, művészettel, szexszel, élete értelmével, vallással, halállal... stb.

Megvalósítás

Ha Gelsonima a lélek, Zampano az ösztönös életerő, amely ugyanúgy végigjárja ezt az utat, de önmagában elveszettnek érzi magát. Il Matto az értelem, aki a többiekhez hasonlóan önmagában szintén életképtelen. A nevek beszédesek: Gelsonima jázmint jelent, Zampano nagykezűt, Il Matto bolondot. A filmben először jelennek meg Fellini kedvelt elemei, mint pl. a cirkusz vagy a tenger. Ezek önéletrajzi ihletésűek és rendre visszaköszönnek későbbi filmjeiben is, mint Az édes életben vagy a Nyolc és félben.

Ez még az olasz neorealizmus korszaka volt, ezért megütközést keltett Fellini filmje, amely bár külsőre ennek a stílusnak az elemeit használta (amatőr színészek, alsó társadalmi réteg bemutatása, valós helyszínek... stb.), hangulatában, tartalmában már az egyéni, szerzőibb látásmódot alkalmazta. Sok más rendezőhöz hasonlóan Fellini is a végletekig maximalista volt, mindent ezerszer újravett, minden kelléken és helyszínen akár napokig tudott rágódni. A film lepusztult, világvégi hangulatához napkeltei fényviszonyokat alkalmazott, a művészetet jelentő zenei motívum pedig végigvonal az egész filmen.

Élmény

A film alapja egy rendező egy bűntudattal teli, melankólikus, baljós érzete volt, ami később képpé, Gelsonima bohóc képévé alakult. Ennek az arcnak az alapja pedig felesége, a bohócot alakító színésznő gyerekkori fényképe, így nem véletlen, hogy a szerep tökéletesen ráillett. Úgy érzem, ezt a hangulatot sikerült átmenteni a filmre, de történetében és látványvilágában nem nyűgözött le igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Anthony Quinn (Arábiai Lawrence)
- A kötéltáncos dublőre, aki a tényleges kötéltáncot végezte, sértődötten nem volt hajlandó mutatványára biztosítóháló mellett
- A karneváli jelenetben úgy szereztek ingyen többezernyi statisztát, hogy a helyi ünnepséget pár nappal hamarabb tartatták meg.

Tartalom

2190-ben az emberiség a Holdra lépett, nem sokkal később pedig a hiperhajtőmű feltalálásával pedig képessé vált meghaladni a fénysebességet és elkezdte a világűr benépesítését. Adams kapitány (Leslie Nielsen) legénységével az Altair-IV nevű bolygóra tart azzal a feladattal, hogy kutassa fel a húsz évvel korábban odaérkező tudományos expedíció tagjait. Leszállás előtt figyelmezteti őket a bolgyóról Dr. Morbius: ha leszállnak, nem garantálhatja a biztonságukat. A kapitánynak persze nincs más választása, ezért leszáll és meglátogatja a doktort. A doktor a bolygón született lányával, Altairával és az általa épített, földi technológiát meghaladó robottal, Robbyval él együtt. Mindenki más ugyanis meghalt a korábbi expedícióból egy ismeretlen erőtől, amikor el akarták hagyni a bolygót. Adams kapitányék akkor se mehetnének el, ha akarnának, az űrhajót ugyanis valami megrongálja. A kényszerpihenő alatt románc szövődik Altaira és a kapitány között, illetve a doktor elmeséli kutatásai eredményét: az itt élő, emberinél jóval fejlettebb civilizáció azon dolgozott, hogy szellemi lényekké emelkedjenek, ám valami végzetes katasztrófa történt és 200 0000 évvel ezelőtt egyik pillanatról a másikra a földdel vált egyenlővé a teljes világuk, de tudásuk egy része megmaradt. Ezt a felbecsülhetetlen tudást a kapitány magával vinné a Földre, de a doktor szerint az emberiség még nem képes a feldolgozására. Eközben a legénység egyik tagját meggyilkolja valami...

A történet Shakespeare A vihar c. drámáján alapul, melynek karakterei megfeleltethetőek voltak a lélek (itt: tudat) szintjeinek. A fejlett civilizáció és a doktor bukását is az okozza, hogy figyelmen kívül hagyják az emberi természet sötét, ösztönösebb, tudatalatti énjét, noha a doktor többször is megvetően nyilatkozik az egymással folyton viszálykodó emberiségről.

Megvalósítás

Ezt támasztja alá a film különböző eszközökkel: a tudósok, a szellem emberei mind elvesznek, csak a kapitány, az ösztönt szabályok alatt tartó ember kerülhet ki győztesen. Arról nyilván nnincs értelme vitatkozni, hogy mennyire találták el a jövőt (a film szerint a Holdraszállás is csak 2190-ben, míg a valóságban 15 évet se kellett erre várni), de a klisésnek tűnő elemei azonban csak azért tűnnek sci-fi kliséknek, mert számos későbbi film erősen merített ebből a filmből, ahogy pl. a romantikus filmek az Ez történt egy éjszakából.

Egy sci-finél kardinális pont a speciális effekt, és hát ez a film 60 éves, ne várjunk tőle sokat. Ordít róla, hogy mi a makett, mi a festett háttér és mi rajz, de ez nem von le az élményből, legalábbis engem nem zavartak, de biztos van akinek ez már elviselhetetlenné teszi. Ami viszont tény, hogy a maga korában kiemelkedőek voltak ezek az effektek, Oscar-díjra is jelölték érte. Ugyancsak úttörő volt abban, hogy elsőként kapott a film teljes egészében elektronikus zenét, ami a ma már alap űrhangnak számító pittyegésekből, kakofón hangokból áll. Amire viszont nincs mentsége, az a színészet, mégha állítólag ez is volt a gyakorlat: a karakterek gyakorlatilag állnak és beszélnek, még az akciójelenetek is meglehetősen statikusak, a természetes érzelmi megnyilvánulásoknak pedig nyoma sincs.

Élmény

Szóval a film látványos - ha gyakran megmosolyogtatóan is - , felvonultatja a hagyományos sci-fik elemeit, de sokat levon éértékéből számomra a színészi játék. Az alaptémája azonban mai fejjel is helytálló, és elnézést, hogy nem fejtettem ki bővebben, de nem akartam elspoilerezni, anélkül pedig nehéz. Nem véletlen, hogy rendre felmerül egy remake, legutóbb a 2000-es évek közepén.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Leslie Nielsen (Airplane!), Richard Anderson (A dicsőség ösvényei), Morgan Jones (Ének az esőben), Frankie Darro (Pinokkió)
- Még életben van: Richard Anderson (89), Earl Holliman (87), James Drury (81)
- Robby, a robot szinten alaptípussá vált, maga az eszköz is több filmben szerepelhetett.

Tartalom

Egy egyedülálló anya az újszülöttjét kétségbeesésében egy jómódú ház előtt parkoló autóba helyezi, hogy jó sora legyen fiának. Rövid idő múlva meggondolja magát, de addigra az autót már ellopták, a babát pedig a tolvajok kitették a szegénynegyedben. A kis csavargó (Charlie Chaplin) talál rá, és először szabadulna tőle ő is, de végül a babához mellékelt levél szerint jár el, gondoskodik róla és szereti. Öt évvel később együtt élik az utca életét. A kisfiú ablakokat tör be, hogy az éppen arra járó üveges csavargó megjavíthassa azokat. Az anya már híres filmsztár, vezeklésképpen sokat jótékonykodik a szegény gyerekekkel. Amikor a kisfiú megbetegszik és kiderül, hogy nem a csavargó az apja, az orvos (Henry Bergman) a szegényes körülményekre hivatkozva elvitetné a gyereket a hatóságokkal, amit sem a gyerek, sem a csavargó nem szeretne...

A picture with a smile - and perhaps, a tear. 

Ebbe a kezdőmondatba sűríthető nemcsak ennek a filmnek, hanem az egész chaplini életműnek a lényege, miközben a történet mindig az alsóbb társadalmi csoportok körében játszódik. Itt sincs ez másképp: a szinte nincstelen csavargó megszánja az árva csecsemőt és magához veszi, és a nélkülözések ellenére is szeretetteljes kapocs alakul ki köztük.

Megvalósítás

Ez volt Chaplin első rendezése, és itt a fenti mottóra visszautalva, már megjelent a targédia és a komédia elegye. Számomra ez gyakran visszás volt, a tragikus, szociálisan érzékeny hangulat miatt nem tudtam könnyed szívvel nevetni a poénokon a későbbi filmekben, de itt szerencsére az igazi tragédiák még elkerülték a történetet. Bár ez volt az első film, mégis itt éreztem leghatásosabbnak ezt a sírva-nevetős elvet: megvolt a dráma, de nem nyomasztóan. Ráadásul a gyerek, mint kiszámíthatatlan pajtás, sokkal jobban illett a csavargó karakteréhez társnak, mint a későbbi szerelmek, női figurák.

Érdekes, látványos képek nincsenek, ellenben van sok-sok kreatívan kivitelezett geg, amelyek a későbbi filmekkel ellentétben nem tűnnek erőltetettnek, valószínűtlennek, viszont sokkal emberibb helyzetekből adódnak. Itt még nem a csetlő-botló kaszkadőrmutatványok adják a humort, hanem a kidolgozott helyzetek, beleértve a karaktereket és a fizikai környezetet. Érdekes rész az álomjelenet, melyben a csavargó angyalként él angyalok közt, ám a gonosz beszivárog és viszályt szít köztük, aminek végén a csavargót lelövik. A repülés látványos, főleg 1921-ben lehetett az, de ezen kívűl nem sikerült rájönnöm, hogyan illeszkedik a filmbe ez a külön történet és amennyire olvastam, másoknak is rejtély.

Élmény

A film tehát vicces, felemelően humanista történet, számomra az eddigi legjobb (mégha a Nagyvárosi fények katartikus befejezését nem is überelheti), noha képileg nem varázsolt el. A érzelmes sztorihoz hozzátartozik, hogy Chaplin ekkortájt vesztette el elsőszülött fiát, valamint erőteljesen jelen van saját gyerekkorának nyomora. Valószínűleg ennek az őszinte személyességnek köszönheti életszerű érzelmeit ez a film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlie Chaplin (Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor), Tom Wilson (Türelmetlenség), Henry Bergman (Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők), Granville Redmond (Nagyvárosi fények), Albert Austin (Aranyláz, Nagyvárosi fények)
- A kisfiút alakító Jakcie Coogan a filmvilág első gyereksztárja volt. Sok pénzt keresett, ám mire felnőtt, kiderült hogy szülei elköltötték a pénzt. Ennek hatására született meg a törvény, amely a gyerekszínészek keresetét a gyerek nagykorúságáig elzárja a gyámok elől.
- A filmben a csábító angyalt Lita Grey alakítja, aki később Chaplin felesége lesz.
- A filmben szereplő festő Granville Redmond a valóságban is elismert festő volt.

Tartalom

Mitchell, az ügyvéd (Ian Holm) egy hófödte kanadai kisvárosba utazik, hogy polgári perben képviseletet ajánljon a lakóknak. Nemrég ugyanis tragédia történt, az iskolabusz balesetet szenvedett és rengeteg kisgyerek meghalt. Mitchell viszonya a saját, drogfüggő lányával nagyon rossz, ezért szívén viseli más gyerekek jövőjét és szeretné megakadályozni az esetleges hasonló baleseteket, illetve feltárni az okokat, amik ide vezettek. A kisváros lakói azonban egészen máshogy állnak a kérdéshez: véletlen balesetnek látják az ügyet, küzdenek a gyásszal és nem hántorgatnák fel. Különösen a házasságtörő Billy van ellene, míg egyeseket sikerült az ügyvédnek meggyőzni, mint a lányával, Nicole-lal titokban vérfertőző viszonyt folytató Samet vagy a buszsofőr Dolores-t, aki sajátjaiként szerette a gyerekeket, akiket a halálba vitt. Mivel Nicole túlélő, vallomása nélkül el se lehetne indítani a pert. A meghallgatás előtt Billy megpróbálja lebeszélni Saméket a perről...

Bár a film nagyon felszínesen érinti pénzhajhász perelők és a tragédiák feldoglozásának témáit, ha nem is teljesen tisztán, de a történet elsősorban különböző erkölcsi álláspontok összecsapása. Az ügyvéd az objektív igazságot keresi, amivel szemben a helyiek előrébbvalónak tartják saját közösségük szubjektív értékítéletét egymásról. Ennek megfelelően bennük fel sem merül, hogy valamelyiküket hibáztatni kéne, míg a kívülálló ügyvéd saját elmondása szerint is a haragukat a helyes irányba szeretné fordítani. E két nézőpontot egy harmadik vonal, a túlvilági/metafizikai haladja meg Nicole révén, aki inkább az eljövendő szép napok felé tekint, ahol már a többiek várják.

Megvalósítás

A történet igyekszik minden szempontot a maga nézőpontjából igaznak feltüntetni, majd pedig hamisnak is. Az ügyvéd leketlen apaként tűnik fel először, akiről elhisszük, hogy csak a pénzre hajt, de idővel jobban megismerhetjük lányához való viszonyát, ami miatt mégis elhisszük, hogy dörzsöltsége ellenére is valóban jót akar, és legalább akarja magát megváltani mint a jövőt. A helyiek hol tökéletesen kedves embereknek, hol tökéletesen romlott alakoknak tűnnek fel. Fontos eleme a történetnek A hamelni patkányfogó meséje, melyben egy férfi varázsfuvolájával kicsalogatja egy város patkányait, megszabadítva ezzel a várost kártevőitől. Csakhogy a város lakói nem akarnak fizetni, ezért bosszúból ezúttal a gyerekeket csalogatja ki a városból a férfi egy csodás hely ígéretével. A gyerekek azonban sosem térnek visza, leszámítva a sánta gyereket, aki nem tudta velük tartani a lépést és aki társai nélkül magányosan él tovább. Nicole a sánta gyereknek képzeli magát, aki egyetlen túlélőként ebben a világban ragadt egyedül, míg a többiek már a csoás helyen vannak.

Jellemzően két kameraállásból láthatjuk a képeket: vagy messziről, lekicsinyítve az egyént, vagy közelről, felnagyítva személyes érzelmeiket. Az előbbi módszer lehetőséget ad a szép kanadai havas tájak megmutatására, de sokkal hatásosabb így pl. a buszbaleset is, amelynél nem látjuk vagy halljuk az áldozatokat, de képzeletünk bőven átérezteti velünk rémületüket. Nagyon adná magát a párhuzam a Mennyei napokkal, de nem sikerült a filmnek elérnie ugyanazt a hatást. Még szebb, líraibb képekkel, kevesebb párbeszéddel jobban tetszett volna, de látható volt az igyekezet, ahogy a tragédiákat is inkább tárgyilagosan, szépen próbálták megmutatni. A korszak divatjának megfelelően az idősíkokon ugrálva ismertük meg azeseményeket, de nem az események bemutatása miatt volt erre szükség, hanem azok érzelmi oldala miatt, ahogy az Aranypolgárban is.

Élmény

Számomra az választotta el a filmet a "tetszett" kategóriától, hogy a lassú, drámai történet túlságosan a hétköznapi élet érzelmeire koncentrált a tényleges mondanivaló konkrétabb megfogalmazása helyett, miközben képei sem érték el azt a színvonalat, amit pár korábbi, hasonló filmben  már láttam. Ez nem jelenti azt, hogy rossz volt, de nem éreztem átütő erejűnek más élményeimhez képest.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Ian Holm (A nyolcadik utas: a halál, A gyűrűk ura, L'ecsó)
- A történet alapját egy 1989-es texasi buszbaleset adta, amely után az egymással pereskedő ügyvédek milliókat kerestek, de teljesen figyelmen kívül hagyták ügyfeleik méltóságát, gyászát, ráadásul a gyázsolók is összekaptak egymással azon, hogy ki mekkora kártérítést kapott.
- A patkányfogó furulyás története több elméletet hívott életre, de úgy tűnik, egy 2014-es kutatás szerint valójában a furulyás ember telepeseket (azaz "gyerekeket") toborzott a mai Csehország területére a 13. században.

Tartalom

Corey (Alain Delon) jó magaviseletért a vártnál korábban szabadul. Börtönőre szintén szabadulna munkájától, és mivel Coreynak a priuszával nehéz lenne elhelyezkednie, tippet ad neki egy ékszerüzlet kirablásához. Corey első útja egykori társához vezet, aki kelletlenül fogadja, de nem véletlenül, hiszen Corey kis is rabolja azonnal: elveszi ami szerinte jár neki tőle. Nagymenő társa rögtön rá is küldi embereit. Eközben Mattei felügyelő fontos rabot szállít vonaton, Vogelt (Gian Maria Volonte), aki a megfelelő pillanatban kiugrik az ablakon és meglóg az őt nagy erőkkel kereső rendőrök elől. Hogy átjusson a közúti ellenőrzésen, épp az úton lévő Corey autójának csomagtartójába mászik be. Corey ezt látja, de nem szól, hanem segít a menekülőnek. Amikor Corey társának emberei váratlanul leszorítják az autót az útról és kiszállítják a vezetőt, hogy lelőjék, ezúttal Vogel siet a csomagtartóból sofőre segítségére. A két férfi összebarátkozik és együtt kezdik el szervezni a rablást, amibe harmadikként beveszik az exrendőr orvlövész Jansent is. Mindeközben Mattei felügyelő is bevet minden eszközt, hogy előkerítse a szökevényt...

Siddhartha Gautama, the Buddha, drew a circle with a piece of red chalk and said: “When men, even unknowingly, are to meet one day, whatever may befall each, whatever their diverging paths, on the said day, they will inevitably come together in the red circle.

Ezzel a vörös körről szóló idézettel kezdődik a film (ami valójában kamu, Melville, a rendező találta ki), és valóban, a három gengsztert a véletlen sodorja egymás mellé, de ez életreszóló kapcsolat lesz. Sorsuk már csak azért is közös, mert a főfelügyelő szerint minden ember bűnös. Akárcsak az Árnyékhadseregben, a szereplők itt is kimutatott érzelmek nélkül teszik a dolguk, mintha nem számítana élet és halál, mintha nem érhetnék őket meglepetések, magabiztosan menetelnek céljuk felé - menekülni pedig hiába próbálnak a film végén, nem sikerülhet. Ez megint csak emlékeztet az Árnyékhadsereg kivégzőosztag előtti hezitálásos jelentére, ám ott nagyobb volt az illúziója annak az alapvető egzisztencialista tételnek, miszerint szabadon választhatunk. Részletesebb elemezés itt olvasható, de a legtöbb kritkus valamiféle betyárbecsületről beszél, ami nekem egyáltalán nem tűnt fel :D

Megvalósítás

A történetmesélés minimalista, mindenféle sallangtól mentesen tálalja az eseményeket, ami miatt néha vakartam a fejem, hogy most akkor mit is láttam, ugyanis rengeteg információ nem hangzik el vagy nem tűnik fel, csupán utólag vagy utalásokból tehetjük össze a képet sejtéseinkből. Corey pl. egy nő képeit hordja magával és otthagyja egykori társánál. Egy hasonló nőt látunk a férfi ágyában. Ebből következtethetünk arra, hogy Corey nője és társa elárulták őt és megcsalták, de biztsoak abban se lehetünk, hogy ugyanazt a nőt láttuk. Nem tudjuk, mi Corey előélete, szakmája, ahogy Vogel esetében sem tudni, miért ennyire fontos a rendőrségnek, amikor ők maguk mondják, hogy mégsem kéne ekkora erőket mozgósítani, elvégre nem terrorista. Jansent valamiért rémképek és alkoholizmus gyötri, amitől valamiért megszabadítja a többiekkel való együttműködés. Mattei felügyelőről és rosszakat sejtünk alvilági kapcsolatai és módszerei miatt, és még a főfelügyelő is felfigyel rá, miközben feltűnően magányosan él.

A minimalista történettel minimalista megvalósítás jár: a párbeszéd kevés, azokban is többynire csak információ hangzik el, és itt még a színészi játék sem fejez ki többletinformációt, mint mondjuk egy Leone-film esetében; a képek szürkések, fakó színvilágúak; a kamera nem siet tovább a következő eseményre, ráérősen mutatja meg szereplőink minden mozdulatát. Leginkább az ékszerüzlet kirablásának félórás jelenetét dicsőitik, amelyben szó nélkül teszik a dolguk a profi elkövetőek, de ez messze nem annyira csendes és feszült mint az ihlető Rififi a férfiak közt. Számomra inkább Jansen rémálom jelenete volt a legjobb, amelyben különféle rágycsálók, pókok, hüllők araszoltak és másztak fel az ágyára.

Élmény

Valahogy nem vagyok kibékülve ennek a korszaknak a filmjeivel, többségükre elmondható, hogy saját világot teremtenek, amibe a nézőnek előbb mintha bele kéne tanulnia és csak utána lehetne szabad leülnie megnézni a filmet. Mintha feltételeznék rólunk, hogy megvan az előzetes tudásunk a látottak feldolgozásához. Ez a film nem keltette fel az érdeklődésemet sem tartalmában, sem megvalósításában. Hiába támogatja tartalmát, nem mutatott újat, látványosat, a története pedig túlságosan foghíjas, elködösített volt.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Alain Delon (A napfogyatkozás, A párduc), Gian Maria Volonte (Pár dollárral többért), Paul Crauchet (Árnyékhadsereg)