Tartalom

Riley 11 éves kislány, éli felhőtlen gyerekkorát szerető családjában, szabadidejében legjobb barátjával hokizva. Mindezt figyelemmel kíséri és befolyásolja is a fejében élő megszemélyesített alapérzelmei: a domináns Derű, valamint Harag, Undor, Majré, illetve a látszólag teljesen felesleges Bánat. Riley minden élménye egy emlékgömbbe kerül, amely a hozzá kötött érzelem színét viseli. Néhány nagyon különleges élmény meghatározó, azaz főemlék. Riley főbb személyiségjegyei sziegetben testesülnek meg; mondanom se kell, az emlékgömbök mind a főnök Derű sárga színét viselik, a szigetek pedig mind a boldog gyermekkor pozitívumai (hoki, barátság, család... stb.). Váratlanul Rileyék új városba költöznek, ez pedig nagy törést okoz a lány életében: új környezet, új emberek és egyéb kezdeti nehézségek törnek rá. Derű igyekszik pozitívan tartani Rileyt a főemlékek felidézésével, de amikor Bánat a gömbökhöz ér, elváltozik a színük és elkezdenek szomorú emlékké válni. Kis dulakodás után Derű és Bánat a fejhadiszállásból kirepülnek a tudat távoli útvesztőjébe, így Rileyban csak Harag, Undor és Majré marad. Derűék igyekeznek visszajutni a főemlékekkel a fejhadiszállásra, de a személyiség-szigetek, amiken keresztül visszamehetnének, kezdenek egyesével összeomlani... (Itt egy kis térkép a könnyebb értelmezéshez.)

Ahogy a leírásból látszódik, nem egyszerű a történet, de képeken látva valamivel érthetőbb. Az alapkoncepció a szokásos Pixar-séma szerint az elmúlás, elengedés, továbblépés, csak most nem az eseményeken van a hangsúly, hanem azok megélésén. Érzelmi szempontból láthatjuk Riley személysiégének komplexebbé válását. A film úgy záródik, hogy az érzelmek új irányítópultot kapnak egy nagy piros "pubertás" gombbal, ami feltételezi egyrészt a folytatást, másrészt nekünk felnőtteknek előrevetíti az igaz, jövőben várható komplexitást. Nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire okosan kivitelezett a belső működés ábrázolása, ahogy a különböző érzelmek egymásra hatnak és keverednek.

Megvalósítás

Hogy sikerült megvalósítani a tudat bonyolult működését, az mindenképpen ügyes munka volt (neves pszichológusokkal konzultáltak végig), ugyanakkor számomra kicsit egyoldalú volt, hiányzott a képből minden más befolyásoló tényező - mintha Rileyt csak az érzelmei irányítanák. De ha ettől el tudunk tekinteni, akkor jó móka bebarangolni Derűvel Riley tudatát és belülről ismerni meg a kislány élettörténetét örökre nyomot hagyó rémálmok, vágyak, tudatalattiba elzárt emlékek révén. Olyasmi volt, mint az Egyszer volt... az élet sorozat megelevenedő sejtjei. A világ nagyon okosan felépített és mindezt talán nem is lehetett volna animáción kívül jobban megoldani.

Képileg kevésbé izgalmas, se nem igazán látványos, se nem kreatív a megvalósítása. (Kivéve amikor főhőseink absztrahálódnak.) Szándékosan vagy sem, minden kicsit elnagyolt, ami nem baj, csak ez sem lett így erénye a filmnek. Sokkal több lehetőség lett volna az absztraktabb és ezáltal látványosabb ábrázolásra. Az egyetlen dolog amit megfigyeltem az a hagyományos eljárás, amikor a környezet kissé sötétebb hangulatú, ha a történet is komorabbá fordul. Lehetőség lett volna a történet alapján rengeteg felnőttesebb poént is elsütni a tudatban tett kalandozások során, hiszen pl. ellátogattunk az álomgyárba, ahol (álom)filmeket forgattak. Itt szénné lehetett volna alázni Hollywoodot, de csak egy utalást vettem észre a Kínai negyedből.

Élmény

Alapjában véve egyébként vicces és megható, de nem annyira, mint más, ebben erősebb Pixar-filmek, de mindenképpen dícsérendő a téma és a megvalósítása. (Ugyanakkor számos kritika felveti, hogy egy 12-es korhatárkarikát simán kaphatott volna, hiszen kisebb gyerekek egyszerűen nem fogják megérteni, miről is szól az egész.) Ha látványban erősebb lett volna, egyik kedvencem lenne.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban Pixar-filmeken kívül: Kyle MacLachlan (Kék bársony), Frank Oz és John Ratzenberger (Csillagok háborúja)
- Szokás szerint a filmben szerepel több Pixar-munkatárs is, beleértve Doctert, a rendezőt, illetve egy rövid szerep erejéig Flea is a Red Hot Chili Peppers-ből.
- John Ratzenberger középső neve magyar származású apja után "Dezső".
- A film japán verziójában Riley nem a brokkolit utálja hanem a helyi szokásoknak megfelelően a paprikát, eleve így is rajzolták meg.

Tartalom

Miles egy kisváros körzeti orvosa, épp orvosi konferenciáról érkezik haza. Távollétében sokan időpontot kértek nála, de mire a mai napon sorra kerültek volna, már szinte senki sem jelent meg a rendelésen. Ketten is arról panaszkodnak, hogy egyik közeli rokonuk mintha nem is ő lenne, noha mindenben egyeznek, csupán hiányzik belőlük valami érzelmi töltet, ami más meghitt helyzetekben jelen van. Miles egyszeri pszichológiai esetnek gondolja ezeket, amíg egy barátja át nem hívja megmutatni valamit: egy testet talált, amely majdnem úgy néz ki mint ő, csak a finomabb arcvonások még nem "készültek el". Lassan rájönnek, hogy idegen lények veszik át a városlakók testét, ha azok elalszanak, és már nem tudni, ki esett áldozatul és kiben lehet még bízni...

Mivel az ötvenes években vagyunk, adott a durván hidegháborús hangulat kommunizmussal, világvége hangulattal és mccarthyzmussal, azaz a bárhol és bármikor felbukkanó veszéllyel, amikor senkiben sem bízhatsz igazán. Ezt a politikai vonulatot azonban tagadták a készítők (hiába, a korszellem miatt mindenképpen ilyen lett volna), ezért kézenfekvő téma az idegenek és az emberek közti fő különbség: az érzelmek. Az idegenek ugyanis egyfajta ideális Buddha-állapotban léteznek, nincsenek szélsőséges érzelmeik. Ezt az állapotot rögtön elveti Miles és szerelme, hiszen ők emberiek akarnak maradni, akik képesek szerelemre. Ezt a témát viszont nem fejtették ki igazán, pedig általnosabb és örökérvényűbb lehetett volna általa a történet.

Megvalósítás

A film rövid, kisköltségvetésű, három hét alatt leforgatták, ennek megfelelően nincs benne igazán finoman kidolgozott karakter vagy történet. Kissé gyorsan történik minden, nincs idő a kibontakozásra. Az eredeti novellában az idegenek feladják a bolygót az emberek vártnál erősebb ellenállása miatt, míg a mozikba kerülő változatban ugye Miles végül értesíteni tudja az "emberiséget", akik azonnal cselekednek. Siegel, a rendező sötétebb befejezést tervezett, az autópályán ért volna véget a történet, amikor Miles felfedezi a hüvelyeket szállító teherautót. Ez mindenképpen erősebb befejezés lett volna, de akkor a stúdió reménytelibben akarta zárni.

Képileg sem igazán erős film; az idegenek felbukkanásáig teljesen szokványosnak tűnik minden, valószínűleg szándékosan. A hüvelyek felfedezésekor azonban rögtön dőlt szögbe áll a kamera, de sajnos nem sokáig. Van még pár szokatlan szög, kedvencem a fenn látható megbúvós jelenet, egészen izgalmas lett, ahogy benéz a rácson az egyik idegen. Az is fokozza a hangulatot, hogy igazi speciális efektek nincsenek benne, az egész ijesztgetés pszichológiai fronton zajlik. Csak néhányszor látjuk az idegeneket kikelni a növényi hüvelyből, de azok is emberformájúak.

Élmény

A film nem horror, de ennek ellenére vérfagyasztó tud lenni néhol, hiszen éppen azok fordulnak ellened, akikben megbízol. Vagy pl. amikor a normális menetben működő utcai tömeg váratlanul egy emberként kezd cselekedni. Nem véletlenül vált B-kategóriás film létére többször feldolgozott kult sci-fivé, több volt benne a lehetőség minden téren, mint amit megmutatott magából.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Tom Fadden (Az élet csodaszép), Whit Bissel (A mandzsúriai jelölt), Robert Osterloch (Rosemary gyermeke)
- A filmben feltűnik Sam Peckinpah is, mint a vízóra-leolvasó.
- Siegel, a rendező fia válás után felvette mostohaapjának, a magyar Tábori Györgynek a nevét.
- Rokonaink, ismerőseink imposztornak tekintése létező betegség, Capgras-szindrómának hívják.

Patyomkin páncélos (Eisenstein, 1925)
Metropolis (Lang, 1927)

M (Lang, 1931)
Nagyvárosi fények (Chaplin, 1931)
Modern idők (Chaplin, 1936)
Robin Hood kalandjai (Curtiz-Keighley, 1938)
A játékszabály (Renoir, 1939)
Óz, a nagy varázsló (Fleming, 1939)

Aranypolgár (Welles, 1941)
Casablanca (Curtiz, 1942)
Biciklitolvajok (De Sica, 1948)
A harmadik ember (Reed, 1949)

Alkony sugárút (Wilder, 1950)
A vihar kapujában (Kuroszava, 1950)
Ének az esőben (Donen-Kelly, 1952)
Tokiói történet (Ozu, 1953)
Hátsó ablak (Hitchcock, 1954)
Hét szamuráj (Kuroszava, 1954)
Itáliai utazás (Rossellini, 1954)
A vadász éjszakája (Laughton, 1955)
Az üldözők (Ford, 1956)
12 dühös ember (Lumet, 1957)
A siker édes illata (Mackendrick, 1957)
Szédülés (Hitchcock, 1958)
Észak-északnyugat (Hitchcock, 1959)
Négyszáz csapás (Truffaut, 1959)

Az édes élet (Fellini, 1960)
Pszichó (Hitchcock, 1960)
Arábiai Lawrence (Lean, 1962)
A mandzsúriai jelölt (Frankenheimer, 1962)
Nyolc és fél (Fellini, 1963)
A párduc (Visconti, 1963)
Dr. Strangelove (Kubrick, 1964)
Egy nehéz nap éjszakája (Lester, 1964)
Az algíri csata (Pontecorvo, 1966)
Vétlen Baltazár (Bresson, 1966)
Play Time (Tati, 1967)
2001: Űrodüsszeia (Kubrick, 1968)
Volt egyszer egy vadnyugat (Leone, 1968)
Vad banda (Peckinpah, 1969)

A megalkuvó (Bertolucci, 1970)
Francia kapcsolat (Friedkin, 1971)
Aguirre, Isten haragja (Herzog, 1972)
A burzsoázia diszkrét bája (Bunuel, 1972)
A keresztapa I. (Coppola, 1972)
A keresztapa II. (Coppola, 1974)
Kínai negyed (Polanski, 1974)
Taxisofőr (Scorsese, 1976)
Csillagok háborúja IV. (Lucas, 1977)
Apokalipszis most (Coppola, 1979)

Dühöngő bika (Scorsese, 1980)
E. T., a földönkívüli (Spielberg, 1982)
Fanny és Alexander (Bergman, 1982)
Amadeus (Forman, 1984)
Soá (Lanzmann, 1985)
A bolygó neve: Halál (Cameron, 1986)

Schindler listája (Spielberg, 1993)
Ponyvaregény (Tarantino, 1994)
Toy Story (Lasseter, 1995)
Szigorúan bizalmas (Hanson, 1997)

Családi kötelékek (Yang, 2000)
Chihiro szellemországban (Mijazaki, 2001)
A gyűrűk ura I. (Jackson, 2001)
A gyűrűk ura III. (Jackson, 2003)
A bombák földjén (Bigelow, 2008)
WALL-E (Stanton, 2008)

Toy Story 3 (Unkrich, 2010)
Mielőtt éjfélt üt az óra (Linklater, 2013)
Leviatán (Zvyagintsev, 2014)
Mr Turner (Leigh, 2014)
Sráckor (Linklater, 2014)
Agymanók (Docter, 2015)

Felkerültek a listára:
Tokiói történet (Ozu, 1953)
Nyolc és fél (Fellini, 1963)
A bombák földjén (Bigelow, 2008)
Leviatán (Zvyagintsev, 2014)
Mr Turner (Leigh, 2014)
Agymanók (Docter, 2015)

Lekerültek a listáról:
Mindent Éváról (Mankiewicz, 1950)
Iszonyat (Polanski, 1965)
A sötét lovag (Nolan, 2008)
A sötét lovag - Felemelkedés (Nolan, 2012)

Tartalom

Az 1900-as évek elején járunk. Mac (Gibson Gowland) aranybányában dolgozik. Nagyerejű és hirtelenharagú, ami nem egy szerencsés párosítás. Anyja szeretné, ha rendesebb szakmája lenne, ezért amikor egy sarlatán utazó-fogorvos érkezik a városba, segédjéül szegődteti a szegény fiút. A szakmai gyakorlat után Mac hazatér és fogorvosi rendelőt nyit. Egy nap barátja, Marcus a barátnőjét, Trinát hozza magával kezelésre. Várakozás közben Marcus lottószelvényt vesz a lánynak udvarlásképpen. Mac persze beleszeret Trinába, Marcus pedig van olyan jó fej, hogy a barátság nevében átengedi a lányt. Már közeleg az esküvő napja is, amikor kiderül, hogy Trina lottószelvénye nyert, mai értékére átszámolva kb. 30-40 millió forintot. Ez szíven üti Marcust, aki ezzel nemcsak lányt bukta, hanem vele együtt a pénzt is. Pedig nem járt volna jól, a szegénységben edződött Trina ugyanis annyira tart attól, hogy nagy lábon kezdenek élni és felélik a pénzt, hogy nem nyúl hozzá a nyereményhez egyáltalán, és a meglévő pénzt is egyre szigorúbban osztja be. Marcus egy részeg estén kitölti minden keserűségét Macen és feljelenti az engedély nélkül praktizáló fogorvost, így a házaspár jövedelem nélkül marad. Trinát azonban ez sem hatja meg, inkább él nyomorúságos körülmények között, minthogy ne spóroljon meg minden centet. Ettől elmérgesedik kettejük között a viszony, és Mac végül dühödten rátámad az asszonyra...

Ahogy a kapcsolódó Vérző olajban, a kapzsiság - ami a film eredeti címe (úgy tűnik kapzsiság csak ebben a századfordulós korszakban létezett?) - itt sem a vagyon iránti vágyat jelenti. Ehhez legközelebb Trina áll, de ő sem több pénzt akar magának, hanem fél elveszteni a meglévőt. Bár Mac végül a pénz miatt öli meg, ez számára csak szimbolikus, igazából a Trina kapzsiága okozta keserűség frusztrálta. Kettejük között áll Marcus, aki a nő és a pénz miatt is meggyűlöli barátját, de nála se a pénz dominál, hanem az irigység. A történet összességében a Rekviem egy álomérthoz hasonlóan azt mutatja be, hogyan romlanak el az amúgy jó emberek.

Megvalósítás

Már párszor előfordult, de itt is meg kell említeni, hogy von Stroheim, a rendező tiltakozása mellett is brutálisan megvágták a filmet, így nem tudni, mennyire pontos a hozzám eljutott üzenete, karaktereinek finomsága, szimbolikája, szerkezete... stb. Eredetileg majd' tízórás film készült, amely állítólag szöveghűen akarta tükrözni az alapregényt, így tarri alkotásra számíthattunk volna, ha a stúdió érthető módon nem rövidítteti meg fogyaszthatóbb hosszra. Von Stroheim négyórás változatot készített ezután, de ebből nem volt hajlandó lejjeb adni, így megváltak tőle (és hamarosan nem rendezhetett soha többé meg nem alkuvó természete miatt) és kevesebb mint kétórás filmet készítettek. A többi képet megsemmisítették a benne lévő drága nyersanyag újrahasznosítása céljából.

Képi világa persze ettől függetlenül nem változhatott jelentősen, hiszen a sítlusjegyeknek nyomot kell hagyniuk végig (különben sírni kezdek, hogy szép meg jó, de egyszer-kétszer kevés egy ügyes húzás). A költségek lefaragása és a rendező maximalizmusa miatt mindent a lehető leghitelesebb helyszínen forgattak (még újranyittaták a bányát és lementek a mélyére is) nagy nevek nélkül. A regényhez mérten naturalisztikusan realista hangulatú, nem féltek bemutatni a valóság és a mindennapok mocskát (pl. orrtúrás), ami ebben az időben már-már erkölcstelennek számított. Trina kapzsiságának elhatalmasodására aranyban dúskáló kezeket láthattunk, és az aranyat minden képkockán kiszíneztek aranyszínűre, ahogy az egy évvel későbbi Patyomkin páncélosban a kommunista lobogót vörösre. És ha már Patyomkin páncélos, vágásban is gyakran rá emlékeztetett: a film ugyanis előszeretettel használt állatokat szimbólumoknak, és rendre őket vágta be, ha a helyzet úgy kívánta (pl. a macsak mint veszély, a madarak mint a házaspár). De láthattuk még a hasonló témájú Sierra Madre kincsének szalamandráját is a sivatagban. A rossz minőségú felvételen nekem nem tűnt fel, de korát megelőzve gyakori a deep focus, amikor a háttérben zajló eseményeket az előtérben lévőkkel képileg egyformán hangsúlyozzák. Állítólag Mac és Trina esküvőjén az ablakban lehetett látni egy temetést is, például. A korabeli filmekre jellemző írisz-bezárós-ráközelítős jelenetvéget jelző technika rendszerint egy olyan részletre fókuszált, amely jelentős (pl. a kezét kapzsin dörzsölgető Trina kezei), és gyakran láttatott a karakterek szemével, főleg amikor a vészesen és dühösen közelgő Macről volt szó.

Élmény

Modern filmnek éreztem sötét, realisztikus története miatt, nem véletlen, hogy ezt vetették szemére az illúziópárti kritikusok. Abszolút életszerűen mutatta be a karakterek lassú erkölcsi hanyatlását, de ezzel ma már nem mond sok újdonságot. Megvalósításában még nem elég erős, hogy tettszen, annak ellenére hogy használt több olyan technikát is, ami érdemessé is tehette volna erre. Persze ez nem jelenthet akadályt, hiszen az ugyanabban az évebn megjelent Ifjabb Shelock detektív már lenyűgözött, de így is teljesen vállalható film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gibson Gowland (Virradat), Chester Conklin (Modern idők, A diktátor)
- Frank Hayes még 1923-ban,a film megjelenése előtt egy évvel elhunyt tüdőbajban 52 évesen. Hughie Mack 42 évesen hunyt el 1927-ben.

Tartalom

A film Szajat-Nova 18. századi örmény asug (zenés költemények szerzője) életének főbb állomásait mutatja be. Ahogy a rendező szól hozzánk a film elején:

This film does not attempt to tell the life story of a poet. Rather, the filmmaker has tried to recreate the poet's inner world through the trepidations of his soul, his passion and torments, widely utilizing the symbolism and allegories specific to the tradition of Medieval Armenian poet troubadours (Ashough)

Tehát a film bár lineáris és a főbb állomásokat láthatjuk (gyerekkor, szerelem, halál... stb.), nincs valódi története, különböző szimbólumokon és a költő művein keresztül látjuk ezen élményeit. Sejthető volt, de egy írás is megerősítette a feltételezésemet, hogy amennyire Szajat-Nováról, legalább annyira szól a film Paradzsanovról, a rendezőről is, aki hasonló párhuzamokat vélt felfedezni kettejük életében (örmény gyökerek, tragikus szerelem, művészet... stb.).

Megvalósítás

Történet híján tehát felértékelődik a megvalósítás, ami szerencsére elég érdekes. Minden rész elején összefoglalják egy félmondatban, hogy mit láthatunk, esetleg a költő valamely sorát is idézik. Ezt leszámítva szinte semmi szöveg nincs, ellenben fontos hangulatelem a zene, amelyben hol a dob, hol valamilyen egyházi jellegű zene dominál. A képek színesek és a színek jelentéssel bírnak (vörös, mint élet, vér, szerelem, fekete mint halál, elmúlás). Talán a hangsúly kedvéért, egyes jeleneteket meg is ismételnek. Gyakori az ugrásszerű vágás, de nem feltétlenül egy felvételen belül, mint a Kifulladásigban. Itt inkább arra használják, hogy valamit változtassanak a beállításon (pl. kicserélnek egy sötét szamarat világosra). A kamera nem nagyon mozog, a lényeg a képekben van.

Hogy mi van ezeken a képeken? Erősen szimbolikus kompozíciók. Fontos szerepet kapnak a kellékek, de díszlet nem sok van, hogy ne vonja el a figyelmet arról, amit látnunk kell. A szimbolika részben egyetemes, részben keresztényi és valószínűleg van benne egy rakás örmény vagy más regionális szimbólum is, ami fel se tűnik. A karakterek nem mozognak sokat, de ha mégis, az táncszerű. Tulajdonképpen olyan mint egy modern festmény mozgóképes változata.

Élmény

Felkészületlenül ért a film, jobb lett volna előre ismerni Szajat-Nova életét és az örmény kultúrát, mert így egy nagyon nehezen érthető, csak sejthető szimbolikájú képsorozatot láttam. Ebben nagyon emlékeztetett (nem véletlenül) a Tükörre vagy az Andrej Rubljovra. A vicc, hogy Paradzsanov maga se szokott elgondolkodni filmjein, érzésből, az esztétika iránti ösztönösségéből forgatott, így tudatfolyamként is felfogható a film.

Érdekességek

- Szajat-Nova 1714-ben született és a grúz királynál szolgált, amíg bele nem szeretett a király húgába, ami akkor felért egy felségsértéssel. 1759-ben papnak állt. 1795-ben egy perzsa támadásban vesztette életét.
- Paradzsanov 1924-ben született. Szajat-Nova szerelméhez hasonlóan az övé is tragikus véget ért: feleségéért a lány családjának fizetni kellett volna szokásaik szerint, de mivel nem volt pénze, a kedves család inkább megölte a saját lányát. Szabados életvitele, homoszexualitása, nemi erőszak, vesztegetés és nem támogatott művészete miatt többször volt börtönben. 1990-ben halt meg tüdőrákban.