Cselekmény: Amelia egyedül neveli kisfiát, Samet, miután annak idején épp szülés miatt a kórházba igyekezve autóbalesetet szenvedtek és a férje meghalt. Sajnos Sam sem egyszerű eset, túl élénk, mániája fegyvereket barkácsolni, amivel majd szörnyeket öldöshet. Egy este a a Babadook című mesekönyv kerül terítékre, amit Amelia gyanútlanul elkezd felolvasni, míg rá nem jön, hogy ez valami beteg mesekönyv, hiszen egy szörnyről szóló versike, aki halálra rémiszt mindenkit. Sam persze azonnal mindenhol Babadookot véli látni és nem száll le a témáról, Amelia meg eleve nem tudta még feldolgozni férje halálát, így a szörnytől szorongó, apahiányos, nehezen kezelhető gyerek könnyen földbe tudja döngölni anyját verbálisan a brutálisan őszinte gyerekszájával. Egy rosszul sikerült gyerekzsúr után még pánikrohamot is kap, így végre eljutnak pszichológushoz...

Téma: Nem túl nehéz az értelmezés, a Babadook a gyerek anya- és az anya gyerekgyűlöletét testesíti meg, ahol mindkettő alapja a férj/apa elvesztése. Sam az anyját hibáztatja, amiért nincs apja (vagy legalábbis az emléke, mert Amelia hallgat róla), Amelia pedig ha csak áttételesen is, de Samhez köti a férj és nőisége elvesztését - ezt vehetjük akár annak is, hogy milyen szerepbe kényszeríti az anyát a társadalom.

Tartalom: A történet nagyja Amelia és Sam kapcsolatából, interakcióiból áll, és először szerintem Amelia oldalára állunk, mert Sam ritka idegesítő gyerek, benne pedig az önfeláldozó anyát látjuk. Aztán persze kibújik a szög a zsákból, Ameliánál is elszakad a cérna, ő is ki tud fakadni Samre - ám alapvetően Amelia nézőpontját láthatjuk. Sam fegyvereket gyárt, rémisztgeti gyerektársait, amikor erre kifakad Amelia, hogy miért nem tudsz normális lenni, na abból még mém is született. Mivel a természetfeletti lénnyel kicsit elterelik a figyelmünket, csak később esett le, hogy Sam is milyen durva dolgokat tesz az anyjával (pl. törött üveg). Más férfi nincs is a filmben Samen és az apa emlékén kívül, csak néhány nyúlfarknyi szerepben, ott is általában az autoritást képviselik. Ameliáról kevesebbet fogok tudni írni, mert nem akarom elspoilerezni, de egyfelől nyilván hajtja az anyai szeretet/kötelességtudat, másfelől gyűlöli a helyzet révén Samet, hiszen nem élhet normális életet.

Forma: Tele van horroros sablonelemekkel, mint pl. hogy szinte mindig este van, sok a sötét sarok, főhőseink általában egyedül vagy kettesben vannak, villódzik a lámpafény, a háttérben történnek dolgok (vagy legalábbis mintha mindjárt történnének dolgok). A színek hidegek, a vágások ijesztgetősek, de szerencsére nincs jumpscare. A csend uralkodik, minden környezeti zaj sokkal erősebb. Jó volt látni, hogy egészen régi horrorfilmekig visszanyúltak, pl. voltak jelenetek Melies-től vagy de Chomontól. A színészek rendben voltak, de ez nyilván elsősorban Amelia terhe volt. A kisfiút valamiért sokan támadják, de szerintem olyan volt pont, mint egy hétéves. A speciális effektekből nem volt sok, szörnyünk alig-alig tűnik fel és nem volt igazán ijesztő (szerencsémre :D )

Élmény: Nem szeretem a horrorfilmeket, mert akármilyen gagyi, a jumpscare akkor is frászt hoz rám, így mindig feszülten állok neki az ilyen filmeknek. Szerencsére itt nem nagyon volt, de ezt ugye nem tudhattam, hogy végig így lesz-e. Egyébként a pszichológiai horrorok nyomdokain jár a film, a rendező fel is sorolta kb. az összes klasszikust, hogy melyek voltak rá hatással a Nosferatutól (1922) az Engedj be-ig (2008), engem a tematika miatt az Iszonyatra (1965), Rosemary gyermekére (1968) és A ragyogásra (1980) emlékeztetett. Nem rossz a film, de hiányzik belőle a horror igazi tragédiája, hiszen alapvetően happy enddel zárult, ami elveszi a horrorok lelkét szerintem. Ja és amúgy valahol szomorú, hogy a történet egyetlen gyilkosságát - nyilván a túlérzékenység miatt - nem merték rendesen megmutatni.

Érdekességek

• A Babadook a bad book, azaz "rossz könyv" anagrammája. Illusztrátora a magyar származású, de amerikai Alexander Juhasz.