Artúr filmélményei

A kaland (1960)

2015. július 25. 00:33 - Liberális Artúr

Rendezte: Antonioni, Michelangelo
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Gabrielle Ferzetti, Monica Vitti, Lea Massari

Megjelenés: 1960, Olaszország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8 pont
Előzetes: https://youtu.be/JriOH3MdS_w
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-kaland-l-avventura/movie-1258

Tartalom

Anna viszonya barátnőjével, Claudiával és vőlegényével, Sandróval (Gabriele Ferzetti) nem konfliktusmentes, mintha nem érdekelné őket igazán. Hajókirándulásra mennek egy előkelő társasággal, és pár órára kikötnek egy kisebb szigeten megpihenni. Amikor továbbindulnának, Anna eltűnik. Tűvé teszik a szigetet, de nem találják. Claudia és Sandro nem túl lelkesen, de követik a bizonytalan tanúk vallomásai alapján Anna nyomát, és közben kezdenek egymásba szeretni.

Hogy miről szól a film? Magamtól nem jötem volna rá. Antonioni segít: I hope to show not the birth of an erroneous sentiment, but rather the way in which we go astray in our sentiments. Because as I have said, our moral values are old. Our myths and conventions are old. And everyone knows that they are indeed old and outmoded. Yet we respect them. Talán abból kéne ezt leszűrni, hogy Anna eltűnését Claudián kívül mindenki viszonylag gyorsan feldolgozza, és Claudia se őszinte szeretetből ragaszkodik barátnője emlékéhez, hanem kísértő árnyként vetül Claudia és Sandro kapcsolatára. Ami valóban nem komoly, hiszen Sandro szinte azonnal ráhajt Claudiára, és amint lehet, meg is csalja. Sandro ráadásul nem csak szerelmi életében pöcs, hanem szakmájában is: egyik percben még művészi álmairól mesél, a következőben - talán féltékenységből - tönkreteszi egy fiatal művét.

Megvalósítás

A film legfontosabb tulajdonsága a hagyományos történetmesélés semmibe vétele. Anna eltűnése ugyanis sosem lesz megmagyarázva, egyszerűen csak alapul szolgál arra, hogy megmutassa, ki hogyan reagál rá, és hogy szellemként kísérthessen végig.

A film hangilag és képileg sem nyújtott számomra semmi érdekeset. Leginkább a Claudiát alakító Monica Vittinek hozta meg a hírnevet, és valóban ő a legerősebb jelenség a vásznon, pedig Sandrónak legalább ennyire érdekesnek kéne lennie. Az olasz mediterrán, de még romos kisvárosok adnak egyfajta hangulatot a filmnek, különösen a tengerparti jelenetek átérezhetőek.

Élmény

Újabb nehezen befogadható művészfilm. Bemutatásakor Cannes-ban ki is fütyülték, de a nézettség és a kritikusok is elég hamar rákaptak az ízére. Ilyenkor mindig várok valami kapaszkodót a filmhez, ha máskor nem, a végén, ami értelmet adna az addig látottaknak, mint pl. a Biciklitolvajok esetében. De itt nincs csúcspont vagy katarzis (legalábbis első nézésre nem éreztem ilyet), így aztán inkább olyasmi érzésem volt, mint A játékszabálynál vagy a Play Time-nál, ahol nem a történet a fontos, hanem egy statikus kor- vagy egy társadalomrajz.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gabriele Ferzetti (Volt egyszer egy Vadnyugat)

2 komment

Az alvilág királya (1937)

2015. július 23. 10:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Duvivier, Julien
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Jean Gabin

Megjelenés: 1937, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/ZngxQsYg1mY
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-alvilag-kiralya-pepe-le-moko/movie-49

Tartalom

Pepe sármos gengszter, a francia rendőrség elől bújkálva az algíri Kaszbában húzza meg magát, ahová nem ér el a hatóságok keze. A helyi nyomozó szinte barátként jár hozzá, mert tudja hogy a Kaszbában nem kaphatja el - ehhez ki kell csalogatnia a városrészből, ahol nem segíthetik - így türelmesen, ragadozóként vár, hogy lecsaphasson a megfelelő időben. Pepe kiskirályként él embereivel és szeretőjével, a helyi Aisával. Egy nap azonban előkelő turisták érkeznek Párizsból, és Pepét hamar rabul ejti a társaság egyik hölgytagja. Elege van a Kaszbából, haza akar menni.

A film szimbolikája viszonylag egyszerű: a Kaszba menedéket nyújt ugyan és szeretőt, de egyben börtöne is Pepének, mert ha kitenné a lábát, azonnal letartoztatnák, ahogy ez megtörtént a társaival is. Gaby, a párizsi hölgy csillogó ékszereivel Párizs jelképe; Pepe nem csak a nőt akarja, de visszatérni Párizsba is, a szabadságba.

Megvalósítás

A film a francia költői realizmus egyik fontos darabja az Atalante és A játékszabály mellett, amelynek lényege a történet realisztikus bemutatása, de mindezt líraisággal igyekszik megtenni. Ugyancsak a film noir egyik előfutárának tartják a maga sorsszerű bukásával, a bűnözésével, a femme fatale-lal.

Képileg kevésbé érdekes, egyes tartalmi elemei iszont mai szemmel is jók: imádtam pl. Slimane nyomozó behízelgő, de magabiztos karakterét, kár hogy csak ezt az egy arcát mutatta végig. A karakterek amúgy  hitelesnek tűntek, egyediek voltak, tök jól hozzájárultak a film hangulatához, int pl. a flegmán mosolygó szőke srác, aki egyszer sem szólalt meg, de mindenhol ott volt, vagy a kiöregedett, kövér párizsi énekesnő, aki már kurvának se jó a gettóban, csak verést kap. A rabság és a szabadság szimbólumai fedezhetők fel időnként, és volt még egy tulajdonsága a filmnek, amit inkább a videó hibájának gondolok mint szándékos művészi eszköznek: gyakran egészen homályos volt a környezet, csak a középpont maradt éles, erősen kihangsúlyozva azt.

Élmény

Érdekes volt viszontlátni a Kaszbát 20 évvel Az algíri csata előtt; már itt is törvényenkívüli gettó volt. utólag persze könnyű okosnak lenni, de mintha már itt is érződött volna némi feszültség a fehér franciák és a helyi lakosok között. A film maga nem volt különösebben élvezetes, de úgy érzem a karakterek drámái jól és hitelesen sikerültek, átérezhető a lelki világuk.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Marcel Dalio (A játékszabály, Casablanca), Gaston Modot (A játékszabály).

2 komment

Ez történt egy éjszaka (1934)

2015. július 23. 00:21 - Liberális Artúr

Rendezte: Capra, Frank
Műfaj:
romantikus, screwball
Főbb szereplők:
Clark Gable, Claudette Colbert

Megjelenés: 1934, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/ZUNFCUZ5BwU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/ez-tortent-egy-ejszaka-it-happened-one-night/movie-668

Tartalom

Ellie csakazértis hozzáállásal hozzámegy egy celebhez gazdag apja ellenkezése mellett. Apja érvényteleníti akarja a frigyet, ezért Ellie megszökik és férjéhez utazna busszal. Itt fut össze Peterrel (Clark Gable) az újságíróval, aki a jó sztori reményében hozzácsapódik a lányhoz. Együtt igyekeznek hát New Yorkba, azonban hamar elfogy a pénzünk, a busz lerobban és még Ellie apjának magánnyomozói is üldözik őket. Mindez azonban eltörpül a két önfejű ember állandó civakodása mellett.

A romantikus filmek alapköve. Ha klisésnek tűnik, azért van mert ő hozta létre ezeket a romantikus elemeket. Na jó, ez így nem igaz, hiszen A Makrancos hölgy szitujával indul, hogy aztán kiderüljön, nem csak a hölgynek kell megszelídülnie, hanem a férfinak legalább ugyanannyira. Amit viszont nem tudok megbocsájtani az ehhez hasonló filmeknek (Metropolis, Hófehérke és a hét törpe, Titanic... stb.), hogy a két szerelmes egy-két nap után halálosan egymásba szeret, ahelyett hogy egy ennyi időhőz mérten realisztikusabb kapcsolat alakuljon ki köztük először.

Megvalósítás

Technikailag nem igazán nyújt semmit, szimpla vágások váltogatják egymást. Ami élvezhetővé teszi, az a karakterek dinamikája, ahogy szépen-lassan egymáshoz idomulnak. Meglehetősen hasonló kettejük viszonya az Elfújta a szél szerelmespárjához, és nemcsak a közös férfiszereplő miatt, hanem mert mindkét esetben két erős akaratú párról van szó.

Apró érdekesség, hogy ez volt az egyik utolsó Hays-kód előtt megjelenő film, így még viszonylag sok "meztelenség" van benne.

Élmény

Mitől szerethető a film? Nem fogunk rajta túl sokat nevetni vagy izgulni, azonban van néhány hétköznapian bájos civakodós jelenet, amitől önkéntelenül is mosolyra fakad az ember.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Clark Gable és Irving Bacon (Elfújta a szél), Alan Hale (Robin Hood kalandjai), Ward Bond (Elfújta a szél, Az üldözők), Bess Flowers (Mindent Éváról, Hátsó ablak, Szédülés, Észak-északnyugat)
- Blanche Freiderici még a film megjelenése előtti évben elhunyt 55 évesen.
- Egyik főszereplő sem rajongott igazán a filmért. Claudette Colbert annyira nem is vette komolyan, hogy a vasútállomásról kellett visszarángatni az Oscar-díjátadó ceremóniára, ugyanis ő nyerte a legjobb színésznőnek járó díjat. Egyébként is Oscar-díjak tekintetében ez a film az egyik legsikeresebb, az összes főbb díjat megnyerte. Ez ezen kívül csak a Száll a kakukk fészkére és A bárányok hallgatnak filmeknek sikerült.
- Több Looney Tunes karaktert inspirált a film; részben Clark Gable répaevő jelenete hozta létre Tapsi Hapsit.
- Nincs hivatalosan alátámasztva, de állítólag amikor Clark Gable félmeztelenre vetkőzött, és az inge alatt nem volt trikó, jelentősen visszaesett a férfiatléták eladása.

Szólj hozzá!

A mátrix (1999)

2015. július 22. 07:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Lana és Lilly Wachowski
Műfaj:
akció, sci-fi
Főbb szereplők: K
eanu Reeves, Laurence Fishburne, Carrie-Anne Moss, Hugo Weaving, Gloria Foster

Megjelenés: 1999, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/vKQi3bBA1y8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/matrix-the-matrix/movie-7241

Tartalom

Neo hekker, álmatlanságban szenved, mert valami megmagyarázhatatlan érzés gyötri. Egy napon terroristák keresik meg, akik megmutatják neki, hogy a valósnak hitt világ, amelyben él, csak egy program, virtuális valóság. Az embereket régen legyőzte az általuk létrehozott mesterséges intelligencia, és bio-elemként tartják fogva testük, míg tudatuknak az egykor letűnt világot vetítik. Neo kiválasztott, feladata a gépek legyőzése - ezt csak a virtuális valóságon, a mátrixon belül érhetik el, ha felébresztik a többi ember tudatát. Azonban szupererős ügynökök formájában az ilyen terroristákra vadászó vírusírtó programokkal is meg kell küzdeniük.

Az alapötlet érdekes, régi filozófiai kérdést feszeget abban a témában, hogy mennyire valós az érszékszerveink által valósnak hitt környezetünk. Platón, al-Gazáli, Descartes mind hasonló kérdésekkel foglalkozott, ezúttal számítógépes környezetben láthatjuk viszont ugyanezt. Ugyancsak felmerült a mesterséges intelligencia és az emberiség kapcsolatának kérdése. A probléma az, hogy itt meg is állt a filozofálgatás, és kaptunk a végére két-három közhelyes választ: határtalan képzelet, hit, szerelem, minden különösebb magyarázat nélkül vagy anélkül hogy akár a film alapkérdéseit kellőképpen körbejártuk volna. Ráaádsul a film végére az akció teljesen elnyomta az ideológiát, és gondolkodás nélkül ölik meg azokat az embereket, akiket egyébként ki kéne szabadítaniuk.

Megvalósítás

Ezek az akciójelenetek viszont elképesztőn látványosak és vagányak, főleg ott ahol kevés az animáció - irónikus módon ez éppen a mátrixon belül van. A mátrixon kívüli valóság számomra elviselhetetlenül túlanimált, mint a Csillagok háborúja. A mátrixon belül viszont csak annyira használják, amennyire szükséges, jól kiegészíti a látványvilágot és nem zavaró, hasonlóan a Harcosok klubjához.

Jellegzetes a film színvilága, dominál a kopottas zöld, a kék, a fekete, illetve az ikonikus bullet time technikát is itt alkalmazták először, amiben egy képet 120 álló és két filmes kamerával rögzítenek, hogy váratlanul más szögből és más sebességgel mutathassanak. Ehhez hasonló jellegzetes körbeforgásos jelenetet már láthattunk persze korábban is - pl. az Aguirre, isten haragjában - , de itt ennél többről van szó, ahogy fentebb vázoltam.

Élmény

Talán itt bántam a leginkább, hogy láttam már a filmet és a két folytatását, valószínűleg sokat elvett az első benyomás ledöbbentő élményéből. Ugyanakkor segít az objektívebb ítélkezésben is, jobban kijön a különbség, hogy miért is jobb film a hasonló Harcosok klubja. Mindenképpen lenyűgöző látványvilágú, érdekes alapötletű film, de "elbutul" az erős kezdés után. A kevés modern filmek közé sorolnán (Ponyvaregény, Harcosok klubja), amelyek korunkról szólnak jól felhasználva a modern eszközöket, de hollywoodias akciófilm-jellege miatt nem ajánlanám nagyobb kamaszoknak, mint a másik kettőt.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Laurence Fishburn (Apokalipszis most), Hugo Weaving (A gyűrűk ura)
- A Wachowski-fivérek megjelölés mára már kevésbé alkalmas, Larry ugyanis nővé operáltatta magát.
- Hugo Weaving Kovács ügynök karakterét a rendezőkről mintázta :D

Szólj hozzá!

Tükör (1975)

2015. július 21. 16:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Tarkovszkij, Andrej
Műfaj:
művész
Főbb szereplők:
Margarita Tyerehova

Megjelenés: 1975, Szovjetunió
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/uXYfRkuA3cM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/tukor-zerkalo/movie-2521

Tartalom

Alekszej dadogását hipnózissal gyógyítgatják.
Alekszej anyja találkozik egy eltévedt orvossal.
Kigyullad egy a pajtájuk.
Alekszej anyja megmossa a haját.
Alekszej apja telefonon beszél Alekszej anyjával.
...stb.

Szóval afféle tudatfolyamot látunk a rendező önéletrajzi filmjében, amelyben teljesen felborul az időrend, keveredik az álom, a valóság, a túlvilág, el- és összemosódott emlékek jelennek meg, és hogy végleg elveszítsük a fonalat, kapunk pár archív híradórészletet is. Több helyen is úgy emlegetik, mint transzcendens költeményt; nem szabad benne üzenetet keresni, át kell adni magunkat az egymás utáni jeleneteknek.

Megvalósítás

Traszcendens költeménynek nevezik, ami akár találó is lehetne, de ehhez képest nem kellőképpen lírai. Kollázsfilmnek mondják, és ez megfelelőbbnek tűnik. Látszólag bármiféle logikai sorrendiség nélkül követik egymást jelenetek, egyáltalán nem időrendi sorrendben haladunk, de nem is jellemfejlődésiben, mint az Aranypolgár esetében. Biztos van neki egy belső logikája, de első látásra ezt lehetetlen megmondani.

Milyen technikai megoldásokkal érik el ezt az élményt? Például a színek élénkségével. A gyerekkor egészen színes tud lenni, de gyakran szinte fekete-fehérré fakul a színvilág. Jellemzően sajnos a fakóság a jellemző, pedig úgy érzem itt megint erősíteni lehetett volna az élményen nagyobb kontrasztokkal. Az álomszerű jeleneteket támasztják alá a hangban és képben is horrorisztikus elemek. Az apa arcát sosem látjuk, de gyakran halljuk verseket szavalni. A filmben elhangzik, hogy az ajtón túl mindig álmok vannak, innentől kezdve pedig bármely jelentben nyílik egy ajtó, nem tudhatjuk hogy álmot látunk vagy valóságot. Az emlékek összemosódást legjobban az jellemzi, hogy ugyanazok a színészek játszanak más-más karaktereket, így nem tudni, hogy éppen mikor és kit látunk.

Élmény

Utólag elnézést kell kérnem a Kifulladásigtól, mert ez a film az igazán érthetetlen művészfilm, egészen más kategória mint a többszöri megnézést igénylő Persona vagy a nehezen megérthető Vétlen Baltazár, itt tényleg nincs esély felfogni az öncélú filmet, még a rendezőnek se sikerült mindenhol saját bevallása szerint sem. Ugyanakkor mégis jobb egy tekintetben a két franciánál: érzelmi utazásra visz, nem pedig értelmire. Ezért aztán megfelelő hangulatban talán beszippanthatja az embert. Ugyanakkor viszont ezt könnyebb lett volna elérni megfelelő vizuális eszközökkel, mint amiket unásig ismételgetek: groteszk, szürreális, expresszionista és avantgárd stílusban ez a film sokkal ütősebb lehetett volna. Állítólag többszöri megnézés után egyre jobb lesz...

Érdekességek

- A filmben a rendező szülei és felsége is feltűnnek, néhol magukat alakítják. Az elhangzó versek a rendező költő apjának művei, amiket ő maga szaval.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil