Artúr filmélményei

Becstelen Brigantyk (2009)

2020. december 20. 15:53 - Liberális Artúr

Rendezte: Quentin Tarantino
Műfaj: háborús
Főbb szereplők: Brad Pitt, Christoph Waltz, Michael Fassbender, Eli Roth, Diane Kruger, Daniel Bruhl, Til Schweiger
Megjelenés: 2009, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/becstelen-brigantyk-inglourious-basterds/movie-100594

Cselekmény: 1941, Franciaország. A "zsidóvadász" Landa (Christoph Waltz) épp kiírt egy bujkáló családot, de Shosannának, a nagyobbik lánynak sikerül elmenekülnie. 1944-ben Raine hadnagy (Brad Pitt) különleges gerillaalakulatot szervez zsidó katonákból, a Brigantykat, hogy pszichológiai hadviselés gyanánt brutálisan végezzenek német katonákkal Franciaországban. Eközben Shosanna álnéven egy párizsi mozi tulaja lesz, de pechére felfigyel rá egy német katona, Frederick (Daniel Bruhl), aki egymaga többszáz ellenséggel végzett egy alkalommal, így ünnepelt hős lett, akiből a propaganda filmet készített. Hogy a lány kedvében járjon, eléri, hogy az ő kis mozijában legyen a díszbemutató...

Téma: Tarantino sosem nagy gondolatokat akar közölni, csak játszik, ezúttal a világháborús filmekkel és az 1940-es évekkel. Következtetéseket persze levonhatnánk abból, hogy mit miért és hogyan csinál, de nem tartom ennyire nagyra :D (ami persze valószínűleg inkább az én korlátoltságomat jelzi, de akkor nem kéne rébuszokban beszélni) Fontos vonal mindenesetre a kommunikáció ereje, amibe beletartozik a filmművészet is.

Tartalom: A cselekmény szerkezete öt részre bomlik, az elsőben és másodikban Shosanna és a brigantyk eredetét ismerjük meg, a harmadikban és a negyedikben a kettő felkészül a fináléra, ami az ötödik részben bekövetkezik, ugyanakkor a két szál nem ér össze. Tarantino egy alternatív történelmet mutat nekünk kb. azzal a gondolattal eljátszva, hogy mi lett volna a második világháborúval, ha hollywoodi módra zajlik le, amiben persze kiemelt szerepet kap a mozi (és akkor itt nyilván bele lehetne menni egy végtelen meta-spirálba, de ahogy fentebb írtam, nem akarok). Szóval semmi sem akadályozta meg abban, hogy szokás szerint teletömje filmes utalásokkal, amiből gondolom még nekem se jött át a tizede sem, hiába mond sokat Jannings, Pabst vagy Riefenstahl neve. A film mellett a nyelv kap kiemelt szerepet, ami több poén alapja, de aktív szerepe lehet a cselekményben is (általában leleplezi használóját). Niggerezés helyett most zsidózás van, a mozis mészárlás pl már kifejezetten antiszemita is lehetne azzal, hogy valóra váltja az antiszemita rémképeket, míg a németek jellemzően áldozatként szerepelnek. A karakterek szórakoztatóak, mint mindig, a választékos és intelligens Landa láthatóan a Django elszabadul fejvadászának elődje, Raine a nagyon túltolt amerikai, Frederick  tényleg egyfajta York őrmester, románca Shosannával önmagában is elég érdekes lehetne... stb. Tarantino-filmként alapvetően vígjáték, csak ugye szokni kell a stílusát. Fura mód azonban sokkal hangsúlyosabbak lettek a párbeszédek, ami Tarantinónál nem lenne meglepő, csak itt 10-15 percesre is képes nyúlni egy beszélgetés úgy, hogy nem történik semmi, miközben nagyon is változik közben a szitu az elhangzottak (vagy épp a metakommunikáció) révén.

Forma: Szokásosan brutális, ömlik a vér, de a rutinos néző ezt el is várja és nem fáj különösebben látni, de ez szerintem nem jó, hiszen ha érzelmileg nem brutális az erőszak, akkor látványban sem lesz az, más funkciója pedig itt nem nagyon volt ellentétben mondjuk a Django poénjával vagy a Kill Bill stilizáltságával. Véletlenül belefutottam egy az első jelenetet elemző videóba, ami szépen megmutatja, mennyire tudatosak a kompozíciók, de ezek csak ráerősítenek és nem adnak hozzá különösebb látványt. A legtöbb lehetőség a mozis jlentben volt, ami szépen összekeverte a valóságot és fikciót, de ha az Ifjabb Sherlock detektívben képesek voltak ezt kreatívan megoldani száz ével korábban, itt se lett volna akadálya neki. A zene ezúttal nem olyan hangsúlyos, a náci vezérek kikarikírozottak, a színészek közül Waltzot szokás kiemelni, de nem tudom, mennyire köszönhető neki vagy karakterének a sikere.

Élmény: Megoszlanak a vélemények, van aki Tarantino egyik legjobbjának tartja, kevesebben az egyik leggyengébbnek, azzal a nonszensszel meg ne is foglalkozzunk, akik szerint a történetietlensége miatt rossz. (Ez megérne egyébként egyszer egy külön posztot egy másik blogon, mert érzékelni vélek egy nagyobb generációs szakadékot azok között, akik a 20. század traumáinál vannak még leragadva és a 21. századi fiatalabbak között.) Szóval én is a gyengébbek közé sorolom, mert voltak ugyan élvezetes részei, de összeségében mégsem szórakoztatott.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Brad Pitt (Thelma és Louise, Tiszta románc, Hetedik, Harcosok klubja, Blöff, Az élet fája, 12 év rabszolgaság)
    • Christoph Waltz, Jacky Ido és Michael Bacall (Django elszabadul)
    • Michael Fassbender (12 év rabszolgaság)
    • Daniel Bruhl (Amerika kapitány)
    • Denis Menochet (Piaf)
    • Mike Myers (Shrek 2)
    • Julie Dreyfus és Bo Svenson (Kill Bill)
    • Richard Sammel (Az élet szép, Casino Royale)
    • Rod Taylor (101 kiskutya, A madarak)
    • Rainer Bock (A fehér szalag)
    • Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, A Hihetetlen család, Amerika kapitány, Bosszúállók, Django elszabadul)
    • Harvey Keitel (Aljas utcák, Taxisofőr, Thelma és Louise, Kutyaszorítóban, Zongoralecke, Ponyvaregény, Odüsszeusz tekintete)
    • Quentin Tarantino (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Kill Bill, Django elszabadul)
  • A filmbéli filmet az amúgy rendezőként is dolgozó, Medvezsidót alakító Roth rendezhette meg.
  • A szereplők között van egy náci tisztet alakító színész, aki a stáblistán mint önmaga szerepel; ez poén arra utalva, hogy az eredeti Becstelen brigantikban is egy nácit játszott. Ő egyben annak a filmnek a rendezője is, de a címen túl kevés hasonlóság van.
  • Rövid statisztaszerepet kapott a zenész (Die Arzte) Bela B., aki nem magyar, de nevét Lugositól kölcsönözte.
  • Valóban léteztek zsidó kommandók, az egyik az olasz fronton harcolt, egy másik Észak-Afrikában, egy harmadik már a háború után akart bosszúból nácikat levadászni.

1 komment

A Karib-tenger kalózai 1-2-3 (2007)

2020. december 18. 23:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Gore Verbinski
Műfaj: fantasy, swashbuckler
Főbb szereplők: Johnny Depp, Geoffrey Rush, Orlando Bloom, Keira Knightley, Stellan Skarsgard, Bill Nighy
Megjelenés: 2003-2007, Egyesült Államok
Hossz: kb. 7,5 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-karib-tenger-kalozai-a-fekete-gyongy-atka-the-pirates-of-the-caribbean-the-curse-of-the-black-pearl/movie-55503

Cselekmény: A 18. század elején járunk, azaz hajózunk, amikor Elizabeth (Keira Knightley), a kormányzó lánya észreveszi a vízben sodródó Willt (Orlando Bloom). Nyakában kalózmedál van, amit a Elizabeth gyorsan elvesz tőle, hogy mentse életét. A fiatalok egymásba szeretnek, így amikor kiderül, hogy a kalózmedál átkozott és Elizabethet elrabolják az elátkozott kalózok Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) vezetésével a medál miatt, Will azonnal a nyomába ered a hírhedt kalóz, Jack Sparrow (Johnny Depp) segítségével, aki szívesen segít, hiszen az elátkozott kalózhajó egykor az övé volt és most visszaszerezné. Az átok megtöréséhez vissza kell vinni a helyére a medált és szükség van a hiányzó csapattag, Will apjának vagy a leszármazottjának vérére, aki azért nincs a többiek között, mert kitartott a lázadáskor Sparrow mellett és büntetésből a tengerfenékre küldték. Az átkot sikerül megtörni, Elizabeth és Will összeházasodhatnak, Sparrow pedig visszakapja hajóját. Csakhogy a fiatal szerelmeseket váratlanul letartóztatják és halálra ítélik a Sparrow-val való kollaborálásuk miatt, Sparrow-t pedig meglátogatja Will apjának (Stellan Skarsgard) szelleme, aki eladta a lelkét Davy Jones kalózkapitánynak (Bill Nighy), hogy kiszabadulhasson fogságából. Mint kiderül, korábban Sparrow is eladta a lelkét a hajójáért cserébe, most pedig eljött az idő, hogy átadja lelkét. Eközben Will kegyelmet kap egy feltétellel: meg kell szereznie Sparrow varázsiránytűjét, persze ehhez meg is kellene találnia...

Téma: Ha van, akkor az a szabadság. Alapvetően ez csak egy szórakoztató kalandfilm a romantikus kalózvilágról, ami a kötetlen, szabad életformának feleltethető meg. Ezt veszélyezteti a második résztől hangsúlyosan a civilizáció terjeszkedése, amely a kalózkodást is szabályok közé szorítaná.

Tartalom: Az ihlető egy kalóz-tematikájú hullámvasút, ennek megfelelően az első rész nem is több egy köréírt történetnél, ahol a mai modern szórakoztató film elvárásainak megfelelően egyensúlyban van a humor, akció és romantika, a cselekményre nem is pazarolnám a helyet, csak röviden: adott Sparrow kalóz, aki visszaszerezné hajóját és szabadságát három részen keresztül, míg Elizabeth és Will szerelmesek egymásba, de valami mindig közéjük áll, és e hármasnak egymást segítve vagy épp egymás ellenében különféle kalandokon kell keresztülmenniük. Míg az első rész egy békebeli kalandfilm modernizált változata, a második résztől kezdve a modern civilizáció nem csupán konkrét hőseink életét fenyegeti, de ezt a békebeli, romantikus kalózvilágot is azzal, hogy szabályok közé szorítaná. A kalandok tehát adottak, amiket megfűszereznek nem kevés misztikummal, illetve mindig egy durván sötét felütéssel kezdenek, hogy érezzük a tétet; az akciót az ízlésemnek kicsit túltolják, de én öreg vagyok már és szívesebben nézem a lassabb filmeket; a humort elsősorban a sorozat legerősebb pontja szolgáltatja, Sparrow karaktere, akit egy részeg transziként szoktak leírni, de azért akad némi vizuális humor is a sok vicces párbeszéd között; a leggyengébb pont pedig a romantika, holott annak kéne a vezérlő erőnek lennie, de teljesen hiányzik a dráami, romantikus érzelmi szál, csupán tényként közlik velünk, hogy Elizabeth és Will szerelmesek (erősebb is náluk mind Norrington, mind Davy Jones). A második és a harmadik részeket már egyben forgatták, a második rész történetén ez érezhető is volt, hogy félbevágott darabról van szó, a harmadik rész viszont már túl vontatott volt.

Forma: Ahogy írtam, igazi békebeli kalandfilm valós helyszínekkel, többnyire valós díszletekkel, és hál'istennek nagyon odafigyeltek az animációra, amin így legtöbbször fel sem tűnik, hogy az, pedig egy 15 éves sorozatról van szó. Csak a harmadik részre tolják túl a tengeri csatában, kár árte, de összességében le a kalappal, így kell használni az animációt: kiegészítésként és nem helyettesítésként. Az akciókból ahogy írtam az ízlésemnek túl sok van és túl gyorsak, de többször elismerésre méltóan kreatívak (ld. első részben a kovácsműhelyet, a másodikban a hármas párbajt, a harmadikban az esküvőt). A színészeknek szerintem nem volt sok alkalmuk és idejük kieteljesedni, de Sparrow kétségtelenül egy ikonikus karakter lett (vajon másik színésszel milyen lett volna?), a zene pedig hiába szintén ikonikus, valahogy meg sem hallottam a filmben.

 

Élmény: Minden szempontból korrekt szórakoztatóipari film, helyenként kifejezetten jó, de egyes elemeiben az én ízlésemnek nem eléggé. Négy éve kissé szigorú voltam az első résszel kapcsolatban, de alapvetően nem változott a véleményem: egy olyan műfajt hoztak vissza ráncfelvarrva, ami nagyon hiányzik korunkból (jó példák még: Harry Potter, A gyűrűk ura), de messze nem tökéletes.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Johnny Depp (Szakasz, Ollókezű Edward)
    • Geoffrey Rush (Némó nyomában)
    • Orlando Bloom (A gyűrűk ura)
    • Keira Knightley (Csillagok háborúja, Igazából szerelem)
    • Jonathan Pryce (Brazil)
    • Zoe Saldana (Avatar, A galaxis őrzői, Bosszúállók)
    • David Bailie és David Schofield (Gladiátor)
    • Greg Ellis (Titanic)
    • Bill Nighy (Igazából szerelem, Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Harry Potter)
    • Stellan Skarsgard (Hullámtörés, Good Will Hunting, Dogville, Melankólia, Bosszúállók)
    • Naomie Harries (Holdfény)
    • Chow Yun-fat (Szebb holnap, Tigris és sárkány)
    • Reggie Lee (A sötét lovag - Felemelkedés)
  • A sorozat akkora siker lett, hogy a 2010-es években még két rész jelentmeg és a közeljövőben is várható két újabb darab.

2 komment

Egy csodálatos elme (2001)

2020. december 16. 15:49 - Liberális Artúr

Rendezte: Ron Howard
Műfaj: dráma, életrajzi
Főbb szereplők: Russel Crowe, Ed Harris, Jennifer Connelly
Megjelenés: 2001, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/egy-csodalatos-elme-a-beautiful-mind/movie-43693

Cselekmény: John Nash (Russel Crowe) finoman szólva sem társasági ember, szociális készségei fejletlenek, mert túlzottan a matematikára összpontosít az egyetemen, ezért sosem kerülgeti a forró kását, hanem például ha le akar feküdni egy nővel, ezt egyenesen kimondja, mégh zavarban is van. A nagy összefüggést keresi, míg egy alkalommal a kocsmában rá nem ébred, hogy diáktársaival sikeresebben fűzhet be egy csoport nőt, ha együttműködőek. Ez a játékelmélet alapja és John egy csapásra elismert matematikus lesz. Évekkel később már egyetemen tanít és a hadseregnek segít kódfejtésben. Egy alkalommal egyik tanítványa, a csinos Alicia (Jennifer Connelly) randira hívja és csodák csodájára nem rémiszti el a férfi durva közvetlensége...

Téma: Saját magát köpi szemen a történet, mert javarészt Nash intellektusát helyezi középpontba, mégis a hangsúlyos pontokká a szeretet misztikus erejét teszi, mintha az lett volna a nagy összefüggés, a mindent mozgató erő, nem pedig Nash szellemi erőfeszítése. Ha ez így picit homályosan hangzik, lentebb kifejtem, csak az már spoileres lesz.

Tartalom: Azért megpróbálok viszonylag spoilermentesen írni, bár az ezredforduló divatjának jegyében kapunk egy jó nagy fordulatot, úgyhogy azt mindenképpen el kell majd lőnöm. Elöljáróban annyit még jegyezzünk meg, hogy még ha valós alapokon nyugszik is a történet, elég szabadon kezelték a tényeket. Három részre osztható a történet, ahogy a valódi Nash élete is: az első harmadban a felfelé ívelő életét láthatjuk, ahogy különc zseniként sikerül szakmai és magánéleti sikert is elérnie. A második harmad az, amit részben el kell spoilereznem, hogy beszéni tudjunk róla: tipikus zsenibetegség, hogy Nash megőrül. Ez a szakmai-magánéleti mélypont egy drámaibb szakasz és nemcsak róla, hanem felesége küzdelmeiről is. A csodálatos elme attól lesz csodálatos, hogy a harmadik harmadra Nash képes lesz racionálisan hozzáállni az elborult elméjéhez és elfogadható keretek közé szorítani a viselkedését. Na és ehhez képest egy hollywoodias befejezésben jóformán mindezt a teljesítményt félredobják és inkább a szeretetet emelik ki, ami nagyon sántít, hiszen összesen három olyan pillanat volt a történetben, amikor ennek jelentősége volt. Ki lehetett volna persze hegyezni a történetet a szeretet erejére is, de akkor meg kevésbé hangsúlyosan kellett volna szerepeltetni Nas intellektusát.

Forma: Néhány ügyeseb beállítás mellett  a legfőbb vizuális elem a színvilág/melegség változtatása az eseményekhez mérten, na meg persze szórakoztató látni a díszleten, ahogy a világ változik az 1940-es évektől az 1990-es évekig. Mint minden ilyen filmnél, a legfontosabb elem természetesen a főszereplő, és jó volt látni, hogy Crowe nem csak akcióhősködésre képes, hanem visszafogott, drámai játékra is. Ehhez képest Denzel Washington vitte el előle az Oscart a Kiképzésért, pedig...

Élmény: A rendező nem a korszakalkotó filmjeiről híres, ez sem az, de tökéletes érzékkel adagolják benne a drámát, érzelmeket, a fordulatot és mindezt korrekten megtámogatják filmes eszközökkkel, csak épp nincs benne semmi rendkívüli. De többnyire jó film és jó lenne, ha ez lenne az elvárható színvonal mindig.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Russel Crowe (Szigorúan bizalmas, Gladiátor)
    • Ed Harris (Apolló 13, A Truman show, Gravitáció)
    • Jennifer Connelly (Volt egyszer egy Amerika, Rekviem egy álomért)
    • Christopher Plummer (A muzsika hangja, Fel)
    • Paul Bettany (Dogville, Amerika kapitány, Bosszúállók)
    • Adam Goldberg (Ryan közlegény megmentése)
    • Anthony Rapp (Twister)
    • Judd Hirsch (A függetlenség napja)
    • Austin Pendleton (Némó nyomában)
  • Jennifer Connelly és Paul Bettany egy pár, ezen a forgatáson jöttek össze
  • John Nash (1928-2015) az iskolarendszeren kívül tanult és 19 évesen le is diplomázott, innen kezdődött a film, 1950-ben írta meg egyoldalas, legismertebb elméletét. 1954-ben rúgták ki a hírszerzéstől, miután férfiakkal kapták rajta. 1959-ben kezdődtek az elmezavar jelei, a következő bő tíz évet elmegyógyintézetben töltötte, felesége ekkor elvált tőle, de később újra összejöttek. Az 1970-es évekre leállt a gyógyszerekkel és valóban megpróbált tudatosan ellenállni tévképzeteinek, ami egyébként nem teljesen példa nélküli dolog. 1994-ben elnyerte a Nobelt (megosztva többek közt a magyar Harsányival) és nem, nem mondott beszédet. 2015-ben újabb rangos matematikai díjat nyert, amikor a díjátadóból hazafelé feleségével együtt halálos autóbalesetet szenvedtek.

Szólj hozzá!

Mission: Impossible 2 (2000)

2020. december 15. 14:17 - Liberális Artúr

Rendezte: John Woo
Műfaj: akció, kém
Főbb szereplők: Tom Cruise, Dougray Scott, Thandie Newton, Richard Roxburgh, John Polson, Brendan Gleeson, Rade Serbedzija
Megjelenés: 2000, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,1
Ajánlott írás: https://hu.ign.com/mission-impossible-ii/40317/review/kritika-mission-impossible-ii
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/mission-impossible-2-mission-impossible-ii/movie-14805

Cselekmény: Egy orosz tudós (Rade Serbedzija) megalkot valami veszélyeset, aminek biztonságba juttatásához a titkosszolgálat segítségét kéri, csakhogy a titkosszolgálat kijelölt embere, Ambrose inkább végez a tudóssal, a veszélyes szállítmányt pedig elrabolja magának. Ethan Huntra (Tom Cruise) hárul a feladat, hogy tudja meg, mi történt, ehhez pedig társat kap a mestertolvaj Nyah képében, mert ő korábban ambrose barátnője volt. Az ő feladata a kapcsolatot felmelegítve Ambrose bizalmába férkőzni és felderíteni az esetet. Az első lépés sikerül, nyah és Ambrose újra egy pár, de Ambrose is gyanítja, hogy nem véletlenül tűnt fel újra a nő...

Téma: Nincs neki, ez egy látványosnak szánt akciófilm, egy modern James Bond. Az első részt nem láttam, de állítólag ott annyira bonyolult volt a sztori, hogy itt átestek a ló másik oldalára és minimálisan mindössze annyi lett, amennyit fentebb leírtam.

Tartalom: A Mission: Impossible eredetileg egy nagysikerű tévésorozat volt az 1960-as években kötött formátummal, de látatlanban nem akarok okoskodni arról, hogy a filmsorozat ezt mennyire tartja tiszteletben. Szóval itt a főcím előtt ledarálják az alapszitut, ami tök lényegtelen, de esetünkben egy halálos vírus eltűnéséről van szó, de ez már az elejétől nyilvánvaló, így nincs nagy nyomozás, mint mondjuk egy Bond-filmben. Egy másik tök mellékes szál az állítólag Forgószélből átvett erkölcsi dilemma, ahol a kém munkája kedvéért veszélybe sodorta szerelmét, de ott a kém nem volt tisztában a saját érzéseivel sem teljesen. Itt ebből annyi maradt, hogy Bond-módra Hunt és Nyah azonnal egymásba szeretnek, de nem csak testileg, hanem lelkileg is, viszont Hunt nem igazán tépelődik, hogy mi a fontosabb, ez a dráma kimaradt. Tehát mi maradt? A csihi-puhi.

Forma: A filmsorozat szülőatyja maga Cruise és minden részt másik rendezővel szeretett volna megvalósítani (az az első négy alkalommal sikerült is), így lett a második Woo-é, akinek nagyon jellemző stílusjegyei vannak (ld. Szebb holnap leírása), amelyek itt is visszaköszönnek, csak nagyon öncélúan és Cruise-központúan. Robbanások csak azért vannak, hogy Cruise lassított felvételben felénk sétáljon e háttérrel; a "gun-fu" itt is megállja a helyét, bár ezúttal egyenrangúak a kéziharcok is, csak épp kis túlzással e kézitusák kizárólag pörgő-forgó ugrórúgásokból állnak. Cruise össze-vissza vetődik és ugrál, minden kocka azt kiálltja, hogy nézzétek, miket tudok, és az mindenképpen elismerésre méltó, hogy ezeket közismerten kaszkadőrök nélkül, valóban meg is csinálja különösebb trükkfelvételek nélkül. A verekedések koreográfiáj ettől függetlenül unalmas, hiába a széles mozdulatok. És hiába minden, az öncélúság miatt nem ámulok a felvételeken.

Élmény: Áldhatom a szerencsémet, hogy épp mostanában láttam egy rakás Bond-filmet és az Armageddont, mert szépen rávilágítanak a minőségi különbségre: ha már agyatlan, vagány akciófilmet készítesz, akkor hiba "agyasnak" tettetni magad. Itt pont ez történt, nem volt hajlandó felvállalni a túlzásai életszerűtlenségét és ettől disszonáns lett. Komoly filmnek nem elég jó, komolytalan filmnek meg nem elég komolytalan.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Tom Cruise (Top Gun, Esőember, Magnólia)
    • Ving Rhames (Ponyvaregény)
    • Brendan Gleeson (Rettenthetetlen, Harry Potter)
    • Rade Serbedzija (Blöff, Batman kezdődik, Harry Potter)
    • William Mapother (Magnólia, Majdnem híres)
    • Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak)
  • Tom Cruise és William Mapother unokatestvérek

Szólj hozzá!

Armageddon (1998)

2020. december 13. 22:13 - Liberális Artúr

Rendezte: Michael Bay
Műfaj: katasztrófa, sci-fi
Főbb szereplők: Bruce Willis
Megjelenés: 1998, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: https://3brothersfilm.com/blog/2019/7/19/review-armageddon-1998
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/armageddon-armageddon/movie-116

Cselekmény: Egy óriási üstökös tart a Föld felé, ami ha becsapódik, kiirtja az emberiséget. Szűk három hét van addig, ezért rövid tanakaodás után arra jut a NASA vezetője, Dan (Billy Bob Thornton), hogy a legjobb megoldás menetközben leszállni a felszínére, lefúrni és belül atomot robbantani, ami kettétörné és elterelné az üstököst. A feladatra a legjobb olajfúró szakembert, Harryt (Bruce Willis) keresik meg, aki az űrhajósok felkészítése helyett inkább maga válallja a feladatot saját embereivel. Eközben Harry lánya, Grace (Liv Tyler) és szépreményű beosztottja, A. J. (Ben Affleck) már egy ideje titokban viszonyt folytatnak, aminek a védelmező apa nagyon nem örül...

Téma: Amerikaaa!!! Teljesen A kihalás kora előérzetem volt, nagyon hasonlít a sztori és tömve van magasztos amerikai jelképekkel, csak itt még nem szaladt el Bayjel annyira a ló. Alapvetően szórakoztató film, hátra kell dőlni és élvezni és nem fennakadni rajta.

Tartalom: Bár láttam már párszor a filmet, nem emlékeztem részletesen rá és meglepett, hogy néhány perc alatt ledarálják az alapszitut, majd a két és fél órás játékidő harmada után, azaz még másfél óráig már az űrben leszünk.  Tehát az első pár perc alatt megtudjuk, hogy jön egy üstökös, amit fúrással lehet megállítani, erre pedig legalkalmasabb Harry, aki tipikusan amerikai macsó, tocsog az olajban amerikai zászló előtt, környezetvédőkkel hadakozik, fegyverrel lövöldözget lánya udvarlójára, ösztönből dolgozik és mindent jobban tud, mert profi. Az első óra hátralévő részében a karakterekkel ismerkedhetünk meg közelebbről, akik szerencsére elég karakteresek, hogy néhány ecsetvonással felvázolhatóak legyenek. A katasztrófa-vonal mellett a szerelmi szál kap nagyobb hangsúlyt, ahol az apa nehezen viseli, hogy lányának udvarlója akad. Erre állítólag csak azért volt szükség, mert a Titanic sikere után Bayjék is meg akarták maguknak nyerni a tinilányokat. A hátralévő kétharmadban tulajdonképpen már nem történik semmi, csupán akciót láthatunk, ahogy teljesítik a küldetést. Ami elviselhetővé teszi, az az ideális akció-humor-dráma arány eltalálása.

Forma: A történet csak az elején halad szédítő tempóban, de a film végig ilyen, rengeteg a gyors vágás (átlagosan 2 másodpercenként van vágás), amin ront a sokat rángatott, mozgó kamera, és egy idő után ez már nagyon fárasztó. Hál'istennek ez a film még abban az áldott korszakban született, amikor számítógépes grafika már volt, de még messze nem annyira fejlett, hogy egész jeleneteket alapozzanak rá, így csupán kiegészíteni tud és erre a célra tökéletes, a látványon nem látszik se a trükk, se az animáció. De így is csak addig igazán látványos, amíg a Földön vagyunk, mert van mihez viszonyítani a furcsaságokat; amint a világűrbe lépünk, kevésbé meglepőek az űrbéli jelenségek. A zene szentimentális, a színészeknek meg nincs sok idejük kibontakozniuk, csupán alapérzelmeket jeleníthetnek meg.

Élmény: Szóval bugyuta, nagyon erősen hatásvadász film túlságosan felpörgetve, de működik, mint A függetlenség napja vagy A kihalás kora. Hiába faék egyszerűségű, elámulunk, izgulunk, nevetünk, szomorkodunk, és egy jó közönségfilmnek ez az ismérve. A maga nemében remek, csak tudni kell a helyén kezelni.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Bruce Willis (Drágán add az életed, Ponyvaregény, A hatodik érzék)
    • Billy Bob Thornton (Igazából szerelem)
    • Ben Affleck (Good Will Hunting)
    • Liv Tyler (A gyűrűk ura)
    • Steve Buscemi (A halál keresztútján, Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Fargo, A nagy Lebowski)
    • William Fichtner (Szemtől szemben, A sötét lovag)
    • Owen Wilson (Tenenbaum a háziátok)
    • Michael Clarke Duncan (Halálsoron)
    • Peter Stormare (Fanny és Alexander, Fargo, A nagy Lebowski)
    • Ken Hudson Campbell (Reszkessetek betörők, Idétlen időkig)
    • Keith David (A dolog, Szakasz, Rekviem egy álomért)
    • Chris Ellis (Apolló 13, Kapj el ha tudsz, Transformers, A sötét lovag - Felemelkedés)
    • Jason Isaacs (Harry Potter)
    • Grace Zabriskie (Inland Empire)
    • Stanley Anderson (Pókember)
    • Charlton Heston (A földkerekség legnagyobb showja, A tízparancsolat, A gonosz érintése, Ben-Hur)
  • Ben Affleck középső neve a család kedves, magyar  szomszédja után Géza.
  • Szerencsére valódi fizikusokat is megihletett a film, akik voltak szívesek kiszámítani, hogy valóban lehetetlen lenne egy ilyen küldetés, ugyanis a legnagyobb ismert bomba erejének egymilliárdszorosára lenne szükség.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása