Cselekmény: ...avagy "három év isten nélkül", amikor a japánok pusztítanak a Fülöp-szigeteken 1942-1945 között. A vidéki szerelmespár, Rosa (Nora Aunor) és Crispin (Bembol Roco) búcsúznak, amikor a férfi bevonul katonának a második világháborúban. Rosa és családja félvállról veszik a háborút bízva Istenben és az amerikaiak védelmében, ám a hadifogságból megszökő Crispin, gyilkolászástól traumatizált, ugyanakkor elszánt, hiszen muszáj küzdeni a japánok ellen. Crispin a hegyekbe vonul gerilláskodni, Rosa és családja élik tovább életük egyre szerényebb körülmények között. A tragédia akkor következik be, amikor a filippínó-japán katona Masugi egy este beállít a családhoz és részegen megerőszakolja Rosát, aki teherbe is esik. "Szerencsére" Masugi beleszeret a lányba, ezért rendre visszatér kedveskedni neki étellel, aminek a család örül, Rosa viszont undorodva a helyzettől visszautasít mindent...

Téma: Ha nagyon elnagyoltan akarok fogalmazni, akkor a történet magva az, hogy Isten épp a legsötétebb időkben mutatkozik meg azáltal, hogy a hit, a remény, a szeretet még ezekben a legnehezebb időkben is viszi az embert. És mindez a második világháborús Fülöp-szigeteken, azaz Amerika és Japán ütköző-érdekszférájának kontextusában történik.

Tartalom: Történetünk gyorsan ledarálja a japán megszállás első hónapjait, gyakorlatilag Crispin (és a helyiek) beszámolójából értesülünk, hogy a japánok nagyon kegyetlenek és kiűzték az amerikaiakat. A történet igazán akkor kezdődik, amikor Masugi megerőszakolja Rosát, és ekkor még természetesen teljesen a lánnyal vagyunk, csakhogy a sztori elkezd minket puhítani és megmutatni Masugi emberi arcát, aki tulajdonképpen szintén a háború áldozata. Sokkal érdekesebb persze Rosa karaktere, akinek meg kell küzdeni a japán veszéllyel, Masugival, önmaga anyaságával, Crispin szerelmével és még az őt kollaboránsnak tartó helyiekkel is. Crispin és Masugi konfliktusa rövid ugyan, de rámutat, hogy mindkét félnek igaza van, hiszen vagy az amerikai vagy a japán befolyás mellett kell letenniük a voksuk, így elkerülhetetlen a tragédia - ebből a szempontból Rosa az ország jelképeként is értelmezhető. Nagyjából ez a fordulópont, a cselekmény második felére Rosa átkerül Masugi révén a másik oldalra és most nem a japánok kegyetlenkedéseit, hanem a filippínókét kell elvszenvednie. Bár a cím és a fentebb vázolt téma alapján azt gondolhatnák, hogy nagyobb szerepet kap a spiritualitás, de szinte szóba sem kerülnek ezek a dolgok a végéig, amíg a pap le nem vonja nekünk a tanulságot.

Forma: Formailag meglepően jó lett, több látványos eszközt is használ az üzenet felerősítésére. "Körítésnek" rengeteg a bevágott, második világháborús archív anyag, illetve hangsúlyosak a gyors, montázsszerű vágások. De nem fél használni színezést sem, vallásos klasszikust megjeleníteni, a kedvencem pedig az volt, amikor messze megelőzve korát hagyta az akciót elmenni a kamera mellett és az rajta maradt a csendes, békés természeten (valójában a bujkálókat akarta megmutatni inkább, de nem érdekel, én így értelmeztem :D ). A zene rendben van, a főcímdal egy hatásos ballada, bár ma már elég ósdinak hangzik, a színészekkel sem volt különösebb baj, bár elsősorban a Rosát alakító színésznő teljesített jól (el is nyerte életében először a legfontosabb díjakat), és külön öröm, hogy nem akartak mindent szájba rágni, sokszor csak az arcjátékra hagyatkoztak.

Élmény: A legutóbbi filippínó filmélményeim nem voltak igazán erősek, ezért nem voltak nagy elvárásaim, szerencsére ezúttal azonban kellemesen csalódhattam, mind a sztori jól működött egyéni és magasabb szinten, mind a képi világ kellően hatásos volt. Pedig a történet viszonylag sablonos, lehetett volna könnyen egy unalmas melodráma, de magával tudott ragadni a tragédia.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Nora Aunor (Himala)
  • Bembol Roco (Manila a fény markában, A veszélyes élet éve)
  • Hilda Koronel (Az anya, a lány és a szerető)
• Nora Aunor és Christopher de Leon házasok voltak ekkor és egyben a film producerei
• Japán szinte egyszerre bombázta le az amerikai erőket Pearl Harbornál és indított támadást Óceánia és Délkelet-Ázsia ellen, beleértve az akkor még amerikai Fülöp-szigeteket. Mintegy félmillió filippínó halt meg a háborúban, az ország pedig - ami akkor Ázsia egyik leggazdagabbja volt - a földdel vált egyenlővé.