Cselekmény: A vidéki, fiatal Yusuf - és a falujában kb. mindenki más is - elveszíti munkáját, amikor bezár a gyár. Mivel szeretne utazni, úgy gondolta, hogy elszegődik matróznak, ezért Isztambulba utazik rokonához, a fotós Mahmuthoz. Yusuf éjjel-nappal próbál munkát találni, míg Mahmut már rég elengedte ambícióit és művészi önmegvalósítás helyett kereskedelmi fotós lett. Otthon jobb híján tévézik és netezik munka után...

Téma: A címet talán kifejezőbb lett volna távolinak fordítani, a messzeség itt ugyanis mentális, lelki dolog az emberek között, távolságtartás. Az a baj, hogy ha ez az elidegenedés és magány általánosabban jelenik meg, akkor lehetne témának nevezni, de itt a két főhősünkön kívül senki sincs egyedül, ezért elég specifikusan vonatkozik rájuk a történet, noha valószínűleg sok emberre igaz az élethelyzetük.

Tartalom: Túl sokkal nem fogom tudni kibővíteni a fentieket, szinte csak banális, hétköznapi apróságok történnek. Yusuf munkát keresve felmegy a nagyvárosba és unokabátyjánál húzza meg magát, munkát azonban nem talál. Magányos férfiként felfigyel természetesen csinos nőkre, de azok észre sem veszik. Egyedül járja a várost, más nem tud tenni. Mahmut egy fokkal érdekesebb, neki voltak, de már eltávolodott a kapcsolataitól. Családját inkább kerüli, feleségétől elvált, de még kötődik hozzá, szeretőjével csak érzelemmentes szexre futja, munkája, a fotózás pedig már nem művészet, hanem termékfotózás. Mint egyedül élő ember, berögződött szokásai és életvitele van, nem tud mit kezdeni a betolakodó Yusuffal, akivel aztán persze össze is vesznek ezen. De a hangsúly inkább a körítésen van, a semmittevésen, amikor a cselekmény sem vezet sehova; Yusuf a várost járja céltalanul vagy legalábbis eredmény nélkül, Mahmut otthon tévézik. Ez lehangolónak tűnhet és helyenként az is, helyenként viszont vicces, helyenként megható.

Forma: A lelki sivárságot képi sivárság támasztja alá, a képek fakók, talán szemcsések is, a díszlet kopottas, a karakterek visszafogottak, keveset beszélnek, zene talán nincs is. Többnyire be vagyunk szorulva a lakásba, a beállítások szinte már távoliak, kevés a fény. Sok a filmes utalás, kapunk Tarkovszkijt és Guneyt is, de egyiküket sem idézi meg a film stílusa.

Élmény: Érdekes, hogy oda-vissza vannak a filmért, nekem annyira nem jött át. Érteni és érezni vélem, miért szeretik, de nálam nem közelítette meg sem melegségében, sem elfojtott drámaiságában a nagyokat (pl. Kiarosztami vagy Ozu). Talán még nem hangolódtam eléggé rá a rendezőre.

Érdekességek

• Mehmet Emin Toprak 2002-ben, 28 évesen a film egy vetítéséről hazafelé autóbalesetben meghalt.
• Mahmut lakása valójában a rendezőé.