Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában többnyire egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük, mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ez persze nem igaz, természetesen voltak üzleti vállalkozások, de ebben az időszakban még nem nőttek annyira nagyra, mint más országokéi. Ilyen kisebb stúdió volt Cecil Hepworthé (1874-1953) is, aki már a kezdetek óta részt vett a brit filmben, ő írta az első könyvet a témában és később kifejlesztett egy hangosfilm módszert is, de az 1920-as években csődbe ment, részben addigra elavult stílusa miatt.

A film: A történetecskébe, egy kamera vesz szemből egy utat, ahol lassan elhalad egy autó mellettünk. Ezután viszont feltűnik egy autó, ami sebesen felénk száguldva, amikor hozzánk ér, a kép elsötétül. "Anya elégedett lesz" írja a felirat. Hogy ez utóbbi mit jelent, fogalmam sincs, a film többi rész viszont megér egy részletesebb elemzést. A fő poén az, amit már A vonat érkezésében (1896) is láttunk, hogy a kamera felveszi a néző nézőpontját, így a felé közeledő autó valóban átadja azt az érzést, mintha elgázolnának minket. Azonban ne menjünk el szó nélkül az ezt megelőző rész mellett sem, ugyanis ezzel, azaz a hintó közeledésével és elhaladásával feszültséget kelt tudatosan. Ez teljesen hatásos ma is, és belegondolva a dátumba, úttörő. A sofőr egyébként maga a rendező, az utasa az a May Clark, akit Hepworth későbbi filmjeiben is láthattunk már.

Előzmények: A korszak több sikeres feltalálója mellett Lumiere-ék is sikeresen bemutatták 1895-ben olcsó, könnyű kamerájukat, majd szétküldték embereiket a világban, hogy népszerűsítsék találmányukat. Egyik ilyen alkalmazottjuk Gabriel Veyre (1876-1936) volt, aki bár gyógyszerészként végzett, 25 évesen Dél-Amerikába utazott felvételeket forgatni Lumiere-éknek, amit Kanada, majd a Távol-Kelet követett. Aktualitásait 1900-ban mutatták be Párizsban. A mozgóképek mellett Lumiere-ék valódi büszkeségét, a színes fényképeket is promózta, alább egy "szelfije" látható. Veyre haláláig Marokkóban maradt, ez idő alatt rengeteg szép, színes képet készített, itt lehet szemezgetni.

A film: A cím magyarul "Japán tánc: gésa és riksa". Az aktualitásban két gésa jön ki egymás után egy kertből és elhajtanak egy-egy riksával. A tánc itt vélhetően nem táncra utal, hanem az európai szemnek különlegesnek ható szokást értelmezi afféle táncként. Ez azért már messze nem az első Japánban készült film, úgyhogy nem tudok róla sokat mondani.

Előzmények: Noha láttuk hogy vannak előzmények bőven, a mozi születését hagyományosan a francia Lumiere-testvérekhez kötjük. Családi fényképüzemben sajátították el a szakmai alapokat, majd megvásárolták a kinematográf szabadalmát, ebből fejlesztették tovább saját változatukat, miután Párizsban látták Edison kinetoszkópját. Az eszköz felvevő- és egyben vetítőgép is volt, szebb képekkel és jóval könnyebb kamerával, aminek köszönhetően könnyebb volt felvételeket készíteni. Szűk két hónappal a német Wintergartenprogramm (1895) bemutatója után mutattak be tíz filmet fizető közönség előtt Párizsban, hagyományosan innen számítjuk a mozi és a film kezdetét. A testvérek úgy gondolták, hogy a mozizásban nincs nagy jövő, hiszen amiket leforgattak, azokat láthatjuk saját szemünkkel is az utcán. Az IMDb szerint 1900 után nem is forgattak több filmet, és visszatértek a fényképezéssel kapcsolatos kísérleteikhez. Bár cégük sikeres volt, később egyesültek a brit Ilforddal, ezért nem hallani már a Lumiere márkáról.

A film: A címben benne van minden szokás szerint, egy kislány eteti a macskát. Látszólag ez ugyanaz a macska, mint az 1895-ös filmben, A macska ebédjében. A kislány egyébként Madeleine Koehler (1895-1970), Lumiere-ék unokahúga, aki számos más filmjükben "szerepelt". Ahhoz képes, hogy már 1900-at írunk, ez elég kevés.

Előzmények: A francia Georges Melies már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: Az egyiptomi remete, a 4. századi Szent Antal megkísértése a történet témája, amelyben az imádkozó Antalt megpróbálják elcsábítani a semmiből megjelenő nők, de ezeknek ellenáll. Történet igazából nincs, a trükkök a jól megszokott eltűnős-feltűnősek. Az mondjuk kemény, amikor Jézus is nővé változik, de ennél azért vannak szórakoztatóbb Melies-filmek. Antalt egyébként maga Melies játssza.

Cselekmény: Míg a nap fénye beteríti, az egész föld Mufasa oroszlán (James Earl Jones) királysága alá tartozik, akinek épp most született meg utódja, Simba (Donald Glover). Mufasa testvére, Zordon (Chiwetel Ejiofor) féltékeny a királyra, duzzogva el se megy unokaöccse születésére. Apja körbevezeti Simbát, és megpróbálja elmagyarázni, hogy a természet örök körforgásban létezik. A kölyök Simbát persze jobban érdekli a tiltott, árnyékban rejtőző elefánttemető, el is szökik oda, és persze kis híján végeznek vele az ott tanyázó hiénák, de Mufasa még időben odaér kimenteni. Nem sokkal később Zordon is felkeresi a hiénákat, hogy együttműködve egy gnúcsordát ráijesztve halálra tapostassa Mufasát...

Téma: Igazából nincs neki, mert annyira hangsúlytalanok. Az eredeti Az oroszlánkirályban (1994) még megelőlegeztem neki az élet körforgása és a Simba személyiségfejlődése témákat, de azt hiszem ott még túl nagyvonalú voltam kezdő filmnézőként, bár már akkor is megjegyeztem, hogy egyik sincs rendesen bemutatva. Kilenc éve láttam azt a filmet, ezért nem akarok gyakorlatilag látatlanban ítélkezni, de szerintem itt egy hajszálnyival - de még mindig nem elégségesen - nagyobb volt az élet körforgásán a hangsúly.

Tartalom: A történet egy idealisztikus képpel nyit, ahol a természet élőlényei egyensúlyban vannak a bölcs Mufasa uralkodásának köszönhetően. A kis Simbát persze ez nem érdekli, ő a menő csávó akar lenni. A cselekmény mozgatórugója Mufasa testvére, Zordon aki király akar lenni és okosabbnak hiszi magát Mufasánál. Kihasználva Mufasa gyenge pontját, a fián keresztül legyőzi őt, ám nem bizonyul jó uralkodónak, mert csak a sajátjai érdekeit nézi, túlvadássza a vidéket és ezzel felborul az egyensúly. Ekkor kezdődik Simba felnövéstörténete, aki elmenekülve egy másik idealisztikus világban találja magát: hakuna matata, ami annyit tesz szuahéliül, hogy ne foglalkozzunk a problémákkal. Aztán Simba meggondolja magát, nem menekül tovább feladata elől, és ez a pont számomra a leggyengébb láncszem, mert nem magyarázza el se az eredeti, se az új változat a miértet. Simán megoldható lett volna egy kisebb dramaturgiai húzással, hogy az új otthonát is elérje Zordon pusztítása vagy hogy a természet megfigyelése során megértse a körforgást. A történet hátralévő részének már nincs jelentősége, csak végigviszik a cselekményt. Bár a történet remake és majdnem teljesen leköveti az eredetit, egyes jeleneteket itt-ott kiegészítettek, feljavítottak. Egy jó példa erre, ahogy Sima szőre eljut Rafikiig: a rajzfilmben csak odafújja a szél közvetlenül, míg ebben a változatban sok-sok állat mindennapos tevékenysége kell hozzá, ami már malicki módon ábrázolja az élet körforgását. Hollywoodi szokás szerint az akció, dráma és humor tökéletes elegyének kellene lenie a filmnek, de a humor az első felében elmarad, mert se a szarvascsőrűmadár, se a hiénák nem elég viccesek, ehhez kell az ikonikus Timon és Pumba páros.

Forma: Az első a megdöbbentő fotorealisztikusság. Én meg voltam győződve, hogy valós állatokat kopipésztelnek a valós helyszínekbe, a mozgást meg valahogy szimulálják, leanimálják, kiegészítik. De utánanéztem, nem ez a helyzet: mindent animáltak, még a környezetet is (az egyetlen kivétel a filmkezdő napfelkelte) Az Avatar (2022) elbújhat. Hogy nem idomított állatokat látunk, az ott bukik ki egyedül, amikor összegyűlnek különféle fajok, mert az már életszerűtlen. Esetleg még a mozgás nem teljesen igazi. Ennek a realisztikusságnak az áldozata lett az is, hogy hiányoznak a hőskorszaki Disneyre jellemző expresszívebb formák. Számomra érthetetlen módon a kritikák nagy része meghatározó negatívumként emeli ki, hogy a realisztikus állatábrázolás miatt elveszett az arcjáték, de hát aki már látott életében mondjuk egy Bresson-filmet, annak ez nem jelent semmilyen problémát, enélkül is tudjuk, mi játszódik le a karakterekben. A hangalámondás nem volt tökéletes; az tök jó volt, hogy néha alátették a szövegnek az állathangot is, de néha túl emberi lett. Végeredményben egy gyerekfilmről beszélünk, úgyhogy nincsen túl sok szokatlan kameraszög, vágás, fényjáték, ilyesmi, de rendesen össze van rakva. A zene a jól ismert dallamokból áll, ezek régen sem ragadtak meg, most a Lion Sleeps Tonight működöttami megint egy jó példa arra, hogy fel lehet turbózni az eredeti jelenetet.

Élmény: Unottan álltam neki a filmnek, mert az eredeti se varázsolt el gyerekkoromban, illetve kilenc éve attól vált emlékezetessé, hogy az volt az egyik utolsó szög a koporsójában annak, hogy szinkronosan nézzek filmeket. A realisztikussága lenyűgözött, de önmagában az még kevés volt. A közepe táján kezdett megvenni, amikor több olyan kiegészített vagy hozzátoldott jelent is volt, amelyek jól fokozták a hangulatot. Aztán a vége újra unalomba fulladt sajnos. Kár érte, mert szeretem élvezni a filmeket, szeretem, amikor észreveszem, hogy elkezdtem élvezni és ezek után még mindig hozza azt a színvonalat. Nem tudom, melyik lenne jobb első élménynek, ez vagy az eredeti.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Donald Glover (Pókember)
  • Seth Rogen (Donnie Darko)
  • Chiwetel Ejiofor (Igazából szerelem, 12 év rabszolgaság)
  • Alfre Woodard (12 év rabszolgaság, Amerika Kapitány)
  • James Earl Jones (Dr. Strangelove, Csillagok háborúja, Amerikába jöttem, Az oroszlánkirály)
  • Florence Kasumba (Amerika Kapitány, Fekete Párduc, Bosszúállók)
  • Phil LaMarr (Ponyvaregény, Pókember, A Hihetetlen család)
• Nem értek hozzá, de ez a film csak a jelölésig jutott a legjobb vizuális effektek kategóriájában, a díjat az 1917 vitte el. Ezek után kíváncsian várom azt a filmet és nagyon magas elvárásaim lesznek.