Rendezte: Welles, Orson
Műfaj: -
Főbb szereplők: Orson Welles, Jeanne Moreau, Margaret Rutherford, John Gielgud, Marina Vlady, Walter Chiari
Megjelenés: 1965, Spanyolország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/OAs2bL4Sasw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/falstaff-campanadas-a-medianoche/movie-731
Tartalom
Miután IV. Henrik angol király erővel elvette a trónt II. Richárdtól, aki rövidesen meghalt, fiát börtönbe záratta, hogy ne veszélyeztethesse hatalmát. A fiú unokatestvérei szabadon bocsájtását követelik, de amikor a király megtagadja, háborút szerveznek ellene élükön Hotspurrel. Henrik fia, Hal herceg eközben mulatozással tölti mindennapjait prostituáltak és rablók társaságában, akiknek a vezére az elhízott, idősödő, nagyotmondva hencegő Falstaff (Orson Welles). Halt a közelgő háborúra való tekintettel leszidja apja, a herceg ezért megesküszik, hogy mindet elkövet apjáért. 1403-ban végül megütközik a két sereg, amiben Falstaff és bandája is részt vesz Hal oldalán. Győznek ugyan, de Henrik egyre betegebb...
Szerencsére a történet témáján nem kell sokat agyalnom, hiszen Welles, a rendező elmondta, hogy a lényeg Falstaff és Hal kapcsolatán van. Ők nemcsak barátok, hanem Falstaff egyfajta haverkodós apafigura Hal számára ellentétben biológiai apjával, aki erkölcsös életet, kötelességtudatot vár el tőle. A katarzis azon a jeleneten van, amikor hal immár V. Henrikként megtagadja korábbi önmagát és vele együtt Falstaffot is. Falstaff egyúttal a sosem létezett idilli Angliát is megszemélyesíti bolondozásaival és állandó szellemes jókedvével, amire épül a Robin Hood kalandjai, a Canterbury mesék vagy A gyűrűk ura. Falstaff halála és Hal megkomolyodása ennek a korszaknak a végét jelenti.
Megvalósítás
Kicsit keretes a történet, azaz Falstaff és barátai rövid beszélgetésével kezdődik, akik visszaidézik a múltat, majd a film vége felé, Hal megkoronázása előtt visszatérünk ehhez a ponthoz. Ez is azt az érzetet erősíti, hogy a mitikusan idilli Anglia már a múlté. A komolyabb és a vidámnak szánt jelenetek váltogatják egymást, de nincsenek igazán kontrasztban. Ami persze igazán meghatározó, az Shakespeare, hiszen az ő királydrámái elevenednek meg. Welles színpadi színészként többször játszott Shakespeare-darabokban és régóta próbálkozott összevonni drámákat egy előadásba. Így történhetett meg, hogy a II. Richárd, a IV. Henrik és az V. Henrik darabokból összevágta a Falstaffot érintő részeket és őrá koncentrálva létrehozott tulajdonképpen egy új Shakespeare-drámát. Ennek köszönhetően Falstaffnak, aki egy komikus elem ezekben a drámákban, kirajzolódhat egy másik, mélyebb aspektusa. Ezzel együtt is ő statikusabb karakter, aki lassan ráébred, vagy inkább elismeri gyarlóságát. Vele szemben Hal herceg fejlődik, léhűtőből eljut a kötelességét vállaló király szerepéig, aki országáért lemond Falstaffról.
A párbeszédek szöveghűek, hiszen Shakespeare-műveket vittek vászonra. Most keresztre fogtok feszíteni, de szerintem Shakespeare nem való színházba, így filmre sem. A nyelve gyakran túl régies és költői, egyes pontokon nehéz követni - egyszerűen könyvbe való. (Vagy modernizálják a szöveget, de azzal gondolom elveszne a nyelvezet egy fontos dimenziója.) A párbeszéde többek közt emiatt nagyon teátrálisak, megint csak nem való filmre, legalábbis nem így. a színpadiasság egyébként is jellemző volt, egy-egy látványosabb jelenetet leszámítva olyan volt, mintha színházban lennék a színpaddal szemben. Képben nagyon emlékeztetett a Rettegett Iván perspektivikus beállításaira, emberekre lesújtó fényeire, ugyanakkor az árnyékokat kihagyta belőle (állítólag nagy kontrasztra törekedett a középkori metszetekre hajazva, de nem sikerült), és volt benne A gonosz érintése émelyítő dőlt szögeiből is. A maga korában úttörő volt a csatajelenete a rángatózós-kézikamerás, gyors vágásos felvételeivel, amelyet később viszontláthattunk pl. A rettenthetetlenben is.
Élmény
Egységes, de puritán stílusú film abból a szempontból, hogy csak néhány eszközt használ, de azt folyamatosan és végig. Emiatt kevésnek éreztem képben. Shakespeare költészetének lényege emlékeim szerint számomra nem a koherens műben volt keresendő, hanem az egyéni, önálló gondolatok isteni tökéletességében, amelyekből itt is elhangzott több is, viszont ezeket nehéz volt gyakran követni valós időben., és különben is, ilyenkor olvasás közben jó egy kicsit megállni és elmerengeni rajtuk, amit itt nem lehet megtenni. A sztori egésze pedig önmagában nem olyan katartikus szerintem, mint amilyennek Welles gondolta.
Érdekességek
- Színészek, akiket láthattunk korábban: Orson Welles (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, A harmadik ember, A gonosz érintése), Jeanne Moreau (Felvonó a vérpadra, Négyszáz csapás, Jules és Jim), Fernando Rey (Viridiana, Tristana, Francia kapcsolat, A burzsoázia diszkrét bája), Marina Vlady (2 vagy 3 dolgot tudok csak róla...), Ralph Richardson (Doktor Zsivágó)
- A filmben feltűnik Welles tízéves kislánya is
- Még életben vannak: Keith Baxter (83), Jeanne Moreau (88), Marina Vlady (78), Beatrice Welles (60)
- IV. Henrik 1399-ben került hatalomra, miután az arisztokráciát visszaszorítani kívánó II. Richardot börtönbe záratta, aki itt hamarosan, "tisztázatlan okokból" elhunyt (állítólag nem volt hajlandó enni és éhenhalt...). IV. Henrik uralkodásának nagy részét az ellene indított belviszályok leverésével töltötte 1413-ban bekövetkezett haláláig, amikor Hal, azaz V. Henrik átvette koronáját. Franciaországi hadjárataira koncentrált, melyben sikeres volt, ám váratlanul, 1422-ben, 36 évesen elhunyt vérhasban.
- Falstaff alakját valószínűleg Hal fiatalkori barátja ihlette, John Oldcastle. Történetük sajnos kevésbé romantikus: Oldcastle eretnek tanokat hirdetett, ezért 1417-ben Hal kivégeztette.