Cselekmény: Az árva Nagima mosogatóként dolgozik egy étteremben, az ételmaradékot hazaviszi 8 hónapos terhes lakótársának, Anyának, akinek nagy fájdalmai vannak, de nem regisztrálta a terhességet, ezért nem mehet orvoshoz a panaszaival. Persze anyagilag sem állnak jól, bérelőleget pedig nem kap Nagima, sőt, időnként a kenyeret is hitelre kapja. Beüt a baj, Anya kórházba kerül. Az ápoló elzavarná a regisztráció hiánya miatt, de az orvos szíve megesik rajtuk - de már késő, Anya belehal a komplikációkba...

Téma: Először is a szokásos kötelező kör: kultúridegenként fogalmam sincs, hogy van-e bármilyen áthallásos, aktuálpolitikai motívuma a történetnek, de simán el tudom képzelni, hogy Nagima vagy az újszülött jelképezheti a kazah népet, szabadságot, művészetet vagy ki tudja. Innen kívülről az legalább egyértelműen látszik, hogy női / szegény filmmel van dolgunk, akik ki vannak szolgáltatva a gazdasági hatalommal bíróknak. De tekinthetünk rá egzisztencialista nézőpontból is, amely szerint a szeretet ad értelmet az életnek, de talán még az sem elég.

Tartalom: Az első jelenetekben a mosogatólány Nagima anyagi helyzetével szembesülünk, aki még az ételmaradékot is hazaviszi, és még úgy sincs elég ennivalójuk mindig. Egy külvárosi bódéban lakik, de még annak a lakbérét is nehéz kifizetnie. Eközben lakótársa problémás terhes, aki történetünk elején belehal a szülésbe. Eddigre már látjuk, hogy a nők ki vannak szolgáltatva a férfiak kegyeinek a munkahelyen, a buszon, a lakásban, a kórházban, hiába van alig szerepük. Persze nők is lehetnek elnyomó helyzetben, amennyiben intézményt  vagy rendszert képviselnek. Kb. a második harmadban derülnek ki a hátterek, motivációk, amelyek élettel és érzelmekkel töltik fel a karaktereket, akik addig meglehetősen érzelemmentesen viselkedtek a nehéz sors miatti fásultságtól. Két pozitív karakterünk van, az egyik a lányok "aranyszívű kurva" archetípusú szomszédja, a másik a boltos, aki hitelre ad mindig enni. Szomorú pillanatnak kellene lennie talán, de számomra mégis felemelő volt, amikor Nagima unszolására hajlandó volt a boltos azt hazudni neki, hogy szereti. Nagima karaktere egyébként talán nem teljesen százas, de nem feltűnően, és az ilyen ugye mindig egy ártatlan őszinteséget jelent. A végén pedig végképp feltárulkozik előttünk főhősünk és hoznia kell egy egzisztencialista döntést az életről, amit nem spoilerezek el :)

Forma: Nagyban hozzájárul a hatásosságához a megvalósítás, sok a mozdulatlan, hosszú vágás, a kamera lassabb, mint a cselekmény és sokszor látjuk mi történik még a cselekmény előtt és után. Ezek jellemzően távoli felvételek, de nagyon közeliekből is van bőven, amelyekbe nem is fér bele a felvétel tárgya teljesen. A színek fakók, a díszlet lepusztult, a tájak sivárak, karaktereink keveset és nagy szünetekkel beszélnek. A zene erősen kazahnak tűnik, de a hagyományos hangszerek ellenére modern, disszonáns hangzásvilága van, hangsúlyos szerepet kap és emlékezetes. A színészek - főleg ugye Nagima - a kifejezéstelenségig visszafogottak, ezér elég kellemetlen pl. a szomszéd prostituált harsánysága. Ahogy írtam, szinte csak nőket látunk, ez olyankor feltűnő, amikor mégis feltűnik rövid pillanatokra egy-egy férfi.

Élmény: Nem nagyon tudok róla mit mondani, abszolút korrekt film. Hál'istennek nem lett belőle nyomorpornó, pedig korántsem vidám; tartalmilag és vizuálisan is átélhetőek a motívumai, jó a zene, nem sablonos, szóval adott minden - de annyira azért nem lett erős, hogy átütő legyen. Talán döntenie kellett volna, hogy pozitív vagy negatív akar lenni, mert így mindkettő lett és nem jutott elég idő a durva elmélyítésükre.

Érdekességek

• Bár nem találtam erről infót, de a képek alapján a Nagima anyját alakító színész szerintem maga a rendező.