Rendezte: Carlos Hugo Christensen
Műfaj: thriller
Főbb szereplők: Blanca del Prado, Floren Delbene, Homero Carpena
Megjelenés: 1952, Argentína
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,2
Előzetes: -
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -
Cselekmény: ...avagy csúnyán fordítva "ha álmomban meghalnék". Ez egy népszerű lefekvés előtti keresztény gyermekima, hogy Isten vigyázzon a lelkünkre, ha álmunkban halnánk meg. Lucho kb. tízéves kisfiú, nem túl jó tanuló, cserébe eléggé vásott. Cseszegeti is az előtte ülő Aliciát, míg meg nem látja, hogy a lánynál van nyalóka, úgyhogy mindjárt barátságba csap át az ellenérzés. Mivel most már barátok, halálos eskü mellett Alicia elárulja Luchonak, hogy a nyalóka nem otthonról van, hanem egy titokzatos bácsitól, aki iskola után szokta megvárni, és megígérte, hogy egyszer elviszi az erdő közepén lévő mézeskalácsházába, ahol annyi édességet ehet, amennyit csak akar. Lucho örömmel látja később, hogy Alicia és a bácsi kézenfogva elsétálnak, csak akkor kezd rossz érzése lenni, amikor másnap nem jön a lány suliba, de nem mondhat semmit, hiszen megesküdött. Mivel apja nyomozó, otthon meghallja, hogy egy holdkóros megölte Aliciát, amitől nyomban rémálma lesz. De telnek-múlnak a napok, elfelejti Aliciát és új lány ül be elé, Julia, aki előszeretettel firkálja össze krétákkal a falakat. Ám a kréta nem olcsó, nem is a szüleitől kapja őket Julia, hanem egy titokzatos idegentől...
Téma: Valahol félúton az M és A faun labirintusa között a történet a mesék régmúlt világát próbálja öszekapcsolni a jelennel, de ezt nem úgy teszi, hogy meseszerűvé teszi a jelent vagy realisztikussá a mesét, hanem egyszerűen modernizálja a meséket és ezzel sokkal kézzelfoghatóbbá teszi a népmesék rémséges világát.
Tartalom: A film azonnal közli velünk, hogy egy mese modernizálását láthatjuk, amelyben a mondabeli királylány napjainkban lehet egy egyszerű kislány, a hős legény pedig talán épp egy bátor szívű fiú, és rögtön meg is mutatják nekünk e bátor szívű fiút, Luchot. Ez az iskolai és otthoni rész meseszerűen egyszerű, néhol bugyuta, de megmenti némi diákhumor. Aztán ahogy a mesékben is, váratlanul itt is véresen komolyra fordul a sztori, de megelpő módon visszaáll minden az eredetibe, mintha mi sem történt volna, bár időnként Lucho kap egy-egy jelzést a sötétségről (idegen alakok, játékbolt, tükör). Aztán megismétlődik a bonyodalom, Luchot már nem köti eskü, viszont vásottságia miatt nem hisznek neki, de végül kiállja a próbákat (bocsánat ha kissé rébuszokban beszélek, nem akarok spoilerezni, bár gondolom sejthető, hogy mik történtek). Némi érettséget hoz a történetbe Lucho szüleinek élete, hiszen az apa egy tépelődő, összetett karakter, míg az anya tökéletes támasz és nem cska a klisés értelemben.
Forma: (Mellékesen hadd jegyezzem meg, hogy ez volt az eddigi legrosszabb minőségű film, amit láttam, valószínűleg ez elvett valamennyit az élményből,főleg a sötétebb részek voltak nézhetetlenek.) A rövid, mesékről szóló felvezetés elég ígéretes, ahogy egy körhintán demonstrálják, de ez sajnos csak egy ponton váltja be a hozzá fűzött reményeket, Lucho rémálmánál. Ez a rész nem rossz, expresszionista időket idéz, de látszik rajta, hogy nem volt túl nagy a költségvetés. Persze lehet hogy csak gyermekien egyszerű akart lenni a jól láthatóan szimpla stúdiókellékekkel. A finálé is jól sikerült, kellően feszült és a sötétségben keveset látunk, csak a hold és a zseblámpa fénye segít nekünk is és persze ezt kihasználva tud minket bizonytalanságban tartani és meglepni a rendező. Lucho váratlanul vérbeli nyomozóként kezdi olvasni a nyomokat a nézőknek, mint Salieri Mozart zenéjét az Amadeus-ban, de jó volt az a korábban említett montázs is, ahol felsejlett előtte Alicia múltja.
Élmény: Nagyobb volt ebben a filmben a lehetőség, mint amennyi lett végül belőle. Volt egy-két erősebb, de nem hibátlan része, és kicsit ósdinak éreztem 1952-höz képest. Némafilmként 20-25 évvel korábban erős darabnak számított volna.
Érdekességek:
- Korábban láttuk:
