Cselekmény: Véget ér a második világháború, Freddie (Joaquin Phoenix) meg jobb híján azt folytatja, amit a seregben is megtanult: iszik. Ettől agresszív lesz, mindenhonnan kirúgják, míg egy éjjel fel nem lopózik részegen egy hajóra. Szerencséjére a polihisztor kapitány, Todd, "a mester" (Philip Seymour Hoffmann) érzékeny az állapotára és alkalmazza, bár egyelőre nem mondja meg, mire. Lassan kiderül, hogy hipnoterápiával foglalkozik, Freddie-t is kezelésbe veszi, és már az első alkalommal kiszedi főhősünkből, hogy anyja elmebajjal küzd, lefeküdt nagynénjével, illetve szerelmes szülővárosában egy kamaszba...

Téma: Senki sem tudja, miről szól :D Amit tudni lehet, hogy a rendező több karizmatikus hírességgel a fejében írta meg a forgatókönyvet, de a történetek egymástól függetlenek, ezért nehéz koherensnek látni. (A szcientológiát meg felejtsük el, attól, hogy párhuzamba állítható a történettel, még nem lesz az.) Az mindenesetre biztos, hogy Freddie az ösztöni szintet testesíti meg, Todd pedig az afelett uralkodni vágyó tudatosságot, kettejük szintézise azonban nem lehetséges. Talán nem ennyire általános a dolog és konkrétabban szól a szexről-szerelemről.

Tartalom: A tengerész Freddie három dolgot tud és mindhármat hamar bemutatja: közösülni, inni és verekedni. A két utóbbi sajnos kevésbé illik bele a háború utáni mindennapokba, ezért nem tud megállapodni, és végül Todd hajóján köt ki, aki a felettes én megtestesítőjeként értelmiségi. Hipnoterápiával próbál emberekből előző életbeli -  általában szexuális természetű - élményeket kinyerni, hogy ezzel felülkerekedjen az emberi természet sötét oldalán. Kapóra jön neki tehát Freddie, aki megtestesít minden rosszat, de sosem sikerül igazán "betörnie" (erősen jelképes jelenetek: a fogda, a motorozás). Freddie továbbra is iszik, verekedik, szexelne - az egyedüli változás, hogy kiderül, van egy szerelme, aki viszont inkább egy idealisztikus vágyálom, semmint valóság. Todd eközben sokkal kevésbé önazonos, mert bár látszólag uralkodik magán általában, de időnként felülkerekedik rajta az ösztön - civilizáltabb Freddie-nél, de nem különb. Az ő felettes énje, a háttérben meghúzódni tűnő főnök inkább felesége, aki csendben kézben tartja a dolgokat. Todd képmutatása még látványosabb, amikor kiderül, látjuk, hogy családja milyen: fia sarlatánnak tartja, frissen férjezett lánya nyíltan kikezd Freddie-vel.

Forma: A képi világ az 1950-es éveket próbálja megidézni, egyes képeken ez gyönyörűen sikerül a színhasználatnak köszönhetően. Érdekesség, hogy a ritkaságszámba menő 70 mm-es filmre forgatták, ennek ellenére sok az arcközeli, ami a barázdált arcú Freddie-nél néz ki igazán jól. A zene korabeli, de nem igazán hangsúlyos. A legfontosabb elem a színjáték lett, a Freddie-t alakító színész különösen erős lett, bár Oscart nem kapott, "csak" jelölést.

Élmény: Szép film (különösen az eleje tobzódott szép képekben), de egyetértek azokkal, akik szerint céltalannak tűnik vagy legalábbis nem jól megfogalmazottnak. Ez a rendező kedvence, de nem áll össze - nekem legalábbis nem állt össze, és nem azért mert túl bonyolult lenne. Mindenesetre akik a színjátszás szerelmesei, nekik jó élmény lesz az Adams - Hoffman - Phoenix hármas alakítása.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Joaquin Phoenix (Gladiátor, Joker)
  • Philip Seymour Hoffman (Twister, Boogie Nights, A nagy Lebowski, Magnólia, Majdnem híres, Kótyagos szerelem)
  • Amy Adams (Kapj el ha tudsz)
  • Laura Dern (Kék bársony, Jurassic Park, Inland Empire, Csillagok háborúja)
  • Kevin J. O'Connor (A múmia, Vérző olaj)
  • Amy Ferguson (A közösségi háló)
  • Fiona Dourif (Tenet)
  • David Warshofsky (Vérző olaj)
• Christopher Evan Welch egy évvel a film megjelenése után, 48 évesen elhunyt tüdőrákban.