Tartalom

Rocky harmincas verőlegény, egy uzsorás (Joe Spinell) alkalmazásában fenyít be embereket, de sosem viszi rá a lélek, hogy ténylegesen bántsa áldozatait. Néha bokszol, bár az edzőteremből már kirakták, mert bár egykor tehetségesnek tűnt, sosem tett erőfeszítéseket hogy ezt kamatoztassa. Lepukkant környéken él lepukkant lakásban, lepukkant emberek között Philadephia olasz negyedében. Barátja, Paulie (Burt Young) húsüzemben dolgozik, de már elege van mindenből, ezt a frusztrációját pedig otthon élő, visszahúzódó húgán, Adrianon (Talia Shire) tölti ki. A nő állatkereskedésben dolgozik, Rocky próbál neki udvarolni, de nem tudja kezelni a közeledést és csendben lefelé néz egész nap. Végül sikerül megtörnie a jeget, miután Adrian már inkább van Rockyval, mint alkoholista bátyjával. Eközben a világbajnok bokszoló, Creed nagy problémával küzd: a nagy újévi gálameccs, amelynek tematikája az Egyesült Államok kétszázéves évfordulója, elmaradni látszik ellenfele sérülése miatt. Egy nagy név sem tudja vállalni a pár héten belül sorra kerülő meccset, ezért az az ötlete támad, hogy mérkőzzön meg egy helyi ismeretlennel, hiszen a média biztos imádni fogja a semmiből felkínálkozó lehetőséggel élő átlagembert. Választása hangzatos neve miatt az "olasz csődőrre", azaz Rockyra esik. Rocky az edzőterem vezetőjével való vitája után végülis kibékül és keményen eddzeni kezd, hogy megmutassa a világnak: lehet hogy esélytelen, de felemelt fejjel fog küzdeni.

És nagyjából erről is szól a film, meglehetősen nyíltan (vagy inkább egyszerűen) kezeli témáját: küzdj, dolgozz keményen és akkor elérhetsz valamit.

Megvalósítás

Ezt pedig úgy érzékeltette a film, hogy számításommal ellentétben nem is igazán sportfilmen láttunk, legalábbis elég kis részét teszi ki a történetnek a boksz. Rocky egy amatőr meccsével kezdőik a film, a zárása pedig szintén egy bokszmeccs, igaz, ez már a csúcs, világbajnoki címmérkőzés. A köztes másfél óra pedig elsősorban azzal van elfoglalva, hogy bemutassa a filmes divatnak megfelelően Philadelphia olasz gettóját, ahol senkinek sincsenek nagyratörő álma, kevéssle is megelégszenek, és ez már kódolva van a közegben (lásd pl. a rossz társasággal lógó kislányt). Hogy Rocky kitörhessen, hogy legyen ami inspirálja, kellett is egy meseszerű csoda, hogy engedjék bokszolni a világbajnok ellen. Vele párhuzamos Adrian története, akiről ugyan nem sok minden tudunk meg, de nagyjából látjuk, hogy neki is kellett egy külső lökés Rocky személyében, hogy kiálljon magáért bátyjával szemben. Nem véletlen, hogy pont ők ketten jönnek össze, és nem véletlen, hogy a bokszmeccs végén nem az eredmény számít, hanem hogy együtt éljék meg ezt a sikert. És igen, végre egy film azon kevesek közül, ami számomra is hitelesen tudta ábrázolni, ahogy egy pár összejön.

Ugyanakkor amit mindenki vár, a bokszmeccs, na épp az nem lett erős csúcspontja a filmnek. Lehet hogy a maga korában még látványosnak számított, de nekem csalódás volt, ma már egy dramaturgia nélküli mérkőzés is jobban közvetített. Nem érződött a felfokozott hangulat sem a kommentátorokon, sem a közönségen (ennek részben költségvetési okai voltak, a film ugyanis alacsony kerettel dolgozott, ezért kevés statisztára volt pénz), a meccsből amit mutattak, az jó volt, de néhány perc alatt elintézték, igazán lehetett volna hosszabb, kidolgozotabb. Egyik nagy erénye a steadicam alkalmazása volt, ez volt az egyik első film, amely ezzel a technológiával dolgozott, azaz sínek építése nélkül is lehetett mozgó kamerával felvételt készíteni úgy, hogy ne remegjen túlságosan a kép. Leghíresebb jelenete a filmnek az a videóklipszerű montázs, amely zenei aláfestéssel mutatja Rocky edzését, felkészülését, és amely az üzenettel együtt (kemény munka = siker) mára a sportfilmek sablonjává vált.

Élmény

A filmet Stallone írta, ő a főszereplője - állítólag ezért is annyira hiteles, hiszen önmagát adja, sőt saját életét mutatja be, amely eddig valóban nem volt túl rózsás, ám ez a film egy csapásra sztárrá tette. Egszerű, pozitív, a maga módján bájos történet. Sportfilmet vártam, de ez a filmben nem játszik igazán fontos szerepet, és nem is látványos maga a boksz része. Gyakran párhuzamba állítják a Dühöngő bikával, amel valóban mélyebb és szebb, de egyszerűsége, közvetlensége miatt mégis a Rocky lett nagyobb siker.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Talia Shire (A keresztapa 1-2), Burt Young (Kínai negyed, Volt egyszer egy Amerika), Joe Spinell (A keresztapa 1-2, Taxisofőr), Tony Burton (Ragyogás)
- Talia Shire lánykori nevén Coppola, a rendező testvére.
- A Stallone család több tagja is feltűnik a filmben kisebb szerepekben: apja, anyja, testvére, felesége
- A kis költségvetés meghatározó volt a filmben: több jelenetet át kellett írni, amiért pénzszűkében voltak. Pl. a korcsolyázós jelenet normális időben történt volna, ám nem bírták fizetni a statisztákat, ezért döntöttek a zárás utáni látogatás mellett. Az óriásplakát, amelyen Rocky a filmben kiszúrja a helytelen színeket, nem szerepelt a forgatókönyvben; egyszerűen elrontották, és mivel nem volt pénz ezt kijavítani, inkább írtak hozzá egy jelenetet... stb.
- A történet ihletője az az 1975-ös Muhammad Ali - Chuck Wepner mérkőzés, amelyen Wepner teljesen esélytelenül indult, mégis meg tudna lepni Alit szívósságával. Creedet nagyjából Ali után mintázták. Rocky karaktere több bokszolón alapszik, többek közt Rocky Grazianoén és Rocky Marcianón.

ihlet: ali-wepner

Tartalom

A genfi model, Valentine féltékenykedő párja Angliában dolgozik, telefonon tartják a kapcsolatot. Valentine közelében lakik Auguste, a joghallgató, de mindig elkerülik egymást. Egy este Valentine figyelmetlenségében elüt egy kutyát. Nem sérül meg komolyabban szerencsére, és a nyakörve alapján haza tudja vinni gazdájához, a magányosan élő, keserű Josph-hez (Jean-Louis Trintignant). Mint kiderül, egykor bíró volt, nyugdíjaséveit pedig azzal tölti, hogy lehallgatja szomszédai telefonját. Ez kezdetben Valentine megvetését váltja ki, de mivel a lány kénytelen kisebb ügyek miatt visszamenni hozzá, idővel megenyhül az öreg iránt, akinek keserűsége részben abból fakad, hogy élete szerelme elhagyta őt egy angol fériért, részben pedig az emberek gyarlóságából, amivel bíróként, illetve most a telefonlehallgatások során szembesült. Eközben Auguste sikeresen levizsgázik, de észrveszi, hogy barátnője megcsalja.

A Három szín filmtrilógia filozófiai alapját szolgáló trikolórnak a piros a harmadik színe, a testvériséget jelöli. A testvériség itt abban nyilvánul meg, ahogy az emberek életei összekapcsolódnak, gyakran anélkül, hogy közük lenne egymáshoz. Ugyanakkor ahogy az előző színek esetében, az ideológia itt is csak kiindulási pont (sőt, Kieslowski, a rendező cinikusan azt is megjegyezte később, hogy a filmek csak azért kapták ezt a címet és tematikát, mert francia pénzből készültek; e forrás nélkül is azonban ugyanezeket készítette volna el). A hangsúly a véleltlenszerű összekapcsolódásokon (vagy össze nem kapcsolódásokon) van, azt hiszem. Politikai fennhangot most egyáltalán nem éreztem ki belőle, hacsak nem azt, hogy mindannyian egy hajóban evezünk (lásd picivel lejjebb).

Megvalósítás

A testvériséget, azaz a kapcsolatot azzal érzékelteti Kieslowski, hogy párhuzamot von karakterei között. A fiatal joghallgató, Auguste mintha Joseph megismétlődése lenne, és Joseph szerelmi története mintha újra megelevenedne a két fiatal pár formájában. A film végén pedig megjelennek újra a trilógia főbb szereplői, akiket szó szerint egy csónakba sodort az élet vihara: Julie és Olivier a Kékből, Dominique és Karol a Fehérből, valamint Valentine és Auguste a Pirosból. A telefon központi szerepet kap: több szereplő is ezen leresztül tartja a kapcsolatot, és a bíró telefonlehallgatásai betekintést nyújtanak egy-egy pillanatra más családok életébe, legyen az egy magányos néni vagy egy homoszexualitását elnyomó családapa. A kutyák szintén jelzésértékűek megannyi más dolog mellett, ami miatt a legösszeszedettebb darabnak a Pirosat tartják a trilógiából. És emiatt is lehetett (vagy csak fáradt voltam), hogy rengeteg minden elkerülte a figyelmemet a törött üvegtől a bíró, mint Isten szerepen át a sírásig.

A három film során visszatérő elemek is itt csúcsosodnak ki: az összes főszereplő a film végére összefut, valamint az optimista hozzáállást tükrözendő, Valentine segít az öreg hölgynek kidobni az üveget a szemétbe; ez ugyanaz a néni, akit Julie észre sem vett és akinek kínlódását Karol is csak egy félmosollyal nyugtázta, hogy lám, más élete is szopás. A történet fontos momentuma Valentine fotozása: ijedten kellett néznie, ami olyan jól sikerült, hogy óriásplakát lett belőle - a film végén pedig már valódi az ijedt-arc reakció, de ugyanaz. Fel se tűnt, de a kritikák szerint ahogy A siker édes illatában, itt is annak megfelelően pozícionálták Valentine-t és Joseph-et, hogy épp milyen viszonyban voltak egymással, azaz valaki mindig a másik fölé magasodott. Az eddig megszokottakkal egyetemben a piros szín volt az uralkodó, sokkal jellegzetesebben, mint a Fehérben és sokkal szembetűnőbben, mint a Kékben. A legerősebb azonban itt is a kezdés, mint a másik két filmben: a kamera ezúttal nem autót vagy bőröndöt követ, hanem a hangot a telefonkábeleken keresztül, de olyan modernül néz ki, mintha egy drágán animált hollywoodi film lenne.

Élmény

Ez Kieslowski utolsó filmje, részben tudatos döntés eredményeképpen, részben mert két éven belül, viszonylag fiatalon meghalt, és bár ezt tartják gondosan felépített szerkezeti rendszere miatt a legerősebbnek a trilógia filmjei közül, számomra sem képi világában, sem zeneileg, sem átérezhetőségében nem érte el a Kék szintjét.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jean-Louis Trintignant (A megalkuvó)

Tartalom

A párizsi bíróságon épp válik Dominique (Julie Delpy) és a lengyel Karol (Zbigniew Zamachowski), mivel a férfiről csak esküvő után derül ki, hogy impotens. Karol bukja a válóperrel együtt szalonját is (ugyanis fodrász) és persze Dominique-nál se aludhat, így a metróban tölti az éjszakát, pénz nélkül. Itt ismerkedik meg a szintén lengyel Mikolajjal (Janusz Gajos) aki bérgyilkosi munkát ajánl neki: meg kellene ölnie egy embert saját kérésére, mert az nem akar öngyilkos lenni. Karol elutasítja az ajánlatot, de Mikolaj így is segít neki hazajutni Varsóba, bőröndjébe rejtve Karolt. Varsóban kiderül, hogy az ön-gyilkosságot megrendelő férfi Mikolaj maga. Karol szíven lövi és a férfi összeesik, de előrelátóan Karol mindezt vaktölténnyel tette. Mikolaj rádöbben hogy nem akar meghalni, újjászületve érzi magát. Eközben Karol a mafia szolgálatába áll egyszerű biztonsági embernek, és amikor kihallgatja őket egy zsírosnak ígérkező földügylettel kapcsolatban, a "bérgyilkosi" jövedelméből megveszi előlük a kiszemelt földeket, hogy drágábban eladja nekik. A pénzből menő vállalkozók lesznek Mikolajjal, és ekkor karol elhatározza, hogy megrendezi saját temetését és vagyonát Dominique-ra hagyja, hogy legalább a temetés erejéig odacsábítsa őt.

A fehér film témája a Három szín filmtrilógia előző darabjából (Kék) kiindulva a trikolór alapján az egyenlőség. Már az előző filmben is jelen volt mellékesen a korabeli európai politika, azaz a hidegháború utáni egységesülés. Ebben a filmben már inkább ez a politikai szál uralkodik a lengyel férfi és a francia nő viszonyán keresztül, bár abban nem vagyok biztos, hogy egy az egyben megfeleltethetőek egymásnak az országok a karakterekkel. Az egyenlőséget az jelenti, hogy a korábban kiszolgáltatottabb helyzetben lévő Karol képes lesz felemelkedni, kiszolgáltatottá tenni Dominique-et, majd újra egyenrangú félként társává válni.

Megvalósítás

Szóval nem vagyok benne biztos, hogy Karol egyértelműen Lengyelország (vagy Kelet-Európa), Dominique pedig Francaiország (vagy Nyugat-Európa), mindenesetre: Karol tehetséges fordász, összefogva Dominique-kel szalont nyit, de a házasságkötéskor még impotens lengyelt kidobja felesége, nincstelenül kénytelen visszatérni hazájába, ami bár fejlődik, de még jóval elmaradottabb. A férfi a nekünk is ismerős 1990-es évek eleji menedzserek ügyeskedésével gazdaggá, azaz egyenlővé válik a franciával, képesek lesznek szexre, sőt, a nő még lengyel börtönbe is kerül, tehát jogi értelemben vett egyenlőség is létrejön, hiszen a film elején lenygel származása miatt Karolt még nem vette komolyan a bíróság. Ahogy a Tízparancsolatban, itt is van némi átfedés a történetek között: az előző film főszereplője betért arra a bírósági tárgyalásra, amelyet ennek a filmnek az elején láthattunk. Ugyanezt a jelenetet láthattuk most Karolék szemszögéből is. A másik visszatérő elem egy öreg, lassan araszolgató néni, aki nehézkesen kidob egy üveget a túl magasra helyezett szemétgyűjtőben, bár őt nem ott és nem akkor láthattuk viszont. Szimbolikus elemei a filmnek pl. az, hogy épp a párizsi bíróságon kezdődik a történet vagy a Marianne-szobor szerepeltetése.

Franciaország ráadásul csili-vili, modern, városi helyként van ábrázolva, míg Varsóba először eleve egy szeméttelepre érkezünk, és az egésznek kisvárosi benyomása van mindaddig, amíg Karol meg nem tollasodik. A Kékhez hasonlóan most a fehér szín dominál: fehérek a galambok, a havas Lengyelország és sok a fehér fénnyel megvilágított jelenet, különösen az esküvői visszapillantó esetén. Mást viszont nem nagyon vettem észre, nyoma se volt a Kék képei intim hangulatának. Egyedül a film eleji, szalagon futó bőröndök követése volt valamennyire érdekes képileg, a zene pedig észrevehetetlen volt. A film francia, rendezője lengyel, helyszínei pedig Párizs és Varsó, ami az elhangzó nyelvek miatt érdekes kérdés. Ugyanis a magyar szinkronban csak a lengyel szöveget fordították, a francia párbeszédek (bár nincs sok) érthetetlenek maradnak. Ami nagy baj, mert alapvető információk hangoznak el Dominique szájából veszekedésükkor, ami rávilágított volna a film politikai helyzetére,és amit így igazából csak utólag értettem meg. Lengyelországban vajon lefordították őket?

Élmény

Ezt tartják a trilógia leggyengébb, de leginkább konkrét darabjának, azaz nem kell mély emberi érzelmekből kihámozni az üzenetet, hanem viszonylag nyíltan ki van mondva. És valóban sokkal kevésbé tetszett nekem is a Kékhez képest, sem szemre, sem átélve, sem a fülnek nem nyújtotta ugyanazt az erős élményt. Elvileg félig-meddig komikus a film, de a hangulatában ez részemről nem érződött - bár valóban könnyedebb volt az előző filmnél.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Zbigniew Zamachowski (Tízparancsolat, A zongorista), Julie Delpy (Mielőtt éjfélt üt az óra), Janusz Gajos, Aleksander Bardini és Jerzy Trela (Tízparancsolat), Jerzy Nowak (Schindler listája)

Tartalom

Autóbalesetet szenved a világhírű zeneszerző, aki épp a hidegháború miatt megosztott Európa újjáegyesülése alkalmából ír páneurópai művet. Az autóban volt felesége is kislánya is. A balesetet egyedül a feleség, Julie éli túl. Miután felépül, úgy dönt új életet kezd: eladja mindenét, lefekszik a férfival, Olivier-vel aki régóta szerelmes belé, majd elköltözik. Az új lakótelepen zárkózottsága ellenére, akaratlanul is segít egy prostituáltnak, Lucille-nek azzal, hogy nem hajlandó aláírni az ellene szóló lakóközösségi petíciót, mert az nem a ő dolga. Hálából később Lucille segít megszabadulni a patkánytetemektől Julie lakásában. Egy este a tévében véletlenül megtudja, hogy férjének barátnője volt, aki ráadásul terhes tőle, és hogy Olivier azon dolgozik, hogy befejezze a komolyzenei művet.

Kieslowski, a rendező Három szín trilógiája a francia trikolóron alapszik, melyben a kék a szabadságot jelöli. Julie próbál megszabadulni minden kötöttségétől, beleértve emberi kötelékeit is, de épp ezek a közösségi kapcsolatok húzzák vissza múltbéli életébe és az életbe. És akkor most el lehet filózni rajta, hogy jól van-e ez így, hiszen a film témája elvileg a szabadság, de ehhez képest Julie-nek nem sikerült mindentől függetlenné válnia és önkéntesen visszabújt börtönébe, azaz korábbi életébe. Vagy nézhetjük úgy is, hogy a teljes szabadság nem jó és az emberi kapcsolatok nélküli élet nem boldog. Esetleg a szabadság csak kezdőtéma volt, ürügy Julie történetének elmesélésére.

Megvalósítás

A film ugyanis kísértetiesen hasonlít a Tízparancsolatra, ahol szintén elég lazán kezelték magát a parancsolatot. Itt is csak pár jelenet erejéig tartott a teljes szabadságvágy, Julie ugyanis a film elején megszabadul ugyan családjától (anyja (Emanuelle Riva) beteg, már régen nem emlékszik rá), és még a kórházban megszabadulna testétől öngyilkosság formájában, de képtelen megtenni. Ezután még ugyan lerázná magáról férje emlékét azzal, hogy lefekszik barátjával, és minden tárgyától megszabadul, de valami mégis megkísérti rendre új életében. A szerető rátalál; férje zenéje utcazenészként mászik fülébe; új barátja lesz Lucille személyében, akihez kötődni kezd; férje szerelmének emléke is megtalálja, amikor kiderül hogy szeretője volt; és gyereke egyik kék függőjéhez továbbra is ragaszkodik. Ugyanakkor előző, vélhetően kicsit háttérbe szorított feleség- és anyaszerepéből kitörve önálló, alkotó társsá válik. Számos szimbólummal jelzi ezeket a folyamatokat Kieslowski: pl. Julie anyja már csak a tévén keresztül tartja a kapcsolatot a külvilággal, lányára nem is emlékszik, és a műsor amit néz, bungee jumping vagy kötéltánc, azaz egyetlen vékony kötél tartja már csak az embert.

A színészi játék magával ragadó, és ez alatt nem a jó játékot értem, hanem hogy kénytelenek vagyunk belesimulni Julie érzelmeibe, gondolataiba, mert nem beszél túl sokat. Szerencsére a hangulatait kiválóan érzékelteti a rendező, kezdve az erőszakosan megevett nyalókától, ami gyereke után maradt a medencés jelenetekig, ahol a sötét uszodában egyedül merül el a vízben. A képi világra nem tudok jobb szót mondani, mint hogy intim; több szuperközeli felvétel van, de ezekkel nem szépséget, részleteket akarnak megmutatni, egyszerűen csak elérhetővé teszik, valahogy átérezhetővé a helyzetet. A címnek megfelelően természetesen a kékes beütés az uralkodó színvilág. A zene hatásos - ha egyszer rendező lennék, csakis klasszikusokat tennék én is be a filmem alá, ahogy Kubrick (és ezek után jogdíj sincs :D). ha már zene, volt egy érdekesebb megoldás: rendre felhangzott a férj zenéjének egy részlete, amit hosszabb sötétség követett, amjd ott folytattuk a jelenetet, ahol abbamaradt. Azt hiszem ezzel az volt a cél, hogy az addigi helyzetet, hangulatot megtörjék; jellemzően ilyenkor Julie elhatározásokra jutott. Még egy dolgot szeretnék kiemelni, az pedig a baleset utáni feleszmélés pillanatai. Ezek ugyanis azonnal eszembe juttatták a későbbi Szkafander és pillangó c. filmet - vélhetően ez a film ihlette, hiszen nagyon hasonlított az a párpercnyi megoldás, ahogy Julie magához térve kinyitja a szemeit, az orvos pedig próbál vele kommunikálni.

Élmény

Már a Tízparancsolat is magával ragadóan emberi volt, és ez a film tovább haladt ezen az úton. Talán kelet-európaiságom miatt emberiebbnek éreztem a lengyel karaktereket, mint a franciákat, de itt már minden, különösen a képi megvalósítás sokkal hatásosabb volt. Az én ízlésemnek kicsit túlbonyolították, túldramatizálták, de kellemes csalódás volt.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Emanuelle Riva (Szerelmem, Hirosima), Zbigniew Zamachowski (Tízparancsolat, A zongorista), Julie Delpy (Mielőtt éjfélt üt az óra)

Tartalom

Dr. Frankenstein (Gene Wilder) amerikai professzor, a hírhedt Frankenstein unokája, de e kétes névtől igyekszik szabadulni. Örökösödése miatt azonban mégis kénytelen Erdélybe utazni gazdag, de prűd jegyese, Elizabeth karjaiból. Az állomáson szolgája, Igor és asszisztense, Inga (Teri Garr) fogadja, kastélyában pedig a titokzatos házvezetőnő, Blücher asszony (Cloris Leachman). Este Dr. Frankenstein ráakad nagyapja titkos könyvére, ami végül annyira rabul ejti, hogy megismétli kísérletét: egy emberfeletti erejű, de véleltenül abnormális agyú szörnyet (Peter Boyle) kelt életre, amelyet, tudományos show-műsor keretében mutat be a helyieknek, de azt egy elektromos szikra megvadítja és megszökik. A dühös falusiak lincselő tömegként erednek Frankenstein és szörnye nyomába, de eközben Elizabeth is megérkezik jegyeséhez, miközben a doktor már régen Inga szeretője...

A film az 1930-as évek horrorjainak paródiája, elsősorban a Frankensteiné és a Frankenstein menyasszonyáé, de felfedezni benne némi King Kongot, Aranypolgárt és Dr. Strangelove-ot is. Komolyabb, önálló tartalommal nem bír. A két eredeti Frankenstein-film után még kettő készült (Frankenstein fia és Frankenstein szelleme - meg is jegyzik a falusiak, hogy nem hiányzik nekik egy ötödik Frankenstein), ezekből nem tudom mennyit vettek át, de a film magy része az első két részre épül, és csak annyiban tér el tőle, hogy találnak az alapproblémára megoldást.

Megvalósítás

Ezzel együt sem követik szorosan a Frankenstein-filmek történetét, de leghíresebb jeleneteit átveszi kiparodizálva, mégha ezek nem is járulnak hozzá a cselekmény haladásához (pl. a szörny első szökése során találkozik egy kislánnyal és egy vak emberrel (Gene Hackman), de csak arra jók hogy kiparodizálják őket, akár ki is maradhattak volna ezek a jelenetek). A történet menete és sok poén is kb. középiskolás szintű, csoda hogy nem voltak nőknek beöltözött férfiak a filmben. Amit különösképpen utáltam, amikor hatásszünetet tartottak vagy külön kihangsúlyoztak valamit akár képpel akár szóval, hogy most tessék nevetni. vannak persze jó, abszurd viccek is, egy észük ráadásul improvizácuió, és állítólag így is ki kellett vágni kb. a felvett poénok kétharmadát. vannak vizuális gegek is, kreatívabb megoldások, de a viccek többsége számomra nem volt szellemes, hiányoztak a fordulatok, a váratlan csattanók.

Képi megvalósításában szépen hozta az 1930-as évek stílusát. Az expresszionista stílust idézte időnként megvilágításával, díszleteivel, de nem annyira markánsan, mint a Frankenstein-filmek. Érdekesség, hogy mivel még megvoltak az eredeti filmek díszletei, ebben a filmben is azokat láthattuk. Számos más korra jellemző technikát is alkalmaztak, ebből a legnyilvánvalóbb a fekete-fehér szín, de vágásokban is igyekeztek a kort utánozni (pl. íriszekkel). Amit sajálok, hogy az ekkor még csak negyvenéves Frankenstein-filmek szereplői nem kaptak szerepet, pedig többen életben voltak még.

Élmény

Kicsit zavarban szoktam lenni, hogy én vagyok-e túl savanyú, amiért nem tudok nevetni gyakran a legviccesebbnek tartott vígjátékokon. Ez persze részben egyéni ízlés, részben a megváltozott humor miatt lehet, elvégre egy negyvenéves filmről beszélünk. De ilyenkor mindig eszembe jut az Egy nehéz nap éjszakája, amit végignevettem úgy is, hogy kívülről ismertem már minden jelenetét. Brooks filmjeit szerettem tizenévesen, de úgy látszik annak az életkornak szóltak.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Gene Wilder (Katasztrofális siker), Peter Boyle (Taxisofőr), Teri Garr (Magánbeszélgetés), Cloris Leachman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az utolsó mozielőadás), Kenneth Mars (Katasztrofális siker, Butch Cassidy és a Sundance kölyök), Richard Haydn (A muzsika hangja), Rolfe Sedan (Óz, a nagy varázsló), Gene Hackman (Francia kapcsolat, Magánbeszélgetés, Nincs bocsánat)
- Az Aerosmith slágere, a Walk This Way Igor filmbéli beszólása ihlette.
- Gene Hackman ekkor már befutott színész volt, mégis azért tűnhet fel rövid szerep erejéig, mert szerette volna magát kipróbálni komikusként is.
- A tudálékos, akadékoskodó orvostanhallgató nem más, mint Okoska törp hangja.