Tartalom

Egy anya (Lillian Gish) ringatja bölcsőjét...

I. e. 6. század: a dicső babiloni uralkodó, Bél-sar-uszur jószívű, szerelmes férfi, két alkalommal is megmenti a vadóc hegyi lányt. A lány távolról imádja a férfit, aki a papság Marduk-kultuszával szemben Istárt, a szerelem istennőjét támogatta. A bosszúszomjas főpap ezért elárulja az uralkodót és segítene II. Kuros perzsa királynak bevenni Babilont, amely épp ünnepséggel van elfoglalva. A hegyi lány tudomást szerez a meglepetésszerű támadásról, és megpróbálja figyelmeztetni imádottját...

Az anya ringatja bölcsőjét...

I. sz. 1. század: Jézus jeruzsálemi prédikációit és csodatetteit a gőgös farizeusok irigy ellenszenvvel figyelik, majd elérik, hogy Jézust kereszt általi halálra ítéljék...

Az anya ringatja bölcsőjét...

I. sz. 16. század: A katolikus Medici Katalin nehezen viseli, hogy fia, a gyengekezű francia király,  IX. Károly, nem viseltetik semmilyen ellenérzéssel a protestánsok iránt. Egy 1567-es nimes-i katolikusok elleni mészárlásra hivatkozva eléri, hogy hasonlóan bánjanak el a protestánsokkal Szent Bertalan éjszakáján. Épp erre a napra tűzte ki esküvőjét a protestáns barna szemű lány a katolikus szerelmével (Eugene Pallette). A lányba azonban beleszeret egy katona is, aki kihasználva a mészárlást, bejut a lányhoz...

Az anya ringatja bölcsőjét...

Napjainkba érve megkeseredett, kiöregedő nők erkölcsrendészetet alapítanak a gazdag gyártulajdonos támogatásával, és igyekeznek megóvni a munkásokat a késői mulatozástól, alkoholtól, rossz anyáktól. Amikor a gyártulajdonos a nagylelkű támogatást munkásai fizetésének csökkentésével ellensúlyozná, sztrájk tör ki, ami persze ebben az időben még halálos áldozatokkal járt. A munkanélküli sztrájkolók közül sokan az alvilágban helyezkednek el, beleértve főhősünket is, aki azonban jó útra tér, amikor beleszeret főhősnőnkbe és összeházasodnak. Volt bandája azonban bosszúból ráken egy rablást és börtönbe juttattja a főhőst, míg az erkölcsrendész egylet elveszi a főhősnőtől újszülöttjét, mert nem tartják jó anyának. A főhős hiába szabadul ki a börtönből büntetése letöltése után, gyilkossággal vádolják meg és kötél általi halálra ítélik...

Az anyja ringatja virággal teli bölcsőjét.

Különösebb magyarázatot nem igényel a film története, hiszen már a bevezetőben megfogalmazza üzenetét:

Our play is made up of four separate stories, laid in different periods of history, each with its own set of characters. Each story shoes how hatred and intolerance, through all the ages, have battled against love and charity. Therefore, you will find our play turning from one of the four stories to another, as the common theme unfolds in each.

Minden történelmi korban győzedelmeskedik látszólag a rossz, ám a jelenben végül minden jóra fordul, és Griffith, a rendező reményei szerint még az első világháború katonái is leteszik a fegyvert, belátva hogy nem ez a helyes út.

Megvalósítás

Az 1916-os, addigi legnagyobb költségvetésű film számos téren úttörő volt. Ez a fajta párhuzamos történetmesélés addig ismeretlen volt, és ahogy a szálak tempója és tartalma is egyre jobban átfedésbe kerül egymással a film vége felé, az az 1920-as évek szovjet avantgard irányát előlegezi meg. Eredetileg csak a jelenkori szál szerepelt volna, de Griffith előző filmje rekordbevételt hozott, így kiegészíthette a másik három történelmi szállal. Griffith abban is szokatlan volt, hogy főbb szereplőinek gyakran nem volt neve, így általánosabb, behelyettesíthető karakterekké váltak, akik érvényesek valamennyi korban. A színészek szintén meglepődve fogadták, hogy felvétel előtt el kellet próbálniuk a jeleneteket. A film egyszerre ötvöz több hangulatot: drámai, romantikus, akciódús, társadalomkritikus és a komikusabb női karakterek révén pedig vicces is.

Technikailag szintén élen járt Griffith: állítólag itt láthatunk először mozgó kamerát, és ha minden igaz, most először fordult elő az is, hogy szándékosan nem világítottak meg teljesen egy-egy részletet, árnyékolva azokat. Arcközeli, érzelmeket megjelenítő képeket szintén Griffith alkalmazott először, és gyakran használt íriszfelvételeket egy-egy részlet kihangsúlyozására. A párhuzamos történeteket kedzetben szöveggel és az örök anya képével választotta el egymástól, ám a film vége felé egyre gyorsabban, egyre kevesebb átmenettel következtek az egyes korok történetei, így kerültek majdnem tökéletes párhuzamba egymással. A film végén váratlanul az első világháború harcmezeire kerülünk, amelyen keresztül áttűnik a boldog, virágos, békés város képe, és aminek hatására a ktonák leteszik a fegyvert. Az eredeti felvételeken állítólag minden kor más árnyalatban szerepelt, ezzel is megkülönböztetve őket. Egyes beállítások, különösen a babiloni és a franica részekben jól láthatóan korabeli ábrázolásokat idéznek. Nem csoda, hogy ez a film volt az addigi legdrágább, a díszletek - főleg Babilonban - hatalmasak, az öltözetek részletesen kidolgozottak és több ezer statiszta vett részt a felvételeken. Korához képest még a trükkfelvételek is egészen élethűek (lásd a fejlevágásokat), és szerencsére itt még nem akadályozta a Hays-féle bizottság a brutalitást és egyéb erkölcstelenségeket, így pedig sokkal hatásosabb egy-egy hullákkal teli jelenet.

Élmény

Griffithet és ezt a filmjét tekintik sokan az amerikai és a "modern" film egyik meghatározó darabjának, mert sok olyan technikai és történetmesélési újdonságot adott, amiket a mai napig használnak a filmesek és amelyek alapul szolgáltak a következő nemzedékeknek. Üzenete egyszerű, de érett, megszívlelendő, megvalósítása látványos, összességében azonban kissé őskori, hiszen mégiscsak épp idén százéves.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Lillian Gish (A vadász éjszakája), Vera Lewis (King Kong), Max Davidson (A diktátor), Eugene Pallette (Robin Hood kalandjai), Wilfred Lucas (Modern idők), Francis McDonald (Tízparancsolat)
- Kisebb szerepekben is olyan későbbi hírességek tűntek fel, mint Douglas Fairbanks, Erick von Stroheim és King Vidor.
- Robert Harron (a főhős) 1920-ban, 27 évesen véletlenül főbe lőtte magát; Alfred Paget (Bél-sar-uszur) 1919-ben, még 40 éves kora előtt halt meg maláriától; Harold Lockwoodot 31 éves korában vitte el a nagy 1918-as spanyolnátha járvány; Wallace Reid szintén 31 évesen halt meg morfiumtúladagolásban
- Vera Lewis (Jenkins kisasszony) és Ralph Lewis (a kormányzó) házasok voltak.
- Elmo Lincoln alakította az első Tarzant.
- Griifith előző filmje, az Egy nemzet születése még 1915-ös mércével is rasszistának számított; betiltásának kísérletei miatt született válaszként ezen filmje.
- A film pénzügyileg megbukott, a cégét csődbe vitte.

Tartalom

A történet elején négy kislány ront be Calle házába menedéket kérve tőle; Calle ugyanis köztudottan ellene van az afrikai faluban hagyományos női körülmetélésnek, lányát se engedte alávetni a beavatkozásnak, miután az ő körülemtélése miatt két gyereke is halva született. Hogy védelmet biztosítson a gyerekeknek, moolaadét, azaz mágikus védelmet von háza köré, így a műtétet végző nők nem léphetnek be a területére. A szokásokkal szembenni természetesen felháborodást vált ki a férfiak körében is, akik Calle lázadásának okát a nők kedvenc foglalatoskodásában, a rádióhallgatásban látják. Ezért elkobozzák a rádiókat és arra kérik Calle férjét, akinek egyre kínosabb felesége engedetlensége, hogy parancsolja meg a nőnek, hogy oldja fel a mooladét nyilvánosan. Ez már csak azért is fontos Calle férjének, mert lánya jegyese gazdag, Párizsban dolgozó férfi, de senki nem venne feleségül egy körülmetéletlen lányt...

A kissé propagandisztikusan állást foglaló film szerencsére túlmutat a konkrét ügyön: bár a körülmetélés a fő téma, általánosabb kontextusba helyezi a kérdést, amikor a rádiók révén a civilizációtól elzárt faluba elviszi a tudást, ezáltal alapot biztosítva a falu asszonyainak az ellenállásra. Míg ugyanis a férfiak azt hiszik, hogy a körülmetélést az iszlám előírja és így szentesíti, addig a nők a rádióban már hallották, hogy ez nem igaz. Így a film a dogmatikus hagyományokat állítja szembe a haladással, miközben egyáltalán nem tagadja meg múltját, hiszen egyszerre van jelen a falu életébe a modernitás, a vallás és a törzsi hagyományok.

Megvalósítás

Mindezt egyszerű szimbólumokkal érzékelteti: a törzsi hagyományokat a moolaade és a megkövült hangyavár jelenti (amely akkor jött létre, amikor valakire lesújtott a moolaade). Épp mellettte áll a 150 éve emelt mecset, amely a számos afrikai ország életét jelentősen meghatározó iszlámot jelenti, végül pedig az elkobzott rádiókat a férfiak e két szimbólum mellett hordják egy halomba, megjelenítve ezzel a hagyomány-vallás-modernitás hármasát. A falutól különálló elem a kapitalista kereskedő, aki bár világlátott férfiként felvilágosult szellemet képvisel, ez nem akadályozza meg benne, hogy lehúzza a falusiakat. A történet átmeneti figurái Calle lánya (a körülmetéletlen) és a jegyese (a Párizsban élő), akik előbb engednek a falu közösségi nyomásának, noha mindketten félig-meddig már kívülállóak, de végül Calle oldalára állnak, ahogy Calle férje is, akiben erősebb a felesége iránti szeretet, mint a hagyományok tisztelete. És persze Calle oldalán áll valamennyi nő, akik áldozatai a rendszernek.

A film pozitív alaphangulatát az élén, nagyon színes afrikai környezet adja meg: a fű zöld, az épületek sárgák, az emberek színes ruhákban járnak. Zenei aláfestést néha a rádiókban elhangzó modern zene nyújt, néha felcsendül egy népdalrészlet, de jellemzőbb a mindennapi élet zaja. A karakterek természetesnek tűnnek, de lehet hogy inkább az amatőr a megfelelő szó, mert nem láthattuk azt a fajta színjátszást, amikor az arcokról olvashatunk le gondolatokat, érzelemváltozásokat. Izgalmas megoldásokat nem nagyon vettem észre, de lehet hogy sok minden felett siklottam el, hiszen nem ismerem a térség kultúráját.

Élmény

Beszámolóm elején említettem, hogy propagandisztikusnak hat a film, mert bár kerülték az érzelemre játszó, hatásvadász trükköket, mégis érzelmi alapon közelítették meg a kérdést és csak kis hangsúlyt kaptak az érvek. A film végén győzeldelmeskedik a jó ügy, de nem érthető, hogy miért szűnik meg a másik oldal ellenállása. Úgy érzem a film sikere ennek az ügynek köszönhető és nem magának a filmnek. Érdekes volt végre afrikai filmet is látni.

Érdekességek

- A női körülmetélésbe becslések szerint mintegy 130 millió, főként afrikai nőt érint; a nők 15%-a hal bele, de a túlélőknek is életük végéig fájdalmat fog okozni a fizikai megterhelelés, a szex, a vizelés és ront a termékenységen is.
- A szokást már időszámításunk előtt a második évezredben is feljegyezték. Valószínűleg Egyiptomból ered, kialakulásának oka talán a fáraóknak tulajdonított biszexuális természet, mely szerint egyszerre tartalmaztak női és férfi lelket is, ezért a fiúkból ki kellett űzni a női lelket, a lányokból pedig a férfit a felnőtté váláshoz.
- Nem megyek bele a horrorisztikus részletekbe, de nemcsak hogy érzéstelenítés nélkül végzik a műtétet, hanem szándékosan ébren is tartják a lányokat, akik a fájdalomtól a beavatkozás során gyakran inkább öngyilkosok lennének (de persze ezt is megakadályozzák).
- Meglepő módon a felmérések szerint a résztvevők nem is igazán tudják hogy minderre miért van szükség, a többség csak követi a hagyományokat.
- A Callét alakító színésznő maga is átesett a beavatkozáson.
- A nyugati világban természetesen mikor máskor, mint a viktoriánus 19. században volt divatja a műtétnek, hogy kezeljék a maszturbálásra vetemedő nőket. Még az 1960-as években is előfordult, hogy leszbikusokon alaklmazták az eljárást. A feminista mozgalmak erősödésével az 1970-es években kezdett erősödni az ellenállás, és bár egyre több országban tiltják be, még népszerű hagyománynak számít.

Tartalom

A 10. századi Britanniában Artúr király országjáró körútján összegyűjti maga köré a legkiválóbb lovagokat, többek közt Lancelotot, Galahadet és Robint. Váratlanul Isten szól hozzájuk: fel kell kutassák a Szent Grált. A lovagok hogy időt spóroljanak, különválnak. Eközben egy modernkori történész előadást tart Artúr királyról és koráról, amikor egy korabeli lovag ráront és megöli, majd elmenekül. Útja során mindegyik csapat különféle veszélyekbe keveredik a varázslókkal és szörnyekkel teli középkori Britanniában, mígnem újra keresztezik egymást útjaik, csak hogy még veszedelmesebb szörnyekkel és mágusokkal kelljen megküzdeniük. Végül kiderítik, hogy a Szent Grált Aaargh várában őrzik, amit azonban már a franciák uralnak, és még a 20. századi rendőrség is a nyomukban van...

Ahogy a vígjátékoknál általában lenni szokott, itt sem túl fontos a történet, csupán keretet ad a poénoknak. Mivel szélsőségesen abszurd humorral van szó, nem lehetünk benne biztosak, hogy a 10. és a 20. század összekeverése azt jelenti, hogy valójában a 20. században játszódik a sztori vagy egyszerűen mert csak. Nem sikerült belelátnom különösebb témát, hacsak nem azt a filmen végighúzódó viccet vesszük, hogy Artúr hiába uralkodó, gyakorlatilag minden jelenetben olyannal találkozik, aki felett nincs hatalma, legyen az kóbor lovag, rekettyés, szörny vagy anarchista paraszt. Ha akarjuk, ez jelenthetne akár üzenetet is a jelen vezetésének, hogy csak addig uralkodtok, amíg engedelmeskedünk - de nem érzem, hogy ez lett volna a film szándéka.

Megvalósítás

A film tehát hosszabb-rövidebb jelenetek sorozata, amely a Szent Grál kutatása köré épül. A karakterek többségét jó szokás szerint nemtől függetlenül a Monty Python csapat tagjai alakítják. A forgatásra rányomta a bélyegét az is, hogy nagyon alacsony költségvetésből kellett dolgozniuk, így például az ikonikus tökütögetős lovalásimitáció (valójában kókuszos) azért született, mert nem volt pénz lovakra. Néha a statiszták is esetlegesek voltak: az esküvői jelenetben pl. az épp várba látogató turistákat kérték fel szereplésre.  teljes dekonstrukció érdekében ledöntik a negyedik falat is néha, amit ugyan nem ők csináltak először, de azért ritkaságszámba megy.

Ettől függetlenül látványos tud lenni a kézikamerás-rángatózós harcjelenet, a ködös angol erdők, a régi várfalak, de még a gagyibb hatású akciójelenetek és szörnyek is beleférnek. Amit sose tudtam megbocsájtani, azok az animált átvezetők - egyszerűen nem viccesek, noha a rajzoló-rendező Gilliam odafigyelt, hogy korabeli stílusban rajzoljon.

Élmény

Na de a lényeg: vicces-e a film? Az, de nem Egy nehéz nap éjszakája-hahotázósan, inkább Dr Strangelove-mosolygósan. Ebben bizonyára közrejátszik, hogy már kinevettem magam tiniként rajta és kívülről fújom a filmet sokakkal egyetemben, de ez sem vette el a képtelenül váratlan és oda nem illő poénok hatását. Szerencsésen elegyíti az intelektuálisabb és a csetlős-botlós humort és úgy abszurd, ahogy a Monty Pythonon kívül senki sem képes rá.

Érdekességek

- John Cleese és Connie Booth (a boszorkány) házasok.
- Artúr uralkodását inkább a 6. századra teszik a történészek, amennyiben persze létezett. Galahad a mítosz szerint Lancelot fia volt. A mondakörben a kehely örök boldogságot és fiatalságot hozott, ez később azonosult a bibliai kehellyel, amellyel Jézus vérét felfogták és később Angliába vittek.

Tartalom

Elaine (Julie Hagerty) légikísérő. Menekül a kapcsolatából, ezért mielőtt felszállna a járatára, amivel visza se térne többé, üzenetet hagy barátjának, Tednek, hogy szakít vele, mert a férfi képtelen felelősségteljes munkát vállalni. Ted ugyanis parancsnokként egy háborús bevetésen a pilótacsapatából egyedüli túlélőként traumát szenvedett, retteg a repüléstől és hogy bármilyen felelsősség terhelje. Azonban még időben utoléri a nőt és jegyet vesz a járatra, hogy a gépen megbeszélhessék a dolgot. A repülőn felszolgált étel azonban tömeges, életveszélyes rosszullétet okoz, még a pilóta (Peter Graves) is kidől. Egyedül Ted lehet képes leszállni...

A kerettörténet persze tökéletesen félrevezető, csak alapot szolgál a történettől gyakran teljesen független viccmesélésre. Ugyanakkor a film paródia is egyben, számos korabeli siker- és zsánerfilm elemeit, jeleneteit gyúrták egybe a Pinokkiótól a Casablancán át a Cápáig, de elsősorban az Utolsó óráéit.

Megvalósítás

A film tehát egy viccgyűjtemény; annak viszont pörgős, így aztán nem vesszük észre hibáit, hiszen kb. 10 másodpercenként jön egy váratlan vagy nem túl meglepő poén. Ennek megfelelően nagyon sok rövid jelenetből áll hogy fenn tudja tartan az egy vágás per poén tempót. Valószínűleg ez az egyik legtöbb vágást tartalmazó film az eddigiek során. Szerencsére nem csak orálisan kényeztet minket, vizuális gegek is vannak bőven, elég csak a nyitó képsorokra gondolni, ahol a repülő farkát a Cápa c. film szörnyének uszonyához hasonlítják (és hogy biztosak legyünk a párhuzamban, az ikonikus zenéjét is hozzáadják). De viccet csináltak még a stáblistából is, érdemes az utolsó másodpercig figyelni.

A vizuális poénok mellett vannak bőven szóviccek is, popkultúrális utalások (amiket szerencsére az is megérthet, aki nem ismeri mindegyik hátterét), sok a felnőtt poén, még több az alpári, altesti  viccelődés, de jellemzően az abszurd vonal viszi a prímet. Fontos humorforrás, hogy igyekeztek a kiparodizált filmek komoly színészeit megnyerni maguknak, akik korábban még nem is játszottak vígjátékokban. Nehéz elhinni, de Leslie Nielsen is egy volt közülük. Több ismert ember cameózik vagy épp önmaga paródiáját adja elő. A maga korában üdítően hatott az 1970-es évek katasztrófiafilmjei után egy ilyen fellélegzést biztosító szelep, és megalapozta a hasonló paródiafilmek sikerét, amlyeket a mai napig ez a rendezőhármas szállít többségükben (legutóbb a Horrorra akadva 4-et és az Amerikai éneket készítették el).

Élmény

A filmnek nincs tehát komoly története, a drámai vonal is csak a viccelődést szolgálja, így azonban nem igazán éljük bele magunkat az eseményekbe. Nyilván nem is ez volt a cél, de mélység nélkül a poénok idővel kopni fognak. Tizenévesen rengeteget nevettem rajta, mai fejjel, ismerve a poénokat már alig-alig.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Julie Hagerty (A szerencse forgandó), Peter Graves (A vadász éjszakája), James Hong (Kínai negyed, Szárnyas fejvadász)
- Stephen Stucker 1986-ban, 38 évesen hunyt el AIDS-ben.
- Van egy poén amely magyarázatra szorul. Egyes cameokat ki lehet következteti (lásd a kosaras pilótát), de a taxiban várakozó karakter megformálójáról tudni kell, hogy ő Howard Jarvis, aki politikusként híresen sokat kardoskodott a felelősségteljesen szigorú költségvetés érdekében.
- A filmben feltűnnek kisebb statisztaszerepekben a rendezők is.

Tartalom

Tadasi két évvel ezelőtt tűnt el nyomtalanul. A dokumentumfilmesek az ő személyén keresztül járnak utána a jelenségnek, amely évi több ezer embert érint. Tadasi kedvelt, csendes üzletember volt menyasszonnyal, de egyszer váratlanul elsikkasztotta cégének egy jelentősebb összegét és meglépett. Mivel kedvelték, nem rúgták ki, hanem fizetéséből vonták le a pénzt részletekben, illetve ő maga is visszatérítette a pénz egy részét. Azonban továbbra sem kerül elő. A filmes csapat igyekszik feltárni a férfi életét, családi hátterét, szerelmeit, hobbiját, még médiumhoz is elmennek. Menyasszonya egyre több szeretőről szerez tudomást, közülük az egyik lehet hogy éppen nővére...

Az eltűnések, illetve Tadasi esetét vizsgáló film fókusza folyamatosan áttevődik a férfiról annak menyasszonyára és nővérére, akik nem csak alanyai, hanem lassan alakítói is lesznek a dokumentumfilmnek. Amikor egy szemtanú és a nővér egymásnak ellentmondanak és egyik sem hajlandó engedni igazából, a dokumentumfilmes álca összeomlik; a riporter az igazságról mint fogalomról kezd értekezni, a stúdió díszleteit lebontják körülöttük, és kiderül, hogy mindez fikció volt. Valós történet alapján, a történet valódi résztvevőivel. Akkor mégse fikció...? A cinema verite egyik legfontosabb filmjében kibogozhatatlanul keveredik össze a fikció a valósággal, amelyet ebben az esetben a vásznon szintén megjelenő Imamura, a rendező arra használ fel, hogy kifejthesse: az igazság megismerhetetlen.

Megvalósítás

Átverős, hiszen majdnem minden elemében dokumentumfilmnek adja ki magát: láthatjuk a riportert, az operatőrt, a technikusokat, néha még magát a rendezőt is; a történet valós, a szereplők nem színészek. A legtöbb felvétel szándékosan rosszul beállított kézikamerás kép. Azt hittem nálam van a iba, de nem, néhol még a hang is elcsúszik a képtől.

Persze vannak árulkodó jelek a film vége előtti katarzisig is, hogy ez nem igazi doumentumfilm: ahhoz képest ugyanis van pár kompozíció, ami túl jó; Tadasi menyasszonya a riporter szerint megjátsza magát, és még bele is szeret a riporterbe. A nóval felérő médiumi előadás pedig már egyértelműen a megrendezettségre utal. De ahogy említettem, az igazi váltás az utolsó negyedórában következik be: a díszlet leomlik, a rendező maga jelenti ki számunkra, hogy ez nem a valóság (miközben mégis az), megjelenik a teljes stáb és belecsöppenünk a film készülésébe. Az utolsó képkocka megáll, de a rendező még beszél: a filmnek vége, a valóság azonban folytatódik.

Élmény

Kísértetiesen hasonlít a bő húsz évvel későbbi Közelképre, de nagyobb hangsúlyt fektet a fiktív részek lerombolására, míg az utóbbi iráni film megőrzi játékfilmes karakterét. A Közelképet azért szeretm, mert meghatóan szerethető a története. Azonban hiába dönti le a falakat az Egy ember eltűnik, nem tudtam megkedvelni, mert érzelmileg nem von be minket az eseményekbe és hiányzik a látvány is, ami ezt ellensúlyozhatta volna valamelyest.