Cselekmény: Egy jósnő szerint a fáktól gyerekkora óta irtózó Kay igaz szerelme egy férfi lesz az arcán kérdőjellel. Bár kay visszahúzódó típus, ez egy pillanatig sem gátolja, hogy rámásszon frissen eljegyzett kollégájára, Loura, amikor meglát a homlokán egy kérdőjelre hasonlító hajtincset, a férfinak pedig nincs ellenére a dolog, miután ő is ezoterikus természetű. Összejönnek, de amikor szerelmük jelképeként Lou fát ültet, Kay kedve elmegy a kapcsolattól, a fát titokban kitépi, bűntudatától pedig nem képes szabadulni és onnantól kezdve külön alszik Loutól. Egy nap szó szerint betör hozzájuk Kay testvére, a végletesen gyerekes Sweetie, aki rámászik az elhanyagolt Loura...

Téma: Vannak filmek, amelyeket viszonylag könnyű értelmezni (még akkor is, ha nem értem), és vannak, amelyekkel valamiért nem vagyok egy hullámhosszon akkor sem, ha egyszerűek. Nem az egyszerűség szempontjából, de ez az utóbbi kategória, nem bírok rájönni, hova akart kifutni a sztori. Segítségül hívtam a rendező korábban már látott filmjét, a Zongoraleckét (1993) és meglepve tapasztaltam, hogy egészen hasonló motívumai voltak. Ami biztos enélkül is, hogy a történet alaposan kiemeli kora társadalmának torzulásait, de a Zongoralecke adta az ötletet, hogy simán lehet önéletrajzi ihletésű, el tudom képzelni, hogy a két nővér a rendező egy-egy oldala. De az is lehet, hogy van benne valami tök egyértelmű ausztrál vagy új-zélandi utalás, ami nekem innen nem esik le.

Tartalom: A rövid felvezető monológ feltárja előttünk Kay félelmét a fáktól, ami talán nővére iránti féltékenységéből ered, mindenesetre jelzi, hogy oda kell figyelnünk a fákra. Ezek után ha látunk fát, az biztosan valami negatív dolog lesz, ha pedig fák nélkül helyen vagyunk, az inkább pozitív lesz. Egy jóslat alapján Kay rászáll a friss jegyes Loura, és amikor a férfi ebbe szó nélkül belemegy, onnantól lehet látni, hogy egy groteszkkel van dolgunk. Minden karakter fura és természetesnek veszik egymás furaságát, és ezért leginkább talán Kayvel tudunk azonosulni, mert bár ő sem tökéletesen normális, de legalább még számonkéri a normalitást a többieken. A címszereplő Sweetie a történet harmadánál lép be és igazából mellékszereplő marad, de rendkívül hangsúlyos figura, mert megrekedt egy hároméves, dackorszakát élő gyerek szintjén. Kicsit váratlanul ér, hogy egy időre elhagyjuk Kayék otthonát és a semmiből előjönnek a szüleik, akik épp válásban vannak, ekkor látjuk, hogy az apa sem százas és ő lehet minden baj forrása, főleg amiért enged mindenben Sweetie-nek. A történet egy üde színfoltja, amikor a család elhagyja Sweetie-t és elutaznak vidékre, ahol nincsenek fák és ahol egy pár napig normálisan viselkednek a legkevésbé sem férfias, férfijelképnek számító cowboyok között. A történet végét, Sweetie kiiktatását jelképesnek érzem, itt számol le a rendező azzal az énjével (talán). Ahogy említettem, görbe tükör lehet a történet a társadalom irányába, mert bár senki sem extrémen különc, olyan tulajdonságaik vannak felerősítve, amelyek jellemzőek ugyan, de inkább negatív értelemben.

Forma: A fényképezés ötletes, főleg a kamerabeállítások érdekesek, sokat kísérleteznek a térrel (előtér-háttér, a tér alsó vagy épp felső felének levágása... stb.), pl. sokszor csak lábakat láthatunk... hogy örülne ennek Bunuel. A fények erősek, ettől a színek élénkebbek, látványosabbak. A színészek rendben vannak, olyanok, mint a karaktereik, kicsit szándékosan rosszak, de épp ettől természetesebbek, mint az érzelmeiket tökéletesen kifejezni tudó színészek, holott az átlagember erre nem képes. Az a capella zene nagyon hatásos, elsősorban a hangereje miatt, de legalább végre nem az a fajta filmzene, ami belesimul észrevétlenül a filmbe, hanem magára vonja a figyelmünket.

Élmény: Fura film, intellektuális és közönöséges, azaz groteszk, meghökkentő, azaz nem csak a régió miatt jutott eszembe róla a Mennyei teremtmények (1994), úgy látszik ez ott és akkor divat lehetett. Formailag izgalmas, kár, hogy nem értem, mire akart kilyukadni,d e attól még szórakoztató tud lenni.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Genevieve Lemon (A zongoralecke)