Cselekmény: Az 1930-as években vagyunk, a kis munkáscsaládbéli, élénk bohóchajú Janet éli a kisgyerekek mindennapi életét: testvéreivel játszik, pénzt lop apjától, amiért kikap az iskolában, barátkozik, amíg egy nap ki nem derül, hogy tehetsége van az irodalomhoz. Innentől kezdve többet olvas és hagyják írni is. Kamaszként balesetben elveszíti nővérét, egyetlen barátnőjével szétválnak útjaik, megjön a menstruációja. Felnőttkorára beiratkozik az egyetemre, elkezdik érdekelni a fiúk, bár a fogai csúnyák...

Téma: Janet Frame író önéletrajzának megfilmesítésével állunk szemben, így nem vagyok benne biztos, hogy van önmagán túlmutató jelentéstöbblete. Persze a történet önmagában is ilyen, hiszen láthatjuk Janetet, ahogy a társadalom teljesen kitaszítottja, majd ennek ellenére mégis megtalálja a helyét a világban.

Tartalom: Az eredetileg háromrészes tévésorozatnak szánt történet értelemszerűn három szakaszra bomlik, az elsőben Janet kisiskolás, akit életkörülményei és jellegzetes külseje miatt valamelyest kitaszítanak. A második, rövidke kamaszkori rész a kamaszok tipikus problémáival jön: szeretne népszerű lenni, menstruál, de már el van könyvelve a "furák" közé. Az igazi vesszőfutás fiatal felnőttként éri az egyetemtől kezdve, itt már senkivel sem mer barátkozni, félénksége miatt szívesebben van egyedül és ez már így marad végig. A továbbiakban megpróbálok spoilermentesen írni: íróként szerencsére sikeres lesz, ez konkrétan megmenti az életét és szerez neki akkora megbecsültséget, hogy elnézzék neki önkéntes magányát. A hármas tagolás csak nagyjából fedi a valóságot, valójában epizodikus a szerkezet, de az epizódok általában összefüggőek a cselekmény szempontjából, így szépen lekövethetjük Janet fejlődését, míg más karaktereknek csak villanásnyi szerep jut.

Forma: A Sweetie (1989) merészebb volt, ezúttal kevésbé voltak vadak a képek, ellenben nem kevésbé szépek. Eredetileg tévére szánták, hogy javarészt közeliekből áll Janettel a középpontban; sok a jó beállítás, az epizodikus szerkezethez úgy érzem próbáltak egy-egy kulcsmomentumot belőni és aköré építették a többit a megvilágítással, színekkel. A színészek közül a főszerep központúsága miatt csak a főszereplőnek van értékelhető teljesítménye, ő pedig elég jól hozta az állandóan bizonytalant. A zenére nem emlékszem, bocsánat.

Élmény: Éretteb a Sweetie-nél (1989), már látszik, hogy mindjárt eljut a rendező a Zongoraleckéig (1993). Életrajzi filmként működik, hiszen belelátunk Janet fejlődésének lényegébe, csak jó lenne tudni, hogy ez mennyire a rendező olvasata és mennyire egyezik a könyvekkel.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Martyn Sanderson (A gyűrűk ura)
• Janet Frame (1924-2004) élete valóban ilyen volt, 1945-ben hagyta ott az egyetemet és került be az elmegyógyintézetbe, miközben 1951-ben megjelent és díjat nyert első könyve. Többek között ennek köszönhetően szabadult 1955-ben, 1956-ban pedig már el is utazott Európába 1963-ig, eddig tart a beszámolója és így a film is. Utolsó regénye 1989-ben jelent meg.