Cselekmény, téma, tartalom: Tulajdonképpen a bevezető szöveg felmondja majdnem mindazt, amit le szoktam írni: az ismert mexikói festő, Frida Kahlo életéből kapunk szemelvényeket, testi-lelki bajairól magánéletéről, politikai megnyilvánulásairól és persze művészetéről. Gyerekkorában balesetet szenvedett, ami félig-meddig lebénította lábát. Elvetélt. Szerette apját (Claudio Brook), elvesztése megviselte. Szerelmes volt Riverába, a festőbe, ám az megcsalta Frida testvérével. Ezek a cselekményes jelenetek az első harmadban, ám ezeknél jóval több az életképszerű, pillanatnyi érzelmi állapotot felvázoló kép. Egy példa: az első jelenetben gyerekként az ablakra rajzol. A második jelenetben férjétől kap egy nyakláncot, aminek örül. A harmadik jelenetben egy csapat paraszt énekel forradalmi dalokat a tábortűznél. A játékidő nagyja ilyen cselekménynélküli életképekből áll össze, amelyek együtt azért mégiscsak kiadják azt a keretet, amiben Frida élt. Hogy aztán ebből mennyi jön át a nézőnek, az már azon múlik, mennyire van tisztában Kahloval vagy Mexikóval.

Forma: Az epizodikusságot leginkább felerősítő formai elem az, hogy nincsenek párbeszédek (azt hiszem, ebből csinálhatok egy listát, nem ez lenne az első hangos némafilmem). Persze amúgy sincs lineáris (vagy épp bármilyen) cselekmény, de egy narráció vagy kapcsolódó párbeszédek ezt áthidalhatnák. De nincsenek; beszéd ugyanakkor van, főleg dalok formájában (amelyek többnyire népdalok), illetve egyoldalú párbeszédek is, de gyanítom, hogy ezek konkrét idézetek lehetnek írott forrásokból. Ami a képeket illeti, egy festőnél mindig adódik, hogy a film az ő stílusát követi, de itt ilyen nem történt. Fel-felvillannak viszont Kahlo képei, amelyek a film révén értelmet nyernek. A kamerának volt egy érdekes tulajdonsága: gyakran mozgott jobbra-balra, oldalazva, körkörözve, ráközelítve és eltávolodva valamitől. Nem igazán jöttem rá, miért, de talán ecsetvonásokat akart imitálni. Biztos van valami jelentősége, de nagyon sok a tükör, amiket nem lehetett kis feladat elkerülni, hogy ne látszódjon meg bennük a kamera. A színészekre külön nem térnék ki, ez nem az a típusú film, ahol nagy teret kapnának a megnyilvánulásra.

Élmény: Más stílusban ugyan, de A gránátalma színével (1969) vonnék párhuzamot, az volt hasonlóan töredezett és cselekménymentes, na meg művészi életrajz. Szeretem az olyan játékosságot, ahol azért se használnak párbeszédeket, viszont ez eléggé megnehezítette az követhetőséget - ugyanakkor meg egyáltalán nem volt nehéz megérteni, képekkel is el tudták magyarázni, miből fakadnak Kahlo festményei. Őszintén szólva a kísérletei ellenére sem volt túl izgalmas, de érzelmileg végülis működött.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Claudio Brook (Viridiana, Az öldöklő angyal, Oszlopos Simeon, Alucarda)
• Frida Kahlo (1907-1954) tehát egy mexikói festő volt, aki orvosnak készült, amikor a nagy baleset érte, ekkor kezdett komolyan festeni ötvözve a modern festészetet a mexikói népművészettel. Magyar zsidó leszármazottnak hitte magát, de későbbi kutatások ezt cáfolták. Gyermekbénulás miatt a jobb lába eleve fejletlen volt, de az 1925-ös buszbalesete csúnyán összezúzta még ezt is, 1953-ban végül amputálni kellett. 1928-ban ismerkedett meg Diego Rivera (1886-1957) festővel egy kommunista összejövetelen, aki szintén a mexikói történelem egyik legjelentősebbje. Az 1930-as években szeretője volt a magyar fotós, Muray Miklós (1892-1965), Rivera cserébe valóban szeretője volt Kahlo húgának, de később kibékült mindenki mindenkivel. 1937-ben elérték, hogy Mexikó menedéket nyújtson az orosz kommunista vezéralaknak, Trockijnak (1879-1940). Nála lakott és persze viszonyuk is volt; Trockijt ugye végül 1940-ben sikerült megöletni Mexikóban, pár napig Kahlo is börtönben ült miatta gyanúsítottként. Sok betegsége volt, nem vette meg a szubsztanciákat sem, így viszonylag fiatalon halt meg. Bár nem volt sikertelen festő, Kahlot igazán mégis az 1970-es évek feminista mozgalmai tették ikonikussá.

Cselekmény: Egy könyvesboltban minden könyv egyformává változik, ezért kiszáll a Valóságvédelmi Hivataltól Pitch ügynök (Mucsi Zoltán) kinyomozni, hogy mi történt, hova tűntek az eredeti könyvek. A gyanúsítottak a boltban tartózkodók: a gazdag tulaj Eveson (Mácsai Pál), akik titokban szerelmes a könyvárusba; a könyvárus Satin, egy arisztokrata család utolsó sarja; a beszélni nem hajlandó takarító Andersen, akinek egykori nevelője nyom nélkül eltűnt; és a vásárló Tamel, aki csomag nélkül érkezett a Vatikánból, egyenesen az üzletbe. A szinte csak számokat tartalmazó könyv vizsgálata során arra jutnak, hogy a világot tökéletesen és pontosan írja le...

Téma: A könyv mindent számszerűsít, amit lehet, ám ez mégsem képes leírni az embert, hiszen számos olyan jellemzőnk van, amik nem számszerűsíthetőek, mint pl. az érzések. Az eszmefuttatás végül abba torkollik, hogy a tárgyilagos valóság is csak a szellem terméke.

Tartalom: A rövidebb könyvesbolti bevezető után, ami csak megágyaz a történetnek, a játékidő egészét a Valóságvédelmi Hivatal épületében töltjük, és tulajdonképpen itt romlik el minden. A felvezetés még filmszerűen megalapozza a karaktereket, viszonyaikat, bedobja a rejtélyt, aztán Pitch ügynök kimondja, hogy "valóságvédelmi", és ekkor leesünk a lóról, mert nem tudjuk meg, mi ez a hivatal, mégis milyen világban vagyunk, miért jelent problémát a könyv; a karakterek szinte megszűnnek létezni, csak Pitch marad, de belőle se értünk meg semmit. Innentől kezdve tehát elszakadunk a hagyományos történetmesélős narratívától és egy esszészerű gondolatmenetet kapunk, amelyet főhőseinkkel és máshonnan bevágott híradásokkal illusztrálnak. E gondolat kiindulópontja a könyv, amely számokkal leír mindent, amit lehet, és ez a leírás olyan tökéletes, hogy aki elolvassa, az beleőrül, milliók lesznek öngyilkosok miatta. Legplasztikusabban talán az a gondolata működik, amely arról szól, hogy míg mi valami teljesen hétköznapi dolgot csinálunk, emberek ezrei halnak meg (valójában csak bő száz, most csekkoltam). Ezen a gondolaton a kezdetektől a megvilágosodott Tamel karaktere vezethetne át minket, csak akkora közhelyeket puffogtat elszórtan, hogy nem válik vagy marad vezérünkké. A másik segítőnk Pitch lehetne, akivel együtt eljuthatnánk a felismerésig, hogy a valóság a képzelettől függ, ám rajta se látjuk, hogy jut el idáig azon kívül, hogy nem tud mit kezdeni az üggyel.

Forma: Egész élvezhető, sok híradós anyaggal dolgoznak, többféle filmes stílus keveredik, ezekből legerősebb talán a narráció + híradások, hiszen a valódi képek mindig jobban hatnak. Sokan dicsérik a sci-fi környezetet, de ugyanaz a bajom vele, mint a sztorinál: nem tudjuk, miért olyan, amilyen, így pedig a magyar néző arra gondol, hogy spórolás gyanánt kerestek egy lerobbant helyet ahelyett, hogy beleöltek volna pármilliárdot egy látványos díszletbe. Fontos szerep jut a színeknek, a könyvesbolt, Tamel és a megvilágosodottak mindig melegebbek, a hivatali főhadiszállás pedig hideg és fakó, szinte már színtelen. A karakterek miatt színjátékról nem nagyon tudok beszélni, a zene fel se tűnt, ami ugye valahol jó, más szempontból meg azt is jelenti, hogy nem kiemelkedő.

Élmény: Alapvetően tehát jól van összerakva formailag, a nagy probléma a tartalommal van. A központi gondolat pedig izgalmas, egy fiatalabbnak, aki még nem nagyon gondolkodott el filozófiai kérdéseken, akár szemfelnyitó hatású is lehet, ami önmagában elég, hogy elvigyen egy filmet. Viszont ezt nem sikerült egy koherens cselekménybe integrálni, amitől összedobott érzetet kelt.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Mucsi Zoltán (Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Kelj fel komám ne aludjál, Kontroll)
  • Mácsai Pál (Testről és lélekről)
  • Haumann Máté (Sorstalanság)
• Színészdinasztiák: Sinkó László testvére Sinkovits Imre; Haumann Máté apja Haumann Péter;
• A film alapja az "Az emberiség egy perce" c. Stanislaw Lem-írás, ami egy fiktív könyv kritikája, erről a könyvről készült a film.
• Szerzői jogi viták miatt a rendező végül felrakta ingyen az egészet YouTube-ra, köszönjük :)

Cselekmény: 1930-as évek, Budapest. A paraszt Józsi (Eperjes Károly) ki akar a vidéki nyomorból törni, ezért nyakába véve a világot felutazik Pestre egyetemistának. Bár lekési a beiratkozást, szerencséjére a nagyszabású, országot átszervező terven dolgozó Magyary professzor (Gelley Kornél) lelkesedik a hozzá hasonlókért, ezért szárnyai alá veszi. Munkát is szereznek neki, hogy legyen pénze: a léha, megkeseredettségében alkoholista gróf Alexnek (Cserhalmi György) lesz a tanára. A gróf magával viszi kastélyába, ahol megismerkedik a grófkisasszonnyal és persze rokonszenvesnek találják egymást...

Téma: ...aztán visszatérünk Magyary projektjére, az lesz végül a központi téma, pontosabban hogy a projekt és kutatóinak sorsa mi lesz. Ha jól értettem, a terv valamiféle politikai rendszerek felett álló, föld- és közigazgatási reform lett volna, amit természetesen a hatalom nem támogathatott, a tanítványok között pedig volt, aki parasztforradalomban, más a kommunizmusban vagy fasizmusban látta a megoldást. Ebben az egészben Józsi pedig csak egy véletlenül odakeveredő fogaskerék.

Tartalom: Józsi szülői ellenkezés mellett indul el tanulni, nem akar paraszt lenni, bár ennél konkrétabb elképzelése nincs. Így csöppen bele a Magyary-féle kutatócsoportba, amely az ország problémáját elsősorban abban látja, hogy a lakosság kétharmada nyomorgó paraszt,a  földbirtokos arisztokrácia pedig nem hatékony a menedzselésben, ezért nemcsak a hivatalos ügyeket, hanem az egész lakosságot közigazgatási keretek közé kell szorítani. akár szólhatna erről is a történet, de ebbe sosem megy bele részletesebben. Egy másik elindított, de sehová sem kifutó cselekményszál Józsi és a grófi család kapcsolata. Ez a szál jó kis szatíra lehetne, mert a grófék egyszerre tehetősek és eladósodottak, múltjuk van csak, tényleges eszközeik nincsenek, az inasaik uralkodnak rajtuk. Józsi megveti őket gazdagságuk miatt, ők viszont Józsit, amiért nem ér el semmit. Kicsi spoiler: ekkor, kb. a történet felénél előreugrunk az 1980-as évekbe, hogy a jövő kontrasztja mutasson rá a múlt hiábavaló erőfeszítéseire. Pedig lehetne pozitívabban is szemlélni a történteket, hiszen Józsi értelmiségi lett és részt vett egy jelentősebb munkában.

Forma: Egészen izgalmasan indul a Final Cutot (2012) idézve, hiszen Józsi budapesti érkezésénél korabeli filmrészleteket mosnak össze ezzel a filmmel, pl. Józsi vonatutazásának jelentét az Emberek a havasonból (1942) vették, csak épp úgy lett megvágva, mintha ott a kalauz Józsihoz beszélne. Sajnos a későbbiekben ez teljesen eltűnik. Előszeretettel játszanak a színekkel, az élénkebb színek funkciótól függően fekete-fehérbe, szépiásba, kopottba váltanak, az 1980-as évek pl. sokkal fakóbb. A kamera helyenként felvesz különlegesebb szögeket vagy szépen mozog (bombázás, medence), nagyon sajnálom, hogy nem végig ilyen és jellemzően inkább hagyományos. A színészek rendben vannak, a zene jó, legalább azzal is kísérleteztek picit, amikor kezd elcsúszni.

Élmény: Itt megint az volt a benyomásom, hogy nem sikerült eldönteni, miről legyen szó, vagy legalábbis nem arról lett szó, ami nekem jobban bejött volna, hiszen két fő szál is kiaknázatlan maradt, Józsi életéről pedig viszonylag keveset tudtunk meg - amit megtudtunk hogy ott volt azoknál a történeteknél, amelyekből nem lett semmi. Formailag épp mint tegnap a Kis Valentinoban (1979), az eleje viszonylag erős volt, aztán leült. Szóval összességében lehetett volna benne több, így kicsit olyan semmilyen lett, se dráma, se szatíra, se történelmi, se filozofikus. Ja és tuti, hogy emiatt a film miatt indult Eszenyi Enikővel a Kontroll (2003).

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Eperjes Károly (Redl ezredes, Hanussen)
  • Gelley Kornél (A tizedes meg a többiek)
  • Cserhalmi György (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Az ötödik pecsét, Mephisto, Hanussen, Kontroll)
  • Rajhona Ádám (Megáll az idő, Roncsfilm, Sorstalanság)
  • Balkay Géza (Werckmeister harmóniák, Sorstalanság)
  • Kézdy György (Zöldár, Apa, A tanú, Tűzoltó utca 25)
  • Méhes László (Csontváry, Redl ezredes, Sorstalanság)
  • Eszenyi Enikő (Hanussen,Kontroll)
  • Hollósi Frigyes (Roncsfilm)
  • Kátay Endre (A tanú, A ménesgazda)
  • Bódis Irén (Tűzoltó utca 25, Édes Emma drága Böbe)
  • Fehér György (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten)
• A jövőbeli Józsit Eperjes apja játssza, aki korábban amatőr színész volt.
• A történet alapja valós, Szaniszló József (= Józsi) kiadatlan kéziratai ihlették. Magyary Zoltán (1888-1945) létezett, a közigazgatástudomány nemzetközi hírű szakértője volt, a háború során öngyilkos lett. Ahogy létezett a botrányos kiállítás is, de erről nem találtam infót. Nagy István volt Kiss István (1906-1997), Török Imre volt Kovács Imre (1913-1980). A gróf Festetics Sándor (1882-1956) volt, aki 1918-1919-ben hadügyminiszter volt, majd a magyarországi nemzetszocialista mozgalom egyik alapítója lett.

Cselekmény: Laci tipikus fiatalként a háta közepére kívánja a munkát, nulla tiszteletet tanúsít az idősebbek vagy bárki és bármi más irányába, és bár van valami félig kamu munkája, egy nap úgy dönt, hogy nem befizeti a rábízott pénzt, hanem elveri. Taxizik egyet, krémest vesz, kifizeti az adósságát. Ahogy kicsit belelátunk az életébe, egy fokkal érthetőbbé válik viselkedése, hiszen nagynénje félig bolond, anyját nemrég megverték és kirabolták, nem kecsegtet sok jóval a jövő...

Téma: Elvileg ezt a kilátástalanságot kellett volna leszűrnöm a filmből, hogy bármi is történik, Laci nem lesz boldogabb, de ez nekem nem igazán jön át a történetekből, hiszen a pénzköltésen kívül nem is próbálkozik mással, a film pedig nem igazán ad támpontokat.

Tartalom: A cselekmény szándékosan szétzilált, nehezen követhető, többször elkalandozik és másik történetbe kezd, mielőtt visszatérne az amúgy semmit sem csináló Lacihoz (eredetileg háromszor ilyen hosszú volt a film hosszabb mellékszálakkal). Hiányoznak a konkrétumok és a hangsúlyosabb cselekménypontok, a bevezető cselekményt se tudtam magamtól helyesen leírni. Szóval adott Laci, a jellegzetesen nemtörődöm fiatal, aki un mindent, csak nem tudjuk, miért. Aztán gondol egyet és meglép a munkaadója pénzével, hogy egész nap azt csináljon, amit akar, amibe beletartoznak olyan dolgok is, amelyek egyáltalán nem kerülnek pénzbe, mint pl. a kuka felgyújtása. De nem örül sem a luxusétteremnek, sem a leégett kukának. Látszólag egyetlen valódi vágya van, találkozni egy színésznővel, aminek persze még a közelébe sem kerül. Eközben minden helyszínen kikerül a fókuszból és más karakterek kerülnek előtérbe pár percre, pillanatra. Sokan elsősorban ezért dicsérik a filmet, mert megmutatja a kor hétköznapjait. Kis terük miatt a karakterek sekélyesek maradnak, bár nem is ez a funkciójuk, viszont cserébe viszonylag sokszínűek, már amennyire ez lehetséges a szocializmusban. A cím egy 1950-es évekbeli sláger a szíveket meghódító Valentinoról (annak eredetije pedig egy német dal).

Forma: Ez már érdekesebb, ahogy említettem, a kamera gyakran elfelejti Lacit és másokat követ vagy emel ki, illetve jellemző, hogy egy képen belül több esemény történik. A képi kakofóniát a hang is követi, gyakran elfojtják egymást a párbeszédek, a zene. Csak részben megírt a forgatókönyv, helyenként inkább dokumentarista, a szereplők amatőrök, de ez egyáltalán nem látszik rajtuk, hiszen jó eséllyel csak magukat adják. Kellemesen formabontó eleme a filmnek a feliratok használata, amelyek hol megelőzik a karakterek gondolatait, szavait, hol kiegészítik, magyarázzák azokat.

Élmény: Kapásból az újhullámos filmek jutottak eszembe róla, bár ez már egy fokkal túlmutat rajtuk a hagyományosabb narratíva felbomlása miatt. Na meg azért is, mert nem értettem, mit néztem, nem igazán állt össze a kép, hogy ezt most hogyan kellene értelmeznem. A formanyelve kezdetben érdekes volt felerősített zenével és a feliratokkal, de ezek újszerűsége nem tartott sokáig. Több segítséget, nagyobb összeszedettséget vártam volna tőle, persze azzal pont a lényege veszne el.

Cselekmény: 1931, Budapest. Nyúl Béla tanár és amatőr Hannibál-kutató (nem a sorozatgyilkos, hanem a pun hadvezér). Értekezést rendre visszautasítják a lapok, míg egy nap egy tanár kiesése miatt, akitől előre rendeltek anyagot, mégis bekerül írása. Váratlanul felkapják az értekezést, miután egy országgyűlési képviselő - nem mellesleg főhősünk gyerekkori barátja - beszédet mond a cikk alapján. Bár a lapzárta miatt az újságok még nem közölték le a felszólalást (kedves fiatalok, az internet előtt a nyomtatási idő miatt az esti hírek már nem kerülhettek bele a másnapi papírújságokba), a hír azonnal elterjed, Nyúlnak mindenki gratulál, ajándékokkal halmozzák el és kegyeit keresik, madarat lehetne fogatni vele...

Téma: Kicsi spoiler jön, de a minimális dramaturgiai érzékkel bíró filmnézők bizonyára kitalálták, hogy a felszólalás egyáltalán nem pozitívan, hanem negatívan utalt az értekezésre, így főhősünk egyik pillanatról a másikra kegyvesztett lesz. A nem túl bonyolult történet rámutat, hogy az emberek mennyire könnyen megvezethetőek, illetve hogy nem is igazán érdekli őket az igazság, teljesen tudatosan hagyják magukat megvezetni a hatalomért vagy attól való félelmükben.

Tartalom: A cselekmény rövid és egyszerű, a többnyire gyámoltalan, de azért némi öntudattal bíró nyúl Béla - akinek neve mára köznevesült - véletlenül hatalmi játszmák kereszttüzébe kerül azzal, hogy élete büszkeségének, a Hannibálról szóló értekezésének szavait kiforgatja egy politikus aktuálpolitikai célokra felhasználva. Az a környezete, amely előbb még körberajongta, másnap már megveti, az ismeretlenekből álló tömeg pedig legszívesebben meglincselné, holott jó eséllyel nem is olvasták az írást. Ezt a fő szálat erősíti sok kis mozzanat, amelyek megágyaznak a karaktereknek: az igazgató gondolkodás nélkül learatja Nyúl babérjait, a fasiszta és képmutató tornatanár mindent sértésnek vesz, amit zsidó kollégája tesz vagy mond, a politikust nem érdekli az igazság, a gyerekekben még viaskodik az erkölcs... stb. A legőszintébb karakter a vendéglátós könnyűvérű felesége, aki annyira buta, hogy még manipulálni sem lehet. Tulajdonképpen ugyanaz történik, mint Az ötödik pecsétben (1976), csak más az olvasat: főhősünk kényszerből erkölcsileg elbukik, de ezzel magával rántja a még részben idealista fiatalokat. A legnagyobb tragédia pedig talán mégis inkább az, hogy a politikusnak igaza lesz, az ügy senkit sem érdekel pár nappal később, ám az áldozatokat ez nem fogja megvigasztalni. Ugyanakkor a hangulat egyáltalán nem ilyen komor, kifejezetten könnyed tud lenni és persze főleg szatirikus. Nyúlnak már a neve és a karaktere is karikaturisztikus és több olyan mondat elhangzik, ami szállóige lehetne A tanúban (1969) is, különösen az utolsó monológ tolja abszurdig. Bár a történet Horthy idején játszódik, nyilván ráilleszthető a Rákosi rendszerre is, és hát nehéz nem többet belelátni, amikor a bemutató után egy héten belül kitört az '56-os forradalom.

Forma: Bár egy évben jelent meg a Körhintával (1956), vizuálisan sokkal kevésbé látványos, még ha meg is van benne egy-két expresszionista (ld. lokál) vagy szovjet avantgárd elem (tömegjelenet). Nyúl kiállása az amfiteátrumban egyébként kísértetiesen emlékeztetett már csak a téma miatt is a Mephisto (1981) zárójelenetére. A humorért elsősorban a karikaturisztikus karakterek felelnek, főleg Nyúl alakja és játéka komikusan túlzó. A zene korabeli slágerekből áll, két vissza-visszatérő dal is van.

Élmény: Nem tudom, nem akarom lehúzni, de valamiért kevésnek tűnt. Pedig kellemesen szatirikus, helyenként látványos, beleélni azonban nem tudtam magam, mintha túl mesterséges lenne. Talán az a baj, hogy nem volt elég komor vagy épp ellenkezőleg és nem merte túltolni a szatírát. Így nem éreztem a súlyát. De ne hallgassatok rám, nem rossz egyáltalán, ez csak pillanatnyi, személyes megélése a filmélménynek :)

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Kiss Manyi (Körhinta)
  • Barsy Béla (Körhinta, Bakaruhában, Zöldár, Szegénylegények)
  • Makláry Zoltán (Hyppolit a lakáj, Emberek a havason, Körhinta)
  • Somogyvári Rudolf (Szegénylegények, Csontváry)
• Színészdinasztiák: Szabó Ernő féltestvére Neményi Lili; Bessenyei Ferenc felesége Váradi Hédi;
• Az 1920-as években született, eredeti regényből szinte csak az alapötlet maradt meg, hiszen a könyv nemhogy Horthy idején, de az oroszok kritizálása miatt a szocializmusban sem jelenhetett meg cenzúrázatlanul. Az eredeti változatot csak a rendszerváltás után adták ki.
• A film helyszíneit ez az írás összeszedte.
• Nem akarok aktuálpolitizálni, de szerintem oldaltól függetlenül belátható, hogy a filmbéli újságcikk mennyire könnyen viszontlátható lenne mai híroldalakon is. Ennek fényében különösen vicces, hogy egy cikk szerzője a köznevesült nyúlbélázással a műveletlenségéből fakadóan pont a filmével ellentétes üzenetet fogalmazott meg. :D