Cselekmény: 1940-es évek, Magyarország. Balatony Kálmán hadnagy a tisztiszolgáját meglehetősen mostoha körülmények között tartja, aki jobb híján állandó kangörccsel küzd. Egy nap vágya végre beteljesül, amikor a hadnagy felesége (Molnár Piroska) magára húzza, ám a hadnagy rátalál és agyonlövi a férfit. Ugrunk az időben, az 1960-as években ifjabb Balatony Kálmán olimpiai evőbajnok, aki egy versenyen megpillantja és azonnal beleszeret a női bajnokba...

Téma: A történet meglehetősen sokrétű, de a lényeg azt hiszem az, ahogy főhőseink próbálnak valamilyen módon önkiteljesedni, de mind kudarcot vallanak, mert ezt a testiségben próbálják megtenni figyelmen kívül hagyva a szellemet.

Tartalom: A történet keretes, egy kiállítással indul, ahol a végén kimondják a fenti szentenciát, de amúgy három fő szakaszunk van, és mindegyikben leképeződik kicsiben a korabeli társadalom egy-egy fő vonása, miközben a három főhős három különböző testnedvet jelképezve próbál kiteljesedni. Az első a Horthy-korszakban játszódik, ahol megjelenik az úr-szolga viszony, Balatony és tisztiszolgája pedig a szex bűvkörében élnek. A második szakasz a szocializmusé, ahol a túlteljesítés az evőversenyben jelenik meg, itt a Balatony-fiú emberfeletti fizikai teljesítményére büszke. A harmadik szakaszban napjainkban a Balatony-unoka állatokat töm ki (ez a taxidermia) a fogyasztói társadalom "embertelen" környezetében, ezúttal nem spoilerezem el, hogy ő milyen klasszikus formában találja meg a kiteljesedését, de még egyszer, ahogy a kerettörténetben a kiállítás kurátora elmondja, a fizikai való önmagában nem képezheti le az egyént teljes mértékben, a szellemnek is meg kell valahogy nyilvánulnia. Az egész amúgy annyira szatirikus már eleve a családregényi műfaj is, hogy pl. egyik Balatony sem Balatony apától van, de még számtalan apróságot lehetne említeni, amelyekről mind lehetne írni egy-egy bekezdést a teknőtől a tejbegrízen át a Bajnok szeletig.

Forma: Eddig önmagában is kellően szórakoztató lett volna, ám sokkal "hangosabb" a film képi világa, amely meglehetősen, de groteszk módra túlzóan közönséges: sperma, hányás, hús és belek fordulnak elő minden mennyiségben, amivel sikerült a magyar filmtörténetben elsőként ilyet csinálni - ugyanakkor a túlzások miatt ez mégsem horrorisztikus, inkább vicces (persze kinek hol van az ingerküszöbe). A színvilág az adott korszakhoz igazított, a kamera esetenként látványosan mozog, vannak kreatív vágások, ahogy egyik jelenetből a kamera átfordul egy másikba, a díszleten sem spóroltak, különösen a mesekönyves lett szuper, egyszóval nem lehet panaszunk, alaposan megtámogatják a történeteket vizuálisan is. A zene szintén hangulatosan dark ambientes, persze van mulatós és modern sláger is. A színészi játék annyira nem jött be, de ez részben abból adódik, hogy a jelenetek epizodikusak és ugye szatirikusak, így kevés teret kapnak a színészek (bár az ifjabb Balatony Kálmán evőbajnok amatőr). .

Élmény: A történet alapja irodalmi (Parti Nagy Lajos prózákból összegyúrva), a megvalósítás látványos, tehát minden adott, hogy jó film legyen, és az is, de... Nem negatívumként mondom, de ezt alapvetően egy szórakoztató filmnek érzem, Tarantino-szintűnek, hiányzott belőle az az igazi mélység, amitől kedvenc lehetne. Mindenesetre ez már a harmadik Pálfi-filmem, amit élveztem, azt hiszem ezzel - legalábbis számomra - ő lett korunk legjobb magyar rendezője eddig.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Molnár Piroska (Sorstalanság, A nagy füzet)
  • Máté Gábor (Az én XX. századom, Édes Emma drága Böbe)
• Színészdinasztiák: Hunyadkürti István testvére Hunyadkürti György;
• Növényi Norbert nyolcszoros magyar bajnok birkózó, az 1980-as olimpia bajnoka, 1986-1987-ben világbajnok kick boxer.
• Trócsányi Gergő amatőr, ő a Hollywoodoo együttes énekese. Vonatkozó klipjüket Pálfi rendezte, benne a film jeleneteivel.

Cselekmény: Valamikor az 1950-es évek első felében vagyunk a Napló gyermekeimnek (1984) koncepciós perei és a Napló apámnak, anyámnak (1990) 1956-os forradalma között. Az előző filmben ugye a vérbeli kommunista fejes, Magda (Anna Polony) magához veszi a kamasz Julit (Czinkóczi Zsuzsa), akinek a szülei kommunista tisztogatások áldozatai lettek, Juli pedig természetesen lázad Magda és a rendszer ellen is. Miután a mérsékelt kommunista apafigura és szerelem, Jánost (Jan Nowicki) letartóztatják a koncepciós perek részeként, Juli elmegy otthonról és beáll dolgozni egy gyárba, de Magda erővel hazaviteti, hogy befejezze tanulmányait. Moszkvába küldik tanulni, ahol behazudja, hogy őt Magyarországon felvették a filmművészetre rendezőnek, így közgazdaság helyett valóban filmrendezést kezdhet tanulni...

Téma: Az előzmény és a folytatás közé illeszkedik minden tekintetben; a történet ezúttal is önéletrajz és történelemlecke a sztálinizmus utolsó időszakától az enyhülésig (kb. 1950-1956), ami egybeesik a rendező avatárjának, Julinak a felnőttéválásával. Ennek során végérvényesen megfogalmazódik benne a szabadság és az igazság iránti vágya.

Tartalom: Nem tudom, mennyire volt tudatos trilógia, de a történet az előző film végével nyit és nyitva hagyja a végét, elővetítve a folytatást. Állítólag részben ez azért volt így, hogy önállóan is életképes legyen a film és ne kelljen előtte feltétlenül látni az első részt. A karakterek és a konfliktusok tulajdonképpen ugyanazok, csak Juli lesz érettebb és a történelmi helyzet változik: Juli elmegy otthonról a befolyásos kommunista, Magda karmai közül, miután Jánost, a szerelmét és egyben apafiguráját koncepciós perben elítélik, de Magda nem hagyja, hogy önálló életet éljen és hazaviteti, hogy továbbtanuljon. Juli filmrendezőnek kezd tanulni Moszkvában, innentől kezdve a két ország között ingázik, de gyakorlatilag nincs különbség közöttük. A történet epizodikus. A fordulópont Sztálin halála és az enyhülés, melynek során nem csupán János szabadulhat ki, illetve Juli megtudhatja, mi történt apjával, de nyíltan rendszerkritikus vizsgafilmet is forgat, nem törődve a kockázatokkal. Ez itt még mindig kamaszos vakmerőségnek tűnik, semmint valós ellenállásnak, mindenesetre mindent meg tud úszni hála annak, hogy a Magyarországon a szovjetekre hagyják a dolgokat, ott meg a magyarokra. Juli karaktere még mindig csak alakul, a többi karakter pedig nem kap elég teret. Magda lehetne a legérdekesebb, hiszen ő szorul állandóan két tűz közé elhivatottsága és családja között.

Forma: Tipikus 1980-as évek magyar filmje fakó színekkel, kevés kameramozgással, nem túl látványos beállításokkal, nehezen észrevehető fényjátékkal - mit mondjak, nem a kedvencem. Stílusában nem változott, sok az archív bejátszás, és szerencsére átemelték az expresszívebb hatású, gyerekkori emlékeket is az első filmből. A zene nem volt hangsúlyos, a színészi játék sem nyűgözött le, sőt... egyes helyeken, amikor monologizálni kezdenek, az nagyon erőltetetten hatott.

Élmény: Szóval minden tekintetben a két társfilmje közé tenném; az első még nagy hatással volt rám, a harmadik már nem, ez pedig a kettő közé került. Ami képileg jó volt az első részben, azt sikerült átmenteni, érzelmileg azonban már kevésbé tudtam átélni. Azt hiszem ez a film már túlságosan személyes volt a rendezőnek, míg mi külsősök nyilván ezt nem élvezhetjük. Sosem szerettem ennek a korszaknak a filmjeit, és kezd lenni egy olyan gyanúm, hogy ennek az az oka, hogy ezek a filmek egy-egy korszak hangulatát hivatottak megidézni, így aztán rosszul öregednek és az én nemzedékem már nem tud rá nosztalgiázni.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Czinkóczi Zsuzsa (Napló gyermekeimnek, Napló apámnak anyámnak)
  • Csere Ágnes (Napló apámnak anyámnak, Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm)
  • Anna Polony (Napló gyermekeimnek, Tízparancsolat)
  • Ronyecz Mária (Megáll az idő)
  • Jan Nowicki (Napló gyermekeimnek)
  • Szegedi Erika (Szindbád)
  • Szemes Mari (Holdudvar, Tűzoltó utca 25, Fehérlófia, Napló gyermekeimnek)
  • Zolnay Pál (Napló gyermekeimnek, Redl ezredes)
  • Kun Vilmos (Mephisto, Egymásra nézve, Sorstalanság)
  • Kováts Adél (Napló apámnak anyámnak)
  • Kútvölgyi Erzsébet (Napló apámnak anyámnak, A londoni férfi)
• Ronyecz Mária 1989-ben, 45 évesen hunyt el rákban; Jan Nowicki tavaly hunyt el 83 évesen;
• Színészdinasztiák: Zolnay Pál feleségei voltak Schubert Éva és Berek Kati; Kun Vilmos felesége Olsavszky Éva;
• Találtam egy egészen érdeke oldalt, ami bemutat egy szovjet jelentést a filmről.

Cselekmény: Magyarország, 14. század. Vitéz apjuk halála után az idősebb Toldi-testvér örököl minden jót, és a fiatalabb testvért, Miklóst (Szabó Gyula) szolgasorba kényszeríti, majd addig provokálja, hogy az emberfeletti erővel megáldott öcs dühében agyonüti egy katonáját. Miklós menekülni kényszerül, míg Budára nem ér, ahol egy cseh lovag minden kihívójával végez, szégyenben hagyva ezzel a magyarokat. Toldi azonban nála is sokkal erősebb, legyőzi őt, I. Lajos király pedig cserébe megbocsájtja neki a gyilkosságot és katonái közé fogadja...

Téma: A történet nagyjából leköveti Arany teljes Toldi-trilógiáját, fő témája azt hiszem az, hogy Toldi minden nemes szándéka ellenére is bűnöket követ el a kedvezőtlen körülmények, no meg persze az emberi gyarlóság miatt. Abban nem vagyok biztos, hogy a film szerint a végén Toldi felmagasztalódik, mint egy tisztább kor képviselője vagy épp ellenkezőleg, elbukik, mert újra és újra bűnbe esik.

Tartalom: A történet tehát három szakaszra oszlik Arany trilógiájának nyomán, az elsőben ugye Toldi véletlenül két gyilkosságot is elkövet, ami hiába véletlen, akkor is bűn, de hőstettéért cserébe bocsánatot nyer. A második szakaszban a szerelemnek nem tudván ellenállni lesz bűnös a sors fintora révén, ekkor a királytól újra bűnbocsánatot nyer későbbi hőstetteiért. A harmadik szakaszban újra hirtelen felindulásból öl, miután kigúnyolják a királyi udvarban azokat a lovagi eszményeket, amikre feltette életét. Toldi tragédiája, hogy átérzi bűnei súlyát, de nem tud ellenállni nekik. Párhuzamos vele a király története, aki a második szakaszban ugyanazt a bűnt követi el, és hiába nem vonatkoznak rá a világi törvények, az égiek őt is utolérik. A harmadik szakaszra viszont ő tovább tud lépni és halad a korral, míg Toldi beragad a lovagkorba.

Forma: Eredetileg nem készült hozzá narráció, gondolom feltételezték, hogy mindenki ismeri a sztorit, végül mégis készült egy ilyen változat is. Az eredeti elképzelések miatt viszont a képek és a zene is kellően kifejező lett, a szöveg valójában nem is tesz sokat hozzá, tényleg csak tisztáz néhány részletet. A zene tehát kifejező, klasszikus jellegű, hangeffektek csak ritkán párosulnak hozzá; párbeszédek nincsenek, csak némi narráció. Ami igazán lényeges, azok a képek, amik elsősorban A kilátóteraszra (1962) emlékeztettek, ugyanis gyakran itt is csak állóképeket láttunk. Volt persze mozgás is, de legtöbbször montázsszerű vágásokkal, a színek ütemes változtatásával, kameramozgással értek el mozgóképes hatást. Ezek a képek olajfestmények a századfordulós festők stílusában, nem tiszták és élesek, hanem elmosódottak.

Élmény: Nem tudok belekötni, jó volt a hang, a kép, a téma átadása. A formátum ritka és különleges, de sajnos ritkán volt annyira expresszív, hogy igazán hatásos legyen. Persze ha meg folyamatosan nagyon expresszív, akkor abba fárad bele az ember.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Szabó Gyula (A tizedes meg a többiek, Fehérlófia, Egymásra nézve, Vuk)
  • Csengery Adrienne (Fényes szelek)
• Toldit sokáig fiktív személynek gondolták, de valóban találtak György és Miklós nevű Toldikat a 14. századból. Miklós az ispánságig vitte, kb. 1320-1390 között élt, tehát túlélte I. Lajost (1326-1382).
• Történelmileg abban is pontatlan, hogy I. Lajos első felesége, IV. Károly (1316-1378) német-római császár lánya, Margit (1335-1349) már eleve Lajosnak volt ígérve, de a kislányt valóban korán elvitte a pestis. Tehát nem volt konfliktus a két uralkodó között. Második felesége szerelmi házasság volt a bosnyák bán lányával, Erzsébettel (1339-1387).

Cselekmény: A kis róka, Vuk (Pogány Judit) egy éjjel a vadászni induló apja után indul, és bár hazazavarják, visszafelé elcsavarog. Szerencséjére, mert közben a rókalyukra rátalál a vadász "Simabőrű" (Koltai Róbert), így hazaérve Vuk már a család hűlt helyét találja. Magához veszi nagybátyja, Karak, aki megtanítja neki a rókalét és a vadászat alapjait..

Téma: Az eredeti regény elvileg Vuk fejlődéstörténete, ebből itt csak kevés mutatkozik meg, annál több van viszont Karak életbölcsességeiből, amelyekből egy is elég lenne egy teljes filmre, annyira tömények és kifejtetlenül hagyottak. Nem ismerem a regényt és Dargay állítólag sokat változtatott, ezért nem akarok alaptalan kijelentéseket tenni, de a rajzfilmben egyértelműen leképeződnek társadalmi jelenségek is, és a "kis vörösök" megszólításnál nem tudok nem arra gondolni, hogy oda akartak szúrni a kommunizmusnak. Szintén fő motívum a szabad rókalét és a megalázkodó, szolgai kutyalét szembeállítása, de nem tudom, ezt mely csoportokra érthette.

Tartalom: Történetünk egy évet ölel fel a bébi Vuktól annak kifejlődéséig. A drámaiság kedvéért családját elveszíti és Karak tanítja meg mindenre, általa ismerjük meg az erdői lakóit, szabályait, na meg persze hogy az ember rossz. A történetvezetés tempója meglepően feszes, ahogy fentebb említettem, ezeket mind egy-egy mondatban fogalmazza meg, így kifejtés nincs, ami személy szerint engem zavar, mert így alaptalan kinyilatkoztatássá válnak. Az időkezelés tempója is feszes, nem hagynak leülepedni semmit, minden azonnal történik. A történet második felében Vuk már felnőtt, ahol már neki kell a családfői tisztséget betöltenie. Ez a rész érdektelenebb, hiszen nem igazán tanulunk semmit Vuk kalandjaiból. A fiatal Vuk tökéletesen hozza az idegesítő kisgyerek karakterét, ez felnőtt korára sem lesz sokkal érettebb. Minden állat egyedi és karakteres. A természet itt nem a Bambi (1942) spirituális kerete, hanem a rögvalóságé (Fekete István utálta és giccsesnek tartotta a Bambit, nem alaptalanul, de ebből is látszik, hogy az ő világa a realistább vonalon mozog). Szép arányban keverednek a hangulatok, van belőlük tragikus és komikus.

Forma: A szinkronhangok tökéletesek. A karaktereket disneysen meseszerűre vették, ami a fejnél jól néz ki, de a lábak borzalmasak. A mozgás sem élethű sajnos, főleg a szájmozgást nem illesztették hozzá a beszédhez. A hátterek elmosódottak és nem túl kidolgozottak. Ez részben szándékos, állítólag egy beázás miatt folyt szét rajt a tempera és a rendezőnek megtetszett ez a stílus. Talán csak az én változatom volt rossz, de a zene túl hangos volt, többször alig lehetett hallani a beszédet. A zene egyébként korrekt, van benne valami Vivaldi Négy évszakos és szinte végig szól.

Élmény: Nagyjából erre emlékeztem és erre számítottam, bár tartalmilag sokkal töményebb és értelmesebb volt, mint vártam. Pozitív volt az erdő és a karakterek természetessége, negatívum az animáció. Összességében korrekt és jó szórakozás, nekem kissé gyors, de gyerekként ezzel nem volt problémám még. Adja magát, hogy összehasonlítsuk A róka és a kutyával (1981), ami koncentráltabb, de felszínesebb volt emlékeim szerint

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Pogány Judit (Panelkapcsolat, Egymásra nézve)
  • Gyabronka József (Sorstalanság)
  • Földi Teri (Holdudvar, Napló gyermekeimnek)
  • Szabó Gyula (A tizedes meg a többiek, Fehérlófia, Egymásra nézve)
  • Kútvölgyi Erzsébet (Napló apámnak anyámnak, A londoni férfi)
  • Bitskey Tibor (Szerelem)
  • Koltai Róbert (Panelkapcsolat)
  • Czigány Judit (Édes Emma drága Böbe)
  • Szoó György (Hannibál tanár úr)
  • Haumann Péter (Tízezer nap, Még kér a nép, Szürkület, Sorstalanság)
  • Zenthe Ferenc (Jób lázadása)
  • Horváth Gyula (A tizedes meg a többiek)
  • Benedek Miklós (Fényes szelek, Sorstalanság)
  • Farkas Antal (Körhinta, Hannibál tanár úr, A tizedes meg a többiek, Tűzoltó utca 25, Amerikai anzix)
  • Horkai János (Bakaruhában)
  • Győri Ilona (Tízezer nap)
  • Benkóczy Zoltán (Egymásra nézve)
• Színészdinasztiák: Csákányi László lánya Csákányi Eszter; Maros Gábor felesége Bencze Ilona; Koltai Róbert felesége Pogány Judit; Haumann Péter felesége Vári Éva; Bodrogi Gyula felesége Törőcsik Mari;
• Maros Gábor tavaly hunyt el 75 évesen; Haumann Péter tavaly hunyt el 81 évesen.
• A rókák átlagosan 2-4 évig élnek, a kutyák közeli rokonai.
• Eredetileg négyrészes tévésorozatként jelent meg, csak később került moziba egyben, de így is a legnézettebb filmek egyike lett.
• 2008-ban elkészült Kis Vuk címen a folytatás is, amiben Vuk fiának kalandjait követhetjük.

Cselekmény, téma, tartalom: Bár a film nem rövid vagy avantgárd, mégis egybeveszem most a szokásos három bekezdésemet, mert a cselekmény minimális: a gyári munkás "Savanyú" (Zala Márk) és friss jegyese, Juli élik mindennapjaikat, míg egy nap Julinak meg nem tetszik egy utazó zenekar csellistája, Géza (Balázsovits Lajos). Hogy innen mi történik, az nem is fontos, mert mindez csak alkalmat ad annak, hogy zenekarok játszhassanak és a fiatalok életképeit láthassuk. Kb. ez a felépítés: munka-koncert-házfoglalás-kocsma-koncert-vidéki koncert. Több weboldal is átvette azt a hivatalos leírást, miszerint:

A film a beat korszakban fellazuló társadalmi struktúrákat elemzi, miközben a hatvanas évek legnépszerűbb beat-együttesei zenélnek. A film pontos lenyomata annak a bulizós, depressziós korhangulatnak, amely hatvannyolcas mozgalmak leverését követően Európában meghatározó volt.

Namármost Juli kb. a legpasszívabb Mészáros-hősnő, akit eddig láttam, szóval itt legfeljebb az erkölcsök lazultak fel, amikor Juli a jegyessége ellenére nem tiltakozik másik pasi ellen sem. Erre persze mondhatjuk, hogy a teljes kiszolgáltatottságot láthatjuk, hiszen Juli csak sodródik az őt körülvevő férfiak vágyaiban, akik kellően rámenősek, hogy meg se kérdezzék a lányt, mit szeretne. Komplexebb cselekmény híján nem tudok felvonultatni karaktereket, jelképeket, eseményeket. Van ugyan jó sok zenénk, adná magát, hogy a dalszövegek fejezzék ki azt, amit el akarnak nekünk mondani, de a dalszövegek se nem passzolnak tökéletesen a történetünkhöz, se nem túl mélyek. Mondjuk verselemzésben sosem voltam jó, szóval a tévedés jogát fenntartom. Két kivétel van, egyszer amikor a nagykoncerten meghatározzák, hogy a magyar pop mostantól ne csak a Nyugat utánzása legyen, hanem merítkezzen a magyar irodalomból (József Attila, Radnóti) és népköltészetből is, a másik alkalom, amikor felvesznek egy stoppost, aki véletlenül pont egy költő (és pont a szárnyait bontogató Bari Károly). Valóban van egy generációs ellentét, az idősebbek általában negatív figuraként vagy legalábbis autoritásként jelennek meg (házvezető, rendőr) - helyzetük legkifejezőbb jelenete a házfoglalós rész.

Forma: Így legyen lottóötösöm. Az Eltávozott nap (1968) még csak mutatóba tartalmazott zenét, a Holdudvar (1969) már sokkal tudatosabban váltogatott a műfajok között és nagyobb teret engedett nekik, és ekkor ugye meg is említettem, hogy az a film lehetett volna zenés is. Hát tessék, itt már párpercenként elhangzik egy popdal, van itt Illés, Metro, Syrius, Tolcsvay és Kex. Csakhogy ahogy nem illeszkednek a dalszövegek szervesen a történethez, úgy a zene is csak "van", nem illik bele annyira, mint a Holdudvarban (1969). A kamera ezúttal gyakrabban mutat távolabbi képeket, ahol az egyén kisebb és a tömeg jelentősebb, ami ugye a közösség érzetét erősíti. Ebből következően színjáték se nagyon van, Juli is csak egy test. Bár annak kétségkívül szemrevaló, főleg, hogy csak 13-14 éves volt ekkor az őt alakító színésznő, de Mészáros valamiért előszeretettel gyönyörködik benne.

Élmény: Szóval ja, egyre gondoltunk a rendezővel, hogy musical kellene ide, de én nem ilyennek képzeltem :D Az alapötletekből sokkal többet ki lehetett volna hozni, kissé szétszórtnak éreztem, az előző két filmje erősebb volt.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Sir Kati (Napló gyermekeimnek)
  • Zala Márk és Cserhalmi Erzsébet (Még kér a nép)
  • Balázsovits Lajos (Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Bizalom, Napló anyámnak apámnak)
  • Blaskó Péter (Fényes szelek, Jób lázadása, Roncsfilm)
  • Kosztolányi Balázs (Fényes szelek)
  • Tardy Balázs (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Napló apámnak anyámnak)
  • Schütz Ila (Csend és kiáltás)
  • Szamosi Judit (Szindbád)
  • Bujtor István (Szegénylegények, Csend és kiáltás, Holdudvar)
• Színészdinasztiák: Sir Kati férje Reviczky Gábor; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva; Piros Ildikó férje Huszti Péter; Cserhalmi Erzsébet férje Cserhalmi György; Bujtor István féltestvére Latinovits Zoltán;
• Még életben vannak: Balázsovits Lajos (76), Piros Ildikó (75), Blaskó Péter (74), Sir Kati (73), Takács Katalin (72), Szamosi Judit (68), Jaroslava Schallerova (66)