Rendezte: Ishmael Bernal
Műfaj: tragédia
Főbb szereplők: Nora Aunor
Megjelenés: 1982, Fülöp-szigetek
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -
Cselekmény: ...avagy "csoda". Egy vidéki faluban járunk, ahol olyan ritka az eső, hogy a helyiek átoknak hiszik a jelenség okát, amiért régebben egy leprást elüldöztek. Főhősünk Elsa, a fiatal szolgálólány, akit "anyja" a környéken talált és magához vett. Egy nap napfogyatkozást észlelnek, Elsa pedig látni véli Szűz Máriát. A kis vallásos közösség előb kiűzné belőle a démont, amiért ilyeneket mond, ám amikor csodával határos módon meggyógyul egy nagybeteg, hinni kezdenek neki. Egyre többen zarándokolnak hozzá, hazaköltöznek a nagyvárosban szerencsét próbáló egykori ismerősök, és még egy dokumentumfilmes is forgatni kezd...
Téma: Bár a gerincet a vallás(os túlbuzgóság) adja, több kiemelt témája is van az igazság és a látszat viszonyától az ország szegénységéig, illetve nyomokban felfedeztem utalásokat az akkor még épp dúló diktatúrára is. Alapvetően úgy érzem, a történet oda akar kilyukadni, hogy magunknak kell tennünk és tennünk kell a sorsunk jobbra fordulásáért.
Tartalom: A szerkezett kissé szét van csúszva, a cselekményszálakat és a karaktereket nekem legalábbis nem volt könnyű követni, mintha csak össze lettek volna ömlesztve. Kezdjük Elsával, akinek látomása van és gyógyerővel ruházzák fel hívei. Az ő célja, hogy hitet adjon az embereknek a problémák leküzdésére, csak aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szerette volna. Barátnője, Chayong szerelmes és feltétlenül bízik Elsában és párjában. A harmadik főbb karakter Elsa gyerekkori barátja, Nimia, aki jobb híján a nagyvárosba ment prostituáltnak, ám mondjuk úgy, hogy nem bírta a munkát. Az ő köreikhez kapcsolódnak különböző témákat behozva más, apróbb karakterek (pap, filmes, vendégmunkás), akik közül a filmes érdekesebb, ő talán a rendező alteregója is lehet, mindenesetre morfondírozik egyet a filmezés etikájáról. A történet csúcspontja a végén van, ahol Elsa elmondja, hogy nem szabad a csodára várni, tennünk kell a boldogulásunkért, de - bocs a spoilerért - süket fülekre talál és az ájtatoskodó tömeg nagyon látványosan figyelmen kívül hagyja, mi történik körülötte. Ugyankkor az utolsó jelent már helyenként olyan szinten nevetséges, hogy nem tudom eldönteni, ez csak a kor színvonala vagy szándékosan akartak gagyi tömegjelenetet csinálni, hogy szatirikusabbnak tűnjön a film és nehogy túl komolyan vegyék a nézők. Az egész ideológiai szálat nagyban keretezi a társadalmi nyomor, az szinte mellékes, hogy a faluban nincs munka és esetenként éheznek, de amint híre megy Elsának és mindenhonnan odaözönlenek az emberek, megjelennek velük a drogozás, a nemi erőszak, a lopás, a gyilkosság és egyebek, no meg a mindenféle betegségtől szenvedő ember - egy teljesen disztopikus világnak tűnik, amiben élnek, amelyben egyetlen remény már csak a csoda maradt. Az aookir diktatúra rendszerkritikája csak apróbb utalásokban, de rendre felbukkan, ilyen pl. a rendőr és a polgármester együttműködése vagy Elsa mint az erős vezető.
Forma: Nem tudom, ennek megint olyan szedett-vetett benyomása volt, pedig voltak jobb és kreatívabb megoldásai, de közben meg olyan amatőrnek tud tűnni. Szeretett például játszani a színekkel és a térrel, többször jött előre a háttérből valaki vagy fordítva. Több ezer statisztával dolgoztak, ami nem látszik meg a tömegen, inkább azon, hogy milyen sokat szerepelnek különösebb cél nélkül, így aztán már-már dokumentumfilmes hatása volt. A fülöp-szigetek legendás színésznője az Elsát alakító színész, akit állítólag ez a szerepe tett halhatatlanná, bár ebből nem sokat vettem észre, mert Elsa karaktere eléggé visszagfogott volt. Sokaknál pedig egyfajta erőltetettség látható, nem természetes színjáték. A zene szépen aláfesti az eseményeket, nincs különösebb erénye vagy negatívuma, de az megint jól jellemzi a film egyenetlen sítlusát, hogy egyszercsak a semmiből egy mezőn sétáló filipínó a Mr. Lonely-t énekli.
Élmény: A film a legnagyobb filipínó klasszikusnak számít, ez volt az első film, amit felújítottak, mondatai szállóigékké váltak, ráadásul a legnagyobb színészlegendájuk alakította a főszerepet. Én mégis sutácskának éreztem, mind tartalmában, mind megvalósításában szét volt esve, amatőrnek tűnt. Egy erősebb kéz odatehette volna a hasonló, korabeli amerikai szatírák mellé. De persze lehet, hogy megint csak a külföldi szól belőlem, hiszen ne felejtsük, hogy a Fülöp-szigeteken húsvétkor rendszeresen keresztre feszítik magukat az meberek, szóval ott a kereszténység sokkal súlyosabb téma.
Érdekességek
- A történet iheltői a Cabra-szigeti Mária-jelenések voltak az 1960-as évekből, ahol diákok vélték látni Máriát.
- Később színházi és zenés feldolgozása is született a filmnek.
- Hivatalosan tíz Mária-jelenést ismer el az egyház.
Országinfó
- Földrajz: A Fülöp-szigetek Ázsiában, Délkelet-Ázsiában van, több ezer szigetből áll, bő háromszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata trópusi, sok a vulkánkitörés és a földrengés.
- Társadalom: Az egyik legnépesebb ország 110 millió lakosával, kb. közel 200 kisebb-nagyobb etnikumból áll, harmaduk viszajan, negyedük tagalog, túlnyomó részük keresztény, gazdasága közepesen fejlett, Magyarországhoz hasonlóan sérült demokrácia.
- Történelem: Már 10-50 ezer éve is éltek itt negritók, majd három-négyezer évvel ezelőtt az ő tajvani leszármazottaik, az ausztronézek fejlett hajóikkal rövid idő alatt ellepték az Indiai és a Csendes-óceán partvidékét Kelet-Afrikától Polinéziáig. Alacsony népsűrűsége miatt birodalmak helyett városállamok alakultak ki, míg spanyol gyarmatosítók meg nem érkeztek a 16. században, az elfoglalt területeket egy adminisztrációba szervezték, kereszténységre térítették és elnevezték II. Fülöp spanyol királyról. A 19. században a filippínók nemzeti öntudatra ébredtek és 1898-ban kikiáltották ugyan függetlenségüket, ám közben az amerikaiak elnyerték az országot a spanyoloktól az amerikai-spanyol háborúban és leverték a forradalmat. Szerencsére úgy ítélték meg, hogy nem éri meg megtartani a szigetországot, ezért gazdasági és katonai kiszolgáltatottság mellett 1946-ban beleegyeztek az ország függetlenedésébe, amely egy közel 15 éves diktatórikus időszakot leszámítva viszonylag demokratikus tudott maradni, bár közel sem problémamantes.
- Film: Természetesen ide is Lumiere-ék hozták a filmet 1897-ben, és már az 1910-es években megszülettek az első komolyabb filippínó filmek és a mai napig az egyik legkomolyabb filmipara van a délkelet-ázsiai régióban. Igazán a második világháború után indult be mind a szórakoztatóipar, mind a művészfilmes világ, az 1970-es évektől a független filmesek is sikereket tudtak elérni, de egylőre most, a 21. században vannak a topon. Fontosabb filmek a blogról:
- Ázsia: Namakura Gatana (1917), Kurutta Ippedzsi (1926), Az utolsó krizantém története (1939), Késő tavasz (1949), A vihar kapujában (1950), Élni (1952), Tokiói történet (1953), Ugecu története (1953), Hét szamuráj (1954), Szansó tiszttartó (1954), Az út éneke (1955), A szaké íze (1962), Egy csipetnyi zen (1971), A szomorúság városa (1989), Közelkép (1990), Családi kötelékek (2000), Szerelemre hangolva (2000), Boonmee bácsi (2010)
- Délkelet-Ázsia: Rong ram narok (1957), Ali Baba Bujang Lapok (1961), Az anya, a lány és a szerető (1976), Illatos rémálom (1977), Himala (1982), Boldogan a tiéd (2002), Trópusi betegség (2004), Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (2010)
- Fülöp-szigetek: Az anya, a lány és a szerető (1976), Illatos rémálom (1977), Himala (1982)
- Fülöp-szigetek: Az anya, a lány és a szerető (1976), Illatos rémálom (1977), Himala (1982)
- Délkelet-Ázsia: Rong ram narok (1957), Ali Baba Bujang Lapok (1961), Az anya, a lány és a szerető (1976), Illatos rémálom (1977), Himala (1982), Boldogan a tiéd (2002), Trópusi betegség (2004), Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (2010)
- Ázsia: Namakura Gatana (1917), Kurutta Ippedzsi (1926), Az utolsó krizantém története (1939), Késő tavasz (1949), A vihar kapujában (1950), Élni (1952), Tokiói történet (1953), Ugecu története (1953), Hét szamuráj (1954), Szansó tiszttartó (1954), Az út éneke (1955), A szaké íze (1962), Egy csipetnyi zen (1971), A szomorúság városa (1989), Közelkép (1990), Családi kötelékek (2000), Szerelemre hangolva (2000), Boonmee bácsi (2010)