Tartalom

A dokumentumfilmben két 14 éves fekete fiút felfedeznek kosárlabdázás közben erre szakosodott emberek. William és Arthur példaképe is az az Isaiah Thomas, aki szintén az ő környékükről való, és az egyik legényesebb sportkarriert futotta be. Arról a környékről, ami egyébként lepusztult, bandák és drogosok lakhelye. Ők is szegények, a családok csonkák, minimálbérből és segélyből élnek. Tehetségük révén mindkettőjük felvételt nyer egy drága elitgimnáziumba a város jobbik környékén, ahová Thomas is járt. Arthur azonban nem képes hozni az elvárt tanulmányi átlagot, ezért nem kap ösztöndíjat, ami fedezné a tandíjat, Williamet tehetsége miatt egy mecénás pártfogása alá veszi. Arthur állami iskolába kerül, ahol viszont meglepetésre az esélytelennek tartott csapat a döntőig jut - eközben apja kábítószerfüggő lesz, elhagyja a családot, majd börtönbe kerül rablás miatt. Anyja betegsége miatt elveszíti munkáját, a segélyből a számlákat se tudják fizetni. William lesérül, ami elveszi agilitását, ráadásul barátnőjét is teherbe ejti, de tehetsége miatt így is felajánlanak neki ösztöndíjat egy főiskolán.

Részben az amerikai álom kezdeteit élhetjük meg, ahol két alacsony rétegből származó fiú tehetsége és szorgalma révén sikeres lehet; láthatjuk az erre épülő rendszert és a sok buktatót, ami tönkretehet mindent (rossz tanulmányi átlag, az ingázás, sérülés... stb.). Ez azonban csak az ironikus kerettörténet, amelyben a jobb körülmények ellenére sem sikerül Williamnek jobban teljesíteni Arthurnál. Az igazán fontos része a történetüknek a magánéleti hátterük. Mintha egy tankönyvi példát láthatnánk, annyira tökéletes: csonka család, családon belüi erőszak, kevés pénz, munkanélkülsiég, kikapcsolt közművek, bűnözés. Egyikük sem a tanulással próbál kitörni, és az az idióta William még gimis korában felcsinálja barátnőjét. És mégis ez az, ami erőt ad nekik: Arthur talán apja példájából tanulva nem lép bűnözői útra, pedig legjobb barátja is börtönbe kerül; William pedig rádöbben, vagy legalábbis ezt sugallja a film, hogy a barátnője és gyereke fontosabb az életében, mint a sportkarrier. Ezért nem törik össze egyikük sem teljesen, amikor az élettől nagy pofonokat kapnak.

Megvalósítás

A dokumentumfilm eredetileg mindössze félórás lett volna, de megérezték az alkotók a lehetőséget és végül öt évig forgattak 1987-től. Ettől lesz a dokumentumfilmnek igazán életíze, hiszen a gyerekeket pont a legkritikusabb kamaszéveikben követhetjük nyomon, hasonlóan a Sráckorhoz. Az már csak hab a tortán, hogy a rendezőnek óriási szerencséje volt, hogy két ennyire ellentétes pályát befutó alanyt sikerült elkapni: William végig ünnepelt tehetség, akit támogatnak, de mégsem ér el eredményeket. Ezzel szemben Arthur elveszti a jó körülményeit, mégis sikerül eredményeket elérnie a középiskolás kosárlabdában.

A legtöbb dokumentumfilm kivitelezése eléggé hasonszőrű, kézikamerával igyekeznek elkapni a fontos pillanatokat, és megfelelő ritmusban tálalni őket. A többség sajnos nem művészi darab, mint az Ember a felvevőgéppel, egyedül a tartalom adja el őket. Sporttal a középpontban szerencsére könnyű meghatározó pillanatokat találni: örjöngésben kitörő közönség, feszült csend a büntetők előtt, gyors ritmusú meccsek, ideges edzők.. stb. Ezzel ellentétben áll az emberibb, lassabb folyású magánéleti rész. Erre a különbségre rá lehetett volna játszani jobban.

Élmény

Mivel a megvalósítás nem túl érdekes, az igazi élményt a tartalom adja, ahogy a nehéz körülmények között felcseperedő gyerekek kezdenek férfivá válni, miközben egyaránt éri őket öröm és bánat szakmai és családi életükben is. Drámai események, több mint ami egy filmben van, de csak a kosárlabdával kapcsolatosak vannak kifejtve, a magánéletiek váratlanul érnek minket, ettől pedig sokkolóak lettek. Nagyon közel volt a dokumentumfilm ahho z, hogy tetszen, megértem az őt körülvevő rajongást. De ha egy kicsit jobban koncentrált volna alanyai érzelmeire, még sokkal erősebb lehetett volna.

Persze ami egy történelmi játékfilmnél vagy egy dokumentumfilmnél igazán érdekes, az az utóélet. Egyikük sem került be az NBA-be. William egykor szépreményű bátyját 2001-ben lelőtték. Ő maga elvégezte az egyetemet, majd kosaras pályafutása után lelkész lett. Arthur a dokumentumfilm sikerére építve ezzel fémjelzett ruhákat kezdett árulni. Apját 2004-ben lelőtte egy rabló.

Érdekességek

- Évi félmillió középiskolás kosarasból mindössze 25 jut végül az NBA-ig.

Tartalom

Egy előítéleteinknek tökéletesen megfelelő, tipikusan bunkó amerikai producer az Odüsszeiát forgatja újra, rendezőnek Fritz Langot kérte fel, aki viszont a forgatókönyvet művészfilmként vizionálja. A producer ezért felkér - vagyis szinte pénzzel megveszteget - egy színműírót (Michel Piccoli), hogy írja át a film forgatókönyvét. Az ő hármasuk vitatkozik arról, hogyan is kéne értelmezni az Odüsszeiát. Eközben a producer nyomulni kezd az író gyönyörű feleségére. Részben talán emiatt, hamarosan összevesznek a házasok az újonnan hitelre vett, modern lakásukban. A férj próbálja kitalálni miért nem szereti már többé felesége, és miért veti meg.

A Kifulladásignál valamivel több kapaszkodót kínál a film, így részben inkább a Personához hasonlítanám, ami az érthetőségét illeti. Ugyanakkor ha lehet hinni a leírásoknak, erős a párhuzam Godard valós életével (viszonya feleségével, harcai a stúdiókkal); az ilyen belsős utalások számomra elfogadhatatlanok, hiszen csak egy nagyon kis csoportnak jelent bármit is. Ami nekünk is felfogható, azok a párhuzamok a már említett Odüsszeiával, Franciaországgal, a filmkészítéssel - és bizonyára találnánk még szimbólumokat bőven.

Megvalósítás

Inkább sok, kisebb technikai megoldást láthattuk, mintsem a filmen végigvonuló stílust: egy pillanatra felvillannak korábbi jelenetek; a kép a franciák trikolorjának egy-egy színére van színezve; a háttérben feltűnnek moziplakátok, többek közt a hasonló házastársi válságot bemutató Itáliai utazásé; híres jelenete a házastársi veszekedés, ahol a még üres lakásban szobáról-szobára járnak, a kamera pedig egyikükről másikukra siklik. A filmforgatás jelenléte egy filmben már eleve idézőjelbe tesz egy-egy filmet, de itt még mintha a zene is rátenne egy lapáttal, ami miatt inkább parodisztikus hatású lett a történet: rendre, szinte röhejesen sokszor csendül fel ugyanaz a szép, rövidke dallam, függetlenül attól, hogy épp milyen a film hangulata vagy hogy mikor hallottuk utoljára.

Tartalmi elemei hasonlóan gúnyosak: a producer csak erőszakos stílusával csak igent és nemet hajlandó válasznak elfogadni; több nyelven kommunikálnak a szereplők, és persze egyedül az amerikainak van szüksége tolmácsra, Lang pedig bölcs rendezőként minden nyelven beszél; a forgatás története néha belekeveredik a valós történetbe... stb.

Élmény

Újabb művészfilm, kicsit érthetőbb, de öncélúbb is, mint a Kifulladásig. A cselekmény mindössze egy házaspár kapcsolatát mutatja be, aminél a férjhez hasonlóan mi sem érthetjük igazán, miért változott meg a feleség hozzáállása hirtelen. Minden értelemszerű tipp ugyanis elhangzik a férj szájából, mindegyikért bocsánatot kér, de a feleség mindig csak legyint, mintha teljesen másról lenne szó. Láthatunk pár kreatívabb megoldást, de összességében nincs a filmnek magával ragadó stílusa. Azt hiszem ez a film afféle paródia vagy szatíra akar lenni, csak nem elég érthető, szórakoztató.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Piccoli (A burzsoázia diszkrét bája)
- A filmben szerepel maga Godard, a rendező is, illetve egy másik legendás rendező, a magát alakító Fritz Lang, valamint az operatőr, Coutard is.
- Godard azért mutogatja teljesen meztelenül, de minden erotika nélkül Brigitte Bardot-t testét, mert a film producerei követelték, hogy a szexszimbólum ebben a minőségében is jelenjen meg.

Tartalom

Sam (Humphrey Bogart) és Miles magánnyomozói irodájába egy nap csinos nő állít be: húga megszökött egy férfival, és szeretné, ha megkeresnék. Miles követi a férfit, és még aznap éjjel mindkettőjük meghal. Sam nyomozásba kezd: a nő bevallja, hogy nincs húga, csak figyeltetni akarta a férfit. Váratlanul beállít egy elegáns férfi is (Peter Lorre) nagy összeget ajánlva, ha Sam előkerít egy madárszobrot. Kiderül, hogy a nő és a férfi ismerik egymást, és utóbbi nem örül a hírnek, amikor meghallja, hogy a Kövér ember (Sidney Greenstreet) is a városban van. Sam találkozik a Kövér emberrel, aki elmeséli, hogy a szobor milliókat ér, és valószínűleg a nő birtokában van. Sam ekkor az italába csempészett kábítószertől elájul...

Ne várjunk túl sokat a filmtől, egy szövevényes krimi romlott karakterekkel. Őt tartják az első igazi film noirnak. Nagyon meglátszik rajta a kor, nem tűnik realisztikusnak sem az akció, sem a karakterek.

Megvalósítás

Gyakorlatilag semmit nem vettem észre azokból a technikákból, amiket ki szokás emelni a filmmel kapcsolatban, pedig ezen első filmjében Huston állítólag minden beállítást aprólékosan megkomponált. Erre most lehet azt mondani, hogy egyszerűen csak nincs szemem hozzá, meg azt is, hogy nem volt elég szembetűnő. Ilyen például a femme fatale jeleneteiben lévő utalás a börtönre: csíkos hálóruha, bútorok, rácsként vetülő árnyékok.

Persze a nézők nem ezért szeretik a filmet, és nem is emiatt emlegetik, hanem a karakterei miatt. A film alapjául szolgáló könyv írója maga is magánnyomozó volt, így jól ismerte az alvilági alakokat. A filmben senki sem igazán szerethető, szinte mindenki hazudik önérdekből és nem riadnak vissza aljasabb eszközöktől sem. A legfontosabb persze a főszereplő Sam, aki ugyan küzd az igazságért, de ő maga egyáltalán nem szent. Kívül kemény, belül megtört ember, ez csak a végén derül ki igazán, amikor inkább végzetszerűen feláldozza szerelmét a becsület oltárán.

Élmény

A történet bár bonyolult, nem nevezhető fordulatosnak, izgalmasnak vagy akár rejtélyesnek, és 70 évvel később már nekem inkább volt megmosolyogtató, mint átélhető. A karakterek nekem nem voltak se szimpatikusak, se emberiek. Képileg egyáltalán nem tűnt érdekesnek. Filmtörténeti jelentőségűnek tartják, a kötelező darab le van tudva.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Humphrey Bogart és Sydney Greenstreet (Casablanca), Peter Lorre (M, Casablanca), Lee Patrick (Szédülés), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Elfújta a szél, Az élet csodaszép, Az üldözők)
- A rendező, Huston színészként szerepelt a Kínai negyedben.
- A filmben feltűnik a rendező apja is, Walter Huston.
- A kövér embert alakító Sydney Greenstreetnek 62 éves kora ellenére ez volt az első filmje, de akkora sikere volt, hogy még a Nagaszakira ledobott atombombát is róla nevezték el. Karaktere egyébként konkrét személyből készült.
- A máltai sólyom szobor alapja egy 17. századi alkotás, a Kniphausen sólyom.

Tartalom

A spanyol polgárháború utáni években járunk, ahol már győztek a falangisták, de még heves a gerillaharc (és még harcolni fognak az 1960-as évekig). Ofelia 11 éves, terhes anyjával most költöznek le az anyja új férjéhez, a falangista kapitányhoz, akinek feladata a vidéki környék megtisztítása - ezt könyörtelenül igyekszik is végrehajtani. Este Ofeliát meglátogatja egy tündérszerű lény, és egy faunhoz vezeti. Mint kiderül Ofelia egy mesebeli hercegnő reinkarnációja, és ha kiáll három próbát, visszamehet birodalmába.

A történet két szálon fut, egyik a valós, amelyben a kapitány magánéletét és harcát láthatjuk, a másik a mesebeli, amelyben Ofelia teljesíteni próbálja a küldetését. Ez a szál párhuzamosan futva mintegy tükörképként szolgál a valós eseményekhez. A történet maga szimbolikus: Spanyolországot látom benne, pontosabban a születendő gyermekben; azt a gyermeket, amelynek szülei a polgárháború ellenfelei, nem fogja ismerni a bűnös múltját, és akiért fel kellett áldoznia magát Ofeliának, hogy megszülethessen, hogy előre megváltsa. Talán belemagyarázás, de mintha minden szereplő átesett volna a faun próbáin, csak mind elbuktak és felnőttek.

Megvalósítás

A rendező, del Toro előszeretettel használ horrorisztikus elemeket: a valós szálon ez brutálisan naturalisztikus jeleneteket jelent, olyanokat, amik beleégnek az emberbe, mint pl. az Amerikai história X padkás kivégzése. A mese-szál sem gyerekeknek való, ám itt a horror groteszk lényekben valósul meg, amitől talán kicsit elfogadhatóbb nézőként, noha nem kevésbé brutális.

Az alaphangulatot a színek végig sötét, többnyire kékes árnyalat adja meg, egyedül a legutolsó, feloldozó jelenet válik melegen színessé. A szereplők ugyanakkor sajnos kissé egydimenziósak, hiába kapunk hozzájuk belső vívódásokat, múltat. Talán épp a faun a legemberibb, mert rajta nem tudunk eligazodni, hogy jó-e vagy rossz; a többiek nem érződnek valódi embernek valamiért.

Élmény

Féltem ettől a filmtől kicsit, mert volt már alkalmam belepillantani a hírhedt borosüveges kivégzésbe. Nem kellett sajnos csalódnom, több hasonló jelenet is volt még, ahonnan inkább elkaptam a fejem :D. Az ember előre fél már minden jelenettől, és a mesevilág sem hoz megkönnyebbülést, az sem a kedves tündérmeséket idézi. A befejezés egyszerre tragikus és picit felemelő, hiszen happy end is van, meg nem is.

A történetet a karakterek miatt nem tudtam sajnos megkedvelni, a megvalósításában pedig ugyan nincs hiba, de mivel egyedül a mesevilág groteszk lényei jelentettek némi érdekességet, ezért az sem hagyott bennem mélyebb nyomokat.

Tartalom

Nem tudni pontosan mennyi idő telt el az előző rész óta, de az ajándékba kapott kölyökkutya már megnőtt. Woody, a kedvenc játékfigura karja leszakad, ezért a polcra kerül a rossz játékok közé. Amikor egy mentőakció során az utcára kerül, épp egy játékgyűjtő talál rá. A barátai természetesen azonnal szabadítására indulnak, de Woody elbizonytalanodik: élvezze a kiállított játékoknak szánt látogatói tömegek figyelmét vagy maradjon hű gazdájához, akinek már nem is kell.

A Toy Story-sorozat, ahogy a Pixar-filmek szinte mindegyike, az elmúlással foglalkozik különböző szempontoból. Az első részben egy új játék jelentette a régi világ múltba veszését, a harmadik részben a játékok tulajának felnőtté válása; e középső részben igazából nincs ilyen konkrét, jellemző esemény. Woody ugyan elromlik, de nem erre van kihegyezve a történet, ahogy nem is arra, hogy az egyik játék gazdája megkamaszodott, és már nem érdekli a baba. Szóval úgy érzem a történet az első részhez hasonlóan most sem tudott annyira markánsan ráállni az elmúlás-vonalra, mint amennyire azt sikerült a harmadik részben.

Megvalósítás

A Toy Story 2-t legalább olyan jónak tartják, mint az első részt, pedig szerintem nagyon messze van tőle kreativitásban. Eltűnt a játékok padlóközeli perspektívája, a környezetüket nem vonják bele nagyon az akcióba.

Volt egy rémálom-jelenet, ami az első rész néhány horrorisztikus jelentetét idézte, illetve több filmes utalást láthattunk egy-egy rövidke poén erejéig (2001: űrodüsszeia, Csillagok háborúja, Jurassic Park). A játékok karaktere és játék-mivolta nem lett érdekesebb, és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mosolyodtam el (hiába no, nincs humorérzékem).

Élmény

Nem hagyott bennem mély nyomokat a film: megvalósításra az elsőnél, történetben a harmadiknál gyengébb. Ugyanakkor értékelhető egyfajta átmenetként a kettő között, ami felvezeti a következő részt (ami viszont csak 11 évvel később, 2010-ben jött ki). Váratlanul nevezték ki a Toy Story 2-t tévé- helyett mozifilmmé, és az ebből következő kakodás miatt úgy érzem nem lett elég összeszedett.

Érdekességek

- Színészek, akiket már hallhattunk korábban: Tom Hanks (Forrest Gump), John Ratzenberger (Csillagok háborúja), Wayne Knight (Jurassic Park), R. Lee Ermey (Apokalipszis most, Hetedik), Frank Welker (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Az oroszlánkirály)
- Mary Kay Bergman (Jessie énekhangja) a film megjelenésének évében főbelőtte magát depressziója miatt 38 évesen, Jim Varney (Slinky) pedig egy évvel rá rákban halt meg 50 évesen.
- Zurg hangját az az Andrew Stanton adja, aki több Pixar-filmet is rendezett.