Tartalom

A hazafelé tartó bányászűrhajó személyzete vészjelnek tűnő adást fog, ezért leszáll az ismeretlen bolygón. Idegen, de élettelen űrhajót találnak, és egy csomó tojást, amiből váratlanul kiugrik és egyikük arcára tapad egy pókszerű lény. Visszaérve az űrhajóba, sikertelenül próbálják eltávolítani a lényt, és rémületükre kollégájuk hasából tör magának utat egy beléhelyezett idegenlény-embrió. Próbálják levadászni, de pár óra alatt kifejlett szörnnyé nő, és immár ő vadászik rájuk. Menekülnének az űrhajóról, de nincs nagy hasznukra ebben ANYA, a központi számítógép, és még szabotálja a tudományos tiszt is (Ian Holm)...

A film erősen szimbolikus, de nem sikerült még megfejtenem vagy lehet hogy inkább csak céltalan. Adott a központi számítógép, ANYA, akitől a válaszokat várják a meleg, méhszerű szobában, de ő nem tud érdemben segíteni a "gyerekeinek". Adott a péniszfejű idegen lény, aki behatol és belepetézik az emberekbe és akit nem gátolnak az erkölcsök, és persze adott Ripley (Sigourney Weaver), aki kezdetben még csak simogatja a macskáját (pussy?), aztán már egy pornómagazint próbálnak lenyomni a torkán... Természetesen az alapvető élménye a filmnek a magára hagyatott bezártság, amibe behatol az ismeretlen félelem.

Megvalósítás

Scott, a rendező bevallottan a Csillagok háborúja "lepusztult jövő" látványvilágát alkalmazta az űrhajóra és számos elem megtalálható ugyancsak bevallottan a 2001: űrodüsszeiából is, főleg hangulatában. Az űr mindig látványos, de itt kevés szerepet kapott, sokkal jellemzőbb a látás szándékos megnehezítése a rossz világítással vagy különféle akadályokkal, mint pl. a csövekből folyton kiáramló gőz. Az űrhajó amúgy sem túl tágas, és meglehetősen labirintusszerű is, így nem tudhatjuk, mi vár ránk a következő ajtó mögött.

Az egekig magasztalt idegen lény valóban látványosan ijesztő, de a mozgása még lassú és béna, alig látunk belőle valamit, emiatt nekem esetlen lett. A következő részben, A bolygó neve: Halálban már sokkal jobban megoldották ezt. Az androidot viszont nagyon szerettem, ahogy lógó fejjel is kalimpál még - ugyanakkor vicces volt, mennyire könnyen kiszúrható, amikor a maszkot és a valódi fejet egy vágással kicserélték a lenti képen.

Élmény

A film ereje hangulatában rejlik; a sorozat ellenére sem teremtett messze akkora világot, mint a Csillagok háborúja, de ahogy felépül a történet, az mindneképpen erősebbé teszi a második résznél. A film első harmadában nem is történik "semmi", csupán megtapasztaljuk az óriási világűr magányát és csendjét (zene alig van), és ebbe robban bele egy olyan primitív lény, aki a kiszolgáltatottság érzetét erősíti. Ez nem akciófilm, mint a második rész, hanem sokkal inkább az Iszonyathoz hasonlítható pszicho-horror. A kettő elegye lett volna a legszerencsésebb.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Sigourney Weaver (A bolygó neve: Halál, WALL-E, Avatar), Harry Dean Stanton (A keresztapa II, Halálsoron), Ian Holm (A gyűrűk ura, L'ecsó)
- Az idegen űrhajóban többek közt úgy érték el az óriás-hatást, hogy Scott gyerekei mászkáltak ott valójában szkafanderben.
- Bár a forgatókönyvet ismerték a színészek, az idegennel kapcsolatban számos apróságot eltitkolt a rendező előlük, így gyakran valódi meglepetés/rémület látható az arcukon. (Pl. nem tudták, hogy a hasból kitörű embrió ennyi vért fog szétspriccelni.)

Tartalom

Ennek a filmnek a tartalmát nem lehet elmesélni. Godard, a rendező filmklasszikusok képeit, jeleneteit, hangsávjait vágta össze, amit kommentál vagy kommentáltat. Nem a hagyományos értelemben tart előadást a filmtörténetről, hanem a saját szemszögéből próbál rávilágtani a filmtörténetre.

És hogy mik ezek a gondolatok? Szokás szerint lehetetlen követni. Biztos vagyok benne, hogy van egy rendező elve, de nem bírtam átlátni a filmet. Godard gondolatai mindig nehezek, gyorsak, nem segít őket megérteni. Néhány központibb gondolat, ami megmaradt: Nem arról szól a film, amit látunk, hanem amit nem. A film látomás, nem csupán ábrázolás. A művészet általános, a nagy újító regényíróknak egyenes következménye egy nagy újító filmes. Nemcsak a valóság hat a filmre, de a film is hatással van a valóságra... stb. A végét egy idézettel zárja:

If a man passes through paradise in a dream, if he is given a flower as proof of that passage and then wakes up to find that flower in his hands, what is there to say? I was that man.

Megvalósítás

Filmjeleneteket, azok képeit, hangjait vetíti egymásra, festményeket, szobrokat és idézeteket vág be, és eközben mindezt kommentálja. Vagy saját maga, vagy egy színésszel mondatja fel, vagy egy vele készült interjúban beszél, vagy ír róla, amit még hallhatunk is: az írógépe kopácsolása legalább 10-20 percig kíséri végig az első részt. Mivel átfedésben vannak a képek és a hangok, gyakran két ember beszél egyszerre, két-három jelenet pörög.

A filmjelenetek eredeti nyelven szólnak, így aki nem tud franciául, az esélytelen pontoabban megérteni az elhangzottakat. Ebben nem segített a felirat sem. A megjelenő filmek listája óriási és változatos. Nem csupán a nagy filmklasszikusok tűnnek fel (amiből sokat felismertem e blogról), hanem dokumentumfilmrészletek és pornó is. Előszeretettel követik egymást valódi holttestek és keménypornó képei. A filmek listája elolvasható itt.

Élmény

Már korábban is a film esszéírójának nevezték Godard-t, de ezzel a filmmel végképp kiérdemelte ezt a címet. Teljesen prózai, ráadásul elsőre átláthatatlan, nem elég tiszta szerkezetű. Megvalósításának egyetlen érdekessége a képek-hangok egymásra dobálása és annak hogyanja. Ennek ellenére Godard filmjei mindig lekötik az embert, nem unalmasak és nem frusztrálóan nehezek, csak egy olyan ember művei, aki nem nekünk átlagos nézőknek készít filmet.

Érdekességek

- Mivel mindvégig mások filmjeit és zeneműveit láthatjuk-hallhatjuk, a jogdíjak miatt szite lehetetlen volt megtekinteni a filmet. 2007-ben jelenhetett meg DVD-n Franciaországban, világszerte pedig csak 2012-ben.
- Az alkotás maga 4x2 részes, összesen mintegy négy és fél órás. 1988-ban jelent meg az első két rész és 1998-ban az utolsó kettő.

Tartalom

India, i. e. 6. évezred (vagy 2. évezred). Ráma herceget apja száműzi a palotából gonosz mostohája kedvéért. Rámával tart felesége is, Szíta. Hallva Szíta szépségéről Rávana, Sri Lanka királya elrabolja a nőt, de ő nem hajlandó a felesége lenni, hű marad Rámához. Ráma a majomkirály Hanumán segítségével legyőzi Rávanát, de elutasítja Szítát, hiszen idegen férfinál volt, bizonyára nem maradt tiszta. Szíta tűzbe veti magát, hogy bizonyítsa ártatlanságát, máshogy ugyanis nem mentenék ki az istenek. Hazatérnek, Ráma mégis király lehet. Alattvalói nyomására azonban a kétes erkölcsű Szítát mégiscsak száműzi a palotából, noha már terhes fiaival. A fiúk szépen nőnek, a tanító Válmíki oktatja őket, aki lejegyzi Szíta történetét is, a Rámájánát. Amikor apjuk rájuk lel véletlenül, egyesülne újra családjával. Szíta csalódottságában azonban arra kéri a földistennőt, inkább fogadja újra őt magába, ha végig ártatlan volt. Eközben napjainkban, az amerikai Nina (maga a rendező, Nina Paley) és Dave a férj munkája miatt Indiába költöznek, de a férfi egyre hidegebben viselkedik feleségével, míg végül szakít vele. Nina összetörik.

A két nő párhuzamos története arra próbál rávilágítani, hogy mennyire egyenlőtlen a párkapcsolati hierarchia. Persze elsősorban a Rámájánát láthatjuk modern női szemszögből, a rendező ezzel párhuzamos házassági krízise csak kis mellékszál, hogy egyetemesebbé és átérezhetőbb tegye Szíta esetét, ugyanakkor végtelen ciklust alkotó keret is, hiszen ez a kapcsolati krízis ösztönözte e rajzfilm létrehozására.

Megvalósítás

Paley többféle animálási stílust használ: a napjainkban játszódó rész pl. squigglevisionnel készült, a Rámájána egyes részei pedig a rádzsput stílust idézik. Alább látható egy kis ízelítő a kavalkádból. A rajzfilm kisköltségvetésű, ennek megfelelően messze nem néz ki úgy, mint egy Disney-Pixar mű. Paley gyakorlatilag Flash animációkból építette fel az egészet az átalágos számítógépén. (A félreértések elkerülése végett, ez nem dícséret akart lenni.) Egyik szórakoztató elem az árnybábok szerepeltetése, akik segítenek nekünk megérteni a látottakat. Ők Paley indiai barátjai, a szövegük pedig teljesen improvizatív; a rendező mindössze annyit kért, hogy meséljék el a Rámájána történetét. És ha már India, akkor természetesen az 1960-as éveket idéző pszichedelikus részek sem hiányozhatnak. Ebből jobb lett volna több is, persze akkor már lehet hogy érthetetlenné vált volna az egész.

A címből is következően a zene nagyon fontos szerepet játszik az animációban. Szíta érzéseit egy 1920-as évekbeli dzsesszénekesnő, Annette Hanshaw dalain keresztül ismerhetjük meg, és meglepően jól illeszkednek az ókori mítoszhoz - persze, hiszen a szerelem mindenkiből ugyanazokat az érzelmeket hozta elő 6 000 éve, 100 éve és ma is. Talán nem véletlen, hogy a dzsesszdalokat éneklő Szíta animálási stílusa Betty Boopra emlékeztet. Emellett van bőven autentikusnak tűnő régi és modern indiai zene is.

Élmény

Eddig lehet hogy nyomasztónak tűnt a leírás alapján, de inkább kedélyes, jó hangulatú rajzfilmről van szó, ami közelebb hozza hozzánk kicsit a klasszikus Rámájána történetét. Kis költségvetése miatt nem várhatunk tőle szemet gyönyörködtető látványt, de nem rosszabb a South Parknál vagy a Family Guy-nál.

Érdekességek

- A hindu mitológia szerint Ráma Visnu, Szíta Laksmi, Hanumán Siva reinkarnációja.
- A film szabadon terjeszthető és felhasználható, sajnos azonban nem teljesen; a költségek egy nagy részét A birkaölőhöz hasonlóan a zenei jogdíjak teszik ki, és őket nem lehet korlátlanul felhasználni.

A film megtekinthető itt:

Tartalom

Egyesült Államok, 1930-as évek. A Joad-család a többi kisbirtokoshoz hasonlóan elvesztette nemzedékek óta birtokolt földjét a gazdasági válságban, a személytelen nagyvállalatok pedig kíméletlenül kisajátítják földjeiket. Állítólag Kaliforniában van munka bőven, ezért minden vagyonukat eladják, és elindulnak a hosszú útra Oklahomából (kb. 2 000 km, egy Magyarország-Spanyolország táv). A családdal tart a helyi közösség egykori lelkésze (John Carradine) is, aki mára elvesztette hitét. Megérkeznek ugyan, de az úton meghalnak az öreg nagyszülők, a terhes lányuk férje lelép, és a mukatáborokban is kiderül, hogy munka nincs sok, és a bérek is vállalhatatlanul alacsonyak. Amikor egyes munkások sztrájkot kezdenek szervezni, az őrség lecsap rájuk és megölik a lelkészt, amiért dühében az egyik fiú, Tom (Henry Fonda) szintén megöli az egyik őrt. A családnak menekülni kell, de Tom, részben hogy őket védje, nem marad velük, inkább igyekszik az elnyomottak védelmére kelni. Az anya (Jane Darwell) együtt akarja tartani a családot mindenáron, és a nehézségek ellenére sem adja fel a mindennapok harcát a megélhetésért.

Steinbeck regényének témája a nagy gazdasági világválságban nincstelenné áló farmerek életének realisztikus bemutatása nagy adag szociális érzékenyéggel leöntve, ezt próbálta a film visszaadni - többnyire sikeresen. A kapitalzmus embertelenségét jól ábrázolta, de a szegénységet már kevésbé, noha volt pár jelenet, ami érzékeltetni tudta. Isten ments, hogy az eredeti műhöz hasonlítsam, de az okikkal szembeni ellenérzés elég féloldalas lett, a filmből csak a gyűlöletet látjuk, de azt nem, hogy miért nem szeretik őket a kaliforniaiak. A társadalmi igazságtalanságok is kellően erősek voltak, de szintén alaptalannak tűntek, így a lelkész és Tom karaktere sem lett elég súlyos. A realizmus pedig 1940-hez képest néha egészen erős volt, noha természetesen nem annyira, mint a könyvben. A film zárómondatában az anya összefoglalja a film mondanivalóját, hogy minden nehézség ellenére is:

They can't wipe us out, they can't lick us. We'll go on forever, Pa, cos we're the people.

Megvalósítás

A filmben sok az éjszakai, gyengén megvilágított jelenet, de ezek számomra nem voltak túl látványosak, kivéve amikor csak a távolban menetelő emberek sziluettjét láthattuk - de erre volt már példa korábban az Elfújta a szélben is. Kedvenc részem az ugyancsak 1940-es Pinokkióval rokonítható megoldás, amikor egy mozgó, kanyargó autó szemszögéből vesszük szemügyre a feltáruló tábort - épp ahogy Tücsök Tihamér szemszögével együtt ugrált a kamera Geppetto háza felé.

A filmet gyakran forgatták valós helyszínen, így jól átjött a dust bowl kopár, szegényes világa, ráadásul ugye nem kellett fáradozni a korhűséggel sem, hiszen a könyv 1939-ben jelent meg az 1930-as évekről. Szimbólumokból keveset vettem észre, a karakterek pedig ahogy említettem kissé súlytalanok voltak nekem.

Élmény

Korához képest meglepően őszinte és realista film. Csodával határos módon valószínűleg annak köszönhette, hogy már-már szocialista eszméket hangoztathatott, hogy ekkor a németeket épp jobban utálták. Sem képileg, sem tartalmilag nem hagyott bennem különösebb nyomot, de aki lusta elolvasni a kötelezőt, az bátran megnézheti ezt helyette.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Henry Fonda (12 dühös ember, Volt egyszer egy vadnyugat), Jane Darwell (Elfújta a szél, Mary Poppins), John Carradine (Tízparancsolat), Charley Grapewin (Óz, a nagy varázsló), John Qualen (Casablanca, Az üldözők), John Arledge (Elfújta a szél), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Elfújta a szél, A máltai sólyom, Az élet csodaszép, Az üldözők), Frank faylen (Az élet csodaszép), Irving Bacon (Ez történt egy éjszaka, Elfújta a szél)
- Darry Hickman, a legkisebb Joad-fiút alakító színész (84) még él.

Tartalom

Iraki háború, 2004. Új vezető érkezik a tűzszerészekhez James személyében, aki bár profi, teljesen felelőtlen, megszállottan élvezi a bombák hatástalanítását. Csapatában két támogatója van, Sanborn, a tapasztalt, felelősségteljes katona és Eldridge (újonc?), aki nagyon nehezen viseli a háború megpróbáltatásait. James és Sanborn folyamatosan összekülönböznek, Sanborne egy ponton még azt is elfogadhatónak tartaná, hogy megölje James-t, hiszen ezzel javulna a túlélési esélyük. Az egyik újabb felelőtlen magánakciójuk során Eldridge megsebesül és hazaszállítják. Egy újabb bevetés során nem sikerül hatástalanítaniuk időben egy időzített bombát, és Sanborn is beismeri, hogy nem akar meghalni, családot szeretne, ezért amint lehet, hazamegy. Missziójuk után James is próbál visszailleszkedni a hétköznapi életbe családjával, de belátja, hogy az élete értelme a bombák hatástalanítása, ezért visszatér Irakba.

Nem vagyok benne biztos, hogy miről akar szólni a film. Sokan vádolják amerikai propagandával, de nem érzem különösebben annak, legalábbis igen messze van a Patyomkin páncélostól vagy az Amerikai história X-től. Nem foglal állást sem Amerika, sem a hadsereg mellett, ahogy az irakiakat sem mutatja egyértelműen jónak vagy rossznak. Sőt, ebben a tekintetben inkább a hadsereggel szemben foglal állást, hiszen James ész nélkül indul bosszút állni az iraki kisfiú barátja miatt, akiről aztán kiderül, hogy nem is halt meg, csak nem tud különbséget tenni az irakiak között. A film kezdőmondata: a háború drog. Ebből a függőségből Eldridge sosem kér igazán, Sanborn megelégeli, James viszont nem tudja feladni. Lehetne még esetleg egy egzisztencialista aspektusa, hiszen James nap mint nap egyre nehezebb bombákkal találja magát szemben, és csak magára számíthat, úgyhogy mondhatnák, hogy ez a mindennapok harcának allegóriája, de nincs igazán kifejtve érzésem szerint.

Megvalósítás

Ismét a dokumentumfilmszerű stílus uralja a filmünket, sok a közeli kézikamerás, rángatózós felvétel, mint az Egy nehéz nap éjszakájában vagy Az algíri csatában. A látványelemeket elsősorban a robbanások jelentik, abból is az első lett a legjobb, ahol szuperlassítva láthatjuk a megrengő földet. A fény-árnyék játékot is a dokumentumfilmes stílusnak rendelték alá, kivétel az esti robbantás, ahol a katonák árnyékait láthatjuk csak az égő roncsok előtt.

Számomra a film erőssége nem a háború realisztikus bemutatása vagy a James-t alakító Jeremy Renner játéka volt, hanem a film feszültsége. Ezt egyrészt a már unásig ismert bombahatástalanító jelenetek teremtették meg, de legalább ilyen fontosak voltak az akciók során a helyszínt keselyűként körbenállva figyelő helyi lakosok is. Ők ugyanis mind potenciális veszélyt jelentettek, hiszen lehettek prédára váró mesterlövészek vagy egyszerűen csak a bombák távolsági robbantói. Egy kamerás, két egymásal beszélgető civil, egy mobiletelefonáló hentes mind-mind lehetnek egyszerű civilek vagy akár ellenállók is. Az ő megjelenésükre érthetően a katonák idegesen reagáltak, és ilyenkor nem mehetnek biztosra: civilt fogna ölni vagy ellenséget?

Élmény

Egyébként sok kritika érte a filmet hitelessége miatt, ami katonáknak lehet hogy zavaró, de a többségünknek valószínűleg teljesen mindegy. Én simán elhittem, hogy ilyen lehet Irak, de sem a képpel, sem a tartalommal sem fogott meg igazán a film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Guy Pearce (Szigorúan bizalmas, Memento), David Morse (Halálsoron), Ralph Fiennes (Schindler listája)
- A hitelesség kedvéért a filmet Jordániában forgatták, közel az iraki határhoz és még így is előfordult, hogy rálőttek a stábra. A statiszták és a helyieket alakító színészek iraki menekültek.