Tartalom

Janet Mino középiskolás korú, különböző súlyossági fokú autistákat próbál felkészíteni az iskolán túli életre. A dokumentumfilm három fiú napjaira, illetve az elhivatott Janet erőfeszítéseire fókuszál, ahogy próbálnak valami megoldást találni a felnőtt fogyasztói státuszba lépésük idejére.

A dokumentumfilm témája abban jelent újat, hogy a korábbi középosztálybeli fehér autisták után itt a legszegényebb réteg fogyatékosait követhetjük nyomon. Ez nekem édeskevés, nem hiszem hogy a többség ne lenne tisztában azzal, hogy vannak szegény emberek és hogy őket jellemzően jobban sújtják a különféle sorscsapások.

Megvalósítás

A michael moore-i úton haladva a történet egynézőpontú, érzelmileg próbál magával ragadni, ami végülis nem feltétlenül baj, csak én nem szeretem. Képileg, hangilag nem fedeztem fel semmit, a megszokott dokumentumfilmes módszereket alkalmazzák.

A film főbb karakterei Janet, aki elhivatott, igyekszik előre tenni valamit tanítványai jövőjéért, de nem sok jóval szembesül és tapasztaltabb kollégája szomorú nézőponot oszt meg vele: el kell engednie az osztályát, máshogy nem lehet csinálni. Erik és Quran autizmusa enyhébbnek tűnik, Robert azonban súlyosabb eset. Igazából egyikük sem kerül úgy bemutatásra, hogy igazán együttérezzünk velük.

Élmény

A filmvégi "mi lett velük később" szekció sajnos nem kecsegtetett sok jóval: Erik visszafelé kezd fejlődni, ezért kirúgták munkahelyéről, Robert aggresszivitása miatt kikerült a felnőtt autistákat segítő intézetből, Qurannak pedig rohamai lettek. A ballagás optimizmusának, boldog pillanatának e rövid zárással együtt kéne katarzist okozni, hogy jó dokumentumfilm legyen a Best Kept Secret, de nem sikerült neki.

Érdekességek

- Az autisták jelenleg a népesség 0,1-0,2%-át teszik ki, és úgy tűnik rohamosan emelkedik az autizmussal a diagnosztizáltak száma. A kiváltó ok ismeretlen, valószínűleg részben genetikai, részben környezeti okai vannak.

Tartalom

Rose a sznob, elit körökbe tartozik, de fuldoklik az ezzel járó kötöttségektől. Egy hajón köt ki Jackkel, aki az ellentéte: nincstelen, szabadszellemű, őszinte művész. Hamar egymásba szeretnek, és Jack mellett Rose felszabadul. Ekkor azonban a hajó jéghegynek ütközik és süllyedni kezd...

A film keretét a jól ismert Titanic balesete adja, ami önmagában is elég jó katasztrófa-film lenne, de a középpontban Rose és Jack románca áll, ami tiniknek biztos megható, de nekem harminc felett nem tűnik túlzottan hitelesnek. Ezért könnyebb is volt Jackre úgy tekinteni mint afféle megváltóra, hasonlóan A remény rabjai Andyjéhez vagy a Vétlen Baltazár szamarához. Nem vette magára mások bűneit ugyan, de Rose-nak és rajta keresztül a kutatócsoportnak a Titanic segítségével utat mutatott, hogy az anyagi világ hamis értéke könnyen odavész.

Megvalósítás

A látványra nem lehet panaszunk: a hajó óriás méretei a Pinokkió bálnájához hasonlóan kilógnak a képből is, a belső helyek  Amadeust idézően szépek, a süllyedés pedig rémisztő: egyfelől a szűk szobák és folyosók lassú eláradása miatt fuldoklunk pánikolva, másfelől a hatalmas hajóról zuhanunk tehetetlenül a sötétségbe, ahol a jeges víz fehér kísértetekké fagyasztja áldozatait. A lényeg az elkerülhetetlen halál, ami kérlelhetetlenül felénk tart.

Sajnos nem elég hangsúlyos, de többször láthatjuk Jacket alsó szögből fölénkmagasodva, míg Rose haláláig többször is felső kameraállásból mélyen alattunk, jelezve pozícióját. A karakterek többnyire gyengék, ami talán az amerikai "kisemberek" felsőbbrendűségi tudatából adódik: a gazdagok kifinomult szelleme sznobériaként jelenik meg, az igazi örömök pedig természetesen az egyszerű evilági élvezetekben érhetőek el.

Élmény

Rossz híre miatt kellemesen csalódtam kamaszkorom nyálfilmjében. Vannak persze nagy hibái, elsősorban a szerelmi szál; ha azt kihagyják egy sokkal erősebb film lehetett volna. Azonban így is magával ragad, hatása alá kerül az ember. Bárki bármit mond divatból vagy meggyőződésből, ez egy jó film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Billy Zane (Vissza a jövőbe), Bill Paxton (A bolygó neve: Halál), Bernard Hill (A gyűrűk ura), Elsa Raven (Vissza a jövőbe).
- A filmben szereplő Suzy Amis a rendező felesége.
- A film magasabb költségvetésű volt, mint maga az igazi Titanic hajó. Sőt, A Karib-tenger kalózai mögött ez a film az eddigi legdrágább. Érdekesség, hogy a top 50 legdrágább filmek között csak egy régebbi szerepel, az 1963-as Kleopátra.
- A történetben mintegy 150 valós szereplő jelenik meg. Legérdekesebb talán az a filmvégi fehérruhás pék, Charles Joughin, aki folyamatosan iszik. Ennek köszönhetően mintegy két órát bírt ki a jeges vízben.

Tartalom

Egy idős házaspár Tokióba utazik meglátogatni családjukat. Az unokákat nem érdeklik a nagyszülők, a gyerekek pedig nem érnek rá velük foglalkozni. Érezvén a terhet, a házaspár hazautazik, és rövidesen a nagymama meghal. A család egy rövid szertartás erejére újra összegyűlik, majd gyorsan visszatérnek napi rutinjukhoz.

A film lényege a generációk közötti családi kapcsolatok bemutatása. Bár érezhető a rendező részéről a szimpátia a nosztalgikus, hagyományosabb világ felé, szerencsére az idősebb nemzedéket sem mutatja sokkal jobbnak. Az unokák nem is reagálnak a nagyszülőkre, mintha már külön dimenziókban lennének; a gyerekek ugyan kötődnek még a szüleikhez, de már elszakadtak tőlük, mások mint gyerekkorukban voltak; a nagyszülők merev társadalmi normák szerint élnek, képtelenek őszintének lenni.

Megvalósítás

A drámaiságot és a mozgalmas cselekményt nélkülöző tartalomhoz hasonlóan a megvalósítás is mozdulatlan: fel sem tűnt, de gyakorlatilag nincs kameramozgás, gyakran a szereplők sem mozognak, csak Szomszédok-szerűen a kamerába beszélnek. Érdekesség, hogy a legtöbb beállítás "tatami-szintű", azaz alulról veszik a filmet.

Élmény

Kevésbé ismert, de Kuroszavához hasonló jelentőségű és elismertségű japán rendező Ozu. Ezt a filmet a legjobbak között tartják számon, és én értem, hogy egyedibb a megszokott nyugati filmeknél (talán leginkább a Play Time-hoz hasonlít, csak kevésbé unalmas), de ez a fajta film igazán katartikus élményt nem tud kiváltani. Nem is ez a célja persze.

Érdekességek

- Kyoko Kagawa az egyetlen életben maradt színész a stábból.
- Színészek, akiket láthattunk már korábban: Eijiro Tono (Hét szamuráj)

Patyomkin páncélos (Eisenstein, 1925)
Metropolis (Lang, 1927)

M (Lang, 1931)
Nagyvárosi fények (Chaplin, 1931)
Modern idők (Chaplin, 1936)
Robin Hood kalandjai (Curtiz-Keighley, 1938)
A játékszabály (Renoir, 1939)
Óz, a nagy varázsló (Fleming, 1939)

Aranypolgár (Welles, 1941)
Casablanca (Curtiz, 1942)
Biciklitolvajok (De Sica, 1948)
A harmadik ember (Reed, 1949)

Alkony sugárút (Wilder, 1950)
Mindent Éváról (Mankiewicz, 1950)
A vihar kapujában (Kuroszava, 1950)
Ének az esőben (Donen-Kelly, 1952)
Hátsó ablak (Hitchcock, 1954)
Hét szamuráj (Kuroszava, 1954)
Itáliai utazás (Rossellini, 1954)
A vadász éjszakája (Laughton, 1955)
Az üldözők (Ford, 1956)
12 dühös ember (Lumet, 1957)
A siker édes illata (Mackendrick, 1957)
Szédülés (Hitchcock, 1958)
Észak-északnyugat (Hitchcock, 1959)
Négyszáz csapás (Truffaut, 1959)

Az édes élet (Fellini, 1960)
Pszichó (Hitchcock, 1960)
Arábiai Lawrence (Lean, 1962)
A mandzsúriai jelölt (Frankenheimer, 1962)
A párduc (Visconti, 1963)
Egy nehéz nap éjszakája (Lester, 1964)
Dr. Strangelove (Kubrick, 1964)
Iszonyat (Polanski, 1965)
Az algíri csata (Pontecorvo, 1966)
Vétlen Baltazár (Bresson, 1966)
Play Time (Tati, 1967)
2001 űrodüsszeia (Kubrick, 1968)
Volt egyszer egy vadnyugat (Leone, 1968)
Vad banda (Peckinpah, 1969)

A megalkuvó (Bertolucci, 1970)
Francia kapcsolat (Friedkin, 1971)
Aguirre, Isten haragja (Herzog, 1972)
A burzsoázia diszkrét bája (Bunuel, 1972)
A keresztapa (Coppola, 1972)
A keresztapa II. (Coppola, 1974)
Kínai negyed (Polanski, 1974)
Taxisofőr (Scorsese, 1976)
Csillagok háborúja IV. (Lucas, 1977)
Apokalipszis most (Coppola, 1979)

Dühöngő bika (Scorsese, 1980)
E. T., a földönkívüli (Spielberg, 1982)
Fanny és Alexander (Bergman, 1982)
Amadeus (Forman, 1984)
Shoah (Lanzmann, 1985)
A bolygó neve: Halál (Cameron, 1986)

Schindler listája (Spielberg, 1993)
Ponyvaregény (Tarantino, 1994)
Toy Story (Lasseter, 1995)
Szigorúan bizalmas (Hanson, 1997)

Családi kötelékek (Yang, 2000)
Chihiro szellemországban (Mijazaki, 2001)
A gyűrűk ura I. (Jackson, 2001)
A gyűrűk ura III. (Jackson, 2003)

Tartalom

1938, Ausztria, Salzburg. Maria (Julie Andrews) osztrák lány, aki apácának készül, de nem igazán alkalmas rá. Nevelőnek küldik a von Trapp családhoz, ahol az özvegy, nácigyűlölő haditengerész szigorú fegyelmet követel gyerekeitől. Maria ellenszegül, és énekelni, játszani tanítja őket. Azonban egy nap Németország megszállja az országot.

Egy évvel és egy lépéssel a Mary Poppins-nál előrébb járunk, itt már van rendes történet, a dalok a film második felében már nem indoklatlanok, hiszen előadásra készülnek, valamint egy picit talán konkrétabb is a megfogalmazott társadalomkritika (antifasizmus). A film második fele már egészen filmszerű, sokkal kevesebb az indokolatlan dalra fakadás és még egy Hitchockot idéző bújocska is belefért.

Megvalósítás

Képileg a látványt a salzburgi táj adja, gyönyörű hegyek, zöldellő rétek, nem véletelen, hogy 70 mm-es filmet használtak. Sajnos nem éltek annyira az épületek belsejével, mint az Amadeus tette. Egészen megkepő volt, hogy nagyobb mélyésget mertek adni Rolfnak, a kis náci postásgyereknek, aki szerelméért szembeszegül a társadalmi normákkal, majd feladja ugyanezt politikai meggyőződéséért és végig ingadozik.

A musicalek dalait nehéz értékelni, hiszen vagy tetszik az embernek vagy nem. Jó teszt erre az idő; Az Ének az esőben dalai ma is a fülembe csengenek, a Mary Poppins-éi vagy Az oroszlánkirályéi nem. Úgy érzem, A muzsika hangjai egyes zenéire is emlékezni fogok. A koreográfia nem volt túl izgalmas, de a Dó-ré-mi valamennyire játékosra sikerült.

Élmény

A zenés filmeket indokolatlan dalra fakadásaik miatt nem kedvelem, de lehet csinálni jól is. A muzsika hangja olyan alsó-középosztálybeli ebből a szempontból emlékezetes dalokkal és szép tájképekkel, de filmként gyenge, különösen az első fele miatt.

Érdekességek

- Színészek, akikkel már találkozhattunk: Julie Andrews (Mary Poppins), Norma Varden (Casablanca), Doris Lloyd (Mary Poppins)
- Christopher Plummer lánya Amanda (Ponyvaregény), dédnagyapja pedig Kanada miniszterelnöke volt az 1890-es években.
- Anna Lee színésznő férje az a Stevenson, aki többek közt a Mary Poppins-t rendezte.
- A film ironikus módon egyedül Ausztriában és Németországban nem volt sosem népszerű.
- A film igaz történeten alapul. A valóságban a párnak még három gyereke született, és 1957-ig turnéztak kórusként. A filmbéli hét gyerek 1911 és 1921 született, már egyikük sem él. A leszármazottak The von Trapps néven 2001 óta folytatják a hagyományt.